Budapesti Hírlap, 1884. augusztus (4. évfolyam, 211-241. szám)
1884-08-14 / 224. szám
IV. évfolyam, 224. szám. Budapest, 1884. Csetttrtfik, augusztus 14. Előfizetési árak: Égész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr.( egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal , IV. kalap-utcza 16. sa. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Városház és vízvezeték. Ki még soha sem ivott agyagföldet, s meg akarja kóstolni az elpusztult Zebegény község határának minőségét, vegyen kezébe poharat s nyissa fel házának második emeletén a vízvezetéki csapot s jóllakhatik pár kortytyal egész napra. S ha ettől a piszkos létől sem kap kolerát, melyet Budapest főváros hatósága viz gyanánt árul drága pénzen polgárainak, úgy bizonyosan egyéb betegségbe esik rögtön. Sehol Magyarországon utálatosabb zagyvalékot emberek és állatok nem fogyasztanak. Olyan ez a víz, hogy az főzésre is hasznavehetetlen, de sőt ruhamosásra, edényöblítésre, padlósúrolásra is alkalmatlan, nemhogy mosdani avagy fürödni lehetne benne. Ki fogná minden pórusát sárral betapasztani? A tanács bölcsesége azt ajánlotta a rátótiaknak, hogy ha nincs vizük, igyanak bort, vagy pedig vegyenek maguknak szűrőt és kiki szűrje magának, ami vizre szüksége van. Okosabb lenne azt tanácsolni, hogy minden házban szedjék össze a dézsákat és tegyék az eresz alá, s gyűjtsenek maguknak esővizet, azt igyák és főzzenek vele. Pár százezer embernek azt mondani, hogy kövön, vagy szénen át csepegtessenek maguknak vizet háztartásuk szükségleteire, valóban nagyszerű eszme, melyért ordót érdemel, aki kitalálta. De olyan népet is kell ám keresni az ilyen vízhez, mint a budapesti jámbor polgárok, kik évek óta fizetnek, hogy ne ihassanak, s panaszkodnak, hogy meg ne hallgattassanak. Ez már nem szamártürelem, hanem angyali türelem. Mióta tudja a városi hatóság, hogy ez így van? Évek óta. Mióta beszél Patrubány főorvos hiába? Mióta terveznek a mérnökök és a vízvezetéki igazgatóság? Egy bizottság is alszik a tanács mellett. A nagymarosi felhőszakadás mennydörgős mennykője végre felöltötte mind a kettőt. Az undok hullámokat hömpölygető Duna ronda iszappal tölti meg a vízvezeték csöveit s a lakosság kétségbeejtő szomjúsággal ostromolja a városházát iható vízért. És nincs. Eddig azt hallottuk, hogy Budán van víz bőven, iható és tiszta, melylyel a Svábhegy villái körül a kerteket locsolgatják. Már tavaly beszélték, hogy majd csövet raknak le a Margithidra s átvezetik a jó vizet Budapestre s lesz, a mennyi kell. Hónapok múltak azóta, a miniszteri engedély is leérkezett, de a csövet még most sem fektetik. Isten tudja, miért nem? Mondják, azért nem, mert Budán víz van ugyan sok, de gépek nincsenek, s amelyek vannak — gondolom három — azok gyöngék és rosszak, úgy, hogy megerőtetni azokat nem lehet. Persze külföldi gyártmány valamennyi, így pártolta a főváros azelőtt nem rég a hazai ipart és a budapesti gyárakat, hogy külföldön készített silánygépeket vásárolt drágán. Kitűnt tehát, hogy nem csak vízvezetéki cső kell a Margithídra, de gépek is kellenek a budai vizmatelephez. A tanács elhatározta, hogy ezeket is beszerzi, még mielőtt az országos kiállítás látogatói eljönnek, nehogy valahogy a vidék és külföld meglássák a moslékot, melyet a polgárok szürcsölnek. És ma reggel , a felhőszakadás után pár nappal, midőn mindenki belátta, hogy a helyzet tűrhetetlen és tarthatatlan — a vízvezetéki bizottság ülést tartott, halmai közt ásatásokat kezdjen egy képviselőnek való okos emberre. Ezek ástak sokáig, nyeltek sok port, végre az irományok fenekén megtalálták — Balogh Gézát, a járásbirót. Éppen javában dolgozott, mikor a mandátummal megkínálták. Nem volt rá elkészülve. Szerény, csendes, szenvedélytelen ember volt mindig. Hivatásának élt; szigorun, de igazságosan járt el, — csak az ügyvédek féltek tőle, mert feleiket rendesen kibékité ; a nép igen szerette s csupán azért nem választá meg eddig, mert akkor ki volna Nagy-Mihályon biró az ő helyében ? A bizalom tüntető nyilvánulása tehát váratlan volt reá. Ő is szerette a hivatalát, melytől a mandátummal kezében búcsúznia kell. Egészen beleélte magát állásába, ennek szokásaiba s az ember a szokásokat nem szívesen változtatja. Ő tehát a jelöltséget csak az esetre fogadta el, ha párthívei kötelezik magukat, hogy az általános választások alkalmával is reá szavaznak. így lett meg már tavaly s az idei egyhangú kikiáltatást is egész bizonyosra vehette. Tavaly csak bekukkant az országgyűlésbe, az idén már egészen benne lesz. Ezért új ember, tavaly csak fél ember volt. Hogy pontosan fogja az üléseket látogatni, az kétszer-kettő. Soha ily óramutató pontosságú hivatalnoka nem volt az államnak, mint Balogh Géza. Reggeli 8 óra ütését az akták közt hallgatta s ki nem mozdult onnan délig, haza csak ebédelni ment s már a szivarját az irodában füstölte el. S ez igy ment napról-napra, évről-évre. Ez nevezetes ülés volt annyiban, mert itt történt az első lépés, a mizéria megszüntetésére. A felelősség roppant terhét már a tanács, sőt már a vízvezetéki bizottság nagyérdemű tagjai is érezik. A fővárosi vízmű Budán fekvő szivattyútelepének kibővítése volt szóban. Az e célra szállítandó nagy gőzszivattyúnak és gőzkazánoknak offerttárgyalása volt. Senki sem volt kiváncsi az eredményre, mindenki meg volt róla győződve, hogy ismét a prágai gyár kapja a megrendelést Az új berendezés, mely a fent említett szivattyútelepnek vízemelő képességét naponta 24.000 köbméterrel fogja fokozni, hivatva leéni a Terézvárost, Erzsébetvárost, Józsefvárost és Ferencvárost jobb ivóvízzel ellátni. Ünnep lesz Pesten, mikor a nagy szivattyú Budán dolgozni kezd. Olykor egy szivattyú országos jelentőséggel bír, mert tőle függhet, legyen-e kolera esztendőre Magyarországon, vagy sem? Örömmel konstatáljuk, hogy ezen a mai tárgyaláson a magyar gépipar minden tekintetben fényes győzelmet aratott a külföld versenye felett A szivattyútelepre teljesen készen és felszerelve versenyeztek: 1. Pich- 1er bécsi cég 110,000 frtért; 2. a prágai gépgyár részvénytársaság és budapesti képviselője Müller D. H. cég 88,000 írttal s 8. Láng László gépgyára Budapesten 73,000 írttal; a magyar gépgyár tehát 27,000 forinttal olcsóbb mint a bécsi, és 15,000 írttal jutányosabb, mint a prágai. A gőzkazánoknál szintén két magyar gépgyár volt a legolcsóbb, Esee József és Röck István budapesti cégek, a Soha el nem mulasztott volna egy percet se. Neki ugyan nem lesz a t. házban abszenciája. Órákig képes volt elhallgatni a sokféle perlekedő felet félbeszakítás nélkül, s mikor már kiveszekedték magukat, pár tapintatos szóval oda vitte a dolgot rendesen, hogy a legnagyobb ellenségek is kibékültek egymással. Hadd mondjak el egy jellemző példát a sok közül. Beállított hozzá valamelyik nagymihályi cívis szerelmetes oldalbordája s panaszt emelt szomszédja ellen, ki őt azzal rágalmazza, hogy — titokban tubákolni szokott, már pedig ez a „becsületbe“ vág. A derék asszonyság rémitő hosszan adta elő ügyét s minden áron igazságot akart. Balogh végig hallgatta őt s aztán megcirógatva a hárpiát, gyöngéden igy szólt hozzá : — Igaza van, jó asszony, de lássa, mit emészti ezért egészségét, hisz az én feleségem is burnérozik titokban. — Lehetetlen. — De ugy van. Csak el ne mondja, kérem, senkinek. S a hárpia ettől a pár szótól egyszerre olyan jámbor lett, akár a ma született bárány. Visszavonta keresetét s haza ment egészen megbékélve. Az országgyűlésen is kevés beszédű lesz Balogh Géza, de ha felszólal, tapintatosan fog beszélni. S ha majd a pártok összevesznek, csak azon bánkódik majd békeszerető szive, hogy ezeket a feleket még ő se békítheti ki — „ő felsége a király nevében.“ A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. Uj emberek. — A „Budapesti Hirlap“ eredeti tárcája. — LXXIV. Balogh Géza. — A nagymihályi kerület képviselője. — Kossuth utóda. De nem a kormányzóé, hanem a képviselőé; nem a Lajosé, hanem a Mihályé; nem a halhatatlané, hanem az elhalté. Tavaly történt, hogy akkori képviselőnk, jó Kossuth Mihály halála a kerületre nagy gyászt s még nagyobb zavart hozott. Mikor szétnéztünk a kerületben, be kellett látnunk, hogy utódról nagyon nehéz gondoskodni s a néhai Kossuth Mihály a nagymihályi képviselői székben pótolhatlan űrt hagy hátra. Az akkori országgyűlésből alig maradt több fenn néhány hónyi időnél. Ily rövid „ad hoc“ atyaságot a hon felett senki se akart elfogadni. Hiába másztunk fel a toronyba, nem mutatkozott a látóhatáron alkalmas ember; hiába kerestünk ilyet nagyító üveggel, még az új nemzedék apró sarjaiban se sikerült ehez való tehetséget fölfedeznünk. Már éppen sürgönyözni akartunk Görögországba Diogeneshez, hogy adja kölcsön a híres lámpását, midőn egy vállalkozó szellemű csoport megindult a járásbíróság felé, hogy ott az akták Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.