Budapesti Hírlap, 1884. augusztus (4. évfolyam, 211-241. szám)

1884-08-14 / 224. szám

IV. évfolyam, 224. szám. Budapest, 1884. Csetttrtfik, augusztus 14. Előfizetési árak: Égész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr.( egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal , IV. kalap-utcza 16. sa. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Városház és vízvezeték. Ki még soha sem ivott agyagföldet, s meg akarja kóstolni az elpusztult Zebegény község határának minőségét, vegyen kezébe poharat s nyissa fel házának második emele­tén a vízvezetéki csapot s jóllakhatik pár kortytyal egész napra. S ha ettől a piszkos létől sem kap kolerát, melyet Budapest fővá­ros hatósága viz gyanánt árul drága pénzen polgárainak, úgy bizonyosan egyéb beteg­ségbe esik rögtön. Sehol Magyarországon utá­latosabb zagyvalékot emberek és állatok nem fogyasztanak. Olyan ez a víz, hogy az főzésre is hasznavehetetlen, de sőt ruhamosásra, edény­­öblítésre, padlósúrolásra is alkalmatlan, nem­hogy mosdani avagy fürödni lehetne benne. Ki fogná minden pórusát sárral betapasztani? A tanács bölcsesége azt ajánlotta a rá­­tótiaknak, hogy ha nincs vizük, igyanak bort, vagy pedig vegyenek maguknak szűrőt és kiki szűrje magának, a­mi vizre szüksége van. Okosabb lenne azt tanácsolni, hogy minden házban szedjék össze a dézsákat és tegyék az eresz alá, s gyűjtsenek maguknak esővizet, azt igyák és főzzenek vele. Pár százezer embernek azt mondani, hogy kövön, vagy szénen át csepegtessenek maguk­nak vizet háztartásuk szükségleteire, valóban nagyszerű eszme, melyért ordót érdemel, aki kitalálta. De olyan népet is kell ám keresni az ilyen vízhez, mint a budapesti jámbor pol­gárok, kik évek óta fizetnek, hogy ne ihas­sanak, s panaszkodnak, hogy meg ne hallgat­tassanak. Ez már nem szamártürelem, hanem angyali türelem. Mióta tudja a városi hatóság, hogy ez így van? Évek óta. Mióta beszél Patrubány fő­orvos hiába? Mióta terveznek a mérnökök és a vízvezetéki igazgatóság? Egy bizottság is alszik a tanács mellett. A nagy­marosi felhő­­szakadás mennydörgős mennykője végre felöl­tötte mind a kettőt. Az undok hullámokat hömpölygető Duna ronda iszappal tölti meg a vízvezeték csöveit s a lakosság kétségbe­ejtő szomjúsággal ostromolja a városházát iható vízért. És nincs. Eddig azt hallottuk, hogy Budán van víz bőven, iható és tiszta, melylyel a Svábhegy villái körül a kerteket locsolgatják. Már tavaly beszélték, hogy majd csövet raknak le a Mar­­githidra s átvezetik a jó vizet Budapestre s lesz, a mennyi kell. Hónapok múltak azóta, a miniszteri engedély is leérkezett, de a csö­vet még most sem fektetik. Isten tudja, mi­ért nem? Mondják, azért nem, mert Budán víz van ugyan sok, de gépek nincsenek, s amelyek vannak — gondolom három — azok gyön­gék és rosszak, úgy, hogy megerőtetni azokat nem lehet. Persze külföldi gyártmány vala­mennyi, így pártolta a főváros azelőtt nem rég a hazai ipart és a budapesti gyárakat, hogy külföldön készített silánygépeket vásá­rolt drágán. Kitűnt tehát, hogy nem csak vízvezetéki cső kell a Margithídra, de gépek is kellenek a budai vizmatelephez. A tanács elhatározta, hogy ezeket is beszerzi, még mielőtt az or­szágos kiállítás látogatói eljönnek, nehogy va­lahogy a vidék és külföld meglássák a mos­lékot, melyet a polgárok szürcsölnek. És ma reggel , a felhőszakadás után pár nappal, midőn mindenki belátta, hogy a helyzet tűrhetetlen és tarthatatlan — a víz­vezetéki bizottság ülést tartott, halmai közt ásatásokat kezdjen egy képviselőnek való okos emberre. Ezek ástak sokáig, nyeltek sok port, végre az irományok fenekén megtalálták — Balogh Gé­zát, a járásbirót. Éppen javában dolgozott, mikor a mandá­tummal megkínálták. Nem volt rá elkészülve. Sze­rény, csendes, szenvedélytelen ember volt mindig. Hivatásának élt; szigorun, de igazságosan járt el, — csak az ügyvédek féltek tőle, mert feleiket rendesen kibékité ; a nép igen szerette s csupán azért nem választá meg eddig, mert akkor ki volna Nagy-Mihályon biró az ő helyében ? A bizalom tüntető nyilvánulása tehát várat­lan volt reá. Ő is szerette a hivatalát, melytől a mandátummal kezében búcsúznia kell. Egészen beleélte magát állásába, ennek szokásaiba s az ember­ a szokásokat nem szívesen változtatja. Ő tehát a jelöltséget csak az esetre fogadta el, ha párthívei kötelezik magukat, hogy az álta­lános választások alkalmával is reá szavaznak. így lett meg már tavaly s az idei egyhangú kikiálta­­tást is egész bizonyosra vehette. Tavaly csak bekukkant az országgyűlésbe, az idén már egészen benne lesz. Ezért új ember, ta­valy csak fél ember volt. Hogy pontosan fogja az üléseket látogatni, az kétszer-kettő. Soha ily óramutató pontosságú hivatalnoka nem volt az államnak, mint Balogh Géza. Reggeli 8 óra ütését az akták közt hall­gatta s ki nem mozdult onnan délig, haza csak ebédelni ment s már a szivarját az irodában füs­tölte el. S ez igy ment napról-napra, évről-évre. Ez nevezetes ülés volt annyiban, mert itt történt az első lépés, a mizéria megszün­tetésére. A felelősség roppant terhét már a ta­nács, sőt már a vízvezetéki bizottság nagyér­demű tagjai is érezik. A fővárosi vízmű Budán fekvő szivattyú­­telepének kibővítése volt szóban. Az e célra szállítandó nagy gőzszivattyúnak és gőzka­zánoknak offerttárgyalása volt. Senki sem volt kiváncsi az eredményre, mindenki meg volt róla győződve, hogy ismét a prágai gyár kapja a megrendelést Az új berendezés, mely a fent említett szi­vattyútelepnek vízemelő képességét naponta 24.000 köbméterrel fogja fokozni, hivatva le­én­i a Terézvárost, Erzsébetvárost, Józsefvá­rost és Ferencvárost jobb ivóvízzel ellátni. Ünnep lesz Pesten, mikor a nagy szivattyú Budán dolgozni kezd. Olykor egy szivattyú országos jelentőséggel bír, mert tőle függhet, legyen-e kolera esztendőre Magyarországon, vagy sem? Örömmel konstatáljuk, hogy ezen a mai tárgyaláson a magyar gépipar minden tekin­tetben fényes győzelmet aratott a külföld ver­senye felett A szivattyútelepre teljesen ké­szen és felszerelve versenyeztek: 1. P­i­c­h- 1­er bécsi cég 110,000 frtért; 2. a prá­gai gépgyár részvénytársa­ság és budapesti képviselője Müller D. H. cég 88,000 írttal s 8. Láng László gép­gyára Budapesten 73,000 írttal; a magyar gépgyár tehát 27,000 forinttal olcsóbb mint a bécsi, és 15,000 írttal jutányosabb, mint a prágai.­­ A gőzkazánoknál szintén két ma­gyar gépgyár volt a legolcsóbb, E­­­s­e­­­e József és R­ö­c­k István budapesti cégek, a Soha el nem mulasztott volna egy percet se. Neki ugyan nem lesz a t. házban abszenciája. Órákig képes volt elhallgatni a sokféle per­lekedő felet félbeszakítás nélkül, s mikor már ki­­veszekedték magukat, pár tapintatos szóval oda vitte a dolgot rendesen, hogy a legnagyobb ellen­ségek is kibékültek egymással. Hadd mondjak el egy jellemző példát a sok közül. Beállított hozzá valamelyik nagymihályi cívis szerelmetes oldalbordája s panaszt emelt szomszédja ellen, ki őt azzal rágalmazza, hogy — titokban tubákolni szokott, már pedig ez a „be­csületbe“ vág. A derék asszonyság rémitő hosszan adta elő ügyét s minden áron igazságot akart. Balogh végig hallgatta őt s aztán megcirógatva a hárpiát, gyöngéden igy szólt hozzá : — Igaza van, jó asszony, de lássa, mit emész­ti ezért egészségét, hisz az én feleségem is burnérozik titokban. — Lehetetlen. — De ugy van. Csak el ne mondja, kérem, senkinek. S a hárpia ettől a pár szótól egyszerre olyan jámbor lett, akár a ma született bárány. Vissza­vonta keresetét s haza ment egészen megbékélve. Az országgyűlésen is kevés beszédű lesz Balogh Géza, de ha felszólal, tapintatosan fog be­szélni. S ha majd a pártok összevesznek, csak azon bánkódik majd békeszerető szive, hogy ezeket a feleket még ő se békítheti ki — „ő felsége a király nevében.“ A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. Uj emberek. — A „Budapesti Hirlap“ eredeti tárcája. — LXXIV. Balogh Géza. — A nagymihályi kerület képvisel­­­ő­j­e. — Kossuth utóda. De nem a kormányzóé, ha­nem a képviselőé; nem a Lajosé, hanem a Mi­hályé; nem a halhatatlané, hanem az elhalté. Tavaly történt, hogy akkori képviselőnk, jó Kossuth Mihály halála a kerületre nagy gyászt s még nagyobb zavart hozott. Mikor szétnéztünk a kerületben, be kellett látnunk, hogy utódról na­gyon nehéz gondoskodni s a néhai Kossuth Mi­hály a nagy­mihályi képviselői székben pótolhatlan űrt hagy hátra. Az akkori országgyűlésből alig maradt több fenn néhány hónyi időnél. Ily rövid „ad hoc“ atyaságot a hon felett senki se akart elfogadni. Hiába másztunk fel a toronyba, nem mutatkozott a látóhatáron alkalmas ember; hiába kerestünk ilyet nagyító üveggel, még az új nemzedék apró sarjaiban se sikerült ehez való tehetséget fölfe­deznünk. Már éppen sürgönyözni akartunk Görög­országba Diogeneshez, hogy adja kölcsön a híres lámpását, midőn egy vállalkozó szellemű csoport megindult a járásbíróság felé, hogy ott az akták Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.

Next