Budapesti Hírlap, 1884. szeptember (4. évfolyam, 242-270. szám)

1884-09-01 / 242. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP 242 sz. 1884. szeptember 1. sikerült reprezentálására. Okulhatna az orosz­­ követség példáján, amely folytonos összekötte­tésben áll azokkal az elemekkel, amelyekre számíthatni vél országa érdekében. Hanem persze, ha ilyen missziót szánunk a bukaresti követségnek, akkor nem Hoyos grófokat, meg Mayr bárókat kell az élére állítani. A belgrádi látogatásban újabb jelét lát­juk annak, hogy Károly király idegenkedik a monarkhiánkhoz való csatlakozástól. Szerbia van hivatva arra, hogy központja legyen a balkánfélszigeten a magyar-osztrák-barát ala­kulásoknak. Akinek mi nem kellőnk, az bizo­nyára nem barátkozik a szerb királylyal sem, majd meglátjuk arra hivatott embereink miké­pen tudják kizsákmányolni ezt a kedvező han­gulatot. Szokolay Kornél: A horvát tartománygyűlés bezárása. sók élénk kiáltásai közt a következő királyi leiratot olvasta föl: „Mi I. Ferenc József Isten kegyelméből Auszt­ria császárja, Csehország királya stb és Magyarország, Horvátország, Szlavónia és Dalmácia apostoli kirá­lya. A horvát-szlavón­ és dalmát egyesült királysá­gok egybegyült főrendjei és képviselőinek királyi üd­vözletünket. Nemes, méltóságos stb. urak! Az 1881 augusztus 28-káról kelt leiratunkban, melylyel a hor­­vát-szlavon­ és dalmát egyesült királyságoknak 1881. szeptember 27-re összehívott tartománygyűlését meg­nyitottuk és a horvát-szlavón végvidéknek Horvátor­szággal és Szlavóniával és ekként a magyar korona tartományaival történt egyesítését híveinkkel tudat­tuk, kiemeltük, hogy azzal híveink rég táplált óha­ját teljesítettük és az ország közállapotainak üdvösebb fejlesztése iránt a feltételeket megalkottuk. Teljes joggal remélhettük tehát, hogy híveinek bölcs körül­tekintéssel és eszélyes mérsékléssel mindenha oda fognak törekedni, hogy királyi jóindulatunk emez újabb bizonyítékát atyai szándékunk értelmében és Horvátország és Szlavónia szeretett királyságaink va­lóban áldásos hasznára érvényesítsék. (Élénk zsi­­vnókiáltások.) A horvát-szlavón végvidék egyesítésére vonat­kozó rendeleteink becikkelyezése által önök, ked­­velt híveink­ megfeleltek atyai szándékunknak, és ezen intézkedésnek üdvös következménye az volt, hogy a Végvidék képviselve jön a Horvátország, Szlavónia és Dalmácia egyesült királyságok tarto­mány gyűlésén és azt megelőzőleg amott a királyi biztosság működése is megszüntettetett. Horvátország és Szlavónia királyságaink tör­ténetében fölöttébb fontos emez események atyai szívünk nagy örömére egységes eljárásnak vetették meg alapját az említett királyságok egész területén, úgy a törvényhozásra, mint a törvények végrehajtá­sára nézve, mely alapon az ország és a Végvidék egyesítésének még útjában álló minden akadály al­kotmányos úton elhárítható lesz. (Élénk zsi­­ó kiáltások.) Önök, kedvelt híveink­­ utóbbi időben tényleg dicséretre méltó buzgósággal és kitartással hatottak közre azon törvények megalkotásában, melyek a ki­tűzött cél elérésére irányulván, az egyesült tartomá­nyok igazságszolgáltatásának fejlesztésére üdvös ha­tással lesznek. Az ország két részének összeolvasztására a pálya megnyittatván, most csak az van még hátra, hogy ezen királyságok további történelmi fejlődésé­nek megfelelő törvények segélyével az ország köz­ügyei akként intéztessenek el, hogy a volt Végvidék lakosai egész teljességében élvezzék az alkotmányos élet jótéteményeit, és hogy az egész ország is erőt, és új alkalmat nyerjen az oly hosszú időn át elvá­lasztott tartományok egyesítésének tényéből a hala­dás és a jólét fokozására. (Viharos zsi­­ókiáltások.) Mivel a tartománygyűlés háromévi törvényho­zási időszaka végére jár, reméljük, hogy az isten kegyelmével és híveink támogatásával sikeresen megkezdett munka, a jövő tartománygyűlés alkot­mányos közreműködésével horvát-szlavón és dalmát szeretett királyságaink üdvére és hasznára fog be­fejeztetni. Ezzel Horvátország, Szlavónia és Dalmácia egyesült királyságok tartománygyülésének üléseit be­­rekesztjük , magát a tartománygyülést pedig felosz­lottnak nyilvánítjuk. Különben maradtunk stb. Bécs, 1884. augusztus hó 22-én I. Ferenc József, m. p. K­h­u­e­n-H­éderváry gróf bán m. p. Ezután a bán emel szót: „A császári és ki­rályi apostoli felség és legkegyelmesebb királyunk nevében Dalmácia, Horvátország és Szlavónia egye­sült királyságok tartománygyülését ezzel föloszlatott­­nak nyilvánítom. (Élénk zsidnó kiáltások), a­z adó bordáinak. Az Egyiptomból száműzött ex-khi­­div éppen a napokban hangsúlyozta, igazán bajos volna megmondani, már hányadszor, hogy a Nilus­­vonal egész Ivkartumig mily rendkívüli fontosság­gal bír Egyiptomra nézve, miután ha­ az e vonalon föl­állított Nilus-mérők nincsenek az egyiptomi kormány hatalmában, akkor soha tudni nem lehet, mikorra és mily mértékben várják az egyiptomiak a Nílus áradását, ami áldás, ha szabályozva van, de pusztulást hoz az országra, ha mint ismeretlen mennyiség tör az or­szágba. Ez csak egyik oldala a szudáni kérdésnek, de ez már magában véve komoly megfontolást ér­demel az angol kormány részéről. Meg lehet, hogy Gladstone is kezdi belátni, mily veszélyekkel járna a Szudán teljes elhagyása, de biztosat nem mond­hatunk terveiről, mert azokat sűrű homály fedi. Az angol expedicionális hadsereg élére Lord W­o­l­s­e­­­­e­y tábornok, ez időszerint a legjobb s legkipróbál­­tabb angol vezér állíttatott, ami mindenesetre garan­cia arra nézve, hogy az expedíció sikeresen meg fogja oldani feladatát, amely ha jelentéktelen volna, bizonyára nem bíznak Wolseleyre. A tábor­nok vezérkarával Bécsen és Grácon át uta­zik rendeltetési helyére, mert ez utóbbi he­lyen összejön Sir Evelyn Wood tábornokkal, hogy azután együtt menjenek Triesztbe s onnan Alexan­driába. Wolseley tervei szerint az expedicionális hadtest november 7-én érkezik Dongolába. A csapatok szállítása nagyrészt a Níluson fog történni és pedig ott, ahol a víz sekélysége miatt gőzösök nem közlekedhetnek, evezős naszádokon. Baker basa erről a tervről igen megvet­őleg nyi­latkozott, de úgy látszik, annak dacára meg fogják valósítani, mert a kanadai kormányzó már­is meg­kapta a távirati rendeletet, hogy haladéktalanul küldjön 600 evezős­ embert Amerikából egyenesen Egyiptomba. Azzal a tervvel azonban fölhagytak, hogy Szuakimot tegyék az operációk kiinduló pont­jává. Az expedicionális hadtest 14,000 harcosból fog állani. Courcel báró berlini francia nagykövet láto­gatása Bismarck hercegnél európaszerte nagy feltű­nést keltett. Nincs az a politikai kérdés, melyet ezzel a látogatással összeköttetésbe ne hoztak, vagy a lehetetlen kombináció, melyet ezzel a látogatással ne igyekeztek volna valószínűvé tenni. Fölmerült a német gyarmatosító politika, a khinai konfliktus, Németország közvetítése Khina és Franciaország kö­zött, Egyiptom, német-francia véd- és dacszövetség stb. stb. mint a varziai megbe­szélések tárgya. Miután semmi megbízható eddig nyilvánosságra nem jutott Courcel báró látogatásá­nak céljairól s eredményeiről, mi nem is feszegetjük, hogy vájjon miért találkozott a két államférfia. Csak figyelmeztetünk e találkozás rendkívüli fontosságára, mert ezáltal nyert először látható kifejezést Fran­ciaország s Németország közele­dése egymáshoz. S ha jelenleg még alig érett odáig a helyzet, hogy szó lehessen szövetség­ről a két állam között, annyi bizonyos, hogy múló­félben van az idő, mikor Franciaországban elég volt egy politikai ember tönkretételére csak a gyanú, hogy nem viseltetik kiolthatlan gyűlölettel Német­ország iránt. S ez lényeges fordulatot jelent az európai konstellációkban, melyeknek alfája s ómegája 14 év óta az volt, hogy Franciaország s Németor­szág kibékíthetlen ellenségek. Jules Ferry megpró­bálja szembeszállani ezzel a felfogással, s íme a franciák rettegett fölháborodása alig mutatkozik. A versengés Angliával Egyiptomért s egyéb tengeren­túli érdekekért, háttérbe szorítja a Németország iránt táplált hazafias gyűlöletet s utálatot. Zágráb, aug. 31. A délelőtt 10 órakor meg­nyitott ülésben Mihalovics átnyújtotta Hrvat alel­­nöknek a királyi leiratot, melyet a ház tagjai állva hallgattak meg. A leirat igy hangzik : Mi I. Ferenc József, Isten kegyelméből Ausz­tria­­császárja, Csehország királya stb. és Magyar­­ország, Horvátország, Szlavónia és Dalmácia apos­toli királya. Kedvelt hívem ! Miután Horvátország, Szlavónia és Dalmácia királyságok 1881. augusztus 28-ról kelt leirattal ugyanazon év szeptember 27-re egybehívott tar­­tománygyülésének három évi törvényhozási időszaka az 1870. II. t. c. 2. szakasza értelmében végére jár, a tartománygyülés berekesztésére és föloszlatására vonatkozó leiratunkat ezennel átküldjük, és felhatal­mazzuk önt, hogy ezen királyi leiratunkat a tarto­mánygyülés 1884. augusztus 11-ki ülésében fölolvas­­tassa, és magát a tartománygyülést föloszlatottnak nyilvánítsa. Egyszersmind utasítom önt, hogy a jövő tarto­­mánygyülésre a választásokat a törvény értelmében tűzze ki és ama határnapra nézve, melyen az uj tar­­tománygyülés összeülhet, a megfelelő indítványt elém terjeszsze. Bécs, 1884. augusztus 22-én. I. Ferenc József, m. p. Bedekovics m. p. Khuen-Héderváry gr. bán m. p. A király leiratának felolvasása után Zsivkovics püspök vezetése alatt tizenkét tagú küldöttség ment a báni palotába a bánért, ki megjelenvén, a képvise­nagy különbség; Kasfás merengő, magába szállt kedélyre, meghatottságra valló pillantása s Krisz­tus szelíd, megadó nézése, mintha rokonelemek­ből állana. Még négy alak ragadja meg figyelmünket kiválóan a képen Két tanácsos, kik a bakó és Kaifás közt lépnek el, a Kaifás előtt futó örök­zsidó s a megtérő római tiszt. A két tanácsos egyike mély gondolatokba merülve távozik a kereszt alól, meglátszik őszsza­­kállú arcán, hogy kételyek gyötrik. Társa élénken vitatja, hogy a­mi történt, az helyesen történt; a veszélyes újítónak halnia kellett. A megtérő lovas­tiszt a háttérből átszellemült arccal tekint a tö­meg felett Krisztusra, s egyik kezét kinyújtja felé, míg a másikat szívére szorítja. íme, ezek a világhírű kép főalakjai. Kétany­­nyian vannak a mellékalakok, oly jelleges arcok­kal s a kidolgozásban annyi tanulmányával, hogy lapokat lehetne róluk teleírni. Lehetne, de nyugod­tan mondhatjuk — nem szükséges. Még a néző is jobban teszi, ha az összhatás kedvéért nem fordít rájuk túlságos figyelmet. Ez alakok legnagyobb ré­sze különben régi ismerősek a „Pilátus”-képről. Ami az összhatást illeti, kétségkívül sokan lesz­nek, kik összehasonlítást fognak tenni Munkácsy két Krisztus képe között s latolgatni fogják, hogy melyik múlja felül a másikat. Oly kérdés, melyben évtizedek múltával mondják ki majd talán a döntő szót. Ma csak annyit illik megjegyezni, hogy külső hatás tekintetében az újabb kép fölötte áll, úgy tárgyánál, mint művészi kidolgozásánál fogva a régibbnek, emez azonban, mintha drámaibb mo­mentum volna a biró és a vádlott közt élére állí­tott antitézis miatt, s mintha többet beszélne a képzelethez, mint a „Consummatum est“, és azért, mert már consummatum est. Déri Gyula, Zágráb, aug. 31. A tartománygyűlés tagjai a bán vezetése mellett a Szt.­Márk templomba mentek, hol hála istentisztelet tartatott. A bán onnan a képviselők kíséretében a báni palotába ment, hol tőlök barátságosan elbúcsúzott. Angolország — minden jel oda mutat — most sokkal komolyabban készül az egyiptomi expe­dícióra, mint bármely korábbi alkalommal, még a szuakimi akciót sem véve ki. Gladstone célja Khar­­tumot fölszabadítani, s Gordon basát megmenteni ; természetesen megint félmunkát fognak végezni az angol csapatok, ha azután Khartumot újból föladják és az egész Szudánt prédául odadobják a máhdi lá­ FŐVÁROSI ÜGYEK. Iskolaszéki tagok választása. A fővárosban ma választották az iskola­széki tagokat. A választók általában nem nagy ér­deklődést tanúsítottak az egész választás iránt s 3­­0 szavazatot egy kerületben sem adtak be. Néhány ke­rületben a pártok politikai hitvallásuk szerint cso­portosultak s jelöltjeiket sikerült is diadalra juttat­­niok. A külső Ferencvárosban a függetlenségi párt, a kiküldött elnök és küldöttségi tagok személyei miatt, teljesen tartózkodott a szavazástól s egyetlen szavazólapot sem adott be. A választások eredménye a következő: A várbei iskolaszék tagjaira 48 sza­vazatot adtak be s majdnem egyhangúlag megvá­lasztottak: Dr. Appel Lajos, Dulovics Béla, Érez-

Next