Budapesti Hírlap, 1884. szeptember (4. évfolyam, 242-270. szám)

1884-09-03 / 244. szám

A balesetek miatt nagy szemrehányásokkal tá­­­­madjuk meg a magyar államvasutakat. A leg­jobban adminisztrált vasutakon is megreped egy kocsitengely, vagy pedig megromlik egy talpfa. Persze, kiválóan kellemetlen, hogy a szerb királyi különvonattal történt meg az első malheur, s a romlott talpfa hatása épen akkor nyilvánult, mikor a szerb király a ma­gyar államvasutak új vonalán akart Bécsbe utazni. De ilyen incidenseket elhárítani majd­nem lehetetlen; legföljebb figyelmeztetnünk kell az államvasutak igazgatóságát, hogy ket­tőzött éberséggel igyekezzék csökkenteni az eféle balesetek számát. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A főváros által a budai II. kerü­leti és a terézvárosi polgári fiúiskolák mellett fel­­állított kereskedelmi tanfolyamokra a jelentkezők száma már tegnap (szeptember 1.) estig meghaladta egy-egy osztály befogadási maximumát. Az igazga­tóktól a tanácshoz beérkezett jelentés szerint a bu­dai kereskedelmi középiskolába 65, a terézvárosiba 67 tanuló iratkozott be. Igen valószínű, hogy még nem ért véget a kereskedelmi tanfolyamokra készü­lők sora és a jelentkezések tovább is tartanak. Ek­kor a fővárosnak már az iskola első évében párhu­zamos osztályokat kell felállítani. Az 1884—5-iki tanévtől kezdve fővárosunkban (eltekintve a magán­iskoláktól) három nyilvános iskola készíti elő az ifjúságot a kereskedelmi pályára. Az eredmény már is igazolja, hogy a főváros bőkezűsége e téren minő közszükségnek felelt meg.­­ A hegyi vizek bevezetése nagy művének egyik lényeges része Budán a Diós­árok szabályozása, ami tényleg már leg­közelebb megkezdődik. A pénz erre a célra évek óta meg van már szavazva. De, hogy a foganatosítás megtörténhessék, előbb az árok-menti szőlőtulajdono­sokkal kell megalkudni a szabályozáshoz szükséges területnek — a­miből egy-egy félre csak néhány négyszögöl esik — átengedése iránt Rózsa Péter, a III. ügyosztály vezetője az érdekelt budai és buda­keszi szőllős gazdákat vasárnapra hívta össze az ügy elintézésére. Már mintegy fele rőszök kijelentette, hogy a területet ingyen adja át, s valószínű, hogy példájukat a többiek is követik. TUDOMÁNY és IRODALOM. — (Az agarnknál ásatásokat) Torma Károly egyetemi tanár a napokban a legszebb ered­ménynyel befejezte s hozzákezdett részletes jelentése kidolgozásához, melyet a fővárosi régészeti bizottság­hoz fog benyújtani. A munkálatok befejezését egy­részt a kedvezőtlen időjárás, másrészt az okozta, hogy az idénre kiutalványozott összeg ki van merítve, felsége legsebesebb huszárja sem tenné meg ily hirtelen ezt az utat. Az aradi tűzoltók dicsérete idézte fel emlékezetembe az ellenkező képet. De Aradon se volt mindig így. Az első tűzoltó egye­sület, mely ott alakult, olyan cifra volt, hogy majd elrepült. Huszárosan voltak öltözködve, még a sarkantyú se hiányzott. Sarkantyú tűzoltónak! Ennél csak a „Háromcsőrű kacsa“ sarkantyú viselő kapitánya lehetett komikusabb. Bizony a sarkan­tyú pörgése szép zenei kiséret az uniformishoz, de a tűzhöz nem; valószínűleg úgy okoskodtak, hogy megtörténhetik, hogy egy a magasból lezuhanó tűzoltó tán épen a sarkantyújánál fogva akad fen valahol s nem lesz halál fia. A király és József főherceg (a legelső ma­gyar tűzoltó) előtt mutatták be ügyességüket az aradi főtéren. A második emeletről hosszú zsá­kokban eresztettek le embereket s az első emelet­ről ugráltak le kifeszitve tartott lepedőbe. József főherceg ragyogó arccal nézte őket s magában gondoló, hogy mégis csak legszebb tudomány a világon a tűzoltóság s nincs az a katonai parádé, amiért ő ezt odaadná. Interpellálta is a főparancs­nokot, hogy a zsákban miért eresztik fejjel lefelé az embereket, ő ezt Alcsuthon nem így szokta. A főparancsnok azt felelte, hogy a leeresztettek most női szerepet játszanak, ezeket pedig muszáj fejjel leereszteni. A gyakorlat végeztével két oláh asszony kö­vetkező párbeszédét hallottam: — Láttad a királyt? — Hogyne láttam volna. — Melyik volt az? — Az, aki háromszor kiugrott az ablakon. (Oláh gusztus.) Lipiiuez. BUDAPESTI HIR­LAP (244 n.) 1384. szeptember 3 . (Hittudományi pályázat.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter pályázatot hirdet a Lacken­­bacher testvérek által a bibliai tudomány tanulmá­nyozásának előmozdítása végett katholikus hittudo­mányi tanulók részére alapított pályadíjra, melynek évi összege 472 frt 50 kr. A pályázat tárgya : Mó­zes öt könyvének mindegyikéből — a leszármazási lajstromok kivételével — sors által 3—4 versből álló hely szemelendő ki, mely héberből arabsra for­dítandó. Budapesten a pályaverseny november hó 29-én fog megtartatni az egyetem hittudományi ka­ránál, hol a pályázók három nappal előbb magukat igazolni kötelesek. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET, * (A nemzeti színházban) a pén­tekre kitűzött „Essex gróf,a­melyben Nagy Imre 7 havi szünetelés után először lépett volna fel, Jászay Mari betegsége miatt nem adathatvan, „Fedora“ ke­rül színre. „Essex gróf“ a jövő hétre marad, ha ugyan Jászay asszony akkorra felépül.­­ (A népszínházban) holnap szerdán „A bornevillei harangok“-at adják B 1 a h a L. asszony­nyal. Germainet ezúttal Szelényi Anna játsza. Csütörtökön „A vén Kupecz“-et ismétlik ugyancsak B 1 a h a L. asszonynyal. * (A krisztinavárosi színkör­ben) Boczkó Dóra k. a. fellépte, közbejött betegség miatt, egyelőre elmarad, az „Eleven ördög“ operette helyett a „Bukov“ című látványosság kerül színre. Csütörtökön Ebergényi Amália asszony jna­­lomjátékául „Őh azok a férfiak“ fog adatni. A szín­­kör legközelebbi újdonságai lesznek : Follinus Aurél népszínműve „Szeget-szeggel“, K­a­r­c­z­a­g Vilmos­tól „Gazd’ uram felesége“ népszínmű és Deréki An­tal fővárosi életképe „A falusi kis­lány Pesten.“ A darab egy a fővárosba vetődött fiatal párleány él­ményeit tárgyalja. * (A várszínház érdekében.) Mi­után a várszínház újjáalakítása a bevégzés felé kö­zérg, miután páholyok, zártszékek egészen új, ké­nyelmes ülésekkel játattak el, ezenfelül az első eme­leti páholyok elé 40 üléses erkély emeltetett s igy kis terjedelménél fogva is a t. közönség teljes ké­nyelme biztosítva van, addig is, mig szerződött tagjaim névsorát, működésem irányát és a bérletre való felhívást közzé tenném, legelső kötelességemnek ismerem a drámairodalom terén működő 1. honfitár­saimat felkérni, hogy újjáalakított színházam érdekét szellemi műveikkel előmozdítani szíveskedjenek, any­­nyival is inkább, mert míg egyrészről a várszínház helyzeténél fogva egészen különálló, másrészről vál­lalatom nemzeti missziót teljesít. Ezúttal tisztelettel felkérem az összes napi sajtót, hogy szerény, de nagy horderejű vállalatomban, mely a magyar szín­művészet fejlesztését tűzte ki célul, jóakaratúlag tá­mogatni szíveskedjenek. Budapest 1884. szeptember 2-án. Feleki Miklós, a főv. jobbparti színhá­zak igazgatója. * (Sarah Bernhardt.) Sarah Bernhardt, a kiváló francia művésznő, egyezségre lépett Duques­­nellel, az Odéon-színház egykori igazgatójával, aki e szerződés értelmében átveszi a Porte-St-Mart­in színház igazgatását, mely színház most kvázi Sarah Bernhardt tulajdona. A vállalatba 500,000 frankot fektetnek bele, melyet 5000 frankos részle­tekben Sarah barátai adnak össze. A saisont Sár­­d­o­s Viktor „Theodorá“-jával nyitják meg, mely természetesen Sarah Bernhardtra van szabva. * (Jótékonycélu szinielőadás és hangverseny.) A népszínház lelkes tagjai és a többi alább elősoroltak közreműködésével holnap, szept. 3 án lesz az a szinielőadás és hang­verseny a rákospalotai parkvendéglőben, mely a bu­dapesti 1848 —49-iki honvédegyesület által múlt év­ben rendezett jótékonycélú vigalom alkalmával elma­radt. Műsora ez: I. Becsületszó. Vígjáték Szigeti Józseftől. Előadják : Horváth Vince, R­ó­­n­a­i Gyula, Tóth Ilonka, Rónaszéki Gusz­táv, Klárné, Vidorné és Bónis Lajos. II. Magyar dalok. Énekli­­­­­k Gizella k. a. III. Egy­veleg. Cimbalmon előadja Pirovics Aladár. IV. „Tavasz elmúlt.“ Egyveleg. Énekli Németh Já­nos. V. Befejezésül a magyar szerbek legszebb és legkedveltebb dala :„B resztebe drag­a.“ Énekli P e r c­z e 1 Marica (Szabadkáról.) Kezdete fél 8 órakor. Helyárak: körszék 1 frt, zártszék 60 kr, állóhely 50 kr, tanuló- és gyermekjegy 30 kr. Jegyek előre válthatók az előadás napján d. u. 1 óráig, Budapesten, Dankovszky L. szivarárudásában, Kerepesi-at Orient-szálló és Patzik-Kertész Lujza tőzsdéjében szervita-tér 2. sz. Előadás után tánc is lesz. Jó zenéről s a hazamenetelről gondoskodva van. * (Hazatérő művésze­k.)Tölgyessy Arthur tegnap reggel Szaládról (Biharmegye) visz­­szaérkezett a fővárosba s legközelebb hozzákezd váz­latban fölvett képeinek kidolgozásához. — F­e­s­z­t­y Árpád Gyalláról, a hol népies alakok tanulmányo­zása végett hosszabb ideig tartózkodott, tegnap dél­ben visszaérkezett a fővárosba. A művész Gyallán elkészítette, a vöröskereszt-egyesület budai kórháza óriási falfestményének kartonját.­­ Morelli Gusztáv jeles fametszőnk és az iparművészeti szak­iskola tanára, tegnapelőtt este hosszabb külföldi út­­jából a fővárosba visszaérkezett.­­ M­esterházy Kálmán fiatal festő jelenleg Somogy megyében Pon­grác Claire birtokán Felső,Bűi pusztán tartózko­dik, hol vázlatokat vett fel a Balaton, vidékéről, melyeket az őszi kiállításra fog feldolgozni. Mes­­terházy szeptember 15-én tér vissza a fővárosba. * („Krisztus a Kálvárián“) című festményt ma délelőtt a közönség oly nagy számban látogatta, hogy a nagyterem folyton tömve volt s délfelé egy­előre a jegyek kiadását is be kellett szüntetni. A teremből a székeket is kihordták, hogy a közönség beférhessen. Dacára e tömeges látogatásnak, bent a teremben állandóan templomi csönd uralkodott s csak a folyosón volt élénkebb az élet. A műcsarnok előtt és általellenben hosszú kocsisor állott és az eltávozókat folyton újabb és újabb fogatok váltották fel. A látogatók közt ma is számos notabilitást láttunk. * (Szobrászati hírek.) Donáth Gyula jelenleg két nagyobb csoportozaton dolgozik, egy a sugár-uton épülő nagy palota számára — Szász Gyula, Bulyovszky Lilla sugár-uti villája számára egy nagyobb szökőkút csoportozatot készít. — Feszler Leó a lipótvárosi bazilika szobrai közül négy apostol szobrát már elkészítette, s azok egyikét a napokban föl is állították a bazi­lika váci­ köruti homlokzatára. * (A brüsszeli szalon.) A belga ki­rályi pár, mint távirják, tegnap esztendőből vissza­tért Brüsszelbe s megnyitotta a rendkívül gazdag „Salon“-t. A királyi pár néhány óráig időzött a „Sa- lon“-ban s több művészt mutattatott be magának. A közönség magatartása tiszteletteljes volt, de hideg. Templom-szentelő ünnep. (Saját levelezőnktől.) Özdöge, (Nyitramegye) szept. 1-én. Szép és lelkes ünnepre virradt kicsi községünk vasárnap. A katholikus templom felszentelése volt, mely a múlt évben földig leégett. Akkor nagy volt a szomorúság a faluban , mert rövid egy év alatt háromszor hamvasztotta el a falu nagy részét a pusz­tító tűz és a mindenüktől megfosztott lakosok sze­génységükben alig gondolhattak arra, hogy a romba­­dőlt templomot és plébániát fölépíthessék. Azonban a község fáradhatatlan buzgalma, derék plébánosa, Horváth Manó úr csodálatos erélylyel minden akadályt legyőzött a könyörületes szívek, nemes lel­­kek segítségével és a saját áldozatával fölemelte az úr egyházát és még sokkal díszesebbé tette, mint volt. Ő felsége a király magánpénztárából 400 forintot adományozott, gróf Károlyi Alajos lon­doni nagykövet 200 frtot küldött, a vidék előkelősége is, nemkülönben a Károlyi-és Wodianer­­uradalmak tisztsége minden lehetőt megtett, Horváth Manó plébános úr pedig lelkes buzgóságával kiesz­közölte, hogy a budapesti oltáregyesület mint­egy 1000 frt értékben és a pozsonyi oltár­egye­sület szintén 300 frt értékben látták el a templo­mot a szükséges misemondó-ruhákkal, oltár és egyéb egyházi készletekkel, csillárral, szóval a teljes belső fölszereléssel. De a tetemes nagylelkű adományok még nem fedezték a költségeket teljesen, hogy tehát a templom minél díszesebb legyen, jeles plébánosunk a saját erejéből a legnagyobb áldozatokra is kész volt, jóllehet maga is úgyszólván mindenét elvesz­tette a tűzvész alkalmával. A szegény elhozta fillé­reit, a gazda szekerét, cselédjét küldte az építéshez, a zsellér pedig keze munkájával segítette a templom emelését, úgy, hogy valóban elmondhatni, hogy az ördögei templomot az emberek könyörülete, a plébá­nos lelkes odaadása és híveinek buzgósága állította föl újból. A fölszentelés nagy ünnepiességgel folyt le. Az utcán illatos füvet virágokat szórtak el, a tem­plom bejáratát és falait Rudnyánszky Ma­riska kisasszony koszorúkkal díszítette s a templom fényesen ki volt világítva. Megjelent az ünnepen Druzskovits János, a 85 éves agg vajki es­peres, aki a fölszentelést nagy papi segédlettel vé­gezte. Ott volt továbbá B­a­l­á­z­s­y Gergely cétényi esperes is, a megye egyik legjelesebb papja, vala­mint a vidéki intelligencia és Károlyi tisztség szá­mos tagja. A fölszentelés után lakoma volt Horváth Manó plébános úr házánál, aki méltán megérdemelte a vendégek lelkes tüntetését és a nép szeretetének nyilvánulását, mert nemcsak kitűnő pap, művelt, derék ember, hanem jeles hazafi is, aki azon van hogy Özdöge község népe, mely hajdan tiszta ma­gyar volt, újra visszamagyarosodjék s a magyarul nem beszélők is tántorithatlan hüségü magyarok legyenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék