Budapesti Hírlap, 1884. október (4. évfolyam, 271-301. szám)

1884-10-11 / 281. szám

4­1SS4. október 11. SUBiLFJSSTl­HX& ,AF. ,ipl. m,\ ^i».«w«aiDiMatfeaKSK3H tok feküsznek letéve a rendőrtanácsos által felvett jegy­zőkönyvekben, hogy kihallgatásuk egy­idejűleg felfüggesztésükkel fog járni. De mielőtt ez bekövetkeznék, M­a­j­t­h­é­­n­y­i rendőrtanácsos az összes jegyzőkönyveket szemé­lyesen bemutatja a miniszterelnöknek, a­mi valószí­nűleg már a legközelebbi napokban fog megtörténni. Nehogy elébe vágjunk a vizsgálatnak, azoknak a rendőrtisztviselőknek a nevét, akik leginkább kom­promittálva vannak, ezúttal még nem közölhetjük. Annyit azonban mondhatunk, hogy többen vannak és egy egész bűnbandát képeznek. A trónörökös-pár Nagy-Károlyban. Nagy-Károly, október 10. (A „Bp. H.“ ere­deti távirata) Rezső trónörökös és Stefánia trónörökösné ma reggel ide érkeztek és a lakosság lelkes ovációkkal fogadta őket. A szépen díszített pályaudvart már korai reggeli órákban nagy néptö­meg tartotta megszállva, a perronra, csak bemeneti jegyek mellett lehetett jutni, ezek pedig csakis a küldöttségi tagoknak adattak ki. A harmadik vágánytól kezdve, a­melyen az udvari vonat be­robogott, egészen az első osztályú váróteremig, szőnyegek voltak kiterítve; a terem maga vi­rágokkal és szőnyegekkel gyönyörűen föl volt dí­szítve és a trónörökösné elfogadó terméül átala­kítva, míg a harmadosztályú nagyobb váróterem cercleszobává változtatott át. Jóval nyolc óra előtt nagy és fényes közönség gyűlt egybe a perronon, itt voltak a nőiparegyesület részéről kiküldött höl­gyek ízléses gazdag ruházatokban, és számtalan kül­döttségek mindmegannyi magyar díszben. D­o­­­mahidy Ferenc főispán a több mint száz tagból álló megyei küldöttség élén állott, legelöl a perronon foglaltak helyet a nőegyesület, a vörös kereszt egyesület és a megyei női iparegyesület küldöttségei, a­melyek élén Ujfalussy Sándorné született ír­v­a­y Lena bárónő állott, azután követ­keztek a többi küldöttségi tagok, összesen több mint ezer személy volt jelen. A megyei küldöttség között láttuk Ujfalussy alispánt, Boros Bálint kép­viselőt, Z­a­n­á­t­h­y főjegyzőt, P­e­r­é­n­y­i Péter bárót stb.; azután következett a katholikus klérus küldött­sége Schlauch püspök vezetése alatt, a görög­keleti klérus Pavel nagyváradi püspöktől ve­zetve, a reformált egyház képviselői Szilágyi esperessel élükön, a törvényszék és a járásbíró­ság tagjai M­ó­r­i­c­z törvényszéki elnök veze­tése alatt, a pénzügy-igazgatóság, az adófelügyelőség és adóhivatalok tagjai F­i­n­á­c­z­y pénzügyigazgató vezetése alatt, S­z­a­t­m­á­r város küldöttsége B­ö­­szörményi polgármesterrel, N­a­g­y-K­á­r­o­l­y város küldöttsége Susterics polgármesterrel, Nagybánya 63 Újbánya városok küldött­sége Gr­e­i­f­e­r­t László polgármesterrel, a bánya­igazgatóság tagjai Poulberger igazgatóval, a helybeli honvédtisztek Kovács alezredessel, a helybeli zsidó hitközség küldöttsége Perle­m­­a­y­e­r rabbival, a pénzintézetek küldöttsége Wag­ner Lajos takarékpénztári igazgatóval, a kereske­delmi és ipartestületek egy küldöttsége és a kataszteri igazgatóság tagjai Szentpályi igazgatóval az élén. Az udvari vonat, melyet Ivánka Imre igaz­gató vezetett, 8 óra és 4 perckor érkezett ide. A pályaudvaron egybegyűltek harsogó éljenei többszö­rösen ismétlődő viszhangra találtak az ezerekre menő néptömegben, mely a pályaudvar előtt és az utcákon hullámzott. Püspök-Ladányon túl a Maros Vásár­helyről érkező vonat, mely ide reggeli 3 órakor ért, mint különvonat a magyar államvasuton Debrecenig s innen gyorsított menetben a magyar éjszak-keleti vasúton indittatott meg. A trónörökös magyar tábor­noki ruhában, mihelyt a vonat megállóit, kiszállt, s a trónörökösnét, ki acélkori angol testhez álló ruhát, s fekete kerek kalapot fekete tollakkal viselt , kisegítette a kocsiból. Ismét lelkes él­­jenkiáltások hangzottak fel, mire a fenséges pár fejhajtással köszönt. Ezután Rezső trónörökös annak a csoportnak tartott, melynek élén Domahidy főispán és Ujfalussy Sándor alispán állott. Feltűnést keltett, hogy Károlyi István gróf kö­zönséges utcai kabátban, barna kalapban és — a szőnyegen — felgyúrt nadrággal várta a trónörökös párt, míg a perronon levő más közönség díszruhát viselt. A vadásztársaságból senki sem jelent meg a pályaudvaron. Domahidy Ferencz főispán, a­ki pompás magyar díszruhában volt, a trónörököst kö­vetkező beszéddel üdvözölte: „Fenséges császári és királyi főherceg! Leg­kegyelmesebb ur! Midőn azon kiváló szerencsében részesülünk, hogy fenségedet megyénk székvárosában üdvözölhetjük, engedje meg Fenséged, hogy ezen al­kalommal élőszóval is kifejezést adhassunk a fensé­ges uralkodó ház iránti tántorithatlan hűségünknek s Fenséged személye iránti hódoló tiszteletünknek és ragaszkodásunknak s a mi mindezeknél több, bizal­munknak és szeretetünknek, mert míg hódolattal és tisztelettel viseltethetünk a nagyság és kivívott érde­mek iránt addig a bizalmat és szeretetet egyedül a szív mélyéből önkéntelen jövő rokonszenv képes csak meghódítani. Legyenek tehát Fenségtek forrón üd­vözölve közöttünk, hol a szív minden dobbanása, a kebel minden érzelme azt óhajtja, hogy éltesse Isten Fenségteket hazánk jobblétének és felvirágoztatásá­nak előmozdítására — teljes egészségben az aggkor azon idejéig, midőn az élet megszűnt több örömet nyújtani s birtokosára nézve már csak teherré válik — éljenek sokáig! (Lelkes éljenzés.) Rezső trónörökös következőkép felelt: „Igen örülünk, hogy alkalmat találtunk szeretett ha­­zánknak ezen szép vidékét is látni; szívesen jöttünk és köszönjük, hogy ily nagy számban idefáradtak. Üdvözlöm önöket.“ (Élénk harsogó él­jenzések.) Erre a trónörökös és a trónörökösné a főis­pánnak és alispánnak kezet nyújtottak. Károlyi István gróf a trónörökösnének bemutatta Ujfa­lussy Sándornét, kinek kezéből a fenséges asz­­szony egy, ibolyákból és rózsákból kötött, pompás bokrétát köszönettel átvett. Ezután a trónörökösné hosszabb ideig társalgott Domahidy főispán­nal, mialatt a trónörökös Ivánka Imrével és a helyőrségi parancsnokkal, ki a katonai jelentést tel­­jesítette és az egyházi méltóságokkal beszélgetett; mire a trónörökös, miután Stefánia hercegasszony férje oldala mellé állott, a főispánnal bemutattatta magának az összes küldöttségek vezetőit. A bemuta­tás a sűrű felhőkkel borított ég alatt, a szabadban történt, eső nem esett. A trónörökös valamennyi küldöttség vezetőihez intézett nyájas szavakat, a vi­dék és az illető testületek viszonyai felől kérdezőskö­dött és láthatólag örült a kapott feleleteken. Ezután a trónörökös pár kilépett a váróterem­ből s kocsira szállt. A kíséretben voltak: gr. P­á­l­f­f­y főud­varmesterné, gr. B­o­m­b­e 11 e­s fő­­udvarmester, Lányi a trónörökös orvosa, báró E­d­m­i­g udvari tanácsos s gr. Teleki Samu. A népség viharos éljenkiáltásai közt indult meg a kocsisor-A bevonulás a városba valóságos diadalmenet­hez hasonlított. A hosszú után a templomtól kezdve — hol a hatalmas diadalív az érkezők figyelmét lebilincselte — egészen a grófi kastélyig a városi s a környékből idesereglett nép sorfalat képezett, s a trónörökös pár előtt folyvást ujjongott, mely a kö­zönség hódoló üdvözletét a legbarátságosabban kö­szönte. A kastély lépcsőjének alsó fokán fogadta a háziasszony Károlyi Csekonics grófné magas vendégeit s a megindulástól remegő hangon köszönte meg a látogatás által őt ért nagy kitüntetést s kegyet. A parkba a­ magas pár és a kíséret kocsijain kívül semmiféle kocsinak nem volt szabad behajtani. A trónörököspár a kísérettel, valamint a vadász­­társaság tagjai mind a lakház nagyszámú szobáiban vannak elhelyezve. A reggeli, melyre kizárólag a vadásztársaság volt hivatalos, csak kilenc órakor volt. Tíz óra után az urak, kik akközben átöltöztek, a vadászatra ko­csiztak. Az első kocsin Rezső trónörökös és K­á­­r­o­l­y­i István gr., a másodikban Bombelles gr­ és V­é­c­s­e­y­r., a harmadikban Károlyi Gyula és Festetich Tassiló ültek, végre egy nagy angol vadásztársasági kocsiban, melyen Csekonics Endre gr. hajtott, a társaság többi nyolc tagja ült. Az egész után a vadászterületig, Csanálos, Vallaj és Merken át, lelkes éljenzéssel üdvö­zölte a nép a trónörököst; mind e falvakban diadal­kapuk fogadták. M­é­r­k­e­n a vadásztársaság köny­­nyü parasztszekerekre ült, hogy az erdőbe menjen, a­hol ma csak őzekre fognak vadászni. Nagy­ Károly, okt. 10. A vadásztársaság elin­dulása után Stefánia­ trónörökösné sétát tett Károlyi gróf angol kertjében. Később ő fensége séta­­kocsizást tett a városban gr. Károlyi Istvánné­­val, ez utóbbinak penny fogatán. A trónörökösné maga hajtotta a lovakat, miközben szívesen viszo­nozta a köszöntgetéseket. Nagy­ Károly, okt. 10. Az utcák, melyeken a trónörökös átvonult, midőn a vadászatról haza érke­zett, nagyon szépen ki voltak világítva. Különösen kiemelendő a városháza, a népbank, a takarékpénz­tári épület, a városház, az izraelita hitközség épüle­tének és Eösz Ferenc házának kivilágítása. A Ká­rol­y­i gróf angol kertjét környező vasrácsozatok mindegyike több száz lampionnal van diszitve. Az utcákon hullámzik a nép, mely a trónörököst, midőn a vadászatról hazaérkezett, lelkesülten megéljenezte. Nagy­ Károly okt. 10. A vadászat fél 12 óra­kor vette kezdetét a szentmártoni pagonyban 100 hajtóval s tartott esti fél 6-ig. A vadászat eredménye a következő. Elejtettek 23 őzet, ezek közt volt 9 őzbak és 14 suta. Rezső trónörökös 3 bakot és két sutát lőtt. Hogy a vadászat nagyobb eredményt fel nem mutathatott, annak oka részben az, hogy golyó­val lőttek, másrészt, hogy a falevelek még le nem hulltak és igy a vad a sűrűben nagyon könnyen el­tűnhetett. Zsákmányul esett továbbá még egy róka és 12 nyúl. A trónörökös az eredménynyel meg volt elé­gedve. Holnap a mérki vadaskertben vad sertésre tarta­­tik vadászat. A va­d­ászat után a trónörökös és kísé­rete átöltözködvén, kezdetét vette az udvari ebéd. Az ebéden jelen voltak a trónörököspáron kívül K­á­­r­o­l­y­i Gyula és Tibor, Festetich Tasziló, D­es­se­w­f­f­y Aurél, Csekonics Endre grófok, V­ei­es­e­y József b., Teleki Samu gr., Bombel­les gr. főudvarmester, E­m­i­c­h b. udvari tanácsos, Lányi udvari orvos, P­á­l­f­f­y Mária grófnő ud­varhölgy, Domahidy főispán és Kovács Leó honvéd alezredes. Az ebéd alatt Berkes zenekara játszott. Nagy­ Károly, okt. 10. Rezső trónörökös nagykárolyi látogatásának emlékét irodalmilag is megörökíti az itt ez alkalomra szerkesztett emlék­lap, melybe a trónörökös üdvözletére, az alkalmi költemény megírására ifj. Ábrányi Kornél kére­tett volt fel. A költemény címe: „A trónörö­­kös Nagy-Károlyban“ s szövege igy szól: Királyfi, kit a trón s korona vár, Kivel, ha lépsz, Isten kegyelme jár, Bármerre menj e honban, Ur vagy ott, S ha vendégül szállsz, akkor legnagyobb. Légy Üdvöz itt királyfi, ifjú férj, Légy boldog itt, hogy mindig visszatérj ! Mely itt övez, a hűség, szeretet, Az fűzze hitvesedhez szívedet. Az erdőzúgás és vadászmagány Magasztos nyelve néked nem talány; S ha bőszült vad reád tör, ifjú hős, A vész neked királyi kedvtelés. A nagy természet, hol más bajt feled, Téged oktatni vár mint mestered; S ha nem volnál királyfi rangból is, Királyi szived lenne akkor is. A csatatér vad, véres mámorát Ne szomjazd, ha van is varázsa rád ! Mert dicsőséget és babért te lelsz Más téren is, hol többet nyersz, ha mersz­ A tudománynak szomját oltva, nincs Királyibb kéj, se drágább földi kincs ! Légy üdvöz hát királyfi, ifjú bölcs, Szebb, jobb időt, mint itt, sehol se tölts ! Szeresd e népet — nem szeretve is Mely hű volt, — s hűn élt eltemetve is! Királytalan sok század bánatát Gyönyörré válva érzi most, ha lát. E népnél, hidd el, méltóbb, szebb keret, Trón gyöngyét befoglalni nem lehet. Ebben királyfi, most trónörökös, Király ha leszsz, trónod lesz örökös. TÁVIRATOK. A kormánypárt válaszfelirata. Bécs, okt. 10. (A „Bp. H.“ eredeti t­á­v­i­r­a­t­a.) Budapestről távirják a félhiva­talos Pol. Corr.nek. A kormánypárt felirati javaslata az országgyűlés tartamának meg­hosszabbítására és a főrendiház újjáalakítására vonatkozólag helyesléssel válaszol a trónbeszéd ezt illető pontjaira és hangsúlyozza, hogy az első által nem lazul meg az érintkezés a nem­zet és képviselői között, az utóbbinál pedig tekintettel lesznek a történeti fejlődésre. A Duna szabályozást illetőleg szembe száll azzal az előítélettel, mintha az sértené Magyarország érdekeit. A kiegyezés kérdésében fölál­lítja az alternatívát, hogy vagy jogos kiegyezés vagy az önállóság jogának érvénye­sítése a vám- és bankügyben, a­minél az első eset előnyben részesül, ha a ta­pasztalás által szükségesnek bizonyult ér­dekek kielégíttetnek. Megelégedését fejezi ki a felirat a békés nemzetközi viszo­nyok fölött, hangsúlyozza benső viszonyunkat Németország­hoz és konstatálja, hogy ez „a kettős szövetség jellegét“ bírja és így „sem kiterjedéseiben, sem természetében“ nem változott az újabb események által. A javaslat behatóan foglalkozik a mezőgazdasági válsággal és így felölel mindent, ami a ma­gyar közvéleményt foglalkoztatja. Horvát tartomány­gyűlés, Zágráb, okt. 10. A t­a­r­t­o­m­á­n­y­g­y­ű­l­é­s mai ülésén folytatták az igazolási vitát. Tuskán és elvtársai ellenindítványt nyújtanak be a virovitk­i­­választás igazolása ellen, mert nem Pejacsevics Tódor gr., hanem Tkalcsics kapott szavazat-

Next