Budapesti Hírlap, 1884. november (4. évfolyam, 302-330. szám)
1884-11-01 / 302. szám
1984 november 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (302 sz.) meg volt bízva a leskelődéssel, a miért 30 irtot karípott. Az elfogott kilenc cigányt a csendőrség átadta s a törvényszéknek. A hatóság intézkedéseket tett az iránt, hogy a vidéken kóborló cigányok eltoloncoltassanak. Közgazdasági táviratok. Berlin, okt. 31. (Déli tőzsde.) Osztrák hitelrészvény 479.50, osztrák-magyar államvasut 501, magyar 4°/C és aranyjáradék 77.75. Csöndes: „Budapesti Hirlap“. November hó 1-ével új előfizetést nyitottnak. Kérjük azokat a t. o. előfizetőket, kiknek előfizetésük október végével lejárt, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Az előfizetési árak lapunk homlokán olvashatók. Az előfizetés megújítására a beküldött postautalvány leginkább alkalmas. Különösen figyelmeztetjük tisztelt előfizetőinket, hogy úgy az előfizetés megújításánál, valamint minden reklamáció, lakhelyváltozás, és a lap szétküldésére vonatkozó egyéb fölszólalásnál, egy címszalagot mellékelni szíveskedjenek. N A P I H ! B E K. Lapunk legközelebbi száma a kettős ünnep miatt hétfőn reggel jelenik meg. Mai számunk első (egy évnyi) mellékletén a következőjét tartalmazza: Kancellár és parlament. Az októberi diploma után (tárca). Budapest körül. A japániak honvédeinknél. Japán ministerek Jedoban. Üzleti heti szemle. Törvényszéki csarnok. Vidék. Hymen. Gyászrovat. Hivatalos lapból. Napirend. Szerkesztői üzenetek. Lutri. Vízállás. Színházak. Hirdetések. A második (fél évnyi) melléklet tartalma következő: Halottak napján. Temetőben (költemény.) mécslányok halottak napjára. Regény. Hirdetések. —Ő felsége az udvari vadászaton.) Derült szép nap kedvezett ma az udvari parforce vadászatnak, melyen a király Tlisser szárnysegéde kíséretében szintén megjelent. A vadászok ma felette nagy számmal voltak. Ott láttuk Esterházy Miklós gróf, Andrássy Tivadar gróf, Teleky József gróf Üchtritz Zsiga báró, Berzeviczy Ádám őrnagy urakat s Edelsheim-Gyulay bárót nejével stb. ő felsége 10 óra után érkezett, s miután a jelen voltakat barátságosan üdvölte, rászállt egy pej ménre s megkezdődött a vadászat. A Kuntsman a 15 párból álló rókakopófalkát szabadon ereszté, s a kopók a régi lóversenytér közelében rövid szimatolás után felhajszoltak egy rókát. Ezután fél órai rán következett, mert a megriasztott róka heves iramnak indult. A kopók azonban mindenütt nyomában jártak, s végre a régi lóversenytér közelében elfogták. Holnap és holnapután az ünnepek miatt nem lesz vadászat. (Rezső trónörökös pavillonja BT.-Szigeten.) M.-Szigeti levelezőnk irj : Mikor a trónörökös 4 évvel ezelőtt itt járt vadászni, bár a rendezők ügyetlensége miatt sikertelen volt a vadászata, Máramaros szép vidéke annyira megnyerte tetszését, hogy elhatározta megyénk bércei közzé többször is ellátogatni. Az eddigi tervezések szerint már jövő őszkor lesz ő fenségéhez szerencsénk. Ez alkalomból a magy, éjszakkeleti vasút egy díszes pavillont építtetett a trónörököspár számára a szigeti vasúti állomásnál.A Hauzman műegyetemi tanár tervei szerint készült díszes csarnok építését e napokban fejezte be Sangi Gregerzen Ödön mérnök, Gregerzen Guildbrand budapesti vállalkozó fia. A pavilion reneszánsz stílus a nagy előcsarnokon három öltözőfülkén s az inasszobán kívül összesen három termet foglal magában; kettő a trónörököspár számára s egy a kiséretnek. Miután ugyancsak Szigethez közel, a lonkai pagonyban egy csinos vadászkastély készül ő fensége számára, azért a szigeti pavilion éjjeli szállásul sohasem fog szolgálni; rendeltetése csak az, hogy benne megérkezéskor s elutazás előtt pihenőt tarthassanak. A szobák berendezése s bútorzata ennélfogva csupán ennek a célnak felel meg. Az épület minden zugában a csín és választékosság nyomai tűnnek elénk. A épületnek a pályaudvarra néző része előtt oszlopokon nyugvó diszes födött csarnok van, a másik oldalon pedig a kocsik számára födött tornácban rögződik az épület, s radt, csakis Lichtenstein Henrik herceg s több más mely minden izében remekmű, fiatalabb főur jelentek meg az előadáson. A hercegnő — (Személyi hitek.) Kemény Gábor báró közlekedésügyi miniszter ma reggel a zsolnai vonattal a fővárosba visszaérkezett. — Zichy Jenő gr. Tody Ferenc orsz. kiállítási jegyző kíséretében ma délelőtt 10 órakor Győrbe utazott az ottani új ipariskola megnyitási ünnepére. — József főherceg Nyáry Adolf b. főudvarmestere kíséretében ma délelőtt 10 órakor meglátogatta Fejérváry br. honvédelmi minisztert, ki nála eskü letétele után a tegnapi napon tisztelgett. Fejérváry Géza br. honvédelmi miniszter mai napon látogatást tett a ministereknél. — Joannovich br., Dalmácia helytartója, tegnap reggel Fiuméba érkezvén, kirándulást tett Abazziába s ma reggel az Andreas Hofer hadigőzössel állomására, Zárába utazott. — Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát a telet San Remoban fogja tölteni, hogy makacs mellhurutjából fölüdüljön — Rezső trónörökös tegnap délelőtt nagy kísérettel elutazott Laxenburgból a neudorfi udvari vadászatokra. — Estei Ferenc Ferdinánd főherceg Bécsből Emsbe utazott, a honnan november 2-án tér vissza. — Taaffe gr. osztrák miniszterelnök Budapestről Bécsbe érkezett. — (Liszt Ferenc Itthon van!) Liszt Ferenc tegnap este 9 óra 10 perckor érkezett a gyorsvonattal Budapestre Pozsonyból. A pályaudvarnál csak pár bizalmas embere várakozott reá, mert a mester titkolni akarta megérkezését. A mester a legutolsó kocsiban foglalt helyet, egyetlen kísérőjével, komornyikjával. Már pár lépésről fölismerte a feléje közeledőket, ami bizonyítja, hogy nem komoly az a szembaja, mit a külföldi lapok hangoztattak. Pár napi pihenés után Zichy Géza grófhoz fog hosszabb időre menni Tetétlenre, de a debreceni kirándulás, mely alkalomból a királydalt akarták előadni, elmarad. E célból Zichy Géza gr. levélben tudakozódott a debreceni polgármestertől, ki sajnálatát fejezte ki a fölött, hogy művészi erők hiányában a tervről le kell mondaniok. Liszt itt fogja befejezni emlékiratait, melyen igen serényen dolgozik. Jelenleg a mester zeneszerzéssel keveset foglalkozik, mert az orvosok eltiltották neki a kottaírást, mely a szemet igen gyöngíti. (Halottak napja.) A Táncsics-bizottság és a budapesti cipészsegédek önképző egyesületének tagjai holnap, nov. 1 én délután testületileg kivonulnak Táncsics Mihály sírjához, minek következtében az elnökség felhívja a tagokat, hogy novel én délután 2 órakor az Ozinger vendéglő helyiségében (József körút 46) megjelenni szíveskedjenek. (Alkotmányos költségek.) Az Ivánka család aligha érzi magát megtisztelve egyik névrokona erőszakos föllépése által. „Ivánka“ János L. rózsahegyi vendéglős ugyanis illendő dolognak találja, hogy Kaucz József orsz. képviselőt a lapok nyíltterében szólítsa föl 3545 frtnyi vendéglői számlájának kifizetésére, mi ha nem történnék meg, „a követelés per útján fog érvényesíttetni.“ A dolog mindenesetre kellemetlen lehet a vendéglős úrra, de e kellemetlenség egy országos képviselő nevének ilynemű meghurcolására semmiesetre sem jogosítja föl. Mert nagy különbség van a közt, hogy ha valaki maga csinálja az adósságot, vagy ha a nevében csinálják mások az ő számlájára Az alkotmányos költségek kilenc tizedrésze rendesenmilyen természetű s hogy az illető képviselő aztán kötelezhető-e azok megtérítésére, azt csak is bíróság útján lehet eldönteni. A szép nevű vendéglős tehát szebben cselekszik vala, ha előbb pöröl, s csak azután lép ki a nyílttérbe. (Egy iparos jubileuma.) Erczhegyi Ferenc, az országos kiállítás végrehajtó bizottságának alelnöke, a főváros egyik legintelligensebb iparosa, tegnap ünnepelte meg önálló működésének 25 éves jubileumát, szerény családi körében. Ez alkalomból az ünnepelt minden oldalról a legélénkebb ovációkban részesült. A budai polgári lövészegyesület Érczhegyit, mint főlövészmesterét s a közügyek derék bajnokát, e kiváló alkalommal küldöttségileg üdvözölte. — („Kresz báró“ titkára), az a derék úriember, aki a kicsapongó életű fiatal Ereszhez a legpiszkosabb anyagi érdekekből csatlakozott s úgy tette magát hasznossá, hogy jeles gazdája oldalán a kerítő szerepére vállalkozott, nem kerüli el az igazság kezeit. Ma délelőttre meg volt hiva a rendőri hivatalba s a szerencsétlen Rödler Anna esete miatt vallatásra fogták. Már az ekő szavaknál kitűnt bűnössége s emiatt letartóztatták. Nem érdektelen, hogy Kresz Viktor, kit szintén ma hallgattak ki, még nem jutott erre a sorsa. (Francia hercegnő az Orfeumban) Pignatelli Maria Gaetana hercegnő, mint már többször említettük, azzal állt boszul a családján, hogy egy harmadrendű párisi kávéházban mint énekesnő lépett fel. Újabb időben a hercegnő körútra indult s eljutott Bécsba is, hol Danzer Orfeumában tegnap lépett föl először. A hallgatóság többnyire polgárságból állt. A bécsi arisztokrácia egészen távol maszép, elegáns alak. Megjelenése egyszerű s amenynyire nagy lámpaláza engedte, keresetlen. Hangjáról nem lehetne ugyanily dicséretet mondani, de hát az orfeumban nem is kívánnak tőle nagyszabású hangot. A közönség udvariasan tapsolt a hercegnőnek, többször a lámpák elé hívta, amiben jórésze lehetett annak a szánakozásnak is, melylyel a közönség a fiatal hercegnő sorsa iránt viseltetik. (Impresszárió és író.) Schurmann, az ismert impresszárió szépen felsült a reklámcsapással. Jelenleg Judit asszony madridi vendégszerepléseire üti a nagy doboz párisi lapokban s többek közt azt hirdette, hogy Sardou „Váljunk el“ színművének előadására 18,000 frankot jegyeztek elő. Persze, Sardou nemcsak színműirással, de olvasással is foglalkozik, s így nem is kerülte el figyelmét az örvendetes hír. Rögtön írt Schurmann úrnak, hogy küldje el neki az 1800 frank tantiémet. Az impresszárió, ki nem is sejtette e fordulatot, azt felelte Sardounak, hogy majd az előadás után fizet. Minthogy azonban Sardou a pénz azonnal való kifizetését követelte, vagy ellenkező esetben kiírja a párisi lapokban, hogy az impresszárió ur hazudott, végre is Schurmann úr lefizette az 1800 frankot. — (A hosszul nagyherceg válópöre) még mindig nincsen befejezve. Hutten-Czapska grófnő nem nyugodott meg abban az ítéletben, melyet a darmstadti törvényszék hozott, a házasságot fölbontottnak jelentve ki, s ügyvédei oly perujitással szándékoznak élni, s melynek a németországi lapok semmi eredményt nem jósolnak. Egyébként a grófnőről megjelent röpiratról, — melyet már többször megemlítettünk, — a grófné ügyvéde most azt mutatja ki egy nyilatkozatban, hogy az ép oly rosszakaratú, mint felületes, s lényegében alaptalan állításokat tartalmaz, így nem igaz, hogy Kolomine úr halála tette szabaddá újra a grófnőt, mert ezt törvényes válás idézte elő; a grófnő sohasem ígérte meg a röpirat szerzőjének Anny Wothe kisasszonynak, hogy át fogja neki adni a herceget kompromittáló leveleket s a grófnő felnőtt lányainak oroszországi szerepléséről elmondott dolgok is mind valótlanok, mert a lányok apró gyermekkorukban Páriában voltak s ott is nőttek föl. (Esti temetés.) Általában föltűnt tegnap este, írja a „Szegedi Napló“, hogy jóval hat óra után, már a sötétség beálltakor temetésre harangoztak a belvárosi templomban, holott a kolerajárvány óta nem volt eset, hogy ily későn temettek volna. Egy Nagy Mária nevű móra utcai özvegy asszonyt vittek a nyugalom helyére, s a késői temetést rendkívüli körülmények parancsolták. A középkorú 40 éves aszszony már negyednapja feküdt lakásán halva, anélkül, hogy halálát a házbeliek közül bárki is tudta volna, s mire tegnap estefelé észrevették, már föloszlásnak indult teteme. Orvosi rendeletre tehát azonnal el kellett temetni. Az özvegy egészen egyedül élt, mert fia, egy 17 éves legény, messzebb vidékre távozott. A fiúnak már régebben haza kellett volna jönnie, de elmaradt s nem adott hirt magáról. Az anyát fia elmaradása buskomolylyá tette s napokat töltött sírás közt szobájában elzárkózva, úgy, hogy most sem tűnt föl a házbelieknek az, hogy több napon át nem látják. Negyed napra azonban az erős halottszagra gyapujok támadt, rátörték az ajtót s halva találták meg a szobában. (Nagy rablás Aradon.) Egész Arad városát izgatottságban tartja a következő eset. A félév közepén, a törvényszékkel átellenben levő Habereger házban eddig ismeretlen tettesek nagy rablást követtek el. Özv. Habereger Mihályné úrnő hoszszabb időn át távol volt a városból s az egész emeletet elfoglaló lakás be volt zárva. Mikor az urnő tegnapelőtt haza érkezett, a lakást feltörve és a bútorokat rendetlenségben találta. Közelebbről szemle alá vevén a lakást, nem kis megdöbbenéssel észlelte, hogy az egyik szobában levő Wertheim-szekrény, melynek pedig minden kulcsát magánál hordta, fel van nyitva s az abba elhelyezve volt értékes tárgyak hiányzanak. Nevezetesen hiányzik egy serleg aranypénz, gyémánt nyakékek és fejdiszek s egyéb ékszerek. Az ezüstnemüek sorba egy ágyra voltak kirakva, mintha csak válogatott volna bennök a betörő. Egy nagyobb összegről szóló takarékpénztári könyvecske, mely a betevő úrnő nevére akkér volt kiállítva, hogy a pénzt csak ő van jogosítva felvenni, eltépve hevert a szobában. Egyéb ingóságot sem vitt el a betörő, aki úgy látszik, ravasz kiszámítással használta fel a család távollétét. Hogy a Wertheim-szekrényt, melynek értékes tartalmára fektette a betörő a fősúlyt, miképen nyitotta fel, nem tudni; a károsult úrnő emlékezik rá, hogy tavaly elveszett az egyik kulcs , s akkor másikat csináltatott. Meglehet, bár kevéssé valószínű, hogy a tolvaj egy évig őrizte volna azt, várva a kedvező alkalomra. Valószínűbb, hogy lőpor segélyével nyitották föl. Mikor követték el a betörést, nem lehet tudni, azonban az utolsó tizennégy nap alatt kellett annak elkövettetnie, ennyi ideje, hogy a család tagjai közül senki sem volt idebenn a szőlőhegyről, ahol időztek.