Budapesti Hírlap, 1884. november (4. évfolyam, 302-330. szám)

1884-11-01 / 302. szám

1984 november 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (302 sz.) meg volt bízva a leskelődéssel, a miért 30 irtot kar­í­pott. Az elfogott kilenc cigányt a csendőrség átadta s a törvényszéknek. A hatóság intézkedéseket tett az iránt, hogy a vidéken kóborló cigányok eltoloncol­­tassanak. Közgazdasági táviratok. Berlin, okt. 31. (Déli tőzsde.) Osztrák hitelrészvény 479.50, osztrák-magyar államvasut 501, magyar 4°/C és aranyjáradék 77.75. Csöndes: „Budapesti Hirlap“. November hó 1-ével új előfizetést nyitot­tnak. Kérjük azokat a t. o. előfizetőket, kiknek előfizetésük október végével lejárt, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, ne­hogy a lap szétküldésében fennakadás tör­ténjék. Az előfizetési árak lapunk homlokán olvashatók. Az előfizetés megújítására a beküldött postautalvány leginkább alkalmas. Különösen figyelmeztetjük tisztelt előfi­zetőinket, hogy úgy az előfizetés megújításá­nál, valamint minden reklamáció, lakhelyvál­tozás, és a lap szétküldésére vonatkozó egyéb fölszólalásnál, egy címszalagot mellékelni szíveskedjenek. N A P I H ! B E K. Lapunk legközelebbi száma a ket­tős ünnep miatt hétfőn reggel jelenik meg. Mai számunk első (egy évnyi) mellékle­tén a következőjét tartalmazza: Kancellár és par­lament. Az októberi diploma után (tárca). Buda­pest körül. A japániak honvédeinknél. Japán mi­­nisterek Jedoban. Üzleti heti szemle. Törvényszéki csarnok. Vidék. Hymen. Gyászrovat. Hivatalos lap­ból. Napirend. Szerkesztői üzenetek. Lutri. Vízál­lás. Színházak. Hirdetések. A második (fél év­nyi) melléklet tartalma következő: Halottak napján. Temetőben (költemény.) mécslányok ha­lottak napjára. Regény. Hirdetések. —­­Ő felsége az udvari vadászaton.) Derült szép nap kedvezett ma az udvari parforce vadászat­nak, melyen a király Tlisser szárnysegéde kíséreté­ben szintén megjelent. A vadászok ma felette nagy számmal voltak. Ott láttuk Esterházy Miklós gróf, Andrássy Tivadar gróf, Teleky József gróf Üchtritz Zsiga báró, Berzeviczy Ádám őrnagy urakat s Edels­­heim-Gyulay bárót nejével stb. ő felsége 10 óra után érkezett, s miután a jelen voltakat barátságosan üd­­völte, rászállt egy pej ménre s megkezdődött a va­dászat. A Kuntsman a 15 párból álló rókakopófalkát szabadon ereszté, s a kopók a régi lóversenytér köze­lében rövid szimatolás után felhajszoltak egy rókát. Ezután fél órai rán következett, mert a megriasztott róka heves iramnak indult. A kopók azonban min­denütt nyomában jártak, s végre a régi lóversenytér közelében elfogták. Holnap és holnapután az ünnepek miatt nem lesz vadászat.­­ (Rezső trónörökös pavillonja BT.-Szi­geten.) M.-Szigeti levelezőnk irj : Mikor a trónörö­kös 4 évvel ezelőtt itt járt vadászni, bár a rendezők ügyetlensége miatt sikertelen volt a vadászata, Má­­ramaros szép vidéke annyira megnyerte tetszését, hogy elhatározta megyénk bércei közzé többször is ellátogatni. Az eddigi tervezések szerint már jövő őszkor lesz ő fenségéhez szerencsénk. Ez alkalomból a magy, éjszakkeleti vasút egy díszes pavillont épít­tetett a trónörököspár számára a szigeti vasúti állo­másnál.­­A Hauzman műegyetemi tanár tervei sze­rint készült díszes csarnok építését e napokban fe­jezte be Sangi Gregerzen Ödön mérnök, Gregerzen Guildbrand budapesti vállalkozó fia. A pavilion reneszánsz stílu­s a nagy előcsarnokon há­rom öltözőfülkén s az inasszobán kívül összesen há­rom termet foglal magában; kettő a trónörököspár számára s egy a kiséretnek. Miután ugyancsak Szi­gethez közel, a lonkai pagonyban egy csinos vadász­­kastély készül ő fensége számára, azért a szigeti pavilion éjjeli szállásul sohasem fog szolgálni; ren­deltetése csak az, hogy benne megérkezéskor s el­utazás előtt pihenőt tarthassanak. A szobák beren­dezése s bútorzata ennélfogva csupán ennek a célnak felel meg. Az épület minden zugában a csín és vá­lasztékosság nyomai tűnnek elénk. A épületnek a pályaudvarra néző része előtt oszlopokon nyugvó di­szes födött csarnok van, a másik oldalon pedig a­­ kocsik számára födött tornácban rögződik az épület, s radt, csakis Lichtenstein Henrik herceg s több más mely minden izében remekmű, fiatalabb főur jelentek meg az előadáson. A hercegnő — (Személyi hitek.) Kemény Gábor báró közlekedésügyi miniszter ma reggel a zsolnai vonat­tal a fővárosba visszaérkezett. — Zichy Jenő gr. T­o­­­d­y Ferenc orsz. kiállítási jegyző kíséretében ma délelőtt 10 órakor Győrbe utazott az ottani új ipariskola megnyitási ünnepére. — József fő­herceg Nyáry Adolf b. főudvarmestere kísé­retében ma délelőtt 10 órakor meglátogatta Fejér­vár­y br. honvédelmi minisztert, ki nála eskü leté­tele után a tegnapi napon tisztelgett. Fejérváry Géza br. honvédelmi miniszter mai napon látogatást tett a mini­stereknél. — Joannov­ich br., Dal­mácia helytartója, tegnap reggel Fiuméba érkezvén, kirándulást tett Abazziába s ma reggel az Andreas Hofer hadi­gőzössel állomására, Zárába utazott. — Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát a telet San Remoban fogja tölteni, hogy makacs mellhurut­jából fölüdüljön — Rezső trónörökös tegnap dél­előtt nagy kísérettel elutazott Laxenburgból a neu­­dorfi udvari vadászatokra. — Estei F­e­r­e­n­c Ferdinánd főherceg Bécsből Emsbe utazott, a honnan november 2-án tér vissza. — T­a­a­f­f­e gr. osztrák miniszterelnök Budapestről Bécsbe érkezett. — (Liszt Ferenc Itthon van!) Liszt Ferenc tegnap este 9 óra 10 perckor érkezett a gyorsvonat­tal Budapestre Pozsonyból. A pályaudvarnál csak pár bizalmas embere várakozott reá, mert a mester titkolni akarta megérkezését. A mester a legutolsó kocsiban foglalt helyet, egyetlen kísérőjével, komor­nyikjával. Már pár lépésről fölismerte a feléje köze­ledőket, a­mi bizonyítja, hogy nem komoly az a szembaja, mit a külföldi lapok hangoztattak. Pár napi pihenés után Zichy Géza grófhoz fog hosszabb időre menni Tetétlenre, de a debreceni kirándulás, mely alkalomból a királydalt akarták előadni, elma­rad. E célból Zichy Géza gr. levélben tudakozódott a debreceni polgármestertől, ki sajnálatát fejezte ki a fölött, hogy művészi erők hiányában a tervről le kell mondaniok. Liszt itt fogja befejezni emlékiratait, melyen igen serényen dolgozik. Jelenleg a mester zeneszerzéssel keveset foglalkozik, mert az orvosok eltiltották neki a kottaírást, mely a szemet igen gyöngíti.­­ (Halottak napja.) A Táncsics-bizottság és a budapesti cipészsegédek önképző egyesületének tagjai holnap, nov. 1 én délután testületileg kivonul­nak Táncsics Mihály sírjához, minek következtében az elnökség felhívja a tagokat, hogy nove­l én dél­után 2 órakor az Ozinger vendéglő helyiségében (József körút 46) megjelenni szíveskedjenek.­­ (Alkotmányos költségek.) Az Ivánka család aligha érzi magát megtisztelve egyik név­rokona erőszakos föllépése által. „Ivánka“ János L. rózsahegyi vendéglős ugyanis illendő dolognak ta­lálja, hogy K­a­­­u­c­z József orsz. képviselőt a la­pok nyíltterében szólítsa föl 3545 frtnyi vendéglői számlájának kifizetésére, mi ha nem történnék meg, „a követelés per útján fog érvényesíttetni.“ A dolog mindenesetre kellemetlen lehet a vendéglős úrra, de e kellemetlenség egy országos képviselő nevének ily­nemű meghurcolására semmiesetre sem jogosítja föl. Mert nagy különbség van a közt, hogy ha valaki maga csinálja az adósságot, vagy ha a nevében csinál­ják mások az ő számlájára Az alkotmányos költsé­gek kilenc tizedrésze rendesen­­milyen természetű s hogy az illető képviselő aztán kötelezhető-e azok megtérítésére, azt csak is bíróság útján lehet eldön­teni. A szép nevű vendéglős tehát szebben cselekszik vala, ha előbb pöröl, s csak azután lép ki a nyílt­­térbe.­­ (Egy iparos jubileuma.) Erczhegyi Ferenc, az országos kiállítás végrehajtó bizottságá­nak alelnöke, a főváros egyik legintelligensebb ipa­rosa, tegnap ünnepelte meg önálló működésének 25 éves jubileumát, szerény családi körében. Ez alka­lomból az ünnepelt minden oldalról a legélénkebb ovációkban részesült. A budai polgári lövészegyesü­let Érczhegyit, mint főlövészmesterét s a közügyek derék bajnokát, e kiváló alkalommal küldöttségileg üdvözölte. — („Kresz báró“ titkára), az a derék úri­ember, aki a kicsapongó életű fiatal Ereszhez a leg­­piszkosabb anyagi érdekekből csatlakozott s úgy tette magát hasznossá, hogy jeles gazdája oldalán a kerítő szerepére vállalkozott, nem kerüli el az igaz­ság kezeit. Ma délelőttre meg volt hiva a rendőri hivatalba s a szerencsétlen Rödler Anna esete miatt vallatásra fogták. Már az ekő szavaknál kitűnt bű­nössége s emiatt letartóztatták. Nem érdektelen, hogy Kresz Viktor, kit szintén ma hallgattak ki, még nem jutott erre a sors­­a.­­ (Francia hercegnő az Orfeumban) Pig­­natelli Maria Gaetana hercegnő, mint már többször említettük, azzal állt boszul a családján, hogy egy harmadrendű párisi kávéházban mint énekesnő lé­pett fel. Újabb időben a hercegnő körútra indult s eljutott Bécsba is, hol Danzer Orfeumában tegnap lépett föl először. A hallgatóság többnyire polgár­ságból állt. A bécsi arisztokrácia egészen távol ma­szép, elegáns alak. Megjelenése egyszerű s ameny­­nyire nagy lámpaláza engedte, keresetlen. Hang­járól nem lehetne ugyanily dicséretet mondani, de hát az orfeumban nem is kívánnak tőle nagyszabású hangot. A közönség udvariasan tapsolt a hercegnő­nek, többször a lámpák elé hívta, amiben jórésze lehetett annak a szánakozásnak is, melylyel a közön­ség a fiatal hercegnő sorsa iránt viseltetik.­­ (Impresszárió és író.) Schurmann, az ismert impresszárió szépen felsült a reklámcsapás­sal. Jelenleg J­u­d­i­t asszony madridi vendégszerep­léseire üti a nagy doboz párisi lapokban s többek közt azt hirdette, hogy Sardou „Váljunk el“ szín­művének előadására 18,000 frankot jegyeztek elő. Persze, Sardou nemcsak színműirással, de olva­sással is foglalkozik, s így nem is kerülte el figyel­mét az örvendetes hír. Rögtön írt Schurmann úr­nak, hogy küldje el neki az 1800 frank tantiémet. Az impresszárió, ki nem is sejtette e fordulatot, azt felelte Sardounak, hogy majd az előadás után fizet. Minthogy azonban Sardou a pénz azonnal való kifi­zetését követelte, vagy ellenkező esetben kiírja a pá­risi lapokban, hogy az impresszárió ur h­azudot­t, végre is Schurmann úr lefizette az 1800 frankot. — (A hossz­ul nagyherceg válópöre) még mindig nincsen befejezve. Hutten-Czapska grófnő nem nyugodott meg abban az ítéletben, melyet a darmstadti törvényszék hozott, a házasságot fölbon­tottnak jelentve ki, s ügyvédei oly perujitással szán­dékoznak élni, s melynek a németországi lapok semmi eredményt nem jósolnak. Egyébként a grófnő­ről megjelent röpiratról, — melyet már többször megemlítettünk, — a grófné ügyvéde most azt mu­tatja ki egy nyilatkozatban, hogy az ép oly rossz­akaratú, mint felületes, s lényegében alaptalan állí­tásokat tartalmaz, így nem igaz, hogy Kolomine úr halála tette szabaddá újra a grófnőt, mert ezt tör­vényes válás idézte elő; a grófnő sohasem ígérte meg a röpirat szerzőjének Anny Wothe kisasszony­nak, hogy át fogja neki adni a herceget kompromit­táló leveleket s a grófnő felnőtt lányainak oroszor­szági szerepléséről elmondott dolgok is mind valót­lanok, mert a lányok apró gyermekkorukban Páriá­ban voltak s ott is nőttek föl.­­ (Esti temetés.) Általában föltűnt tegnap este, írja a „Szegedi Napló“, hogy jóval hat óra után, már a sötétség beálltakor temetésre harangoztak a belvárosi templomban, holott a kolera­járvány óta nem volt eset, hogy ily későn temettek volna. Egy Nagy Mária nevű móra­ utcai özvegy asszonyt vittek a nyugalom helyére, s a késői temetést rendkívüli körül­mények parancsolták. A középkorú 40 éves asz­­szony már negyednapja feküdt lakásán halva, anél­kül, hogy halálát a házbeliek közül bárki is tudta volna, s mire tegnap estefelé észrevették, már föl­oszlásnak indult teteme. Orvosi rendeletre tehát azonnal el kellett temetni. Az özvegy egészen egyedül élt, mert fia, egy 17 éves legény, messzebb vidékre távozott. A fiúnak már régebben haza kellett volna jönnie, de elma­radt s nem adott hirt magáról. Az anyát fia elmara­dása buskomolylyá tette s napokat töltött sírás közt szobájában elzárkózva, úgy, hogy most sem tűnt föl a házbelieknek az, hogy több napon át nem látják. Negyed napra azonban az erős halottszagra gyapu­­jok támadt, rátörték az ajtót s halva találták meg a szobában.­­ (Nagy rablás Aradon.) Egész Arad vá­rosát izgatottságban tartja a következő eset. A fé­lév közepén, a törvényszékkel átellenben levő Ha­­bereger házban eddig ismeretlen tettesek nagy rablást követtek el. Özv. Habereger Mihályné úrnő hosz­­szabb időn át távol volt a városból s az egész emeletet elfoglaló lakás be volt zárva­. Mikor az urnő tegnapelőtt haza érkezett, a lakást feltörve és a bútorokat rendetlenségben találta. Közelebb­ről szemle alá vevén a lakást, nem kis megdöb­benéssel észlelte, hogy az egyik szobában levő Wertheim-szekrény, melynek pedig minden kulcsát magánál hordta, fel van nyitva s az abba elhelyezve volt értékes tárgyak hiányzanak. Neve­zetesen hiányzik egy serleg aranypénz, gyémánt nyakékek és fejdiszek s egyéb ékszerek. Az ezüstnemüek sorba egy ágyra voltak kirakva, mintha csak válogatott volna bennök a betörő. Egy nagyobb összegről szóló takarékpénztári köny­vecske, mely a betevő úrnő nevére akkér volt ki­állítva, hogy a pénzt csak ő van jogosítva felvenni, eltépve hevert a szobában. Egyéb in­góságot sem vitt el a betörő, aki úgy lát­szik, ravasz kiszámítással használta fel a család tá­vollétét. Hogy a Wertheim-szekrényt, melynek érté­kes tartalmára fektette a betörő a fősúlyt, miképen nyitotta fel, nem tudni; a károsult úrnő emlékezik rá, hogy tavaly elveszett az egyik kulcs , s akkor másikat csináltatott. Meglehet, bár kevéssé való­színű, hogy a tolvaj egy évig őrizte volna azt, várva a kedvező alkalomra. Valószínűbb, hogy lőpor segé­lyével nyitották föl. Mikor követték el a betörést, nem lehet tudni, azonban az utolsó tizennégy nap­­ alatt kellett annak elkövettetnie, ennyi ideje, hogy­­ a család tagjai közül senki sem volt idebenn a sző­lőhegyről, a­hol időztek.

Next