Budapesti Hírlap, 1884. december (4. évfolyam, 331-359. szám)

1884-12-09 / 338. szám

i tevékenységét a gazdászati szakirodalomnak szen­telve, az ez irányban folytatott következetes, öntudatos és kitartó munkásságával a mezőgazdaság fejlesztése tekintetében elévülhetlen szolgálatokat tett. Az országos magyar gazdasági egyesület dél­után négy órakor Korizmics László mint disz­­elnök elnöklete alatt diszülést tartott. Az ülésen számos vidéki tag is me­jelent, kik kizárólag a ju­bilák­ tiszteletére jöttek a fővárosba, hogy maguk, esetleg küldőik nevében személyesen mondhassák el üdvkívánatukat. A diszülésen a diszelnök elmondta Kodolányi érdemeit, működésének eredményét és hasznát. Ezután dr. Rodiczky Jenő, a kassai kir. gazdasági tanintézet igazgatója, „Futó pillantá­sok mezőgazdasági irodalmunk fejlődésének történe­tére“ címmel fölolvasást tartott. A felolvasás Kodo­lányi érdemeit méltatta.­ A felolvasás után bizottsági tagok kíséretében érkezett a terembe a jubilált, kit harsány éljennel fogadtak. Korizmics László díszelnök barátsá­gos kézszoritással fogadta Kodolányit és hosszabb beszéd kisérete mellett kifejtette, hogy a magyaror­szági gazdasági egyesület, Kodolányi érdemei­nek elévülhetlen elismeréséül 1000 forint alapítványt tett le, melynek kamatai gazdasági szakcikkek ju­talmazására fognak fordittatni. Egyutal a diszelnök a magyar gazdák megbízásából mi­nt ezek tisztelete jeléül arany tollat nyújtott át Kodolányinak, az író­nak és szaktudósnak. Kodolányi meghatott szavakban mondott köszönetet a kitüntetésért. Este 8 órakor kezdődött a Hungária szálló dísztermében a díszlakoma. Az első felköszöntőt az ünnepeltre Wagner László mondotta, mely alka­lommal számos sürgönyt olvasott föl az ország kü­lönböző részeiből. Utána O­r­d­ó­d­y Lajos emelt poharat Kodolányira Korizmics László díszel­nök megbízásából, aki betegsége miatt gátolva volt a lakomán megjelenni. Rodiczky Jenő Korizmi­­csot éltette. Molnár Antal az írók és művészek nevében mondott felköszöntőt az ünnepeltre, kiemel­vén, hogy Kodolányinak jubileuma az irodalom ün­nepe. T­o­r­m­a­y Béla éltette Kodolányit, mint el­lenséget — mint vegetáriánust s Rodiczkyt, aki a mezőgazdasági adatokat összeállította. Mondottak még tósztet T­o­r­m­a­y Liptay Istvánra, D­á­n­y­i József Kodolányira, M­á­d­a­i Izidor Dányira és D­á­n­y­i Wagnerre. Kodolá­nyi érzékeny szavakban köszönte meg a kitünteté­seket, ígérvén, hogy erejéhez képest lankadatlan szorgalommal fog dolgozni ezentúl is mindig — addig, amíg kezéből a toll örökre ki nem hull. Ko­dolányi­nak, aki már 8 éve vegetáriánus, a díszlakoma főrendezője külön étlapot állíttatott össze. Kodolányi megköszönte a figyelmet, mindamellett nem kerül­hette ki, hogy a sűrű koccintások alatt a kezében tartott boros poharat tartalmától ki ne ürítse. Meg­érdemli ez az ünnep, hogy ma én is bort igyam — mondá. A lakoma, mely alatt R­á­c­z Fali bandája játszott, éjfélkor ért véget. II. Hoffer Károly. Tegnap délelőtt ünnepelte az V. kerületi ál­lami reáliskola tanári kara és ifjúsága, hazánk egyik legjelesebb paedagógusának, Hoffer Károlynak 40 éves állami szolgálati jubileumát. A markó-utcai új reáliskolai épület tágas díszterme már tíz órakor megtelt nagyszámú hölgy- és férfiközönséggel. Meg­jelentek az összes fővárosi reáliskolák és gimnáziu­mok tanárai és igazgatói, a miniszter képviseletében Lutter Nándor tankerületi főigazgató, az ünnepelt volt tanítványai testületileg. Pontban 10 órakor a tanári kar egy küldöttsége meghívta az ünnepeltet, aki neje és rokonai kíséretében óriási „éljen“ riadal közepette lépett a terembe és elfoglalta a számára emelt, virágokkal és déli növényekkel díszített emel­vényt, miközben az intézet ifjúságának dalköre a sozózat­­ot énekelte. Ezután következett az ünnepély egyik kimagasló mozzanata, Bodnár Zsigmond üdvözlő beszéde. Ecsetelte Hoffer Károly munkás életét, elmondta, hogy mit tett, mit teremtett, hogy ő volt az első azok között, aki mindenkor nehéz megpróbáltatások között harcolt és küzdött a reális oktatás győzelméért és első­sorban is neki köszön­hető, hogy ma a reáliskolák egy rangon állanak a gimnáziumokkal, és ő neki köszönhető, hogy a reál­iskolák ma már egy sorban állanak és semmivel sem hátrább, a tudományok terjesztésében a gimnáziumok­kal. A szakadatlan éljenzés által többször megszakí­tott beszéd után Hoffer Károly felelt szerényen visszautasítva magától a reá hárított érdemeket, mert ő nem tehetett volna Bemmé, ha nem állott volna körülötte az elvtársak, barátok lankadatlan falanxa, melylyel minden küzdelmet le lehetett győzni. Ezután Virady Antal tanár szavalta el ünnepi költeményét, mely után az ünnepelt, őt meg­ölelte és megcsókolta. A minisztérium képviselője üdvözölte ezután a jubilánst a miniszter nevében, aki sokszoros elfoglaltsága miatt minden törekvése dacára sem jelenhetett meg az Ünnepen. Majd Ale­xander Bernát tanár olvasta fel a „Hoffer Ká­roly“ nevére tett 1000 frtos alapítvány történetét, amelyről szóló okmányt díszesen bekötve átnyújtotta az ünnepeltnek. Az alapítvány kamatait minden év október 4 én az ünnepelt fogja átnyújtani, az inté­zet egyik általa kijelölt tanulójának. A jubiláns volt tanítványai nevében B­e­k­e Manó tanár, jelenlegi tanítványai nevében pedig a VIII. osztály egy hall­gatója üdvözölte az igazgatót. Végül még Hoffer Károly felelt hosszabban az üdvözletekre s beszédé­ben érdekes adatokat említett fel a reáliskolák tör­ténetéből hazánkban, mely annyira egy az ő élettör­ténetével. A beszéd végeztével a „Himnusz“ hangjai mellett oszlott szét az ünnepi közönség. Délután 2 órakor a Vigadó éttermében díszes bankett volt, melyen több mint 100 személy vett részt. A második fogás után megeredt a köszöntők árja s felköszöntötték az ünnepelt tanférfiat, az in­tézetet, melynek élén áll, a tanári kart, az ünnepelt családját stb. A bankett a késő délutáni órákban ért véget, III. Mechwart András. A budai ganz utcai Ganz-féle gyártelep he­­lyiségeiben az illető részvénytársulat vezérigazga­tója — Mechwart András — huszonöt éves működésének jubileumát ülte, nagy fénynyel. A ter­mek déli növényekkel díszíítettek föl, a gyár­telep nagy udvarán a társulat összes munkásai és tűz­oltói teljes díszben felállítva, a rajz­teremben, mely kertté valt varázsolva, az igazgató tanács és fel­ügyelő bizottság tagjai gyülekeztek az ünnepélyes aktusra.­­ A megjelentek élén Somssich Pál társulati elnök állott, továbbá Hegedűs Sándor, H­e­­­f­y Ignác, Wahrmann Mór, Országh Sándor, Görgey István, Tre­­b­i­t­s­c­h Ignác, Heinrich Ödön, M­a­n­­d­u­r­­­o Károly, Brüll Miksa és Brüll Gusztáv bizottsági tagok. Következett a társulat összes gyárainak hivatalnoki kara, é­s, vasöntő ré­széről Gulden igazgató, a kocsi­gyári osztály ré­széről Tschalke, a villamos osztály részéről Zipernovszky igazgatókkal élőkön. Azatibori fiók­gyár tisztviselőinek küldöttsége Oberbeck igazgató vezetése alatt jelent meg, aztán a munkások képviselői. Tizenegy órakor Mechwart vezérigazgató­ért külön küldöttség ment s az érkezőt zajos viharos éljenzés fogadta. S­o­m­s­i­c­h Pál társulati elnök nagyszabású beszédben melegen üdvözli az ünne­pelttek Fölemlité­sük egyéb érdemei között azt is, hogy ő neki köszönheti a társulat, hogy Ganz Ábrahám halála után tönkre nem ment ez a mond­hatni nemzeti intézet, hogy fölvergődött — éppen abban az időben, midőn egész Európában általános pénzügyi válságok küszöbén állott majd minden ál­lam, köztök a mienk is. Ő állitá föl a vagyon­gyá­rat, mely immár fedezni képes az egész hazai szük­ségletet, — a villamos-világítási osztályt, mely jó hírénél fogva európai keresletnek örvend. A beszéd végeztével Somssich által adá az igazgató tanács és felügyelő-bizottság nagy­ értékű ajándékát: egy ezüst asztal-díszt, melynek felső része az ipart ábrázolja, alsó részén pedig a társulat gyáraiban készülő egyes gyártmányok vannak képviselve — kicsinyítve. M­echwart meghatóan fejezé ki köszönetét — magyarul. S ezzel is bebizonyítá, hogy — bár szülő­hazája más volt — új honának igaz fia szív­ben is. Következett Oberbeck, a ratibori fiók-gyár igazgatójának üdvözlő beszéde, Szegő­ffy Ágos­ton központi iroda főnökéé , átadtak az ünnepeltnek egy dí­­jes ilbumot, az összes tisztikar arcképeivel. Grosz M'­ iy a munkások nevében beszélt, talp­raesetten a­­Jutón ajándékot nyújtott át — egy bronz szobrot. Mechwart köszönő válaszában nyilvánítá, hogy büszke reá, hogy oly szakképzett tisztikarnak állhat élén, mely kiállja bátran a versenyt bármely ha­sonló intézet tisztikarával. Este 11 órakor a „Fácán“ vendéglő termeiben estélyt adott Mechwart. A termek villanynyal voltak kivilágítva. Háromszázan felül vettek részt a mulat­ságon, mely pompásan sikerült. Rieh j­­­o­­ gyezte, hogy miután a jelenlévők közül sokan nem bírják a magyar államnyelvet, németül fog szólani; ezt annál inkább megteheti, mert meggyőződött afelől, hogy lehet valaki jó hazafi, ha nem is született magyar. A feliratban annak jelét látja, hogy a lakos­ság hódolatteljesen méltányolja a királyi kegyet, mely­lyel ő államtitkárrá kineveztetett. Forró köszönetet mond a megemlékezésért; kétszeresen örül ennek, mert olyan lakosságtól jön, amelynek hazafias érzel­meiről meggyőződni volt alkalma. Adandó alkalom­mal nem is fogja elmulasztani, hogy illetékes helyen korrekt információkkal szolgáljon a pancsovai nem­zetiségek között uralkodó hangulatról. Miután kije­lentette, hogy mindig szívesen fog visszaemlékezni a Pancsován töltött napokra, melegen elbúcsúzott a küldöttségtől. Beszédét többször zajos éljenzés sza­kította félbe. BUDAPESTI HÍRLAP. (333 sz.) 1884. december 9. TÁVIRATOK. A csángó-biztos búcsúja. Pancsova, dec. 8. (Saját tudósítónk távirata.) Gromon Dezső honvédelmi állam­titkár tegnap városunkba érkezett, hogy megtegye az előkészületeket a csángó kormánybiz­tosság átadására. A különböző hatóságok és testületek ma délelőtt megjelentek az államtit­kárnál, hogy üdvözöljék kineveztetése alkalmából és elbúcsúzzanak tőle. Tisztelgett Pancsova város köz­­igazgatási bizottsága és tanácsának küldöttsége is; ez átadta az államtitkárnak Pancsova üdvözlő fel­iratát. Péter Pál polgármester beszédére vála­szolóig Gromon Dezső mindenekelőtt megye­ A román miniszterválság, Bukarest, dec. 8. A király B­r­a­t­­­a­n­o­t megbízta a kormány újjáalakításával, aki a megbízást elfogadta és tegnap a király elé ter­jesztette a miniszteri névsort. A király helyesli Bratiano névsorát, melyet a hivatalos lap talán már holnap közölni fog. Az új képviselő­házban a kormánypárt túlnyomó többség fölött rendelkezik; az el­lenzék alig áll 30 tagból. Bukarest, december 8. A király értekez­vén a szenátus és a kamara elnökeivel, kijelen­tette, hogy nem fogadja el a kormány lemondását. A miniszterek erre vonatkozólag nyilatkozatokat tettek, amelyek mind a két házban nagy tetszés­sel fogadtattak. A Kongó értekezlet, Bok­in, dec. 8. A nyugat-afrikai kérdést tár­gyaló értekezlet bizottsága a kiküldött albizottság által a Kongo-folyamon alkalmazandó hajózási sza­bályokról előterjesztett jelentést vette tárgyalás alá. Az albizottság eme jelentése többek közt azt indítvá­nyozza, hogy a Kongo-folyamon és mellékfolyóin, valamint az esetleg létesítendő mellékcsatornákon és vasutakon a forgalom szabadnak nyilváníttatik; ille­tékek csakis a hajózási és forgalmi költségek címén szedhetők. A Stanley­ Poolból a vízesések megkerü­lése végett a Kongó-folyam alsó tájékára vezetendő vasút építésével az a hatalom bízassák meg, mely­nek országa a vízesések partjain fekszik. Ez a ha­talom egy társulatra is bízhatja a vasútépítést. A kinevezendő nemzetközi bizottság a bizottságban képviselt kormányok beleegyezésével kölcsönt is ve­het fel a vasútépítés költségeinek fedezésére. A nemzetközi bizottság vesztegzárt fog létesíteni a Kongó torkolatánál. A hajózási szabályok végrehaj­tására a nemzetközi bizottság fog ügyelni. Az albi­zottság jelentése továbbá Németországnak és Bel­giumnak a Konpro és mellékfolyóinak semlegesítésére vonatkozó javaslatait is tartalmazza. Amerika kép­viselője fenntartotta magának azt, hogy az egész Kongó-vidék semlegesítése iránt indítványt terjesz­­szen az értekezlet elé. London, dec. 8. A kül­lövi hivatal oly értelmű utasítást küldött M­a­­­e­­ berlini angol nagykövet­nek, hogy a Kongó-ü­gyek rendezése körül lehető nagy engedékenységet tanítson, a N­i­­ger-vidékre nézve azonban feltétlenül ragasz­kodjék Angolország birtokjogaihoz. A braunsehweigi trón. Berlin, dec. 8. A „Nordd. Alig. Ztg.“ (Bis­marck lapja) a „Kölnische Zeitung“-nak a birodalmi gyűlés múlt szerdai üléséről tett nyilatkozatát közli, mely azzal a megjegyzéssel végződik, hogy az ez alkalommal Windhorst által kifejtett nézet még inkább hozzá fog járulni ahhoz, hogy bebizonyítsa a welf trónöröklés lehetetlen voltát Braunschweigban. A „Nordd. Alig. Zeitung­ e nyilatkozatra vonatkozólag azt írja, hogy teljesen egy véleményen van a kölni hírlappal és hozzáteszi, hogy a kumberlandi herceg mandatáriusának, Windthorstnak a birodalom szétdarabolására irányuló beszéde teljesen lehetetlenné tette a kumberlandi herceg trónörök­lését Braunschweigban. — Ha a hercegnek most már semmi kilátása nincs arra, köszönje azt­, meghatalmazottjának.

Next