Budapesti Hírlap, 1884. december (4. évfolyam, 331-359. szám)
1884-12-09 / 338. szám
i tevékenységét a gazdászati szakirodalomnak szentelve, az ez irányban folytatott következetes, öntudatos és kitartó munkásságával a mezőgazdaság fejlesztése tekintetében elévülhetlen szolgálatokat tett. Az országos magyar gazdasági egyesület délután négy órakor Korizmics László mint diszelnök elnöklete alatt diszülést tartott. Az ülésen számos vidéki tag is mejelent, kik kizárólag a jubilák tiszteletére jöttek a fővárosba, hogy maguk, esetleg küldőik nevében személyesen mondhassák el üdvkívánatukat. A diszülésen a diszelnök elmondta Kodolányi érdemeit, működésének eredményét és hasznát. Ezután dr. Rodiczky Jenő, a kassai kir. gazdasági tanintézet igazgatója, „Futó pillantások mezőgazdasági irodalmunk fejlődésének történetére“ címmel fölolvasást tartott. A felolvasás Kodolányi érdemeit méltatta. A felolvasás után bizottsági tagok kíséretében érkezett a terembe a jubilált, kit harsány éljennel fogadtak. Korizmics László díszelnök barátságos kézszoritással fogadta Kodolányit és hosszabb beszéd kisérete mellett kifejtette, hogy a magyarországi gazdasági egyesület, Kodolányi érdemeinek elévülhetlen elismeréséül 1000 forint alapítványt tett le, melynek kamatai gazdasági szakcikkek jutalmazására fognak fordittatni. Egyutal a diszelnök a magyar gazdák megbízásából mint ezek tisztelete jeléül arany tollat nyújtott át Kodolányinak, az írónak és szaktudósnak. Kodolányi meghatott szavakban mondott köszönetet a kitüntetésért. Este 8 órakor kezdődött a Hungária szálló dísztermében a díszlakoma. Az első felköszöntőt az ünnepeltre Wagner László mondotta, mely alkalommal számos sürgönyt olvasott föl az ország különböző részeiből. Utána Ordódy Lajos emelt poharat Kodolányira Korizmics László díszelnök megbízásából, aki betegsége miatt gátolva volt a lakomán megjelenni. Rodiczky Jenő Korizmicsot éltette. Molnár Antal az írók és művészek nevében mondott felköszöntőt az ünnepeltre, kiemelvén, hogy Kodolányinak jubileuma az irodalom ünnepe. Tormay Béla éltette Kodolányit, mint ellenséget — mint vegetáriánust s Rodiczkyt, aki a mezőgazdasági adatokat összeállította. Mondottak még tósztet Tormay Liptay Istvánra, Dányi József Kodolányira, Mádai Izidor Dányira és Dányi Wagnerre. Kodolányi érzékeny szavakban köszönte meg a kitüntetéseket, ígérvén, hogy erejéhez képest lankadatlan szorgalommal fog dolgozni ezentúl is mindig — addig, amíg kezéből a toll örökre ki nem hull. Kodolányinak, aki már 8 éve vegetáriánus, a díszlakoma főrendezője külön étlapot állíttatott össze. Kodolányi megköszönte a figyelmet, mindamellett nem kerülhette ki, hogy a sűrű koccintások alatt a kezében tartott boros poharat tartalmától ki ne ürítse. Megérdemli ez az ünnep, hogy ma én is bort igyam — mondá. A lakoma, mely alatt Rácz Fali bandája játszott, éjfélkor ért véget. II. Hoffer Károly. Tegnap délelőtt ünnepelte az V. kerületi állami reáliskola tanári kara és ifjúsága, hazánk egyik legjelesebb paedagógusának, Hoffer Károlynak 40 éves állami szolgálati jubileumát. A markó-utcai új reáliskolai épület tágas díszterme már tíz órakor megtelt nagyszámú hölgy- és férfiközönséggel. Megjelentek az összes fővárosi reáliskolák és gimnáziumok tanárai és igazgatói, a miniszter képviseletében Lutter Nándor tankerületi főigazgató, az ünnepelt volt tanítványai testületileg. Pontban 10 órakor a tanári kar egy küldöttsége meghívta az ünnepeltet, aki neje és rokonai kíséretében óriási „éljen“ riadal közepette lépett a terembe és elfoglalta a számára emelt, virágokkal és déli növényekkel díszített emelvényt, miközben az intézet ifjúságának dalköre a sozózatot énekelte. Ezután következett az ünnepély egyik kimagasló mozzanata, Bodnár Zsigmond üdvözlő beszéde. Ecsetelte Hoffer Károly munkás életét, elmondta, hogy mit tett, mit teremtett, hogy ő volt az első azok között, aki mindenkor nehéz megpróbáltatások között harcolt és küzdött a reális oktatás győzelméért és elsősorban is neki köszönhető, hogy ma a reáliskolák egy rangon állanak a gimnáziumokkal, és ő neki köszönhető, hogy a reáliskolák ma már egy sorban állanak és semmivel sem hátrább, a tudományok terjesztésében a gimnáziumokkal. A szakadatlan éljenzés által többször megszakított beszéd után Hoffer Károly felelt szerényen visszautasítva magától a reá hárított érdemeket, mert ő nem tehetett volna Bemmé, ha nem állott volna körülötte az elvtársak, barátok lankadatlan falanxa, melylyel minden küzdelmet le lehetett győzni. Ezután Virady Antal tanár szavalta el ünnepi költeményét, mely után az ünnepelt, őt megölelte és megcsókolta. A minisztérium képviselője üdvözölte ezután a jubilánst a miniszter nevében, aki sokszoros elfoglaltsága miatt minden törekvése dacára sem jelenhetett meg az Ünnepen. Majd Alexander Bernát tanár olvasta fel a „Hoffer Károly“ nevére tett 1000 frtos alapítvány történetét, amelyről szóló okmányt díszesen bekötve átnyújtotta az ünnepeltnek. Az alapítvány kamatait minden év október 4 én az ünnepelt fogja átnyújtani, az intézet egyik általa kijelölt tanulójának. A jubiláns volt tanítványai nevében Beke Manó tanár, jelenlegi tanítványai nevében pedig a VIII. osztály egy hallgatója üdvözölte az igazgatót. Végül még Hoffer Károly felelt hosszabban az üdvözletekre s beszédében érdekes adatokat említett fel a reáliskolák történetéből hazánkban, mely annyira egy az ő élettörténetével. A beszéd végeztével a „Himnusz“ hangjai mellett oszlott szét az ünnepi közönség. Délután 2 órakor a Vigadó éttermében díszes bankett volt, melyen több mint 100 személy vett részt. A második fogás után megeredt a köszöntők árja s felköszöntötték az ünnepelt tanférfiat, az intézetet, melynek élén áll, a tanári kart, az ünnepelt családját stb. A bankett a késő délutáni órákban ért véget, III. Mechwart András. A budai ganz utcai Ganz-féle gyártelep helyiségeiben az illető részvénytársulat vezérigazgatója — Mechwart András — huszonöt éves működésének jubileumát ülte, nagy fénynyel. A termek déli növényekkel díszíítettek föl, a gyártelep nagy udvarán a társulat összes munkásai és tűzoltói teljes díszben felállítva, a rajzteremben, mely kertté valt varázsolva, az igazgató tanács és felügyelő bizottság tagjai gyülekeztek az ünnepélyes aktusra. A megjelentek élén Somssich Pál társulati elnök állott, továbbá Hegedűs Sándor, Hefy Ignác, Wahrmann Mór, Országh Sándor, Görgey István, Trebitsch Ignác, Heinrich Ödön, Manduro Károly, Brüll Miksa és Brüll Gusztáv bizottsági tagok. Következett a társulat összes gyárainak hivatalnoki kara, és, vasöntő részéről Gulden igazgató, a kocsigyári osztály részéről Tschalke, a villamos osztály részéről Zipernovszky igazgatókkal élőkön. Azatibori fiókgyár tisztviselőinek küldöttsége Oberbeck igazgató vezetése alatt jelent meg, aztán a munkások képviselői. Tizenegy órakor Mechwart vezérigazgatóért külön küldöttség ment s az érkezőt zajos viharos éljenzés fogadta. Somsich Pál társulati elnök nagyszabású beszédben melegen üdvözli az ünnepelttek Fölemlitésük egyéb érdemei között azt is, hogy ő neki köszönheti a társulat, hogy Ganz Ábrahám halála után tönkre nem ment ez a mondhatni nemzeti intézet, hogy fölvergődött — éppen abban az időben, midőn egész Európában általános pénzügyi válságok küszöbén állott majd minden állam, köztök a mienk is. Ő állitá föl a vagyongyárat, mely immár fedezni képes az egész hazai szükségletet, — a villamos-világítási osztályt, mely jó hírénél fogva európai keresletnek örvend. A beszéd végeztével Somssich által adá az igazgató tanács és felügyelő-bizottság nagy értékű ajándékát: egy ezüst asztal-díszt, melynek felső része az ipart ábrázolja, alsó részén pedig a társulat gyáraiban készülő egyes gyártmányok vannak képviselve — kicsinyítve. Mechwart meghatóan fejezé ki köszönetét — magyarul. S ezzel is bebizonyítá, hogy — bár szülőhazája más volt — új honának igaz fia szívben is. Következett Oberbeck, a ratibori fiók-gyár igazgatójának üdvözlő beszéde, Szegőffy Ágoston központi iroda főnökéé , átadtak az ünnepeltnek egy díjes ilbumot, az összes tisztikar arcképeivel. Grosz M' iy a munkások nevében beszélt, talpraesetten aJutón ajándékot nyújtott át — egy bronz szobrot. Mechwart köszönő válaszában nyilvánítá, hogy büszke reá, hogy oly szakképzett tisztikarnak állhat élén, mely kiállja bátran a versenyt bármely hasonló intézet tisztikarával. Este 11 órakor a „Fácán“ vendéglő termeiben estélyt adott Mechwart. A termek villanynyal voltak kivilágítva. Háromszázan felül vettek részt a mulatságon, mely pompásan sikerült. Rieh jo gyezte, hogy miután a jelenlévők közül sokan nem bírják a magyar államnyelvet, németül fog szólani; ezt annál inkább megteheti, mert meggyőződött afelől, hogy lehet valaki jó hazafi, ha nem is született magyar. A feliratban annak jelét látja, hogy a lakosság hódolatteljesen méltányolja a királyi kegyet, melylyel ő államtitkárrá kineveztetett. Forró köszönetet mond a megemlékezésért; kétszeresen örül ennek, mert olyan lakosságtól jön, amelynek hazafias érzelmeiről meggyőződni volt alkalma. Adandó alkalommal nem is fogja elmulasztani, hogy illetékes helyen korrekt információkkal szolgáljon a pancsovai nemzetiségek között uralkodó hangulatról. Miután kijelentette, hogy mindig szívesen fog visszaemlékezni a Pancsován töltött napokra, melegen elbúcsúzott a küldöttségtől. Beszédét többször zajos éljenzés szakította félbe. BUDAPESTI HÍRLAP. (333 sz.) 1884. december 9. TÁVIRATOK. A csángó-biztos búcsúja. Pancsova, dec. 8. (Saját tudósítónk távirata.) Gromon Dezső honvédelmi államtitkár tegnap városunkba érkezett, hogy megtegye az előkészületeket a csángó kormánybiztosság átadására. A különböző hatóságok és testületek ma délelőtt megjelentek az államtitkárnál, hogy üdvözöljék kineveztetése alkalmából és elbúcsúzzanak tőle. Tisztelgett Pancsova város közigazgatási bizottsága és tanácsának küldöttsége is; ez átadta az államtitkárnak Pancsova üdvözlő feliratát. Péter Pál polgármester beszédére válaszolóig Gromon Dezső mindenekelőtt megye A román miniszterválság, Bukarest, dec. 8. A király Bratanot megbízta a kormány újjáalakításával, aki a megbízást elfogadta és tegnap a király elé terjesztette a miniszteri névsort. A király helyesli Bratiano névsorát, melyet a hivatalos lap talán már holnap közölni fog. Az új képviselőházban a kormánypárt túlnyomó többség fölött rendelkezik; az ellenzék alig áll 30 tagból. Bukarest, december 8. A király értekezvén a szenátus és a kamara elnökeivel, kijelentette, hogy nem fogadja el a kormány lemondását. A miniszterek erre vonatkozólag nyilatkozatokat tettek, amelyek mind a két házban nagy tetszéssel fogadtattak. A Kongó értekezlet, Bokin, dec. 8. A nyugat-afrikai kérdést tárgyaló értekezlet bizottsága a kiküldött albizottság által a Kongo-folyamon alkalmazandó hajózási szabályokról előterjesztett jelentést vette tárgyalás alá. Az albizottság eme jelentése többek közt azt indítványozza, hogy a Kongo-folyamon és mellékfolyóin, valamint az esetleg létesítendő mellékcsatornákon és vasutakon a forgalom szabadnak nyilváníttatik; illetékek csakis a hajózási és forgalmi költségek címén szedhetők. A Stanley Poolból a vízesések megkerülése végett a Kongó-folyam alsó tájékára vezetendő vasút építésével az a hatalom bízassák meg, melynek országa a vízesések partjain fekszik. Ez a hatalom egy társulatra is bízhatja a vasútépítést. A kinevezendő nemzetközi bizottság a bizottságban képviselt kormányok beleegyezésével kölcsönt is vehet fel a vasútépítés költségeinek fedezésére. A nemzetközi bizottság vesztegzárt fog létesíteni a Kongó torkolatánál. A hajózási szabályok végrehajtására a nemzetközi bizottság fog ügyelni. Az albizottság jelentése továbbá Németországnak és Belgiumnak a Konpro és mellékfolyóinak semlegesítésére vonatkozó javaslatait is tartalmazza. Amerika képviselője fenntartotta magának azt, hogy az egész Kongó-vidék semlegesítése iránt indítványt terjeszszen az értekezlet elé. London, dec. 8. A küllövi hivatal oly értelmű utasítást küldött Mae berlini angol nagykövetnek, hogy a Kongó-ügyek rendezése körül lehető nagy engedékenységet tanítson, a Niger-vidékre nézve azonban feltétlenül ragaszkodjék Angolország birtokjogaihoz. A braunsehweigi trón. Berlin, dec. 8. A „Nordd. Alig. Ztg.“ (Bismarck lapja) a „Kölnische Zeitung“-nak a birodalmi gyűlés múlt szerdai üléséről tett nyilatkozatát közli, mely azzal a megjegyzéssel végződik, hogy az ez alkalommal Windhorst által kifejtett nézet még inkább hozzá fog járulni ahhoz, hogy bebizonyítsa a welf trónöröklés lehetetlen voltát Braunschweigban. A „Nordd. Alig. Zeitung e nyilatkozatra vonatkozólag azt írja, hogy teljesen egy véleményen van a kölni hírlappal és hozzáteszi, hogy a kumberlandi herceg mandatáriusának, Windthorstnak a birodalom szétdarabolására irányuló beszéde teljesen lehetetlenné tette a kumberlandi herceg trónöröklését Braunschweigban. — Ha a hercegnek most már semmi kilátása nincs arra, köszönje azt, meghatalmazottjának.