Budapesti Hírlap, 1885. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1885-03-01 / 59. szám

V. évfolyam. 59. sz._________Budapest, 1885. Vasárnap, március 1. Előfizetési árak : Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Bukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca 16. ss. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. G­ladstone bukása. Hatszor volt miniszter Angliában s a század második felében Palmerston után a legnépszerűbb ember honfitársai között, most pedig egy lelépő államférfi, kit ke­vesen sajnálnak s ki nem lesz aktív sze­replő soha többé. Mert a 76 éves öreg­ember gyöngének és makacsnak bizonyult egy világbirodalom kormányzására. Fényes életpályáját szerencsétlenül végzi. Régen megbukott volna, ha érde­mei a múltból nem támogatják, ha a jövő bizonytalansága nem tartóztatja az em­bereket, ha barátai nincsenek, kik érte rajongnak, ha nem nagy szónok, ki be­széddel tartja az angolokat, hogy benne higyjenek, midőn már hinni megszűntek. Nem ő maga, egész politikája megbukott, pártja szétszakadt s Angliát a veszélyből, melybe Gladstone sodorta, csak nagy tet­tek és nehéz áldozatok árán mentheti meg örököse. Disraeli meg van boszulva; ellenfele maga magát lejárta, nem kellett ellene agitálni sem; a politika, melyet a Disraelié helyébe ültetett, tökéletesen képtelennek bizonyult, s most, a legnehezebb körül­mények közt, Anglia kénytelen lesz ott folytatni, ahol ő elhagyta. Gladstone és minisztériuma elesett Khartumnál, mielőtt a parlamentben el­esett volna. A kétezer halott közt Khar­­tumban, a Gordon holtteteme mellett fek­szik Gladstone. Legyőzte őt a máhdi. Az angol parlament kegyelmesen ítélt, midőn a kormánynak 302 szóval 288 el­lenében bizalmat szavazott. Ettől a biza­lomtól Gladstonenak menekülnie kell. Nem vezetheti a kormányt tovább, de nem is tudja merre vezesse? A minisztérium teljesen meg van zavarodva, sem célt nem lát maga előtt, sem cselekedetre magát elhatározni nem képes. Az események ösz­­szecsaptak, mint hullámok feje fölött. Szu­dán vereségeihez járult Afganisztán vesze­delme. Szövetségesei Angliának nincsenek, ellenségei vannak bőven. Gladstone ezeket gyűjtötte. A minisztériumban súrlódások s a szabadelvű pártban bomlás. A radiká­lisok s három miniszter — Chamberlain, Dilke, Harcourt — békét akarnak min­den áron és visszavonulni Szudánból minél előbb. Gladstone, Derby és Granville, le­győzni a máhdit, békét kötni, független kormányt alakítani Szudánban és azután kivonulni. Northbrook és a régi wigh­­pártiak Forster és Göschen győzni és Egyiptomot és Szudánt angol protektorá­tus alá helyezni kívánják. Hogyan össze­egyeztetni e nézeteket egy minisztérium­ban, egy pártban? Hogyan igazolni ily zűrzavaros politika mellett a balsikert és elkövetett hibákat ? Hozzájárult Afganisz­tánban a Gladstone-politika felsülése s az orosz barátság őrült volta kisült. Itt is háború és lázadás veszélye fenyeget. Lord Dufferin India kormányzója 10,000 angol katonát kér. Nincs. Mert Gladstone min­den katonai reformot ellenzett s az óriás nagy és szétszórt birodalmat megvédeni és összetartani, nagyobb hadseregre van feltétlen szükség. Most ki fogja az oro­szok előnyomulását Közép-Ázsiában feltar­tóztatni ? Gyengeség volt megengedni a khinai háborút, melyben a vesztes lehet Anglia. Hogyan itt békét kötni? A Gladstone kormánynak lehetetlen volt megállni tovább. Egész Anglia zúgott s egész Európa nevetett. Csak az alsóház­ban volt a kormánynak pártja erős, nem az országban. Az angol népnek mindig oly külpolitika kellett inkább, mint a­milyent Pitt, Palmerston és Disraeli csináltak, a Cob­­den-Bright-féle békebarátok soha sem ve­zették a nemzetet, mikor baj volt. Béké­ben békepolitikusok, háborúban bátor fér­fiak kellenek a kormányon, nem pedig anyámasszonyok. Az angol nép gyakorlati érzéke azt felfogta s azért most inkább tart a 198 lorddal, ki Gladstone ellen szavazott, mint ama kis 14. szónyi kép­viselőházi többséggel, mely őt támogatta. Támogatta, hogy őt megmentse, nem pedig, hogy a kormány eljárását helye­selje. Angliában is vannak mamelukok, de ott nem mindenki mameluk, ha libe­rális. Ezért hát Gladstone nem tarhatja magát tovább, az angolok teljes tisztelet­tel őt felmentették. Gladstone nem szívesen megy, de fog menni, mert nem tarthatja magát tovább. S jönnek a konzervatívok. — Egész Európában most ez az áramlat, még An­gliában is. S a konzervatívok nem azért jönnek, mert őket szereti a nép, hanem­ ­ „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. Az országgyűlés 300 év előtt. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Az emberek rendkívüli események bekövet­keztét hirdették az 1578-ik év elején Magyaror­szágon. Pestis, háború, éhhalál, sáskák napiren­den voltak az időjósok ajkain. Okot erre nem valami óriási üstökös megjelenése adott, hanem a bámulatosan enyhe tél. A Duna jeget nem lá­tott, havat pedig csak híréből ismertek az em­berek. Bundára, ködmenre persze szükség sem volt, mert hisz még a szobákat is csak a nevéért sütötték az emberek. S mert a tél ily rendkívül enyhe volt, a ta­vasz már február közepén bekövetkezett. Nem is csodálkozott senki a Bécsből hozzánk érkezett azon híren, hogy Miksa király febr. 28-án ha­jón fog lejönni Pozsonyba, az országgyűlést meg­nyitni. Február 18-án küldöttség ment Bécsbe a király meghívására. S alig érkezett a küldöttség vissza, midőn Dévény alatt feltűnt a lobogós díszes fejedelmi hajó, mely a királyt hozta kil magyarjai közé. A harangok azonnal zúgni, az ágyuk, böm­bölni kezdettek, Pozsony népe, mint az áradat rohant a Dunapartra, melyet az ország karai és rendei, a főpapok, a zászlós urak és főispánok drága fogatokon, délceg paripákon leptek el. A­z egri püspök üdvözölte a megérkezett királyt, kit az összes rendek és beláthatlan so­­kaságu nép riadó éljenzéssel fogadott. A rendek nagyon örültek, hogy végre maguk közt láthat­ják a királyt, a­ki már három országgyűlést hí­vott össze azzal az ígérettel, hogy ezt személyesen fogja megnyitni, aztán egyszer sem jött el. Nem is csoda, hogy emiatt nagy neheztelés támadt a rendek között már 1576-ban, amely év szintén együtt látta a magyar törvényhozókat, de nagyon elégületlen hangulatban. A király mindig csak pénzt kért, a nemzet sérelmeinek orvoslásá­ról pedig hallani sem akart. A rendek végre megunták az örökös exequálást s követelőleg lép­tek fel. Irányi bizonyára meg fog örülni, ha itt kiírom, hogy az anabaptisták már akkor olya­nok voltak, mint a mostaniak, t. i. nem akartak fizetni adót. Az országgyűlésen ez a dolog előke­rült s kimondatott, hogy bizony a baptisták is kötelesek adózni, éppen úgy, mint más ember ! Az adókérdés persze már akkor is komplikált egy dolog volt. A lengyel zsidók tömérdek újpesti ha­tossal vagyis hamis ezüstpénzzel árasztották el az országot, a jó magyar pénzt pedig zsákszámra hordták ki, miáltal az amúgy is elszegényedett ország roppant károkat szenvedett. De sok kelle­metlenséget okozott a nemzetnek amaz anomália is, amelyben éppen a pénzforgalom tekintetében Ausztriával állott. Úgy látszik az osztrák bank ősapja ebből az időből származik, mert megtörtént dolog, hogy nekünk el kelle fogadni az osztrák és német pénzt, ami pénzünket azonban, amely pedig semmivel sem volt rosszabb, mint az osz­trák. — Bécsben és a többi német és osztrák országokban nem fogadták el. De vámdolgában is furcsa viszonyban állottunk Ausztriával. A nyerstermények beszállítása hozzánk mindenkinek szabad volt, de mi egy marok búzát vagy egy kulacs, bort sem vihettünk túl az ország határán. És ha e körülmény már magában is tö­mérdek panaszra szolgált okul, növelte az ál­talános elkeseredést annak a híre, hogy a kamara újabb adónemekkel akarja az országot boldogí­tani. Nevezetesen a bor után adót, a barmok után pedig harmincadót akart szedni. íme a bécsiekkel való marhaháborunak kez­dete innét számítható. A jó bécsiek azonban ket­tőt feledtek ki számításukból. Azt, hogy a ma­gyar ember jelleménél fogva nemes ellenszenvvel viseltetik az adók iránt, továbbá pedig azt, hogy ha még úgy rajongott volna is a nemzet az adó­zásért, a bizon nem volt miből fizetnie. Az előbbi állapotot, t. i. az ősi gyűlöletet minden adózás iránt, úgy látszik jobban ismerték, mint az ország teljesen kimerült állapotát. Kü­lönben alig foglalkozott volna a kancellária azzal a tervvel, hogy újabb adóemelésekkel lép az or­szággyűlés elé. Három forint adót kért min­den telek után. A tekintetes karok és rendek persze addig fontolgatták és tárgyalták a királyi propozíciókat, míg kiütött Pozsonyban a­­ kolera! A folytonos háborúkban elesettek hullaki­gőzölgése teljesen megvonta a levegőt, s a pestis egész elemi erővel tört ki az országban. A hon­atyák megijedtek, annyival is inkább, mivel a szem­telen kolera betolakodott még a tekintetes karok és rendek közé is és kaszabolni kezdő a honatyá­­kat pártkülönbség nélkül. Mivel azonban a dögvész csak nálunk pusz­tított, a bécsiek pedig úgy látszik nem igen tö­rődtek azzal, hogy a tekintetes karok és rendek Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.

Next