Budapesti Hírlap, 1885. április (5. évfolyam, 90-118. szám)

1885-04-01 / 90. szám

s BUDAPESTI HÍRLAP. (90. sz.) 1885. április 1. ) a­d­n­i. Sem embert, sem pénzt kimélnünk nem lehet, midőn a katonák életéről van szó. Mi azon­ban tisztán akarunk látni s csak oly embereket akarunk magunk előtt, kik csak az igazat mond­ják. Ennek a minisztériumnak pénzt adni? SohalA hadügyminiszter­nek maradni kell, hogy minden rendszabályt alkal­mazásba vegyen. Lewai tábornok hadügyminiszter: Már megtettem. Clémenceau: Annál jobb, annál is inkább kellenek oly miniszterek, kik velünk szem­ben felelősek. Nem kell a helyzetet túlozniok, eléggé szomorú ez. Majd ha oly minisztérium következik, mely az igazat megmondja, csak akkor hozzuk meg végső határozatainkat. Duval hasonlóképen kijelenti, hogy a ház e minisztériummal többé nem vitatkoz­­hatik. (Tetszés.) Elbot ünnepies hangon jelenti ki, hogy mindenekelőtt a nemzeti becsületet kell szem előtt tartani, és a következő napirendet indítványozza: „A kamara el levén határozva minden áldozatot meghozni, mely a nemzeti becsület integritását fön­­tarthatja, s bízva a hadsereg vitézségében, megrójja a kormány elkövetett hibáit és sajnálja, hogy előbb a teljes valóságot nem «­ismerte.“ E napirendhez csatlakozik a Clémenceau által indítványozott na­pirend, mely a következőleg hangzik: „A kamara elhatározván, hogy megszavaz minden hitelt, hogy a katonákon segíthessen , a­midőn a minisztérium politikáját elitéli, napirendre tér.“ Ferry azt kívánja, hogy előbb szavazzák meg a hitelt, s csak azután tárgyalják az interpelláció­kat. A kamara azonban 308 szóval 161 ellen elhatározta, hogy előbb Cle­­menceau és Elliot interpellációját fogja tárgyalni. A szavazás alatt óriási volt az izgatottság. Néhány miniszter, előre sejtve a bekövetkezett eredményt, eleve eltávozott. Az elnök megindult hangon hirdeti ki az eredményt. Ferry miniszterelnök helyén állva szólani akar. Minden felülről, de különösen a jobboldalról azt kiáltják feléje nagy zajjal, hogy menjen a szó­székre. A jobboldal dühöng. Cassagnac közbekiált: »Ez a legnagyobb bűnös!“ Ferry (nyu­godt, halk hangon) A kabinet tudja a szavazás jelentőségrét, s beadja lemondását. (Közbekiál­tások: „Azonnal!“) Ezután bátyjával, a miniszte­rekkel és az államtitkárokkal együtt elhagyja a ter­met. Kimenőben néhány képviselő kezet nyújtott neki. Erre néhány pillanatig mély csönd állott be. Az ülés képe. Lehetetlen a kamarák külső képét leírni a megelőző jelenet alatt. Mintha a képviselők többségét láz ragadta volna el. Csakis a centrum, mely máskor oly zajosan tapsolt a miniszter beszédeinek, ült né­mán és mogorván helyén. Alig is történt kísérlet a miniszterelnök megmentésére. A miniszterek több­sége belenyugodott sorsába, csakis Tirard válaszolt hevesen azokra a sértő kifejezésekre, a­melyeket utána kiáltottak. Az ellenzéki szónokok úgy­szólván ijesztő benyomást tettek mindazokra, a­kik még nem voltak tanúi az efféle jeleneteknek Franciaországban. Clémenceau nehezen palás­tolt izgalommal kezdte beszédét, mely később ijesztő hevességet öltött. E közben jobbról-balról őrjöngtek és dühöngtek kö­rülte. Minden pillanatban egy másik képviselő ugrott fel, hogy a dühtől rekedt hangon gyalázó szavakkal illese a minisztereket. Senki sem merte eze­ket védelmezni. Miután a minisztérium megbukott és a minisz­teri pad megüresedett, az izgalom is szűnni kezdett s egyáltalában nem keltett jó benyomást, midőn D­e- 1­a f­o­s­s­e bonapartista képviselő kezdte olvasni indítványát a minisztérium vád alá helyezése iránt. Szavait még a kormány ellenei is méltatlankodással fogadták, szenvedélyes kifakadásai elvesztek az álta­lános zajban. Az elnök már föl akarta tenni a kér­dést a sürgősség iránt, midőn Marét és L­a­i­­s­a­n­t szélsőbali képviselők kiabálni kezdtek, hogy az indítványhoz hozzájárulnak és Laisant szintén határozati javaslatot nyújtott be a vád alá helyezés iránt. Az indítvány azután 304 s­z­óval 161 ellen elvettetett. Az elnök, aki ezút­tal csodálatraméltó nyugalommal és szilárdsággal vezette az ülést, megindult szavakban fejezte ki a kamarák és az ország bizalmát és ragaszkodását, a Tong-Kingban küzdő katonák és vezéreink iránt, mire percekig tartó viharos éljenzés támadt. Az utcák. Mialatt a kamarában a vihar dúlt, a Bourbon palota előtt óriási közönség gyűlt össze. E tömegből kivált egy rész s a belügyminiszteri palota elé vo­nult, mely a kamara épületétől csak néhány lépés­nyire fekszik. A palota bejáratait elzárták. A tömeg úgy itt, mint a kamara előtt ordítozni kezdte: „A b a s F e r r y“, egyébként a rendőrség által, mely arra szorítkozott, hogy a közlekedés meg ne zavar­­tassék, féken tartatott. A palota parancsnoka, a­ki a queszturával sűrű érintkezésben állt, szemmel tar­totta a kamara épületét; a nagy rácsajtókat itt is be kellett zárni, nehogy a tö­meg, az udvarba hatoljon. Midőn Roche­fort a minisztérium bukása után kilépett a ka­mara épületéből, a jelenlevő intranzigensek nagy ovációval fogadták : „V­ive Rochefort!“ „A baj Ferry!“ kiabálták és gyalázták a miniszte­reket. Végre néhány ember vállára emelte az int­ranzigens vezért s bármeny­nyire is szabadkozott Rochefort diadalmenetben vitte a Concorderii-­­­­­g, a mely zsúfolva volt kiváncsiakkal. Számos képviselőnek a gúnyolódók és zajongók egész sortü­­zén kellett keresztül haladnia. A képviselőket, kik mint opportunisták voltak ismeretesek, sértegették. Többek közt azt kiáltották feléjük: „I­s­m­é­t egy árul­ó.“ Szerencsére tettlegességekre nem került a dolog. Az ülésnek már rég vége volt s még mindig álltak emberek a kamara előtt. Clémenceau­t viharos éljenzéssel fogadták sőt is vállon vitték a Concorde térig. A Faubourg-Saint-Germainból is számos kiváncsi érke­zett, kik már csoportokban álltak, midőn a lapok hozták e kabinet bukása hírét. A Place de la Con­corde feltűnően élénk volt. Átalában azt beszélték, hogy ha a kormány meg nem bukik, a forra­dalmárok tán megkísértették volna éjjel föl­kelést idézni elő Párisban. Lehetséges, hogy míg a kormány megalakul, valami puccsot meg fognak kísérteni. A couloirokban Freycinet-t emlegették miniszterelnök gyanánt, s ha Freycinet a válságos időben kész kabinetalakításra vállalkozni, kétséget sem szenved, hogy az új kormány rövid idő múlva meg fog alakulni. A külföld előtt nehezen lehet azt az izgatott­ságot érthetővé tenni, a­mit a tong­ kingi hírek itt elő­idéztek. Ha valaki azt mondja, hogy a katonákat vissza kell hívni s a háborút nem kell tovább folytatni, tapssal üdvözlik. Az újság elárusító kiadók valóságos ostrom alatt állanak s az újságáru­sok kiabálva futnak végig a boulevardokon. Egyes lapok külön kiadásokat rendeztek.­­ A sergeantok eddig fentartották a rendet. A Páris kormányzójá­nak parancsnoksága alatt álló csapatok semmi pa­rancsot nem kaptak a beavatkozásra. Az a hír terjedvén el, hogy éjjeli ülés lesz, a kamara épület élől még sűrű csoportok állanak, de nyugodtan viselik magukat. Az épület sötét ud­varán őrség áll. G­r­é­v­y elnök a mai miniszterta­nácsban oda nyilatkozott, hogy Tong-Kingban erős rendszabályokat kell alkalmazni. A bou­­levard-lapok Négrier halálát jelentik, de e hírt megcáfolják. A ma összeülő Szuez-csatorna bizottságról senki sem beszél. A kiegyezés Ausztriával. A vám- és keres­kedelmi szerződés iránti tárgyalások a „B. C.“ sze­rint valószínűleg június hó folyamán fognak megin­dulni — föltéve, hogy addig az osztrák képviselő választások már véget értek. A pestvidéki tankerület vezetését Say dr. főigazgató halála után ideiglenesen Lutter Nán­dor dr. bpesti főigazgató vette át. Az ideiglenes állapot nem tarthat sokáig, mert a tanév vége felé közeledik s a júniusi érettségi vizsgálatokon már az új főigazgatónak kell elnökölni.­­ A megürült állomásra sok a jelölt, de mint jó forrásból halljuk, a miniszter Mészáros Nándor pécsi főigazgató, H­o­m­a­n­n Ottó kolozsvári egyetemi tanár és H­o­f­f­e­r Károly V. ker. reáliskolai igazgató kö­zül fog választani. A megállapodás még nem tör­tént meg, hír szerint azonban Homann Ottónak van a legtöbb kilátása az új hivatal elnyeréséhez. Az egyetem bölcseleti tanszékének betöltésé­nél, a különböző hírekkel ellenkezőleg, első­sor­ban Szász Béla a kolozsvári egyetem tanára jön tekintetbe, mint aki a kolozsvári egyetemen kezdettől fogva tanítja a bölcseletet. Csak abban az esetben tér el a miniszter a szék betöltésénél a rendes szokás­tól, ha Szász Béla nem reflektál a bpesti tanszékre. S ez esetben van ért, Medveczky már nyilv. rendkí­vüli tanár lévén, nevezik ki, mint a ki kiváló mű­velője a bölcseleti tudományoknak. A többi jelölt szóba sem került. Őszi hadgyakorlatok. A közös hadügymi­nisztérium — mint Bécsből értesülünk — ez évre is nagy őszi hadgyakorlatot tervez Cseh­ország észak-nyugati részében Prága és Eger között. Azonkívül még Felső-Ausztriában, Stájer­­országban és Szlavóniában is lesznek nagyobb gyakorlatok, a­melyeknél valószínűleg ő Felsége szintén meg fog jelenni. Főigazgatók értekezlete: Trefort közokta­tásügyi miniszter, valamint a múlt évben, úgy a je­len évben is behívta a fővárosba az ország összes tantestületi főigazgatóit, több fontos ügyben való tanácskozásra. A tanácskozásokat — mint a „Net“ értesül — Klamarik János dr. osztálytanácsos vezeti. Jelen vannak: Lutter Nándor dr. Budapest fővárosi, Wiedermmann Károly pozsonyi, Nuber Sándor besztercebányai, Békessy Gyula debreceni, Páll Sándor kolozsvári, Elischer József nagyszebeni, Petrovich Ferenc nagyváradi, Fehér Ipoly dr. sze­gedi, Mészáros Nándor pécsi és Németh Antal dr. győri tankerületi főigazgató. A kassai főigazgatót betegsége gátolta a megjelenésben. A tanácskozás öt napot fog igénybe venni és tárgyai a következők: Tankönyvek megbírálásának, engedélyezésének és használatának szabályzata. A tanintézetek nagyobb fölszerelése és ezzel kapcsolatban a felvételi díjak ügye. A reáliskolai tantervhez készült módszeres utasítások életbeléptetése. A helyi tantervek ügye s ezzel kapcsolatban a módszeres tanértekezletek prak­tikusabbá tétele és egyszerűsítése. A készítendő igazgatói utasítások elveinek kitűzése stb. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Az uj utca-tisztitó rendszer holnap ápri­lis elsejétől fogva lép életbe a bel- és Lipótváros­ban. A söprés a négy uj utca-tisztitó géppel esteli 11 órakor kezdődik s reggeli 4 óráig tart. — A közrendészeti bizottság ma ülést tartott, a melyen Török János az uj főka­pitány is részt vett. A főkapitányi elnök a bizott­ság nevében üdvözöl és ígérte, hogy nehéz műkö­désében a bizottság támogatására mindig számíthat. Ezután Schwa­r­czer Ottó dr. interpellálta Horváth János tanácsnokot, mint a színházvizsgáló bizottság elnökét, hogy valóság-e az a hír, hogy a kir. operaházban két oldalajtót, mely a földszinti közönség rendelkezésére állt, újabban befalaztak s igy két kijáróval kevesebb van; s ha ez igaz, min alapul ez intézkedés? Horváth tanácsnok vála­szában elismerte, hogy két oldal kijáró csakugyan befalaztatott. Történt pedig az a képen, hogy a dec. 23-iki szemle alkalmával a vizsgáló bizottság figyelme felhivatott arra, hogy ez a két oldalajtó, amelyek fölé oda van írva: „kijárat“ — tulajdonképpen csak tévedésbe ejti a közönséget, mert nem az utcára vezetnek ki, hanem tekervényes folyosóra, honnan a­­ szinpadra s az udvari páholy egy elzárt ajtajához lehet jutni. Interpelláló a választ kielégítő tudomásul vette. — Most a bizottság tárgyalás alá vette a magyar államvasutak ajánlatát, hogy a város bizonyos pontjairól a szabályoknak megfelelő o­m­­nibuszokat (számra nézve 40-et) közlekedtet­hessen a központi pályaudvarhoz. Az ajánlatot a bizottság elfogadja olykép, hogy a vállalat a vonatok indulása előtt és érkezése után az utazó közönség rendelkezésére álljon. Az omnibuszok köz­lekedhetnek 10 percenként is, de az indulásoknak a vasúti menetrenddel is összhangozni kell. A vállalat nem akadályozza egy esetleges nagy omnibuszvállalat alakulását, de a nagy vállalat eze­ket a vonalakat és omnibuszokat átveszi. A viteldíj 10 kr. lesz. Ezután F­e­l­e­k­­ Miklós kérel­mére a bizottság ajánlja, hogy a budai színkörhöz néhány omnibusz rendeltessék ki a nyári előadások­hoz, a­mely kocsik a közönséget 30 krajcárjá­val fogják Pestre átszállítani. Azután hosszú és igen beható vita folyt a tánciskolák és tánctermek rendezésére vonatkozó sza­bály fölött. A tanácskozásban minden tag élénk részt vett, különösen Török János főkapitány, a­kinek a helyzet nagy ismeretéről tanúskodó fejtegetéseit élénk tetszéssel fogadták. A vezérelvek, melyek sze­rint a hírhedt tánctermek a szabályok alá vonatnak, nagy megritkulására vezetnek e helyiségeknek. A főka­pitány felkéretett, hogy készítsen a kifejtett elvek alapján szabálytervet, mely a jövő ülés tárgya lesz.­­ A fővárosi egyesület mai érte­kezletén Medvey Zsigmond szőnyegre hozza az O­r­c­z­y-k­ert elzárását a közönség elől, illetőleg a kert látogatásának csak a belépő­jegyekkel bí­rókra korlátozását. Mellesleg felemlíté még, hogy az egyetemi füvészkertbe se mehet vásár- és ünnepna­pokon a közönség s tudomása szerint a budai vár­­kertet se lehet látogatni. Kamermayer az Orczy-kertre nézve felhozta, hogy egyszer ugyan meglátogatta őt Szvetics ezredes, a Ludoviceum igaz­gatója, de vízvezetéki ügyben s ekkor felemlíté azt

Next