Budapesti Hírlap, 1885. április (5. évfolyam, 90-118. szám)

1885-04-01 / 90. szám

é­ ben is egy szép és kecsegtető virág volt: ott van, leütötte a dér, semmi, egy holt­test, a­melyet a földbe tesznek. . . Szegény jó Tihanyi! Be sokszor kínált, éveiből szegény Csepreghy Ferencnek. . . . Nos, nem sokat tudott volna adni! Most már együtt vagytok a pa­radicsomban. . . . Onnan néztek a népszínházra, a melyet oly bohó szívvel szerettetek s azokra, a kik veletek ott voltak együtt s a kikre most ott fönn vártok, hogy majdan újra együtt legyünk mind, akik itt szerettük egymást. . . LEGÚJABB. Tolnay lemondott. A közlekedési mi­nisztérium fejetlenségét és Baross Gábor uralkodását semmi sem jellemzi jobban, mint az a hihetetlen hír, hogy Tolnay Lajos beadta lemon­dását. Tolnay már két ízben adta be lemondását, de a miniszternek mind a két esetben sikerült a lemondást vissza­vétetni, most harmadszor azonban oly ko­moly fordulatot vett a dolog, hogy Tol­nay távozásáról beszélnek. Nem szükség mondanunk, hogy mit jelent Tolnay La­jos távozása, mert hisz régóta tudjuk, hogy Barosst minden áron főigazgatónak akarják megtenni s ezért készek még Tolnaytól is megválni, hogy aztán teljes legyen a zavar, mely újabban közlekedési ügyeinket jellemzi. Mint értesülünk, Tol­nay a három főigazgatóság fölállítását igen alapos okokból ellenzi, s ha csak­ugyan megtörténik a fölosztás, akkor Tolnay távozik. táviratok. A horvát regnikoláris bizottság, Zágráb, márc. 31. (Saját tudósí­tónk távirata") A horvát regnikoláris küldöttség tegnapi ülésében általánosságban vé­gig tárgyalta mindama pontozatokat, melyeket a magyar küldöttséghez intézendő nunciumában kiemelni kíván. Ezután egy albizottságot válasz­tott a pontozatok megfogalmazására. Az albizott­ság tagjai: Makarovics, Sperec és Zsifkovics b. képviselők, kik legott hozzá fogtak feladatuk megoldásához. Maga a bizottság csak e három képviselő munkálatának elkészülte után fogja a nuncium részleteit megvitatni. A hivatalos lap megcáfolja a P. Lloyd hétfő esti lapjában a regnikoláris bizottságról irt híreket. A határőrvidék érdekében. Zágráb, márc. 31. „ (S­a­j­á­t tudósí­tónk távirata.) Ő felsége a volt felső és bánáti határőrvidéki terület számára külön egyházi és iskolai alap állítását rendelte el. A beruházási bizottmány, mely ez intézkedésről hivatalból értesittetett, mai ülésében zsi­­ó­ kiáltásokkal fogadta a királyi kegy e tényét. Ezután a bizottság a határőrvi­dék beruházási alapjából 2.076.000 irtot szava­zott meg a broód-sumjai vasút kiépí­tésére, mely legközelebb munkába vétetik,­­ továbbá a Karszt beerdősítésére, a Száva szabályozására és kút­fúrásokra 786.045 frtot szavazott meg a bizottmány s elhatározta azt is, hogy a vi­n­­kovc­e-m­itrovici vasút építési költsé­geiben 535.000 írttal vesz részt. Pétervárad, márc. 31. (Saját tudósí­tónk távirata.) Ő felsége legfelsőbb elha­tározásával érvényen kívül helyezte az eddig fenálló tilalmat, mely szerint a Lajos­­■völgy és Ilókusvölgy külvárosokban nem volt szabad hajókat építni. A­ város la­kossága nagy örömmel köszönte a király e ke­gyelmes intézkedését, mely a város érdekeit rend­kívül elő fogja mozdítni. A városi tanács rend­kívüli ülésében Héderváry-Khuen gr. bánt fel­kérte, tolmácsolja a város köszönetét ő felségé­nél és Bamberg b. hadtestparancsnoknál. BUDAPESTI HÍRLAP, (90. sz.) 1885. április 1. A forrongó Balkán. Szófia, márc. 31. Teljesen alaptalan a konstantinápolyi görög hírlapoknak az a közle­ménye, hogy a sellai kolostornál önkéntesek gyülekeznének, hogy betörést intézzenek Macedó­niába. A kormánynak szilárd elhatározása meg­akadályozni, hogy a bolgárok vagy kivándorolt macedóniaiak bárminemű fegy­veres sértést kövessenek el a szomszéd területek ellen. A francia kormányválság, Paris, márc. 31. Mint a „ Havas-ügy­nökség“, jelenti, a köztársaság elnöke fel­hívta B­r­i­s­s­o­n képviselőházi elnököt, hogy alakítsa meg az új kormányt. Bris­­son azonban nem vállalta el a megbízatást. Erre Grévy Freycinet-t hivatta magához s neki ajánlotta fel a miniszterelnöki tárcát. Freycinet 24 órai gondolkozási időt kért. Páris, márc. 31. A hírlapok annak a véle­ménynek adnak kifejezést, hogy a kabinetválság, Franciaország nemzetközi vi­szonyain semmit sem változtat. A „République frangaise“ azt írja, hogy az új ka­binetben a republikánus többség minden csoport­jának képviselve kell lennie. Páris, márc. 31. (A „B­p. H.“ eredeti távirata.) Páris tegnap este teljesen nyugodt maradt. Nem hiányoztak ugyan az agenti provokateursok, kik erőszakos­kodásra izgatták a népet, de senki sem hallgatott reájuk. A kamara szavazása után Jules Ferry Waldeck Rousseau kíséretében a köz­­társaság elnökéhez ment. Grévy a két lemondott miniszterrel egy óra hosszat kon­ferált. Ferry kijelente, hogy a kamara sza­vazata nélkül nem akart visszavonulni, hogy jelezze a felelősséget, a helyzetért, melylyel mindennek da­cára megbirkózni vélt. Helyzete a kamarában tény­leg nem is lett volna olyan rossz. Kívülről azonban a képviselők formálisan kényszerítettek, hogy őt elhagy­ják. Miután Grévy a lemondást elfogadta, B­r­i­s­­s­o­n­t hivatta magához, aki azonban nem fogadta el a megbízást a kormány megalakítására, mire Freydi­net hivatott. Ez 24 órai gondolkodási időt kért, mert csak oly feltétel mellett hajlandó megalakítani a minisztériumot, ha abban valamenyi csoportot egyesítheti. A régi miniszté­riumból, hir szerint, Raynal és Rouvier megmaradnak. Az Union Républicaine-ből Spoi­ler, a radikális baloldalból Goblet és Fr­o­­q­u­e­t fognak hir szerint az új kabinetbe lépni. A pénzügyi tárcára vonatkozólag semmi sem hallatszik. W­a­l­d­e­c­k-R­ousseaunak is föl­ajánlották eddigi tárcáját, eddig azonban vonako­dott azt elfogadni. Páris, márc. 31. Az új minisztérium ed­dig emlegetett névsora mind teljesen légből ka­pott. Freycinet Sad­i-C­a­r­l­o­t­t­a­l, Spullerrel és másokkal értekezett. London, márc. 31. (A„Bp. H.“ eredeti távirata.) Az itteni lapok sajnálják Ferry bukását és azt hiszik, hogy a francia kamara más kormány alatt nem fogja ratifikálni az egyiptomi egyezményt s egyáltalában nehéz­ségeket fog Németország elé gördíteni. Itt az a h­ír van elterjedve, hogy esetleg Waddington fog meghivatni a kabinet megalakítására. Páris, márc. 31. A szenátus mai ülé­sén vita nélkül egyhangúlag megsza­vazta a ton­g-kingi hadjárat költsé­geire kért 50 millió franknyi hitelt, melyet a kamara már előbb elfogadott. Páris, márc. 31. A „Templu-nak Ha-Noi­­ból kelt távirata szerint Negrier tábornok dandára, mely Lang-Sonban volt elszállásolva, élelmezési nehézségek miatt volt kénytelen Tha- Noi és Dong-Son-ba visszavonulni, ahol a had­állások jók és az élelmezés biztosítva van. A csapatok hangulata kitűnő, de sürgős szükség van erősbítésekre, hogy az inváziónak és a huei udvar fondorlásainak gát vettessék. Páris, márc. 31. A Tong-Kingba indí­tandó csapaterősbítések száma, melyeknek el­küldését a múlt vasárnap óta határozták el, 8000 főre­ rúg. A francia-kínai háború. Páris, márc. 31. Parancs adatott ki, hogy 8000 főnyi gyalogság, hat üteg tüzér­ség és egy század spahi haladéktalanul Tong-Kingba indíttassék. 50.000 főnyi hadtest alakítása attól függ, hogy a kamara megszavazza-e a kért hitelt. A „Com­pagnie Transatlantique“ ajánlkozott, hogy 10.000 főnyi katonaságot 35 nap alatt elszállít. A csa­patok hír szerint ápr. 4-ke és 9-ke közt szállnak hajóra. Páris, márc. 31. Akam­a­r­a a tong­­kingi hadjárat költségeire egyhangúlag ötven millió franknyi hitelt szavazott meg, további hi­telek megszavazását akkorra tartván fönn, majd ha az új kabinet megalakíttatik. Az angol-orosz viszály. London, márc. 31. (A Bp. H. ev. táv.) A „Daily News“ Pétervárról hiteles forrásból je­lenti, hogy a német nagykövet nemrég bizalmas, de határozott módon informálta G­i­e­r­s urat, hogy Németország az afgán kérdés békés megoldását re­mé­l­i. G­i­e­r­s ur megnyugtató választ adott s egyszersmind kijelenté, hogy Oroszország számít Németország jó szolgálataira abban az esetben, ha az ügy várakozás ellenére nem oldatnék meg Anglia és Oroszország által. A nagykövet kijelenté, hogy Németország nem fogja megtagadni jó szolgálatait, ha azokat ké­rik.­­ A „Daily Telegraph“ berlini levelezője arról értesül, hogy Törökország határozot­tan visszautasította Oroszország szö­vetségi ajánlatát. Odessza, márc. 31. Itt tegnap a tiszti kaszinóban ama tisztek ünneplésére, akik kaukázusi ezredeikhez behivattak, lakoma volt, melyen viharos lelkesedéssel fogadtak egy köszöntőt, mely azt a reményt fejezte ki, hogy nemsokára háború lesz. A kaukázusi had­osztályhoz behívott tisztek a „Poti“ gőz­hajón már elutaztak. Katonai körökben a háborús kilátások emelkedett hangulatot idéztek elő. London, márc. 31. B, a w a 1-P i n d i­­d ő 1 jelentik : Afganisztán emirje­i a connaughti herceg és hercegné ide ér­keztek. Az emir fényes katonai kíséret­tel vonult a pályaudvarból a székpalo­tába, hol Dufferin lord alkirály fo­gadta. London, márc. 31. Az alsóház tegnapi ülésén Fitz-Maurice kijelente, hogy Oroszország már elküldte vála­sz­á­t, a kormány azonban annak valódi tar­talmát még nem ismeri. Mint értesü­lünk, a válasz kilátásba helyezi, hogy a határ­rendező bizottság mielőbb összeül abban a remény­ben, hogy ez által a mindkét részen uralkodó izgatottság le fog csillapulni. Tekintettel erre a békülékeny válaszra, nem volna kívánatos föliz­gató megjegyzéseket tenni, miután ezek az ügy békés megoldását veszélyeztethetnék. Konstantinápoly, márc. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Anglia és a porta közt a viszonyok szakadáshoz állanak közel, az utóbbinak az egyiptomi pénz­ügyi egyezmény dolgaiban követett magatartása miatt. Török kormánykörökben az elkeseredés Anglia ellen igen nagy, s bármily csodálatosan hangzik is ez, létezik egy tekintélyes párt, mely az angol-orosz viszályra való tekin­tetből az Anglia elleni háború mel­lett izgat. Ami hírek keringtek Anglia és Oroszország állítólagos szövetség­kereső kí­sérleteiről, nem egyebek a túlcsigázott ke­leti képzelem szüleményeinél. Való csak az, hogy az angol-orosz differenciák a török világ­ban bizonyos sovinisztikus áramlatot idéztek elő, mely azonban a viszály szüntével bizonynyal enyészni fog. Politikai körökben az kelti a leg­nagyobb feltűnést, hogy a szultán az összes

Next