Budapesti Hírlap, 1885. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1885-04-09 / 97. szám
V. évfolyam. 97. 82. Budapest, 1885. Csütörtök, április 9. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 1 frt, negyedévre 11 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., Kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 1 kr., vidéken 5 kr. A Brisson-kabinet. Az uj francia kormány tegnap mutatta be magát a kamarának. Csak sok vajúdás után birt megszületni. A köztársasági körök családja ekkora krízist alig ért még tíz év óta. A pártmoloch, mely a minisztereket felfalni szokta, igen sok excellenciát fogyasztott Franciaországban a harmadik köztársaság alatt, de az ily válság eddig nem mutatott meddőséget új kormányférfiakban. Most fordult elő az első eset, hogy a miniszteri állásokra morális kötelekkel fogdosták az embereket. Öt napi krízis után Brisson kamaraelnök áldozta fel eddigi semleges méltóságát, intakt politikai múltját s megalakítá a kabinetet. Meglehetős kevert társaság, ha az ember rajtuk végig néz. Képviselve van benne a pártállások minden árnyalata, kezdve az opporturista Freycinet-n, végezve a radikális Goblet-n. Csoda, hogy ez urak egy egységes programoiban meg tudtak egyezni. De meg is látszik rajta, mennyire óvakodtak az új miniszterek alakuló értekezletükön a kormányzati kérdésekkel is konkrét foglalkozni. A programm, melyet Brisson a kamara előtt tegnap felolvasott, bölcs általánosságban mozog, s a kabinetnek színtelen, homályos jelleget ad. Sorai közül kiolvasható az aggodalom, hogy tüzetes kérdések felvetése a kabinet egyetértését veszélyeztetné. A külpolitikával még aránylag legtöbbet foglalkozik Két érdekes és elég határozott hangon fogalmazott pontban kijelenti a programm, hogy: 1. Kínával szemközt a szerződési jog alapján áll s a köztársaság tekintélyét kellő erővel megvédni akarja, 2. az európai kérdésekkel szemközt a köztársaság érdekeinek érvényt fog szerezni, mert „e kérdéseket, melyek az egész világrészt foglalkoztatják, közönynyel néznünk nem szabad.“ Úgy látszik, mindkét mondás a radikális tábornak szól, mely minden külpolitikai akciót összeférhetlennek tekintett eddig a köztársaság céljaival s hagyományaival. A radikális pártok a tong-kingi hódítást mindig rossz szemmel nézték s most is a megszállt terület kiürítését sürgetik. A diplomatizálást pedig, mely az európai egyensúly érdekében a hatalmak közt permanentet űzetik, a radikális felfogás elitéli s az államot a semlegesség szűk körére szorítja. Az új kormánynak azonban szüksége van a radikálisok támogatására, s hogy őket megnyerje úgy a tonkingi ügynek, mint a nemzetközi akciókban részvétel érdekének : a köztársaság tekintélyét s becsületét veti a mérlegbe. Ily címen sikerült is a hadi célokra már Ferry bukása napján megszavazott 50 millióhoz újabb 150 milliót a kamara nagy többségétől kinyerni. A hitelt 373 republikánus szavazta meg 90 monarkista ellenében. S a szavazás előtt támadt rövid vitában valamennyi pártárnyalat a köztársasági hívek táborába bizalmat fejezett ki az új kormány iránt. Elég szép siker székfoglalónak. De tartóssága iránt erős kételyeket kell táplálnunk. A francia kamarák bizalma nagyon szeszélyes, untasan változó. Az emberek gyorsan lejárják magukat s lehetetlenné válnak, olykor okot sem adhatni: miért? Ferryt egy harctéri szerencsétlenség buktatta meg, Freycinet-t a kulisszák ármánykodásai két ízben tették lejárt emberré, maga Gambetta csak negyedfél hónapig tarthatta magát a kormányon. Mennyivel több garanciát hoz magával Brisson, hogy a kamara bizalma iránta tartósabb lesz k I külügyekkel aligha akar az országnak imponálni. A gyarmathódítások Tuniszban és Tonkingban hidegen hagyták a közvéleményt eddig, a győzelmeknek nem ünnepelt senki, a vereség pedig lesújtott mindenkit. E tér tehát legalább is hálátlan, sőt — újabb táviratok szerint — csakhamar tárgytalanná is lesz, amennyiben a kínai kormány békealkudozásokat kezdett a pekingi francia követtel, kölcsönösen elfogadták a tiencsini szerződést s csupán a francia kabinet ratifikációja van hátra, hogy a tonkingi hadjárat befejeztessék. A belpolitikában a kormány programmja ennél is kevesebbet igér, s még a szavakban is csodálatos fukarságot mutat. Kern érinti az aktuális „BUDAPESTI HÍRLAP" tárcája. Egy magyar apostol. •—A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Mikor Keresztes Imre a Sajómentére eső Sziklásfalván szegény lelkészi állását elfoglalta, egyátalán édeskevés örömét találhatta benne. Kivált egyik leány házában, melynek tótajku lakossága épp oly messze állott a műveltség összes elemeitől, mint a magyar szónak ismeretétől. Legfeljebb, ha harangozni hallott felőle. A lelkes magyar pap legott gyakorlatilag látott a kérdés megoldásához, melynek elméleti fejtegetésére már annyi sallangos szó, hig tiita és sűrű nyomdafesték jön nálunk elvesztegetve. Bevallott itt is az a gyüszünyi praxis, mely felér egy vedernyi teóriával. Keresztes Imre gyakorlati végét markolta meg a magyarosításnak. Tapintata, áldozatkészsége, kitartó következetessége sikert is arattak. Ma már keresni kell az olyan embert községében, aki szülői nyelvét, a tótot beszélné. Ezeket holmi vízözön előtti kor maradványainak nézi a lakosság. A falunak apraja, nagyja, ma szakasztott magyar. Nyelvében, szivében egyaránt. De ezt a derék munkát a sziklásfalvi pap sem végezte el egy hazafias dikcióval. Félszázados lelkészsége folyamán mintegy talpalatról-talpalatra hódította meg lassanként és tervszerűen a község lakosságát a magyarságnak. Először a tanítónak ígért jutalmat a gyermekek által elért eredmény arányában. A magyar nyelvnek megnyert tanítót maga igazította el a nyelvtanítás leggyakorlatibb módszerében. Kezdetben népdalokkal, egyházi énekkel szoktatták a tót gyermek fülét a magyar szóhoz. A fülbemászó dallam megkedveltette velök s a csengő rím megőrizte emlékükben az idegen nyelvet. És a serdülő gyermek addig énekelgette otthon az újon betanult dalokat, mig áttapadtak a mulató legénység és leányság ajkaira és az öregek ballérzéke is hozzászokott lassanként a magyar hanghoz és kiejtéshez. Az idősbeknek az ifjabb nemzedék lett az oktatója. Az iskolás gyermekek pedig minden kigondolható szerrel lettek megnyerve e csendes hadjáratnak. Keresztes a tanulási kedvet buzdítással élesztette, a jelentkező szorgalmat ajándékkal jutalmazta. Ez olcsó és gyakorlatilag megválasztott „ösztöndíj“-ak kiteltek plébániája szűk jövedelméből is. Egy kis kendő, egy bicsak, egy kón vagy irka nem erőltette meg erszényét és e mellett nagy örömére válott a megjutalmazottnak. Egy kis mesés vagy verses könyv, már a benne ékeskedő képek kedvéért is, kunyhóról kunyhóra, kézről kézre járt a faluban. Apraja, nagyja elhallgatta és magyaráztatta magának tartalmát és önkéntelenül, mulatva gyarapította mellette magyar ismereteit. Ily módon a magyar ének, magyar szójárás lassan kint honos lett az idősbek ajkain is. A magyar imakönyv és kalendárium mindinkább kiszorította az ősi tótot a mestergerenda tisztes polcán. A kezdetben ritka magyar isteni tisztelet észrevétlenül egészen meghonosodott az isten házában. S mint a legidősb nemzedék az élők soraiból, úgy kopott ki a tót szó a faluból. Az uj nemzedékben magyar lakosság serdült fel. Erős nemzeti érzésű és műveltebb a réginél. Íme a társadalmi munkásságnak a magyarosítás terén elért eredménye oly időből, midőn az állam és közegei is lépten-nyomon akadályt vetettek a derék igyekezetnek. De egy ember erős akarata megbirkózott egymásután az összes akadályokkal. A következetesen hulló csepp is erőt vesz a szikla keménységén. Mily áldásos munkát végezhetnénk idegen ajkú községeink megmagyarosítása körül ma, midőn az állam is gyámolító kezet nyújt e téren a társadalomnak és a szervezkedő magyar iskolaegyesület egységes gárdába sorakoztatva, az egész soron egyszerre készül megindítani a békés hódítás hadjáratát! De hányadik községben akad a nemzeti igének sziklásfalvi papja? Ugyan válik-e be kellő számú és buzgalmú apostola az ügynek a magyar földbirtokososztály, papság, községi elöljáróság soraiból? Legalább egy rutna nemzetiségünk minden űrállomására! így tűnődöm magamban, pihenő állomásokat tartva e régi „Na pó tö redékek“ olvasása közben. Időszerűbb és tanuságosabb dolgot nem is cselekedhetett volna Gyürky Antal, minthogy „Egy falusi lelkész’hátrahagyott irataiból“ egy szerény, de annál hasznosabb pályafutás ez emlékeit közrebocsátotta. Páldájából sokan okulhatunk, mily áldásos munkakör nyílik a legszerényebb hatáskörben is az országszerte parlagon hevertetett társadalmi tevékenységnek. Időnk nem vész kárba, ha egy rövid időrfi Kairimánk 12 oldalt tartalmaz