Budapesti Hírlap, 1885. április (5. évfolyam, 90-118. szám)

1885-04-09 / 97. szám

i belkérdéseket, se az alkotmány kiépítés, se a budget-egyensúly, se az állam és egyház közti viszony, se az oktatási re­form, se a gazdasági válság, se a mun­káskérdés ügyét. E helyett egy semmit mondó frázist olvasunk a programmban, mely szerint a kormány, a köztár­sasági erők koncentráció­jára és a választási törvény becsületes alkalmazására fog törekedni. Más értelmet e szavaknak nem tulajdo­níthatunk, mint azt, hogy ez a kormány is, mint megannyi előde, az ellentétes irányú köztársasági csoportok közt laví­rozni fog, a törvények megszavazása cél­jából velük esetről esetre megalkuszik, szóval opportunista lesz. E programm nem biztosít se a meg­alkuvások sikeréről, se a párttöredékek kitartó egyetértéséről s közös erejű támo­gatásáról. Nem marad más garancia a Brisson­­kabinet tartóssága mellett, csak az a fé­lelem, hogy ha a pártmoloch ezt is föl­emészti, a köztársaság nem lesz képes több minisztert produkálni, Brisson után már csak lejárt emberek közt választhat, lehetetlen kombinációkat ültethet kor­mányra a respublika elnöke. Tán elég alapos ok lesz e veszély, s a félelem egy újabb krízistől, a mostani­nak még sötétebb kilátások közt ismét­lődésétől, hogy a pártárnyalatok jobban fegyelmezzék magukat s összetartsanak. De garanciának ez nagyon kevés, kilá­tásnak a jövőre — nagyon szomorú. Közös minisztertanács. A külügyi hivatal­ban ma délután 2 órától 4-ig a közös miniszterek, továbbá az osztrák és a magyar kormány ama tag­jai, kik a tegnapi tanácskozásokban részt vettek, folytatták azt a közös értekezletet, mely különösen a törvényhozás elé terjesztett v­á­m­n­o­­vellával foglalkozott. A két kormány abban állapodott meg, hogy a vámnovella ezút­­tali tárgyalásától most eltekint, miután az osztrák kormány annak tárgyalását a bi­rodalmi tanácsban most keresztülvinni nem tartja célszerűnek. A magyar kormány részéről a képvi­a derék apostol működésének színhelyére, Szik­­lásfalvára betekintünk. Csendes, zajtalan község ma is, melynek a munka rendes medrében folyó élete nem szolgál­tat érdekkeltő eseményeket a hírlapok ujdonsági rovataiba. A járásbíróság és a törvényszék bör­tönőre emberemlékezet óta nem jött érintkezésbe e falubeli emberrel. Mert e nép erkölcsös és értelmes, dolgos és szelíd. A maga határával elégedett és az ég áldása fakad munkája nyomán. * Nincs is párja messze földön. Valódi kis paradicsom, az elhagyatott és sivár határú, be­dőlt viskójú szomszéd községek közepett. Hatá­rában ipar­, rend és jólét honol. Gazdag és válo­gatott fajú gyümölcsösök szegélyzik a hegykat­lanban fekvő község erdős oldalát. Szántóföld­jein rendes munkára vall a mélyen vájt barázda. Szabályzott mederben hömpölyög tova patakja és gondosan csatornázott bársonyréteket öntözget a megnyitott zsilipeken. Illemtudó üdvözléssel köszönt a falu tiszta népe a szabályzott fasorokkal beültetett utcá­kon. A díszes templom, a község lakályos háza, az iskola, a lelkészlak, a kisdedóvoda, a szegé­nyek háza ízléses stíljükkel bármely kisebb vá­rosnak díszére válnának. A jólét egyszerű csinos­sága fest az elégült földművesek egyszerű há­zain is. Tisztán kimeszelt, tágas ablakú kőfalaikon zsindelytető ül. Takaros udvaraikon csak úgy hemzseg a nemesített fajú, tarka majorság. Izmos lovak, tőgyes tehenek majszolnak az istálló já­szolánál. Magas osztagok körül sürög-forog cse­lédjeivel az értelmes gazda. Egyet igazít, mást utasít , a zakatoló gépnél dolgozó szapora mun­kások között. Míg megszólal az esti harangszó, elnémítja a zajt és pár percre az áldást leper­metező ég felé irányozza a hálás szivek érzelmeit. Majd oda telepszik a gyümölcsfák alatt pá­rolgó bográcsosok körében férfia és asszonya, apraja és nagyja. Kézről-kézre jár a megszelt kenyér és a friss forr­ásvízzel telemerített kulacs. A kicsinyeknek maga oszt az ételből az anyjuk. Biztatja a nagyok étvágyát. Ne hagyják szé­gyenbe a főztjét, eléggé rászolgáltak a jóllakásra. Derült kedv, szelíd tréfa, elégültség, szívélyes­ség hangolják vidorra ez idilli képet. A szomszédos elszegényedett községek la­kói azt tartják, hogy Sziklásfalvát a „jó igézet fogta meg.“ Mert határában emberemlékezetre nem perdült meg az árverező dob. Nem ment idegen kézre egy fertály­telek sem. Sziklásfalviak bérlik az uraság háromezer holdas pusztáját és félig magukhoz váltották a szomszéd községek határait is. A pálinkás zsidó mégsem tud e jó­módú faluban zöld ágra vergődni. Sok megpró­bálta, egymás után mindannyi kipusztult. És a „szenzálás“ se tekint be a faluba, a­ki másutt félévre előlegez a termésre, sőt lábon is meg­veszi szívesen az eladósodott gazdáktól. De Szik­lásfalván nincs eladósodott gazda. Rosszul termő években a félretett fölösleg segíti ki a szükséget, meg a falu takarékmagjára. Ezért hajtogatják a szomszéd falvakban és nem minden irigység nél­kül, hogy Sziklásfalvát a jó igézet fogta meg. A helyszínen aztán hitelesen elmondják a falu vénei, hogy miben állott e „jó igézet.“ Elvezetnek a község temetőjébe, egy egy­szerű kőkereszt mellé, melyet sohasem hagy fris koszorú nélkül az emberi hála. Kényezve mutat­nak rá Keresztes Imre nevére. Országos tömjén sohasem ünnepelte és világraszóló magasztalás. Csendes szerénységben folyt le nyolcvan évre ter­jedő élete a haza szolgálatában. Szakadatlan népe jólétén munkált, értelmének fejlesztésén, magya­rosításán. Forradalom után bebörtönözte az ön­kényuralom. Ez időközt leszámítva, alig moz­dult ki községéből, melynek ötven évig volt plé­bánosa. Meg is maradt nyoma odaadó munkássá­gának. Midőn Keresztes 1825 tavaszán odakerült, szegény, értelmetlen volt e nép. Maga a község is rongyos. Temploma dűlő félben. Csaknem egy rom­a plébánia. A határ sivár és elhanyagolt. A szalmaviskók rongyos fedelein kiáltott ki az elhagyatottság. Gyámoltalanság átka feküdt föld­jein. Tudatlanság, elfajultság honolt lakosai soraiban. A mai község, e paradicsom , erkölcsös, dolgos, értelmes lakosságával, dúsan termő hatá­rával, tiszta házsoraival, minta középületeivel, rendes iskolájával, jó módjával és erkölcseivel, takaros magyar népével egy derék apostol fára­dozásának gyümölcse. Egy hosszú élet ügybuzgósága, egy fenkölt elme odaadó munkássága kellett hozzá. Zajtalan, igénytelen volt ez élet folyása, mint a csendes pataké, mely mintegy észrevétlen fakaszt termé­kenyítő áldást partjain. A maga idilli egyszerűségében, erkölcsi szépségében megható ez élet, munkás tevékeny­­­ségében fölötte tanulságos. „Naplótöredékének“ tükre egyszerű világosságban adja vissza a gaz­daságában, erkölcsében, nemzetiségében, szoká­saiban átalakult község reformmunkáját. Mily egyszerű a nyitja, akár a Kolum­bus tojásáé. Csak szívós kitartás kellett hozzá és munkás hazafiság. Magyarország hány községében kelne ma el ilyen — valódi apostol?! .Sokan vannak a hivatottak, de kevesen­­ választottak. Spinoza dr. BUDAPESTI HIRLAP. (97. sz.) 1885. április 9. selőház közgazdasági bizottságának holnap tartandó ülésében erre vonatkozólag nyilatkozat várható. Tisza Kálmán, Szapáry gróf, Széchenyi gróf miniszterek és Matlekovits államtitkár ma este visszautaztak Budapestre. A horvát pótválasztások. Zágrábból írják ápr. 6-ról: K h u e n-H­éderváry gr. bán, úgy­­látszik, a választási mozgalmakat illetőleg a teljes be nem avatkozás elvét követi, minélfogva való­színű, hogy a pótválasztásoknál az ellenzék nyerni fog eg­y vagy két kerületet. A Strossmayer-párt tizenharmadik apostolát való­színűleg Új-Gradiskában fogja megválasztatni P­o­­s­­­­­o­v­i­c­s dr. személyében, kinek ott biztos kilá­tása van a megválasztatásra, minthogy a papság erélyesen támogatja és a nemzeti párt még eddig jelöl­tet sem állított ellenében. Nagyon valószínű, hogy a nemzeti párt Bosniacit is elveszti, hol szintén Strossmayer-párt egy híve, Ivics zimonyi ügyvéd bsz legtöbb kilátással, hogy megválasztják. A nem­zeti párt Bosnjaciban sem állított még jelöltet a mai napig, holott a választás már tíz nap múlva lesz. Viroviticban Pej­acsevics Nándor gróf megválasztatása hír szerint bizonyos, míg Kricben, Starcsevics Dávid kerületében, érdekes küz­delem várható a tartománygyűlés mindhárom pártja közt. A 10 pótválasztásnál valószínüleg 4 n­e­m­z­e­ti párti, 2 S­t­r­o­s­s­m­a­y­e­r-p­ár­t­i és 4 S­t­ar­cs­e­v­i­c­s-p­á­r­t­i fog megválasztatni. Az angol-orosz viszály a londoni börzét csaknem élénkebben foglalkoztatja, mint a Glad­­stone-kabinetet. Tőzsdekörökből naponként a legel­­lentétesb hírek érkeznek. Ezek jellemzésére csak két példányt közlünk. A békés irányzatú hírforrás szerint az angol kormány az orosz válaszjegyzék éppen nem kielégítő tartalma dacára a barátságos megegyezés felé hajlik, s hogy diplomáciai takaro­­dója számára visszavonulási utat tartson fen magá­nak, elterjesztett félhivatalos közlönyeiben azt a né­zetet, hogy a vitás terület soha nem tartozott Afga­­nisztánhoz, hanem gazdátlan avar pusztaság volt, melyet csak a nomád turkomán törzsek használtak emberemlékezet óta. E felfogás megegyezik az orosz kormányéval, mely maga részéről szintén hajlandó engedményeket tenni s a terület fölött An­gliával megosztozni. Érdekes az a ver­zió, mely szerint az orosz diplomácia elhitette az angol kormánynyal, hogy Oroszországnak ugyan szüksége van ázsiai tartományai szá­mára a déli­ tengerek­re, de a partot —az angol barátság kedvéért — ezentúl nem Indiá­ban igyekszik magának megsze­rezni, hanem­ Perzsiában. Ez persze az angol politikába éppen nem megnyugtató, mert az orosz hatalmi szférába került Perzsia az angol-indo birodalomra még nagyobb veszedelem, mint ha az oroszok Herátot elfoglalják. A tőzsde harcias irányzatú csoportjai jelentik is már, hogy ez orosz akció ellensúlyozására az angol kormány már legkö­zelebb nagy pénzösszeggel felfegy­verkezett katonai missziót küld Teheránba, melynek feladata lesz a perzsá­kat az angolok részére megnyerni s Sinowjeff volt teheráni orosz követ ármányos művét, melylyel a sah-t behálózta, megsemmisíteni. Ugyane forrás szerint az angolok egyéb bujtogatási manőverhez is fogtak : ügynökeikkel elárasztók a Kaukázus moha­medán lakóit, sőt a doni kozákok vidékeit is s fel­használva azok elnyomatását, — ezeknek pedig az orosz rendes hadseregbe történt beolvasztását, — a háború kitörése esetére általános lázadást szitának a Kaukázusban s az Ural és Don közti területen. Mindeme hírek csak azt iga­zolják, hogy ha lesz háború, ez terjedelemben és arányokban példátlan mérveket fog ölteni. FŐVÁROSI ÜGYEK. A fővárosi ügyosztályok új beosztása. A fővárosi központi közigazgatás újjászerve­zése alkalmából rendszeresített állomások választás útján betöltetvén, Kamermayer Károly pol­gármester már­ megtette a kellő intézkedéseket az új szervezet életbeléptetése iránt. Az új ügyosztá­lyi és személyzeti beosztás, mely f. é. á­p­r­­­l­­­8 h­ó 15-­ én lép életbe, a következő : A főpolgármesteri hivatalba jegyzőül Láng György tanácsjegyző, tollnokul pedig Eszlári Sándor rendeltetett ki. A polgármesteri hivatalban és pedig: a) Az elnöki és személyügyi osztályban: Ügyosztályvezető : Márkus József főjegyző, jegyző : Toperczer Péter, tollnok : Faller Ferenc, fogalmazó gyakornokok : Bogikich Árpád és Corzan-Avendano Gábor dr., b) a közegész­ségügyi osztályban: Ügyosztályvezető: Pézel István dr. tanácsnok, tollnokok : Hermann Béla és Szili József, fogalmazó gyakornok : Burián János dr. A tanácsi ügyosztályokban és pedig: I. A jog-, ipar- és rendészeti ügy­osztályban: Ügyosztályvezető: Nagy Lajos dr. tanácsnok. Jegyző Vaszilievits János. Tollnok: Ham­vai Sándor. Fogalmazó-gyakornokok: Egert József dr. és Paulovits János dr. II. A középítési ügyosztályban: Ügyosztályvezető : Kun Gyula tanácsnok, Jegyzők: Vosits Károly­ és Jandek János, tollnok: Stadnay Jenő dr., fogalmazó gyakornok: Piperkovits Bátor. III. A magánépítési, felmérési é­s szabályozási ügyosztályban: Ügyosztályvezető : Rózsa Péter tanácsnok. Jegyző : Pohl Ferenc. Tollnok: Herein Károly. Fogalmazó­­gyakornok : Márkus Imre. IV. A katonai és illetőségi ügy­osztályban: Ügyosztályvezető: Hamza Máté tanácsnok. Jegyző: Csendics Gyula. Fogalmazó­ gya­kornokok : Molnár Kálmán, Nagy­ Péter,­ Dancs Tamás. V. A­z a­d­ó- és illetékügyi osz­tályban: Ügyosztályvezető: Haberhauer János

Next