Budapesti Hírlap, 1885. augusztus (5. évfolyam, 209-238. szám)

1885-08-01 / 209. szám

­ Szeberényi Lajos urnak fogalma sincsen lelkészi hivatásáról. A hazát kell megmenteni, ha egyházát meg akarja menteni. A haza sorsán dől el egyháza sorsa. Oly felekezetet, mely az ország ér­dekei iránt közömbös, ellenségei ellen nem védi magát s a hazát, az oly fele­kezetet az ország nem csak nem oltal­mazhat, de meg sem tűrhet. A háború a pánszlávok ellen nem a Budapesti Hírlap találmánya; folyik az az egész vonalon : az állam, a társadalom, a sajtó, az egyesek mint magánemberek, az evan­gélikus egyház mint felekezeti szervezet vesz benne részt. Szeberényi úr utasítja csak el lelkészi önérzetében, mint kizáró­lag isten szolgája, e harcot magától. J­e legyen biztos benne, e harc tör­vényei elterülhetetlenül az emberi termé­szetbe vannak letéve, s ma­napság bizo­nyos állomásokon minden ember csak annyit ér, a­mennyit e harc szolgálatá­ban tenni képes. És egyháza érdekének annyit használ minden evangélikus pap, a mennyit a magyar államnak használni tudott. Minden tettével, minden szavá­val, a melylyel e harcban a magyar ál­lam érdeke ellen vét, egyházát károsítja meg, akárha a haza ellenségeit tüzeli, akárha csak a haza hívei tüzét lohasztja. Mert a rést tágítja vele, a mely már is a haza érdeke s az ev. egyházé közé a haza ellenségei által üttetett. A mi minket illet: mi a pánszlá­­vokkal egymásra szakadatlanul lövöldözni fogunk. A­ki tétlenül közénk áll, akár istent dicsérni, akár káromkodni, magá­nak tulajdonítsa, ha az első lövések őt érik s meghal, a nélkül, hogy tudná miért. Az a világ, a melyet Szeberényi úr magának óhajt, az a földnek csak oly zugában gondolható, a­hol emberek nin­csenek. Ott aztán nem lesz se faj harc, se egyéb politikai- és érdekharc, ott az örök béke lebeg a kövek felett, a­melyeknek Szeberényi úr háborítatlanul fog prédi­kálhatni. Ott nem lesz, a­ki panaszaival „elterjedt zuglapokat“ keressen fel, ott szerkeszthet magának Szeberényi úr egy „korlátolt világlapot“, ki is adhatja benne a prédikációit, sőt el is olvashatja. Hogy ez a háborús világ nem tet­szik neki, arról mi nem tehetünk. Végre is, nem mi teremtettük se magát, se törvényeit, melyek által olyanná lett, a­milyen. Most már ilyen s ha a lelkész úr nem akar keserveiben részt venni, ha­nem inkább dicséri csendben és biztos­ságban az istent, azért mi nem mondunk le a harc minden jogáról, ezek közt ar­ról is, hogy lepuskázzuk, a ki szent ügyünk érdekeinek ártalmas, ha evangé­likus lelkész, ha katolikus pap, de még ha püspök is. Kolozs megye új főispánja. A hivatalos lap a következő legfelsőbb kéziratokat közli: I. A belügyminisztérium vezetésével megbí­zott magyar miniszterelnököm előterjesztése foly­tán, Esterházy Kálmán grófot, Kolozsmegye és Kolozsvár szabad királyi város főispánját, ezen ál­lásától saját, kérelmére felmentvén, helyébe Kolozs­megye és Kolozsvár szab. kir. város főispánjává Jósika Sámuel bárót, nevezem ki. Kelt Ischl­­b­e­n, 1885. évi julius hó 24-én. Ferencz Jó­zsef, s. k. Tisza Kálmán,­ s. k.“ II. „Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán, Esterházy Kálmán gróf Ko­lozsmegye és Kolozsvár szab. kir. város főispánjá­nak, ezen állásától — saját kérelmére — történt felmentése alkalmából, a közügyek terén hű és buzgó működése által szerzett érdeme elismeréséül. L­i­­pót - rendem lovagkeresztjét dijmen­tesen adományozom. Kelt I­s­c­h­­ b­e­n, 1885. évi julius hó 24-én. Ferencz József, s. k. Or­czy Béla b., s. k. A cár az afgán kérdésről. Salisbury kormányelnök tegnap táviratot kapott Thornton pétervári angol nagykövettől a Zulfikar-kérdésre vo­natkozólag. A Morning­ Post értesülése szerint Giers orosz külügyminiszter kifejezte Thornton előtt, hogy­­ a cár egy nyilatkozata szerint — az afgán­­kérdés gyors megoldása életbevágó fontos­ságú a világbéke érdekében, melyet ő ép úgy szívén visel, mint a többi európai hatalmasság. — Anglia e­közben hadi készülődéseit Indiábon erélyesen megindítja. Az indiai kormány Quettah közelében a Pishin völgyben erődített tábort Al­it. Mac­Greger tánok már a helyszínére utazott, hogy a területet meghatározza. Quettahig straté­giai vasút fog épittetni, mely Skipig kiterjesz­tendő lesz. Az építő anyag már együtt van s ha kell a vasutat Kandaharig is hamar kiépíthetik belőle, így jelenté ezt Church­il bg. tegnap az angol alsóházban. SDBAPSSTI HISLAP (209. sz.) 1885. augusztus 1 Clémenceau kontra Ferry. — Viharos ülés a francia kamarában. — A nagy beszéd után, melyben tegnapelőtt Ferry volt kormányelnök gyarmatpolitikáját igazolta, a radikális ellenzék éles vitára készült, de rögtönözni nem merte . Clémenceau az ülésnek csütörtökre elnapolását kér­te, mi meg is adatott. Tegnap aztán végbement a radikálisok mér­kőzése. Clémenceau filippikája óriási ér­deklődést keltett. A karzatok zsúfolva voltak, a diplomaták páholyában Hohenlohe­rg, az új elzászi helytartó is látható vala, ami annál feltűnőbb volt, mert Clémenceau csak pár napja tartott bordeauxi beszédében a revan­che politikusának vallotta magát. Az ülés lefolyásáról a következő tudósítást közöljük: Páris, júl. 30. Clémenceau am­a panaszszal kezdé, hogy Franciaország mindenütt expedíciókat tervez, me­lyeknek semmi alapjuk nincs. Az országot bevégzett tényekkel lepik meg. Nagyon könnyű elméletet fel­találni a gyarmati politikára vonatkozólag. Midőn arról volt szó, hogy kipróbálják, váljon a tények igazolják e az elméletet, Ferry nem akart a vitába elegyedni, dacára annak, hogy többször felszólítot­ták. (Tetszés.) Flatter misszióját lemészárolták, miért nem mentették meg akkor a nemzet becsületét ? (Felkiáltás balról : Mert nem volt mit elvenni.) Ez az igazi, mert nem volt mit elvenni. Ha a nemzet becsülete van kockán, semmit sem tesznek. Hogy van az, hogy Ferry kormányzása előtt nem voltak expedícióink ? Csak midőn kormányra jutott, sértet­ték meg Franciaország becsületét. (Tetszés.) Ferry felszólalása akadémikus beszéd volt. Ferry azt mondta : Akarnak-e önök új piacokat szerezni ? Ak­kor alapítsanak gyarmatokat. Nem bírtak azon­­ban elég tudomással a francia gyarmatok kereske­delme felől. A Ferry által felhozott számadatok va­lótlanok s szónok adatai meg fogják azokat dönteni. A költségvetést az expedíció költségeivel terhelték meg s megdrágítják az életet és a munkát. Az ipa­rosok azután nem bírnak többé konkurálni. A munka minden új megterhelésével elzáródik a piac, ahelyett, hogy megnyílnék. A milliárdoknak, melyeket kidobnak országunkból, azonnal találtunk piacot. (Tetszés.) A­mit Ferry a piacokról mondott, csupa frázis, sok hűhó semmiért. Szónok azután hevesen megtámadja Ferry kijelenté­sét, hogy a műveltebb fajoknak u­r­al­kod­niok kell a kevés­­bé műveltek fölött. A németek annak idejében szintén be akarták bizonyítani, hogy a franciákat meg kell verni, mert a germán elsőbb rangú népfaj. Ferry állítása ellenkezik a francia forradalom elveivel. (Tetszés.) Nézzenek oda és látni fogják, hogy a ci­vilizáció mily bűntényeket követett el a gyarmatok­ban és ily theormiát akar Ferry meghonosítani ab­ban az országban, hol az emberi jogok oly tisztelet­ben tartatnak. Ez nem a létért való küzdelem, hanem ki­zsákmányolása más embereknek, kik gyengébbek nálunknál, mert nem ismerik azokat az eszközöket, melyeket mi civilizációnknak köszönhetünk. A Ferry által proklamált politika csak azt jelenti ! Az én politikám a háború, nem Európában, hanem távo­labb eső országokban. — (Ferry félbeszakítja a szónokot e felkiáltással: ha az én theóriámból karrikatúrát csinál. Miért állott elő elméletével a szószéken ? Csak azért, hogy a háborúkat igazolja. (Tetszés balról.) Ha valaki idegen országba megy, hogy ott hódítson és ez által saját hazáját erősíti meg, az megjárja, ha azonban erre a célra hazáját pénztől és vértől fosztja meg, ezt őrült, abszurd politikának nevezem. Ennek különben vége van. (Tetszés.) 33.000 ember Tonkingban, lelköt 100.000 más katonát, s ha még csak eddig volna. Biztosíthat ön bennünket arról, hogy a végleges meghódításnak nem kell még többet odaküldeni ? (A hadügyminisz­ter helyeslőleg bólint.) Ha látom, hogy egyik őrültségből hogy rohan­nak a másikba, jogosult e felkiáltásom . Nem, önök­nek nem szabad ily politikát követni. (Élénk tet­szés). S mialatt az ország érdekében annyi teendőnk volna, 500 milliót pazarolnak el oly expedíciókra, melyek tönkretevéssel fenyeg­etnek és elviselhetetlenné teszik a pénzügyi helyzetet. Mielőtt luxuspolitikát űznének, legalább egy órára csinálnának oly politi­kát, mely hasznára válik a polgároknak és az or­szágnak. Vagy talán, az ország felvirágoztatása nem méltó feladata egy kormánynak és kamarának, a béke csak a demokrácia álma ? (Tetszés.) Gondoljanak a küszöbön álló választásokra, mit fognak mondani a polgároknak, a munkásoknak és a kereskedőknek ? Clémenceau német nyilatkoza­tokat idéz, amelyek megnyugvásukat fejezik ki afö­lött, hogy Franciaország a gyarmati foglalásokba belement és megjegyzi, hogy Ferrynek azt fogják szemére vetni, hogy a köztársaságot halálos vesze­delem elé vitte. Ha monarkikus politikával akarunk — úgymond — uralkodni, akkor a monarkisták jut­nak érvényre, mert a monarkikus politikához monar­­kistákra van szükségünk, köztársasági politikához pedig köztársaságiakra. (Tetszés.) Szónok Ferryt parlamenti manőverrel vádolja, amennyiben a jelenlegi kormánynyal magát szolidá­risnak nyilatkoztatja ki, s hogy elbújhassék ama kormány mögé, mely az ő hibáinak likvidálására vállalkozott. A Ferry-kormány márciusban maga mondott le, amennyiben nem volt bátorsága arra, hogy bizalmi szavazatot kérjen s a kamara is el­hagyta őket. (Felkiáltások: Nem mindenki hagyta el őket.) Itt igen kínos incidens fordult elő. Langlois, egy heves vérmérsékletű öreg ura közbeszakította Clémenceaut, a­mit a szélső baloldal egyes tagjai igen rossz néven vettek tőle. Viharos felkiáltások hangzottak : rendre! rendre! s midőn erre sem csillapodott le a kamara, Clovis H­u­g­u­e­s felkiáltott: Önök Gambettát cserben hagyták ! E szavaknál Langlois felkelt helyéről s Clovis Hugues felé akart köze­ledni. — Mikor azonban észrevették, hogy Clovis Huguest személyesen meg akarja tá­madni, több képviselő állott eléje, a többek közt de la Forge Anatol stb. De Langlois ennek dacára is előre akart nyomulni. Ekkor Clo­vis Hugues is előre tört, de szin­tén erőszakkal tartották vissza. Végre a teremőrök felszólították Langloist, hogy menjen vissza helyére, a­mit ő meg is tett. A jele­­net igen élénk mozgást idézet elő a teremben. Elnök percekig csönget, mig végre szóhoz tud jutni s ezeket mondja: Lehetetlen,hogy ez a zaj tovább tartson. Sem a ház, sem az elnökség nem hallotta a szavakat, melyek e jelenetre okot adtak­­(Ellentmondás és zaj.) Clovis Hugues (kiabálva): Ismételni aka­rom őket. Elnök: Nem, ezt nem szabad tennie! Clovis Hugues a szószékre akar lépni, de barátai megakadályozzák. Cassagnac a szószékre rohan, de Clémen­ceau nem engedi oda. Jelekkel intenek neki, menjen le egy percre a szószékről. Elnök erre felolvassa a házszabályokat, me­lyek szerint új szónok addig nem beszélhet, mig a másik be nem fejezte beszédét. Cassagnac visszatér helyére. Clémenceau folytatja beszédét s ezt mondja: Ferry úgy akarta bukását feltüntetni, mintha azt a kamarában beállt pánik okozta volna, pedig képviselők jártak nála már előbb s felhívták, adja be lemondását. Ferry: Hisz épen ebben állt a zűrzavar Gúnyos megjegyzések jobbról és balról. Clémenceau nevetni kezd. Elnök: Ferry úr az „affolement“ szót a nála tett lépésekre vonatkoz­tatta ; a kamara egy szavazatára alkalmazni nem lett volna szabad. Élénk tetszés. A kormány akkor mindenesetre osztotta a kamara zűrzavarát. Cas­sagnac: Ez a szemtelenség zűrzavara volt. Vi­haros tiltakozás. Rendre! (Elnök felszólítja Cassagnacot, hogy szavait magyarázza meg, különben a házszabályokat kell el­lenében alkalmaznia. — Cassagnac pathetiku­­san utal arra, hogy Ferryt miként hagyták el , buktatták meg saját elvtársai. Ha ma ennek folytán oly magatartást tanúsít, véli Cassagnac, akkor az általa használt kifejezés jogosult. Floquet Cas­­sagnacra nézve, felfüggeszti a cenzúrát. Tartós nyug­talanság.) Mielőtt a szószéket elhagyom, szét kell oszlatnom a legendát, melyet­ Ferry bukása felől terjeszteni igyekszenek. A csoportokban csak a fo-

Next