Budapesti Hírlap, 1885. augusztus (5. évfolyam, 209-238. szám)
1885-08-01 / 209. szám
. A Sétatért is egészen újra padolzák. (Persze azt nem tudta minden ember, hogy az alatt egész végig patak folyik, míg meg nem tanította arra is Tisza Kálmán.) Lám ! minden kárban van valami haszon! Hanem ebben volt még egyéb is ... Egy tudós tanár úr beszélte a minap. Hát úgy esett, hogy mikor a végzetes híd « excellenciája és a publikum alatt beszakadt, észreveszi egy üreg ur, hogy ott lubickol a patakban egy másik öreg ur is, a ki neki jó barátja s már évek óta nem látta. „Szervusz brúder — kiállt örömmel — jere no, hát hogy s mint? Ejnye de rég nem volt szerencsém! Hát az otthon valók? Látod, milyen a sors keze, ha most Tisza Kálmán be nem jön, s ez a padolat be nem szakadt, talán sohasem láttuk volna egymást Élőpatak vendégei az utolsó napokban szaporodni kezdettek, de aligha azt a számot eléri, mely a múltakban volt. Különösen az oláh bojárok nem jönnek most annyian, mint a régibb időben, drágaság pedig nincs. Szobát Co krtól 1 írt 20-ig lehet kapni s az étkezés sem jön sokba; fürdőjét most építik, de künn a Románia királyához címzett kertben 25 krért hideg fürdőt lehet venni. Szóval: Élőpatak halad. Derék igazgatósága, úgy látszik fölfogta a fürdő nagy horderejét s nem mulaszt el semmit, hogy rövid időn a világhírű fürdők sorába emeltessék. Caulak Lajos: A „fifica.“ Vájjon mi a cica ez a „filica ?“ Akit érdekel, megtudhatja a kormány magyar lapjából. A „Nemzet“ mai reggeli számában csaknem három hasábos cikkben vádolja a „Budapesti Hirlap“-ot, hogy: „fifká“-t követtünk el, midőn három nap előtt vezércikkben támadtuk meg Jekelfalussy urat, amiért Török főkapitánynyal — hir szerint torzsalkodik — s hogy a főkapitány másnap az erről szóló hireket megcáfolta, mi ezt tegnap csak a személyi hírek közt konstatáltuk. Ez a „filka.“ Az ügy tárgyára nézve lényeges, hogy a cáfolatról tudomást vettünk-e vagy se ? A „Nemzet“ olvasta személyi híreink közt. A baj tehát az, hogy nem szó szerint adtuk ki, s nem valamely feltűnő helyen, pl. a lap élén. Ezzel nem tartozunk. A főkapitány úr nem tarta szükségesnek nyilatkozatát nekünk is megküldeni, holott a cáfolat tartama — mint a Nemzet gyaníttatja, — nekünk volt szánva. Mi viszont nem tartottuk szükségesnek, hogy a főkapitány úr nyilatkozatára, mint ilyenre reflektáljunk, s csak annyit vettünk át belőle a lapba, amennyit benne közönségünk számára újnak, érdekesnek találtunk. Ez tisztán előzékenység kérdése, s mi oly mértékkel mértünk, amennyivel a főkapitány úr nekünk mért. Ami pedig a „Nemzet“ leckeadását a publicistái megbízhatóságról és lojalitásról illeti, — a mennyiben ez idézett vezércikkünk tartalmára vonatkozik, — mi azt teljes tisztelettel visszautasítjuk. A cikk szólt torzsalkodásokról, melyek Jekelfalussy és Török főkapitány közt támadtak s az utóbbit — hir szerint — állásának elhagyására kényszerítik. A főkapitány megcáfolhatja ez információ alaposságát s mi szívesen elhiszszük neki, hogy az államrendőrség főnöke és Budapest főkapitánya közt ez időszerint semmi súrlódás nincs. De hogy keringtek ily torzsalkodásokról hírek főváros szerte, hogy beavatott körökben hetek óta képezte ez megbeszélések tárgyát s a hirek ismétlődve nemcsak hozzánk, de más lapokba is elszivárogtak, — ez tény, ezt a főkapitány se cáfolta meg. E hireket semmi okunk se volt mendemondának tartani, mert ismerjük a rendőrség múltját, ismerjük ez intézmény kettős fejű vezetéséből évek óta származott bajokat, ismerjük a hivatalos viszonyt, melyben hajdan Jekelfalussy és Thaisz egymáshoz álltak, az örökös veszekedést, mely a belügyminisztérium rendőri osztálya, s a főkapitányi hivatal közt váltig tartott. Csepp csodálni valót nem láttunk abban, ha Jekelfalussy úr e hivatalos tradíciót Thaisz utódjával szemközt is követi. S hogy volt Jekelfalussy és Török urak közt hivatalos kontroverzió, arra vallott a főkapitánynak a közig, bizottsághoz terjesztett jelentésében az igazságügyi rendőrségről szóló rész s erre vall ma egy helyi lapnak nyilván sugalmazott cikke, mely állítja, hogy ez intézmény szervezése dolgában a két forum közt nézeteltérések forogtak fenn. Megelégedésünkre szolgál, ha az eltérések ki MuDAFERT HÍRLAP. (209. sz.) 1885. augusztus 1. egyenlítettek s a főkapitány kijelenti, hogy „lemondásra oka nincs, sőt ennek megpecsétléséül lakomát ad, melyre meghívja Jekelfalussy urat is. De nekünk a cáfolatmegjelenése előtt el kellett hinnünk, mit annyi felől állítottak, hogy a két rendőri fórum, összeveszett — régi tradíciói szerint, ha csak kötelességünket teljesítettük, midőn e szokásos veszekedés hírére annak fogtuk pártját, ki tetteivel bizonyította be eddig, hogy feladatát jól fogta fel, s megtámadtuk azt, ki évek óta az államrendőrség élén csak bajokat, galyibákat okozott s bebizonyitó, hogy feladatához nem ért. Szóval , mi Jekelfalussy úr hivatalos funkcióit évek tanulságai alapján bizalmatlanul nézzük, s mint eddig tettük, jövőre is bizalmatlanságnak adunk kifejezést a rendőrségre vonatkozó közkérdések feletti kritikánkban. Sajnáljuk, ha ez Jekelfalussy úrnak kellemetlen, de mi a közönség lapja vagyunk, s a közönség érdekeit akarjuk szolgálni, nem pedig Jekelfalussy úréit, mint azt a „Nemzet“ teszi ma, közel három hasábon át. Hogy ez ügyre ily nagy tér és időpazarlással foglalkozott, azt a félhivatalos túlbuzgalmon kívül a „nemzet“-i uborka szezonnak is tulajdonítjuk, mely efféle polémiákra és „fifka“ fejtegetésekre igen alkalmas. Nekünk ennyi terünk nincs az efélére, s a vitát részünkről befejezettnek nyilvánítjuk. TÁVIRATOK. Vámuniónk Németországgal. Berlin, jul. 31. (a „Bp. H.“ eredeti táv.) A „Nat. Ztg.“ ma ismét hozzászól a Németország és Ausztriau Magyarország közti gazdasági egység eszméjéhez. A cikk annál érdekest, mert most már kétségtelen, hogy Bismarck hg. ezzel az eszmével készül Gasteinban fellépni a két szövetséges uralkodó találkozásakor. Politika fürdőn. Ischl, julius 31. (A „Bp. H.“ ered. táv.) Kálnoky gróf külügyminisztert ma ő felsége kihallgatáson fogadta. A külügyminiszter később hosszabb ideig értekezett Taaffo gróf miniszterelnökkel. Kálnoky gróf csak holnap délben megy vissza Bécsbe. A hely, hol Kálnoky gróf Bismarck herceggel találkozni fog, még most sincs véglegesen meghatározva, de valószínű, hogy a találkozás színhelye nem Gastein lesz. Strossmayer s a bán, Zágráb, jul. 31. (A „Bp. H.“ ered. táv.) Strossmayer püspök környezetében állítják, hogy a püspök már korábban meglátogatta volna a horvát bánt, ha Khuen- Héderváry gróf akkor Zágrábban tartózkodott volna, midőn Strossmayr püspök ott járt. Eddig azonban nem volt egyszer se szerencséje a bánt Zágrábban találhatni. Augusztus hó derekán készül a jelenleg Ausseeban tartózkodó püspök Zágrábba visszatérni, hogy az István-templom helyreállítási munkáit megtekintse. Ha akkor a bán is Zágrábban lesz, a püspök őt okvetlen meglátogatja. Ami a velehrádi zarándok utat illeti, a püspök ígéretét megtartva, el fog menni Method püspök halálhelyére, ha egészségi állapota ezt megengedi, — de semmi esetre se horvát és tótbucsumenet élén, mert ily tömeges zarándoklás terve időközben elejtetett. Főispáni búcsú. Kolozsvár, juliu.3 31. Esterházy Kálmán gróf Kolozsmegye és Kolozsvár város volt főispánja holnap fog elbúcsúzni a két törvényhatóság tisztviselőitől. Esterházy gróf főispán 15 éven át a legodaadóbb buzgalommal és legnagyobb tapintattal vezette a két törvényhatóság igazgatását s ezért egyike volt a legnépszerűbb főispánoknak. A tisztviselők a hála, tisztelet és szeretet adóját róják le szeretett főispánjuk iránt, ki mindig, s mindenkivel szemben a legnagyobb előzékenységet tamilltoltá s ki a hazafias szolgálatot már írja. korában megkezdte, midőn a még alig 17 éves ifjúnak Szekénnél az ellenséges ágyúgolyó jobb karját vitte el. Azóta, mint férfi, mindig a küzdtéren volt a mindenki szeretetét és becsülését kiérdemelte. Utódja Jósika Sámuel b., ki valószínűleg augusztus détén foglalja el állomását, egyike az erdélyi részek legértelmesebb fiatal főurainak. A velencei hajó-ünnep. Velence, jul. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Az új páncélos gőzhajó vízre bocsátása alkalmából tegnap a canal-granden fényes, tündéri ünnepség folyt le. A szerenádot a király a marokkói követség társaságában hallgatta meg. A királyi gondolát Sumley és Layard urakkal az angol nagykövetség gondolája követte. Layard a király által ma külön kihallgatáson fogadtatott. Közsztájon kering Umberto király következő nyilatkozata : „Velence arzenáljának nagy jelentőségre kell jutnia: rövid idő múlva egy még hatalmas gőzös építéséhez fogunk, s azon ii, derék hajó munkások, minden ügyességieket alkalmazhatjátok.“ Az ünnepben triesztiek is vettek részt, de igen nyugodtan, elvonultan viselték magukat. Irredentista tüntetés eddig nem volt. Az angol királyné veje. London, júl. 31. A felsőház valamennyi tárgyaláson szavazás nélkül elfogadta a Henrik battenbergi herceg honfinsításáról szóló törvényjavaslatot. London, július 31. Henrik battenbergi herceg a felsőház mai ülésén a szokásos módon hűséget esküdött a királynőnek. A ház ezen ülését külön e célból tartotta. Orosz tengerészet, Pétervár, júl 31. A törvénytár rendeletet közöl, mely a haditengerészetnél megszünteti a kormányos és tüzércsapatokat, azt rendelvén, hogy e csapatok tisztjei lassanként hadihajótisztekkel pótoltassanak. A braunschweigi trón, Berlin, jul. 12. (A „Bp.Hp.“ eredeti távirata.) Az a hír, hogy Beuss hg. bécsi német nagykövettel a braunschweigi kormány elnöke Görtz-Winsberg is Gasteinba megy, olykép kommentáltatik, hogy Beüss hg. van német udvari körökben Braunschweig régenssévé kijelölve. A beteg nagyvezér. Konstantinápoly, jul. 31. (A „Bp. Hp.“ eredeti távirata.) A nagyvezérnek betegsége alatt a szultán oly magatartást tanúsított, amelyből azt következtethetni, hogy Szaid basának, kinek állapota már jelentékenyen javult, igen szilárd az állása a hogy a megingatására tett kísérletek mind célt tévesztettek. Elzász új helytartója, Páris, jul. 31. Hohenlohe herceg októberben hagyja el Parist, hogy Elzász-Lotharingiában a helytartói állást elfoglalja. A főkormányzó feladata. Konstantinápoly, jul. 31. (A „B. H.“ eredeti távirata.) Gavril basának, Keletim média főkormányzójának a török fővárosban való tartózkodása szoros összefüggésben áll a Keletrumélia által Törökország részére az alaptörvény értelmében fizetendő évi 5000 fontnyi vámjövedelem befizetésével, továbbá azzal a másik kérdéssel, hogy Keletruméliának Bosnyákországgal kötött vámszerződése, melyet a porta nem fogadott el, érvényesnek tekinthető-e vagy sem? Állítólag a portának komoly szándékában áll, hogy a hatalmakhoz körlevelet küld, melyben az foglaltatik, hogy az említett vám általány igen jelentéktelen összeg s így annak fölemelése úgyszólván közérdeket képviselne.