Budapesti Hírlap, 1885. október (5. évfolyam, 269-299. szám)

1885-10-01 / 269. szám

2 Qarkia keleti politikájában, ha szívünk nem jut ellenkezésbe a józan észszel. Elvégre is a török rokonszenvnek csak egyetlenegy komoly alapja van, me­e­nekültjeink védelme. De ez az értékéhez mérten eléggé meghálált tett nem lehet végtelen időkre az önmegtagadásig menő köszönet záloga. • A világtörténelemben is van elévülés és se magán, se politikai hálát nem lehet úgy gyakorolni, hogy lehetetlenségre vál­lalkozzék a lekötelezett. Ha Törökország önfentartó ereje megvan s megnyilatko­zik, számíthat lekötelezettjei támogatá­sára. De hogy más tartson a számára egy pozíciót, melyet ő feladott, az nem ko­moly politika, nem értékes hála lenne, hanem egy esztelen és célnélküli kaland. Nemzetünk, az európai és keresztény műveltség érdeke pedig megkívánja, hogy megszűnjék a keleti viharszöglet, mely Európa békéjét folyvást fenyegeti. És ha reánk nézve csak az az egy megnyugtató megoldás képzelhető, hogy a Balkán-félsziget önálló államok birto­kába jusson, azon kell lennünk, hogy olyan elemek jussanak nagyobb hatalmi körhöz, melyeknek van a mienkkel találkozó ér­­­deke. A görög hűségében nem sokat, de fajszeretetében lehet bízni s az újkori gö­rög Byzancot kozák hadak nem fogják oly könnyen bevenni, mint a szultán Stambulját. A jövő évi költségvetés. S­z­á­p­á­r­y Gyula gróf pénzügyminiszter — mint értesülünk — az 1886-ik évi költségvetési előirányza­tot a jövő hét közepén terjeszti be a képviselőházba. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletén Rakovszky István, a kijelölő bi­zottság jegyzője fölolvasta a képviselőház holnapi ülésében megválasztandó bizottságokba kijelölt tá­ji............... '' Még távolabb határokig Zeng a szava, Meghallják a messzelakó Népek is azt, És ott minden szent érzeményt Talpra riaszt. Harmadik költeményének címe: „V a h­­­artyánba­n“. íme, közöljük egész terje­delmében: „Ez a ház, ez a régi ház, Feledi, hogy az éve száz, Oly vidám, csengő, eleven, Lakói: Ifjúság és szerelem. Fiatal lányok laknak itt, Messzire csengnek dalaik, Mit tegyen a vén ház velük? Megszokja A mosolyt és a derűt. Költő itt jól érzi magát, Megértik egyszerű dalát, Koszorút kaphat bőven itt, A kertben Minden virág neki virít. Költészet hazája ez a táj, Álljon meg, kinek szive fáj, Töltsön itt, ha csak egy napot, S elhiszi, Hogy a világ újra jobb. Ha voltak fellegvárai, Nem kíván róluk hallani, Fellegvár neki ez a ház, Lelke csak Itt mulatoz, itt tanyáz. Miután még Beöthy Zsolt felolvassa Vajda János „Panaszos“ című versét, az ülés vé­get ért. A zárt ülésben Szász Károly, kinek R­a­d­ó Antal Petrarca fordítása bírálatra volt kiadva, beterjesztette e munkáról való jelentését, mely­ben azt kiadásra ajánlja. Ennélfogva a művet áttették a könyvkiadó-bizottsághoz. BUDAPESTI MIHLA? (269. sz.) 1885. október 1. vok névsorát. Az értekezlet a kijelöléseket helyeslő tudomásul vevőn, az értekezlet véget ért. A Temes-Léga szabályozó­ társulat részéről fölveendő konverzionális kölcsön tárgyában kidolgo­zandó törvényjavaslat csak nyolc-tíz nap múlva fog beterjesztetni. Horvát „parlament.“ A tartománygyűlés ma egybegyült Zágrábban s vele uj botrányok kilátásai nyílnak. Ezek részben már ma kezdetüket vet­ték. Barcsics indítványával beleszólt a k­e­­leti kérdésbe, üdvözölvén a bolgár uniót, -­ a többség elvető indítványát. Szarcsevics interpellált Pozsega miatt, T­u­s­k­a­n pedig vádindítványt terjesztett elő a bán ellen az okiratok ügyében. E két ügy szom­baton kerül elő. Lesz hát hecc. A mai ülés lefolyásáról következő jelentés ér­kezett : H­r­v a­z elnök az ülést megnyitván, a háznak tudomására hozza, hogy az elnökség ő felségének Pozsegában kifejezte a tartománygyülés hódolatát. Ezután a tartománygyülés elnökének ő felségéhez intézett beszéde és a király erre adott válasza felolvastatván , azok tudomásul vétettek. Stankovics belügyi osztály­főnök je­lentést tesz néhány közösügyi törvény szentesítésé­­ről és előterjeszti a tartományi alapok 1886. évi elő­irányzatát. Elnök bejelenti, hogy Kresztics kép­viselői állásáról lemondott, továbbá, hogy Ottenfels b. és Misics a közös országgyűlési mandá­tumaikról lemondtak. Bejelenti továbbá, hogy Bom­­belles gróf meghívó levelét benyújtotta. Barcsics és társai sürgős indítványt ter­jesztenek elő az iránt, hogy a tartománygyű­lés a rumáliaiakat a török uralom alól történt felszabadulásuk és Bulgáriával való egyesülésük alkalmából üdvö­zölje. A ház a sürgősség fölött az ülés végével fog határozni. Szarcsevics Antal a következő interpel­lációt terjeszti elő: A tisztelt kormány tudja-e és ha tudja, hajlandó-e atyai és apostoli felségének megmondani, hogy ő felségének Pozsegá­ban tartózkodása alkalmával miért hívtak annyi embert küldöttségek alakjában a nép költségére területünkről, valamint Bosznia és Hercegovina területéről atyai és apostoli fel­sége elé? M a­z­z­a­l a kérdést intéz az elnökhöz, hogy pártja és Szarcsevics Antal fölszólítására miért nem hívta össze a tartománygyűlést a házszabályok 33. §-a alapján rendkívüli ülésre, a kamarába aktáknak a levéltárból történt eltávolítása miatt. Az elnök azt válaszolja, hogy azért, mert ő nem úgy értelmezte a 33. § t, hogy húsz képvise­lőnek még akkor is van joga rendkívüli ülés össze­hívását kérni, ha a tartománygyűlés nem ülésezik. Szóló különben, ha indítvány fog eziránt előter­jesztetni, szívesen fogja venni és nem fogja magát defavoyálva érezni, ha a tartománygyűlés a 33. §-t akként interpretálja, hogy Mazura értelmezése a helyes. Tuskan a bán vád alá helyezé­sét indítványozza az okmányok ki­szolgáltatása miatt. Ez indítvány szombatra tűzetett ki napirendre. Ezután Szarcsevics Antal indokolta inter­pellációját, előadván, hogy mily rész dolga van min­den népnek, különösen pedig Horvátországnak és Boszniának. Az interpelláció kiadatik a kormánynak. Barcsics sürgősségi indítványa fölött hosszabb vita keletkezett, melyben csaknem kizárólag ellenzéki szónokok vettek részt, pártolólag szólván az indítvány mellett, mely azonban végül e­l­­vezetett. Ezzel az ülés véget ért. A legközelebbi ülés szombaton okt. 3-án lesz, hogy Vasváry indítványa szabályszerűen, 24 órával előbb adatott be s felolvastatta a főjegyzővel. Már most, ha Urváry föláll, (a mint föl is állott) s szó­beli üdvözletet tart (a mint tartott is) ■— épen az üdvözölt hiányozzék ? Ez lett volna csak a formahiba ? Ezért kellett ő méltóságának el­nökölni, a mely elnöklés alatt — nehe­zen esik bár, ki kell mondanunk — mégis elköve­tett egy­forma hibát­­. i. Urváry indítványára a közgyűlés határozatát elmulasztotta enunciálni. Mind­­emellett a határozat érvényességét még N­y­i­r­y Lajos se támadja meg, mert e pontnál csak egy jel­szó uralkodott: le a paragrafusokkal, éljen Ráth Károly. Tudósításunk így szól: Ráth főpolgármester megnyitván a közgyű­lést, bejelenté, hogy október 4-én a király neve napján d. e. 10 órakor a helyőrségi templomban ünnepies isteni tisztelet lesz. Felkéri a biz. tagokat, hogy az isteni tiszteleten minél nagyobb számmal jelenjenek meg. A kereskedelmi akadémia vezénylő bizottsága meghívja a fő­árost az akadémia új épületének zárkőletételi és megnyitó ünnepére, mely okt. 21-én d. e. 11 órakor lesz. úgy a tanács, mint a közgyű­lés képviseltetni fogja magát az ünnepen. C­­­o 11 a polgármester meghívja a fővárost a fiumei színház okt. 3-án leendő zárkőletételi ünne­pére. A közgyűlés elhatározta, hogy a tanács a sa­ját kebeléből küldjön egy-két képviselőt. Elnök ezután több indítványt jelent­­,be, melyek közül az elsőt Ujváry Lajos és társai nyújtották be. Márkus főjegyző fölolvassa az indítványt, mely következőleg hangzik: „A főváros közgyűlése örömmel veszi tudomá­sul Ráth Károly főpolgármester úrnak a főrendi­ház tagjává való kineveztetését, őt ez állásában tiszteletteljesen üdvözli s bizalmát jelenti ki az iránt, hogy ő a törvényhozásban a főváros érdekeit sikerrel fogja előmozdítani“. Az indítvány felolvasása után éljenzés hang­zott fel. Urváry Lajos csak néhány szóval toldja meg az indítványt, melynek bővebb megokolását a lelkes fogadtatás fölöslegessé teszi. Bár a főrendi­házba meghívás tényénél ez állás fontossága is két­ségkívül döntő szerepet játszott, a férfiú, ki e ma­gas polcra meghivatott, a főváros körüli érdemeiért, mindnyájunk teljes elismerését vívta ki. Hiszi s bízik benne, hogy a kitüntetett férfiú ez új helyze­tében is a főváros érdekeit minden tekintetben elő fogja mozdítani. Ajánlja indítványa elfogadását. A közgyűlés a beszéd végével ismét lelkesen tüntetett. Ráth Károly köszönetét fejezte ki a kitün­tető megtiszteltetésért s megígérte, hogy valamint eddig, úgy ezentúl is törekedni fog, hogy a haza, a főváros és polgártársai közjavát erejéhez képest elő­mozdítsa. Ország Sándor dr. két rendbeli indítványt adott be. Az egyik a levéltárosi állomásnak maga­sabb szakképzettségű egyénnel való betöltésére vo­natkozik, a másik javaslatot akar az iránt, hogy a főmérnöki állomásra szigorúbb kvalifikáció alalmaz­­tassék s jobb fizetés rendszeresittessék, hogy ekkor megfelelő erő legyen megnyerhető. (Kiadatnak a ta­nácsnak.) Felolvasták N­y­­­r­y Lajos indítványát, a­mely szerint a főváros közönsége kísérelje meg a kormánynál lépéseket tenni a régi sóházteleknek központi árucsarnok helyéül való átengedése iránt, mert jobb hely e fontos intézmény telephelyéül alig volna kiszemelhető. Ráth elnök megjegyzi, hogy az indítvány tegnap este 9 órakor adatott át neki, tehát nem 24 órával előbb­ kéri, hogy az indítvány csak a jövő közgyűlés napirendjére vetessék föl. A közgyűlés elfogadta a főpolgármester indítványát. Miután az 1883 évben a virilisták lajstromá­ból kimaradt törvényhatósági bizottsági tagok he­lyében a legtöbb szavazatot nyert póttagokat hívták be, a múlt közgyűlésről visszamaradt tárgyakra ke­rült a sor. Elhatározták, hogy a heti juhvásárokat szerdáról keddre teszik át.­ A helypénzszedés régi bérlőit a helypénzsze­­dés körül tapasztalt hosszas visszaélések megtorlá­sául a tanács 1000 frt bírsággal sújtotta. Ez ellen Palotai Fülöp és D­ő­ri Mór felebbeztek, de felebbezésüket a közgyűlés elvetette. Még néhány apró bérleti ügyet intéztek el, a többi tárgy pedig holnapra maradt.­­ Az üllői úti új­városi kórház­ba­n a betegek igen csekély számban jelentkeznek, minek egyik okát az képezi, hogy távol lévén a vá­rostól, a bent lakó családtagoknak nagyon fáradsá­gos a betegek látogatása s maguk a betegek sem szívesen tesznek meg oly hosszú utat, a szegényebb néposztálynak pedig nincs pénze, hogy kocsin vitetné ki magát. A legfőbb ok azonban abban rejlik, hogy az uj kórház megnyitása és szervezete hivatalos FŐVÁROSI ÜGYEK. A főváros közgyűlése. Ünnepiesen perceg a toll kezemben, midőn hírül adom, hogy R­á­t­h Károly főpolgármester ré­szére ma őszinte ovációt rendeztek. Üdvözölte őt a törvényhatóság, hogy a legmagasabb kegy a főren­dek közt jelölt ki számára helyet. Éljeneztek és tap­­solának. Ez a tüntetés karaktere. Még Havas Ignác se emlékszik rá, hogy e teremben valaha tap­soltak volna,­­ pedig ő vagy hatvan év óta lehet már városatya. A méltósága Ráth ur­­án maga is feszélyezve volt kissé, hogy a számára rendezett ovációt saját elnöklete alatt kellett vezet­nie. De mit tegyen ! A közgyűlésről el nem marad­hat, mert­­ forma hiba történhetnék. Konstatálta.

Next