Budapesti Hírlap, 1885. november (5. évfolyam, 300-329. szám)

1885-11-01 / 300. szám

V. évfolyam, 300. sz.________Budapest 1885. Vasárnap, november 1. Budapesti Előfizetési Arak. Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukászi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., kalap-utca 16 ez Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Adria gyöngye. — A „Bitania“ t. szerkesztőjéhez. — Tisztelt uram! Fiume városa f­ölirata az ország bel­ügyminiszteréhez és a városi képviselet keblében erről folyt vita, jobban mondva dikciózás, melyet az ön becses lapja nyo­mán közöltünk, oly fölháborodást keltett Magyarország közönségének körében, hogy szükségesnek látszik újra visszatérnünk e kérdésre. Levelekkel ostromoltatunk, melyek égbekiáltónak mondják ama jelenetet a fiumei városi atyák tanácsában, a közel­múlt évek hangulata és nyilatkozatai után. Látogatók zaklatják szerkesztősé­günket, a­kik további részleteket kérnek, mert abból, a­mi az említett közlemé­nyekben szemük elé került, nem tudnak kiokosodni. Mi történt ott ? Mi lappang a dologban ? Mit kell még megérnünk vagy megtudnunk ? Mi a magyarázata e titokzatosnak látszó nyilvános jelenet­nek ? a hol­ok és okozat meg fordított arányban állanak egymáshoz. ? Ugyanazok ülnek-e ma is Fiume tanácsában, a­kik az előző években ültenek ? Ha igen , úgy akkor voltak-e könnyelmű gyermekek s most értek meg komoly férfiaknak, vagy férfiak voltak s most fejlődtek vissza gyerkőckorukba ? Ha pedig nem azok ül­nek ott, a­kik azelőtt ültek , kiknek a kezébe jutott Fiume városa és az érdek, mely a várost s az anyaországot egybe kapcsolja ? Ennyi és még több kérdés az, a­mire nem tudunk pozitív és kielégítő feleletet adni ama jelenet után. Mert mit mondjunk arra, mikor el­lenmondás nélkül, sőt képviselők és kar­­zatok tapsai közt mondja ki valaki, hogy ideje már nyíltan beszélni, ideje, hogy vége legyen a frázisoknak, ideje, hogy valódi színében mutatkozzék Fiume, ideje, hogy vége legyen a képmutatásnak. Nem tudom már a szókat, de a célzás és az értelem az, hogy ne érzelegjünk többé Magyarországgal, ne beszéljünk az ábrán­dos ifjúság szerelmének a hangján, hanem beszéljünk komolyan. Nem vagyunk már a szemérmes menyasszony, hanem a kö­vetelő szerető. Ha nem enged minden­ben, a legsilányabb dologban is, kényünkr­e : hát csináljunk szcénát, mondjuk föl a hűséget, kacsintsunk más szeretőre , hála isten akad még vállalkozó férfiú, a­ki egy ilyen szép leányt hajlandó­­ kitar­tani ! Ily értelmű nyilatkozatokkal gya­­lázza meg magát­ Fiume képviselőtestülete Fiume tapsai közt.­­ Miért? Talán elhurcoltuk elöljárósá­gát ? Talán börtönre vetettük polgársága idiszét ? Talán kardra hánytuk ifjúsága ?' Nem, hanem azért, mert a minek­utána milliók értékével felcicomáztuk, gaz­daggá tettük, a belügyminiszterünk vona­kodik neki megengedni egy 300.000 frtos kiadást. A belügyminiszternek erre vagy van joga, vagy nincsen. És ha a miniszter illetéktelenül im­ponálja akaratát a municipiumra , az-e a tisztességes, hű és lojális válasz reá, hogy Fiume hatósága Fiume lakosságát az anyaország elleni tüntetésre buzdítsa, a hazaszeretetbeli ledérségre tanítsa, hűtlen­séggel fenyegetőzve a kapcsot köztünk lazítsa, a közjogi viszonyt zavaros jelené­ből egy még tisztálanabb és még érték­telenebb jövő számára megrontsa ? Az-e a komoly, megfontolt, politikus és erköl­csös válasz reá, hogy a hatóság példát adjon a rakoncátlankodásban, oktalan nyelvelésben és éretlen fenyegetésben ? Ha ellenben a miniszternek igaza van, s az egész fellépés nemcsak egy haza­ellenes tüntetés jellemével bír, hanem még a közönséges törvény ellen való sze­gülés is : micsoda színben tündöklik ak­kor az a testület, a­mely Fiumét képvi­seli az ország és világ előtt ? Hol e köz­testület tisztelete a törvény, fölebbvaló hatóságai : a kormány, az országgyűlés, a fejedelem, hol a tisztelete önmaga iránt? Ilyen testület van-e hivatva egy város érdekeit óvni s őrizni, képviselni, vagyo­nát s erkölcsi értékeit kezelni ? Tisztelt uram ! Keresem a motívumokat, a­melyek Fiume tanácsbeli és karzati közönségét oktalan magaviseletére ragadták, hogy Magyarország közönségének megfelelhes­sek a kérdéseire és nem találok, nem is­mervén fejenként azokat,akik Fiuméban tekintélyükkel, befolyásukkal és ide irány­zott munkásságukkal a hangulatot csinál­ják, — nem találok komoly választ sem a fiumei föliratban, sem a tanácskozásban, sem az okoskodás annak rendelkezésére álló összes ismeret- és tapasztalatbeli vagy kombinatív fegyvertáramban. A vitában a 300.000 forinton kívül még egy tétel van csak, az is azonban ép oly oktalan, nevetséges és semmis, mint a pénz kérdése. Ez a magyarosítás bolond vádja. Hogy a kormány Fiumét meg akarja ma­gyarosítani : ez a feneke az iskolaépítésre szánt 300.000 frt megtagadásának. Fiúmét ? Bocsánat, melyik részét ? Az olaszt vagy a horvátot ? Vagy épen mind a kettőt ? Ha Fiumét az olasz nem tudta elolaszosítani, a horvát nem tudta elhorvátosítani, a német nem tudta el­­németesíteni.... akkor önök attól fél­nek, hogy mi el fogjuk magyarosítani ? Hogy nekünk jól esnék, ha Fiume tős­gyökeres magyar város volna, az a leg­természetesebb dolog a világon. De ez az érzés nem fog bennünket semmi esztelen vállalatra csábítani. Lehetetlenségekre vál­lalkozni se fölös erőnk, se időnk, se kor­látoltságunk nincsen elég. Mert nem gyanúsít a fiumei városi képviselet bennüket azzal, hogy a tenge­rüket akarjuk elsikkasztani, s Budapest alá hozni s Fiuméból Budapest külváro­sát akarjuk csinálni ? Ebben sem volna kevesebb ész. Ránk nézve semmi sem teszi szükségessé azt, hogy Fiume magyar nyelvű város legyen. E tekintetben annyi az, a­mit kívánatosnak, mindkét félre nézve hasznosnak tartunk, hogy Fiume lakosságának megadassák a legkönnyebb mód arra, hogy intelligenciája megtanul­hasson magyarul. Csak igy lehetséges oly állapotok létrehozása, hogy fiumeiek fog­lalhassák el a közvetítő állásokat Fiumé­ban és Fiumén kívül egyaránt. Hogy eset­leg egy rátermett fiumei ember lehessen kormányzója is, országos képviselője is Fiuménak s hivatalnokokat a miniszté­riumok ott levő hivatalaiban ne innen kelljen leküldeni s fiumeiek esetleg Ma­gyarországon is csinálhassanak karriert. Ne legyen, ne lehessen szó fiumei­­ma­gyarokról,a­kikről oly gyűlölettel nyilat­kozott egyik-másik szónok a fiumei város­házában. Ennyire van szükségünk a ma­gyar nyelv dolgában, melyet a fiumei in­telligenciának is, ha jól fogja föl érdekét, ily mértékben fel kell karolnia. Ennél több, Fiume „megmagyarosítása,“ ha ma­gyar részről hangzik : egy nevetséges áb­ránd; ha Fiume — ha épenséggel a vá­ros képviselete — emlegeti: egy semmire való hazug ürügy. Nekünk általános ma­gyar érzületre van ott lenn szükségünk , ezt meg is követeli a haza, mert e nélkül összes törvényeink, melyek együvé tarto­­zóságunkat hirdetik, rongy és papiros ér­tékre szállanak alá. De ime láttuk, mit kell tartanunk a magyar érzületről? És sem a képviselő­­testül­etben, sem a karzaton, sem a város­ban nem akad egy ember, a­ki közbe­kiáltaná: esztelenek, mit akartok? Jele, hogy vagy egy ember sincsen Fiuméban, a­ki másképen gondolkoznék mint a­kik nyilvánosan fölszólaltak, vagy az erkölcsi bátorság minimuma szállt le ama szép tengeri szabadváros férfiainak a keblében. És én keresem, de hiába, a biztos magyarázatot s csak föltevések körül jár­hatok e jelenségekkel szemben. íme, e tekintetben egy távolról, szem­lélő magyar kritikus elme gondolatai: Lehetséges, hogy a magyar kormány képviselői és közegei az évek során oly tapintatlanul képviselték az anyaországot, hogy ma már a legcsekélyebb alkalom is elégnek látszik, hogy az elkeseredett köz­érzület kitörjön. Mai számunk 16 oldalt tartalmaz.

Next