Budapesti Hírlap, 1885. november (5. évfolyam, 300-329. szám)

1885-11-01 / 300. szám

1885. november . BUDAPESTI HIJ&XiiV». (300. Bt.) . .. ...____.______—-------------------------------------Ö nökle­te alatt ma tartott közgyűlésén Szathmár , megye felhívására közmivelődési célra egy százalék pót adót szavazott meg. "­­ Egyiptom sorsa. Kairó, okt. 31. T e v f i k basa egyptomi alkirály fogadta Drummond Wolff an­gol meghatalmazottat, ki ez alkalommal megbízó­levelét adta át. Az alkirály válaszában kijelen­tette, hogy a szultán és Angolország közt meg­állapított intézkedések megtételét tőle telhetőleg elő fogja­ mozdítani. Kihallgatás után Drum­mond Wolff lakására tért vissza, hol az alkirály tisztelte meg látogatásával. Nemzetközi hangvilla, Bécs, okt. 31. A diapason tárgyában a közok­tatási miniszter nemzetközi értekezletet hívott össze, melynek egybegyűlését november 16-ra tűzte ki. Külföldről sokan tudatták megjelenésüket. Közgazdasági táviratok Book, okt. 31. Az ultimo nyugodtan folyt le, csupán a Neumann J. Henrik kézmű­áru-cég szüntette be a fizetéseit 100.000 frt passzívával. Bécs, okt. 31. W­agner Fülöp Rudolf, az osztrák-magyar bank igazgatója állásáról ma, egész­ségi okokból, lemondott. Bécs, okt. 31. Búza tavaszra 8.47—8.49, 8.60-8.62. — Rozs 7.18-5.20. — Zab 7.28—7.30, 7.38-7.43. — Tengeri 5.95-6.­, 6.08-613. — Szesz 29.'/1. —29.62. Bécs,­ okt. 31. (Esti tőzsde). Osztrák hitelrészv. 283.30, osztr. államvas. részv. 275.50, ang.­­osztr. bankrészv. 98.75, 20 frankos 9.95—, déli v. részv. 129.75, magy. hitelb. részv. 287.—, 4%-os nagy. ar. járadék 98.52, Csendes. Frankfurt, okt. 31. (Esti tőzsde.) Károly­ Lajos vasut-rész. 181.50, 4°/0-os magy. ar .­járadék 79.s.t, osztrák hitel-részvény 228.62, osztrák ál­­lamv.-részvény 222.12. Pária, okt. 31. (Előtőzsde.) 41/*°/o~oa­iiranyjáradék 109.15, 3%-os járadék 79.92, egyip­tomi 330.62, ottománbank-részv. 502.50, olasz 95.05, török konzol 14.15, extérien­s 56.09, magy. arany­járadék 80.50. Pária, okt. 31. (Zárlat.) 3% francia­ járadék 79.80, Osztr. államv. részv. 561, Magyar vasúti köl­csön —.—, Osztrák földhitel részv. —.—, V/t°l0-on francia járadék 109.07, déli vasút részv. 271, francia törleszthet«’)-járadék 81.52, 4a/0-os magyar aranyjáradék 80. */2, Ottom­anbank részvény 500. Enyhe. „Budapesti Hírlap.“ November hó 1-ével úyj előfizetést nyitottunk E­­érj­ük azokat a t. o. vidéki előfizetőinket, kik­nek előfizetésük okt. hó végével lejárt, hogy azt minél­­ előbb megújítani szíveskedjenek, ne­hogy a lap szétküldésében fennakadás történ­jék. Az előfizetési árak lapunk homlokán ol­vashatók. Az előfizetés megújítására a beküldött postautalvány leginkább alkalmas. Különösen figyelmeztetjük tisztelt előfi­zetőinket, hogy úgy az előfizetés megújításé­val, valamint minden reklamáció, lakhelyvál­tozás, és a lap szétküldésére vonatkozó egyéb felszólalásnál, egy címszalagot mellékelni szí­veskedjenek. fr fi A P­­ H I R E K, A legújabb fővárosi kaszinó. A budapesti kaszinók száma egygyel szaporo­dott. Egy külön, díszes palota ez, melyre méltán /b­­szke lehet a „Benkert-klub“, vagy hivatalos nyel­ven : „a hatodik és hetedik kerületi k­ö­r.“ A kaszinó helyiségei kényelem ízlés és berendezés dolgában nem hagynak fenn semmi kívánni­­­valót. A magyar iparosoknak, művé­szeknek alkalmuk nyílt a remeklésre. A he­ly­iségek két emeletet foglalnak el. Maga a nagy kaszinói terem meglepő látványt nyújt. L­o­tz Károly nagy falképkompozicióján („Budapest apotheozisa“) kívül Feszty Árpád 12 falképe emeli a terem díszét. F­e­s­z­t­y ezúttal szakított a mitologikus iránynyal s egy merész lépéssel átcsapott a való életbe. Tizenhét falképe, tizenkét különböző pol­gári foglalkozást , tüntet fel a maga valósá­gában. A tudományt egy könyvbe mélyedő öreg­ember ábrázolja, a szobaászatot egy pol­gári ruhába öltözött művész, a­mint farag és vés, a festészetet egy modern leány palettával és ecsettel, az építészetet egy ifjú, a­ki oszlopfővel van elfog­lalva, a zenét egy bőgős cigány, az éneket egy mo­dern fiatal asszony, a kertészetet egy piros pozsgás lányka, a mint öntöző kannája után nyúl, a borter­melést egy nvogató mosolyú csapláros lány stb. üdvözöljük a fiatal festőt az ü­j irányban. Elisme­résünk illeti, hogy volt erkölcsi bátorsága szakítani a sablonos mitológiai képekkel s a nemzeti szín­ház előcsarnokának diszitése alkalmából ellene emelt kifogásainknak ez uj jeles művészi vállalkozás sikerével igazat és elégtételt adott. * Az uj kaszinó földszinti nagytermében a Mat­­lekovics Sándor államtitkár ö a kiállítási elnök már­vány szobrát, melyet tisztelői állítottak, ma este leplezték le. Az ünnepen jelen voltak a kiállítási bizottság vezérférfiai, a főváros részéről Ráth Károly főpolgármester, Kamermayer Károly polgármester, Gerlóczy és Kada alpolgármesterek és számos kiállító nagyiparos. Zichy Jenő grófot nem vették észre, hogy nem volt ott. — Az ünnepet H­e­rich Károly dr. miniszteri osztálytanácsos nyitotta meg, az ü­nnepelthez inté­zett beszéddel, a­melyben kiemelte, hogy a szobrot a kiállítási bizottsági elnöknek az az ipartestület adja örök emlékül, mely hűséges barátságban fogja követni őt, ki a hazai ipart a kiállítás által fényes győzelemre segítette. Matlekovics rövid, meg­hatott szavakban köszönte meg a kitüntetést, úgy fogadja, Úgymond, ezt az ajándékot mint igaz bará­toktól származó meglepetést, kik őt törekvéseik­ben támogatni kívánják. Végül Strobl Alajosnak, a művésznek mondott köszönetet a szobor elkészítésére fordított fáradozásáért és nagy gondosságért. Lelkes éljenzés követte e beszédet. A művész valóban meg­érdemli az elismerést, mert a karrarai márvány szo­bor, mely csinos bronzozott talapzaton áll valóban meglepő hasonlatossága és művészi kivitelével mes­teri kezekre vall. Az ünnepet bankett fejezte be, melyen az ünnepeltre és családjára számos felkö­szöntőt mondtak.­­ (Halottak estéje.) Az ősz az egyedül, melynek nincsen igazi ünnepe. Fényes csillagtábor száll alá bár a mai éjszakán a holtakkal népes te­­metőre, melynek avarját kíváncsian tolongó búcsú­­sok ezrei tiporják, de ezt a napot és ezt az éjt bi­zony nem vigasság hangjai töltik be, hanem az el­múlást panaszló ének zokogó melódiái. Fájó emlékek sebnyitó napja ez, mely lát sok szivet újra vérzeni, sok elapadt könynek nyitja meg forrását és embert, természetet sivár gyászba borit. A sírokon kigyuló fény a kegyelet jele: kiknek kedvesei nyugszanak künn a hideg hant alatt, ezzel áldozik emléküknek, de hány sir marad sötét ezen az éjszakán? Az halt meg csak igazán, kinek emléke sem él már s ez a sors min­denkit elér, előbb -utóbb. Csak a kik minden idők­nek éltek, a haza jelesei, azok maradnak feledhetet­lenek s a késő nemzedék évenkint eljár sirjokhoz, hogy hirdesse országnak-világnak nálunk, ki a hazának élt, nem hal meg goba sem. Ez ünnep főté­nyezője az egyetemi ifjúság és jól van ez igy, a múlt nagy alakjainak emlékét föleleveniteni méltó ő hozzájuk s méltó, hogy tőlük, a múzsák gyerme­keitől, tanuljon lelkesedni az élet nehéz harcaival küzdő férfikor.­­ (Földváry alispán kitüntetése.) Mint a hivatalos lap mai száma jelenti, ő felsége a király Földváry Mihály pestmegyei alispánt a köz­ügyek terén szerzett érdemeiért a III. osztályu vas­­korona-renddel tüntette ki. A kitüntetés széles kör­ben nagy megelégedést keltett. A megyei tisztviselők a kitüntetés fölött érzett örömüknek kifejezést adan­dók, holnap délelőtt testületileg fognak tisztelegni Földvárynál. Szónokuk Dalmady Győző árva­­széki elnök lesz. A dömsöd-pataji Duna-vadgát tár­sulat ma délelőtt tartott ülésén Darán­y­i Ignác képviselő szóba hozta Földváry kitüntetését. Indít­ványára a társulat jegyzőkönyvileg fejezte ki örömét e fölött, a miért Földváry, ki szintén jelen volt, meghatottan mondott köszönetet.­­ (A Széchenyi emléktábla) leleplezése ünnepét a Dunától dé­le fekvő államokban ez idő szerint uralgó kedvezőtlen politikai viszonyok miatt, nehogy az ünnep félremagyarázásokra adjon alkal­mat, tavaszra, esetleg hosszabb időre elhalasztották. A (Budavár visszafoglalásának emlékün­nepe) ügyében a rendező bizottság a jövő héten föl­hívást fog intézni a hazai könyvtárak, múzeumok és magánosokhoz, hogy az ünnep alkalmával rendezendő történelmi kiállítás számára a birtokukban levő ide vonatkozó történelmi tárgyakat engedjék át. Ugyan­csak e kiállítás számára történeti adatok gyűjtése végett M­a­j­­­á­t­h Béla, a kiállítás rendelője a jövő hóban külföldi tanulmányútra indul. Tudtunkkal Majláth úr már ebben az esztendőben tett egy ta­nulmányutat országos költségen. Vajjon nem lehe­tett volna a két célt egyesíteni s egyszerre két szempontból tanulmányozni azokat a külföldi könyv­tárakat ? Vagy annyi pénz van a közoktatásügymi­­niszter rendelkezése alatt, hogy azt se tudja mit csi­náljon vele s tudományos kéjutazásokra pocsékol­­tatja? Furcsa gazdálkodás, az bizonyos, még fur­csább hogy Maiját!' urat sunyira igénybe veszik, a a helyett, hogy egy kis pihenést engednének neki­­ nyári nagy erőfeszítés után, most sem mást külde­­nek helyette. Egészen tönkre akarják tenni hazánk, e különben is megrongált egészségű jeles fiát ? -- (A bukovinai csángók.) Bukovinában még sok magyar él, sokkal több, mint a­mennyit­ pár év előtt hazahoztunk. Kötelességünk, hogy szegy* időre ott, hagyottakat amennyiben lehet támogassuk. Ezt a támogatást meg is érdemlik a csángók, mert jóllehet kiköltözött testvéreik helyét nagyobbára svá­bok foglalták el, nem adják föl magyarságukat, de sőt inkább, — mint az istensegitsiek a magyar iskola* egyesület elnökének írják — remélik, hogy pár év múlva a közéjük telepedett 2—3000 svábot megmagyarositják. És ezt mi, a kik tud­juk, hogy a bukovinai csángók közt számos m­e­g*­magyarosodott család van, el is hiszszük az istensegitsieknek. Ám — a­mi természetes — gyámolitásra van szükségük s azért fordulnak a ma­gyar iskolaegyesülethez is, mert a 300 tanköteles gyermek közül csak fele járhat iskolába a helyiség szűk volta s részben a szegénység miatt. Különösen fali olvasó táblákra lenne szükségük. S hiszszük, hogy az istensegitsiek kérése teljesítetni fog. — Egyúttal megemlitjük, hogy a csángó-magyar egyesület választ­mánya ma Somsich Pál elnöklete alatt ülést tartott s 200 frtot szavazott meg Láng Károly­­nak, az uj andrásfalvi ref. lelkésznek, ki Tomka helyét foglalta el, miután nehány száz református is­ maradt vissza. A moldva-oláhországi egyházaknak, mint tavaly, most is 900 frtot­ szavaztak meg.­­ (Sarolta császárnéról,) Miksa császár özvegyéről, nem­régiben azt írták, hogy a császár­nét vés­edelmes tébolyrohamok lepték meg s hogy halála minden órán várható volt. Az „Ind. Beige“ most e híreket valótlanoknak írja s kijelenti, hogy rohamai voltak ugyan, de nem válságosak s ezek kiállása után a császárné ismét jól érzi magát, sőt mondhatni, hogy fizikailag soha sem volt jobb álla­potban mint most. E­r haja már erősen őszülő, arc­­szine azért egészséges piros és a császárné még most is föltűnően szép. Lelki állapota sem vált rosszabbra , csöndesen viseli magát. Folyton jár-kel a folyosókon, mintha keresne valamit s a cselédei apróbb tárgyakat raknak útjába, hogy fölkeltsék figyelmét és szórakozzék. Nagyon szereti a száraz vékony gallyakat , eredeti bokrétákat tud belőlük kötni. Sokszor fest, legtöbbnyire tájképeket s azokat határozottan jóknak lehet mondani. Az étlapját maga állítja össze s nagyon jól tudja, hogy melyik évszakban milyen ételeket lehet kapni. Különösen a levest szereti ; mindig kétfélét rendel magának ebédre. Húsz kétfélét szoktak eléje rakni , egészen kisültet és olyat, a­mely még félig vörös. A szerencsétlen császárné állapota minden esetre elszomorító, de nem aggasztóbb, mint azelőtt volt.­­ (Színész és komédiás.) Erről a kettőről beszél egy érdekes történetkét a párisi „Gaulois.“ A színész Coquelin, a franciák most élő legnagyobb művésze, a komédiás Claretie, a „Comédie Frangaise“ újonnan kinevezett igazgatója. A történet, mely ép oly hízelgő Coquelinre mint a­mily kevéssé hízelgő Claretiere nézve, a következő: Színhely Coquelin elfogadó szobája. Claretie: Kívánatosnak tartottam, kedves Coquelin-em, szemé­lyesen eljönni önhöz és tudtára adni kineveztetése­­met. — Coquelin (hidegen): Kineveztetését ? Hová? — Claretie (kissé megütődve): A Comédie Frangaisehez. — Coquelin: A Co­médie Frangaise-hoz megy? Bocsánat, kedves Cla­retie úr, de nem tudtam, hogy ön konzervatóriumot végzett. Milyen szerepben lép föl először ? — Cla­retie (kissé türelmetlenül): Nem mint színész megyek a Comédie Frangaisehez, hanem mint igaz­gató, és nagyon csodálom. ... Coquelin: csak egy szót! Biztos ön abban, hogy ki van ne­vezve igazgatónak? (Mosolyogva): Nem ön lenne az első, kit ilyen módon megtréfálnak. — Clare­tte (újságot húzva ki a zsebéből): Azt hiszem, nem tévedtem kedves Coquelinem s ha szives lesz bele­pillantani ebbe a kormányrendeletbe............ — Coquelin! Micsoda újság ez? — Clarette: Ez a Journal Officiel. Csak ismeri talán a hivatalos lapot. — Coquelin: Igen, volt is már vele dolgom. — Clarette: Nos tehát, a ma reggeli szám tartalmazza kineveztetésemet. ■— Coque­lin (kimondhatatlan megvetéssel) : És ön hisz an­nak, a­mit a Journal Officiel ír ? Igazán sajnálom önt! — Clarette (egy pillanatig gondolkozik azután mosolyogva) : Kedves mester, ön úgy látszik rosszul értelmezi látogatásomat. Kétségkívül az én koromban nem alkotunk már magunknak illú­ziókat egy rendelet értékéről. A kormány halandó. Halandók vagyunk mindnyájan.... — Coque­lin (egy mozdulattal félbeszakítja) : Majdnem mind­nyájan. — Clarette: A kormány kinevezett igazgatónak. Ez az egész s ez nagyon kevés. Azért jöttem önhöz, drága mester s azt kérdem öntől: akarja-e hogy a Comédie Frangaise igazgatójává legyek ? E szó öntől s széttépem ezt az újságlapot ! — Coquelin: (vidámabb lesz, jól szemügyra veszi látogatóját, azután megragadja a felsőkabátja gombjánál fogva): Ön férfi, Claretie úr! (Claretie térdre bocsátkozik, Coquelin jobb kezét a fejére ter*­szi és megáldja.)

Next