Budapesti Hírlap, 1885. november (5. évfolyam, 300-329. szám)
1885-11-01 / 300. szám
1885. november . BUDAPESTI HIJ&XiiV». (300. Bt.) . .. ...____.______—-------------------------------------Ö nöklete alatt ma tartott közgyűlésén Szathmár , megye felhívására közmivelődési célra egy százalék pót adót szavazott meg. " Egyiptom sorsa. Kairó, okt. 31. T e v f i k basa egyptomi alkirály fogadta Drummond Wolff angol meghatalmazottat, ki ez alkalommal megbízólevelét adta át. Az alkirály válaszában kijelentette, hogy a szultán és Angolország közt megállapított intézkedések megtételét tőle telhetőleg elő fogja mozdítani. Kihallgatás után Drummond Wolff lakására tért vissza, hol az alkirály tisztelte meg látogatásával. Nemzetközi hangvilla, Bécs, okt. 31. A diapason tárgyában a közoktatási miniszter nemzetközi értekezletet hívott össze, melynek egybegyűlését november 16-ra tűzte ki. Külföldről sokan tudatták megjelenésüket. Közgazdasági táviratok Book, okt. 31. Az ultimo nyugodtan folyt le, csupán a Neumann J. Henrik kézműáru-cég szüntette be a fizetéseit 100.000 frt passzívával. Bécs, okt. 31. Wagner Fülöp Rudolf, az osztrák-magyar bank igazgatója állásáról ma, egészségi okokból, lemondott. Bécs, okt. 31. Búza tavaszra 8.47—8.49, 8.60-8.62. — Rozs 7.18-5.20. — Zab 7.28—7.30, 7.38-7.43. — Tengeri 5.95-6., 6.08-613. — Szesz 29.'/1. —29.62. Bécs, okt. 31. (Esti tőzsde). Osztrák hitelrészv. 283.30, osztr. államvas. részv. 275.50, ang.osztr. bankrészv. 98.75, 20 frankos 9.95—, déli v. részv. 129.75, magy. hitelb. részv. 287.—, 4%-os nagy. ar. járadék 98.52, Csendes. Frankfurt, okt. 31. (Esti tőzsde.) Károly Lajos vasut-rész. 181.50, 4°/0-os magy. ar .járadék 79.s.t, osztrák hitel-részvény 228.62, osztrák államv.-részvény 222.12. Pária, okt. 31. (Előtőzsde.) 41/*°/o~oaiiranyjáradék 109.15, 3%-os járadék 79.92, egyiptomi 330.62, ottománbank-részv. 502.50, olasz 95.05, török konzol 14.15, extériens 56.09, magy. aranyjáradék 80.50. Pária, okt. 31. (Zárlat.) 3% francia járadék 79.80, Osztr. államv. részv. 561, Magyar vasúti kölcsön —.—, Osztrák földhitel részv. —.—, V/t°l0-on francia járadék 109.07, déli vasút részv. 271, francia törleszthet«’)-járadék 81.52, 4a/0-os magyar aranyjáradék 80. */2, Ottomanbank részvény 500. Enyhe. „Budapesti Hírlap.“ November hó 1-ével úyj előfizetést nyitottunk Eérjük azokat a t. o. vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetésük okt. hó végével lejárt, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Az előfizetési árak lapunk homlokán olvashatók. Az előfizetés megújítására a beküldött postautalvány leginkább alkalmas. Különösen figyelmeztetjük tisztelt előfizetőinket, hogy úgy az előfizetés megújításéval, valamint minden reklamáció, lakhelyváltozás, és a lap szétküldésére vonatkozó egyéb felszólalásnál, egy címszalagot mellékelni szíveskedjenek. fr fi A P H I R E K, A legújabb fővárosi kaszinó. A budapesti kaszinók száma egygyel szaporodott. Egy külön, díszes palota ez, melyre méltán /bszke lehet a „Benkert-klub“, vagy hivatalos nyelven : „a hatodik és hetedik kerületi kör.“ A kaszinó helyiségei kényelem ízlés és berendezés dolgában nem hagynak fenn semmi kívánnivalót. A magyar iparosoknak, művészeknek alkalmuk nyílt a remeklésre. A helyiségek két emeletet foglalnak el. Maga a nagy kaszinói terem meglepő látványt nyújt. Lotz Károly nagy falképkompozicióján („Budapest apotheozisa“) kívül Feszty Árpád 12 falképe emeli a terem díszét. Feszty ezúttal szakított a mitologikus iránynyal s egy merész lépéssel átcsapott a való életbe. Tizenhét falképe, tizenkét különböző polgári foglalkozást , tüntet fel a maga valóságában. A tudományt egy könyvbe mélyedő öregember ábrázolja, a szobaászatot egy polgári ruhába öltözött művész, amint farag és vés, a festészetet egy modern leány palettával és ecsettel, az építészetet egy ifjú, aki oszlopfővel van elfoglalva, a zenét egy bőgős cigány, az éneket egy modern fiatal asszony, a kertészetet egy piros pozsgás lányka, a mint öntöző kannája után nyúl, a bortermelést egy nvogató mosolyú csapláros lány stb. üdvözöljük a fiatal festőt az üj irányban. Elismerésünk illeti, hogy volt erkölcsi bátorsága szakítani a sablonos mitológiai képekkel s a nemzeti színház előcsarnokának diszitése alkalmából ellene emelt kifogásainknak ez uj jeles művészi vállalkozás sikerével igazat és elégtételt adott. * Az uj kaszinó földszinti nagytermében a Matlekovics Sándor államtitkár ö a kiállítási elnök márvány szobrát, melyet tisztelői állítottak, ma este leplezték le. Az ünnepen jelen voltak a kiállítási bizottság vezérférfiai, a főváros részéről Ráth Károly főpolgármester, Kamermayer Károly polgármester, Gerlóczy és Kada alpolgármesterek és számos kiállító nagyiparos. Zichy Jenő grófot nem vették észre, hogy nem volt ott. — Az ünnepet Herich Károly dr. miniszteri osztálytanácsos nyitotta meg, az ünnepelthez intézett beszéddel, amelyben kiemelte, hogy a szobrot a kiállítási bizottsági elnöknek az az ipartestület adja örök emlékül, mely hűséges barátságban fogja követni őt, ki a hazai ipart a kiállítás által fényes győzelemre segítette. Matlekovics rövid, meghatott szavakban köszönte meg a kitüntetést, úgy fogadja, Úgymond, ezt az ajándékot mint igaz barátoktól származó meglepetést, kik őt törekvéseikben támogatni kívánják. Végül Strobl Alajosnak, a művésznek mondott köszönetet a szobor elkészítésére fordított fáradozásáért és nagy gondosságért. Lelkes éljenzés követte e beszédet. A művész valóban megérdemli az elismerést, mert a karrarai márvány szobor, mely csinos bronzozott talapzaton áll valóban meglepő hasonlatossága és művészi kivitelével mesteri kezekre vall. Az ünnepet bankett fejezte be, melyen az ünnepeltre és családjára számos felköszöntőt mondtak. (Halottak estéje.) Az ősz az egyedül, melynek nincsen igazi ünnepe. Fényes csillagtábor száll alá bár a mai éjszakán a holtakkal népes temetőre, melynek avarját kíváncsian tolongó búcsúsok ezrei tiporják, de ezt a napot és ezt az éjt bizony nem vigasság hangjai töltik be, hanem az elmúlást panaszló ének zokogó melódiái. Fájó emlékek sebnyitó napja ez, mely lát sok szivet újra vérzeni, sok elapadt könynek nyitja meg forrását és embert, természetet sivár gyászba borit. A sírokon kigyuló fény a kegyelet jele: kiknek kedvesei nyugszanak künn a hideg hant alatt, ezzel áldozik emléküknek, de hány sir marad sötét ezen az éjszakán? Az halt meg csak igazán, kinek emléke sem él már s ez a sors mindenkit elér, előbb -utóbb. Csak a kik minden időknek éltek, a haza jelesei, azok maradnak feledhetetlenek s a késő nemzedék évenkint eljár sirjokhoz, hogy hirdesse országnak-világnak nálunk, ki a hazának élt, nem hal meg goba sem. Ez ünnep főtényezője az egyetemi ifjúság és jól van ez igy, a múlt nagy alakjainak emlékét föleleveniteni méltó ő hozzájuk s méltó, hogy tőlük, a múzsák gyermekeitől, tanuljon lelkesedni az élet nehéz harcaival küzdő férfikor. (Földváry alispán kitüntetése.) Mint a hivatalos lap mai száma jelenti, ő felsége a király Földváry Mihály pestmegyei alispánt a közügyek terén szerzett érdemeiért a III. osztályu vaskorona-renddel tüntette ki. A kitüntetés széles körben nagy megelégedést keltett. A megyei tisztviselők a kitüntetés fölött érzett örömüknek kifejezést adandók, holnap délelőtt testületileg fognak tisztelegni Földvárynál. Szónokuk Dalmady Győző árvaszéki elnök lesz. A dömsöd-pataji Duna-vadgát társulat ma délelőtt tartott ülésén Darányi Ignác képviselő szóba hozta Földváry kitüntetését. Indítványára a társulat jegyzőkönyvileg fejezte ki örömét e fölött, a miért Földváry, ki szintén jelen volt, meghatottan mondott köszönetet. (A Széchenyi emléktábla) leleplezése ünnepét a Dunától déle fekvő államokban ez idő szerint uralgó kedvezőtlen politikai viszonyok miatt, nehogy az ünnep félremagyarázásokra adjon alkalmat, tavaszra, esetleg hosszabb időre elhalasztották. A (Budavár visszafoglalásának emlékünnepe) ügyében a rendező bizottság a jövő héten fölhívást fog intézni a hazai könyvtárak, múzeumok és magánosokhoz, hogy az ünnep alkalmával rendezendő történelmi kiállítás számára a birtokukban levő ide vonatkozó történelmi tárgyakat engedjék át. Ugyancsak e kiállítás számára történeti adatok gyűjtése végett Majáth Béla, a kiállítás rendelője a jövő hóban külföldi tanulmányútra indul. Tudtunkkal Majláth úr már ebben az esztendőben tett egy tanulmányutat országos költségen. Vajjon nem lehetett volna a két célt egyesíteni s egyszerre két szempontból tanulmányozni azokat a külföldi könyvtárakat ? Vagy annyi pénz van a közoktatásügyminiszter rendelkezése alatt, hogy azt se tudja mit csináljon vele s tudományos kéjutazásokra pocsékoltatja? Furcsa gazdálkodás, az bizonyos, még furcsább hogy Maiját!' urat sunyira igénybe veszik, a a helyett, hogy egy kis pihenést engednének neki nyári nagy erőfeszítés után, most sem mást küldenek helyette. Egészen tönkre akarják tenni hazánk, e különben is megrongált egészségű jeles fiát ? -- (A bukovinai csángók.) Bukovinában még sok magyar él, sokkal több, mint amennyit pár év előtt hazahoztunk. Kötelességünk, hogy szegy* időre ott, hagyottakat amennyiben lehet támogassuk. Ezt a támogatást meg is érdemlik a csángók, mert jóllehet kiköltözött testvéreik helyét nagyobbára svábok foglalták el, nem adják föl magyarságukat, de sőt inkább, — mint az istensegitsiek a magyar iskola* egyesület elnökének írják — remélik, hogy pár év múlva a közéjük telepedett 2—3000 svábot megmagyarositják. És ezt mi, a kik tudjuk, hogy a bukovinai csángók közt számos meg*magyarosodott család van, el is hiszszük az istensegitsieknek. Ám — ami természetes — gyámolitásra van szükségük s azért fordulnak a magyar iskolaegyesülethez is, mert a 300 tanköteles gyermek közül csak fele járhat iskolába a helyiség szűk volta s részben a szegénység miatt. Különösen fali olvasó táblákra lenne szükségük. S hiszszük, hogy az istensegitsiek kérése teljesítetni fog. — Egyúttal megemlitjük, hogy a csángó-magyar egyesület választmánya ma Somsich Pál elnöklete alatt ülést tartott s 200 frtot szavazott meg Láng Károlynak, az uj andrásfalvi ref. lelkésznek, ki Tomka helyét foglalta el, miután nehány száz református is maradt vissza. A moldva-oláhországi egyházaknak, mint tavaly, most is 900 frtot szavaztak meg. (Sarolta császárnéról,) Miksa császár özvegyéről, nemrégiben azt írták, hogy a császárnét vésedelmes tébolyrohamok lepték meg s hogy halála minden órán várható volt. Az „Ind. Beige“ most e híreket valótlanoknak írja s kijelenti, hogy rohamai voltak ugyan, de nem válságosak s ezek kiállása után a császárné ismét jól érzi magát, sőt mondhatni, hogy fizikailag soha sem volt jobb állapotban mint most. Er haja már erősen őszülő, arcszine azért egészséges piros és a császárné még most is föltűnően szép. Lelki állapota sem vált rosszabbra , csöndesen viseli magát. Folyton jár-kel a folyosókon, mintha keresne valamit s a cselédei apróbb tárgyakat raknak útjába, hogy fölkeltsék figyelmét és szórakozzék. Nagyon szereti a száraz vékony gallyakat , eredeti bokrétákat tud belőlük kötni. Sokszor fest, legtöbbnyire tájképeket s azokat határozottan jóknak lehet mondani. Az étlapját maga állítja össze s nagyon jól tudja, hogy melyik évszakban milyen ételeket lehet kapni. Különösen a levest szereti ; mindig kétfélét rendel magának ebédre. Húsz kétfélét szoktak eléje rakni , egészen kisültet és olyat, amely még félig vörös. A szerencsétlen császárné állapota minden esetre elszomorító, de nem aggasztóbb, mint azelőtt volt. (Színész és komédiás.) Erről a kettőről beszél egy érdekes történetkét a párisi „Gaulois.“ A színész Coquelin, a franciák most élő legnagyobb művésze, a komédiás Claretie, a „Comédie Frangaise“ újonnan kinevezett igazgatója. A történet, mely ép oly hízelgő Coquelinre mint amily kevéssé hízelgő Claretiere nézve, a következő: Színhely Coquelin elfogadó szobája. Claretie: Kívánatosnak tartottam, kedves Coquelin-em, személyesen eljönni önhöz és tudtára adni kineveztetésemet. — Coquelin (hidegen): Kineveztetését ? Hová? — Claretie (kissé megütődve): A Comédie Frangaisehez. — Coquelin: A Comédie Frangaise-hoz megy? Bocsánat, kedves Claretie úr, de nem tudtam, hogy ön konzervatóriumot végzett. Milyen szerepben lép föl először ? — Claretie (kissé türelmetlenül): Nem mint színész megyek a Comédie Frangaisehez, hanem mint igazgató, és nagyon csodálom. ... Coquelin: csak egy szót! Biztos ön abban, hogy ki van nevezve igazgatónak? (Mosolyogva): Nem ön lenne az első, kit ilyen módon megtréfálnak. — Clarette (újságot húzva ki a zsebéből): Azt hiszem, nem tévedtem kedves Coquelinem s ha szives lesz belepillantani ebbe a kormányrendeletbe............ — Coquelin! Micsoda újság ez? — Clarette: Ez a Journal Officiel. Csak ismeri talán a hivatalos lapot. — Coquelin: Igen, volt is már vele dolgom. — Clarette: Nos tehát, a ma reggeli szám tartalmazza kineveztetésemet. ■— Coquelin (kimondhatatlan megvetéssel) : És ön hisz annak, amit a Journal Officiel ír ? Igazán sajnálom önt! — Clarette (egy pillanatig gondolkozik azután mosolyogva) : Kedves mester, ön úgy látszik rosszul értelmezi látogatásomat. Kétségkívül az én koromban nem alkotunk már magunknak illúziókat egy rendelet értékéről. A kormány halandó. Halandók vagyunk mindnyájan.... — Coquelin (egy mozdulattal félbeszakítja) : Majdnem mindnyájan. — Clarette: A kormány kinevezett igazgatónak. Ez az egész s ez nagyon kevés. Azért jöttem önhöz, drága mester s azt kérdem öntől: akarja-e hogy a Comédie Frangaise igazgatójává legyek ? E szó öntől s széttépem ezt az újságlapot ! — Coquelin: (vidámabb lesz, jól szemügyra veszi látogatóját, azután megragadja a felsőkabátja gombjánál fogva): Ön férfi, Claretie úr! (Claretie térdre bocsátkozik, Coquelin jobb kezét a fejére ter*szi és megáldja.)