Budapesti Hírlap, 1885. december (5. évfolyam, 330-359. szám)
1885-12-01 / 330. szám
V. évfolyam. 330. sz. Budapest 1885. Kedd, december 1. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 firt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és finnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV., Kalap-utca Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. BZ A török bevonulása Kelet-Ruméliába. (A „Budapesti Hírlap“ saját külön tudósitójától.) Konstantinápoly, nov. 28. Vájjon meddő-e hát ez a sokat csúfolt konferencia vagy nem ? Ez is csak egy uj kérdés a többi sok meglevőhöz. Az igaz, hogy a szárazföldi öt nagy hatalmasság megegyezett abban, hogy Keletit Amélia status quo ante-ját vissza kell állítani; meg is írta levelét a szultánhoz tegnap, amelyben így biztatja a padisáht: „Ha felséged külön biztost akar küldeni a lázadó tartományba, úgy annak most van az ideje, és ha katonai fedezetet kíván a biztos mellé adni, arra legalkalmasabb a jelen perc.* De az angol, hiába olyan parlamentáris nemzet, ellene mond a ötszörös szótöbbségnek , és a szultán, kérdés, hogy fog-e merni valamit tenni az angollal szemben ? Hiába biztosítják Pétervártól Párisig, hogy lépjen fel végre a bolgár ellen, még mindig remeg a cselekvéstől; hiába vonult vissza az egész bolgár haderő a szerb harc színterére, úgy hogy a töröknek komoly ellenállástól tartania nem lehet, — a páti zsák csak húzódozik az akció elől, mert már is ott látja képzeletében a britt vértes gályákat, a mint óriás lövegekkel döngetik a Dardanellák várfalait; sőt talán azt is megfesti lázas fantáziája, a mint a „Devastation“ és a „Thunderer“ a Jildiz-kioszk alá úszik, hordva hátán a forgó tornyokat és ezekben a világ legfélelmesebb ágyúit , a „Woolwichbaby“-ket. Hogy akció talán mégis lesz, bizonyítja a lázas munka, amelylyel egy hét óta éjjel-nappal erősítik a Dardanellákat és kiegészítik e várak hiányos tüzérségi fölszerelését. E mellett a Kelet-Ruméliába való bevonulást olyan csínján, olyan elővigyázatosan rendezi úgy a konferencia, mint a török, hogy alig történhetik olyan precedens, amely az angol fenyegető akcióját vonná maga után. A kontinens hatalmasságai azt tanácsolták a töröknek, hogy mielőtt a szultán biztosa bevonulna Kelet-Ruméliába, küldjön a kormány előre néhány tisztet, akik mintegy útját fogják egyengetni a biztosnak és mintegy hévmérőül szolgálhatnak arra nézve, hogy mennyire hűlt le a bolgár heve. Mindenesetre kényes kérdés: mikép fogják Kelet-Ruméliában az átegyengető török tiszteket fogadni. Mert Battenberg Sándor fejedelem, aki oly megadón alázatos táviratokat küld a nagyvezérnek, még mindig nem Kelet- Rumélia. Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy az előre küldendő Abrobasa és az őt kisérő öt udvari hadsegéd, egyszerűen „enfant perdu“-k, akiket a szlávok minden teketória nélkül föl fognak koncolni. Mások úgy kombinálják, hogy a rumelioták, látva az erőt, amely a török mögött áll, rögtön átadják a hódolati kenyeret és sót a megjelenő Abrobasának, aki különben, személyes biztonságát őrzendő, magával fog vinni egy kis katonaságot is. Amire aztán nem volna egyéb hátra, mint hogy a kinevezendő császári biztos: Egy nagy terembe léptünk, a hosszú asztalon cserepekben szép virágok illatoztak, legalább föl lehetett róluk tenni, de nem éreztük, mert az orvosságszag minden egyebet elnyomott. Itt már súlyosabb sebesültek voltak; nehéz sóhajok zsongásába egy-egy kétségbeesettebb jajkiáltás keveredett. Láztól emésztett katonák hánykolódtak kínos nyögéssel; nyitott szájjal pihegtek; üveges, merev tekintettel bámultak ránk. Az asztal mellett széken ült egy 18 éves gyerek, gyöngéd fiatal arc, a férfiuság nem gyáva mohának legkisebb nyoma nélkül. Feje előre esve, szája nyitva, szemei csukva, mellében hordozta a halált: egy bolgár golyót, melyet Szlivnicánál lőttek beléje. Feküdni nem tud; percei meg vannak számlálva. Néha föltekint s azt rebegi: vizet. Ez az egész életjel, amit magáról ad. A legtöbb sebesült Szlivnicát emlegeti. E harcokban a szerbek vesztesége 4—5000 ember közt ingadozik, halottakban és sebesültekben. A herctéren járt orvosok állítása szerint, kevés ember sebesült meg halálosan a csatákban s csak azért haltak meg mégis oly sokan, mert a sebesülésre nem következett nyomban a szükséges orvosi kezelés s az ápolás. Nem számítottak annyi sebesültre, nem volt elég kötőszer, nem volt elég orvos és betegszállító. Ha mindez meglett volna, akkor most legalább ezer szerb katonával több volna életben. Egyik szobában valami muzsikus ép félkezével tamburát penget s társai áhítattal hallgatják. Szomorú nóták ezek,— a szerb is szeret sírva , s e v d e t basa bevonuljon Kelet-Ruméliába és végezze a pacifikálás és szervezés munkáit. Kérdés azonban, hogy, ha a rumelisták nem bántották az utegyengetőket, ugyanily kedvező fogadtatásban részesítik-e majd Dsevdet basát? Az angol erősen intrigál, biztatja a szlávokat, hogy csak álljanak ellen; a vérszemet kapó bolgárság szóval mondhat az emberséges Dsevdet basának olyan jó estét, hogy ő excellenciája elfelejti tőle a keresztnevét. Nos, és ezt akarja megakadályozni a konferencia többsége azzal a bölcs intézkedéssel, hogy villámhárítóul az öt nagyhatalmasság részéről katonai delegáltakat ad a basa mellé. E delegáltak személyére nézve még csak annyit tudok, hogy Oroszország részéről Csicsagov ezredes és a filippopoliszi főkonzul, Szórók is vannak kijelölve. E két úr, a cár egyenes parancsára, már ide is érkezett, hogy az orosz követségnek rendelkezésére álljon. Csicsagov ezredes, akivel tegnap hosszasabban beszélgettem, azt hiszi, hogy bármennyire is bujtogassák a rumeliátákat angol részről, azok nem fognak támadást mérni, tudva, hogy egész Európát sértik meg, ha kezet vetnek a delegációra. A kontinens katonai képviselői mindaddig Kelet-Ruméliában fognak maradni, míg a visszaszervezés meg nem történt, mire aztán a delegáltakat az európai vegyes bizottság váltja föl. Abrobasát és a vele menő császári adjutánsokat, mint említem, katonaság is fogja kísérni fedezetkép, mert ide, kivált a legutóbbi napokban, olyan hírek vigadni. Még a vidám nóták elé is megrezdítenek egy-két mélabús akkordot s csak azután csapnak át a vidámabb szökellésbe. Közbe megint egy melankolikus futam, újra szilajabb csapongás, a vége megint sajgó ábránd. A katonák zümmögve, torokhangon dalolnak hozzá és sűrűbbé teszik a füstöt a folytonos dohányzással. „Jön a királyné !“ hangzik egyszerre végig a folyosókon, s a katonák helyreigazítják sapkájukat, mert ettől egyik se válnék meg még az ágyban sem. És jön a szép sápadt asszony , nem úgy, mint ahogy a királynék szoktak, csak azért, hogy rokonszenvet és hangulatot keltsenek a népben , hanem mint egy asszony, akinek érző szív dobog fenséges kebelében, mely fogékony az emberi szenvedések iránt. A királynéból csak a királynői szépség van meg benne , úgy közelít a sebesültekhez mint egy ápolónő, levest nyújt, hideg borogatást tesz az égő sebekre, megsimogatja homlokát a szenvedőnek, vizet itat a szomjassal, szóval tesz-vesz/ápol, foglalkozik a kórházakban napokig, s nemcsak átsétál hideg büszkeséggel, leereszkedő mosolylyal, hogy aztán a szabad levegőn ájultan dőljön udvarhölgye karjaiba s keresse a flakont. A mi pénze Natália királynénak volt, azt mind elköltötte a sebesültekre. Egyetlen napon 900 inget vett nekik ; udvartartását olyan szerényre húzta össze, hogy Belgrád akármelyik jómódú polgári házában tán különben élnek, s fia BUDAPESTI HÍRLAP11 tárcája. Foglyok és sebesültek közt - A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — — Látja, uram, ezt a fiút, — szólt a zimoryi orvos, ki a belgrádi főiskola termeiben rögtönzött kórházban körülvezetett, — ebben állítólag négy golyó van. Kettőt már kivettünk belőle, de a másik kettőt nem engedi kivenni. — Miért ? — Azt mondja, hogy ő azt emlékül akarja haza vinni Knyazevácba. — Az igazat megvallva, én nem hiszem, hogy négy golyó volna benne. Annyit nem bír el egy ember. — De ő pontosan leírja, hogy hol vannak a golyók, s ha nincs láza, azzal mulattatja társait, hogy elmeséli nekik a golyók vándorlását testében. — Úgy látszik, ezzel bizonyos fölényt gyakorol társai fölött; quasi henceg a négy golyóval, mely hősiségének bizonyítéka. — Rám is ezt a benyomást teszi. A két kivett golyó sebe nem okoz neki nagyobb fájdalmat, a csüggedés elhagyta, s most már fölülkerekedett benne a Hári János. De kérem, néha annyira viszi, hogy az a barna fiú, aki ott a Bárókban újságot olvas, szinte röstelli, hogy ő csak egy gyönge szuronydöfést kapott. Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.