Budapesti Hírlap, 1886. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1886-01-07 / 7. szám

ét az erdőket s a világba küldi a „lelkes rög“ ér­demeit csodálni. Egy s­i­p­o­t ad neki, a mely­­lyel az érdemhősöket előhívatja, továbbá egy mérleget, a mely az érdem súlyát hiven föltünteti s végre egy tükröt, a mely a mérleg serpenyőinek ingásait megmagyarázza. A sip hangjára most már különféle alakok jelennek meg, de az érdem serpenyője egynél sem merül le, mert hiúság, hűtlenség s egyéb rut tulajdon­ságok súlyosan nehezülnek a második serpe­nyőre. A költő csalódva utasitja el a törpe aján­dékait s kérdi: — Hol hát az érdem ? — földön nincs sehol, Vagy rejtve őröl, mint a szú s a moly ? Kopott ruhában halkan lépeget Fény, pompa s zaj közt nem talál helyet ? Azután, a törpe „ideálját“ festvén, igy végzi: Szánandó fény a te ideálod, Vidd el magaddal, rejtsd el, jó öreg, Érett korunknak hasztalan kínálod, Kopott erénye nem kell senkinek. Törpék között eszménynek tán beválik, Rajonghatsz érte, nem kárhoztatunk : Mi fénylünk, zajlunk, élvezünk halálig, Mi óriások, titánok vagyunk! Mikor a közönség tapsai és éljenei elhang­zottak, Bodnár Zsigmond olvasott föl érte­kezést „Petőfi és századunk lírája“ felől, a­melyben azt fejtegette, hogy Petőfi poé­­zise nagygyá, dicsővé, halhatatlanná tette a ma­gyar nemzetet, és a magyar név fönn kell hogy maradjon még akkor is, mikor elkövetkeznék az az ábrándozók által remélt világ, midőn az em­beriség már csak egy nyelven fog szólni. De még akkor is lesznek olyan ideális lelkek, a­kik, ha másért nem, Petőfi halhatatlan műveiért meg­tanulják nyelvünket. T­o­l­n­a­y Lajos „K­un László“ című balladáját olvasta föl és bebizonyította, hogy költő kezében a legtöbbször koptatott tárgy is úrjá tud lenni. A verset s a szép szavalást a közönség egyaránt tapsolta. Balázs Sándor ismét az ő ismert zsá­nerének egy termékét mutatta be a „M­ikor nem vagyunk otthon“ víg elbeszélés­ben, a­melynek itt-ott vaskos humorán sokat mulattak a hallgatók. Ezután Kiss József olvasta föl „R­a­b asszony“ című balladáját, a­mely legékeseb­ben szól magáról és igy hangzik : Viszik a rab asszonyt a bírák elébe: „Ülj le rab asszony a vallató székre!“ Suhogó selyembe, talpig feketébe. Úgy lép a rab asszony a birák elébe: „Rekettyés tövében süppedő avarban, Szent Iván napjára, harmatos hajnalban Halva lelték urad­o­k és szivébe mártva ... Ismered ezt a kést, nemes Nagy Zsuzsánna.“ „Ismerem, ismerem ! Esztendeje nyáron Nagy Oláhországból hozta mátkapárom. Rubinttal, gyémánttal a nyele kirakva, Babonás hit ellen — én kértem. . . ő adta... Arany idők jártak ! . . . Kertem rózsafája Akkor állt, akkor volt teljes virágjába’.“ Suttogásba olvad csengése szavának, Rokolyája selymén tűnődve babrálgat. Megyeház ablakán a verőfény árja Betör és oda tűz bársony homlokára, Bársony homlokára, fiatal arcára, Szék­ülő biráknak szomorúságára . . . Hozzá nyájas szóval fordulnak, úgy kérdik’ „Mondja el kegyelmed elejétől végig!“ Föláll a rab asszony, mint a nádszál lenge, Bánatosan tekint körül a terembe’. . . Húshagyón hirdettek, husvétkor eskettek Egy hétre, kettőre száz hirt rebesgettek. A merre csak jártam, a merre csak keltem, Szánó pillantással kisérgettek engem. Jöttek a szomszédok : Zsuzsikám ! Tubicám ! Csapodár az ember, csapodár mind a hány ! Az egyik azt mondta : eszem a szépséged ! A másik azt mondta : nem érdemel téged ! Megkönyörült rajtam végtére valaki. Szivembe nyilaitok öldöklő szavai: Gyümölcsös kertemnek tolvaj megszedője: Alszegi Borbála — régi szeretője! Jött az uram este, csókszomjas ajakkal, Elfordultam tőle sértő iszonyattal: „Ahány tenger , vize mind reád zúdulna, Ahány felhő , minden zápora rád hullna, Egyebet se tenne, csak tégedet mosna: Attól az asszonytól tisztára nem mosna !“ Bokátverő hajam kezére csavarta, Liliom vállamat fogával megmarta, Véges-végig hurcolt cselédim láttára, Házból az udvarra, udvarról a házba, Homlokom a pallót véresre sikálta : Mind nem fájt, csak egy fájt: Alszegi Borbála ! Oda hagytam éjjel az özvegyi ágyat, Fölhúztam kopogós karmazsin csizmámat, Befűztem aranyos, drága vállfűzőmet, Fölkötöm sávolyos török keszkenőmet, Kebelembe rejtem rubintos kis késem . . . Alszegi Borbála, most vigyázz ! Légy résen!... Csal­ patak partján ott alant, ott alant Párosán turbékol a galamb, vadgalamb: Én is oda tartok, rekettyés aljába, Nekem is kedves ám vadgalamb bugása ! Én istenem ! Mért is vetemedtem arra, Hogy én lesbe álljak, mint valami vadra ! Szeretője helyett iszonyú halálra Rubintos kis késem uramat találta ; Megvédte testével — a ki nem érdemli . . . Oh én megalázott! — engem nem véd senki! Minden gazdagságom oda adnám érte, Minden búcsút, oltárt sorba járnék érte, Hogyha verne, verne, még egyszer fölkelne Fiatal életem egyetlen szerelme Kiss Józsefet a ballada elszavalása után a taps és éljenzés többször hivta vissza a fölolvasó­asztalhoz. Ezután következett Jókai Mór polémiája Kossuth Lajossal: „Jókai tágabb h­a­­z­á­j­a“, a melyet tárcarovatunkban talál meg az olvasó. Végül Komócsy József elnök mondott rö­vid beszédet s ezzel az ülés véget ért. * A fölolvasásokat bankett követte, az Angol ki­rálynő fogadó egyik termében. Derült, vidám hangulat majdnem estig együtt tartá a nagy számú társaságot, melynek tagjai sok szellemes fölköszöntővel fűszerezték a lakomát. Komócsy József alelnök a társaság további gyarapodására s az összes tagokra t­litő poha­rát, majd később Tolnay Lajost és Kiss Józsefet él­teté. Ék­esen beszélt Balázs Sándor, méltatva az új tagokat, Gyarmathy Zsigánét és Ötvös (Silberstein) Adolfot. Utána Prém József a társaság nőtagjait, Beniczkyné Bajza Lenkét és Kisfaludy Atalát köszönte föl, kiemelve azok érdemeit, mint elbeszélőket. Lelke­sedést keltett Fenyvessy Ferenc orsz. képviselő emelkedett szónoklata, melyben a társaság magas hiva­tását fejtegeté s végül Kiss József a nemzetközi irodalomról szólva ismét Ötvös Adolfér­t ürité poharát. BUDAPESTI HÍRLAP, (7. sz.) 1886. január 7. ) TÁVIRATOK. A császár köszönete. Berlin, jan 6. Vilmos császár ma dél­után bucsukihallgatáson fogadta Koller b. lovassági tábornokot, ki a császár jubileuma al­kalmából Ausztria-Magyarország részéről külön kiküldetésben járt a császárnál. Berlin, jan. 6. A „Nordd. Alig. Ztg.“ sze­rint Koller bárónak a fekete sas rend adományoztatott. A francia kabinetválság. Paris, jan. 6. A tárgyalások az új kabi­net leendő tagjai közt annyira előrehaladtak, hogy a kabinet valószínűleg már holnap megalakul. Castelar nyilatkozata. Madrid, jan. 6. Castelar tervei felől kérdeztetvén, oda nyilatkozott, hogy a köz­tár­saság létesítése még nem sürgős, mert hiábavaló volna a köztársaság, ha a tár­sadalom nem köztársasági érzelmű. Elnökválasztás az angol parlamentben. London, jan. 6. Salisbury és Hicks­ Beach köriratban tudattak a parlament mind­két házához tartozó pártfeleikkel, hogy a parla­ment jan. 12-én, elnökválasztás és a tagok meg­­esketése végett, ülést fog tartani. A trónbeszéd jan. 21-én fog fölolvastatni. Az angolok Birmában, London, jan. 6. Rangunból táviratozzák. A martalócok Alsó-Birmában folyton garázdál­kodnak; a schweigzini térparancsnok sürgős se­gélyt kért. Mandalay környékén szintén rend­szeresen űzik üzelmeiket a mai stalócok. Ennek következtében három jelentékeny csa­pat indult el a felkelők elnyomására. London, jan. 5. Dufferin lord azt táviratozza, hogy a dacostok Mandalaytól 27 mértföldnyire meggyilkoltak három európait. A spanyol cortes, Madrid, jan. 6. A rendelet, mely a cortes üléseit a Karolina-szigetek ügyének tárgyalása előtt felfüggesztette, meglepetést keltett és rossz benyomást tett. A választások március végén fognak megejtetni és a cortes április hóban ül össze. Háború Szudánban. London, jan. 6. A „Reuter“-ügynökség jelenti Abriból, hogy az egész angol haderő holnap észak felé vissza fog vonulni. A kolera. Konstantinápoly, jan. 6. Az egészségügyi ta­nács ma azt a határozatot hozta, hogy a Spanyolor­szágból érkező szállítmányok, melyek jan. 3-a óta in­dultak el, ismét öt napi vesztegzárnak vet­tetnek alá. Közgazdasági táviratok: Bu­enos-Ayres, jan. 3. December folyamában ide 42 gőzhajó érkezett 160.000 kivándorlóval. A vá­mok december hóban Buenos­ Ayresben 10,625.000 és Rosarióban 877.000 fokot jövedelmeztek. Bécs, jan. 6. (Magánforgalo­m.) Osztrák hitelrészv. 296.40, osztr. államvas. részv. 265.40, ang.­­osztr.­bank-részv. 103.50, 20 frankos 100.05, déli vas. részv. 132.50, magyn, hitelb. részv. 301.50, 4°/0-os magy. ar.-járadék 100.40. Tartva: Frankfurt, jan 6. (E­s­t­i t­ő­z­s­d­e.) 4.2% ezüst-járadék —.—, 5°/0-os m. papirjáradék —.—, osztr.-magy. bankrészv. —.—, Károly Lajos vasut­­részv. 177.37, 4°/0-os osztr. ar.-járadék —.—, 4°­0-os magy. ar.-járadék 80.90, osztr. hitel­ részv. 239.25, osztr. államv. részv. 215.37, déli vasut-részvény 106.37. Szilárd, Paris, jan. 6. Zárlat. 3°/0 francia járadék 80.92, osztr. állam, részv. 555.—, magy. vasúti kölcsön —.—, magy. országosb. részv. —.—, osztrák föld­hitelrészv. —.—, 40'20/0 francia járad. 110.02, déli vasút részv. 280.—, francia törleszthető jár. 82,70, 4'10 magy­­ar.­járadék 82,50, ottománbankrészv. 487.—. Kedvező. N A P I H I R E K. Az elsülyedt magyar község. Gra­hova Fiume melletti község javára ma követ­kező adományt kaptunk: Urbányi Alajos, Sze­­pes-Szombat 50 kr., S. J. Kassa 2 frt. Összesen 2 frt. 50 kr. Az előbbi kimutatással együtt a főösszeg 97 frt 30 kr. Az „Erdélyi magyar közművelődési egyesület“ részére ma következő adományt kaptunk: Bonyhádi Ede tanár Lőcsén az 1885-iki tagsági dijat 2 frt. — Ehhez adva az előbbi kimutatást a főösszeg 1235 frt 73 kr. — (A királyné egészsége), úgy látszik teljesen helyre áll; bécsi lapok jelentik ezt az örvendetes hírt, s hozzá teszik, hogy a felséges asszony a lovaglás kivételével teljesen visszatért évek óta megszokott életrendjéhez. Fél nyolckor kél s mint más ember, kávét iszik tejes kenyér­rel. Azután vivni megy s egy órai vívás után angol műveket olvas. A Burg Amália­ udvarára néző épületszárnyból vas csigalépcső visz a ki­rálykisasszony lakosztályába s Mária Valéria főhercegnő ezen szokott lejárni édes­anyjához rendesen 11 óra tájban, mikor aztán együtt vil­lásreggeliznek. Evés után a királyné kiséret nél­kül az udvari istállóba megy, onnan meg a kis lovaglóházba. De nem lovagol, hanem legkedve­sebb paripáit elővezetteti s a magas iskolát lo­­vagoltatja rajtuk. Kél egykor Mária Valéria fő­hercegnővel Schönbrunnba kocsizik, a fácányosba mennek s két órát ott töltenek. Fél négykor már otthon vannak a Burgban s 6 órakor van a csa­ládi ebéd, melynél ő felsége mindig ott van. Ebéd után a felséges asszony rendesen igen ko­rán lefekszik — még 9 óra előtt. — (A trónörökös vadászata.) Rezső trónörökös holnap (e hó 7-én) reggel 6 óra tájban ér­kezik meg Sopronba, a déli vasút állomására s 7 óra 10 perckor Kapuvárra a győr-sopron-ebenfurthi vasút külön vonalán. Kapuvárrt nagy előkészületeket tettek

Next