Budapesti Hírlap, 1886. augusztus (6. évfolyam, 211-241. szám)
1886-08-13 / 223. szám
— (Egy kis vihar.) A rekkenő hőség, mely hetek óta tart országszerte s megsemmisítéssel fenyegeti a magyar gazda még megmaradt reménységét, ma egyszerre, itt a fővárosban, eltűnt, mintha csak maga a szomjas aszfalt nyelte volna el. Délutánra borongós fellegek jelentek meg a tiszta kék égen, hús szél kezdett fujdogálni, aztán egy merész ugrással, minden átmenet nélkül eszeveszett vihar kerekedett, mely egy pillanatra száz meg száz nyitva hagyott ablakon ütött — szerencsére — gyógyítható sebeket. A vihar egész erővel csapott le a szőke Dunára is, felkorbácsolta hullámait, s szemtanúk beszélik, hogy a hánykolódó hajókon nem egy utas kapta meg a tengeri betegséget. A váratlanul jött kellemetlen vendég a főváros nem egy helyen zavarta meg a mára terveiet mulatságokat, így többek közt a Margitszigeten is Haex úr és miss Athéné nem kötéltáncolhattak. Kora este, midőn a szél lecsöndesült, egy kevés eső is esett; persze ez a tikkadt földnek annyi, akár ne is esett volna. (Ünnepnapok.) A budavári helyőrségi templomban a közelgő ünnepnapok alatt a következő egyházi zeneművek adatnak elő : Aug. 15-én, mint Nagy Boldogasszony napján d. e. 10 órakor Schiedermayer ünnepi B. miséje, mellékletek : a) ,,Angyaloknak Nagyságos Asszonya“ 1508. évből, b) „Fölvitetett magas menyországba“ 1651-ből. — Aug. 18-án, mint a király születés napján d. e. 10 órakor, az ünnepi mise alatt előadatik Seiler Károly ünnepi C. miséje; mellékletek: a) „Bűnösöknek kegyes segítsége“, 1509-ből, b) Szűz Mária kegyes ,tánya, szentháromságnak leánya“ 1651-ből. A magánrészeket éneklik : Farkas Ilona k. a., Benza Anna asszony, Dalfi Lőrinc és Mück János dr. urak. A régi magyar énekeket vegyes karra irta Bogisich Mihály budavári prépost-plébános ; előadja az egyházi énekkar. — Aug. 20-dikán mint Szent István napján az ünnep reggel 7 órakor a budai várkápolnában kezdődik, a honnét a szt. Jobb ünnepies körmenetben a disztér-, tárnok- és országház-utcán keresztül a helyőrségi templomba vitetik. Az ünnepi szent beszédet Kisfaludy Béla dr. győri papnevelőbeli tanár tartja; ezután következik a nagymise. Előadatik Zsaskovszky Endre nagy D. miséje ; mellékletek : a) „Ah hol vagy Magyarok tündöklő csillaga“, b) Szomoruan sirárva országunk“. Mindkét ének a XVIII. századból való. Ezután a szt. Jobb ugyanabban a rendben az uri-Utcán át visszavitetik a buda-várpalotai kápolnába. — (Vilmos császár szobra — fagylaltból.) A heidelbergi ünnepségekről írják a következő érdekes epizódot. A nagy ünnepi banketten, melyen részt vett a német trónörökös és a badeni nagyherceg is, a cukrász oly messzire ment lojalitásában, hogy a hercegeknek Vilmos császár szobrát adta föl a fagylalt képében. Képzelhető a trónörökös megrökönyödése, midőn elébe teszik felséges apját, hogy: tessék megenni in effigie az orrát, fülét s ha ízlik — testének minden részét, a trónörökös önkénytelen boszusággal tolta el magától saját, felséges apját, nemkülönben a badeni nagyherceg is, s igen ment végig érintetlenül az asztalokon, míg végre is Vilmos császár szépen — elolvadott. — (Cherny József dr. f.) Gyászlobogó hirdeti a budapesti tudományegyetem épületéről, hogy Cherny József dr., az egyetemen az egyházi és hűbérjog nyilvános rendes tanára meghalt, a hetvennégy évet élt tudós tanár alig egy heti betegség után ma reggel 8 órakor jobb létre szenderült. Cherny József 1812. jan. 28-án született Szakolcán (Nyitra meggyében), jó módi polgári szülőktől. Győrött elvégezvén a jogi tanfolyamot, Pestre jött ügyvédi gyakorlatra. Az ügyvédi diplomával együtt a jogtudori oklevelet is megszerezte. Ezután több évig előkelő családoknál, mint nevelő működött, igy Pejacsevich Péter grófnál, kinek legidősebb fiát, a budapesti hadtestparancsnok bátyját készítette elő ügyvédi vizsgálatra. Időközben Szentes városa jegyzővé választotta meg. Néhány évvel később ez állását a temesvári kerületi táblánál referensi állással cserélte fel. Alig 3 évi szolgálat után a temesvári püspöki lyceumhoz hivatott meg az egyházjog nyilvános és rendes tanárául. A lyceum 1848-ban feloszolván, Cherny Kassán telepedett meg, hol kezdetben gyakorló ügyvéd volt. 1860-ban a kassai jogi akadémiához neveztetett ki tanárrá. 1862-ben a pozsonyi lyceumhoz helyeztetett át. A következő évben a budapesti egyetemen üresedésben levő egyházjogi és hűbérjogi egyesített tanszékre neveztetett ki, később a római jog előadására is nyert jogosítványt. 1867—70-ig, három egymásután következő évben a jogi kar dékánjává választatott meg. Midőn Pauler Tivadar 1871-ben miniszterré neveztetett ki, helyette Cherny adta elő az ész és a büntető jogot és büntető eljárást. A jövő 1886—87. tanévre ismét őt választották meg a jogi kar dékánjává, mely állás most halálával megüresedett.. Cherny a jogi és állámkindományok «»,éleskörű ismeretén kívül, mely téren mint iró is működött, számos jogi értekezést és nehány kézikönyvet is irt. Két fiat hagyott, hátra. Az idősebbik, István hivatalnok a magy. kir. zálogháznál, a másik Cherny Lajos jogtudor. Néhány év óta szombajban szenvedett, e miatt a múlt évben előadásait is beszüntette az egyetemen. A jövő tanévben ismét előadásokat akart tartani. E hó 7-én betegedett meg, gyomorgörcsökről panaszkodott. Betegsége naprólnapra súlyosabbá vált. Ma reggel 8 órakor hunyt el. Temetése holnap, e hó 13-án d. u. 5 órakor lesz, vámház-körút 2. sz. a. lakásáról. Az egyetemi polgárok fölhivatnak, hogy néhai Cherny József dr. egyetemi jogtanár úr temetésének rendezése tárgyában ez évi augusztus hó 13-án esti 6 órakor az olvasókör olvasótermében megjelenni szíveskedjenek. — (A házasságtűrő felesége.) A Crawford- Dilke-pörnek szomorú utójátéka van. Sir Charles Dilke neje megtébolyodott, megtudva a szenzációs végtárgyalás folyásából, hogy — amit sohasem hitt — férje kötélen volt hozzá. A szerencsétlen asszony előbb Mark Pottison angol tudós neje volt és első urával is nagyon szerencsétlen családi életet élt. (Hadnagy ur Menyhárt.) Menyhárt Béla, a Janszki-Hentzi-affaire alkalmából vivott párbajairól híressé vált közös hadseregbeli hadnagy a katonai rangjáról lemondott s a magyar államvasutaknál kapott alkalmazást, Menyhért lemondása még nincs a hadügyminisztériumnál elintézve s addig ideiglenes az alkalmazása. — (A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésén) a délmagyarországi közmivelődési egyesület testületileg fog résztvenni. — Buziásról azt jelentik, hogy a közokt. minisztert a vándorgyűlés ünnepségein valószínűleg M a r kusovsz ky Lajos dr. min. tanácsos fogja képviselni. Az orvosok e hirt örömmel fogadták — (A magyar írók és művészek köre) még e hó folyamán vagy szeptember elején Bécsbe rándul, visszaadni a bécsi „Concordia“ tavalyi látogatását. Doinay Gyula titkár ez ügyben már volt is Bécsben. (Tizennégy vasúti kocsi lezuhanása.) Alsó-Barcikán, e helétt, az Andrássy Manó gróf keskeny vágányu vasutján egy mozdony 14 terhelt kocsival kisiklott s másfél ölnyi mélységbe zuhant. Szemerát mozdonyvezető szörnyet halt, a fűtő pedig életveszélyesen megsebesült. (A szerb radikális párt vezére) Tod o rov ics jelenleg Budapesten időz, a Margitszigeten keresve gyógyulást betegségében, melyet mint államfogoly kapott, éveket töltve nedves börtön fenekén, láncok között. Todorovicsot a tajcsári felkelésben való részvétért halálra ítélte a hadi törvényszék egy más társával együtt. Milán király a büntetést tízévi fogságra változtatta és Todorovics ki is töltött a fogságból néhány esztendőt, míg végre a bolgár háború után az összes radikálisokkal együtt kegyelmet kapott. Milán király a szlivnicai vereség után meglátogatta börtönében Todorovicsot, aki most egy látogatója előtt esküvel erősíti, hogyy se ő nem vett részt a tajcsári fölkelésben, se pedig a radikálisok. Todorovics bízik a szerb radikális párt jövőjében és nagy reményeket, köt ahoz, ha Szerbia iránt. Magyarország barátságos hajlamot tanúsít. — (Tűz mindenfelé.) Nagymo a szatmármegyyei községben — mint lapunknak írják — rettenetes tűzvész dühöngött e hó 7-én. Harmincöt gazda lett hajléktalanná, harmincöt gazdának lett hamuvá háza, estije, gabonája s mindene. A tűz keletkezéséről következőket írja levelezőnk : E hó 7-én d. u. 2 órakor egy 7 asszony vasalás közben kelletinél jobban begyujtott a kályhába. A vesszőből font kürtő tüzet fogott s igy csakhamar a szalmás fedél is, melyről délnyugoti szél az üszköket átvitte a szomszédházakra s keresztül az utcán; és az egymáshoz közzel álló 38 házat, melyek nagyobbrészt szalmával valának fedve, s a gazdasági épületeket lángokba bobitá. Férfi nép nem igen volt otthon. Kiki munkája után látott szerteszét a határon. Úgy, hogy mire hazaértek, már több ház lángban állott. Senki sem gondolt a magáéval, mindenki ott segédkezett, hol a veszedelem nagyobb. De minden fáradság hiába való volt. Csakhamar megjelent a vészszínhelyen Szilágyszeg község főbírája, Hatfaludy József, sz.szegi birtokosokkal és lakosokkal, s nagy erőmegfeszítéssel igyekeztek lokalizálni a tüzet. Még megemlítést érdemel a szomszéd Oláh község és Nagymonfalu, melynek lakosai szintén buzgón segédkeztek. Visky Zsigmond, a járás érdemes szolgabirája, ki ejnek idején értesült a vészről, azonnal ott termett s a leverálv kisebben teljesité nehéz föladatát, a kirendelt s kellő számú csendőrség pedig föntartá a legszigorúbb rendet. De mindezek dacára is megmenteni a roppant szárazság s az épületek közelsége miatt semmit sem lehetett. Az első segély is Szilágyszegről érkezett, hol úgy a birtokos mint a birtoktalan sietett gyors segélyt nyújtani a szerencsétleneknek. De nemcsak Szilágyszeg, hanem Baksa, Deésháza, Nyirmon, Nagymon, Újfalu stb. sietnek élelmiszereket, kenyeret, gabonát hordani az elégettek közös kamarájába. Elégett 38 ház,gazdasági épületekkel s minden néven nevezendő bútor s felszerelés. Az egész község 58 házból állt. Ma 20 ház áll épen. A többi csak rom, — tehát két harmada a községnek. Kár mintegy 18—20 ezer forint. Biztosítva négy ház volt. — Besztercebányán ehe 10-én délután , a radványi-utcában levő posztógyár egyik melléképületében tűz ütött ki, mely — mint levelezőnk írja — gyorsan terjedt s csakhamar kigyult a szomszéd egyemeletes épület is, mennek fedele szintén teljesen leégett. A tűzoltók gyorsan jelentek meg s teljes erővel fogtak a lokalizálásához, ami sikerült is nekik, mert maga a gyár s a többi szomszédépület megmentetett. A tűz oly nagy fokú volt, hogy a felszálló sziporkáktól a közel fekvő Urpin hegyyen is tüzet, fogott egy pár búzakereszt, majd ettől a száraz fagalyak is. Még a házak javában égtek, mikor rémülve látta a közönség, hogy az Urpin teteje is füstöl. Ezt a tüzet is sikerült eloltani. A tűz állítólag gyermekek gondatlanságából keletkezett, kik a gyár mellett levő egyik üres helyiségben játszódtak s ott egy Csomag gyufát gyújtottak meg. Ettől a szétszórt faanyagok csakhamar tüzet fogtak s a száraz fa,neműek oly gyorsan égtek, hogy csakhamar tüzet fogott a szomszédépület is. Emberélet nem esett áldozatul. A vész színhelyén elsőnek jelent meg Csipkay Iváros*, megyénk derék alispánja, s személyyesen intézkedett. A tűzoltók buzgalmát is dicséret illeti. — Szegedről írják, hogy Büszke és Horgas közt a Kárász-féle földeken tegnap délelőtt 10 óra tájban több mint 80 boglyaszéna égett le. A nagy szélben az oltásra gondolni se lehetett. A tűz oka vigyázatlanság volt. Estefelé már csak pörnyével, hamuval játszadozott a szél. A Kárász-féle földeket horgosi gazdálkodó emberek bírják, kiknek ez évi takarmányuk hamuvá lett. (A kivetett holttest.) Szegeden nemrég egy Weinmann Jakab nevű kárpitosinas a Tiszába ölte magát. A holttestet, még vasárnap este fogta ki Martonosnál egy 7 hajós, de csak másnap tett arról jelentést az ottani rendőrségnél. Az oszlásnak indult holttest addig a homokon hevert s mmikor aztán elszállítása végett kimentek, a test egészen össze volt rágva. A kóbor ebek illegették a fej egy részét s a karokat, az összevágott holttestet koporsóba tették s Martonoson eltemették, még pedig katolikus rítus szerint a zsidó fiút. (A letartóztatott fotográfus.) Herényi Lajos fotográfust, kit tegnap kaució-szédelgés miatt letartóztattak, ma délelőtt átkísérték a kir. ügyészség fogházába. Egy 7 egeri fiatalember jelentette föl, akit a „Frager Abendblatt“-ban közzétett hirdetésével a fővárosba csalt s hétszáz forintnyi kaució mellett pénztárosul szerződtetett. Munkát nem adhatott neki, mert nem volt kezelni való pénze, így hát elküldte a kerepesi útra, hogy írja össze a házak telekkönyvi számait. A pénztáros nem tudta megérteni, hogy mire való ez a statisztika, de meg látta is már, hogy kauciója rossz helyen van, minélfogva kérte a fotográfust, hogy bocsássa el s adja vissza a pénzét. Természetes, hogy nem kapott egy krajcárt sem s törvény utján is aligha szerezheti vissza hétszáz forintját, mert a szélhámos fotográfusnak nincsen ennyit érő vagyona. (A konstantinápolyi merénylet.) A nagyvezirm ellen elkövetett merényletről még a következő részleteket jelenti egy konstantinápolyi levél: Hafiz Mohammed, a merénylő, kiszolgált katona s hősiesen harcolt a krími háborúban, valamint a legutóbbi orosz-török háborúban is. Közlegény létére kitüntették a harmadosztályú Medsidje-renddel s egy csomó vitézségi éremmel, melyek a merénylet elkövetésekor is mellére voltak tűzve. A Yildia-kioszkben Raghib bej, a szultán titkára hallgatta ki a padisah jelenlétében s elmondott mindent, úgy amint történt. Elbeszélte, hogy már a merénylet előtt való csütörtökön beférkőzött a nagyvezír irodájába, hogy őt agyonlöjje. Kami pasa azonban oly leereszkedően és barátságosan fogadta, hogy erre a napra lemondott szándékáról. Eszébe jutott még jókor, hogy igazhivő muzulmán nem szennyezheti be padi* BUDAPESTI HÍRLAP,2215 1886. augusztus 13