Budapesti Hírlap, 1886. november (6. évfolyam, 303-331. szám)

1886-11-02 / 303. szám

a A pénzügyminiszter expozéjában említett javaslatok, úgymint a szállítási adó fölemelésére és az illeték- és bélyegfokozat mó­dosítására vonatkozók már december elején be fognak terjesztetni a képviselőház elé. A porta­­mentesség korlátozását illetőleg már huzamo­sabb idő óta folynak tárgyalások a két állam kormányai között s valószínüleg kö­zelebb be is fognak fejeztetni úgy, hogy ez in­tézkedések Ausztriában és Magyarországon egyidejűleg léphetnek életbe. Az 1.100.000 frtnyi jelentékeny bevételcsökkenés, melyet a pénz­ügyminiszter a szeszadónál előirányzott, oly igen nagy hiány, hogy a kormány a bevételek eme visszaesésének mielőbb gátat akar vetni és az osztrák kormánynyal egyetértésig oly intézkedéseket szándékszik tenni, melyek a szeszkivitelt ismét emelni fogják. A bolgár nemzetgyűlés megnyitása teg­nap, okt. 31-én d. e. 11 órakor történt meg. S­t­a­m­­bulov és Mutkurov régensek, a helyőrség tisztjeitől kisérve, az emelvényen helyet foglalván, Stambulov a következő beszédet intézte a nem­zetgyűléshez : ...Bulgária első­ fejedelme, Battenberg herceg leköszönése után a kormány vette át az ál­lamügyek vezetését, minden igyekezetét a béke és a rend fentartására irányító, gondoskodott a bolgár nép élet és vagyonbiztosságáról, valamint annak becsületéről, — igyekezett a hazát a válság alól fel­szabadítani, melybe az az augusztus 21-iki állam­csíny által sodortatott. A kormány legfontosabb feladatául tűzte ki a nagy nemzetgyűlést a meg­üresedett trón betöltésére egybehívni. Dacára az ideiglenes kormányzatnak és ama sajátságos nehéz­ségeknek, melylyel küzdenünk kellett, a választások minden komolyabb baj nélkül megtörténtek és öröm­mel látja a kormány a bolgár nép képviselőit a bolgár királyság ős városában és teljesen meg van győződve, hogy oly fejedelem fog megválasztatni, ki életét a haza érdekének fogja szentelni, a nemzetet a haladás útjára terelni, mely méltó a nemzet tör­ténelmi múltjához. Ezzel a nemzetgyűlést megnyitott­­nak nyilvánítjuk, kérjük isten áldását munkájukra. Éljen a független szabad Bulgária. Aláírva: Stam­bulov, Karavelov, Mutkurov.“ Karavelov, ki Szófiában maradt, távirati­lag jelentette ki, hogy a nyilatkozatot aláírja. A szobranya mindjárt az elnökség megválasztásához fogott. Az ülésszak, tekintettel Oroszország maga­tartására, igen rövid lesz. A választások igazolása egy-két napot vesz igénybe. A fejedelem megválasz­tása (valószínű, hogy V­ald­e­m­á­r dán herceget választják meg) három-négy nap múlva várható. IRODALOM és MŰVÉSZET. * (A „Molnár és gyermeke“,) ez az elpusz­títhatatlan halottasnapi alkalmiság, mint minden esz­tendőben, úgy ma is zsúfolásig megtöltötte a nép­színházát. Talán ez a legkeservesebb darab a nép­színház tizenegy évi repetoárjában — és mennyit nevetnek rajta. Az öreg zsugori mellbeteg molnár minden köhintésére mekkora derültség szokott levi­­nárzani a karzatokról. Köhögj csak vén bűnös, ellen­kezzél és mérgelődjél, hiába minden, tudjuk tavaly­ról, hogy meg fogsz halni. A derültségre azután nyomban következik a könyzápor és zokogás, mely a molnár gyermekének szerencsétlen sorsát kiséri. Halasabb, lelkesebb, fogékonyabb és naivabb közön­séget se író, se színészek nem kívánhatnak maguk­nak, mint a minő a halottasnapi népszínházi közön­ség. A főbb szerepeket játszották E­ö­r­i (a molnár), Fodor Fruzsina (a gyermeke), Szilágyi, Be­nedek stb.­­ * (A nemzeti színház) e heti műsora: Kedd „Endre és Johanna.“ Szerda : „Mizantróp“ és „Fér­jek iskolája.“ Csütörtök : „Egy szegény ifjú törté­nete.“ Péntek : „Georgette.“ Szombat: „Arany ember.“ Vasárnap : „Széchy Mária.“ * (A várszínházban) szerdán, e hó 3-án a „Säckingeni trombitás“ előkészületei miatt nem lesz operai előadás, hanem helyette pén­teken, e hó 5-én kerül szinre „Traviat­a,­‘ * (A képzőművészeti társulat közelebbről megnyitandó jubiláris kiállításának meg­nyitásán — mint értesülünk — a király is jelen lesz. * (A filharmonikusok) a beálló téli évad tartama alatt 6 hangversenyt fognak rendezni a m. kir. operaházban, u. m. ez évi november 15-én és 29-én, dec. 13-án, 1887. febr. 28-án, márc. 14. és 28-án. A műsor nevezetesebb számai: Szimfóniák. Beethoven 1. és 5. szám, Haydn 4. sz. (D dur) Ru­binstein G. moll (először) ; Bruckner 7. sz. (E. dur) először. Brahms 4. sz. (először), Hoffmann „Fritzof“ BUDAPESTI HÍRLAP. (303. sz.) 1886. november 2.­ Dvorzsák 2. sz. (először) G­o­u v y szimfoniettája (először). Nyitányok : Rietz versenynyitánya ; Schu­mann „Genoveva“, Weber „Rübezahl“ és Grädener H. vígjáték nyitánya. Ezeken kívül még: Liszt „Éjjeli menet“, Wagner „tűzvarázslat“, Glinka „Egy éj Madridban“ és Dvorzsák „Scherzo capriccioso“ (új) című szerzeményei. Az első hangversenyben Nachéz Tivadar hegedűművész hazánkfia fog fel­lépni, ki az utóbbi időkben nagy sikereket aratott Németországban és Angliában. Tisza Esztergomban­ — Saját tudósítónktól. — Esztergom, okt. 31. A primási jubileum politikai jelentősége leg­inkább Tisza Kálmánnak megjelenésében dombo­rul ki. Eleinte szó sem volt arról, hogy a fejedelem személyesen is részt fogna venni abban. Csak a múlt napokban rebesgették, hogy a királyasszony, ki nagy tisztelője Simornak , néhány órára ellátogat a magyar kát. egyház fővárosába. A dolog azonban másként esett. A főrendiek küldöttsége, mikor visszajött a primási székvárosból, az ottani ünnepségek országos jellege arra bírta a kormányt, hogy a maga részéről is testületileg tisztelegjen az ország főpapjánál. De hogyan? Ab­ban a formában, hogy a kormányt, mint annak feje, Tisza Kálmán vezesse — a miniszterelnök hallani sem akart. Trefort, Széchenyi és Fejér­vár­i miniszterek pedig politikai okokból opportu­­nusnak tartották, hogy épen Tisza vezesse a mi­nisztereket. Úgy tervezték, hogy e tény kibékülést fog a prímás és a miniszterelnök közt eredmé­nyezni. Tisza elvileg ezt nem is helytelenítette, de hogy épen ő vezesse minisztertársait S­i­m­o­r elé és ő üdvözölje azt a főpapot, a­ki évek óta igno­­rálta őt és miniszterségének jubileumán se vett részt, — ezt ő lealázásnak tartotta. Az „utak és módok“ politikusa találékony ember, H­a­y­n­a­l­d bíboros ügyes közvetítő. Az utóbbi években mindinkább nyílt jelleget öltött az ellentét az esztergomi és a kalocsai érsek között. Ennek élét venni — Haynald a prímás jubileu­mát tartotta legalkalmatosabbnak. A­ki a zseniális és a szerénység színébe öltözött büszkeséget is­meri, melyet a kalocsai érsek az ő bíbora alatt hord, meglepetve láthatta azt az önmegtagadást, a­melylyel a zseniális főpap a prímást annyi dicséret­tel és magasztalással elhalmozta. De Haynald a kormány hive. Ezt tudja Trefort és nem is ké­sett a fenforgó ügyben rábírni öt, hogy T­i­s­z­á­­n á­t az esztergomi utat egyengesse. A dolog nehe­zen ment. Az ellentét a prímás és Tisza között régi, és a zsidók és a keresztények közötti főrendi vitákban akuttá vált. Igaz, hogy S­i­m­o­r az oppo­­zitiót nem folytatta a főrendi házon kívül, de H­o­­r­á­n­s­z­k­y Esztergomban mégis megválasztatott. Tisza érzékenységét azonban a prímás magaviselet© egyáltalán sértette. Nehéz feladat várakozott tehát Haynaldra, de az udvar hangulata a jubileummal szemben meg­könnyítette munkáját. Tisza elhatározta, hogy megy, de nem a miniszterekkel, hanem a királylyal, így kettőt ér el. Esztergomban is lesz, másrészt pedig azt a látszatot is adhatja útjának, hogy a király kíséretében megy. Egyszerre aztán a felséges asz­­szony útja elmaradt és bejelentetett a király láto­gatása a prímásnál. Tisza, aki oly szívesen bú­jik a fejedelmi palást alá parlamenti küzdelmeiben, most is odavonult s onnét nyújta jobbját a prí­másnak. Haynald tehát nem hiába súgta mosoly­­lyal ékes beszédje után a prímásnak, hogy egy kedves vendége fog érkezni, a­kire ő eminenciája nem is gondol. A prímás már tudta a titkot, mert Trefort értesítette őt arról, s azt válaszolta Haynaldnak, hogy igen örülni fog a miniszterelnök jövetelén. A prímás lehető szívességgel fogadta Tiszát, a király jelenléte azonban­ jobban elfoglalta őt, sem­hogy — amint talán szerette volna— folytonosan a hátul ballagó miniszterelnökkel foglalkozhatott volna. Tisza, úgy látszik, kényelmesnek találta ezt a helyzetet, s nem igen kereste a főpappal való közvetlen érintkezést. A prímásnak ez feltűnt, és mikor a király az esztergomi várfokról a vidék gyö­nyörű panorámáját s a város kies fekvését dicsérte, a prímás sietett megragadni az alkalmat, hogy Esz­tergom mellett néhány jó szót mondjon a fejede­lemnek, de úgy, hogy azt Tisza Kálmán is hallja. A város emelkedését említvén a király, a prí­más sajnálattal hangsúlyozta, hogy Esztergom nem emelkedhetik, mivel ez a kis város nem képez egy egészet, hanem négy részből áll : a királyi városból, mely rendezett tanácsú város; a szt. Tamás, szt. Györgymező városokból, melyek a megyéhez tartoznak és a kis Vízivárosból, s már mondani akarta, hogy ezek egyesítése Esztergomra nézve életszükség lenne, — de eszébe jut, hogy ezt Tiszának is hallani kell, kö­rülnéz, keresi Tiszát, de ez ott állott a háttérben, távol a főpaptól, a­mire a prímás elhallgatott . . . Őszi ügető­versenyek. Utolsó nap. (Saját tudóestónktől.) Mi kár, hogy a tegnapi versenyt egy kelle­metlen incidens zavarta meg, mely­nek alig­ha­nem nagy kárát fogja vallani a rende­zőség. Pedig a verseny­sport szempontból egyike volt a legérdekesebbeknek s a közönség kétség kí­vül megelégedéssel távozott volna a gyepről, ha megkiméltetik vala attól a boszantó incidenstől, mely mindjárt az első számnál megrontója volt élve­zetének. A beat kocsizásnál történt, melynek 400 frtos dijáért minden egyes esetben 1609 métert kellett befutni a lovaknak. Futott pedig négy ló, köztük Bernrieder „Krétás“-a és Üchtritz Zsig­­mond „Dami“-ja. A közönség az elsőt favorizálta s nagyobbrészt arra fogadott a totalizatőrnél. Négy­szer szólították vissza a lovakat az induló ponthoz, mig nem végre a bírák szabályszerűnek találták az indítást s a verseny megkezdődött. A második for­dulónál, melynél „Krétás“ érkezett elsőnek a cél­ponthoz, a biró lecsöngette a versenyt s a kö­zönség ama része, mely Krétásra fogadott, sietett a totalizatőrhöz, hogy fölvegye az osz­talékot. — Százával tolongtak a pénztár előtt s várták a nyereség kifizetését, midőn hire terjedt, hogy a verse­n­y érvénytelen. A dolog úgy történt, hogy a lovaknak még egy­szer be kellett volna futniok a pályát, azonban a versenybíró tévedésből korábban csön­gette le a versenyt. A közönség zúgolódva hagyta el a pénztárt, de bízván Krétásban, csak­hamar megnyugodott a bírák határozatában, hogy a versenyt ismételni fogják. És újra Krétás érkezett be elsőnek, s a közönség újra ostrom alá fogta a totalizatőrt. Ekkor elöli „Dami“ kocsija, s óvást emel a verseny ellen, mivel „Krétás“ gigje karam­bolozott az ő gigjével. A versenybírák összeülnek, és­­ diszkvalifikálják „Krétás­t”, a másodiknak beérkezett Dam­inak ítélvén oda a díjat. Lett erre olyan zaj és kiabálás, hogy beil­lett volna egy kis zavargásnak is, komolyabb ösz­­szeütközésre azonban szerencsére nem került a do­log. A többi versenyeknek simább, de érdekesebb lefolyásuk volt. Különösen érdekes volt a nem­zetközi handicap, melynek díjáért 1500 frank, Andal, Mammuth (a múlt vasárnapon a handi­cap győztese) és Silverleaf, a híres amerikai szar­­kanca, futottak. Ötször kellett befutni a pályát, a negyedik fordulónál Silverleaf behozta a 200 méter térhátrányt, sőt már eléje is került Andalnak, midőn ez, összeszedvén minden erejét, közvetlenül a célpont előtt előnyt nyert, s elvitte a díjat híres ellenfele előtt. Nem kevésbbé érdekes volt az ifjúsági díj­­verseny is, melyben Klobusiczky János „Bálvány“-a győzött jóval híresebb versenytársai fölött. A verseny lefolyása ez volt: I. Heat kocsizás. Táv: 1609 méter minden egyes ízben. A győztesnek két ízben kell elsőnek beérkezni. Díj az elsőnek 400 frt, a másodiknak 100 frt. Indultak : Moser Albert „Stutzer“-je, Üch­tritz Zsigmond báró „Dami“-ja, Bernrieder József „Krétás“-a és Klobusiczky János „Bál­ványba. Első, miután Krétást diszkvalifikálták, Dami, második Stutzer. Tot. 5 : 40. a 2-ik h­e­a­t-nél, melynél ugyanezek a lovak futottak, Dami érkezett be elsőnek, Krétás második­nak s igy mind a két heatban Dami lévén a győz­tes, neki adták ki a dijat. Tot. 5 : 65. H. Budapest fővárosi dij,nemzetközi handi­cap. Dij 1500 frank az elsőnek, 500 frank a máso­diknak. Táv 3600 méter. Indultak :­­Esterházy Miklós gr. „Andal“-ja 50 méter térhátránynyal, Klobusiczky János „Mammuth“-ja 100 méter térhátránynyal és M­o­s­e­r Albert „Silverleaf“-ja 200 m. térhátránynyal. Első nagy küzdelem után Andal 6.45 perc alatt, második 6.48 p. a. Silverleaf. Tot. 5 : 15. III. Ifjúsági dijverseny. Pálya négyszer körül. Tiszteletdij az elsőnek 150 írt. Futottak: Esterházy Miklós gr. „Regedal“-ja 25 m. tér­hátránynyal, Klobusiczky János „Bálvány“-a 50 m. térhátránynyal, Üchtritz Zsigmond br. „Rastelbinder“-je 75 m. térhátránynyal, Bernrie­der József „Buj­dos“-a 100 m. térhátránynyal, és Moser Albert „Stutzer“-je 150 m. térhátránynyal. Első Bálvány 5.43 p. alatt, második Rastelbinder 5.43 p/s p. alatt. „Bujdos“ a második fordulónál ko­csistul fölfordult s kilépett a pályából. Tot: 5 : 59. IV. Panni verseny. Pálya kétszer körül. Tiszteletdíj az elsőnek, a tétek a másodiknak. A

Next