Budapesti Hírlap, 1887. február (7. évfolyam, 31-58. szám)
1887-02-09 / 39. szám
1o hány termelési áron engedi át az osztrák kormánynak a dohányt. Egyszerű kereskedői szerződést kötni az osztrák kormánynyal, volna a leghelyesebb. Egyébként a tételt elfogadja, s csak az óhajtja tudni, hogy a megígért dohányjövedéki reform tekintetében mi fog történni ? (Helyeslés.) Szápáry Gyula gróf kijelenti, hogy dohánygazdaságunk két főbaja a csempészet és a termelés rossz minősége. A ház erre megszavazza a tételt. Az állami jószágok tételénél Lázár Ádám fölszólal a naszódvidéki államerdőségek és a dr. Kemény-család igényeinek rendezése ügyében. Egy évtizednél több idő óta tanulmányozzák ez ügyet, minden évben, így tavai is. Ígéretet tett a pénzügyminiszter és még mindig nem történt semmi. Kívánatos, hogy úgy a kincstár, mint a dr. Keménycsalád jogos igényei érdekében ez ügy valahára rendeztessék. Tisza Kálmán kijelenti, hogy a dolog munkában van és a kormány maga fog leginkább örülni. Ha ez ügy terhétől megszabadulhat, ígéri, hogy ami emberileg megtehető, azt meg fogja tenni. A ház erre megszavazta a tételt. A hazatelepített csángók érdekében több kérdést intéz Lázár Ádám a pénzügyminiszterhez. Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter kijelenti, hogy részletes jelentés fog ez ügyről az országgyűlés előterjesztetni, mihelyt a kormánybiztosi működés megszűnik, ami legközelebbre kilátásba helyezhető. Lázár Ádám köszönettel fogadja a miniszter felvilágositásait, mire a ház megszavazza a tételt, valamint a többi hátralévő tételeket is. A napirend ezzel kimerítve lévén az ülés véget ért. A holnapi ülés napirendje : a közmunka-és közlekedésügyi minisztérium költségvetése. Életjelek Cinkotán. — Saját levelezőnktől. — dakota, febr. 7. Ebben a megsiteresedett prózai világban már-már veszíteni kezd regényességéből egykori híres „nagy iénk“, s községünk köznapi feledékenység sorsára jutott. Pedig mi is élünk s szeretnők, ha rólunk legalább a főváros közönsége, a mi jó szomszédaink időnként tudomást, vennének. Ezt méltán megérdemeljük, hisz a mi jót s szépet felmutatni képes kicsiny gazdaságunk s kitartó szorgalmunk, azt mind a főváros nagy asztalára rakjuk. Igaz ugyan, hogy mi viszont mindezekért szép pénzt rakunk zsebünkbe, de e mellett mégis jól esnék nekünk egy kis szomszédi elismerés. Ezt bebizonyítani jó alkalma lett volna a fővárosnak múlt őszszel, midőn a budapest-cinkotai helyi érdekű vasút létesítéséről volt szó. És mégis mit kellett tapasztalnunk? A helyet, hogy közelebb vontak volna bennünket szívükbe,, kicsinyes s bizonyára félreismert önérdekből, ridegen eltaszítottak maguktól. Pedig a főváros nagy közönségének jól felfogott érdeke, Cinkota helyi viszonyai s természeti fekvése, a főváros közvetlen kulturális missziója : e vasút mielőbbi kiépítését sürgősen ajánlják. Ezt elodázni igen, de kikerülni lehetetlen. Ez utóbbi indító okot nem is szükséges bővebben fejtegetnem! Megteszi ezt helyettem az új s szeretjük hinni, erélyes köztek, miniszter úr. Cinkota sűrűn körül van véve népes községekkel, s csak vasútra van szüksége, hogy ezek központjává legyen. Ide sereglene Csömör, Kerepes, Kis- és Nagy-Tarcsa lakossága, hogy vasutunkat igénybe vegye. Posványról, mocsarakról nálunk szó sincs ! Cinkota magas fekvése, egészséges levegője, jó vize, befásitásra, parkok s gyümölcsösök alkotására alkalmas talaja, a bővizű Szilas által ketté szelt rétje, tavai mindmegannyi jó tulajdon, melyek falunkat a főváros kiránduló s nyaraló helyéül ajánlják s külvárosává predesztinálják. És van reményünk, hogy földesurunk, bár ősi birtokát szereti, abból méltányos feltételek mellett, ha a közjó kívánja, ház- és villatelkeket kész lesz kihasítani. He, nehogy felszólalásom netalán a fővárosi közúti vaspályatársaság érdekében tett reklámnak vétessék s rám fogják, hogy községünk fény oldala mellett hibáit készakarva eltakarni iparkodtam, megmutatom az érem másik oldalát is. Nálunk minden szatócsbolt egyszersmind korcsma is, a hol a pálinkamérés minden ellenőrzés nélkül szabadon történik s még az asszonyokat is, kik más szándékkal mennek oda, iszákosságra csábítja. És a jobbérzésü embernek szive fáj, midőn látja, hogy gabona a egyéb termesztmények hordásakor nyáron és ősszel, minden második szekeren egy-egy szemita sarjadék ül, ki a földmives verejtékét megfelezi. Régi dézsma s tized helyett most felibe dolgozza a nép apai örökét, vagy egynémelyike teljesen el is adja azt. Ez utóbbi baj ellensúlyozására legközelebb két társulat alakult nálunk : „községi hitelszövetkezet“ és „temetkezési egyesület.“ Amannak elnöke lelkes földesurunk, Beniczky Gábor ur, s hivatása a köznépben a takarékossági hajlamot emelni, s hiteligényeit, olcsó kamat mellett, kielégíteni ; emennek célja a család pénzzavarán akkor segíteni, midőn küszöbét a halál átlépi. Mindkét egyesület most a kezdet nehézségével küzd, de hisszük, hogy utat tör magának. Az iszákosság terjedésének gátat vethetne a felsőbb hatóság oly erélyes intézkedése, mely a községek szatócsait — mert másutt is igy van — a pálinka-méréstől szigorúan letiltaná. Erre fel is hívjuk megyénk erélyes alispánját s járásunk szolgabiráját. Végül még egyről. 1885-ben községünk vezetői gyermekóvót akartak létesiteni. E célból meg is vett egy a község kellő közepén fekvő házat és kertet. A megyei tanfelügyelőség fel is karolta a jó ügyet lelkesen s grófként érdeklődött iránta. De a megvett Láz nem felelt meg teljesen a célnak egy tágas játszótermet kellett volna még hozzá építtetni, a mihez a szükséges költséggel a község pénztára nem rendelkezett már. így maradt annyiban a kisdedóvó. De hisszük, hogy a buzgó elöljáróság utatmódot fog találni, „hogy a leányzó, ki nem halt meg, hanem csak alszik, mielőbb fölébredjen. Cinkotai. — Trefort-ünnep Beszterczebányán. A beszterczebányai állami felsőbb leányiskola, felvidékünk e kitűnő női főiskolája is megünnepelte e hó 6-án alapítójának, Trefort miniszternek hetvenedik születése napját. Az ünnep d. e. 10 órakor folyt le az intézetnek ez alkalomra csinosan feldíszített nagy termében. A növendékek éneke után egy tanuló szavalt, majd az iskola igazgatója Gerevics Emil dr. méltatta magvas beszédben Trefort érdemeit. Ezután ismét szavalat s ének következett. Az ünepség — mint lapunknak írják — igen emelkedett hangulattal folyt le s az igazgató táviratilag üdvözölte a minisztert. * —Távozó főispán. Kemény György báró, Torda-Aranyosmegye volt főispánja, kit ő felsége saját kérelmére nyugalmazott s a Szent-István-rend kis keresztjével tüntetett ki, e hó 4-én búcsúzott el a megyétől, a megyeházán. Itt az alispán, majd a törvényszéki elnök intézett hozzá búcsúbeszédet, melyekre a volt főispán meghatottan válaszolt. Délben a „Korona“ vendéglőben bucsulakoma volt. * — A kassai püspökség. Irtuk már, hogy Schuster Konstantin, mig Rómából megérkezik a kassai püspökség alól való fölmentése, Budapesten tartózkodik. Ez idő alatt, vagyis az uj püspök kinevezéséig, Szabad Ferenc nagyprépost a püspök-helyettes. A távozó püspöknek lefestették életnagysága arcképét két példányban, melyek közül az egyik a kassai rezidencia ebédtermében foglal helyet, mig a másikat az általa alapított eperjesi Stefánia-intézetnek küldte el. BUDAPESTI HÍRLAP. 1887. február 9 Regény-Csarnok. A Froidehille-'ixgy. ttegéxxy. A „Budapesti Hírlap“ tulajdona. Irta: Theuriet André. ELSŐ RÉSZ. Ez a jelenet pedig a folyosók közösségénél fogva naponta ötször-hatszor ismétlődött öt esztendő óta, úgy hogy ezzel végre már egészen magára haragítá a különben is ideges természetű Couturiert. Desborties valóságosan a Medusa fő hatását gyakorla reá, már ha csak messziről megpillantotta is, elrejtőzött valamely ajtó mögé, vagy bemenekült egyik kollégájához. Ilyenkor aztán diadalmas érzés szállta meg Desbortiest, hangosan kikelt az emberi igazságtalanság ellen, szidalmazta főnökét, a minisztert s az egész kormányt és kijelente barátai előtt, hogy a legelső alkalommal arcul üti Couturiert, aztán a miniszter elé csapja lemondását. Csakhogy már senki se vette komolyan ezt a húszszor is emlegetett lemondást, csakis a hiszékeny fogalmazók és uj emberek hitték meg. — No, végre megtömhetem pipámat! lélekzett fel Deshorties kétségbeesetten fújva bele a szárba; szórakozottságomban asztalomon felejtem s az a harom irodaszolga alkalmasint felhasználva az alkalmat, pipázott belőle és bedugult. Régóta gyanítom már, hogy a haszontalan Couturier zsoldjában van. E pillanatban a függönyök mögött leskelődő fogalmazó hirtelen visszafordult. — Uraim, — kiáltá a szemközti hölgy határozottan gyönyörű! . . Most fölemelte karjait, hogy feltűzze haját. Ritkán láttam kecsesebb mozdulatot és finomabb csuklókat. Marly a fogalmazó körülbelül huszonnyolc éves lehetett. Magas, nyúlánk, hajlékony, szelíd, magatartással és valami oly közlékeny nyílt szívűséget eláruló kifejezéssel arcában, mely az első látásra rokonszenvessé tevő. Igen szelíd szép kék szeme, nagyon fehér arcszíne s finom vonásai, göndör fekete haja és szépen nőtt fekete szakálla, a mellett szerény külseje és elegáns alakja volt. Különben lelkiismeretes szorgalommal dolgozott és szép tehetséggel is lévén megáldva, sokat végzett, anélkül, hogy azzal nagy zajt csapott volna. Főnökeinek csak egy kifogásuk volt ellene: az, hogy a hivatalos órákon kívül vízfestményeket s szénrajzokat készített. A Szalon utolsó kiállításán sikert is aratott, mely diadaláért nagyon irigyelték társai, köztük Coutivrier, aki nem szívelhette a művészeket, megvetéssel tekintett rájuk és fel sem vette őket. — Úgy van, — folytatta hévvel a fiatalember, — valóban karjai gyönyörű idomnak, és mozdulatai kecsesek. Kedvem volna hirtelen vázlatot készíteni róla. — Lássuk hát azt a csodát — dörmögé Deshorties, hegyes orrát az átelleni ablak felé irányozva. — Eh ! a karok vékonyak és minő kebel... Ez a soványság .. . nem ér semmit, fiatal ember, nem ér semmit! Olyan teremtést szeretnék én látni, kinek keble domború, idomai teltek. — Édes Deshorties-em — szólt közbe Lafontan, mindig sejtettem, hogy ízlésed az élemedett szerelmek felé hajlik, amint Saint-Beuve mondja. — Saint-Beuve ? nem ismerem ! — feleselt Deshorties — és nem is törődöm véleményével. Ízlésem szerint csak is a kövér és idomos asszonyok érnek valamit. Ez az én nézetem s azt tartom is, — tévé utána, egyedül nevetve a közönséges tréfa felett. — Ah ! ne tessék, — szól Lafontan, ráöntve a Dubellay fajta szűrőre a forró vizet — a kávé elkészült és Dubrac nem jön ! . .. — Teringettél! — dömögte Deshorties — az mindig késik. Ez is egyike azoknak, kik nem vesznek komolyan semmit! Fogalma sincs a pontosságról, mindig a fellegekben jár. Eszmejárásában semmi következetesség . . . Pedig ha föl nem nyitja szemeit, Perceval kitúrja helyéből... Percevalban van kitartás! két év óta szüntelen az osztály tanácsosságon jár az esze! ez legfőbb vágya; nem szól, nem vesz kezébe egyetlen okmánycsomót, sőt határozatot sem hoz a nélkül, hogy főcélként ne az osztálytanácsosi állás lebegne szeme előtt.— Azt hiszi talán,hogy Pecoulé állása nem soká megüresedik. — Úgy van! Pecoulé nagyon beteg! Már három hónap óta nem láttuk, ma vagy holnap nyugalomba lép. Perceval most minden héten eljár hozzá, megtudni, hogy van. Ez pedig jelent valamit. — Én nem bízok Perceval csillagában, jegyzi meg Lafontan. Dubrac, a hivatalos személyzet feje legöregebbje, aztán az államtitkár is fölötte kedveli. — Lehet. Csakhogy az államtitkár fölött még a miniszter áll, a lett pedig Perceval igyekszik körülhálózni. Egyébiránt az is megesketik, hogy se egyiket, se másikat nem nevezik ki, hanem majd előkeresnek valami . . . Couturier félét! Hiszen azt már megszoktuk .... Kiváncsi vagyok rá ki lesz! és csak is kíváncsiságból maradok. S ha aztán láttam, hogy újabb gyalázattal tetézik a régieket, lemondásomat oda dobom nekik és . . . — Eh! bolond beszéd, Deshorties,ha Dubrac győz, akkor te lesz a főnök és itt maradsz köztünk. — Urak ! — kiált föl Marty Jakab, becsukva vázlat könyvét, — úgy hiszem Dubrac jön! A folyosóból mindinkább közeledő gyors és súlyos léptek zaja hallatszott, halk fütyörészés kiséretében. A dolgozó szoba ajtaja aztán mintegy szélvihartól megcsapva kitárult és Dubrac belépett. Dubrac Anatal hízásnak indult köpcös középtermetű férfi volt, ki hízásnak induló negyvenöt éve dacára fürge mozgással és fiatalos külsővel bírt. Szépnek nem mondható, sőt többen rútnak mondják szeplőtől foltos arcával, hirtelen szőke hajával, veresésbe menő ritka szemöldeivel és sápadt, duzzadt ajkú szája körül bozontosan nőtt rőtszakállával, de rútsága azért nem volt kellemetlen, gyermekes, ártatlan, szellemes kék szeméből, nagyon élénk arcából úgy mint nyitott könnből lehetett, olvasni. Ma-