Budapesti Hirlap, 1887. június (7. évfolyam, 150-179. szám)

1887-06-01 / 150. szám

Budapest, 1887. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A Rouvier-minisztérium, Budapest, máj. 31. Grévy elnök egy öreg praktikus, ki igen jól tud kártyázni a politikai játék­asztalnál. Épen nem hazardeur, sőt lassú, számító, így a Goblet-kormány bukását nem igen bánta, hogy Boulangertől szaba­dulhasson. Boulanger az ő és mindenki versenytársa, a legnépszerűbb, az egyedüli ember Franciaországban, ki Grévynek ve­szedelmes. Grévy úr békében akarja él­vezni elnökségét. Ő a gazdag polgárok kedvence, olyan elnök, a­minő király volt Lajos Fülöp, neki háború és Boulanger nem kellenek. Letenni a hadügyminisztert nem lehetett, ki kellett őt játszani. Goblet bukott, hogy Boulanger vele bukjék, mi­kor a kormány lemondása elfogadtatott. Freycinet nem akart kormányt alakítani Boulangerral, Floquet nem Boulanger nél­kül, tehát se egyik, se másik nem alakított kormányt. Két hét múlt el s csupa lehe­tetlen kombinációk merültek föl s tűntek föl s tűntek le ; ez idő elég volt arra, hogy Boulanger a kombinációkból kiszo­rí­ttassék s nevét elkoptassák. A nép tün­tetett mellette, a mérsékelt republikánus képviselők és a monarchisták s a republi­kánus szenátorok ellene. A párisi opera­­égésnél az emberek megfeledkeztek Bou­­langerról, ez alatt Grévy kinevezte a Rouvier-kabinetet, Ferron hadügyminisz­terrel. Bismarck tapsol Grévynek. Ferron tá­bornok soha sem harcolt a németek ellen. Egy ausztráliai szigetnek volt kormány­zója, mikor a németek Párist bevették. Boulanger urat besorozzák az aktív szolgálatba, kap egy hadtestet a spanyol határon, valami kis városkában fog lakni s a katonai fegyelem szerint hallgatni, mig elfelejtik. I. Napóleon hasonló eset­ben szétkergette a nemzetgyűlést, Boulan­ger pedig napiparancsban búcsút vesz a politikától. Ettől a békepárt Franciaországban szépen megszabadult. Egy gonddal keve­sebb nyomja most Európát. A háborúve­­szély igazán megszűnt egyelőre. Flourens pedig a külügyminiszter, Boulanger ellenfele a kormánytanácsban, külügyminiszter marad. Münster gróf né­met követ Párisban és Herbette francia követ Berlinben igen örülnek, hogy a Goblet-minisztériumból ez egy úr ma­radt meg magnak, a legjobb külügymi­niszter, kit Bismarck magának Párisban kívánhat. Jámbor és kedves s mindenek­­fölött óvatos. Ez ha szövetkezik a musz­kával, abban állapodnak meg, hogy együtt ne bántsák Németországot. Rouvier maga pedig a kormány­el­nök és pénzügyminiszter a megtakarítá­sok programmjával lépett a pénzügyi bi­zottság elnökségéből a minisztérium el­nökségébe s ez ismét békés jel, mert a financiák rendezése és az egyensúly helyre­állítása békét kiván. Falk­éres a belügyminisztert államtit­kárból léptetik elő. Jobbat nem birtak kapni. Spuller a közoktatásügyi miniszter Gambetta társa és barátja, rendesen hír­lapíró s rendkívül államférfi. Az opportu­nisták egyik vezére s tehát a radikálisok ellensége. Szóval az új francia kormány oly mérsékelt minden tekintetben, hogy már középszerűbb nem is lehetne. Pártvezére Ferry az alsóházban. A monarchisták mo­solyognak örömükben, a radikálisok dúl­nak, a szélső­balpártiak majd megfutnak dühökben. A republikánus párt két ellenséges táborra szakadt, Boulanger az oka. A hadügyminiszter elvesztette a csatát, a németekkel szövetkezett franciák verték őt meg, de futása a republikánus pártok belháborúját idézi föl. Ebből szép dolgok fejlődhetnek. Többsége az új kormánynak nincs. De nem is lesz egy minisztériumnak sem. A francia parlament csupa kisebbségek­ből áll. A kabinetet ma mutatják be a ház­nak. Egy napig sem volna életképes, ha nem lenne nyár. Ám a politikai szünidők következnek s a Rouvier-kormány hó­napokig ráér dolgozni, hogy megerő­södjék. Boulangert menesztették, de a hadse­reg reformját­­ folytatják, azon nem mer­nek vagy tán nem is akarnak változtatni. Franciaországban a legbékésebb kormány is készen akar lenni a háborúra. Akármilyen formába is öntsük ezt a szót: a jövedelem fokozása nem jelent egyebet, mint hogy az ország áldozatkészségét kell igénybe venni. A kérdés csak az, mily módon és mily mértékben. A­mit megkísérlendőnek tartok, ez az, hogy a­z általános jövedelmipótadó reformál­­tassék, az angol rendszer alapján. Erős kézzel, tiszta szemmel kell a takarékos­ság politikáját követni. Most is azt tartják ugyan, hogy takarékoskodni kell, de mindenki a másiknál akar takarékoskodni és maga nem akar, csupán a szükségesre szorítkozni. Hogy mi az a szükséges, és relatív fogalom. Nem tartom és tartot­tam pl. szükségesnek, hogy Magyar­­ország oly parlamentet építsen, mely annyi millióba kerül; nem tartot­tam szükségesnek, hogy Szeged oly luk­­szussal rekonstruáltassék; nem tar­tom szükségesnek, hogy az operának oly nagy összeget adjanak és a vízsza­­bályozásban is oly követelések tá­masztottak, melyeket igazolni nem lehet. Az első feladat az általános jó poli­tika. Oly intézkedések, melyek az ország vagyo­­nosodását előmozdítják, pénzügyi intézkedések egy­úttal. Sokszor mondják azt, hogy nem pénzügyi po­litika kell ennek az országnak, hanem közgaz­dasági helyes politika. Erre azt mon­dom, hogy mind a kettő kell, mert mindkettő kiegé­szíti egymást. Jó közgazdasági politika jó pénzügyi politika nélkül nem lehetséges. A jó közgazdasági politika pénzbe is kerül. Itt egyet emelek ki, t. i. azt a sú­lyos helyzetet, mely most állandóvá vált. Fájdalom, Magyarország termékeit nem értékesítheti oly áron, mint azelőtt. E bajon egy komoly közgazdasági po­litika sokat segíthet. Nemcsak a piacok biztosítása, hanem az itteni piac meghódítása, ez a fő feladat. Sokat tehet e téren az állam, sokat az egyes ipa­ros, de legtöbbet a társadalom. A trónbeszéd a helyzetet őszintén beismeri, a­mit az előbbiekben nem találtunk — és azért bí­zom abban, hogy a nemzet, a kormány és törvény­­hozás, közre fognak hatni, hogy e kérdés megoldas­sák. Én abból a rezervált állásból, a­melyben vol­tam, nem léptem ki és habár nagyban és nagy vo­násokban támogattam is a mostani kormányt, nem léphettem be a szorosan vett kormánypártba, még­pedig azért, mert eltérő nézeteim voltak a pénzügyi kérdéseket illetőleg. A mostani kormány fejét oly bázison állónak tartom, hogyha magáévá teszi azt a pénzügyi politikát, melyet vázol­tam, kész vagyok őt a kormányban támogatni. Minden kormányt támogatok, a­mely Magyarország pénzügyi rekonstrukcióját tűzi ki feladatul. Ama kormány feje lehet Tisza Kál­mán, A­p­p­o­n­y­i vagy Irányi. Ha az általam vázolt politikát nem követi, bizalomra­­nem tartha­tom érdemesnek. (Éljenzés.) A belvárosi Trefort-párt szerdai közgyű­lésén, a Hungária-szállóban d. u. 6 órakor, Trefort miniszter is jelen lesz. Este fél 9 órakor díszva­csora lesz s erre a párt meghivta a többi miniszte­reket is. A józsefvárosi mérsékelt ellenzéki Kaas Ivor párt június hó 2-án, csütörtökön este fél 8 órakor a Schlosser Antal (ezelőtt Eser-féle) vendég­lőben, Práter­ utca és Futó­ utca sarkán ismerke­dési estét rendez, melyen Kaas Ivor bárón, a párt jelöltjén kívül jelen lesznek : A­p­p­o­n­y­i Albert gróf, G­r­ü­n­r­a­l­d Béla, Horánszky Nándor és Fenyvessy Ferenc. A VII. kerületi Morzsányi-párt ma délután a régi lövőház helyiségeiben nagy pártgyű­lést tar­tott, T­o­ln­ay Lajos elnöklete alatt. Miután az el­nök a gyűlést megnyitotta, körülbelől 200 kocsiból álló menet indult a jelölt lakása felé s fél óra múlva már megérkezett választói kíséretében, a zázlósko­­csik hosszú sorától kisérve, Morzsányi Károly dr. s megtartotta programmbeszédjét. Választói za­josan megéljenezték s ezután a jelen voltak csaknem mindnyájan kocsikra ülve s a jelölt ötös fogatú ko­csiját követve, áthaladtak a Hottenbiller- és dob­­óccán s haza kisérték a jelöltet sip-utcai lakásába( honnan ismét a lövőházba tértek vissza, társas va Zászlóbontás. — Választási mozgalmak. — Budapest, május 31. Széll Kálmán a pénzügyekről. Már táviratilag jelentettük, hogy Széll Kál­mán Kőszegen megtartotta beszámolóját. Közöljük belőle azt a részt, mely a pénzügyi helyzetre vo­natkozik . A­mit én beszámolónak tartok, mondá az ál­talános fejtegetések után, az nem a szeszadónak egy pár millióval való fölemelése, hanem az ital­mérési adó behozatala. Ebben jelenté­keny és eléggé bőven jövedelmező adóforrásokat látok, melyek, ha helyesen aknáztatnak ki, az egyenes adók még nagyobb emelését nélkü­lözhetővé teszik. A­mi a regálét illeti, azt meggyőződésem sze­rint, az államnak kell beváltani. Az állam többi jö­vedelmének kiaknázásában is eltalálhatja egy ko­moly öntudatos pénzügyi politika a helyes utat. Fo­kozhatók lennének a jövedelmek a dohánynál, az erdőségeknél és a vasutaknál. A kisebb jelentőségű vasutakat, melyek csak terhet képeznek, nem kellene az államnak magának kezelnie. Maga a trónbeszéd is aggasztónak jelezte a pénzügyi helyzetet, de takarékosság által el lehet érni azt, hogy legalább újabb, nagyobb kiadások által ne legyen még nagyobb a deficit. De arról nem lehet szó, hogy a védelmi kiadások leszállit­­tassanak s és ezért nincs más mód, mint más után fokozni az ország jövedelmét. Mai számunk 12 oldalra terjed.

Next