Budapesti Hírlap, 1887. augusztus (7. évfolyam, 211-239. szám)
1887-08-01 / 211. szám
Budapest, 1887. VH. évfolyam 211. sz. Hétfő, augusztus 1. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Pénzügyi közigazgatás. Budapest, jul. 31. Mi rosszabb a világon a városok és falvak községi adminisztrációjánál? A vármegyei adminisztráció. Hát a megyei közigazgatásnál mi rosszabb ? A pénzügyi közigazgatás. Hát ennél mi rosszabb ? Ennél a föld kerekségén nincs semmi rosszabb. Magyarország polgárai tanúskodnak mellettünk. A legtöbb panasz, a legnagyobb elégületlenség onnét származik a pénzügyi hivatalok eljárásából. Megmondjuk miért ? Azért, mert az adók, illetékek, bélyeg kivetésében három elv uralkodik : a véletlen, a maximum és az önkény. A behajtásnál két elv : a kedvezés és a kegyetlenség ; a felebbvitelnél egy elv : elutasítani mindent. Nyúzd finánc amig nyúzhatod, Kapanyélből legyen koldusbot. Ez nálunk kormánypolitika és praxis. S csakugyan a nép összepakolja kis batyuját s kivándorol Amerikába, Ausztriába, Oroszországba, Romániába, Szerbiába és Bulgáriába. Az urak pedig egymásután likvidálnak, mert hitelezőik licitálnak. Nem győzik a terheket sokan. Egyikre hamarabb, a másikra később kerül rá a sor, ennyi a különbség. Igen kevés az, ki gyarapszik. Exceptio affirmat regulum. Most olvastuk, hogy a mostani áldásos évben, a kormány Magyarország összes termését hivatalosan becsüli 360 millió forintra , és az államkiadások összege 320 millió forint! Ipar, kereskedés aránylag kevés van az országban, a főteher direkte vagy indirekte a földbirtokra esik vissza. Hogyan lehessen ily pénzügyi gazdálkodás mellett itt exisztálni? Budgetünk egész alapja hibás. Államépületünk oly nagy és nehéz, hogy nem buják a fundamentumok, a talaj enged, az épület süpped. S ezt a kormány és pártja nem látják. Pénzügyi politikájuk annyiból áll : új adónemeket kigondolni s az adókat hajtani, a polgárokat zaklatni. Igazság, méltányosság utolsó az adóhivataloknál, adófelügyelőségeknél, illetékszabási hivataloknál, pénzügyigazgatóságoknál; ne keresd, nem találod. A paragrafus-tömkelegből kihúznak egyet, azzal kérésedet elütik, olykor indokolással, többnyire a nélkül, csak úgy rövidesen. Mehetsz aztán panaszra Ponciustól Pilátusig , a királyhoz is hiába megy. Az éhes állam nem ad senkinek pardont. Most készülnek a minisztériumban a pénzügyi tervek , deficitapasztó adóemelések. Természetes félelemmel tekintünk Tiszára s gonosz sejtelmek gyötörnek. A nagyváradi programmbeszéd még mindig ijesztő mumusként előttünk áll. A kormánypolitika leleplezései nem késhetnek soká. Egyik reform a pénzügyi adminisztráció javítását célozza. Ez igazán nagyon szükséges. A „Szegedi Napló“ közöl egy tervet, mely jó volna, ha igaz. E téren minden javítás arányos. Csak igaz legyen a hír s a kivitel ne rontsa meg a szándékot. E terv alapeszméje, hogy az adóhivatalok hatásköre kiterjesztetik, az adófelügyelőségek és illetékszabási hivatalok teendője is rájuk ruháztatván, mi igen üdvös lesz, mert az adóhivatal közelről jobban ismeri az embereket és helyi és vagyoni viszonyaikat, mint jelenleg az adófelügyelő pasák, alkotmányos korszakunk e legszerencsétlenebb intézménye. S a nép is könnyebben fordul az adóhivatalhoz, mint a nagyságos adófelügyelő urakhoz a megye központján. Viszont a megyei „pénzügyi felügyelőségek“ másodfokú hatóság lesznek, az eddigi pénzügyigazgatóságok helyett s ez ismét jó, mert az eddigi igazgatóságok a fölterjesztett aktákból vakon, személy- és tárgyismeret nélkül ítéltek s a felektől messze lévén, ezek nem is járhattak utána dolgaiknak, sürgetni, informálni. E reform tehát elvben jó. Oly jó, hogy elhinni bajos. A lólábat keressük, bizonyosan ott van a köntös alatt. Majd kibúvik, ha az egész terv a ház asztalára kerül, ítélni nem ítélhetünk felette, míg a javaslat szövegét nem látjuk. Egy dolog kétségtelen előttünk: a jelen pénzügyi közigazgatás oly fokú A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. A kánikula hősei. (A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája.) Még alig van reggeli öt óra s a teljes fénynyel tündöklő nap a felhőtlen égről megkezdi rekkenő munkáját: befut a fővárosnak, akár egy kemencének irgalmatlanul. A közlekedés az üllői uton nagy immel-ámmal indul meg. Kívülről könnyű tejes kocsikat hajtanak a milimárik, belülről nagy elszántsággal téved a Ludovika Akadémia felé egy-egy bérkocsi. A boltok még zárva vannak, csak a pálinkamérésekben van erősebb forgalom, ahol már élesebb káromkodással kezdi mindennapi imádságát az elcsenevészedett tót napszámos náció. A kávéházak nyitva vannak ugyan, de csak a levegő számára. Azillői-ut kisvárosi részében az apró-cseprő házak udvarán már fölébredt az élet s megkezdődött a mindennapi munka. Hanem maga az aszfalt kísértetiesen kihalt s alig lát másokat, mint az eltékozolt éjszaka hazavetődő sárga alakjait s a Ludovikába feszítő népfölkelőket. Hát vannak még ilyenek is július végén? Vannnak bizony, még pedig az idei összes tanfolyamokban részt vett vállalkozó szellemeknél vállalkozóbb szellemek , valóságos kánikulai hősök, akik feljöttek a bűvös vidékről a főváros kemencéjébe, a kik lemondottak édes kényelmükről, üditő pihenőjükről, gondtalan vakációjukról sfölcsaptak ügyes-bajos népfelkelőknek. El magyar, áll Buda még! Ne essünk kétségbe mindaddig jövőnk felett, míg olyan önzetlen lelkesedést és olyan vakmerő elhatározási polgártársaink vannak, amilyenek ezek az elszánt kánikulai hősök. Az idei utolsó népfölkelő-tanfolyamokban nagyrészt tanárok és tanítók vagy „szabadságon levő“ hivatalnokok találkoztak. Legtöbben kerültek fel a vidékről s hoztak magukkal annyi jóakaratot és buzgalmat, mely nemcsak hadnagyi, de tábornoki csillagoknak is dicsőségére szolgálna. Ezek az elszánt kánikulai hősök ott kezdték a katonai életet, ahol a közbaka végzi. Hogy hol fogják végezni, az még ,a legbizonytalanabb jövő titka. Lehet, hogy muszka vérben, de az is lehet, hogy valami felizgatott kis város raktáraiban, ahol a háborúskodó világot saját külön hadi elméleteikkel dirigálják maguk közt s nagy komolyan őrzik a ruha- és élelmiszertárakat. Az idei esztendő történetében a népfölkelő tanfolyamok már matériát szolgáltatnak. Az első tanfolyamok tiszti aspiránsait nemcsak kellemes tavaszi szellő, de a magyar közvélemény tapsa is buzdította. Akkor még köpönyegben rukkoltak ki fiatalabb mágnásaink s elszántabb honatyáink. Nekünk már keserűbb végzetünk van. Köpönyeg és dicsőség nélkül kezdtük, de azért hősi daccal szolgálják le harminc és negyven, foknyi hőség mellett huszonegynapos katonai életünket. A kánikula hősei pontban hat órakor már harcra készen állanak. A magyar kisipar legújabb szörnyetegei, a hatalmas bakancsok, olyan talapzatot adnak a vörös zsinóros kék nadrágba és blúzba bújt népfelkelőknek, mely még két annyi tehernek is rendületlen és ingatlan alapot biztosít. Nem is bírt még eddig elesni egyetlen egy népfelkelő sem. Pedig vannak köztünk száz kilós alakok is, sőt velünk izzad a főváros legkövérebb fiatalembere is, akit a família valószínűleg fogyasztó kúrára szánt kánikulai hősnek. Három napig keresték számára azt a bakancsba szoruló kék nadrágot, amit meg nem találtak. Végre egy impozáns kukoricanadrágban oldották meg a rendkívüli kérdést s a legkövérebb népfelkelő azóta nemcsak a hősi elszántságnak és példátlan gyötrelemnek, de az általános derültségnek is fölülmúlhatatlan képviselője. Nagy bánkódást okozott a mozgósítás második napja mindnyájunknak. A rengetegtagok tulajdonosa ugyanis odakünn acsatamezőn harcképtelenné vált. Impozáns combjai megtagadták a szolgálatot s a kétségbeejtő sztrájk áldozata csökönyösen meggyökerezett egy félméternyi futóárokban. A szakasz derék parancsnoka, egy igazi magyar katona jó szivével, de férfias erélyével megáldott honvédfőhadnagy, eleintén mosolyogva nézte a homéri kacajokkal kísért jelenetet, de mikor az alig lihegő hős ismét felszínre került, némi szánalommal és erős határozottsággal kijelentette előtte, hogy a további gyakorlatokra, óriási elhízása miatt, képtelen. Soha szomorúbb arcot, mint mikor az árok hőse a lesújtó ítéletet meghallotta ! Mintha Mai számunk 8 oldalra férjed