Budapesti Hírlap, 1887. augusztus (7. évfolyam, 211-239. szám)

1887-08-01 / 211. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP. (211. sz). 1891. augusztus rosszasága, hogy azon segíteni kell ok­vetlenül. de nyilván azért reformálják az adminisztrációt, hogy az uj fogyasz­tási és regále­ adók számára alkalmas közeget teremtsenek az adóhivatalok­ban. A közönség érdeke mellékes, az Budán nem irányadó. A pénzügyi közigazgatás reformja. Budapest, júl. 31. A táviró- és posta­intézmény egyesítését, a jövő év elején a rokon természetű pénzügyi ható­ságok egyesítése, a pénzügyi közigazgatás gyökeres reformja fogja követni. A pénzügyminisztérium ál­tal kidolgozott tervezet főbb vonásai a következők: A pénzügyigazgatóságok, kataszteri nyilvántartási felügyelőségek, illetékkiszabási hivatalok, adófel­­ügyelőségek mai alakjukban megszűnnének s a pénzügyi közigazgatás összes teendőit első fokon a kb­. adóhivatalok, másodfokon a me­gyei pénzügyi felügyelőségek (új intézmény) s harmadik vagyis legfelsőbb fokban az adminisztrációt illetőleg a pénzügyminisz­térium, a bíráskodást illetőleg pedig a pénz­ügyi közigazgatási bíróság látná el. A kir. adóhivatal­ok hatásköre kiterjedne az oly adók kivetésére, melyeknek kiro­vását jelenleg a kir. adófelügyelők eszközük ; b) amaz adók felüvizsgálására, melyeket most és ezután is a községek vetnek ki (jelenleg a kir. adófelügyelő teendője) ; c) az adókivető bizottságokban a kincs­tár képviseletére (most az adófelügyelő teendője) ; d) az illetékek kiszabására (jelenleg az illetékkisza­bási hivatalok teljesítik) ; e) a községi közegek ál­tal eszközölt végrehajtások ellenőrzésére (most az adófelügyelő hatásköre) ; f) a 100 foton felőli kincs­tári követelések behajtására (jelenleg a szolgabírák teendője); g) a kataszteri nyilvántartási hivatali teen­dőire (jelenleg a kir. adófelügyelő mellé beosztott kft. nyilvántartási biztosok és irodatisztek végzik) ; h) a kincstári értékek kezelésére mai hatáskörük szelle­mében. A megyei pénzügyi felügyelő­­ségek hatáskörét képezni fogja: a) a pénzügyi felügyelő, mint szakelőadó, tagja leend a közigazgatási bizottságnak (most a kir. adófelügyelő teendője); b) ellátja a pénzü­gyigazga­­tóság által jelenleg a fogyasztási adókra, monopó­liumokra stb. vonatkozólag gyakorolt összes teendő­ket, minélfogva alája rendelve lesznek a királyi adóhivatalok, pénzügyőri biztosságok, vám- és só­­hivatalok; c) végzi a kataszteri nyilvántartási fel­ügyelők által most teljesített teendőket; d) az alá­rendelt hivatalok működését ellenőrzi; e) az adó­­felszólamlási bizottságokba kincstári képviselőt küld ; f) bíráskodik a kir. adóhivatalok által kivetendő egyenes adók és illetékek ellen intézett elsőfokú fölebbezések, valamint a behajtás körül fölmerült legalább is életfogytiglan tartó várfogságról vagy újabb árokugratásról lett volna szó. Még­ a gyakorlatok vége előtt gyászos rezignációval követte azt a honvédlakat, a­ki őt a népfelkelők paradicsomából kivezette megint a mindennapi, dicsőségtelen életbe. Úgy hatott reánk az impozáns bajtárs ki­dőlése, mintha csak halála hírét vettük volna. Ki fog már most minket verítékes mun­kánkban felvidámítani, ki fog a komoly hom­lokra derűt árasztani, ki lesz a mi gondozó és felüdítő bajtársunk ? Tépelődő kérdéseinkre hiába kerestünk mindaddig választ, míg maga a kidőlt hős másnap reggel nagy meglepetésünkre be nem rukkolt s hamiskás mosolylyal meg nem súgta mindnyájunknak, hogy az orvos hiteles bizo­­nyitványnyal alkalmasnak tartja őt a további gyakorlatokra. Ilyen hősi elszántság még a főhadnagy­nak is imponált s mi olyan jókedvvel vonul­tunk ki a gyakorlótérre, mintha mindegyikünk legalább is főnyereményt csinált volna. Hát szabad-e féltenünk édes hazánk jövő­jét, mikor ilyen hősi példákat látunk? Hanem a buzgó tömeg dicsősége nem tartott sokáig. A minden porcikájában csupa katonai sikket tanító és vezénylő honvédhad­­nagy egy új figurával gyarapította meg azon reggel népfelkelői tudományunkat. A szakasz futóléptekkel rohant előre s riadó után egy­szerre csak végig hasalt a gyepön. Derék bajtársunkat újabb katasztrófa érte. Rohanás, riadás egyértelmű volt nála a képtelenséggel, de azért igyekezett rohanni ő is, hanem visszamaradt a messze homályban. Sokkal több panaszok fölött.­­ E tervezet szerint tehát az adó­hivatalok hatásköre lényegesen bővíttetnék az által, hogy az adóhivatalok mostani teendőiken felül át­vennék a községek, kb­. adófelügyelők és a szolga­bírák teendőinek egy részét és az illetékkiszabást és kataszteri nyilvántartási hivatalok összes funk­cióit, a megyei pénzügyi felügyelőségek hatásköre pedig magába ölelné a pénzügyigazgatóságok és nyilvántartási felügyelők teljes hatáskörét és a kir. adófelügyelők mindama teendőit, melyek a kir. adó­hivatalokra ruházva nem lesznek. A­mi a reformtervezet személyi részét illeti, erre nézve fölemlítjük, hogy a kir. adóhivatalok te­kintettel kibővítendő és fontos hatáskörükre, jog­­végzett fogalmazói személyzettel fognak elláttatni s élükre főnöki minőségben egy pénzügyi titkár álaz­­tatik, míg a megyei pénzügyi felügyelőség személy­zete állani fog: egy pénzügyi tanácsosból, mint fő­nökből, megfelelő számú pénzügyi titkár és fogal­mazóból, mint előadókból, ezenkívül a segédkezelő­személyzetből s a mellé rendelt számvevő-osztályból. A reform keresztülvitele végre segíteni fog a pénz­ügyi tisztviselők ez idő szerinti, nagyon is mostoha helyzetén is, a­mennyiben előreláthatólag nagyobb személyzeti változásokat, nyugdíjazásokat, a jobban honorált állomások szaporítását, tehát nagyobb mérvű előléptetést fog maga után vonni. A rokontermészetű pénzügyi hatóságok egye­sítéséből előnyt várnak az adózó közönségre részint azért, mert a felek könnyebben lesznek tájékozva az iránt, hogy igazukat, sérelmeik orvoslását melyik pénzügyi hatóságnál kell keresniük, de előnyt vár­nak másrészt azért is, mert az egyesítés által a pénzügyi közigazgatási bíráskodás biztosabbá és gyorsabbá tétetik. A kincstárra nézve az egyesítés jótéteménye abban fog nyilatkozni, hogy a szétszórt különböző pénzügyi hatóságok között jelenleg szük­séges nagymérvű levelezés jelentékeny tömege el­esik, mi­által az egész adminisztráció menete meg­­könnyíttetik, tehát gyorsabbá is tétetik, ezenkívül a dologi és személyi kiadásokban idő múltával szá­mot­tevő megtakarítás lesz elérhető. Törvényjavaslat a polgári házasságról. Egy bécsi lapnak jelentik Budapestről, hogy az igazságyminisztériumban már kész van a köte­lező polgári házasságról szóló tör­vényjavaslat, melyet a kormány az új országgyűlés elé szándékozik terjeszteni. A cár és a lengyelek. A lembergi „Kurier Lopski“-nak Varsóból állítólag hiteles forrásból a következőket jelentik: Dr. Sándor cár augusztus közepe táján Varsóba érkezik, hogy ott nagy csa­patszemlét tartson. A szemle után a cár prokla­­m­á­c­i­ó­t fog intézni a lengyelekhez, melyben tu­datni fogja velük, hogy a lengyel nemzetet kor­rekt és hazafias magatartásáért különböző jó­téteményekben fogja részesíteni. E jótéte­i sikerrel hasalt el. De mikor az egész szakasz­nak talpra kellett ugrania, az elhasalt tömeg olyan nyugodtan maradt fekve a homokban, mint egy nyaraló elefánt. Ugyanazok a föllá­zadt testrészek, melyek már az árokugrásnál nagy veszedelmet okoztak, most is dacolni kezdtek a tulajdonos akaratával s mozdulatla­nul maradtak. Az általános derültséget még inkább fo­kozta az elhasalt hős folytonos erőlködése, melylyel meg akarta cáfolni azt a maliciózus felfogást, hogy csakugyan képtelen fölkelő. Végre feltápászkodott s az óriási derültségnek ismét az a szigorú felsőbb parancs vetett vé­get, hogy ,,­N. N. népfölkelő gyakorlatokra kép­telen.“ Ismétlődő veszteségű érzetek és hangu­latok bennünk, megújuló kétségbeesés a hős­ben. Megbízható honvéd-kalauz társaságában a dicsőségtelen bajnok ismét végig gurul a gya­korló­tér homokbuckám s azután, mint egy ha­talmas sötét pont, eltűnik a mindennapi életben. Már most a szakasz komolyabb emberei haditanácsra gyülekeztünk össze, hogy talál­junk valakit köztünk, a­kit a humor képvise­lőjéül egyhangúlag megválaszszunk. Professzo­rok és tanítók azonban szívesebben nevetnek másokon, mint magukon. Hiába kerestünk és avattunk, nem találtunk senkit. A déli iskolai órák alatt ismét gyászos hangulat uralkodott a kimustrált népfölkelő miatt, a­kinek eddigi indító élményei már csak egy nekrológhoz szolgáltak adatokul. Másnap reggel öt órakor az üllői­ után szakaszunk szeretett parancsnokával, a főhad­­n­agygyal találkoztam, a­ki nagy ámulatomra azt a nevezetes hírt közölt© velem, hogy a mények abból állanak, hogy a lengyelek oly köz­­igazgatást kapnak, a­mineket bírtak I. Miklós cár trónralépésétől 1­868-ig. Gurko tábornok főhadse­géd és főkom­ányzó helyébe I­­o­r­­­s­z­ M­e­­­i­ko­v gróf főhadsegéd fog kineveztetni Varsóba főkor­mányzónak. Pétervárott a külügyminisztériumban kü­lön osztály allttatik fel, mely kizárólag a lengyel királyság ügyeivel fog foglalkozni és melynek élére Wielopolszky lengyel őrgróf neveztetik ki. A lengyel királyságban az összes lengyelellenes kor­mányzók helyébe a lengyelek barátai fognak ki­­neveztetni. • , cm . «(..jm'ífmiw /u»d,y,4K r„. ■,itr: .■»■TsarTrzaar-rzTr-^-TTTr-r^, Bisztics és a magyarok. " A szerb fővárosból, a Risztics-kormány­hoz közel álló forrásból kaptuk az alábbi tu­dósítást, mely főkép Szerbiának és­ különösen a Risztics-kormánynak Magyarországhoz való viszonyával foglalkozik- Egész terjedelmében közöljük a kétségkívül érdekes nyilatkozato­kat, csak­is azt jegyezzük meg, hogy a szerb kormány igen rosszul van informálva, ha azt hisszi, hogy Magyarországon ellenszenvvel vi­seltetnek iránta, igaz, hogy rokonszenvvel sem, de Risztics eddig még nem is igyekezett azt megnyerni. Mi figyelemmel kísérjük a szom­széd államban történő eseményeket, elfogult­ság nélkül ítéljük meg az új kormány műkö­dését és intézkedéseit, nem is vonjuk kétségbe, hogy csakugyan komolyan törekszik a magya­rok rokonszenvének megnyerésére, de a­míg tények nem bizonyítják, hogy Risztics minő politikát követ Magyarországgal szemben, addig sem ellene, sem mellette állást nem fog­lalhatunk. Bevárjuk az eseményeket és azok alapján ítélünk majd. A belgrádi levél így hangzik: (St.) Belgrád, júl. 29. Sajnos, hogy a „Budapesti Hírlap“ és a magyar sajtó oly ke­vés hitelt ad ama tudósításoknak, melyek a jelenlegi szerb kormánykörökből erednek. E bizalmatlanság az oka annak, hogy Magyaror­szágon a közvélemény oly irányban befolyá­­soltatik, mely ártalmára van annak a jó és őszinte viszonynak, mely Szerbia és Magyar­­ország között kell, hogy fennálljon, ha jövőn­ket biztosítani akarjuk. Szerbiában senkinek sem áll érdekében, az illetékes kö­rök pedig épen nem gondol­nak arra, hogy változást idéz­­zenek elő, Magyarországhoz való viszonyunkban. Alkalmuk volt meggyőződni arról, hogy Belgrádban, különösen az utolsó időben nem történt semmi, a­miből magyarellenes hangu­latra lehetne következtetni. Hírlapjaink min­legkitartóbb népfölkelő ismét glédába lép. Föl­ment egész a generálishoz, csakhogy továbbra is népfelkelő maradhasson. A nevezetes ese­mény fölvillanyozta az egész szakaszt. Valósá­gos ovációval fogadtuk a harmadszor vissza­térő bajtárst, a­ki minden súlyos akadály elle­nére is döntőbb szándékkal és akarattal ren­delkezik. Azóta van megint humor s nincsen olyan zaharai napszúrás a kánikulában. A­mi a ka­tonai zene a kimerült századoknak, az a mi bajtársunk minden mozdulata közöttünk. Nem is dől ki közülünk senki, ha csak nevetté­­ben nem. A kánikula első hőse azóta a legnépsze­rűbb alak közöttünk. Annyira népszerű, hogy akár két méternyi árkokat is szívesen keresz­tül ugranánk vagy ötvenszer is elhasalnánk a buckákon az ő vezényszavára. Csak azután példaképen előttünk is cselekedj­e ! Hát ilyen derék akaratból van építve a népfölkelők buzgósága. Fogyatékos testi erő vagy pazar fölszerelési alak nem fog ki ezen a buzgóságon, mely még a legnagyobb ellen­séggel , a kánikulával is szembe mer szállani. Pontban hat órakor már kezdődik a ká­nikula. Más szóval a népfölkelő gyakorlata. A szakaszvezető harsány szavára kifeszített haza­fias kebellel hagyjuk el a Ludovikát, daliás léptekkel mérjük végig az üllői-út hátralevő részét, ünnepiesen tisztelgünk még a jegenye­fáknak is, ha úgy muszáj, azután elfoglaljuk a homokbuckás gyakorlóteret, melyet az erdő szélétől egy futóárok választ el. Körülbelül négy óra hosszat nézünk az­után farkasszemet a nappal, a­mi leghatalan.

Next