Budapesti Hírlap, 1887. augusztus (7. évfolyam, 211-239. szám)
1887-08-01 / 211. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (211. sz). 1891. augusztus rosszasága, hogy azon segíteni kell okvetlenül. de nyilván azért reformálják az adminisztrációt, hogy az uj fogyasztási és regále adók számára alkalmas közeget teremtsenek az adóhivatalokban. A közönség érdeke mellékes, az Budán nem irányadó. A pénzügyi közigazgatás reformja. Budapest, júl. 31. A táviró- és postaintézmény egyesítését, a jövő év elején a rokon természetű pénzügyi hatóságok egyesítése, a pénzügyi közigazgatás gyökeres reformja fogja követni. A pénzügyminisztérium által kidolgozott tervezet főbb vonásai a következők: A pénzügyigazgatóságok, kataszteri nyilvántartási felügyelőségek, illetékkiszabási hivatalok, adófelügyelőségek mai alakjukban megszűnnének s a pénzügyi közigazgatás összes teendőit első fokon a kb. adóhivatalok, másodfokon a megyei pénzügyi felügyelőségek (új intézmény) s harmadik vagyis legfelsőbb fokban az adminisztrációt illetőleg a pénzügyminisztérium, a bíráskodást illetőleg pedig a pénzügyi közigazgatási bíróság látná el. A kir. adóhivatalok hatásköre kiterjedne az oly adók kivetésére, melyeknek kirovását jelenleg a kir. adófelügyelők eszközük ; b) amaz adók felüvizsgálására, melyeket most és ezután is a községek vetnek ki (jelenleg a kir. adófelügyelő teendője) ; c) az adókivető bizottságokban a kincstár képviseletére (most az adófelügyelő teendője) ; d) az illetékek kiszabására (jelenleg az illetékkiszabási hivatalok teljesítik) ; e) a községi közegek által eszközölt végrehajtások ellenőrzésére (most az adófelügyelő hatásköre) ; f) a 100 foton felőli kincstári követelések behajtására (jelenleg a szolgabírák teendője); g) a kataszteri nyilvántartási hivatali teendőire (jelenleg a kir. adófelügyelő mellé beosztott kft. nyilvántartási biztosok és irodatisztek végzik) ; h) a kincstári értékek kezelésére mai hatáskörük szellemében. A megyei pénzügyi felügyelőségek hatáskörét képezni fogja: a) a pénzügyi felügyelő, mint szakelőadó, tagja leend a közigazgatási bizottságnak (most a kir. adófelügyelő teendője); b) ellátja a pénzügyigazgatóság által jelenleg a fogyasztási adókra, monopóliumokra stb. vonatkozólag gyakorolt összes teendőket, minélfogva alája rendelve lesznek a királyi adóhivatalok, pénzügyőri biztosságok, vám- és sóhivatalok; c) végzi a kataszteri nyilvántartási felügyelők által most teljesített teendőket; d) az alárendelt hivatalok működését ellenőrzi; e) az adófelszólamlási bizottságokba kincstári képviselőt küld ; f) bíráskodik a kir. adóhivatalok által kivetendő egyenes adók és illetékek ellen intézett elsőfokú fölebbezések, valamint a behajtás körül fölmerült legalább is életfogytiglan tartó várfogságról vagy újabb árokugratásról lett volna szó. Még a gyakorlatok vége előtt gyászos rezignációval követte azt a honvédlakat, aki őt a népfelkelők paradicsomából kivezette megint a mindennapi, dicsőségtelen életbe. Úgy hatott reánk az impozáns bajtárs kidőlése, mintha csak halála hírét vettük volna. Ki fog már most minket verítékes munkánkban felvidámítani, ki fog a komoly homlokra derűt árasztani, ki lesz a mi gondozó és felüdítő bajtársunk ? Tépelődő kérdéseinkre hiába kerestünk mindaddig választ, míg maga a kidőlt hős másnap reggel nagy meglepetésünkre be nem rukkolt s hamiskás mosolylyal meg nem súgta mindnyájunknak, hogy az orvos hiteles bizonyitványnyal alkalmasnak tartja őt a további gyakorlatokra. Ilyen hősi elszántság még a főhadnagynak is imponált s mi olyan jókedvvel vonultunk ki a gyakorlótérre, mintha mindegyikünk legalább is főnyereményt csinált volna. Hát szabad-e féltenünk édes hazánk jövőjét, mikor ilyen hősi példákat látunk? Hanem a buzgó tömeg dicsősége nem tartott sokáig. A minden porcikájában csupa katonai sikket tanító és vezénylő honvédhadnagy egy új figurával gyarapította meg azon reggel népfelkelői tudományunkat. A szakasz futóléptekkel rohant előre s riadó után egyszerre csak végig hasalt a gyepön. Derék bajtársunkat újabb katasztrófa érte. Rohanás, riadás egyértelmű volt nála a képtelenséggel, de azért igyekezett rohanni ő is, hanem visszamaradt a messze homályban. Sokkal több panaszok fölött. E tervezet szerint tehát az adóhivatalok hatásköre lényegesen bővíttetnék az által, hogy az adóhivatalok mostani teendőiken felül átvennék a községek, kb. adófelügyelők és a szolgabírák teendőinek egy részét és az illetékkiszabást és kataszteri nyilvántartási hivatalok összes funkcióit, a megyei pénzügyi felügyelőségek hatásköre pedig magába ölelné a pénzügyigazgatóságok és nyilvántartási felügyelők teljes hatáskörét és a kir. adófelügyelők mindama teendőit, melyek a kir. adóhivatalokra ruházva nem lesznek. Ami a reformtervezet személyi részét illeti, erre nézve fölemlítjük, hogy a kir. adóhivatalok tekintettel kibővítendő és fontos hatáskörükre, jogvégzett fogalmazói személyzettel fognak elláttatni s élükre főnöki minőségben egy pénzügyi titkár álaztatik, míg a megyei pénzügyi felügyelőség személyzete állani fog: egy pénzügyi tanácsosból, mint főnökből, megfelelő számú pénzügyi titkár és fogalmazóból, mint előadókból, ezenkívül a segédkezelőszemélyzetből s a mellé rendelt számvevő-osztályból. A reform keresztülvitele végre segíteni fog a pénzügyi tisztviselők ez idő szerinti, nagyon is mostoha helyzetén is, amennyiben előreláthatólag nagyobb személyzeti változásokat, nyugdíjazásokat, a jobban honorált állomások szaporítását, tehát nagyobb mérvű előléptetést fog maga után vonni. A rokontermészetű pénzügyi hatóságok egyesítéséből előnyt várnak az adózó közönségre részint azért, mert a felek könnyebben lesznek tájékozva az iránt, hogy igazukat, sérelmeik orvoslását melyik pénzügyi hatóságnál kell keresniük, de előnyt várnak másrészt azért is, mert az egyesítés által a pénzügyi közigazgatási bíráskodás biztosabbá és gyorsabbá tétetik. A kincstárra nézve az egyesítés jótéteménye abban fog nyilatkozni, hogy a szétszórt különböző pénzügyi hatóságok között jelenleg szükséges nagymérvű levelezés jelentékeny tömege elesik, miáltal az egész adminisztráció menete megkönnyíttetik, tehát gyorsabbá is tétetik, ezenkívül a dologi és személyi kiadásokban idő múltával számottevő megtakarítás lesz elérhető. Törvényjavaslat a polgári házasságról. Egy bécsi lapnak jelentik Budapestről, hogy az igazságyminisztériumban már kész van a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslat, melyet a kormány az új országgyűlés elé szándékozik terjeszteni. A cár és a lengyelek. A lembergi „Kurier Lopski“-nak Varsóból állítólag hiteles forrásból a következőket jelentik: Dr. Sándor cár augusztus közepe táján Varsóba érkezik, hogy ott nagy csapatszemlét tartson. A szemle után a cár proklamációt fog intézni a lengyelekhez, melyben tudatni fogja velük, hogy a lengyel nemzetet korrekt és hazafias magatartásáért különböző jótéteményekben fogja részesíteni. E jótétei sikerrel hasalt el. De mikor az egész szakasznak talpra kellett ugrania, az elhasalt tömeg olyan nyugodtan maradt fekve a homokban, mint egy nyaraló elefánt. Ugyanazok a föllázadt testrészek, melyek már az árokugrásnál nagy veszedelmet okoztak, most is dacolni kezdtek a tulajdonos akaratával s mozdulatlanul maradtak. Az általános derültséget még inkább fokozta az elhasalt hős folytonos erőlködése, melylyel meg akarta cáfolni azt a maliciózus felfogást, hogy csakugyan képtelen fölkelő. Végre feltápászkodott s az óriási derültségnek ismét az a szigorú felsőbb parancs vetett véget, hogy ,,N. N. népfölkelő gyakorlatokra képtelen.“ Ismétlődő veszteségű érzetek és hangulatok bennünk, megújuló kétségbeesés a hősben. Megbízható honvéd-kalauz társaságában a dicsőségtelen bajnok ismét végig gurul a gyakorlótér homokbuckám s azután, mint egy hatalmas sötét pont, eltűnik a mindennapi életben. Már most a szakasz komolyabb emberei haditanácsra gyülekeztünk össze, hogy találjunk valakit köztünk, akit a humor képviselőjéül egyhangúlag megválaszszunk. Professzorok és tanítók azonban szívesebben nevetnek másokon, mint magukon. Hiába kerestünk és avattunk, nem találtunk senkit. A déli iskolai órák alatt ismét gyászos hangulat uralkodott a kimustrált népfölkelő miatt, akinek eddigi indító élményei már csak egy nekrológhoz szolgáltak adatokul. Másnap reggel öt órakor az üllői után szakaszunk szeretett parancsnokával, a főhadnagygyal találkoztam, aki nagy ámulatomra azt a nevezetes hírt közölt© velem, hogy a mények abból állanak, hogy a lengyelek oly közigazgatást kapnak, amineket bírtak I. Miklós cár trónralépésétől 1868-ig. Gurko tábornok főhadsegéd és főkományzó helyébe Iorsz Meikov gróf főhadsegéd fog kineveztetni Varsóba főkormányzónak. Pétervárott a külügyminisztériumban külön osztály allttatik fel, mely kizárólag a lengyel királyság ügyeivel fog foglalkozni és melynek élére Wielopolszky lengyel őrgróf neveztetik ki. A lengyel királyságban az összes lengyelellenes kormányzók helyébe a lengyelek barátai fognak kineveztetni. • , cm . «(..jm'ífmiw /u»d,y,4K r„. ■,itr: .■»■TsarTrzaar-rzTr-^-TTTr-r^, Bisztics és a magyarok. " A szerb fővárosból, a Risztics-kormányhoz közel álló forrásból kaptuk az alábbi tudósítást, mely főkép Szerbiának és különösen a Risztics-kormánynak Magyarországhoz való viszonyával foglalkozik- Egész terjedelmében közöljük a kétségkívül érdekes nyilatkozatokat, csakis azt jegyezzük meg, hogy a szerb kormány igen rosszul van informálva, ha azt hisszi, hogy Magyarországon ellenszenvvel viseltetnek iránta, igaz, hogy rokonszenvvel sem, de Risztics eddig még nem is igyekezett azt megnyerni. Mi figyelemmel kísérjük a szomszéd államban történő eseményeket, elfogultság nélkül ítéljük meg az új kormány működését és intézkedéseit, nem is vonjuk kétségbe, hogy csakugyan komolyan törekszik a magyarok rokonszenvének megnyerésére, de amíg tények nem bizonyítják, hogy Risztics minő politikát követ Magyarországgal szemben, addig sem ellene, sem mellette állást nem foglalhatunk. Bevárjuk az eseményeket és azok alapján ítélünk majd. A belgrádi levél így hangzik: (St.) Belgrád, júl. 29. Sajnos, hogy a „Budapesti Hírlap“ és a magyar sajtó oly kevés hitelt ad ama tudósításoknak, melyek a jelenlegi szerb kormánykörökből erednek. E bizalmatlanság az oka annak, hogy Magyarországon a közvélemény oly irányban befolyásoltatik, mely ártalmára van annak a jó és őszinte viszonynak, mely Szerbia és Magyarország között kell, hogy fennálljon, ha jövőnket biztosítani akarjuk. Szerbiában senkinek sem áll érdekében, az illetékes körök pedig épen nem gondolnak arra, hogy változást idézzenek elő, Magyarországhoz való viszonyunkban. Alkalmuk volt meggyőződni arról, hogy Belgrádban, különösen az utolsó időben nem történt semmi, amiből magyarellenes hangulatra lehetne következtetni. Hírlapjaink minlegkitartóbb népfölkelő ismét glédába lép. Fölment egész a generálishoz, csakhogy továbbra is népfelkelő maradhasson. A nevezetes esemény fölvillanyozta az egész szakaszt. Valóságos ovációval fogadtuk a harmadszor visszatérő bajtárst, aki minden súlyos akadály ellenére is döntőbb szándékkal és akarattal rendelkezik. Azóta van megint humor s nincsen olyan zaharai napszúrás a kánikulában. Ami a katonai zene a kimerült századoknak, az a mi bajtársunk minden mozdulata közöttünk. Nem is dől ki közülünk senki, ha csak nevettében nem. A kánikula első hőse azóta a legnépszerűbb alak közöttünk. Annyira népszerű, hogy akár két méternyi árkokat is szívesen keresztül ugranánk vagy ötvenszer is elhasalnánk a buckákon az ő vezényszavára. Csak azután példaképen előttünk is cselekedje ! Hát ilyen derék akaratból van építve a népfölkelők buzgósága. Fogyatékos testi erő vagy pazar fölszerelési alak nem fog ki ezen a buzgóságon, mely még a legnagyobb ellenséggel , a kánikulával is szembe mer szállani. Pontban hat órakor már kezdődik a kánikula. Más szóval a népfölkelő gyakorlata. A szakaszvezető harsány szavára kifeszített hazafias kebellel hagyjuk el a Ludovikát, daliás léptekkel mérjük végig az üllői-út hátralevő részét, ünnepiesen tisztelgünk még a jegenyefáknak is, ha úgy muszáj, azután elfoglaljuk a homokbuckás gyakorlóteret, melyet az erdő szélétől egy futóárok választ el. Körülbelül négy óra hosszat nézünk azután farkasszemet a nappal, ami leghatalan.