Budapesti Hírlap, 1887. augusztus (7. évfolyam, 211-239. szám)

1887-08-09 / 219. szám

1687. augusztus 9. BUDAPESTI HÍRLAP. (219. sz.) újfódi- és gráter-utca sarkán, a Mária Terézia-téren, üllői-ütés nagytemplom-utca sarkán, szigony- és töm­ő- Utca sarkán, gólya- és práter-utca sarkán, Konti- és Jó­­zsef-utca sarkán, bérkocsi- és Konti-utca sarkán, Csoko­­nay- és népszínház-utca sarkán, aggteleld-utca és K­ere­­pesi-út sarkán, új vásártéren, a Luther-utca sarkán, új vásártéren, népszínház-utca sarkán, Mátyás-téren, Kálvária-tér és Illés-utca sarkán, a Ludoviceum­­utcában, közel az Illés-utcához, Dugonics- és öröm­­völgy-utca sarkán, Teleky-téren, közel a Kun-utcá­hoz, új vásártér és Berzsenyi-utca sarkán. A IX. kerületben: a Bakács-tér déli oldalán, angyal- és Tompa-utca sarkán, Ferenc-tér déli oldalán, a Ranolder-utca sarkán, Szvetenay- és Vendel-utca sarkán. a X. kerületben, a kápolnatéren, a vízvezetéki­ medencék telepe előtt, füzér- és kápolna­­utca sarkán. Budapest, 1887. évi augusztus hó 4-én, a fővárosi központi járvány-bizottság. — Közgyűlési határozatok jóváhagyása. A belügyminiszter megerősítette azt a közgyűlési határozatot, melylyel a most érvényben levő italmé­rési szabályrendeletet fentartották, annak függelékét azonban a képen módosították, hogy az 1888., 1889. és 1890. években a bormérés után 105,000 forint, a pálinkamérés után 124,000 frt, a kávésok és kávémérők által fizetendő köz­ségi illeték után beszedendő jövedelmet 11,000 frt­­ban és így a bevételt összesen 330,000 frtban álla­pították meg ; jóváhagyta továbbá azt a közgyűlési határozatot, mel­­lyel a kiálló sziklák által veszé­lyeztetett Gellért-rakparti 25. számú házat 4500 frt kártalanítás mellett barátságos egyezség útján meg­vették. — Vitás terület. A közraktári keze­lési épület a kormány és a főváros között érdekes vitára szolgáltatott okot. Ezt az épületet a közraktári vállalat a szerződés értelmében a vámház és a közraktárak közt tartozott felépíttetni s erre az építési engedélyt a fővárosi közmunkák tanácsá­nak hozzájárulásával a fővárostól meg is kapta. Mi­kor már az építkezés javában folyt, akkor a ma­gyar államvasutak igazgatósága átírt a fővároshoz, hogy miután az épület a vámházi szárnyépület tű­z­­távolába esik, állítson ki kötelező nyilatkozatot arra nézve, hogy ha a vasúti közlekedés következtében az épületben valami kár esik, kártérítési igényekkel nem fog fellépni. Még mielőtt az államvasutak igaz­gatóságának eme kérését elintézték volna, a közle­kedési minisztertől rendelet jött a fővároshoz, hogy az építkezést szüntesse be. E rendelet ellen a fővá­ros a miniszterhez felterjesztést intézett, melyben kifejtette, hogy az a terület, a­hol a szóban levő épület állani fog, a fővárosé, tehát a felett korlátlanul rendel­kezik és egyúttal azt is felemlítette, hogy még az a te­rület sem az államé, melyen a vámházi szárnyvonal le van fektetve. Ennek következtében a miniszter a fej­ében ? Este rendes időben hazajött, helyet foglalt valami szögletben, pipára gyújtott s közönyös önmegadással bámult a gomolygó füstfelhőkbe. E közben magam is egy kis pénzzavarba jöttem. Kiadásom több volt, mint a mennyire számitottam s nagyon nehezen vártam hazul­ról a késedelmező pénzküldeményt. Bizony szi­­vesen láttam a levélhordót, mikor a háromszáz forintos utalványt kézbeadta. — Na Jenő pajtás, mondom, ma csiná­lunk magunknak egy jó estét. Elmentünk a színházba, azután a vendég­lőbe s éjfél után vetődtünk haza. Lefekvés előtt kivettem tárcámat, megolvastam a pén­zemet, azután a tárcát visszatettem kabátom zsebébe s a kabátot a fogasra akasztottam. Akkor figyelembe sem vettem a lázas, sóvár pillantást, melyet Jenő a bankjegyekre vetett. Nem tudtam elaludni. Talán a kissé bő vacsora okozta, hogy hiába akartam magamra erőltetni az álmot. A sötétség képzelgővé tett. Eszembe jutott, hogy ott van a pénzem, a legkönnyebben hozzáférhető helyen, eszembe jutott a Jenő izgatottsága, mikor pénzemet megszámláltam. Ki tudja, mi foroghat ez em­ber fejében? Vájjon alszik-e? Nem, nem al­szik. Ez a mély lélekzetvétel csak tettetés. Csendesen, de dobogó szívvel hallgatóztam. És hallottam, a­mint Jenő megmozdul és föl­emelkedik. Most, most. . . Egy-két lépést tett a fogas felé, azután habozva megállt, majd visszatántorgott fekvőhelyére. Valami fájó, bántó hang ütötte meg füleimet: elfojtott zokogás szakadozott hangja. Erős hangon fel­kiáltottam a magyar királyi államvasutak igazgatóságát utasí­totta, hogy a fővámh­ázi szárnyvonal céljára elfog­lalt és egyrészt a közraktári telep északi határa, másrészt a vámház közt fekvő vitás területekre nézve, az államvasutak tulajdoni jogainak érvénye­sítésére szükséges intézkedéseket tegye meg. Mi­után azonban a szóban levő terület tulajdonjogi kérdése, vagyis az a körülmény, hogy a vitás terü­letet tulajdonjogi avagy csupán szolgalmi jogcímen birtokolják-e az államvasutak, a szárnyvonal tűz­­távolába eső építkezésekre nézve a tűzrendőri szem­pontból előírt törvényes határozmányok megtartását nem korlátozza, ennélfogva az építés beszüntetésére vonatkozó korábbi rendeletét fentartja és a fővárosi közmunkák tanácsát utasította, hogy e rendeletnek érvényt szerezzen. Megjegyzendő, hogy a közrak­tári kezelési épület maholnap­ telj­esen készen lesz és már tető alatt is van.­­ A magánépítési bizottság mai ülésén a következő épitési engedélyek kiadását hozta javas­latba u. m. J­ahn Józsefnek a VI. ker. Aradi és Eötvös­ utca sarkán háromemeletes házra ; P­a­u­­­­heim­ Józsefnek az V. ker. Lipótköruton három­­emeletes házra ; Reiner Zsigmondnak a VII. ker. Erzsébet köruton 4781. sz. alatt háromemeletes házra; Deutsch Zsigmondnak a VII. ker. Erzsébet­­körút és dob utca sarkán háromemeletes házra ; Paulheim József építőmesternek a VI. ker. felső erdősoron 4186. sz. a. kétemeletes házra; Lübke Vilmosnak az I. ker. mészáros utcában egyemeletes házra; Hass Józsefnek a II. ker. Nagy-Rókusz hegyen földszintes házra; Wohland Mihálynak a III. ker. szent-endrei utca 1836. sz. a. földszintes házra; ezenkívül nagyobb toldaléképitke­­zésekre nyertek engedélyt: özv. Dörflinger Anna I. ker. pálya-utca 911. sz. a. Weil és Fischer IX. so­­roksári­ ut 9606—9607. sz. a., Schubert József VIII. tavaszmező­ utca 8. sz. a., — Az iskolaszéki választások ügyében szá­mos VII. kerületi választópolgár Men­dl István elnöklete alatt ma délután értekezletet tartott, me­lyen egy 40 tagból álló kijelölő bizottságot válasz­tottak. Kimondták, hogy a jelen iskolaszéki válasz­tásnál a pártszempontoktól el kell tekinteni és oda törekedni, hogy kizárólag képesített tagok válasz­tassanak meg. Elhatározta továbbá az értekezlet, hogy a VII. kerületben ú­j kört fog alakítani.­­ Bratuska Alajos tanácsos, a közgazdasági és közélelmezési ügyosztály vezetője, holnap kezdi meg hat heti szabadságát. Távolléte alatt az ügy­osztályt Viola Imre tanácsos fogja vezetni.­­ A bologházi kórházban elhelyezett X. orvosi osztályon betöltendő főorvosi állásra a pályá­zatok benyújtásának határideje ma délben járt le. Pályáznak a következők: A­n­gy­á­n Béla barak­­kórházrendelő főorvos, Veszély József fővárosi gyakorló orvos, Jurkiny Emil rókus-kórházi igaz­gatói szaksegéd, Wein Manó VII. kerületi halott­kém és Ü­t­v­ö­s József volt barak­ kórházi ideigle­nes rendelő főorvos. — Mit csinálsz, Jenő? — Kérlek, gyújts világot. Nagyon rosszul érzem, magamat. És a­mint lámpa fényt árasztott reá, lát­tam dúlt arcán a lelki háborgás megdöbbentő vonásait. Halálsápadt volt, reszketett, szemeiből köny patakzott. — Mi lett Jenő? Mi bajod? — Semmi, semmi. Csak arra kérlek, hagyd égve a lámpát. Irtózom a sötétségtől. Nincs már semmi bajom. Elmúlt. Csak hadd legyen világos. Odaléptem hozzá s megsimitottam verej­tékező homlokát. Megragadta kezeimet és csó­kokkal halmozta el. Lassanként lecsillapodott. Arca visszanyerte rendes kifejezését, csendes, jóltevő álom borult pilláira. Én is megnyugodtam s elaludtam. Jó ké­sőn ébredtem föl. Első pillantásra észrevettem, hogy a Jenő fekvőhelye üres. A ruhafogashoz siettem, tárcám ott volt kabátom zsebében sér­tetlenül. De a Jenő ócska ruhái eltűntek, az általam ajándékozott öltözet egy széken hevert. Az asztalon papírszeletet találtam, rajta a következő sorok voltak olvashatók: „Ne tudakozd hova lettem, ne is gondolj reám többet. Borzasztó volt az elmúlt éjszaka­. Meg akartalak lopni. Te is észrevetted. Nem mernék többé szemed közé tekinteni. Nincs nekem mit keresni a becsületes emberek közt, nem való már nekem a tiszta levegő, a mo­csárban az én helyem. A­mi egyszer rongygyá lett, örökre rongy marad.“ Azóta nem hallottam róla semmit. Bihari Kálmán: IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, aug. 8. * (A népszínházban) holnap az „E 11 é­vedt bárányka“ című francia bohóságot ad­ják Margó Céliával, kinek igen hálás szerepe van benne. „A tékozló“ még csak kétszer kerül színre, u. m. szerdán és csütörtökön. P­á­­­m­a­y Ilka Zsehlből, Ligeti Irma pedig Reichenhallból holnapután térnek haza. * (Nagyváradi színészet.) Mint nagyváradi levelezőnk írja, szombaton volt ott Somló Sándor jutalomjátéka telt ház előtt. A jutalmazott „Hamlet“ címszerepét játszotta. Hétfőn kezdi meg vendégsze­replését Erdélyi Marietta a „Traviata“ operá­ban , szer­dán a „Koldusdiák“-ban, csütörtökön a „Cigány báró“-ban lép fel. Pénteken a vöröskereszt­­egyesület javára előadják Rákosi Viktornak „A dezentor“ című látványos színművét, melyet a nagy­váradi közönség már előnyösen ismer. * (A magyar váltótörvény) tankönyvét te­kintettel az ált. német váltórendszabályra, kereske­delmi iskolák használatára és magántanulásra irta Her­m­a­n­n Sándor ügyvéd, a sz.-fehérvári keresk. és váltójog tanára. Ala­i írt 50 kr. K­­­ö­k­n­e­r Ede kiadása Székes-Fehérvárott. * (Uj magyar gyógyszerkönyv.) Az orsz. közegészségügyi tanács a belügyminisztériumtól vett megbízatása következtében az 1871-ben megjelent első magyar gyógyszerkönyvnek új kiadását ren­dezte. E célra Than Károly elnöklete alatt B­a­­logh Kálmán, Csatáry Lajos, Korányi Frigyes, W­á­g­n­e­r János egyetemi tanárok, to­vábbá Müller Bernát és Jármay Gusztáv gyógyszerészekből álló bizottságot küldött ki. A bi­zottság munkálatait befejezte s a gyógyszerkönyv új kiadásának kéziratát a belügyminisztériumhoz be­nyújtotta. Az uj könyv összesen 515 szert tartalmaz, tehát csak öttel többet mint a régi. A második kiadás is, miként az első két nyelvű — magyar és latin — szöveggel jelenik meg az ősz folyamán, de csak a jövő évben lép életbe. A király-utcai házomlás. — Szakértői szemlék. — Budapest, aug. 8. A király-utcai elátkozott ház felügyelője ellen már megindult a törvényszéki vizsgálat. A rendőr­ség följelentése alapján ajánlotta a kir. ügyészség, hogy a büntető törvénykönyv 290. és 310. szakaszai értelmében vétkes gondatlanságból elkövetett emberölés és súlyos testi sértés miatt indítsa meg vizsgálatát a fenyítő bíróság. Ma délelőtt már törvényszéki bi­zottság járt a félelmes házban s megtekintette min­den zegét-zugát. B­e­n­k­e vizsgálóbíró volt ott K­á­r­o­l­y József alügyészszel és a hites szakértő­vel. Megkérdezték egyik-másik lakótól, hogy figyrel­­meztették-e Kovács Bernát házfelügyelőt a fo­lyosók rozzant voltára s általában a ház omlatagsá­­gára. A vizsgálat nem fog kímélni senkit, a­mire elég garancia Károsy ügyésznek sokszor kipróbált erélye és igazságszeretete. A házbeli lakók mind azt mondják, hogy ők több ízben figyelmeztették Kovács felügyelőt, de panaszaikra rá se hederített. A házomlás egyik áldozatának, B­o­n­d­y Eve­imnek holttestét délelőtt boncolták föl a törvényszék orvosai s konstatálták, hogy nem annyira külső se­bei, mint inkább belső sérülései okozták halálát. Jobb tüdeje és májának hátsó karéja egészen össze volt roncsolva. Boncolás után kivitték a leányka te­temét a zsidótemető halottas házába s onnan te­mették el délután három órakor a rokonok és isme­rősök nagy részvéte mellett. Anyja még mindig al­éltan fekszik a Rókus-kórházban s atyjának is rosz­szabbra fordult az állapota, mert tegnap óta sebját gyötri s nagyon izgatott. A fővárosi hetes építő­bizottság délután négy órakor járt künn a király­ utcai házban Rózsa Péter tanácsos vezetése alatt. A bizottság tagjai: K­a­u­s­e­r János, Hofhauser és Freund építők, Kovács és Eberling városi főmér­nökök a rendőrség képviselőjével, Z­s­a­r­n­a­y kapi­tánynyal megvizsgálták az egész épületet. A­mig a szemle tartott, a ház kapuja be volt zárva. Időköz­ben nagy néptömeg gyűlt össze az utcán s kíván­csian várta a bizottság vizsgálatának eredményét. A bizottság mindenekelőtt az udvar felől kívülről tekintette meg az épületet s megállapította, hogy balszárnya körülbelül másfél lábnyit sülyedt s a tűzfalakon az épületet összetartó vaskapcsok hiány­zanak. A folyosók márványlapjai nemcsak vékony­ságuknál fogva közveszélyesek, de a tartók és el.

Next