Budapesti Hírlap, 1887. október(7. évfolyam, 270-300. szám)

1887-10-01 / 270. szám

a..... ............................................................................. Volna­ minden azt, hogy élő ember, hús-­­ és vér-ember. Lábainál gyönyörű ellentétül a hi­deg, szenvtelen, könyörtelen igazság, kezében a mérleggel. Hideg, szenvtelen és könyörtelen, nem pedig merev. Arca antik mintákat: sima, ovális, rendes arc, indulat nélkül, irás nélkül. Fején a pártakorona, szokatlan nagy ágakkal, majdnem glóriához hasonló, ridegségét az alaknak nagyban emeli mint hideg, kényelmetlen disze az igazságnak, majd­­nem védő fegyvere fejének, melyben az ítélet fogan a mérleg billenése szerint. Tekintetünk fölszáll a föalakra és le az első mellékalakra és látj­a fönn a meleg embert, fölemeli arcában a szárnyaló lelket, lenn az allegorikus alakot, a hi­­­­deg gondolatot. Egy tekintet föl és le és szemünk látta, mint alkot a művész emberbe lelket és mint fejez ki emberi alakban elvont fogalmat. Huszár Adolf szobra nagy alkotás előttem, akárhány hibát mutassanak ki rajta a képzőművészeti mesteriskolák professzorai. Szegény művészünk szép fiatal korában, pályája kezdetén ragad­tatott el tőlünk, s az volna a csoda, ha már is hibátlant alkotott volna. Mi e miire büszkék lehetünk. Nincs nem­zet, a mely művészete keletkezésének első évtizedből fölmutathatna ehhez ha­sonlót. Nekünk az Isten Ferenczy és Izsó után mindjárt Huszárt adta. Van Munkácsynk is, a kinek egy-egy lova­­lábát, egy-egy asztalalapj­át, vagy fes­tett cipője csattját is nagy komolyság­gal bírálják a szaktudósok. Ezt ők az ő törvényeik védelmére tartoznak meg­tenni , de azért Munkácsy zsenijét és Huszárét őrizni fogják az idők. Egy hasonlat: nem lehet-e „Bánk­bán“ ellen sok alapos kifogást tenni ? Nem volt-e jeles és alapos elmék által Petőfi agyonkritizálható ? Nem találta-e meg Arany János a maga kibékíthetet­len ócsárlóit ? Ki merné azért mondani, hogy Katona, Arany és Petőfi nem hal­­­­hatatlan részei a magyar nemzetnek és géniuszának nem kedves gyermekei? És ha nem nekem lenne igazam, hanem az ellenkező nézetűeknek, s Huszár szép műve csakugyan nem lenne Deák Ferenc szobra, akkor még mindig szobra és emlékezete lenne korunk be­csületes és tiszteletre méltó törekvésé­nek a magyar szobrászat érdekei körül, és emlékköve, hiteles tanúja a magyar szobrászat történetének. Ha hibáztunk volna a kivitelben, nem hibáztunk a jó szándékban, az akaratban, az áldozat­­készségben, a példaadásban, s a késő nemzedék, ha nem dicséri tudásunkat, dicsérni fogja erkölcseinket e szobornak okáért. Budapest, szept. 30. A kisebb regálék megváltása. A trónbe­széd tudvalevőleg megígéri a királyi kisebb haszon­vételek megváltását. A „N. Fr. Presse“ úgy véle­kedik, hogy a magyar kormány rendkívüli kölcsönt fog fölvenni a megváltás keresztülvitelére. A regale­­tulajdonosok valószínüleg minden 5 frt jövedelem után 83,4 frtat kapnak kötvényekben , a­kinek e szerint 1200 frt regale-jövedelme van, az 20,000 fo­rintot kap kötvényekben. Az összes kisebb regálék megváltására — alapul véve 10 millió évi regále­­jövedelmet — 180 millió forintnyi kötvényeket kell kibocsátani. Ismételjük, hogy ezek a „N. Fr. Presse“ kombinációi. Országgyűlés. A képviselőház ma B­o­é­r Antal korelnöksége alatt ülést tartott, melyre a ta­gok nagy számmal jelentek meg. Széchenyi Ala­dár körjegyző felolvasta az elnöki jelentést, mely szerint eddig Gulácsy Dezső,,Kende Mihály, Hoitsy Pál, Károlyi Gábor gróf és Éles Henrik megválasz­tatásának érvényessége ellen adtak be kérvényeket. A kérvényeket ki fogják adni az illető osztályoknak. A képviselők ezután beadták megbízó leveleiket. Benedek Elek körjegyző felolvasta a névsort és a képviselők betűrendben jelentkeztek mandátumuk átadására. Következett a kilenc osztály ki­sorsolása. Az osztályok holnap délelőtt 10 órakor fognak megalakulni és átveszik a hozzájuk utalt megbízó leveleket. A legközelebbi ülés hétfőn délelőtt 10 órakor tartozik. A ceglédi mandátum. A ceglédi képviselő­válssztásnál kisebbségben maradt Verhov­a­y­párt lépést fog tenni a ceglédi választás eredmé­nyének esetleges megreperálására. Holnap szomba­ton délelőtt kilenc órakor a Verhovay-pártnak hat­száz tagú küldöttsége érkezik külön vonaton Buda­pestre, hogy a képviselőházban petíciót nyújtson be K­o­m­j­á­t­y Béla megválasztatásának érvényes­­sége ellen. A deputáció azonban nem éri be ezzel a hivatalos lépéssel, hanem felkeresi egyúttal I­r­á­­n­yi Dánielt, a függetlenségi és 48-as párt elnökét és K­­o­m­j­á­t­h­y Bélát, Cegléd megválasztott kép­­viselőjét, hogy szemmel láthatólag is d­emonstrál­­j­á­k többségüket és K­o­mj­áthy Bé­lát a mandátum letevésére bír­ják. A monstre­ deputáció minden valószínűség sze­rint feljön Budapestre, mert — értesülésünk sze­rint — K­o­m­j­á­t­h­y Béla hrsz, képviselő a mai napon expressz-levelet kapott p­á­r­t­h­i­v­e­i­t­ő­l, azzal az értesítéssel, hogy szükség­t­e­­tén holnap ük is b­e­á­l­l­í­t­a­n­a­k B ’­­dap­estre k­ü­l­ö­n­v­o­n­a­t­o­g, Wk,k&.. Jt.Sí­dig jóval többen, mint a V. e .S­h­e­­v­a­y-p­á­r­t­i­a­k. Komjáthy Béla azonban fe­­leslegesnek tartja az ellendeputációt és kérte j járt­­hiveit, hogy maradjanak otthon. Úgy Ko­­­m­­­­áthy Béla, mint I­r­á­n­y­i Dániel elfogadják a Verhovay­­párti deputációt. — Egyúttal é­ojogemlítjük, hogy Komj­áthy Béla, kit Karcagon is megválasztot­tak, a párt eddigi diszpozíciói szerint a c­­e­g­l­é­d­i mandátumot tartja­­meg.­­ A ceglédi kapitány távíró útján tudatta a fővárosi rendőrség­gel, hogy a hatszázas küldöttség külön vonata szom­baton reggel 9 óra 10 perckor érkezik az osztrák­­magyar államvasút budapesti pályaházába. T­ö­r­ö­k főkapitány hosszabb ideig értekezett a belügyminisz­térium vezetőjével s a tőle nyert utasítások szerint elrendelte, hogy a rendőrség kiküldött közegei minden néven nevezendő tüntetés­nek elejét vegyék. A képviselőház első alelnöki állására a szabadelvű párt köréből valószínűleg C­s­á­k­y László grófot fogják kandidálni. Szerb képviselők értekezlete. A horvát- és szlavónországi szerb nemzetiségű képviselők kezde­ményezésére az országgyűlés szerb nemzetiségű kép­viselői, ma délben értekezletre gyűltek ösz­­sze. Elnökké Nikolics Fedor báró, alelnökivé Kresztics J. és jegyzővé S­z­e­v­i­c­s J.­dr. választatott meg. Gyurkovics képviselő fejte­gette az értekezlet egybehivásának okait a horvát tartománygyűlés szerb körének utasításai értelme- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Az őszi műtárlat. — Saj­át tudósítónktól. — A sugárúti műcsarnokban holnap nyílik meg az őszi kiállítás első sorozata. Kétszáz­­negyvennégy mű látható benne, százharminc­négy művésztől, a­kik közül ötvenöt magyar. A többi francia, belga, német, olasz és nor­vég. Lengyel csak egy van, de ez az egy Siemiradzki Henrik, a­kitől a tárlat egyik legbecsesebb képe van.­­A kalózok barlangjai, ez a kis vásznon is nagyszabású munka, tündöklő e kitűnő művész fényes tu­lajdonságaival. A tengeri rablók vezére elé új zsákmányt hoznak a legények: rabszolgákat és aranyat. A­mit Siemiradzki festeni tud csil­logó ércben, élő húsban, csodálatos szövetek­ben, az mind ott van e képen, a­melyet drámai mozgalomra lendít a kompozíció ereje. Az idegen művek között ez a kiállítás legkiválóbbja. A többi csak utána következik, s a százhuszon­­négy külföldiség között van akárhány oly fel­tűnően gyönge dolog is, a­melyet otthon az idegenben aligha fogadott volna be komoly kiállítás. Mikor először hívtuk meg tárlatunkba a külföldet, helyes volt lehetőleg mindenkit részesíteni a vendégszeretetben, mert arról volt szó, hogy mintegy ide szoktassuk az idegen művészeket. Ma azonban a magyar képzőmű­vészeti társulat kiállításai és Budapest nem aféle „vidék“ többé Európának, s nem az a jámbor ország, a­hol hazájukban nem boldo­guló kis próféták ünneplésre találnak. Mindazt nem szemrehányáskép mondjuk ; ez ellenkező­leg ép művészeti állapotainknak immár hatal­masan konszolidált állapotára van. De a meg­levő erőket mérlegelni tudni : ez mindenben a bölcs politika. Természetesen mindez nem illik a külföld ama jeleseire, a­kik Siemiradzkin kívül is ele­gen vannak s a­kiket mindig öröm látni kiál­lításainkon. V­e­r­h­a­s három zseniális képet küldött, mindeniken az ő mindig uj és uj ten­gerével. Verstraete tájképfestő múzsáját szintén három mű képviseli: egy virtuóz hó­tanulmány, a haldoklók szentségét vivő pap, minisztránsgyerekek és siró asszony staffázsá­­val; holdfeljötte a pusztán és egy mély hatású őszi bükkerdő, a hervadás és alkony elégikus színeivel — a tárlat legszebb idegen tájképe. Moreau de Tours, a merész impresszio­­nalista „Esti nyugalom“ című, a szokottnál ke­­vésbbé feltűnő művét küldte el Parisból. A­b­r­y Leontól, az asszonyi szépség dicsőítőjétől négy mű látható a különböző termekben ; kellemes valamennyi, de legbájosabb az „Egyedül“ : etűd tompa színekkel, egy hamvas vöröshajú leány, szmirnai szőnyegen mélázva. Pikil Walter müncheni művészé lesz a tárlat egyik legnép­szerűbb képe: a vasárnapi iskolában az öreg tanító, a­ki egy csomó ájtatosan hallgató gyö­nyörű gyermeknek felolvas. Berger Ernst müncheni festőé a kiállítás legnagyobb vászna, egy triptychon a nagyteremben, a Jungbran­­nenről szóló német rege: a szegény öregasz­szonyt, a­ki az első szárnyon álmodozik, meg­fiatalítják a forrás vizében játszó najádok. Ber­ger édeskés tetszetősséggel festi a női idomokat és testszint, a­mire elég alkalmat adott neki a sok ruhátlan tündér. Akár csak e német regekép hármas keretéből lépett volna ki egy negye­dikbe a „bájrámi menyasszony“, aki szintén olyan selymes fehérbőrű nimfa és török papu­csot himbál a lábán, annak a jeléül, hogy ő a szultán háremének leendő belső rendes tagja. Adam Emil, szintén Münchenből, Erzsébet királyné lovas­ képét állította ki. Gérome Léon, a párisi nagy művész, ismét fürdő nőket mutat be az ő könnyed bravúrjával. Az olasz képek között szembeötlenek M­a­r­t­i­n­e 11 i gyümölcsei ; ez a római mű­­mész virtuóz­ módra festi a barackok bársonyát és a szőlőfürtök hamvas selymét, ép úgy, mint a francia B­e­r­g­e­r­e t, a­ki szintén gyönyörű egy tál szőlőt árul harmadfélezer frankért. Az olaszok sok Velencét ontottak a kiállításba , a sóhajok hídját, lagúnákat és külvárosi zsa­nérokat, de a legtöbbnek inkább márk-téri mű­­árus-kirakatokban volna helye, utazó angolok mecénásságát kikérni. A külföldi gyönge mun­kák felsorolása haszontalan és hosszú munka volna. Csak annyit mondunk felőlük, hogy a kiállítás leggyarlóbb tárgyai nem honi termé­­sűek. Az előzetes kritika a mi kezdőink iránt sokkal szigorúbb volt, mint a vendégekkel szemben és ez dicséretére válik úgy neki, mint a magyar képzőművészetnek. A magyar munkák között az elsőség Benczúr Gyula két művéé ; az egyik Cse­­konics Endre gróf arcképe, a másik rokokó vadászkép-vázlat. Az arckép méltó párja ama többinek, melylyel a mester itthonléte óta csa­ládi képtáraknak adott múzeumi jelentőséget. A vázlat — őszi erdőn száguldó képek, a fal­­ka nagy lova körül — ismét egyike Benczúr XV. Lajos korabeli remekeinek. Ugyanily gyö­nyörűséggel nézzük Mészöly Géza három művét, melyekben ott él az ő egész kedves művészete. Ligeti Antal is küldött egy ké­pet, mely azonban nem Lacházát ábrázolja, hanem Lándzsér­­opronmegyei várat, az érde­mes tájképíró ecsetének minden kiváló főu­­lajdonságával. V­a­s­t.tyr­k Györgytől srógyi BUDAPESTI HÍRLAP, (270. sz), 1687. október 1.

Next