Budapesti Hírlap, 1887. október(7. évfolyam, 270-300. szám)
1887-10-01 / 270. szám
a..... ............................................................................. Volna minden azt, hogy élő ember, hús- és vér-ember. Lábainál gyönyörű ellentétül a hideg, szenvtelen, könyörtelen igazság, kezében a mérleggel. Hideg, szenvtelen és könyörtelen, nem pedig merev. Arca antik mintákat: sima, ovális, rendes arc, indulat nélkül, irás nélkül. Fején a pártakorona, szokatlan nagy ágakkal, majdnem glóriához hasonló, ridegségét az alaknak nagyban emeli mint hideg, kényelmetlen disze az igazságnak, majdnem védő fegyvere fejének, melyben az ítélet fogan a mérleg billenése szerint. Tekintetünk fölszáll a föalakra és le az első mellékalakra és látja fönn a meleg embert, fölemeli arcában a szárnyaló lelket, lenn az allegorikus alakot, a hideg gondolatot. Egy tekintet föl és le és szemünk látta, mint alkot a művész emberbe lelket és mint fejez ki emberi alakban elvont fogalmat. Huszár Adolf szobra nagy alkotás előttem, akárhány hibát mutassanak ki rajta a képzőművészeti mesteriskolák professzorai. Szegény művészünk szép fiatal korában, pályája kezdetén ragadtatott el tőlünk, s az volna a csoda, ha már is hibátlant alkotott volna. Mi e miire büszkék lehetünk. Nincs nemzet, a mely művészete keletkezésének első évtizedből fölmutathatna ehhez hasonlót. Nekünk az Isten Ferenczy és Izsó után mindjárt Huszárt adta. Van Munkácsynk is, a kinek egy-egy lovalábát, egy-egy asztalalapját, vagy festett cipője csattját is nagy komolysággal bírálják a szaktudósok. Ezt ők az ő törvényeik védelmére tartoznak megtenni , de azért Munkácsy zsenijét és Huszárét őrizni fogják az idők. Egy hasonlat: nem lehet-e „Bánkbán“ ellen sok alapos kifogást tenni ? Nem volt-e jeles és alapos elmék által Petőfi agyonkritizálható ? Nem találta-e meg Arany János a maga kibékíthetetlen ócsárlóit ? Ki merné azért mondani, hogy Katona, Arany és Petőfi nem halhatatlan részei a magyar nemzetnek és géniuszának nem kedves gyermekei? És ha nem nekem lenne igazam, hanem az ellenkező nézetűeknek, s Huszár szép műve csakugyan nem lenne Deák Ferenc szobra, akkor még mindig szobra és emlékezete lenne korunk becsületes és tiszteletre méltó törekvésének a magyar szobrászat érdekei körül, és emlékköve, hiteles tanúja a magyar szobrászat történetének. Ha hibáztunk volna a kivitelben, nem hibáztunk a jó szándékban, az akaratban, az áldozatkészségben, a példaadásban, s a késő nemzedék, ha nem dicséri tudásunkat, dicsérni fogja erkölcseinket e szobornak okáért. Budapest, szept. 30. A kisebb regálék megváltása. A trónbeszéd tudvalevőleg megígéri a királyi kisebb haszonvételek megváltását. A „N. Fr. Presse“ úgy vélekedik, hogy a magyar kormány rendkívüli kölcsönt fog fölvenni a megváltás keresztülvitelére. A regaletulajdonosok valószínüleg minden 5 frt jövedelem után 83,4 frtat kapnak kötvényekben , akinek e szerint 1200 frt regale-jövedelme van, az 20,000 forintot kap kötvényekben. Az összes kisebb regálék megváltására — alapul véve 10 millió évi regálejövedelmet — 180 millió forintnyi kötvényeket kell kibocsátani. Ismételjük, hogy ezek a „N. Fr. Presse“ kombinációi. Országgyűlés. A képviselőház ma Boér Antal korelnöksége alatt ülést tartott, melyre a tagok nagy számmal jelentek meg. Széchenyi Aladár körjegyző felolvasta az elnöki jelentést, mely szerint eddig Gulácsy Dezső,,Kende Mihály, Hoitsy Pál, Károlyi Gábor gróf és Éles Henrik megválasztatásának érvényessége ellen adtak be kérvényeket. A kérvényeket ki fogják adni az illető osztályoknak. A képviselők ezután beadták megbízó leveleiket. Benedek Elek körjegyző felolvasta a névsort és a képviselők betűrendben jelentkeztek mandátumuk átadására. Következett a kilenc osztály kisorsolása. Az osztályok holnap délelőtt 10 órakor fognak megalakulni és átveszik a hozzájuk utalt megbízó leveleket. A legközelebbi ülés hétfőn délelőtt 10 órakor tartozik. A ceglédi mandátum. A ceglédi képviselőválssztásnál kisebbségben maradt Verhovaypárt lépést fog tenni a ceglédi választás eredményének esetleges megreperálására. Holnap szombaton délelőtt kilenc órakor a Verhovay-pártnak hatszáz tagú küldöttsége érkezik külön vonaton Budapestre, hogy a képviselőházban petíciót nyújtson be Komjáty Béla megválasztatásának érvényessége ellen. A deputáció azonban nem éri be ezzel a hivatalos lépéssel, hanem felkeresi egyúttal Irányi Dánielt, a függetlenségi és 48-as párt elnökét és Komjáthy Bélát, Cegléd megválasztott képviselőjét, hogy szemmel láthatólag is demonstrálják többségüket és Komjáthy Bélát a mandátum letevésére bírják. A monstre deputáció minden valószínűség szerint feljön Budapestre, mert — értesülésünk szerint — Komjáthy Béla hrsz, képviselő a mai napon expressz-levelet kapott párthiveitől, azzal az értesítéssel, hogy szükségtetén holnap ük is beállítanak B ’dapestre különvonatog, Wk,k&.. Jt.Sídig jóval többen, mint a V. e .Shevay-pártiak. Komjáthy Béla azonban feleslegesnek tartja az ellendeputációt és kérte j járthiveit, hogy maradjanak otthon. Úgy Komáthy Béla, mint Irányi Dániel elfogadják a Verhovaypárti deputációt. — Egyúttal éojogemlítjük, hogy Komjáthy Béla, kit Karcagon is megválasztottak, a párt eddigi diszpozíciói szerint a ceglédi mandátumot tartjameg. A ceglédi kapitány távíró útján tudatta a fővárosi rendőrséggel, hogy a hatszázas küldöttség külön vonata szombaton reggel 9 óra 10 perckor érkezik az osztrákmagyar államvasút budapesti pályaházába. Török főkapitány hosszabb ideig értekezett a belügyminisztérium vezetőjével s a tőle nyert utasítások szerint elrendelte, hogy a rendőrség kiküldött közegei minden néven nevezendő tüntetésnek elejét vegyék. A képviselőház első alelnöki állására a szabadelvű párt köréből valószínűleg Csáky László grófot fogják kandidálni. Szerb képviselők értekezlete. A horvát- és szlavónországi szerb nemzetiségű képviselők kezdeményezésére az országgyűlés szerb nemzetiségű képviselői, ma délben értekezletre gyűltek öszsze. Elnökké Nikolics Fedor báró, alelnökivé Kresztics J. és jegyzővé Szevics J.dr. választatott meg. Gyurkovics képviselő fejtegette az értekezlet egybehivásának okait a horvát tartománygyűlés szerb körének utasításai értelme- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Az őszi műtárlat. — Saját tudósítónktól. — A sugárúti műcsarnokban holnap nyílik meg az őszi kiállítás első sorozata. Kétszáznegyvennégy mű látható benne, százharmincnégy művésztől, akik közül ötvenöt magyar. A többi francia, belga, német, olasz és norvég. Lengyel csak egy van, de ez az egy Siemiradzki Henrik, akitől a tárlat egyik legbecsesebb képe van.A kalózok barlangjai, ez a kis vásznon is nagyszabású munka, tündöklő e kitűnő művész fényes tulajdonságaival. A tengeri rablók vezére elé új zsákmányt hoznak a legények: rabszolgákat és aranyat. Amit Siemiradzki festeni tud csillogó ércben, élő húsban, csodálatos szövetekben, az mind ott van e képen, amelyet drámai mozgalomra lendít a kompozíció ereje. Az idegen művek között ez a kiállítás legkiválóbbja. A többi csak utána következik, s a százhuszonnégy külföldiség között van akárhány oly feltűnően gyönge dolog is, amelyet otthon az idegenben aligha fogadott volna be komoly kiállítás. Mikor először hívtuk meg tárlatunkba a külföldet, helyes volt lehetőleg mindenkit részesíteni a vendégszeretetben, mert arról volt szó, hogy mintegy ide szoktassuk az idegen művészeket. Ma azonban a magyar képzőművészeti társulat kiállításai és Budapest nem aféle „vidék“ többé Európának, s nem az a jámbor ország, ahol hazájukban nem boldoguló kis próféták ünneplésre találnak. Mindazt nem szemrehányáskép mondjuk ; ez ellenkezőleg ép művészeti állapotainknak immár hatalmasan konszolidált állapotára van. De a meglevő erőket mérlegelni tudni : ez mindenben a bölcs politika. Természetesen mindez nem illik a külföld ama jeleseire, akik Siemiradzkin kívül is elegen vannak s akiket mindig öröm látni kiállításainkon. Verhas három zseniális képet küldött, mindeniken az ő mindig uj és uj tengerével. Verstraete tájképfestő múzsáját szintén három mű képviseli: egy virtuóz hótanulmány, a haldoklók szentségét vivő pap, minisztránsgyerekek és siró asszony staffázsával; holdfeljötte a pusztán és egy mély hatású őszi bükkerdő, a hervadás és alkony elégikus színeivel — a tárlat legszebb idegen tájképe. Moreau de Tours, a merész impresszionalista „Esti nyugalom“ című, a szokottnál kevésbbé feltűnő művét küldte el Parisból. Abry Leontól, az asszonyi szépség dicsőítőjétől négy mű látható a különböző termekben ; kellemes valamennyi, de legbájosabb az „Egyedül“ : etűd tompa színekkel, egy hamvas vöröshajú leány, szmirnai szőnyegen mélázva. Pikil Walter müncheni művészé lesz a tárlat egyik legnépszerűbb képe: a vasárnapi iskolában az öreg tanító, aki egy csomó ájtatosan hallgató gyönyörű gyermeknek felolvas. Berger Ernst müncheni festőé a kiállítás legnagyobb vászna, egy triptychon a nagyteremben, a Jungbrannenről szóló német rege: a szegény öregaszszonyt, aki az első szárnyon álmodozik, megfiatalítják a forrás vizében játszó najádok. Berger édeskés tetszetősséggel festi a női idomokat és testszint, amire elég alkalmat adott neki a sok ruhátlan tündér. Akár csak e német regekép hármas keretéből lépett volna ki egy negyedikbe a „bájrámi menyasszony“, aki szintén olyan selymes fehérbőrű nimfa és török papucsot himbál a lábán, annak a jeléül, hogy ő a szultán háremének leendő belső rendes tagja. Adam Emil, szintén Münchenből, Erzsébet királyné lovas képét állította ki. Gérome Léon, a párisi nagy művész, ismét fürdő nőket mutat be az ő könnyed bravúrjával. Az olasz képek között szembeötlenek Martine 11 i gyümölcsei ; ez a római műmész virtuóz módra festi a barackok bársonyát és a szőlőfürtök hamvas selymét, ép úgy, mint a francia Bergere t, aki szintén gyönyörű egy tál szőlőt árul harmadfélezer frankért. Az olaszok sok Velencét ontottak a kiállításba , a sóhajok hídját, lagúnákat és külvárosi zsanérokat, de a legtöbbnek inkább márk-téri műárus-kirakatokban volna helye, utazó angolok mecénásságát kikérni. A külföldi gyönge munkák felsorolása haszontalan és hosszú munka volna. Csak annyit mondunk felőlük, hogy a kiállítás leggyarlóbb tárgyai nem honi termésűek. Az előzetes kritika a mi kezdőink iránt sokkal szigorúbb volt, mint a vendégekkel szemben és ez dicséretére válik úgy neki, mint a magyar képzőművészetnek. A magyar munkák között az elsőség Benczúr Gyula két művéé ; az egyik Csekonics Endre gróf arcképe, a másik rokokó vadászkép-vázlat. Az arckép méltó párja ama többinek, melylyel a mester itthonléte óta családi képtáraknak adott múzeumi jelentőséget. A vázlat — őszi erdőn száguldó képek, a falka nagy lova körül — ismét egyike Benczúr XV. Lajos korabeli remekeinek. Ugyanily gyönyörűséggel nézzük Mészöly Géza három művét, melyekben ott él az ő egész kedves művészete. Ligeti Antal is küldött egy képet, mely azonban nem Lacházát ábrázolja, hanem Lándzséropronmegyei várat, az érdemes tájképíró ecsetének minden kiváló főulajdonságával. Vast.tyrk Györgytől srógyi BUDAPESTI HÍRLAP, (270. sz), 1687. október 1.