Budapesti Hírlap, 1887. október(7. évfolyam, 270-300. szám)
1887-10-29 / 298. szám
Budapest, 1887. VII. évfolyam 298. sz. Szombat, október 29. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Alázatos csehek. Budapest, okt. 28. Taaffe győzött és a csehek megadták magukat. Bécsben és széles Ausztriában ez a hír s miatta nagy a fölindulás sörházakban és kávéházakban. A válságnak vége, válság talán nem is volt, ha volt, nem a kormányra, hanem a csehekre nézve len veszélyessé, a minisztérium nem engedett, a csehek támadtak s visszaverettek. Támadtak egész erővel, nyíltan, határozottan, a sajtóban hónapok óta izgattak Gautsch közoktatásügyi miniszter személye és középiskolai rendelete ellen, mely több cseh iskolát megszüntetett; a rájáratban Rieger interpellált e miatt s a miniszterelnökhöz intézte szavait; a kormánynak a cseh képviselők memorandumot nyújtottak be, a csehek közoktatásügyi sérelmeit és követeléseit tartalmazót. Rieger a császárhoz ment panaszkodni, kérni. E nagy akció folytán a csehek a többi tobbpárti körrel alkudoztak, a miniszterekkel tárgyaltak, a többség végrehajtó bizottsága ismételten ülésezett, a császár elnöklete alatt minisztertanács tartatott, az határozott — a csehek követeléseikkel elutasittattak. Nemcsak elutasittattak, keményen megleckéztettek. Tudtul adatott nekik, hogy Gautsch miniszter fog maradni, hogy rendelete sem visszavonatni, sem módosittatni nem fog, hogyha tetszik, ezt Taaffe a parlamentben válaszképen Riegernek ki fogja jelenteni, azután a csehek lássák, akarnak-e vitát provokálni, vagy sem, akarnak-e oppozícióba menni, vagy nem akarnak? Kaptak ugyan engedményeket az ipariskolák terén és a cukoradónál a kiviteli díjak fölemelése által, de ezeket nem tekinthetik kompenzációként a rideg elutasításért a középiskolai kérdésben. Ez nem cukor a keserű labdacsra, ez külön dolog. A kormány a tekintély elvi álláspontjára helyezkedett velük szemben, hogy nem hagyja magát a csehek által tolatni, cibáltatni; a minisztérium függetlenségének álláspontjára a parlamenti pártoktól; a miniszterek szolidaritását szegezte a csehek személyeskedése ellen, kik egyetlen minisztert szemeltek ki, hogy csorbát üssenek vele a Taaffekabineten s ezt a nemzetiségi politika és a föderalizmus lejtőjére szorítsák. A csehek a szakításig megfesziték a húrt. Csaknem elpattant. De midőn látták, hogy célt nem érnek, nagy elkeseredéssel kapituláltak. Nem kívánták interpellációjukra a választ hallani, melyet Taaffe, Gautsch és Ziemialkovszki miniszterek velük bizalmasan közöltek; lemondottak az egész középiskolai vitáról és követeléseikről; lemondottak a közoktatási miniszter elleni támadásról; lemondottak fenyegető oppozicionális szándékukról; elhatározták, hogy a fölizgatott cseheket csillapítani, a nemzethez megnyugtató és magyarázó levelet fognak írni; elhatározták, hogy maradnak hű kormánypártiak, Taaffe követői. Csatából, melyet elvesztettünk, futni szégyen, de hasznos. A cseh oroszlán bőgése elhallgatott, kettős farkát szelíden csóválja, s mint pudli követi Taaffet, az állatszeliditet, ki őt megverte. Taaffe büszke lehet győzelmére. Poziciója ezáltal Ausztriában nagyot javult. Az éles ellentét: a németek gyűlölete igen enyhült. Mert kiváló német érdeket védett meg, midőn a cseheket hátrább szokta, s bebizonyítá nekik, hogy nem ők az urak Ausztriában, sőt nélkülözhetők, hogy a minisztérium kormányoz szívesen velük, de ha kell nélkülük, sőt ellenük. De a csehek is, midőn a Taaffekormány igájába hajtották fejüket, okosan cselekedtek, bolondul, hogy így neki rontottak. Quid quid agis, prudenter agas et respire finem. A csehek nem hitték, vagy nem gondolták meg, hogy hadjáratuknak ily békekötés lesz eredménye. Rosszul számítottak. Félreismerték Taaffels nagy befolyását az udvarnál, föltették róla, hogy velük paktál; nem fontolták meg, hogy Gautsch germanizáló törekvései mögött a hadügyminisztérium és a katonapárt áll, mely remeg tőle, hogy ha csupa nemzetiségi középiskolák lesznek, nem kap majd német tisztikart és a hadseregegysége dugába dől, ha az Armeesprache fentartható nem lesz, igen el voltak ki- A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA, Csurgó. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Csurgó, ahol a múlt szerdán Csokonai Vitéz Mihály emlékének egy szerény kegyeletes ünnepet rendezett a református gimnázium ifjúsága, tanárainak vezetésével és részvételével, Somogy délnyugati szélén fekszik, közel a Drávához. A város, melynek mintegy 8000 lakosa van, egy jó zeneköltemény törvényei szerint épült, amennyiben van első része, középső tétele és befejező része. Az első rész a régi Csurgó, melyet száz évvel ezelőtt ős tölgyerdő választott el egy Alsók nevű falutól. A régi Csurgóban áll a katolikus templom Árpádházkori tornyával. Csokonai egykori lakóháza, mely megérdemli a viskó nevet negatív nagyságánál fogva, de 1876-ban is és 81-ben is restauráltatván, igen jó karban van ; ott van továbbá a hosszú épület, a mely az iskola volt Csokonai idejében, ma uradalmi cselédház és ott van végül a „Darudhoz címzett vendéglő, jobban mondva kocsma, a melyben ha látni kívánod, megmutatják a szobát, melyben Csokonai iddogálni szokott. Egyébként a régi Csurgó egy jobb falutól csak annyiban különbözik, a mennyiben főutcáján gyalogjáró van téglából. Ahol ez a régi Csurgó érintkezett az őserdővel, oda épült a múlt század utolsó tizedének első éveiben egy buzgó katolikus ember költségein és akaratából a református gimnázium. Persze, ez a katolikus ember nem volt kisebb ember, mint a nagynevű Festetich György gróf, aki, azt hiszem, Magyarország számára a Dráván végvárat akarván építeni, emelte a gimnáziumot. Hogy mily geniálisan látott a jövőbe, mutatja az, hogy ez a végvár, anélkül, hogy a katonai várak költségeit emésztené fel, megnyitása napja óta fegyverszünet és békekötés nélkül szakadatlanul tüzel, harcol a hazáért, a legnemesebb és leghathatósabb fegyverekkel és a múlt szerdán is csatát nyert, míg a más amaz időbeli várak egy része romban hever, egy része teher békében, nem védelem harcban, a többi is csak holt erő, még a „Komáromi szűz“ szolgálatai is kevesek és kétes értékűek. Szemben a gimnázium száz éves, masszív és érdekes épületével áll a kéttornyú ref. templom, mely 10—15 évvel ezelőtt kollektákból épült. E két épület folytatását teszi két házsor és ez az írt Csurgó, melynek derekán épült az állami tanítóképzőintézet. Szép nagy ház, kitűnően berendezve, jeles tanári karral, amely a nép számára nevel oly képzett tanítókat, a minőkre a mi földünk népének szüksége sincsen. A csurgói intézet növendékeit bátran el lehetne hozni a főváros elemi iskoláiba tanítóknak. A város e része a középső s elnyúlik Alsókig, amely bezárja a községet. A város hossza közönséges sétáló lépésekben megüti a két órajárást; szélessége a derekán egy perc. Itt a régiből nem maradt fenn csak egy óriás szép tölgyfa, mutatónak az őserdőből és a nyugati házsor mögött egy kis liget maradványa, melybe valamikor Csokonai kijárt tanítványaival, hogy „tanteremnek“ használja a kies helyet. A kegyelet e kis facsoportot ma is Csokonai-ligetnek nevezi. A gimnáziumnak van egy Csokonai nevéről nevezett önképzőköre. E kör olvasótermét fogja díszíteni a régi költő-tanár arcképe, mely szerdán lelepleztetett s mely jó részt az ifjúság által gyűjtött pénzen szereztetett be. Az ünnep, melyről egy telegramra immár értesítette olvasóinkat azzal a rövidséggel s azokkal a tévedésekkel, a melyek már a telegrammok tulajdonságai, a református templomban ment végbe, melynek szanktuáriumában (szabad így mondani ?) áll az egyszerű szószék. Ezelőtt volt a kép fölállítva, zöld lepellel lebontva, babérkoszorúval övezve és zöld fenyőgaly-diszszel, mintegy ligetbe állítva. Az ifjúság a templom karzatát sűrű tömegekben foglalta el és énekkara a himnusz első strófájával nyitotta meg az ünnepet. Ezt követte a gimnázium jeles igazgatójának, Vida Károly dr.-nak rövid megnyitó beszéde, mely igen tapintatosan irta körül az ünnep szerény mivoltát s őszinte, meleg hangjával megadta mintegy a hangulatnak az alaphangot, az ítéletnek a kellő szempontot. Kondor József tanár következett ezután egy emlékbeszéddel Csokonairól. A beszéd nem volt hosszú, de annál érdekesebb. Nem terjedt ki, amire csábítva lehetett, a költő életének ismertebb és regényes epizódjaira, hanem Csokonai somogyi dolgaira szorítkozott. Remélem, lesz alkalmunk e szép dolgozatból egy tárcára valót közölni. Mai számunk 12 oldalra terjed.