Budapesti Hirlap, 1888. május (8. évfolyam, 121-150. szám)

1888-05-10 / 130. szám

b BUDAPESTI HÍRLAP. (130. sz.) 1888. május örökös pedig a közelebbi hetekben mint gya­logsági felügyelő megy oda. — Erzsébet fő­­hercegasszony, a spanyol régenskirálynő anyja, ma Madridból Párisba utazott. — A király D­é­c­s­e­y Lajos nyugalmazott járásbirónak, a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül, a királyi tanácsosi címet adományozta. — A görög királyi pár Alexandra hercegnővel és Miklós herceg­gel az „Anophitrite“ yacht fedélzetén e hó 1-én több heti tartózkodásra Korfuba érkezett. — (A felgyógyult Trefort.) T­r­e­f­o­r­t mi­niszter, ki eddig lakásán intézte hivatalos teendőit, hosszas betegsége után ma jelent meg először mi­nisztériumában. Váratlan megjelenése nagy feltűnést keltett s a hivatalnokok ovációval fogadták.­­ (József főherceg Jókaihoz.) Jókai volt az első, a­ki levélben tudósította József főher­ceget,hogy az akadémia közgyűlésén tiszteletbeli taggá választatott. Levelében azt is megírta, hogy a vá­lasztás az összes szavazatokkal egy ellen történt s „az az egy valószínűleg olyan valaki, a­kinek hite és vallása tiltja valaha igennel szavazni“ — végül örömét fejezi ki a felett, hogy h­a már mint tűz­oltó nem lehet kollégája a főhercegnek — a­mit egyszer a főherceg szemére lobbantott — az aka­démiánál utólérte a kollégaság. Erre — mint a „Net“ írja — a következő levélben válaszolt J­ó­­z­s­e­f főherceg Jókainak , Budapesten, 1888. 8­5. Tisztelt barátom. Fo­gadja őszinte hálámat szíves üdvözletéért, mely iga­­zán az első lepett meg, új minőségemben. Ipar­kodni fogok azt kiérdemelni. Elmosolyodtam a hit és vallás által tiltott „igen“-nek, de nagyra becsü­löm, ha valaki erősen tartja az elveit és fontos ok nélkül meggyőződését el nem hagyja és nem vál­toztatja. Magam is büszke vagyok most már igazi akadémiai kollégája lehetni, midőn valóságos tanít­ványa voltam, azon korszakban, mely távol tartott hazámtól. Könnyen megeshetett volna akkor, hogy elfelejtettem volna anyanyelvemet, ha folytonosan nem olvastam volna mostani kollégám munkáit. Maradok váltig, legőszintébb barátja József. — (A herceg­primás Mária Terézia szobrá­nál.) Simor hercegprímás pénteken Bécsbe uta­­zik s a magyar klérus élén jelen lesz a Mária Te­­rézia-szobor leleplezésén. — (Megdobálták címerünket.) A milánói „Corriere della Sera“ jelenti Rómából,hogy Schil­ler Lajos budapesti illetőségű festő tegnap kővel megdobálta a vatikáni osztrá­k-m­a­­gyar nagykövetség címerét és több ablakot betört az épületen. A festőt elfogták. Azt hiszik, hogy magánboszúból támadt dobálózási kedve. — (Hornig dr. veszprémi püspök) preko­­nizációja e hó 12-én fog Galimberti pápai nunciusnál végbemenni. A processzus kanonikus szertartásánál, mint tanult Steiner Fülöp pápai prelátus és Csernoch János dr. hercegpri­­mási titkár és udvari káplán fognak közremű­ködni. — (Magyar iparosok Bécsben.) Az alsó­ausztriai iparegyesület rendkívül szives levelet inté­zett az országos magyar iparegyesület elnökségéhez, melyben a magyar iparosokat testületi megjelenésre hívja meg az e hó 14-én megnyíló jubileumi ipar­­kiállításra. A levél, melyet Matscheko elnök és A­u­s­p­i­t­z dr. titkár írtak alá, emlékeztet arra a feledhetetlen fogadtatásra, melyben 3 év előtt az orsz. magyar iparegyesület az osztrák kollégákat részesítette és reméli, hogy a magyar iparosok most alkalmat fognak nyújtani a szíves vendéglátás vi­szonzására. Mint értesülünk, az országos iparegye­sület el is megy testületileg a bécsi kiállításra.­­ (A rendőrség köréből.) A fővárosi állam­rendőrségnél­­legközelebb több rendbeli személyi változások és előléptetések fognak történni. Ez ügyben tegnap a belügyminisztériumban tanácsko­zás volt, melyen Török János főkapitány is részt vett. S­p­­­ó­n­y­i Ödön báró detektívfőnököt hír szerint rendőrtanácsossá fogják kinevezni.­­ (Katonai hírek.) A fővárosi idegen tarta­lékosok második tavaszi fegyvergyakorlata a napok­ban ért véget. A harmadik ciklus május 14-én kez­dődik s 13 napig tart. Erre a gyakorlatra mintegy 300 tartalékost hívtak be.­­ A Budapesten lakó idegen illetőségű hadkötelesekkel az utóállitások most kezdődtek meg s július végéig tartanak. Az utóállitások minden héten kétszer, szerdán és szom­baton délelőtt folynak a rendes sorozó bizottság előtt az üllői-úti kaszárnyában.­­ (A bukaresti merénylet.) Preda Fon­­tanareanut, a­ki belőtte a román királyi palota egyik ablakát, az orvosok őrültnek tartják. Kü­lönben igen rovott múltú ember. Egy ízben elitél­ték emberölés miatt, de kegyelmet nyert. Indulatos természetű, iszákos és az a rögeszméje, hogy be­széltessen magáról.­­ (Leszúrta hadnagyát.) Szenzációs esetet jelent pécsi levelezőnk. Pécsett a honvéd-sátor­táborban múlt csütörtökön este tiszti mulatság volt, mely után B­a­k­s­y Pál honvédhadnagy és N­é­­m­e­t­h Lajos honvédhadapród-tiszthelyettes együtt mentek a tiszti lak felé. Útközben Németh, kinek fejébe szállott a bor, kirántotta kardját s hadonászni kezdett. Baksy felszólította a tiszthelyettest, hogy tegye vissza kardját, mert elveszi tőle. Németh azonban kedélyeskedve tovább vagdalkozott. Baksy elkapta a kardot és ki akarta csavarni Németh ke­zéből s e dulakodás alatt a kard Baksy hadnagy hasába fúródott. A sebesült hadnagyot más­nap a katonakórházba szállították, a­hol vasár­nap éjjel meghalt, mivel a kard a be­leket is áthasította. Az esetet mindez ideig titokban tartották s csak a hadnagy halála után lett köztudomásúvá. A tiszthelyettes ellen meg­indították a vizsgálatot.­­ Más verzió szerint a szerencsétlen eset igy történt: Baksy, kit most ne­veztek ki hadnagynak, vacsorát adott társainak elő­léptetése örömére. Vacsora után Baksy boros fővel felhívta egyik társát, Némethet, hogy tréfából pró­báljanak egy kardpárbajt. Németh ráállott s Baksy ez alkalommal szurási sebet kapott. Baksy a sebet elhanyagolta, vérmérgezés történt s a hadnagy en­nek következtében halt meg. Halálos ágyán kérte, hogy kétségbeesett barátját ne büntessék meg.­­ (A kisdednevelési kiállítás) előkészítő bizottsága mai ülésén elhatározta, hogy a kiállítást 1889 nyarán nyitja meg s nyitva lesz egész nyáron át. A főváros holt szezonját bizonyára sokban fogja élénkíteni az érdekes kiállítás.­­ (Paris város ablaka.) Párisi levele­zőnk írja : A párisi nagy Arc de Triomphe, melyet I. Napoleon emeltetett német- és olaszországi győ­zelmei után, tudvalevőleg megkoronázza azt a magas­latot, melyen át az 'Avenue des Champs Elysées vonul mértani szabályossága egyenes vonalban a Tuileriák kertjétől egész az erődítésekig. Ha az em­ber éppen közepébe ál a Tuileriák kertjének, akkor a diadalkapu középső nagy ívét úgy látja, hogy a kapun túl eső Concorde-tér obeliszkje éppen köze­pén osztja két részre az ívet. Minden esztendőben egyszer, május 5-én, a diadalívnek éppen ebben az obeliszk által képezett tengelyében nyugszik le a nap. Az­nap figyelték meg először ezt az érdekes véletlent, mikor I. Napóleon Szent­ Ilona szigetén meghalt. Ez idén kiváló szépen lehetett látni a tü­neményt. Vérvörösen nyugodott le a nap s az obe­liszk által ketté választott bíboros golyó a diadal­íven, mint valami óriási ablakon át tekintett be Páris városára. Följegyzésre méltó, hogy Boulanger hívei még nem foglalták le a szép tüneményt a tá­bornok számára, hogy azt valami költői összefüg­gésbe hozzák Boulanger missziójával.­­ (Kapós tallérok.) Az olasz-afrikai bonyo­dalmak sok dolgot adnak a bécsi pénzverő inté­zetnek. Az olasz hadseregnek ugyanis, hogy Afri­kában boldogulhasson, szüksége van Mária-Te­­r­é­z­i­a tallérokra, mert ezen a pénzen tudvalevéleg kapva kap minden afrikai kereskedő. A triétyi bankházak az olasz kormány megbizásából tettek megrendelést a bécsi pénzverdénél s most minden héten 30—40,000 darab Mária-Terézia tallért szol­gáltatnak át az olasz kormánynak, mely Afrikában összes fizetéseit ebben a pénzben teljesiti.­­ (A „Jó szív“-bazá­r pongyolában.) Hol­nap, áldozócsütörtökön, délután 2 órakor nyílik meg a városligeti nagy iparcsarnokban az árvízkárosul­­tak javára a bazár. Ma délután 6-kor tartották be­lőle a főpróbát, csak hogy még se a díszletek, se a kellékek nem voltak készen. Az előkelő és bájos elárusitónők mind megjelentek s a kiosztott szere­pek szerint mindenki elfoglalta kijelölt helyét, me­lyen holnaptól kezdve három napig árulni fog. Kü­lönben még teljes rendetlenség uralkodott, az egyes elárusitó-pavillonokat és fülkéket a munkások csak ma díszítették szövetekkel s nagy ládákat gördítet­tek be, melyekből kirakták az elárusítandó porté­kákat, csecsebecséket szedtek elő. A bazár az ipar­csarnok közepét foglalja el s a szökőkutat veszi körül. A tárgyak áráról nem kaptunk semmiféle ha­tározott felvilágosítást, de arról biztosítottak, hogy nem lesznek túlságosan magasak és senki meg nem fog szólíttatni, hogy vegyen valamit. A bazárnak van több vendéglői helyisége, melyekben italok, ételek kaphatók. A bazár esti 10 óráig lesz nyitva. Nagyon számítanak arra, hogy holnap a lóverseny után az egész arisztokrácia oda fog menni. Az ipar­csarnok előtt este 10-ig katonazene s villámvilági­­tás mellett korzó. Bent a bazárban cigánymuzsika lesz. Beléptijegy 50 kr. — (Elfogott tengerészkapitány.) Trieszt­­b­e­l táviratozzák . Városunkban kínos feltűnést kelt P a n­e­g­a­i grófnak, az „Achilles“ Lloyd-gőzös ka­pitányának, Raguzában történt elfogatása. A­mint az „Achilles“ Raguzában kikötött, két csendőr lé­pett a fedélzetre és elfogta a kapitányt. A kapi­tányt még aznap, egy másik hajón, Zárába szállítot­ták, hol most fogva van.­­ (Egy pánszláv izgató vége.) Jelentettük annak idején, hogy S­z­a­­­v­a Károly klenóczi evan­gélikus tanító ellen, ki a „Domovy Kalendar“ címü pánszláv képes naptárt adta ki és abban a magyar nem­zet ellen agitált, egyházi felsőbbsége megindította a fenyitó eljárást. A kishonti esperesség Szalvát hivatal­­vesztésre ítélte, melyet a tiszai egyházkerület fenyitó bírósága is helybenhagyott. Innen az ügy az egyetemes gyűlés törvényszéke elé került, mely megerősí­tette az ítéletet s igy a pánszláv tanító, legalább mint ilyen, nem szolgálhatja többé a pán­szláv tanokat.­­ (Angol passziók.) Alig múlik el hét, hogy az angol arisztokrata családok egy-egy sarja ne sze­rezne kellemetlenséget a családjának demokratikus hajlamaival. Ma egy earlnek eszébe jut mellékfog­­lalkozásképen bérkocsisnak felcsapni, holnap egy kékvérű angol belefelejtkezik a munkás kék zubbo­nyába, a harmadik borkereskedő lesz, a negyedik gabonában csinál és igy megy tovább. Most egy előkelő angol a rendőri pályát találta igen szépnek és Lichfield earlnek második fia Stafford grófságban rendőri szolgálatokat teljesít. A hölgyek is követik az urak példáját. Az özvegyé lett lady Elynek egyik unokája „Madame Viktoire“ Bondstreetben divatáru üzletet nyitott, melyet kizárólag a magas ariszto­krácia hölgyei látogatnak. A mikor az üzletet meg­nyitotta Madame Viktoire, nagy társaságot hivott egybe s igy igyekezett üzletének reklámot csinálni. Az arisztokrácia hölgyei igen tudják méltányolni, hogy társaságuknak egyik tagja ily vállalatba fo­gott, már csak azért is, mert remélik, hogy a kék­vérű a kékvérűvel szemben kíméletesebb lesz — a számlák dolgában.­­ (A bolygó uzsorái.) Újra rossz fát tett a tűzre R­e­i­s­z Dávid, a hirhedt uzsorás s újra Amerikába szökött, honnét csak a télen tért vissza régi hazájába egy kis honi börtönlevegőt színi. Harmadéve adósai üldözték ki az ország­ból uzsorafeljelentéseikkel , most a hitele­­z­ő­i elöl szökött meg. Akkor egy trafikosnőt vitt magával útitársul, most egy W­e­i­t­z­­n­e­r J. nevű ur a kísérője, kivel együtt csaltak meg több budapesti és bécsi kereskedőt. Összevásároltak több száz forint értékű ékszert részletfizetésre s mire az első részlet esedékessé vált, hire-hamva sem volt a komponistáknak. A hitelezők csak ma tudták meg, hogy a két úr hirtelen elutazott s jelentést tettek róla a rendőrségnek. R­e­i­s­z Dávidnak különben még egy fontos oka volt a kivándorlásra. E hó 14-én kellett volna ugyanis törvényt állania a budapesti büntetőtör­vényszék előtt egy száz percentes uzsoraügyletért, melyet egy helybeli koporsókereskedővel kötött. Úgy látszik, nem igen bízott a por szerencsés kimenete­lében s újra Amerikába szökött. Vajha mielőbb kö­vetnék példáját a többi uzsorások is.­­ (Robbanás egy pincében.) Mennydörgés­szerű robbanás riasztotta föl ma délután három óra tájban az Erzsébetváros lakosságát. A robbanás az akácfa­ utca 64. számú ház pincéjében történt s ki­csibe múlt, hogy emberélet nem esett neki áldoza­tul. A dolog úgy történt, hogy a Greger Emil és társa olaj- és festékkereskedő cég, melynek ebben a házban van az üzlete, délután két órakor egy korsó ligroint küldött a pincébe. A korsó a bolti szolga ügyetlensége folytán összetörött s a könnyen robbanó folyadék szétfolyt a pince talaján. A szolga homokot hintett a folyadékra, azt hívén, hogy ezzel elejét veszi a veszedelemnek. Nemsokára ezután N­i­k­e­c­z­k­y László kereskedősegédnek valami dolga akadt a pincében s a­mint meggyujtotta a gyertyát, a ligromnból kifejlődött gáz iszonyú erővel felrobbant. A robbanás elpusztította a pince fölé épült házmesteri lakást, melynek padlója felrepült a szoba padmalyáig, a bútorokat pedig izzó-porrá törte. Nikeczkynek a láng összeperzselte az arcát, komolyabb baja azonban szerencsére nem tör­tént. A szerencsétlenségről értesítették a rendőrsé­get s a tűzoltóságot. Az utóbbi részéről megjelent a VI. kerületi s a központi tüzérség, de mire a veszedelem színhelyére értek, már nem akadt tenni­valójuk. A megsebesült kereskedősegédet a rendőr­ség bevitte a Rókus-kórházba.

Next