Budapesti Hirlap, 1888. június (8. évfolyam, 151-180. szám)
1888-06-01 / 151. szám
Budapest, 1888.__________ Vill. évfolyam 151. sz. Péntek, junius I. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre ? frt, negyedévre 8 frt 60 kr., egy bóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Lukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Delegációk. Budapest, máj. 31. Jönnek már a delegációk,, hozzák a külügyminisztérium békepolitikáját és a hadügyminiszter háborús követeléseit. Kálnoky megnyugtató nyilatkozatokat fog tenni a barátságos viszonyról az összes hatalmakhoz, Bauer pedig sokat fog beszélni ezen jó barátok hadikészületeiről, melyekkel lépést kell tartanunk, hogy a béke tőlük biztonságban maradhasson s monarchiánk nagyhatalmi állása minden eshetőséggel szemben megóvassék. A nóta a régi, de a követelés ni. Még pedig a legújabb rendkívüli hadikészületekre még ez évben 47 3 millió kívántatik, a rendes hadibudget pedig 46 millióval, a rendes rendkívüli 0-8 millióval fog emeltetni s igy a delegációknak lesz szerencséjük 49-7 millióval szaporítani a katonai kiadásokat. Drága nekünk ez orosz háború békében. Amennyit már arra elköltöttünk, ha összeadnák, talán a háború is kitelt volna már belőle. Sokan azt hiszik, hogy esztendőre okvetlen kitör. Tavaly is ezzel biztattak, harmadéve is. Úgy vagyunk vele, mint a vargainas a veréssel, annyit ijesztgetnek vele, hogy bárcsak már meglett volna. De hogy háborúnk legyen a muszkával, Bécsiben sehogysem akarják. Most tüntették ki katonailag a cár testvérét, Pál nagyherceget, az apja II. Sándor cár nevű dsidás ezredben kinevezték öt ezredesnek. Ez bizonyítja, hogy a bécsi katonai körök a muszkák kedvét keresik. Egy másik körülmény még furcsább : a táborkar évi gyakorlatait ez évben nem Galíciában vagy Erdélyben, hanem az alpesi Tauern hegyláncon fogja tartani, elfoglalják a Gross Glocknert, csakhogy látszatát is kerüljék a hadgyakorlatokban annak, mint ha Oroszország ellen készülnének, nehogy provokálni látszassanak. Ily túlságig kíméletesek, ha Oroszországról van szó. Nagyon hatalmas az orosz párt Bécsben, az udvari, katonai és kormánykörökben. Minden áron szeretnék az orosz háborút elkerülni, mely csak arra jó, hogy a delegációk mindent megszavazzanak. Persze, ez az orosz barátság még nem elég békegarancia, mert a békéhez mindig kettőnek egyetértése kell, háborúra egynek akarata is elég. Hogy orosz párt van Bécsben, az kisebb békegarancia, mint az, hogy osztrák párt Szent-Pétervárott nincs, háborús veszedelem. De ma remélik, hogy Hl. Sándor cárt is elviszik Skiernievicébe. Yederemo, a 473 millió extra hadi kiadást mégis megszavaztatják s el is költik, miből Magyarországra esik 148 millió forint, ennyivel emelkedik az idei kvóta. Mit kapunk e pénzért ? Kapunk-e védműveket a Kárpát-szorosokba? Vagy csupa mondort varratnak belőle ? A BUDAPESTIHÍRLAP TÁRCÁJA. A legszebb tavasz. . Kép az antik Rómából. Ered a rög, a tavasz csókja érte a földet. Kipattant a mag levelet hajtva, vügy hasad a fákon, bimba feslik az ágon s a fák koronáján szerelmi dalát zengi száz madárpár. Sugárözön ragyogja be a kék távolt s a közelség mint aranyos fátyol rezeg ; a levegőben ragyogó atomok járnak bohókás táncot s a mezőn, gyepen virágos láncot húznak végig a Gráciák. Megújult az élet s a föld szivéből az érnek kristálytiszta gyöngyei buzognak elő, kacagva szalad végig a forrás a mókosult köveken, tükör gyanánt csillog a Tiber a part keretében, visszaragyogva a jellegtelen tiszta eget. Jön-megy a szellő, hízelgő csókkal fejtve le a bimbók zöld burkát, menyasszonydiszben pompáz a mandulafa s a Mars lassan kitárja mezteli virágát. Kóma díszei, viruló szüzek, koszorúkat fűznek, hogy fölékessék Mars isten oltárát. Kóma ereje, daliás ifjak jönnek villogó harci díszben, hogy hódoljanak a hadak istenének. A meddig a szem lát, sűrű néptömeg lepi el a a tért, amott vezetik az aranyos szarvú tulkot s a fiatal méneket, melyeket még nem ült meg lovas, hófehér gödölyöket virággal ékesítve terel elő amaz s a tavasz első mézét, tejét, a kikelet minden adományát csuporban, kosárban viszik. Ott áll az ősz pap az oltár előtt, mint emlékeztető jel a római nép amaz ígéretére, hogy ha a hadjárat részükre kedvezően végződik, a tavasz minden zsengéit Mars oltárán áldozzák föl az évben. Á a győzelem fényében ragyognak a fegyverek minden római harcos kezében. Mars kegyes volt és ifjú és öreg egyaránt büszke a kivívott diadalra ; most kell beváltani a hadak istenének tett fogadást; seregestül tódul a római nép bemutatni áldozatát. Fiaikra büszke anyák, agg harcosok, ifjú daliák, s a szüzek, a zsengék, szerelemre festő kebellel, a hadvezérek, fejekön hősi koszorúval, mind össze gyűltek. Bíbor csíkos ruhában a papok mint szent gyűrű állják körül az oltárt, melyen a száraz cserfa lángja magasra lobog. Ott állnak arany himzetü öltönyben Mars paizshordozói, tizenketten. Mindegyik dárdát tart kezében s jobbján szép müvü paizsot emel. Csak Egeria, a kegyes, tudja, melyik az igazi szent paizs e tizenkettő közül, de azt mindenki tudja, hogy tizenegyet közülük római kéz kovácsolt. Fortélylyal őrzik az ilyen drága ereklyét, mely az égből adatott Rómának. Az oltár szolgái készen várják az áldozatbemutatás kezdetét, aranymivű csészét készít helyére az egyik, felfogni a tulok vérét; bárdot villogtat a másik, hegyes kést emez, hogy kegyelemdöfésre mélyeszsze a fehér gödölyök gyenge húsába; tömjéntartót nyit fel amaz, illatos füstölőket rak kéz alá egymás, hogy a mozdulatlan főpap mindazt ujjával elérje. A főpap imádkozik , mély csendben nézi őt a sokaság, még suttogó hanggal sem meri senki útját állani az ég felé szálló imának, csak a fiatal hősök kezében zördül meg olykor a fegyver, melyet diadalkoszorúkkal ékesítve hoztak bemutatni Marsnak. „Légy dicsőitve, Mars, istene a harcok véres idejének, légy áldva mindenajkról, hogy száguldó harci szekeren mindig idejében jöttél segélyül, ha veszélyben volt a rómaiak vitéz serege! Légy imádva örök időkig, hogy visszatértek — bár sebekkel rakva — öreg harcosaink és győzelmi dalokkal az ifjú vitézek, akiket most küldtünk először csatába. Fogadd hálánk jeléül mindazt tőlünk, amit te diadalmas év zsengéi termésül ígérnek, ne használja, ne illesse emberi kéz e tavasz hozományát. Itt áldozzuk fel neked virágjában a leendő gyümölcsöt, a tulkot, melyet nem tört még járom, a csikókat, melyek még nem ismernek féket és mindazt, amit haszonra fordított volna ez évben a nép. Fogadd kegyesen, győzők Ura !“ így imádkozott a fehérkajú agg,, megérintve reszkető jobbjával az oltárt. És ime, csodák csodája, e pillanatban még egyet lobban a láng és aztán összehúzódva parázzsá, elalszik. Döbbenve áll a sokaság, ajkukon elnémul a lélekzet, mindegyik érti szoruló szívvel a jelt, hogy a harc Istene nem fogadja kedvezőn a felajánlott áldozatot. Mi az oka ? Vagy mit kíván még ? Megannyi kérdés minden tekintet. A hadak Istene rettenetes, nem szabad felidézni haragját. Ismét leborul az ősz pap a hideg köre, lelkét küldi a nagyhoz, hogy titkos sejtelem burkában ismertesse meg vele isteni akaratát. Mereven áll a nép, ked- Hai számunk 8 oldal. Füst. Budapest, máj. Sí. Nagy riadalom, zűrzavar, konfúzió lesz holnap a trafikokban. Senki sem kapja meg majd rendes szivarját, legalább nem a megszokott árban. A középsorsú hivatalnok, ha ötös kukát fog kérni, aprehendálva mondja majd a trafikosnak, hogy hisz négyest adott neki, és nehéz lesz megértetni vele, hogy téved, mert június 1-től a négyes kuba ötössé avanzsírozott, az ötös pedig „hatos“ lett. A „regalitását szívó is hiába fogja magyarázni, hogy a „kilences“ már rég kiment a forgalomból, ő csak 8 krajcárost ismert, mert a máig 8 krajcáros regalitás ára holnap már 9 krajcár. A szegény ember is hiába disputál, hogy a „rövid“ szivarnak 2 ki az ára, kérlelhetlenül megkövetelik tőle a 2'/a krajcárt. És aki éppenséggel régóta megszokott „yara“-szivarját fogja kérni, az kénytelen lesz itt fajta szivarhoz folyamodni, mert a „yara“ megszűnt. Holnap, június 1-től kezdve megváltozik az egész szivar- és dohányrendszer. A legmegszokottabb fajú szivarok árát fölemelték, más fajtákat kivettek a forgalomból és helyükbe új fajtákat hoznak. Időbe fog telni, míg eligazodik rajta a közönség és beletörődik. Hogy mikép fogadja? Ki tudná azt ma megmondani ? Valószínűleg csendesebben, mint a bajor ember, mikor a sör árát föl akarták emelni egy krajcárral mintenkint. Legfeljebb csendesen, úgy a foga közt fog egyet káromkodni és aztán fizetni. Ha csak némelyek nem tesznek úgy, mint a nánásiak, akik a szűz dohány elvesztése fölötti bánatukban elküldték pipáikat Tisza Kálmánnak, hogy szívjon hát , az elárvult pipákból és szivarszivó szopókáikkal prezentelik meg a pénzügyminiszter urat. Nincs is nagyobb kegyetlenség, mint egy jóindulatú pipás ember csöndes nyugalmát megzavarni. Szegény