Budapesti Hírlap, 1888. július (8. évfolyam, 182-211. szám)

1888-07-02 / 182. szám

1888. julius 2. BUDAPESTI HIBIiAP. (182. zz.) külön jogosítványai vannak. Ezzel szemben — végzi beszédét — feltétlenül ragaszkodunk, de ragaszko­dunk nemcsak mi ellenzék, hanem mondhatom,, ra­gaszkodik az egész magyar nemzet ahhoz, hogy a balkán-félszigeti szomszéd népeknek szerződésileg biztosított szabadsági és önállósági jogából egy haj­szálnyit sem engedünk ; semmi külön jogot ma­gunknak ott nem igénylünk, de semminemű nagy­hatalomnak több jogot, mint a­mennyi a berlini szerződésben minden nagyhatalomnak számára ki­kötve van, nem engedünk, általa elfoglaltatni nem tűrünk. (Hosszantartó zajos helyeslés.) Ebben az irányban bírjuk a kormánynak és pedig úgy a kö­zös minisztériumnak, mint a mi kormányunknak leghatározottabb, legkötelezőbb nyilatkozatait, úgy, hogy ezen iránytól eltérni kormányférfiaink ré­széről annyi volna, mint rút csalást elkö­vetni azzal a nemzettel, melytől éppen en­nek az iránynak fenntartása végett nyernek annyi áldozatot (Igaz, úgy van.) Erre a rút csalásra én őket, bár politikai ellenf­elek vagyok, nem tartom képeseknek. De ennek útját fogja ál­­lani, ha bármikor e tekintetben bárhol gyengeség mutatkoznék, a magyar nemzet tiltakozó szava, melynek ha kifejezést adok, biztos vagyok benne, hogy nemcsak saját pártom körében, de az egész közvélemény körében a visszhang elmaradni nem fog. (Igaz, úgy van! Hosszantartó élénk helyeslés és tetszés.) Ismétlem ezt, mert ez ma a legégetőbb tárgy és ezzel zárom beszédemet. Ismétlem azokat a szavakat, melyekkel a delegációban elmondott utolsó beszédemet zártam be. Mi a békét akarjuk, de az az erős hitünk, hogy az elhatározottság a béke, az ingadozás pedig a háború. (Szűnni nem akaró zajos éljenzés és tetszés.) Apponyi hálás és lelkes közönségnek beszélt. Érdekes volt hallani a kitűnő parlamenti szónokot egy olyan fórumról, a­honnét számolnia kell a hall­gatóság vegyes elemeivel. Nem népszónok a szónak közönséges jelentőségében, de az egyszerűségnek és világosságnak olyan művészetével, a szónoki ováció belső elrendezésének és szerkezetének olyan átlátszóságával beszélt, hogy a politika nehezebb kérdései iránt is bámulatos könnyűséggel tájékoz­tatta hallgatósága minden rétegét. Igazi virtuozi­tással mutatta ki, hogy a jó ízlés és előkelő ta­pintat legcsekélyebb koncessziója nélkül mi­ként lehet piacon, különböző elemekből álló sokfejű közönségnek beszélni. Beszédjének kü­lönösen ama részeivel hatott, melyek a pénz­ügyi rendezés problémájára, továbbá delegácionális szereplésének igazolására terjeszkedtek ki. Választó hosszantartó zajos helyeslésekkel szakították félbe több ízben, midőn azt fejtegette, hogy ő és pártja mért szavazták meg a delegációban a sok milliót tevő újabb katonai költségeket, úgy hogy Ebe­lén­­­y Sándor polgármester, megköszönve Appo­­nyinak a beszámolót, a választók közérzületének fe­­delkezve, vidám danolással indult hazafelé, mentette­ lépésben. Csakhogy a­helyett, hogy északnak mentek volna, a merre déltek volt, délnek vették útjukat, a merre a dobrai vágás terült. Ezt a végzetes tévedést Jakab a holddal hozta összefüggésbe, azt állítván később, hogy felhős idő lévén, nem lehetett látni az utat, holott pásztoremberek megbízható tanúság­­tétele szerint egész éjjel a legfényesebb tele hold ragyogott. Különben máskép meg sem találták volna a dobrai domb gyalogösvényét, melyre kitér­tek az útról, mert gohór-érés ideje lévén, az augusztusi nap úgy kiszikkasztotta az agyagos földet, hogy a sárgásfehér por szinte fél láb­­nyira fedte a keréknyomot s ebben a süppedő talajban a két jóbarát nagyon ingadozott. A do­brai vágást csak azért hívják igy, mert Dobra felé van, különben Béltekhez tar­tozik. Ott már dombos-völgyes a vidék s nőt jókora domb közt valóságos torka képződik az erdőnek, mely­ az egyetlen természetes be­járó. Ugyanitt a mélységben patak csörgedez esős tavaszszal, meg felhőszakadáskor. Rende­sen pedig a völgy árkának legalsó hajlásaiban ülepszik meg egy-egy kis tócsa, miből a makkos­­disznó iszik, azután megfürdik benne. A két domb egyikéből, a dobraiból, forrás fakad, mely nagyon sokáig csak arra volt jó. Hogy a szőlőmunkás, meg a Kondásbojtár neki feküdt, megszomjazott. A forrás szája alatt a vé­­g­ér sodrása lassan kint egy kis kerek mé­­rcét vájt ki a partból, melyből nem iv­­ott ki a viz s miután lassan változott a tartalma, a nyári levegő melegsége meg- langyosította. lelt meg, midőn elismerését fejezte ki Apponyinak és pártjának a delegációban elfoglalt álláspontjáért.­­ Délután 2 órakor körülbelül százötven terítékű bankettet rendeztek Apponyi gróf tiszteletére. Az első felköszöntőt K­o­n­c­z Menyhért plébános mon­dotta Apponyira, mint egy szebb jövő képviselőjére. Apponyi a jászberényieket éltette. Tósz­­tot mondtak még Elefánty Sándor Appo­nyira, Szalay Károly tanár Apponyi kíséretére és a sajtó képviselőire, Ábrányi a képviselők nevében mondott köszönetet, K­o­n­cz éltette Bol­gár Ferenc képviselőt, ki aztán a jászberényieket köszöntötte fel, Bartók Lajos tósztja Jászberény szebb jövőjéről szólt, M­e­­­c­z­e­r Géza felköszön­­tötte Elefántyt, végül Apponyi Albert gr. em­lékezett meg a jászberényi hölgyekről és vett bú­csút választóitól. Apponyi és táborkara még az este vissza­utazott. Budapest, jul. 1. Egy nagykövet lemondása. Károlyi Alajos gróf, Ausztria-Magyarország londoni nagy­követe, beadta lemondását. A hivatalos lap mai száma közli a Károlyi grófhoz intézett királyi kéziratot, mely igy hangzik : Kedves gróf Károlyi! Midőn londoni nagyköveti állásától való fölmentése iránti kérelmé­nek engedek és­ nyugalomba helyezését jóváhagyom, indíttatva érzem magamat, hogy az uralkodásom egész tartama alatt, Nekem és az államnak kipró­bált hűséggel és odaadással teljesített kitűnő szol­gálataiért Önnek teljes elismerésemet és legmelegebb köszönete­met fe­jezzem ki. Ön a legkiválóbb diplomáciai álláson gyakran nehéz körülmények között az Általam rá­bízott fontos érdekeket mindig odaadó buzgalommal és legsikeresebb módon képviselte és ez által a monarchia jóléte körül maradandó érdemeket szer­zett. Hálás elismerésem jeléül és állandó kegyel­mem bizonyítékául Önnek ezennel Szent Ist­ván-rendem nagykereszt­jét d­i­j­­mentesen adományozom. — Budapest, 1888. junius 20-án. Ferenc J­ó­z­s­e­f, s. k. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, jul. 1. — A központi választmány befejezte az 1889-re érvényes országos képviselőválasztói név­jegyzék összeállítását s most tudatja, hogy a név­jegyzékek kerületek szerint, a kerületi elöljáróságok helyiségében, ez év julius 5 től 25-ig közszemlére lesznek kitéve, a­mely idő alatt a jegyzékeket min­denki megtekintheti s julius 5-től 15-ig reklamálni Feinherz Jakab elérkezett arra a pontra, a­hol az ösvény mellett csörgedezett a kes­keny ér és miután a jó meszes bor már meg­támadta belső részeit, azt gondolta, hogy az ér homályában megcselekszi, a­mit különben rég­óta sohasem követett el : vizet iszik. A szomszéd előtt restelte a dolgot, azt hát eleresztette maga mellett, ő meg vissza­maradt valami ürügygyel és felbotorkált a for­ráshoz a bokrok közé. Történt pedig, hogy a­mint lehajolt, hogy igyék, a fejébe szállt a vér és elbukott. Utolsó lépésével pompásan megmutatta, hogy hol van a vízzel telt medence közepe és ugyanakkor az orrával elkövette azt a gimnasztikát, melyet ilyen agyagos földben még a malac sem szí­vesen produkál. Beinherz Jakab térdig volt a vízben s a mint a langyos nedvesség beszivárgott csúzos térde köré, hanyatt fordult és kéjben úszva fel­nézett a csillagos égre. Két perc múlva aludt. A szomszéd kétségbeesve kereste vagy egy óra hosszáig, azután abban a hitben, hogy ba­rátját az ördög vitte el, nem mert többet azon az útón előre menni, hanem szent zsoltárokat üvöltve, visszafelé indult, így aztán természe­tes dolog, hogy egyszer hazaért. Kraszna-Béltek főbírája kint maradt a dobrai domb alatt. Egyedül hallgatta a tengeri levél zörgését, melynek altató susogását a dombtetőről hozta le hozzá az éjszakai szellő. Feje fölött, a bokorban megszólalt a lármás kabóca ; egy kis zöldbéka esőt jósolgatott a szőlőkerítés vadcsalán bokrai közt ; zöldhátú gyíkok mászkáltak keresztül az alvó ember testén és egy izgalmas szunyograj gondosko­dott róla, hogy vérbőség miatt valami guta­­ütésbeli baja ne essék. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, jul. 1. * (A krisztinavárosi színkör) legközelebbi újdonsága Illés Károly dr., a kitűnő büntetőjo­gász „Cifra Juci“ cím­ű eredeti népdrámája lesz, mely április bő végén Aradon, Krecsányi tár­sulatánál nagy sikerrel és osztatlan tetszés mellett került színre. Az aradi lapok annak idején feltétlen elismeréssel emlékeztek meg a drámáról, kiemelve annak költői szépségeit, gyönyörű magyarságú drá­mai nyelvét. * (A debreceni zeneiskolában) Péter-Pál napján ment végbe az évi záróvizsgálat. A növen­dékek mindnyájan érdemesek voltak a közönség jóakaró tapsaira. Kitűntek a sorból Kovách Gizella (Hadházról) és Molcsányi Ilonka kisasszonyok. — A még fiatal intézet igen szép jövőjűnek ígérkezik, de nem vallaná kárát, ha a barbár „zenede“ helyett zeneiskolának nevezné magát. Olyan ép magyar érzékű városban, mint Debrecen, csoda, hogy eddig is megmaradhatott a nyelvrontás ez egyik legkificamodottabb gyártmánya. * (A trónörökös könyvéből) megjelent a Magyarországról szóló első kötet befejező füzete, mellékletképen F­e­s­z­t­y Árpád egy szép színes rajzával, mely az ormánsági népviseletet ábrázolja. A füzetben Lukács Bélának a magyar közleke­dési intézményekről szóló jeles cikke végződik. Illusztrációk Dörre Tivadar, Feszty Árpád és Kim­­nack László szép rajzai, végül Benczúr Gyula egy kedves vignettejével. A füzet ára 30 kr. * („Sanyaró Vendel válogatott nyögései“,) e címet viseli az a csinos kis könyv, mely most je­lent meg Singer és Wolfner kiadásában. Ama szegény, koplaló diurnista­ alak rikítóan kacag­tató mondásai vannak benne összegyűjtve, melyet nemcsak a „Borsszem Jankó“ olvasói is­mernek, de mindazok is, kik valaha valamely hiva­tal irodáiba betekintettek. A­mint a híres francia vígjátékban, „G­r­i­n­g­o­ir“-ban, az éhség a drámai költészet tárgya, a most megjelent könyvben ugyan­csak a szomorú éhség, a bohókás humornak bő for­rása. Az evés után való sóvárgás, mely a szegény diurnista majd minden mondásának alaptenorja, min­dig a jóizlés határai között nyilatkozik meg, a mi a könyv tartalmának becsét tulemeli, az evés-ivásra szóló egyéb szokásos viccelődések színvonaláé. S a Jakabot mindez nem háborgatta. A szu­­nyog csak kismiska volt ahhoz, a hogy a­ csuz gyötörte s mióta beteg lábszárait a medence elnyelte, a kegyetlen nyilalások és szakgatások szelíden sajgó zsibbadássá váltak s a késszu­­rások helyett, melyekkel a köszvény alattomo­san összehasgatta inait, immár valami folyto­nosan tartó, de azért izgalmas dögönyözést ér­zett tagjaiban, mely lassan kint lüktető órake­tyegésre változott s utoljára ez is teljesen megszűnt. Szájába sütött a nap, mikor végre föl­ébredt. Kialudta magát pompásan és nyoma sem volt többé a köszvénynek. Olyan boldog volt, hogyha az éhség nem hajtja, képes lett volna tovább is ott maradni, így azonban hűt nejére gondolt, a­ki rendesen meg szokta enni az ő porcióját is, ha idejére haza nem ér­kezett. Böbi­ó uram ennélfogva haza ballagott s a kertek alatt végigosonva, a maga sövényén egy szökéssel átvetette az irháját. Könnyűnek érezte a tagjait, mint husz esztendő előtt és azt hitte, hogy tudja az okát is. Még az­nap fölkereste a forrásos telek gazdáját és megvette a telket potom áron. Nem csudálkozott rajta senki, mert nagy disz­nóspekuláns volt Beinherz : csűrhet tartott, makkos­ erdőt vett neki minden esztendőben és igy szüksége volt az erdei itatóra. Egy pár hét múlva pedig már építettek a dobrai domb alatt, a forrás környékén. Fein­­herz időközben órákon át lubickolt a medence langyos vizében és napról-napra javult álla­pota. Mire a fürdő felépült, őszre fordult ugyan az esztendő, de akkorra már friss egész­ségnek örvendett Jakab. A rákövetkező esztendőben már vaskos , s 15-től 25-ig a reklamációkra észrevételeket tenni lehet.­­ A főváros közgyűlésére, szerdára, több igen fontos ügyet tűztek ki. Első­sorban tárgyalni fo­gják a kétmilliós követési kölcsön kérdését, mely még a múlt közgyűlés napirendjéről maradt le ; azután tárgyalás alá kerül a főváros 1887-iki zárszám­adása és vagyonleltára, továbbá a közmunkatanács átirata a végleges vízitt ügyében, a köztemetői vasútra vonatkozó szerződés, a budai közvágóhíd ügye, a húsmérési szabályrendelet s számos apróbb érdekű ügy.

Next