Budapesti Hírlap, 1888. július (8. évfolyam, 182-211. szám)
1888-07-02 / 182. szám
1888. julius 2. BUDAPESTI HIBIiAP. (182. zz.) külön jogosítványai vannak. Ezzel szemben — végzi beszédét — feltétlenül ragaszkodunk, de ragaszkodunk nemcsak mi ellenzék, hanem mondhatom,, ragaszkodik az egész magyar nemzet ahhoz, hogy a balkán-félszigeti szomszéd népeknek szerződésileg biztosított szabadsági és önállósági jogából egy hajszálnyit sem engedünk ; semmi külön jogot magunknak ott nem igénylünk, de semminemű nagyhatalomnak több jogot, mint amennyi a berlini szerződésben minden nagyhatalomnak számára kikötve van, nem engedünk, általa elfoglaltatni nem tűrünk. (Hosszantartó zajos helyeslés.) Ebben az irányban bírjuk a kormánynak és pedig úgy a közös minisztériumnak, mint a mi kormányunknak leghatározottabb, legkötelezőbb nyilatkozatait, úgy, hogy ezen iránytól eltérni kormányférfiaink részéről annyi volna, mint rút csalást elkövetni azzal a nemzettel, melytől éppen ennek az iránynak fenntartása végett nyernek annyi áldozatot (Igaz, úgy van.) Erre a rút csalásra én őket, bár politikai ellenfelek vagyok, nem tartom képeseknek. De ennek útját fogja állani, ha bármikor e tekintetben bárhol gyengeség mutatkoznék, a magyar nemzet tiltakozó szava, melynek ha kifejezést adok, biztos vagyok benne, hogy nemcsak saját pártom körében, de az egész közvélemény körében a visszhang elmaradni nem fog. (Igaz, úgy van! Hosszantartó élénk helyeslés és tetszés.) Ismétlem ezt, mert ez ma a legégetőbb tárgy és ezzel zárom beszédemet. Ismétlem azokat a szavakat, melyekkel a delegációban elmondott utolsó beszédemet zártam be. Mi a békét akarjuk, de az az erős hitünk, hogy az elhatározottság a béke, az ingadozás pedig a háború. (Szűnni nem akaró zajos éljenzés és tetszés.) Apponyi hálás és lelkes közönségnek beszélt. Érdekes volt hallani a kitűnő parlamenti szónokot egy olyan fórumról, ahonnét számolnia kell a hallgatóság vegyes elemeivel. Nem népszónok a szónak közönséges jelentőségében, de az egyszerűségnek és világosságnak olyan művészetével, a szónoki ováció belső elrendezésének és szerkezetének olyan átlátszóságával beszélt, hogy a politika nehezebb kérdései iránt is bámulatos könnyűséggel tájékoztatta hallgatósága minden rétegét. Igazi virtuozitással mutatta ki, hogy a jó ízlés és előkelő tapintat legcsekélyebb koncessziója nélkül miként lehet piacon, különböző elemekből álló sokfejű közönségnek beszélni. Beszédjének különösen ama részeivel hatott, melyek a pénzügyi rendezés problémájára, továbbá delegácionális szereplésének igazolására terjeszkedtek ki. Választó hosszantartó zajos helyeslésekkel szakították félbe több ízben, midőn azt fejtegette, hogy ő és pártja mért szavazták meg a delegációban a sok milliót tevő újabb katonai költségeket, úgy hogy Ebelény Sándor polgármester, megköszönve Apponyinak a beszámolót, a választók közérzületének fedelkezve, vidám danolással indult hazafelé, mentette lépésben. Csakhogy ahelyett, hogy északnak mentek volna, a merre déltek volt, délnek vették útjukat, a merre a dobrai vágás terült. Ezt a végzetes tévedést Jakab a holddal hozta összefüggésbe, azt állítván később, hogy felhős idő lévén, nem lehetett látni az utat, holott pásztoremberek megbízható tanúságtétele szerint egész éjjel a legfényesebb tele hold ragyogott. Különben máskép meg sem találták volna a dobrai domb gyalogösvényét, melyre kitértek az útról, mert gohór-érés ideje lévén, az augusztusi nap úgy kiszikkasztotta az agyagos földet, hogy a sárgásfehér por szinte fél lábnyira fedte a keréknyomot s ebben a süppedő talajban a két jóbarát nagyon ingadozott. A dobrai vágást csak azért hívják igy, mert Dobra felé van, különben Béltekhez tartozik. Ott már dombos-völgyes a vidék s nőt jókora domb közt valóságos torka képződik az erdőnek, mely az egyetlen természetes bejáró. Ugyanitt a mélységben patak csörgedez esős tavaszszal, meg felhőszakadáskor. Rendesen pedig a völgy árkának legalsó hajlásaiban ülepszik meg egy-egy kis tócsa, miből a makkosdisznó iszik, azután megfürdik benne. A két domb egyikéből, a dobraiból, forrás fakad, mely nagyon sokáig csak arra volt jó. Hogy a szőlőmunkás, meg a Kondásbojtár neki feküdt, megszomjazott. A forrás szája alatt a végér sodrása lassan kint egy kis kerek mércét vájt ki a partból, melyből nem ivott ki a viz s miután lassan változott a tartalma, a nyári levegő melegsége meg- langyosította. lelt meg, midőn elismerését fejezte ki Apponyinak és pártjának a delegációban elfoglalt álláspontjáért. Délután 2 órakor körülbelül százötven terítékű bankettet rendeztek Apponyi gróf tiszteletére. Az első felköszöntőt Koncz Menyhért plébános mondotta Apponyira, mint egy szebb jövő képviselőjére. Apponyi a jászberényieket éltette. Tósztot mondtak még Elefánty Sándor Apponyira, Szalay Károly tanár Apponyi kíséretére és a sajtó képviselőire, Ábrányi a képviselők nevében mondott köszönetet, Koncz éltette Bolgár Ferenc képviselőt, ki aztán a jászberényieket köszöntötte fel, Bartók Lajos tósztja Jászberény szebb jövőjéről szólt, Meczer Géza felköszöntötte Elefántyt, végül Apponyi Albert gr. emlékezett meg a jászberényi hölgyekről és vett búcsút választóitól. Apponyi és táborkara még az este visszautazott. Budapest, jul. 1. Egy nagykövet lemondása. Károlyi Alajos gróf, Ausztria-Magyarország londoni nagykövete, beadta lemondását. A hivatalos lap mai száma közli a Károlyi grófhoz intézett királyi kéziratot, mely igy hangzik : Kedves gróf Károlyi! Midőn londoni nagyköveti állásától való fölmentése iránti kérelmének engedek és nyugalomba helyezését jóváhagyom, indíttatva érzem magamat, hogy az uralkodásom egész tartama alatt, Nekem és az államnak kipróbált hűséggel és odaadással teljesített kitűnő szolgálataiért Önnek teljes elismerésemet és legmelegebb köszönetemet fejezzem ki. Ön a legkiválóbb diplomáciai álláson gyakran nehéz körülmények között az Általam rábízott fontos érdekeket mindig odaadó buzgalommal és legsikeresebb módon képviselte és ez által a monarchia jóléte körül maradandó érdemeket szerzett. Hálás elismerésem jeléül és állandó kegyelmem bizonyítékául Önnek ezennel Szent István-rendem nagykeresztjét dijmentesen adományozom. — Budapest, 1888. junius 20-án. Ferenc József, s. k. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, jul. 1. — A központi választmány befejezte az 1889-re érvényes országos képviselőválasztói névjegyzék összeállítását s most tudatja, hogy a névjegyzékek kerületek szerint, a kerületi elöljáróságok helyiségében, ez év julius 5 től 25-ig közszemlére lesznek kitéve, amely idő alatt a jegyzékeket mindenki megtekintheti s julius 5-től 15-ig reklamálni Feinherz Jakab elérkezett arra a pontra, ahol az ösvény mellett csörgedezett a keskeny ér és miután a jó meszes bor már megtámadta belső részeit, azt gondolta, hogy az ér homályában megcselekszi, amit különben régóta sohasem követett el : vizet iszik. A szomszéd előtt restelte a dolgot, azt hát eleresztette maga mellett, ő meg visszamaradt valami ürügygyel és felbotorkált a forráshoz a bokrok közé. Történt pedig, hogy amint lehajolt, hogy igyék, a fejébe szállt a vér és elbukott. Utolsó lépésével pompásan megmutatta, hogy hol van a vízzel telt medence közepe és ugyanakkor az orrával elkövette azt a gimnasztikát, melyet ilyen agyagos földben még a malac sem szívesen produkál. Beinherz Jakab térdig volt a vízben s a mint a langyos nedvesség beszivárgott csúzos térde köré, hanyatt fordult és kéjben úszva felnézett a csillagos égre. Két perc múlva aludt. A szomszéd kétségbeesve kereste vagy egy óra hosszáig, azután abban a hitben, hogy barátját az ördög vitte el, nem mert többet azon az útón előre menni, hanem szent zsoltárokat üvöltve, visszafelé indult, így aztán természetes dolog, hogy egyszer hazaért. Kraszna-Béltek főbírája kint maradt a dobrai domb alatt. Egyedül hallgatta a tengeri levél zörgését, melynek altató susogását a dombtetőről hozta le hozzá az éjszakai szellő. Feje fölött, a bokorban megszólalt a lármás kabóca ; egy kis zöldbéka esőt jósolgatott a szőlőkerítés vadcsalán bokrai közt ; zöldhátú gyíkok mászkáltak keresztül az alvó ember testén és egy izgalmas szunyograj gondoskodott róla, hogy vérbőség miatt valami gutaütésbeli baja ne essék. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, jul. 1. * (A krisztinavárosi színkör) legközelebbi újdonsága Illés Károly dr., a kitűnő büntetőjogász „Cifra Juci“ című eredeti népdrámája lesz, mely április bő végén Aradon, Krecsányi társulatánál nagy sikerrel és osztatlan tetszés mellett került színre. Az aradi lapok annak idején feltétlen elismeréssel emlékeztek meg a drámáról, kiemelve annak költői szépségeit, gyönyörű magyarságú drámai nyelvét. * (A debreceni zeneiskolában) Péter-Pál napján ment végbe az évi záróvizsgálat. A növendékek mindnyájan érdemesek voltak a közönség jóakaró tapsaira. Kitűntek a sorból Kovách Gizella (Hadházról) és Molcsányi Ilonka kisasszonyok. — A még fiatal intézet igen szép jövőjűnek ígérkezik, de nem vallaná kárát, ha a barbár „zenede“ helyett zeneiskolának nevezné magát. Olyan ép magyar érzékű városban, mint Debrecen, csoda, hogy eddig is megmaradhatott a nyelvrontás ez egyik legkificamodottabb gyártmánya. * (A trónörökös könyvéből) megjelent a Magyarországról szóló első kötet befejező füzete, mellékletképen Feszty Árpád egy szép színes rajzával, mely az ormánsági népviseletet ábrázolja. A füzetben Lukács Bélának a magyar közlekedési intézményekről szóló jeles cikke végződik. Illusztrációk Dörre Tivadar, Feszty Árpád és Kimnack László szép rajzai, végül Benczúr Gyula egy kedves vignettejével. A füzet ára 30 kr. * („Sanyaró Vendel válogatott nyögései“,) e címet viseli az a csinos kis könyv, mely most jelent meg Singer és Wolfner kiadásában. Ama szegény, koplaló diurnista alak rikítóan kacagtató mondásai vannak benne összegyűjtve, melyet nemcsak a „Borsszem Jankó“ olvasói ismernek, de mindazok is, kik valaha valamely hivatal irodáiba betekintettek. Amint a híres francia vígjátékban, „Gringoir“-ban, az éhség a drámai költészet tárgya, a most megjelent könyvben ugyancsak a szomorú éhség, a bohókás humornak bő forrása. Az evés után való sóvárgás, mely a szegény diurnista majd minden mondásának alaptenorja, mindig a jóizlés határai között nyilatkozik meg, a mi a könyv tartalmának becsét tulemeli, az evés-ivásra szóló egyéb szokásos viccelődések színvonaláé. S a Jakabot mindez nem háborgatta. A szunyog csak kismiska volt ahhoz, a hogy a csuz gyötörte s mióta beteg lábszárait a medence elnyelte, a kegyetlen nyilalások és szakgatások szelíden sajgó zsibbadássá váltak s a késszurások helyett, melyekkel a köszvény alattomosan összehasgatta inait, immár valami folytonosan tartó, de azért izgalmas dögönyözést érzett tagjaiban, mely lassan kint lüktető óraketyegésre változott s utoljára ez is teljesen megszűnt. Szájába sütött a nap, mikor végre fölébredt. Kialudta magát pompásan és nyoma sem volt többé a köszvénynek. Olyan boldog volt, hogyha az éhség nem hajtja, képes lett volna tovább is ott maradni, így azonban hűt nejére gondolt, aki rendesen meg szokta enni az ő porcióját is, ha idejére haza nem érkezett. Böbió uram ennélfogva haza ballagott s a kertek alatt végigosonva, a maga sövényén egy szökéssel átvetette az irháját. Könnyűnek érezte a tagjait, mint husz esztendő előtt és azt hitte, hogy tudja az okát is. Még aznap fölkereste a forrásos telek gazdáját és megvette a telket potom áron. Nem csudálkozott rajta senki, mert nagy disznóspekuláns volt Beinherz : csűrhet tartott, makkos erdőt vett neki minden esztendőben és igy szüksége volt az erdei itatóra. Egy pár hét múlva pedig már építettek a dobrai domb alatt, a forrás környékén. Feinherz időközben órákon át lubickolt a medence langyos vizében és napról-napra javult állapota. Mire a fürdő felépült, őszre fordult ugyan az esztendő, de akkorra már friss egészségnek örvendett Jakab. A rákövetkező esztendőben már vaskos , s 15-től 25-ig a reklamációkra észrevételeket tenni lehet. A főváros közgyűlésére, szerdára, több igen fontos ügyet tűztek ki. Elsősorban tárgyalni fogják a kétmilliós követési kölcsön kérdését, mely még a múlt közgyűlés napirendjéről maradt le ; azután tárgyalás alá kerül a főváros 1887-iki zárszámadása és vagyonleltára, továbbá a közmunkatanács átirata a végleges vízitt ügyében, a köztemetői vasútra vonatkozó szerződés, a budai közvágóhíd ügye, a húsmérési szabályrendelet s számos apróbb érdekű ügy.