Budapesti Hírlap, 1888. július (8. évfolyam, 182-211. szám)

1888-07-02 / 182. szám

1888. julius 2. BUDAPESTI HÍRLAP, (182.sz.­ mányegyetemen. Szalagyi Aurélt, a dunagőz­­hajózási társaság igazgatósági tisztviselőjét, avatták fel az államtudományok doktorává. Szalagyi kez­dettől fogva minden iskoláját, minden vizsgálatát jeles eredménynyel végezte.­­ (Orosz katonaszökevények Vukováron.) Vukovárra — mint nekünk írják — szakado­­zott orosz altiszti egyenruhában két fiatal ember érkezett. Elmondották a hatóság előtt, hogy ők orosz hadapródok s katonaszökevények. Egy harmadik társukkal a galíciai határról szöktek meg, a­hol egy ízben gyakorlat alkalmával szolgálati fegyverükkel elmentek vadászni. Ezért degradálták őket, s holott néhány nap múlva már tisztekké neveztettek volna ki, büntetésül mind a hármat besorozták öt évre közlegénynek a műszaki csapatokhoz. Az ítélet ki­mondása után ők módot találtak a szökésre s csak­hamar átjutottak galíciai területre. A hatóságok bi­zonyára kutatni fogják, hogy mi igaz ebből a kalan­dos történetből. Hogy miképen vándoroltak végig Magyarországon, s hogy — a­mi csakugyan feltűnő — mért bujkáltak az országon keresztül egész Vu­­kovárig, a felől még nem vallatták őket. A két orosznak különben pompás dolga van Vukováron : Wertheimer Alajos takarékpénztári igazgató vendégei. Harmadik társuk állítólag útközben elvált tőlük s Bécsbe ment, a­hol befolyásos rokonai van­nak. Ezeknek a pártfogását akarja kikérni hármuk érdekében, arra az esetre, ha ki akarnák őket szol­gáltatni az orosz hatóságoknak. Ez különben, — ha csak katonaszökevények — aligha fog megtörténni: a múltkori kozákot, ki Budapestre szökött, tudvale­vőleg szintén nem szolgáltatták ki, most is itt van a fővárosban. — (A „fehér basa.“) Olasz lapok azt írják, hogy az a „fehér basa“, a ki a minap Bahr-el-Gha­­zelbe érkezett, nem Stanley, hanem Valpreda olasz utazó Udineból. Valpreda 1871-ben elkisérte Nachtigall dr.-t Omar szultán udvarába Bor­­nuba, itt azután megvált tőle s áttért az izlámra, mely alkalommal a Mohammed-el-Mozlim nevet kapta. Azt remélte, hogy Omar szultán nagyvezírre fogja kinevezni. De csalódott. A szultán besorozta udvari cselédjei közé s többé nem eresztette ki az országból. Az olasz kormány többször kísérletet tett a kiszabadítására, de eredménytelenül. Nemrég azt jelentették arab újságok, hogy Mohammed el-Mozlim Bomából megszökött s egy szudáni rabszolgakeres­­kedő-karavánhoz csatlakozott. Ha ez való, akkor alighanem ő az a „fehér basa“, a­ki most Bahr-el- Ghazelbe érkezett.­­ (Házomlás Fázisban.) Egy távirat jelen­tette már röviden, hogy Párisban, a Chateau d’Eau­­utcában összeomlott egy hatalmas háromemeletes bérház. Párisi levelezőnk, ki véletlenül szemtanúja volt az összeomlásnak, a következőket írja a sze­rencsétlenségről: Az összeomlott épület a Chateau d’Eau­ utca 29-dik számú ház, két utcára szolgál, egy udvar által van kettéválasztva. Meglehetős régi ház, apró lakásokkal, temérdek lakóval. Nemrég a mellette levő, szintén három emeletes házat lebon­tották. Már egész a pincékig jutottak a bontással s a rombolás közben meggyöngitették a 29-dik számú ház közfalát is. A szerencsétlenség estéjén hazamenet, betértem egy szivaros boltba, mely a Chateau d’Eau­ utca 29-dik számú házában van. A bolt tele volt vásárlókkal, várni kellett. A­mint a bolt ajtajában állva várakozom, egyszerre ropogás hallatszott, de nem erősebb, mintha téglákat zúzná­nak ketté kömives kalapácscsal. A rákövetkező pil­lanatban azonban irtóztató, mennydörgő robaj riasz­totta fel a csendes utcát, egy erős légnyomás a falhoz szorított és átható fehér por vakított el. A felszálló fehér kőpor betöltötte az egész szivaros­­boltot, betöltötte az utcát, olyan sürü felhőkben, hogy a boltban levők néhány pillanatig nem láthat­tak semmit, jajkiáltások hallatszottak minden ol­dalról. Mikor egy kissé leszállott a sürü kőpor, akkor tájékozhatták magukat a történtek felől azok, a­kik magukhoz tértek az első rémületből. A há­romemeletes épületnek az udvaron túl eső része rom gyanánt meredezett az égnek, aláhullott falai ott hevertek a lerombolt ház tátongó pincéiben. A szivarosboltból néhány férfi lámpával berohant az udvarra, de csakhamar el kellett oltani a lám­pát, mert már akkor fojtó gázszag töltötte be az egész udvart, jelezve azt, hogy eltörtek a leomló épületben a gázvezető csövek is. A fullasztó leve­gőben, a teljes sötétben, szörnyű volt a zavar az összeomlott házban. A házban már úgyszólván min­denki aludt, mikor a szerencsétlenség történt. Fér­fiak öltözetlenül, asszonyok egy ingben, sikoltozva, lobogó hajjal menekültek s egymást taposták az épségben maradt lépcsőkön. Mindegyik emeletből két szoba teljesen eltűnt, benn hevert a szomszédos pincékben. Ezeknek a lakói szerencsére még nem voltak otthon, mikor lakásuk összeomlott. Leomlott ezenkívül a következő lakásrész fele is, a szobák belseje látszott, láttuk, a­mint a lakók feküdtek ágyukban, elborítva törmelékkel, aláhulló gerendák­kal. Az egyetlen nyitva levő lépcső még állott ugyan, de minden pillanatban várni lehetett beom­­lását. A főlépcsőre vezető ajtók pedig minden eme­leten be voltak zárva. Egy kis csapat vál­lalkozó férfinak kellett felmenni és fejszével beverni az ajtókat, a lakók annyira meg voltak rémülve, hogy azoknak ez a mentő gondolat nem is jutott eszébe. Összesen hét ember tűnt el a ház lakói közül. Időközben megérkeztek a tűzoltók is, de a mentőket nagyon csüggesztette munkájukban az, hogy a romok alól nem hallat­szott egyetlen segélykiáltás sem, sik­ csönd honolt az összeomlott épületben. Ebből következtetni le­hetett, hogy a hét embert agyonütötték a romok. Négyet nemsokára ki is húztak az omladék alól, teljesen összezúzva. Hármat éjjel nem sikerült meg­találni. Talpon volt egész éjszaka a Saint-Martin­­negyed egész lakossága. A hivatalos vizsgálatot még az éjjel, fáklyafénynél megtartották s konsta­tálták, hogy a szerencsétlenséget tisztán a szom­szédház lerombolásának vezetői okozták, elmulasztva a megingatott közfalat megtámogatni.­­ (Paris, mint tengeri kikötő.) Régóta em­legetik már Franciaországban azt a nagyszerű ter­vet, hogy a Szajnát a tengertől Párisig kiszélesí­tik annyira, hogy a tengeri gőzösök — épúgy, mint a Thomsen a londoni dockokig — feljöhessenek egész Párisig. A nagyszerű terv, — úgy látszik — tényleg megvalósul most. Egy nagy társaság van alakulóban s ajánlatot tett a kormánynak. A fran­cia parlament kiküldött bizottsága most tár­gyalta az ajánlatot s kedvező véleményt adott róla. A Szajna-csatorna, mely Párist tengeri kikötővé teszi, 180 m. hosszú lesz s szélessége másfélszer fogja meghaladni a Szuez-csatorna szélességét. A költsé­geket 118 millióra számitják.­­ (A veszett macskák.) A főváros bölcs tanácsa napokkal ezelőtt kimondotta halálos ítéletét a Teréz- és Erzsébetváros macskái felett, de papi­roson száradt ez is, mint sok más rendelete. Pedig e két városrész lakóit egyre háborgatják még a veszett állatok s ha sokáig késik gyökeres intézke­désével a hatóság, járványnyá mérgesedik köztük az a félelmetes betegség, mely két életet már úgy is elpusztított. A harmadik beteg, egy sokaktól is­mert intelligens ember, a kórházban várja rettene­tes sorsát s akadt most már negyedik áldozat is, egy K­r­a­u­s­z Hermin nevű tizenhárom éves leányka, a­kit tegnap mart meg egy veszett macska a dob­ utcai 29. számú házban. Igazán vétkes köny­­nyelműség kell hozzá, hogy egy már elrendelt sür­gős intézkedést ily sokáig halogassanak. Még meg­érjük, hogy a veszett macskák kiirtására is kor­mánybiztost küld ki a minisztérium, mely nem tűr­heti sokáig, hogy ily könnyelműen játszanak a pol­gárok életével.­­ (Egy haldokló vallomása.) Berlineken közelében, a tankovi országúton, 1842-ben meggyil­kolták a 11 é­v erdőmester tizenhat éves leányát. Ennek a negyvenhat évvel ezelőtt elkövetett gyil­kosságnak csak most került meg a tettese. Halálos ágyán maga gyónta meg régi bűnét s ekként, ha­bár későn is, rehabilitálta azt­ az embert, kit annak idején a gyilkosság miatt pörbe fogtak s ártatlanul tiz évi rabságra ítéltek. Rosztin, ez a neve az ártatlanul elitélt embernek, jegyese volt a leány­nak s egy Gründling nevű gazdaembernél lakott a Jankovi utón, nem messze attól a helytől, a hol a gyilkosság történt. Könnyelmű élete miatt a leány visszaküldötte neki a jegygyűrűt s a bíróság úgy okoskodott, hogy Rosztin boszából ölte meg a leányt s tagadása dacára el is ítélte, szerencséjére csak tiz évi rabságra. A boldogtalan ember már rég kiállotta büntetését s rajta kivül talán már senki sem gondolt a gyilkosságra, midőn a minap váratlanul újra napirendre került a dolog. Történt ugyanis, hogy egy Gründling nevű 62 éves molnár, fia annak a Gründlingnek, kinél Rosztin a gyilkos­ság idejében lakott, súlyosan megbetegedett s halá­lát érezvén közelegni, papot hivatott magához, hogy meggyónjon. És ekkor megvallotta, hogy Ottov erdőmester leányát negyvenhat esztendővel ezelőtt ő gyilkolta meg azért, mivel ridegen visszautasította szerelmét. Az eset Berlinb­enben természetesen nagy szenzációt okoz.­­ (A „mese” mint menyasszony.) Sokan emlékeznek még arra a híres, pörre, a­melyet G­r­ä f­f ismert berlini festő ellen indított egy mo­dellje, egy berlini gölöncsér leánya, Rother Berta. Rother Berta k. a. igen sok inspirációt nyújtott a művésznek, a­mint azt képei bizonyítják : összes is­mert képein Rother Berta van megörökítve. A leg­­híresebbiket, a „mesét“, sokat lehetett látni a buda­pesti kirakatokban is, egy igen szép, 15 esztendős leányt ábrázol az, toalett nélkül. Később, mint már egészen fejlett szépséget, toalettben is láthatta a budapesti közönség Rother Bertát, mint sanzonest, énekesnőt. Bécsből most az a hír érkezik, hogy a „mese“ híres személyesítőjét feleségül veszi egy dúsgazdag régi bécsi család fia.­­ (Rendőri hírek.) Öngyilkosságok. A ki­rály­ utcai 88. számú ház harmadik emeletéről le­ugrott ma délelőtt egy Klein Rozália nevű 35 éves hajadon és szörnyet halt. A boldogtalan te­remtés gyermekkora óta szívbajban szenvedett, melytől nem egyszer próbált élete árán megszaba­dulni. Egy ízben levetette magát egy emeleti folyo­sóról, de akkor fölépült s beleugrott a Dunába is, de kifogták.— a kerepesi­ uti zsidó temetőben is történt ma öngyilkosság. Egy Grünfeld Henrik nevű 24—26 éves fiatalember lőtte agyon magát atyja sírján. A mentők keze alatt halt meg félórai kínló­dás után. — Kifogott holttest. A Ferenc-József­­kőpart közelében egy 20 éves fiatalembernek telje­sen ruhátlan tetemét fogták ki tegnap a Dunából. Úgy látszik, hogy fürdés közben fuladt bele a vizbe. — (Egyesületi hírek.) Az orsz. közép­iskolai­ tanáregyesület ehó 5-ikén és 6-ikán tartja közgyűlését az akadémia heti üléster­mében, mindkét nap délelőtt 9 órakor­. 4-én este 8 órakor találkozó lesz a Ruscher-féle vendéglő föld­szinti helyiségeiben, 7-én pedig kirándulás Tatára.­­ Az első budapesti egyesült házmesterek betegsegélyre és temetkezési egyesülete, június hó 27-én, akácfa­ utca 7. sz. alatti vendéglő helyiségbe költözött.­­ (Gyászrovat.) Elhunytak : Békey Ist­ván honvédelmi minisztériumi nyugalmazott osztály­­tanácsos e hó 26-án, 59 éves korában Budapesten. Az elhunyt iskoláit Pesten és Egerben elvégezvén, már 18 éves korában letette az ügyvédi vizsgát. Nagynevű történetírónk, Szalay Lászlóval rokonság­ban lévén, szellemi kiképeztését nagyrészben ennek köszönhette. Már mint fiatal ember kitűnő tollával tűnt fel Deák Ferenc előtt is, ki, mint igazságügyi miniszter, 1848-ban őt saját minisztériumában fogal­mazónak nevezte ki. Alkotmányunknak visszaállítá­sával Andrássy Gyula gróf miniszterelnök és hon­védminiszter, e minisztériumban saját titkárául, majd egy év múlva osztálytanácsosul nevezte ki. E minő­ségben részt vett Bécsben, a közös hadügyminiszté­riumban, a védtörvények alkotása körül folyt ta­nácskozásokban s 1868-ik évről alkotott, a közös hadsereget és honvédséget érdeklő, összes törvény­­javaslatok az ő tollának szövegezése szerint kerül­tek a magyar törvényhozás elé A honvédelmi mi­nisztériumban később beállott személy vált­ozások al­kalmával, 38 évi szolgálat után, nyugalmaztatott. Nyugdíjaztatása után — mint nagyhírű történetírónk Horvát István egykori tanítványa — csak a törté­nelmi tanulmányokban kereste vigaszát és mint mondják, több becses tanulmányt, ezek közt „Ma­gyar Diplomatikát“ hagyott hátra. — Weilen Sándor, Weilen lovag, a bécsi Concordia elnö­kének atyja Jettinben, Csehországban, 83 éves ko­rában. — Lisznyai Szabó Sándorné szül. Cserey Blanka, 56 éves korában, hosszas szenvedés után, 36 éves korában Budapesten. — Tauf­fer Ferenc, a kolozsvári kisegítő takarékpénztár vezér­­igazgatója, az összes kolozsvári pénzintézetek igaz­gatósági tagja, a Ferenc József-rend lovagja, ki Ko­lozsvár város legtekintélyesebb polgárai közé tarto­zott , 73 éves volt. — (A hivatalos lapból.) Jul. 1. Kineve­zések: A közmunka- és közlekedésügyi minisz­ter : Angyal Samut, Battancs Pált, Bencsák Osz­kárt, Böjthe Ödönt, Bukoveczky Ödönt, Csapó Gyu­lát, Csere Jánost, Csuszák Bélát, Fazekas Kálmánt, Fájkics Árpádot, Fintos Gyulát, Figula Mártont, Fleischer Józsefet, ifj. Gulyás Ferencet, Imrey Lászlót, Kállay Lászlót, Katona Józsefet, Kovács Istvánt, Kraicz Lajost, Kuhinai Folténi Ákost, Konops Károlyt, László Lajost, La Borda Gyulát, Leitner Győzőt, Lénárt Józsefet, Lerch Antalt, Loisch Bélát, Mader Lászlót, Mattyasovszky Jánost, Mesterházy Pált, Meixner Józsefet, Morvay Istvánt, Müller Györgyöt, Nagy Gábort, Öhlschlager Ödönt, Petermann Györgyöt, Popper Mihályt, Petrecz Bé­lát, Semsey Ferencet, Szabados Viktort, Szabó Im­rét, Szvoboda Antalt, Takács Istvánt és Weöreös Bélát posta- és táviró-gyakornokokká nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Hidvéghi Károly erdészt, a szász­sebesi járásban létező népiskolák részére ideiglenes miniszteri iskolalátogatóvá nevezte ki. A békésgyulai törvényszék Kerényi Soma dr. békéscsabai ügyvédet a békéscsabai járásbírósághoz német tolmácsosá nevezte ki. A beregszászi törvény­szék elnöke a beregszászi törvényszékhez Nizsa­­lovszky Endre, végzett jogászt, díjas joggyakor­nokká nevezte ki. A debreceni törvényszék el­nöke a debreceni törvényszékhez Pallai Zoltán dr. díjtalan joggyakornokot, díjas, joggyakor­nokká nevezte ki. A sátoralja-új­helyi törvény­szék elnöke Hatvany László, székesfehérvári tör­vényszéki segélydíjas joggyakornokot, a sátoralja­­ i

Next