Budapesti Hírlap, 1888. július (8. évfolyam, 182-211. szám)
1888-07-02 / 182. szám
1888. julius 2. BUDAPESTI HÍRLAP, (182.sz. mányegyetemen. Szalagyi Aurélt, a dunagőzhajózási társaság igazgatósági tisztviselőjét, avatták fel az államtudományok doktorává. Szalagyi kezdettől fogva minden iskoláját, minden vizsgálatát jeles eredménynyel végezte. (Orosz katonaszökevények Vukováron.) Vukovárra — mint nekünk írják — szakadozott orosz altiszti egyenruhában két fiatal ember érkezett. Elmondották a hatóság előtt, hogy ők orosz hadapródok s katonaszökevények. Egy harmadik társukkal a galíciai határról szöktek meg, ahol egy ízben gyakorlat alkalmával szolgálati fegyverükkel elmentek vadászni. Ezért degradálták őket, s holott néhány nap múlva már tisztekké neveztettek volna ki, büntetésül mind a hármat besorozták öt évre közlegénynek a műszaki csapatokhoz. Az ítélet kimondása után ők módot találtak a szökésre s csakhamar átjutottak galíciai területre. A hatóságok bizonyára kutatni fogják, hogy mi igaz ebből a kalandos történetből. Hogy miképen vándoroltak végig Magyarországon, s hogy — ami csakugyan feltűnő — mért bujkáltak az országon keresztül egész Vukovárig, a felől még nem vallatták őket. A két orosznak különben pompás dolga van Vukováron : Wertheimer Alajos takarékpénztári igazgató vendégei. Harmadik társuk állítólag útközben elvált tőlük s Bécsbe ment, ahol befolyásos rokonai vannak. Ezeknek a pártfogását akarja kikérni hármuk érdekében, arra az esetre, ha ki akarnák őket szolgáltatni az orosz hatóságoknak. Ez különben, — ha csak katonaszökevények — aligha fog megtörténni: a múltkori kozákot, ki Budapestre szökött, tudvalevőleg szintén nem szolgáltatták ki, most is itt van a fővárosban. — (A „fehér basa.“) Olasz lapok azt írják, hogy az a „fehér basa“, a ki a minap Bahr-el-Ghazelbe érkezett, nem Stanley, hanem Valpreda olasz utazó Udineból. Valpreda 1871-ben elkisérte Nachtigall dr.-t Omar szultán udvarába Bornuba, itt azután megvált tőle s áttért az izlámra, mely alkalommal a Mohammed-el-Mozlim nevet kapta. Azt remélte, hogy Omar szultán nagyvezírre fogja kinevezni. De csalódott. A szultán besorozta udvari cselédjei közé s többé nem eresztette ki az országból. Az olasz kormány többször kísérletet tett a kiszabadítására, de eredménytelenül. Nemrég azt jelentették arab újságok, hogy Mohammed el-Mozlim Bomából megszökött s egy szudáni rabszolgakereskedő-karavánhoz csatlakozott. Ha ez való, akkor alighanem ő az a „fehér basa“, aki most Bahr-el- Ghazelbe érkezett. (Házomlás Fázisban.) Egy távirat jelentette már röviden, hogy Párisban, a Chateau d’Eauutcában összeomlott egy hatalmas háromemeletes bérház. Párisi levelezőnk, ki véletlenül szemtanúja volt az összeomlásnak, a következőket írja a szerencsétlenségről: Az összeomlott épület a Chateau d’Eau utca 29-dik számú ház, két utcára szolgál, egy udvar által van kettéválasztva. Meglehetős régi ház, apró lakásokkal, temérdek lakóval. Nemrég a mellette levő, szintén három emeletes házat lebontották. Már egész a pincékig jutottak a bontással s a rombolás közben meggyöngitették a 29-dik számú ház közfalát is. A szerencsétlenség estéjén hazamenet, betértem egy szivaros boltba, mely a Chateau d’Eau utca 29-dik számú házában van. A bolt tele volt vásárlókkal, várni kellett. Amint a bolt ajtajában állva várakozom, egyszerre ropogás hallatszott, de nem erősebb, mintha téglákat zúznának ketté kömives kalapácscsal. A rákövetkező pillanatban azonban irtóztató, mennydörgő robaj riasztotta fel a csendes utcát, egy erős légnyomás a falhoz szorított és átható fehér por vakított el. A felszálló fehér kőpor betöltötte az egész szivarosboltot, betöltötte az utcát, olyan sürü felhőkben, hogy a boltban levők néhány pillanatig nem láthattak semmit, jajkiáltások hallatszottak minden oldalról. Mikor egy kissé leszállott a sürü kőpor, akkor tájékozhatták magukat a történtek felől azok, akik magukhoz tértek az első rémületből. A háromemeletes épületnek az udvaron túl eső része rom gyanánt meredezett az égnek, aláhullott falai ott hevertek a lerombolt ház tátongó pincéiben. A szivarosboltból néhány férfi lámpával berohant az udvarra, de csakhamar el kellett oltani a lámpát, mert már akkor fojtó gázszag töltötte be az egész udvart, jelezve azt, hogy eltörtek a leomló épületben a gázvezető csövek is. A fullasztó levegőben, a teljes sötétben, szörnyű volt a zavar az összeomlott házban. A házban már úgyszólván mindenki aludt, mikor a szerencsétlenség történt. Férfiak öltözetlenül, asszonyok egy ingben, sikoltozva, lobogó hajjal menekültek s egymást taposták az épségben maradt lépcsőkön. Mindegyik emeletből két szoba teljesen eltűnt, benn hevert a szomszédos pincékben. Ezeknek a lakói szerencsére még nem voltak otthon, mikor lakásuk összeomlott. Leomlott ezenkívül a következő lakásrész fele is, a szobák belseje látszott, láttuk, amint a lakók feküdtek ágyukban, elborítva törmelékkel, aláhulló gerendákkal. Az egyetlen nyitva levő lépcső még állott ugyan, de minden pillanatban várni lehetett beomlását. A főlépcsőre vezető ajtók pedig minden emeleten be voltak zárva. Egy kis csapat vállalkozó férfinak kellett felmenni és fejszével beverni az ajtókat, a lakók annyira meg voltak rémülve, hogy azoknak ez a mentő gondolat nem is jutott eszébe. Összesen hét ember tűnt el a ház lakói közül. Időközben megérkeztek a tűzoltók is, de a mentőket nagyon csüggesztette munkájukban az, hogy a romok alól nem hallatszott egyetlen segélykiáltás sem, sik csönd honolt az összeomlott épületben. Ebből következtetni lehetett, hogy a hét embert agyonütötték a romok. Négyet nemsokára ki is húztak az omladék alól, teljesen összezúzva. Hármat éjjel nem sikerült megtalálni. Talpon volt egész éjszaka a Saint-Martinnegyed egész lakossága. A hivatalos vizsgálatot még az éjjel, fáklyafénynél megtartották s konstatálták, hogy a szerencsétlenséget tisztán a szomszédház lerombolásának vezetői okozták, elmulasztva a megingatott közfalat megtámogatni. (Paris, mint tengeri kikötő.) Régóta emlegetik már Franciaországban azt a nagyszerű tervet, hogy a Szajnát a tengertől Párisig kiszélesítik annyira, hogy a tengeri gőzösök — épúgy, mint a Thomsen a londoni dockokig — feljöhessenek egész Párisig. A nagyszerű terv, — úgy látszik — tényleg megvalósul most. Egy nagy társaság van alakulóban s ajánlatot tett a kormánynak. A francia parlament kiküldött bizottsága most tárgyalta az ajánlatot s kedvező véleményt adott róla. A Szajna-csatorna, mely Párist tengeri kikötővé teszi, 180 m. hosszú lesz s szélessége másfélszer fogja meghaladni a Szuez-csatorna szélességét. A költségeket 118 millióra számitják. (A veszett macskák.) A főváros bölcs tanácsa napokkal ezelőtt kimondotta halálos ítéletét a Teréz- és Erzsébetváros macskái felett, de papiroson száradt ez is, mint sok más rendelete. Pedig e két városrész lakóit egyre háborgatják még a veszett állatok s ha sokáig késik gyökeres intézkedésével a hatóság, járványnyá mérgesedik köztük az a félelmetes betegség, mely két életet már úgy is elpusztított. A harmadik beteg, egy sokaktól ismert intelligens ember, a kórházban várja rettenetes sorsát s akadt most már negyedik áldozat is, egy Krausz Hermin nevű tizenhárom éves leányka, akit tegnap mart meg egy veszett macska a dob utcai 29. számú házban. Igazán vétkes könynyelműség kell hozzá, hogy egy már elrendelt sürgős intézkedést ily sokáig halogassanak. Még megérjük, hogy a veszett macskák kiirtására is kormánybiztost küld ki a minisztérium, mely nem tűrheti sokáig, hogy ily könnyelműen játszanak a polgárok életével. (Egy haldokló vallomása.) Berlineken közelében, a tankovi országúton, 1842-ben meggyilkolták a 11 év erdőmester tizenhat éves leányát. Ennek a negyvenhat évvel ezelőtt elkövetett gyilkosságnak csak most került meg a tettese. Halálos ágyán maga gyónta meg régi bűnét s ekként, habár későn is, rehabilitálta azt az embert, kit annak idején a gyilkosság miatt pörbe fogtak s ártatlanul tiz évi rabságra ítéltek. Rosztin, ez a neve az ártatlanul elitélt embernek, jegyese volt a leánynak s egy Gründling nevű gazdaembernél lakott a Jankovi utón, nem messze attól a helytől, a hol a gyilkosság történt. Könnyelmű élete miatt a leány visszaküldötte neki a jegygyűrűt s a bíróság úgy okoskodott, hogy Rosztin boszából ölte meg a leányt s tagadása dacára el is ítélte, szerencséjére csak tiz évi rabságra. A boldogtalan ember már rég kiállotta büntetését s rajta kivül talán már senki sem gondolt a gyilkosságra, midőn a minap váratlanul újra napirendre került a dolog. Történt ugyanis, hogy egy Gründling nevű 62 éves molnár, fia annak a Gründlingnek, kinél Rosztin a gyilkosság idejében lakott, súlyosan megbetegedett s halálát érezvén közelegni, papot hivatott magához, hogy meggyónjon. És ekkor megvallotta, hogy Ottov erdőmester leányát negyvenhat esztendővel ezelőtt ő gyilkolta meg azért, mivel ridegen visszautasította szerelmét. Az eset Berlinbenben természetesen nagy szenzációt okoz. (A „mese” mint menyasszony.) Sokan emlékeznek még arra a híres, pörre, amelyet Grä ff ismert berlini festő ellen indított egy modellje, egy berlini gölöncsér leánya, Rother Berta. Rother Berta k. a. igen sok inspirációt nyújtott a művésznek, amint azt képei bizonyítják : összes ismert képein Rother Berta van megörökítve. A leghíresebbiket, a „mesét“, sokat lehetett látni a budapesti kirakatokban is, egy igen szép, 15 esztendős leányt ábrázol az, toalett nélkül. Később, mint már egészen fejlett szépséget, toalettben is láthatta a budapesti közönség Rother Bertát, mint sanzonest, énekesnőt. Bécsből most az a hír érkezik, hogy a „mese“ híres személyesítőjét feleségül veszi egy dúsgazdag régi bécsi család fia. (Rendőri hírek.) Öngyilkosságok. A király utcai 88. számú ház harmadik emeletéről leugrott ma délelőtt egy Klein Rozália nevű 35 éves hajadon és szörnyet halt. A boldogtalan teremtés gyermekkora óta szívbajban szenvedett, melytől nem egyszer próbált élete árán megszabadulni. Egy ízben levetette magát egy emeleti folyosóról, de akkor fölépült s beleugrott a Dunába is, de kifogták.— a kerepesi uti zsidó temetőben is történt ma öngyilkosság. Egy Grünfeld Henrik nevű 24—26 éves fiatalember lőtte agyon magát atyja sírján. A mentők keze alatt halt meg félórai kínlódás után. — Kifogott holttest. A Ferenc-Józsefkőpart közelében egy 20 éves fiatalembernek teljesen ruhátlan tetemét fogták ki tegnap a Dunából. Úgy látszik, hogy fürdés közben fuladt bele a vizbe. — (Egyesületi hírek.) Az orsz. középiskolai tanáregyesület ehó 5-ikén és 6-ikán tartja közgyűlését az akadémia heti üléstermében, mindkét nap délelőtt 9 órakor. 4-én este 8 órakor találkozó lesz a Ruscher-féle vendéglő földszinti helyiségeiben, 7-én pedig kirándulás Tatára. Az első budapesti egyesült házmesterek betegsegélyre és temetkezési egyesülete, június hó 27-én, akácfa utca 7. sz. alatti vendéglő helyiségbe költözött. (Gyászrovat.) Elhunytak : Békey István honvédelmi minisztériumi nyugalmazott osztálytanácsos e hó 26-án, 59 éves korában Budapesten. Az elhunyt iskoláit Pesten és Egerben elvégezvén, már 18 éves korában letette az ügyvédi vizsgát. Nagynevű történetírónk, Szalay Lászlóval rokonságban lévén, szellemi kiképeztését nagyrészben ennek köszönhette. Már mint fiatal ember kitűnő tollával tűnt fel Deák Ferenc előtt is, ki, mint igazságügyi miniszter, 1848-ban őt saját minisztériumában fogalmazónak nevezte ki. Alkotmányunknak visszaállításával Andrássy Gyula gróf miniszterelnök és honvédminiszter, e minisztériumban saját titkárául, majd egy év múlva osztálytanácsosul nevezte ki. E minőségben részt vett Bécsben, a közös hadügyminisztériumban, a védtörvények alkotása körül folyt tanácskozásokban s 1868-ik évről alkotott, a közös hadsereget és honvédséget érdeklő, összes törvényjavaslatok az ő tollának szövegezése szerint kerültek a magyar törvényhozás elé A honvédelmi minisztériumban később beállott személy változások alkalmával, 38 évi szolgálat után, nyugalmaztatott. Nyugdíjaztatása után — mint nagyhírű történetírónk Horvát István egykori tanítványa — csak a történelmi tanulmányokban kereste vigaszát és mint mondják, több becses tanulmányt, ezek közt „Magyar Diplomatikát“ hagyott hátra. — Weilen Sándor, Weilen lovag, a bécsi Concordia elnökének atyja Jettinben, Csehországban, 83 éves korában. — Lisznyai Szabó Sándorné szül. Cserey Blanka, 56 éves korában, hosszas szenvedés után, 36 éves korában Budapesten. — Tauffer Ferenc, a kolozsvári kisegítő takarékpénztár vezérigazgatója, az összes kolozsvári pénzintézetek igazgatósági tagja, a Ferenc József-rend lovagja, ki Kolozsvár város legtekintélyesebb polgárai közé tartozott , 73 éves volt. — (A hivatalos lapból.) Jul. 1. Kinevezések: A közmunka- és közlekedésügyi miniszter : Angyal Samut, Battancs Pált, Bencsák Oszkárt, Böjthe Ödönt, Bukoveczky Ödönt, Csapó Gyulát, Csere Jánost, Csuszák Bélát, Fazekas Kálmánt, Fájkics Árpádot, Fintos Gyulát, Figula Mártont, Fleischer Józsefet, ifj. Gulyás Ferencet, Imrey Lászlót, Kállay Lászlót, Katona Józsefet, Kovács Istvánt, Kraicz Lajost, Kuhinai Folténi Ákost, Konops Károlyt, László Lajost, La Borda Gyulát, Leitner Győzőt, Lénárt Józsefet, Lerch Antalt, Loisch Bélát, Mader Lászlót, Mattyasovszky Jánost, Mesterházy Pált, Meixner Józsefet, Morvay Istvánt, Müller Györgyöt, Nagy Gábort, Öhlschlager Ödönt, Petermann Györgyöt, Popper Mihályt, Petrecz Bélát, Semsey Ferencet, Szabados Viktort, Szabó Imrét, Szvoboda Antalt, Takács Istvánt és Weöreös Bélát posta- és táviró-gyakornokokká nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Hidvéghi Károly erdészt, a szászsebesi járásban létező népiskolák részére ideiglenes miniszteri iskolalátogatóvá nevezte ki. A békésgyulai törvényszék Kerényi Soma dr. békéscsabai ügyvédet a békéscsabai járásbírósághoz német tolmácsosá nevezte ki. A beregszászi törvényszék elnöke a beregszászi törvényszékhez Nizsalovszky Endre, végzett jogászt, díjas joggyakornokká nevezte ki. A debreceni törvényszék elnöke a debreceni törvényszékhez Pallai Zoltán dr. díjtalan joggyakornokot, díjas, joggyakornokká nevezte ki. A sátoralja-újhelyi törvényszék elnöke Hatvany László, székesfehérvári törvényszéki segélydíjas joggyakornokot, a sátoralja i