Budapesti Hírlap, 1888. augusztus (8. évfolyam, 212-241. szám)

1888-08-01 / 212. szám

Előfizetési Árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep utáin való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. mm* Budapest, 18881 Vil­. évfolyam 212. sz. Szerda, augusztus I. Budapesti Hírlap Szerkesztőség, és kiadóhivatal: IV. kalap-utca 16. sz. Hirdetések dijszahiíly szerint. Vmirno nn/m. lien 11 a­r l.nn .1 kt*.. TI (IoItAN­ n ti*. Osztrák válság. Budapest, jul. 31. Egész csöndben, a parlamenti szün­napok alatt — ilyenkor legjobban le­het politikát csinálni annak, ki akar, mert nem zavarják és zaklatták az em­berek egymást, miniszterek és képvise­lők — a Taafí­e-kormány nevezetes vál­tozásokon dolgozik. Még mielőtt a raj­­­rat összejönne, a kabinet meg fog vál­tozni és politikát fog változtatni. Cse­­hebb, de főkép klerikálisabb lesz. A jobb párt, mely eddig is támogatta, szo­rosabb egységet képezzen s a miniszté­riummal bensőbb viszonyba, függésbe hozassák. Mint a német kartell-pártok, melyek a nemzeti és birodalmi eszme körül csoportosítva, egymással szövet­ségre léptek Bismarck vezetése alatt és a kancellár támogatására , szintúgy az „osztrák“ pártok, nemzetiségi csopor­tokban, de a dinasztia és a monarchia iránti hűség és odaadás konzervatív esz­méjének egyesítő láncával összekötve, szövetkezzenek a Taaffe - minisztérium támogatására. Ez az osztrák kartell a pánszlá­­­vok, pángermánok, antiszemiták és de­mokraták ellen van irányozva, de hogy a német szabadelvű alkotmány­párt haj­landó lesz-e a német nemzeti szabad­elvűek módjára a szövetségbe belépni, az még igen nagy kérdés. Egyelőre a Taaffe-kormány ezt a szép reményt nem táplálja, mert jól ismeri az osz­trák-német szabadelvű pártot, hogy an­nak két alapszenvedélye van: vesze­kedni a papokkal és a csehekkel. Már­pedig a kormány, mely „osztrák“ politikát akar folytatni, bármekkora súlyt fektessen a német polgárságra, a városi elemre és különösen Bécsre, mint Ausztria fővárosára, számításaiban nem mellőzheti, mert nem nélkülözheti a cseheket, számerejüknél, magas művelt­ségüknél és hatalmas arisztokráciájuk­nál fogva, sem pedig a katolicizmust, mert ez ellensúlyozza az osztrák szlá­­voknál és németeknél az orthodox és protestáns császári birodalmak vonzere­jét, a papság és főpapság befolyásával a népre, legkivált az alpesi tartomá­nyokban. A kiegyezés csehek és németek közt, klerikálisok és szabadelvűek közt lehetetlennek, azaz hogy kivihetetlen­nek bizonyult. Még a­hányszor megkí­­sérlették, mindannyiszor még inkább összevesztek. Csak nemrég, az 1848-iki bécsi forradalom egyik vezére, Fischhof Adolf doktor, ki évek óta a csehek és németek kibékítésén fárad, ismét röp­­iratot bocsátott közre, melyben a béke föltételei törvényjavaslatra kész formá­ban apróra kidolgozva előterjesztettek, de mindkét uralkodni vágyó párt ki­fogásolta a munkálatban azt, mi a másiknak teendő engedményt tartal­mazott. —­ Sokfejű­ néppártokat, egy­másra féltékeny, bizalmatlan csopor­tokat, nemzetiségi ellentéteket ösz­­szeegyeztetni,­­hiú törekvésnek bizo­nyult. A Taaff­e-kormány felhagyott . — Ez szokás a konzultációnál. Mondja, hogy „áu. — Ugyan kérem, ne tréfáljon. — Engedjen meg, Mackenzie minden be­tegével „áu-t szokott mondatni. Csak mondja hamar. Hatalmas „á“-t hangoztattam s aztán en­gedelmesen odanyujtottam a pulzusomat is. De fitymálva félre lökte, mondván, hogy az már teljesen kiment a divatból. Végre ki­mondta a szentenciát, hogy menjek Törpe- Füredre. — Mi az? — A legújabb fürdő, melyben ásványvi­zek fakadnak a fogfájás ellen. — A fogfájás ellen ? — Úgy van, uram. Ma minden fürdő egy speciális betegség gyógyításán dolgozik. Külön fürdője van a gyomorhurutnak, a köszvény­­nek, a száj- és körömfájásnak, le a legkisebb bajokig. És annyira megy a dolog, uram, hogy ha önnek a jobb térdében van köszvénye, máshová küldik, mintha a bal térdében van.. . Bámulatos. És ha a felső fogsorom­ban van a fájás, akkor máshová, küldenek, mintha az alsó fogsoromat hasogatja ? — Nem, az teljesen mindegy. Ennyire még nem specializálunk. Akármelyik foga fáj is, hátra elmehet Törpe-Füredre. El is mentem. A vasúti állomástól még két órát kellett kocsikáznom, a kocsisnak, aki rám várakozott, fel volt kötve az álla, s óriáso­kat sóhajtott. Megkérdeztem, hogy mi baja a politikával s más utat választott. Meg­oldani a problémákat egy­enkint s egy­másután konkrét javaslatokkal és té­nyekkel, az alkotmánypárt hozzájárulá­sával, ha lehet, nélküle, ha kell. Nélküle, sőt ellene, az valószínű. Mert a kérdés súlypontja az iskolatör­vényre esik, mely körül a pártok üt­közni fognak: a népiskola, a középis­kola kié legyen, felekezeti vagy sem, nemzetiségi avagy főkép német? Ha Bécsben egy cseh prédikációt mond egy pap, nagy história támad belőle. — Budapesten magyarul, németül, tótul, szerbül, oláhul és görögül prédikálnak a templomokban szerte, össze-vissza. Az ellenkező túlzás. A nemzetiségek és a klerikálisok az iskolát okkupálni akarják, miután azt az alkotmánypárt államosította a né­metség, centralizáció és liberalizmus ér­dekében, de a közoktatás lényeges ja­vításával. A klerikálisok vezére, Liech­tenstein herceg, most a népiskolát az államtól visszaköveteli, s csehek és len­gyelek vele egyetértenek. Taaffe gróf pedig Liechtenstein herceggel kiegye­zett s az ellenszegülő Gautsch közok­tatásügyi miniszter megy Münchenbe követnek. Senki sem örül e változásnak in­kább, mint a csehek, kik Gautschnak oly keményen opponáltak a középisko­lák miatt, melyeket a csehektől el akart venni. Mert Gautsch úr nagy német. Helyette egy klerikális kultuszminisztert fognak az osztrákok kapni. Schönborn — A fogam fáj. — Régóta ? — Nem, csak az imént fájdult meg. — Mért nem húzatja ki? — Nem vagyok bolond. Majd megfürdüm otthon, s egyszeribe eláll. — Hát igazán olyan nagyszerű az a víz ? — Azt, uram, nem lehet kimondani. Nem is igen igyekezett, hogy kimondja, hanem a­ rekkenő délutáni melegben inkább elaludt, olyan jóízűen szunditott, hogy én bol­dog volnék, ha fogfájás nélkül igy tudnék aludni. Felébredvén, mogyorót vett elő, s a fogaival egyenként feltörvén, elropogtatta. Ilyen őrült fogfájós embert soha életemben se láttam. Csupa olyan dolgot tesz, amit a fogfá­jás kizár: alszik, mogyorót eszik. Még csak azt vártam, hogy fütyülni fog. Törpe-Eüreden az orvos fogadott, aki meg­vizsgálta a fogaimat, s habozás nélkül masszí­rozta az államat. Azután betanított a kúrára: naponkint a kérdéses ásványvízzel hatszor öb­lítsem ki a számat, s kétszer fürödjem meg, mindig a víz alá bukván. Másnap, a­mint kitekintek az ablakon, látom, hogy két fürdőszolga pisztolylyal egy vékony pénzű utat kisér. Ott szemem láttára ki is kutatták. Leszólok, hogy mi az ? Ők fel­szólnak, hogy a szomszéd városka borbélya, a­ki borotválni jött s azért kutatják ki, hogy semmiféle foghátó szerszámot, vagy fogfájás­­gyógyító szert be ne csempészszen. Fogorvo­sok és borbélyok általában ki voltak tiltva a A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Nyaralás.­­ A ,,Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Minden esztendőben egy hónapra beállok falusi embernek, olyan szép az élet falun! Koránkelő csorda és későnfekvő torokkompá­­nia, hajnalban pokoli tülkölés a sertések és a fővárosi vendégek ablakai alatt. S ha ettől még valaki (disznó vagy vendég) ébren talál maradni, ott van az ismétlő szerkezetű karikás ostor, melylyel százat lehet durrantani, a­nél­kül, hogy "a kanász egyszer is megtöltené. Ha ezt az ember végig hallgatja, nincs az az álom­por, a­mitől még egyszer elszenderüljön. Az idén megtörtént rajtam az, hogy tíz bazilika-sorsjegyem közül egyet, kihúztak s nyertem rajta ötven forintot. Elhatároztam, hogy urj leszek, nem megyek falura, hanem fürdőre. Az orvoshoz siettem s tanácsot kér­tem tőle. — Mi a betegsége ? — kérdé­s. — Az a legnagyobbik, hogy csak ötven forintom van az egész fürdőzésre. — Egyéb nincs ? — Meg az, hogy gyakran szenvedek fog­fájásban. — Mirtassa a nyelvét! — Minek ? Mai számunk 12 oldal.

Next