Budapesti Hírlap, 1888. augusztus (8. évfolyam, 212-241. szám)
1888-08-01 / 212. szám
2 gróf morva helytartót és Prazsak mellé még egy cseh minisztert, úgy hogy két lengyel és két cseh fog ülni a kabinetben s öt német. Ez lesz a főváltozás a politikában, kiegyezés a klerikálisokkal vagyis az iskolatörvény reviziója. A másik változás a cseh tartománygyűlésen terveztetik Lobkovitz herceg elnök közbenjárásával, ez a cseh kérdés végleges megoldására vonatkozik, de még nem jutott nyilvánosságra. Ha a klerikálisok kapnak koncessziót, világos, hogy a cseheknek is kell kapni. Máskép a kormánypárt-csinálás nem sikerülhet. A pesti görögök és oláhok pere. Budapest, jul. 31. Épen száz éve most, hogy a Görögországból, Thessáliából, Macedóniából s a Balkánfélsziget egyéb részeiből Pest falai közt telepedett görögök, kik mint a győri, miskolci, váradi stb. görög kolóniák, múlt századi kereskedelmi életünk legszorgalmasabb munkásai s dunai forgalmunk első úttörői voltak: számban erősödve s anyagilag gyarapodva arra gondoltak, hogy Magyarország fővárosában, mely ezentúl állandó otthonuk leendő templomot építenek. 1788-ban írták meg a folyamodványt egy görög liturgiáju orthodox egyház alapítására, melyre az engedély Bécsből csakhamar megérkezett. 1791-ben fogtak hozzá az egyház építéséhez, s már 1792-ben az új egyház, mely két tornyával a Dunapartra tekint, át volt adható rendeltetésének. Görögökkel együtt nagy számmal telepedtek meg hazánkban (s Pesten is) az úgynevezett macedon-oláhok vág cincárok, kik Albánia, Macedónia és Thessália egyes helyein (Bitolia-Monastir, Krisevo) tömegesen laknak, egyébként mint kereskedők és iparosok e tartományok városaiban rendkívül el vannak szóródva. A macedón-oláhok falvaikban s legszűkebb családi köreikben a rumén nyelvnek egy, görög hatásokkal erősen megszinezett dialektusát beszélik, különben mindenütt görög liturgiámú egyházakhoz tartoznak, görög iskolákba járnak, a közéletben görög nyelvvel élnek, úgy hogy a cincár kereskedő csak úgy számol görögül s írja görög nyelven kereskedelmi leveleit, mint az athénei, szalonikii vagy galatai görögök. A macedon-oláh nyelv épen nem irodalmi. Balkáni utamban s azután is keresve kerestem nyomtatott macedon-oláh szövegeket s nem tudtam ilyenekre szert tenni sehogysem. Üskükben, Északi-Albániában intelligens cincárokkal ismerkedve meg, arra kértem őket, hogy fordítsák le nekem az „Ur imáját“ macedon-oláh nyelvre. A kérdezettek nagyot gondoltak s mindenik a „páter imón ó en tiszuranisz'’-szal felelt, mert úgymond, minden macedon-oláh csak így (görögül) imádkozik Természetes, hogy a pesti macedon-oláhok, kik a görögökkel egy társadalmat alkotva, az egyház alapításához is járultak, a pesti új egyházban is görög liturgiát hallgattak. 1808-ban változás állt be az egyházi életben. Erdélyi és havaselvi rumének, s a garnizonhoz tartozó oláh katonák, saját (oláh) templom híján a görög-macedón egyházba szoktak volt járni s a rumének csakhamar úgy érezték magukat, a dumaparti görög templomban, mint a magukéban. Ez évben már megérlelődött az a vágy az egyház rumén ajkú hívőiben, (recte: vendégeiben)hogy a közösnek vélt görög egyházban oláh nyelvű papi állás is szerveztessék, a mihez a nyelvrokonság címén három macedon-oláh is csatlakozott. S a terv sikeres eredményt ért. Egy királyi rescriptum megengedte, hogy a pesti görög egyházba a rumén liturgia is behozassák, mely 1887-ig, tehát a múlt évig Mikulescu gör. kel. román lelkész haláláig szakadatlanul érvényben is volt. Megtörtént tehát Pesten is az, a mi az ország számos helyén, mint Nagyváradon, Alvincen, Nagyszebenben, Aradon, Brassóban stb. hogy az oláhság tért foglalva a városokban : a görög, szerb és bolgár egyházak eredeti szervezetén rést ütött, abban magát érvényesíteni tudta, az egyházakat részben vagy teljesen furuunizálta. Erdély legnagyobb s legrégibb görök keleti egyházai mind ilyenek. Ilyen sors várt volna a pesti görög egyházra is ; a pesti görögök azonban 1808. óta csak tűrték a helyzetet, de azt jogosnak nem ismerték el. A vezérlő elemek görög nemzetiségűek maradtak továbbra is, hivatalos levelezéseiket görög és magyar nyelven vezették, folyton arra törekedve, hogy az alapítás intencióihoz híven, az egyház görög jellegét újra visszaállítsák. A rumén nyelvű papi állás megüresedtével múlt évi szeptember hóban , az egyház szavazóképes tagjai közgyűlésre ültek. Összes nagy többséggel azt, a határozatot hozták, hogy az egyházból a rumén nyelv végleg kiküszöböltessék. A rumének tiltakoztak e határozat ellen s a kultuszminisztériumhoz fölebbeztek, kérve, hogy a mennyiben az egyház nemcsak görögöké, de macedón-oláhoké is, az egyházban a macedón-oláh liturgiának is tér engedtessék s -■■--"'nínTTiririMnái uin ji w'frmäniTrrrTHiu'~r'brn~iiirrrrrrrnrrrínf ninn 11 nirnii'mrmTrr~'iniTnrnTtii ilyen nyelvű lelkész választása eszközöltessék. A válasz tagadó volt, vagyis a rumének kérvényükkel elutasíttattak, így állván a dolgok, egy elvi kérdés merül föl. A macedón-oláhok tényleg román nyelvűek s bár a macedóniai őshazában (melynek szomszédságából való az erdélyi és romániai oláhság is) a görög egyházban élnek, vajjon nincsen-e joguk nemzetiségileg fejlődni a nyelvüket, az egyházban is felvirágoztatni, éppúgy, mint bármely más ajkú görög keletieknek ? Mikor az oláhság a XII—XIII. századokban hazánk területére lépett s Erdély hegyvidékein meghonosodott, mindenütt szerb és bolgár egyházakban élt, ó szláv liturgiát olvasó papok vezetése alatt, mely nyelv a balkáni területeken: Bulgáriában, Szerbiában, Albániában, a hol tudniillik oláhjaink beköltözésük előtt pásztorkodva éltek, szerte el volt terjedve az ortodox egyházakban. I. Rákóczy György, Erdély halhatatlan emlékű fejedelme, változtatott az állapotokon, látva, hogy Erdélyország oláh egyházaiban a papok sem értik az ó-szláv nyelvet, az egyházi könyveket rumén nyelvre fordíttatta, ezzel a rumén egyházak életében új korszakot teremtett. Ez intézkedés nagy fordulat volt : a rumén liturgia folyton terjedett s átkerült Havaselvére s Moldovaira is, hol a XVIII. században az ó-szláv egyházi nyelv fölébe kerekedett. I. Rákóczy György bibliafordítása a rumén nemzetiség életreébresztője volt. A pesti görög egyházban ugyanaz az állapot van ma, mely az oláh egyházakban Rákóczy kora előtt volt Erdélyben s az oláh vajdaságokban. Ha a pesti görög egyház macedon - oláh hívei arra törekszenek, hogy a görög nyelv uralma alól magukat emancipálják : törekvésüket teljesen jogosnak tartjuk s ha az egyházba, melynek alapításában ők is részt vettek, macedón-oláh liturgiát akarnak létesíteni , az ellen senkinek se lehetne kifogása. Ha Budapesten ilyen liturgia létesülne, csak újabb dicsősége volna hazánknak, mely szabad intézményeivel minden nemzetiség jogos törekvéseit támogatja. Ha akad ember, ki a görög hatásoknak kitett macedo-oláh nyelvet elhanyagolt helyzetéből kiragadja, azt irodalmi színvonalra emelni képes, macedo-oláh egyházi könyveket szerkeszt, mely a hívők lelki igényeit kielégíti : ennek alkalmazása helyénvaló lenne a pesti görög-macedón egyházban, melyet a két nemzet együttes akarattal alkotott. Ilyen egyházi nyelv —igaz — még nincs, de ez, meglehet, csak idő kérdés. Rákóczy kora előtt Erdélyben s az oláh vajda BUDAPESTI HÍRLAP. (212. sz.) 19864. augusztus 1. fürdő területéről, a mint az apró táblákon olvasható is volt. A fürdőt szorgalmasan használtam s a fogam csakugyan nem fájt. Negyednap találkoztam a fentemlitett kocsissal, a kinek semmi baja se volt. — No, nem fáj már a foga? — kérdem. — Nem kérem, ma nem én vagyok a soros! — felelt. „Soros“, ez szeget ütött a fejembe. — Hát ki ? — kérdem. — A másik kocsis. S csakugyan e pillanatban ez a másik kocsis rohant el mellettem nagy jajgatással a fürdő felé. Tehát ez csak játék, hogy a fürdő gyógyító hatását a dokulosz demonstrálják, s a fürdő vendégekben illúziókat keltsenek. No, majd kipróbálom. Szerencsére nemsokára megfájdult a fogam. Öblögettem is, meg fürödtem is, hiába. Végre félrehúzom a fürdőorvost, s így szólok hozzá : — Uram, ez a víz nem ér egy hajítófát. Még jobban fáj tőle a fogam. Nézze ezt a daganatot. Meg vagyok csalva. Megragadta a kezemet, hosszan nézett a szemembe meg a daganatomra, s aztán így suttogott : — Nem érzi jól magát itt a fürdőn? — De igen, leszámítva a fogfájást. — Ugye, pompás a vizünk ? — Nagyon kellemes. — A koszt jó és olcsó. — Úgy van. * — Cigány nincs. Elismerem. — Hát akkor mért áskálódik ellenünk ? — Kérem, én nem áskálódom, nekem a fogam fáj. — Adja becsületszavát, hogy hallgatni fog! — szólt bensőséggel az ifjú doktor. — Miről? — Csitt! Este tíz órakor legyen a lakásomon. Kíváncsiság , és fogfájás közt töltöttem a napot. Estig mind a kettő fokozódott. A kitűzött időben megjelentem az orvos lakásán. Egy lelakatolt ajtóhoz vezetett. Ez lepattant s mi beléptünk egy tökéletesen fölszerelt fogászati műterembe. — Uram — szólt az orvos — ez a mi titkunk. Akivel már egyáltalán nem boldogulunk, azt itt hallgattatjuk el. Mit parancsol ? Foghúzás, plombirozás, idegölés? Gyorsan és ingyen eszközöltetik. — Hát a víz ? — Az kérem csak illúziók keltésére van hivatva. Az illúzió a leghatalmasabb orvosság. S ha fürdőnknek valami specialitást ki nem találunk, el van veszve a nagy konkurrencia mellett, igy pedig évről-évre többen keresik föl. Ugye, hallgatni fog? — Mint a sir ! — de előbb húzza ki a fogamat. Egy pillantás alatt kirántotta s én boldogan mentem haza. Csak az volt a baj, hogy már nagyon sokan tudták ezt a titkot s szinte fenték a fogukat a doktorra. S a szerencsétlennek egy napon tényleg megfájdult a foga, feldagadt az arca. E pillanattól kezdve négy ember őrizte éjjel-nappal. A szegény ember naponkint hatszor fürdütt s minden fürdés után úgy tett, mintha jobban volna, de a daganat nem mult s az őrök éjjel ordítozni hallották. Végre egy reggel kirohant a szobájából, iszonyatosan felpuffadva, kékre-zöldre válva s borbélyért ordított. A borbélyt éppen akkor vizitálták s nem találtak nála semmit. Az orvos karon ragadta s a kínzó kamara felé vonszolta. De ajtajában megjelentek az őrök, —■ Tágíts, mer’ lövök, — ordított az orvos. Az őrök szétugrottak, az orvos a borbélyt cipelve berohant, az ajtót becsapta, s bezárta. Pár pillanatnyi csönd. Aztán megjelent az orvos, ajkán boldog mosolylyal, kezében egy négy ágú foggal, s a borbélyt keblére ölelve, kollégának szólította. Nagyon el lehetett érzékenyülve. Ezt látva, a soros fogfájós kocsim nagyott ugrott örömében, s messze elhajította álláról a kendőt. -- Uraim ! — szónokolt az orvos, — a csodás erejű viz hatását megtoldottam egy kitünően berendezett fogászati műteremmel. Ez a kettő együtt csakugyan lehetetlenné tesz minden fogfájást. Éljen a természet és a tudomány! A fogfájást nem lehet illúzióval gyógyítani. Zajos tetszéssel üdvözöltük az őszinte szavakat s azóta egész őszinteséggel huzatunk, temetünk tógát és öletünk ideget. Sipulusz.