Budapesti Hírlap, 1888. szeptember (8. évfolyam, 242-270. szám)

1888-09-25 / 265. szám

1888. szeptember 25. BUDAPESTI HIRK­AF. (265. sz.) — Pribilné pere. A tabáni kettős gyermek­­gyilkosság ügyében Moravcsik Ernő dr. tör­­vényszéki orvosszakértő már beterjesztette vélemé­nyét a büntető törvényszékhez. E szerint P­r­i­b­i­l Ferencné hisztériában szenved. Ezen­­kivül fenforog az öröklési terheltség esete is. Be van igazolva ugyanis, hogy Pribilné atyját gutaütés érte, anyja idegességben szenve­­dett, egyik testvére pedig öngyilkossággal múlt ki. Ezek alapján a törvényszéki orvosnak az a vélemé­nye, hogy Pribil Ferencné akaratá­nak szabad elhatározási képes­sége a vádbeli cselekmény elkö­vetése idején korlátolva volt.­­ A másik törvényszéki orvosszakértő, A­j­t­a­y Sándor Jr. a napokban adja át véleményét a törvényszék­nek s azután az összes iratokat felülvéleményezés végett az országos közegészségügyi tanácshoz ter­jesztik fel. ( NYÍLT-TÉR.*) Tisztelt szerkesztőség! Temesvárott, szept 20 án. Ismerve a Budapesti Hírlap helyes objektív irányát, rendithetlen igazságszeretetét, azon biztos remény­ben, hogy kérelmünknek helyt fog adni, for­dulunk a tisztelt szerkesztőséghez abbeli kérelmünk­kel, miszerint a becses lapjában e hó 16-án „Napi­­hírek“ rovatában „Osztrák egyesület Magyarorszá­gon“ cím alatt megjelent közleményre vonatkozólag, mint megtámadott fél a valóság, az osztatlan szent igazság kiderítése és a legnagyobb részt tájékozat­lan tisztelt olvasóközönség félrevezethetése kikerü­lése érdekéből a következő sorokat becses lapjába közölni szíveskedjék. A temesvári levelező ki és mi voltát kutatni jelen közleményünkben nem feladatunk, de hogy közleménye téves kutforrásból származik, hogy az ezen kútforrást szolgáltatók intenciója indokolat­lan boszúvágy kielégítése, egyesületünk reputációjá­nak aláásása és nem mint a temesvári levelező mondja, magyarabb szellemnek abba való behozatala és magyar hazafiságnak abban való meghonosítása kitűnik az alantabbakból. Úgy látszik, hogy az előttünk ismeretlen leve­lező, nem ismeri azon urakat, kik neki ezen ominó­zus közleményt sugalmazták, csakis annak tulajdo­nítjuk azt, miszerint ezen urakat nagyobb hazafiak­nak tünteti fel közleményében, mint minket, az­az megvonja egyesületünktől teljesen a hazafiságot, pedig ha tudná az igen tisztelt levelező úr azt, hogy éppen ez évi február hó 25-ike óta, vagyis azon időtől fogva, midőn egyesületünk vezetése új kezekbe jött, az egész ügykezelés magyar lett, üz­leti könyveink is magyarul vezettetnek, azon időtől fogva egyesületünkben az igazgatóság kebelében kizárólag a magyar nyelv használtatik érintkezési nyelvül és az egyesület helyiségében csak elvétve hallatszik a német szó, akkor bizonyára nem vá­dolná egyesületünket hazafiatlansággal. Hogy egyesületünk a hazafiság és jótékonyság terén is tehetségéhez képest megfelel kötelességé­nek, igazolják a helybeli­­ek. kir. törvényszékhez beterjesztett évi közgyűlési jegyzőkönyvek, melyek igazolásaként minden hazafias mozgalom előmozdí­tásához filléreivel hozzájárul egyesületünk, igazolja azon tény is, hogy a délmagyarországi magyar nyelvterjesztő egyesületek, a temesvári magyar szinügygyámolító stb. egyesületek tagjaként szerepel egyesületünk. Kerülve azonban minden polémiát és szemé­lyeskedést, tisztán a tárgyhoz, illetve a kérdéses közleményben foglalt állítások, illetve vádak meg­cáfolására szorítkozunk. Ugyanis már egyesületünk elme gúny tárgyává való tételére fölhozott azon állítása a közlemény­nek, mintha egyesületünk és annak tagjai csak „Oesterreichisches Beamten-Verein“-nak neveznék , valótlan, mivel az egyesület magyar tagjai azt „hi­­vatalnok-egyesületnek“, német ajkú tagjai pedig „Beamten-Verein“-nak hívják, és mivel különben is egy egyesület címe nem is az egyes tagok szeszé­lyétől és elnevezésétől, hanem annak hivatalos alak­ban elfogadott elnevezéstől függ. Különben azon elnevezés „Osztrák-magyar bi­rodalmi első általános hivatalnok-egyesület“ alatt nemcsak egyesületünk, hanem hazánkban egyesüle­tünkön kiind még 24 egyesület van és pedig Buda­pesten három. Már ha hazafiatlan célú egyesület volna mind­az, a­melynek a mieinkhez hasonló neve van, akkor mindenesetre fővárosunkbeli hazafias hivatal­nokok szent kötelességüknek tartanák azokaat fel­oszlatni és hazafias szellemű egyesületekké átala­kítani. Tekintve továbbá azt, hogy egyesületünk mint takarék- és előlegező hivatalnok-egyesület már húsz évi fönállásnak örvendett, midőn a „Délmagyaror­szági tisztviselők önsegélyző-egyesülete“ alakult, te­kintve, hogy ezen önsegélyző-egyesület tevékenysé­gének fősúlypontját nem a hiteladásra, hanem a fo­gyasztási osztályra fordítja, úgy kétségtelen, misze­rint egyesületünk a nevezett önsegélyző-egyesület­nek konkurrensévé nem erőszakolhatta föl magát, illetve egyesületünk ezen önsegélyző-egyesületnek fölerőszakolt versenytársává nem fajulhatott annál is kevésbbé, midőn mindkét egyesületnek tagjai csaknem ugyanazok, ezeknek pedig saját érdekében áll, mindkét egyesületnek fölvirágoztatása és boldo­­gulhatása. Azon állítása a közleménynek pedig, mintha egyesületünk bárminemű pressziót is gyakorolna azokra, kik a levelező szerint a magyar egyesületbe belépnek, teljesen légből kapott állítás és fényes cáfolatát nyeri az előbbi sorokban előadott ténykö­rülményben és továbbá abban is, hogy a „Délma­gyarországi tisztviselők önsegélyző-egyesületének“ úgyszólván megteremtői és szellemi vezetői is min­dig hitelképességükhöz képest nyertek nálunk elő­legeket, soha senkitől a kért kölcsön azon címen, mert a nevezett önsegélyző-egyesületnek tagja, meg nem vonatott, egyetlenegynek a kölcsön föl nem mondatott. Fölmondások nem is történhetnek nálunk, miután felmondáshoz kötött kölcsönügyeleteket egye­sületünk sohasem kötött és nem is köt. 11­­,—12 százalékot nálunk senki sem fizet. A­mi pedig a rendkívüli közgyűlés egybehí­­vását célzó mozgalomra — ha ugyan annak nevez­hető volna — vonatkozólag a közleményben fölho­zott vádakat illeti, azok szintén egytől egyik va­lótlanok. Hogy ezen magát mozgalomnak csúfolt agitá­­ciónak célja nem lehetett és nem lehet az, mintha egyesületünkbe magyarabb szellemet honosítson meg, annak lehetőségét teljesen kizárja a fenntebb röviden előadott ama ténykörülmény, miszerint erre a mi egyesületünkben uralkodó magyar szellem mellett szükség nincsen; de ezen törekvését a kér­déses mozgalomnak a rendkívüli közgyűlés egybe­­hívását célzó aláírási ív programmjaként felsorolt pon­tok egyikéből sem olvashatni ki. Mert a kamat leszállítása, a kezelési és eljárási költségek szabá­lyozása hazafias szellemnek meghonosítását nem, hanem törvény és szabályellenes cselekményt igen­is involvál magában, miután a f. é. február hó 19-én megtartott rendes évi közgyűlés az egész ■üzleti évre állapítván meg a kamatlábat és kezelési költ­ségeket, egy rendkívüli közgyűlésnek nem állhat jogában azt az üzleti év közben megváltoztatni, végződvén az üzleti év az 1889. év első három hó­napjában megtartandó rendes közgyűléssel. Az alapszabályok 21. §-a a közgyűlés hatás­körébe tartozó ügyek felsorolásával foglalkozván, ennek megváltoztatása hazafias szellem meghonosí­tását szintén nem eredményezheti. A­mi pedig az alapszabályok 40. §-ának meg­változtatását illeti, úgy bátran kimondhatjuk, misze­rint az nem hazafias szellem behozatalát, hanem an­archia megteremtését célozza és az aláírók helye­sebben tették volna, ha az egész alapszabály hatá­lyon kívü­l való helyezését írták volna ki programm­­jukképen lévén ezen szakasz azon kapocs, mely minket a központhoz köt, illetve azon alap, melyen egyesületünk szervezete nyugszik. Ebből kiviláglik, miszerint az aláírási ív kibo­csátóinak célja nem magyarabb szellemnek egyesü­letünkbe való behozatala, mert erre, a mióta az egyesület élén egy Danczkay, egy Laky dr., egy Nagy, egy Püspök­-, egy Arányi stb. áll, szüksé­gesség már főn nem forog, hanem igenis célja egye­sületünket, mely oly szép fölvirágzásnak és általá­nos bizalomnak örvend, erkölcsileg és anyagilag tönkre tenni. Ezen, az aláírási ív programmjaként felso­rolt pontok egyszerű átolvasásából és az alapszabá­lyoknak alapos nem ismeretének tulajdonítható, az, hogy 47-en az aláírási ívvel űzött házalás mellett lépre mentek és aláírásukat reá adták , de miután személyes meggyőződésük és behatóbb tárgyilagos információ alapján jobb meggyőződést szereztek maguknak, alárásukat visszavonták, azt hisszük, mi­szerint semmiféle törvényes vagy társadalmi sza­bályt nem sértettek meg ezzel, állván azon régi elv „sapientis est consilium in m­e­­lius,mutat­et. És tekintve, hogy az alapszabályok 20. §-a értelmében az igazgatóság a rendkívüli közgyűlés egybehivását tárgyazó aláírási ivet beérkeztétől szá­mítandó nyolc nap alatt köteles a rendbvü­li közgyű­lés egybehivása tekintetében intézkedni és tekintve, hogy ezen 8 napon belül a 47 aláíró közül egy nem tag volt és 27-en pedig aláírásukat visszavonván, csak 19 maradt, ezen 19 pedig az alapszabályok 20. §-ának d) pontja értelmében megkívánt egy tizedrészét az alaptőkének nem képviseli, így alap­­szabályszerűnek tekinthetjük abbeli eljárásunkat, miszerint a kívánt rendkívüli közgyűlés egybehívá­­sát célzó kérelmet visszautasítottuk. Éppen ilyen sorsban részesült a második alá­írási ív is, miután az ezen ivén lévő 33 aláíró közül két aláíró nem tagja egyletünknek, nyolc pedig visszavonván az aláírási ivén levő aláírását, a meg­maradt 23 pedig a 432.000 frtnyi törzsbetétünkből csak 4100 frtot képviselvén, 17.300 passzívával, rendkívüli közgyűlés egybehívására megkívánt alap­­szabályszerű kellék hiányából, ez utóbbi kérvény is visszautasítandó volt. Hogy a visszavonásoknál nem úgy jártunk el, mint a panaszosok az aláírók gyűjtésénél, kétség­telenül kitűnik azon ténykörülményből, hogy számo­sak az aláírók közül éppen az aláírási ív beérkezte után nyertek nálunk előlegeket és senkinek sem jutott esze ágába sem az igazgatósági tagok közül, azokat aláírásuk visszavonására reá bírhatni; pedig ha presszió gyakorlására szükségünk lett volna, úgy ez lett volna a legkedvezőbb pillanat annak gya­korlására. A többi aláírók kölcsönt ezen időben nem kérvén, alkalmunk sem volt azokra a közle­ményben foglalt presszió gy­akorlására. Különben felvilágosításképen szolgáljon a jel­zett közleményre nézve a következő : Az egész agitáció indítója és vezetője Mórán Rezső, temesvári pénzügyigazgatósági számtanácsos úr, kinek szerencséje volt egyletünknek, pedig sze­rencsétlensége egyletünket mint elnök képviselni, de ki két év alatt durva, visszataszító modora, in­­trigáns magatartása, az igazgatóság határozatait nem respektáló magaviselete által oly népszerűségre és oly fokú bizalomra, tett szert, hogy az igazgatóság az ez évi február hó 25 ik napján tartott alakuló ülésében nevezett volt elnökét, mint további bizal­mára méltatlant, az elnöki tisztségtől elcsapta. A nevezett számtanácsos úr jellemzésére és hazafiságának hőmérőjeként szolgáljanak a követ­kező esetek : ez a nagy hazafi volt az, ki nem mu­tatott hajlandóságot és folytonos halasztgatásával makacsul ellene szegült az igazgatóságnak 1886. évi március havában hozott abbeli határozatának, mi­szerint az egyesület ügykezelési és hivatalos nyelve ezentúl kizárólag a magyar nyelv legyen. Ez az a nagy hazafi, a ki magyar államhivatalnok létére annyira sem akart hazafias kötelességének megfe­lelni, hogy azon államnak nyelvét, melynek szülöttje, melynek mindennapi kenyerét eszi, elsajátította volna. Ez az érdemdús lelkesítője a mozgalomnak csúfolt agitációnak, a ki nem utalotta egyesületünk tulajdonát képező ügyészi nyilvántartási könyvet a mi tudtunk és beleegyezésünk nélkül alattomban fényes bukása után egyesületünkből elvinni, a­ki nem átallotta az igazgatóság teljes ülésében azt állítani, ezen könyv miatti kérdőre vonás alkalmá­ból, hogy haragjában azt megsemmisítette, a­ki eb­­ben egyesületünk igazgatósága kénytelen volt a btk. 406. § ába ütköző okirat hamisítás vétsége miatt bűnvádi eljárást folyamatba tenni, azt vizsgá­lattal eddig befejezve érdemleges elintézést kiesz­közöltetni. Ez az a vitéz hazafi, aki megijedve a bűnpernek reá szomorú, de kiérdemlett következ­ményeitől a vizsgáló bíróhoz elhozta az általa meg­­semmisítettnek állított könyvet. Ebből látható, hogy ilyen ember legkevésbbé sem lehet hivatva másnak magyar hazafiságát bírá­lat alá vehetni, vagy pláne egy egész egyesületet hazafiatlansággal vádolhatni és hogy a hazafiasnak föntebb szándékolt agitációjára kibontott zászlóra felirt hazafiság csak álhazafiság, illetve önző céljai elérésére kieszelt vak és nem tisztességes eszköz. Végül szabadjon még figyelmükbe ajánlani a temesvári levelezőnek sugalmazott közlemény ér­telmi szerzőinek azt, hogy alapszabályaink értelmé­ben minden egyesületi tagnak joga van az év vé­gével az egyesület kebeléből kiléphetni. És így ha a nagy hazafiak egyesületünk hazafiságával és egy­letünkben sorsukkal nincsenek megelégedve ez év november végéig törzsbetéteiket felmondhatják és az 1889. év első három hónapjában megtartandó rendes közgyűlés után búcsút vehetnek örökre egyesületünktől, vagy­ pedig, ha azt hiszik, hogy reformátori törekvéseik oly meggyőzők és egyesü­letünkre nézve oly boldogítók, miszerint azokat ke­resztül vihetik, úgy nem messze van már 1889-ik évi február hónapja és tessék akkor eszméiket és terveiket az ebben a hónapban rendszerint megtar­tatni szokott rendes évi közgyűlésen érvényre emel­tetni. Ezeket figyelmébe ajánlva a felszólalóknak maradtam kiváló tisztelettel az igazgatóság megbízásából Schweiger Bertalan, egyes, ügyész. *) E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelős­séget a Szerk. Napirend. Naptár: Kedl, szept. 20. — Kom. kát Kleofás, Jéz. tan. — Prot.: Kleofás. Görög-orosz : (szept. II.) Föltimn. tomp. — Zsidó: (tisri 20.) — Nap kél 5 ó. 52 p. nyugszik 5 ó. 52 p. — Hold két 6 óra 36 perc este, nyug­szik 10 óra 54 p. d. e. Délelőtt 9 órakor hold a földközelben. — Miniszterelnök mint pénzügyminiszter fogad d. n 6­0. — Kereskedelmi miniszteri államtit­kár fogad délelőtt a rendes hivatalos órák alatt. — H­o­r­v­á­t min­i­s­z­t­e­r fogad délelőtt 10 órától d­. u­. 2 óráig. — Országos régészeti és embertani társ­u­lat havi ülése d. u. 5 órakor az akadémia üléstermében. — Fő­városi egyesület ülése d. u. 5 órakor a régi városházán. — Királyi várpalota Budán, vaegy tek­ithető délelőtt 9—12 ig és délután 3—6 óráig,­­jel­ent két hetűt a varkap­itányságnál. — Hazai termékek ál­landó kiállítása a kereskedelmi múzeumban (városliget iparcsarnok). Naponkint d. e. 9—12-ig és d. u. 3—7. — Mi­t festészeti sorsjáték nyeremény tárgy­a­inak kiállítása a kereskedelmi múzeumban d. e. 9—12 és d. u. 3—7. Belédi, dij 10 krajcár. — Nemzeti múzeum: régiségtár d. e. 9 órától d. u. 1 óráig. — Orsz. tanszermúze­um B­ud­din, megtekinthető délelőtt 9—12-ig délután 3­-6-ig. - Teh­nológiai iparmúze­um a keret pesi­ uton (Beleznay-kert) nyitva délelőtt 9— d. u. 1 és 3—5 óráig. — Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. — Egyetemi könyvtár d. e. 19—I0 és d. u. 4—8. — Múzeumi könyvtár d. e. 9 órától d. u. 1-ig. — Egyetemi füvészkert az ül­lő­i­­ u­t­o­n nyitva d. e. 8—12 és d. u. 2­4 óráig. — Svábhegyre fogaskerekű vasút indul fé óránkint, az Eötvös-nyaralóban cigányzene. — Margitszi­get. Naponta jó nemzeti zene, kedd, csütörtök, szombat, va­sárnap és ünnepnap katona-hangverseny, hajóközlekedés fél órán­­kint.­­ A 1­1 a­t­k­e­r­t nyitva «gésa nan Krao majomkisasszó»? is látható. Beléptidíj 30 krajcár«

Next