Budapesti Hírlap, 1888. szeptember (8. évfolyam, 242-270. szám)
1888-09-25 / 265. szám
1888. szeptember 25. BUDAPESTI HIRKAF. (265. sz.) — Pribilné pere. A tabáni kettős gyermekgyilkosság ügyében Moravcsik Ernő dr. törvényszéki orvosszakértő már beterjesztette véleményét a büntető törvényszékhez. E szerint Pribil Ferencné hisztériában szenved. Ezenkivül fenforog az öröklési terheltség esete is. Be van igazolva ugyanis, hogy Pribilné atyját gutaütés érte, anyja idegességben szenvedett, egyik testvére pedig öngyilkossággal múlt ki. Ezek alapján a törvényszéki orvosnak az a véleménye, hogy Pribil Ferencné akaratának szabad elhatározási képessége a vádbeli cselekmény elkövetése idején korlátolva volt. A másik törvényszéki orvosszakértő, Ajtay Sándor Jr. a napokban adja át véleményét a törvényszéknek s azután az összes iratokat felülvéleményezés végett az országos közegészségügyi tanácshoz terjesztik fel. ( NYÍLT-TÉR.*) Tisztelt szerkesztőség! Temesvárott, szept 20 án. Ismerve a Budapesti Hírlap helyes objektív irányát, rendithetlen igazságszeretetét, azon biztos reményben, hogy kérelmünknek helyt fog adni, fordulunk a tisztelt szerkesztőséghez abbeli kérelmünkkel, miszerint a becses lapjában e hó 16-án „Napihírek“ rovatában „Osztrák egyesület Magyarországon“ cím alatt megjelent közleményre vonatkozólag, mint megtámadott fél a valóság, az osztatlan szent igazság kiderítése és a legnagyobb részt tájékozatlan tisztelt olvasóközönség félrevezethetése kikerülése érdekéből a következő sorokat becses lapjába közölni szíveskedjék. A temesvári levelező ki és mi voltát kutatni jelen közleményünkben nem feladatunk, de hogy közleménye téves kutforrásból származik, hogy az ezen kútforrást szolgáltatók intenciója indokolatlan boszúvágy kielégítése, egyesületünk reputációjának aláásása és nem mint a temesvári levelező mondja, magyarabb szellemnek abba való behozatala és magyar hazafiságnak abban való meghonosítása kitűnik az alantabbakból. Úgy látszik, hogy az előttünk ismeretlen levelező, nem ismeri azon urakat, kik neki ezen ominózus közleményt sugalmazták, csakis annak tulajdonítjuk azt, miszerint ezen urakat nagyobb hazafiaknak tünteti fel közleményében, mint minket, azaz megvonja egyesületünktől teljesen a hazafiságot, pedig ha tudná az igen tisztelt levelező úr azt, hogy éppen ez évi február hó 25-ike óta, vagyis azon időtől fogva, midőn egyesületünk vezetése új kezekbe jött, az egész ügykezelés magyar lett, üzleti könyveink is magyarul vezettetnek, azon időtől fogva egyesületünkben az igazgatóság kebelében kizárólag a magyar nyelv használtatik érintkezési nyelvül és az egyesület helyiségében csak elvétve hallatszik a német szó, akkor bizonyára nem vádolná egyesületünket hazafiatlansággal. Hogy egyesületünk a hazafiság és jótékonyság terén is tehetségéhez képest megfelel kötelességének, igazolják a helybeliek. kir. törvényszékhez beterjesztett évi közgyűlési jegyzőkönyvek, melyek igazolásaként minden hazafias mozgalom előmozdításához filléreivel hozzájárul egyesületünk, igazolja azon tény is, hogy a délmagyarországi magyar nyelvterjesztő egyesületek, a temesvári magyar szinügygyámolító stb. egyesületek tagjaként szerepel egyesületünk. Kerülve azonban minden polémiát és személyeskedést, tisztán a tárgyhoz, illetve a kérdéses közleményben foglalt állítások, illetve vádak megcáfolására szorítkozunk. Ugyanis már egyesületünk elme gúny tárgyává való tételére fölhozott azon állítása a közleménynek, mintha egyesületünk és annak tagjai csak „Oesterreichisches Beamten-Verein“-nak neveznék , valótlan, mivel az egyesület magyar tagjai azt „hivatalnok-egyesületnek“, német ajkú tagjai pedig „Beamten-Verein“-nak hívják, és mivel különben is egy egyesület címe nem is az egyes tagok szeszélyétől és elnevezésétől, hanem annak hivatalos alakban elfogadott elnevezéstől függ. Különben azon elnevezés „Osztrák-magyar birodalmi első általános hivatalnok-egyesület“ alatt nemcsak egyesületünk, hanem hazánkban egyesületünkön kiind még 24 egyesület van és pedig Budapesten három. Már ha hazafiatlan célú egyesület volna mindaz, amelynek a mieinkhez hasonló neve van, akkor mindenesetre fővárosunkbeli hazafias hivatalnokok szent kötelességüknek tartanák azokaat feloszlatni és hazafias szellemű egyesületekké átalakítani. Tekintve továbbá azt, hogy egyesületünk mint takarék- és előlegező hivatalnok-egyesület már húsz évi fönállásnak örvendett, midőn a „Délmagyarországi tisztviselők önsegélyző-egyesülete“ alakult, tekintve, hogy ezen önsegélyző-egyesület tevékenységének fősúlypontját nem a hiteladásra, hanem a fogyasztási osztályra fordítja, úgy kétségtelen, miszerint egyesületünk a nevezett önsegélyző-egyesületnek konkurrensévé nem erőszakolhatta föl magát, illetve egyesületünk ezen önsegélyző-egyesületnek fölerőszakolt versenytársává nem fajulhatott annál is kevésbbé, midőn mindkét egyesületnek tagjai csaknem ugyanazok, ezeknek pedig saját érdekében áll, mindkét egyesületnek fölvirágoztatása és boldogulhatása. Azon állítása a közleménynek pedig, mintha egyesületünk bárminemű pressziót is gyakorolna azokra, kik a levelező szerint a magyar egyesületbe belépnek, teljesen légből kapott állítás és fényes cáfolatát nyeri az előbbi sorokban előadott ténykörülményben és továbbá abban is, hogy a „Délmagyarországi tisztviselők önsegélyző-egyesületének“ úgyszólván megteremtői és szellemi vezetői is mindig hitelképességükhöz képest nyertek nálunk előlegeket, soha senkitől a kért kölcsön azon címen, mert a nevezett önsegélyző-egyesületnek tagja, meg nem vonatott, egyetlenegynek a kölcsön föl nem mondatott. Fölmondások nem is történhetnek nálunk, miután felmondáshoz kötött kölcsönügyeleteket egyesületünk sohasem kötött és nem is köt. 11,—12 százalékot nálunk senki sem fizet. Ami pedig a rendkívüli közgyűlés egybehívását célzó mozgalomra — ha ugyan annak nevezhető volna — vonatkozólag a közleményben fölhozott vádakat illeti, azok szintén egytől egyik valótlanok. Hogy ezen magát mozgalomnak csúfolt agitációnak célja nem lehetett és nem lehet az, mintha egyesületünkbe magyarabb szellemet honosítson meg, annak lehetőségét teljesen kizárja a fenntebb röviden előadott ama ténykörülmény, miszerint erre a mi egyesületünkben uralkodó magyar szellem mellett szükség nincsen; de ezen törekvését a kérdéses mozgalomnak a rendkívüli közgyűlés egybehívását célzó aláírási ív programmjaként felsorolt pontok egyikéből sem olvashatni ki. Mert a kamat leszállítása, a kezelési és eljárási költségek szabályozása hazafias szellemnek meghonosítását nem, hanem törvény és szabályellenes cselekményt igenis involvál magában, miután a f. é. február hó 19-én megtartott rendes évi közgyűlés az egész ■üzleti évre állapítván meg a kamatlábat és kezelési költségeket, egy rendkívüli közgyűlésnek nem állhat jogában azt az üzleti év közben megváltoztatni, végződvén az üzleti év az 1889. év első három hónapjában megtartandó rendes közgyűléssel. Az alapszabályok 21. §-a a közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyek felsorolásával foglalkozván, ennek megváltoztatása hazafias szellem meghonosítását szintén nem eredményezheti. Ami pedig az alapszabályok 40. §-ának megváltoztatását illeti, úgy bátran kimondhatjuk, miszerint az nem hazafias szellem behozatalát, hanem anarchia megteremtését célozza és az aláírók helyesebben tették volna, ha az egész alapszabály hatályon kívül való helyezését írták volna ki programmjukképen lévén ezen szakasz azon kapocs, mely minket a központhoz köt, illetve azon alap, melyen egyesületünk szervezete nyugszik. Ebből kiviláglik, miszerint az aláírási ív kibocsátóinak célja nem magyarabb szellemnek egyesületünkbe való behozatala, mert erre, a mióta az egyesület élén egy Danczkay, egy Laky dr., egy Nagy, egy Püspök-, egy Arányi stb. áll, szükségesség már főn nem forog, hanem igenis célja egyesületünket, mely oly szép fölvirágzásnak és általános bizalomnak örvend, erkölcsileg és anyagilag tönkre tenni. Ezen, az aláírási ív programmjaként felsorolt pontok egyszerű átolvasásából és az alapszabályoknak alapos nem ismeretének tulajdonítható, az, hogy 47-en az aláírási ívvel űzött házalás mellett lépre mentek és aláírásukat reá adták , de miután személyes meggyőződésük és behatóbb tárgyilagos információ alapján jobb meggyőződést szereztek maguknak, alárásukat visszavonták, azt hisszük, miszerint semmiféle törvényes vagy társadalmi szabályt nem sértettek meg ezzel, állván azon régi elv „sapientis est consilium in melius,mutatet. És tekintve, hogy az alapszabályok 20. §-a értelmében az igazgatóság a rendkívüli közgyűlés egybehivását tárgyazó aláírási ivet beérkeztétől számítandó nyolc nap alatt köteles a rendbvüli közgyűlés egybehivása tekintetében intézkedni és tekintve, hogy ezen 8 napon belül a 47 aláíró közül egy nem tag volt és 27-en pedig aláírásukat visszavonván, csak 19 maradt, ezen 19 pedig az alapszabályok 20. §-ának d) pontja értelmében megkívánt egy tizedrészét az alaptőkének nem képviseli, így alapszabályszerűnek tekinthetjük abbeli eljárásunkat, miszerint a kívánt rendkívüli közgyűlés egybehívását célzó kérelmet visszautasítottuk. Éppen ilyen sorsban részesült a második aláírási ív is, miután az ezen ivén lévő 33 aláíró közül két aláíró nem tagja egyletünknek, nyolc pedig visszavonván az aláírási ivén levő aláírását, a megmaradt 23 pedig a 432.000 frtnyi törzsbetétünkből csak 4100 frtot képviselvén, 17.300 passzívával, rendkívüli közgyűlés egybehívására megkívánt alapszabályszerű kellék hiányából, ez utóbbi kérvény is visszautasítandó volt. Hogy a visszavonásoknál nem úgy jártunk el, mint a panaszosok az aláírók gyűjtésénél, kétségtelenül kitűnik azon ténykörülményből, hogy számosak az aláírók közül éppen az aláírási ív beérkezte után nyertek nálunk előlegeket és senkinek sem jutott esze ágába sem az igazgatósági tagok közül, azokat aláírásuk visszavonására reá bírhatni; pedig ha presszió gyakorlására szükségünk lett volna, úgy ez lett volna a legkedvezőbb pillanat annak gyakorlására. A többi aláírók kölcsönt ezen időben nem kérvén, alkalmunk sem volt azokra a közleményben foglalt presszió gyakorlására. Különben felvilágosításképen szolgáljon a jelzett közleményre nézve a következő : Az egész agitáció indítója és vezetője Mórán Rezső, temesvári pénzügyigazgatósági számtanácsos úr, kinek szerencséje volt egyletünknek, pedig szerencsétlensége egyletünket mint elnök képviselni, de ki két év alatt durva, visszataszító modora, intrigáns magatartása, az igazgatóság határozatait nem respektáló magaviselete által oly népszerűségre és oly fokú bizalomra, tett szert, hogy az igazgatóság az ez évi február hó 25 ik napján tartott alakuló ülésében nevezett volt elnökét, mint további bizalmára méltatlant, az elnöki tisztségtől elcsapta. A nevezett számtanácsos úr jellemzésére és hazafiságának hőmérőjeként szolgáljanak a következő esetek : ez a nagy hazafi volt az, ki nem mutatott hajlandóságot és folytonos halasztgatásával makacsul ellene szegült az igazgatóságnak 1886. évi március havában hozott abbeli határozatának, miszerint az egyesület ügykezelési és hivatalos nyelve ezentúl kizárólag a magyar nyelv legyen. Ez az a nagy hazafi, a ki magyar államhivatalnok létére annyira sem akart hazafias kötelességének megfelelni, hogy azon államnak nyelvét, melynek szülöttje, melynek mindennapi kenyerét eszi, elsajátította volna. Ez az érdemdús lelkesítője a mozgalomnak csúfolt agitációnak, a ki nem utalotta egyesületünk tulajdonát képező ügyészi nyilvántartási könyvet a mi tudtunk és beleegyezésünk nélkül alattomban fényes bukása után egyesületünkből elvinni, aki nem átallotta az igazgatóság teljes ülésében azt állítani, ezen könyv miatti kérdőre vonás alkalmából, hogy haragjában azt megsemmisítette, aki ebben egyesületünk igazgatósága kénytelen volt a btk. 406. § ába ütköző okirat hamisítás vétsége miatt bűnvádi eljárást folyamatba tenni, azt vizsgálattal eddig befejezve érdemleges elintézést kieszközöltetni. Ez az a vitéz hazafi, aki megijedve a bűnpernek reá szomorú, de kiérdemlett következményeitől a vizsgáló bíróhoz elhozta az általa megsemmisítettnek állított könyvet. Ebből látható, hogy ilyen ember legkevésbbé sem lehet hivatva másnak magyar hazafiságát bírálat alá vehetni, vagy pláne egy egész egyesületet hazafiatlansággal vádolhatni és hogy a hazafiasnak föntebb szándékolt agitációjára kibontott zászlóra felirt hazafiság csak álhazafiság, illetve önző céljai elérésére kieszelt vak és nem tisztességes eszköz. Végül szabadjon még figyelmükbe ajánlani a temesvári levelezőnek sugalmazott közlemény értelmi szerzőinek azt, hogy alapszabályaink értelmében minden egyesületi tagnak joga van az év végével az egyesület kebeléből kiléphetni. És így ha a nagy hazafiak egyesületünk hazafiságával és egyletünkben sorsukkal nincsenek megelégedve ez év november végéig törzsbetéteiket felmondhatják és az 1889. év első három hónapjában megtartandó rendes közgyűlés után búcsút vehetnek örökre egyesületünktől, vagy pedig, ha azt hiszik, hogy reformátori törekvéseik oly meggyőzők és egyesületünkre nézve oly boldogítók, miszerint azokat keresztül vihetik, úgy nem messze van már 1889-ik évi február hónapja és tessék akkor eszméiket és terveiket az ebben a hónapban rendszerint megtartatni szokott rendes évi közgyűlésen érvényre emeltetni. Ezeket figyelmébe ajánlva a felszólalóknak maradtam kiváló tisztelettel az igazgatóság megbízásából Schweiger Bertalan, egyes, ügyész. *) E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a Szerk. Napirend. Naptár: Kedl, szept. 20. — Kom. kát Kleofás, Jéz. tan. — Prot.: Kleofás. Görög-orosz : (szept. II.) Föltimn. tomp. — Zsidó: (tisri 20.) — Nap kél 5 ó. 52 p. nyugszik 5 ó. 52 p. — Hold két 6 óra 36 perc este, nyugszik 10 óra 54 p. d. e. Délelőtt 9 órakor hold a földközelben. — Miniszterelnök mint pénzügyminiszter fogad d. n 60. — Kereskedelmi miniszteri államtitkár fogad délelőtt a rendes hivatalos órák alatt. — Horvát miniszter fogad délelőtt 10 órától d. u. 2 óráig. — Országos régészeti és embertani társulat havi ülése d. u. 5 órakor az akadémia üléstermében. — Fővárosi egyesület ülése d. u. 5 órakor a régi városházán. — Királyi várpalota Budán, vaegy tekithető délelőtt 9—12 ig és délután 3—6 óráig,jelent két hetűt a varkapitányságnál. — Hazai termékek állandó kiállítása a kereskedelmi múzeumban (városliget iparcsarnok). Naponkint d. e. 9—12-ig és d. u. 3—7. — Mit festészeti sorsjáték nyeremény tárgyainak kiállítása a kereskedelmi múzeumban d. e. 9—12 és d. u. 3—7. Belédi, dij 10 krajcár. — Nemzeti múzeum: régiségtár d. e. 9 órától d. u. 1 óráig. — Orsz. tanszermúzeum Buddin, megtekinthető délelőtt 9—12-ig délután 3-6-ig. - Tehnológiai iparmúzeum a keret pesi uton (Beleznay-kert) nyitva délelőtt 9— d. u. 1 és 3—5 óráig. — Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. — Egyetemi könyvtár d. e. 19—I0 és d. u. 4—8. — Múzeumi könyvtár d. e. 9 órától d. u. 1-ig. — Egyetemi füvészkert az üllői uton nyitva d. e. 8—12 és d. u. 24 óráig. — Svábhegyre fogaskerekű vasút indul fé óránkint, az Eötvös-nyaralóban cigányzene. — Margitsziget. Naponta jó nemzeti zene, kedd, csütörtök, szombat, vasárnap és ünnepnap katona-hangverseny, hajóközlekedés fél óránkint. A 11 atkert nyitva «gésa nan Krao majomkisasszó»? is látható. Beléptidíj 30 krajcár«