Budapesti Hírlap, 1888. október(8. évfolyam, 271-301. szám)
1888-10-01 / 271. szám
Budapest, 1888. Vil. évfolyam 271. sz. Hétfő, október I. Budapesti Hírlap Előfizetési Arak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 60 kr., egy bóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukássi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tizszeletel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg korán intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A honvédség újjászervezése. Budapest, szept. 80. (bp.) Nagy és korszakalkotó reformot igér a honvédségnek a félhivatalos jelentés, melyet mai számunkban ismertettünk. Valahára meg fogja kapni a modern katonai szervezetet, melyet oly régóta megérdemelt s eddig is oly sajnosan nélkülözött, az intézmény és a monarchia védelme kárára. Eddigi szervezete merő ideiglenesség volt s csak annyi értékkel birt, hogy az adminisztrálást és az újoncok kiképzését nem akadályozta. De háború s általános mozgósítás esetén zavarba jött volna miatta a vezérkar, mert a honvéddandárok s a honvédhuszárság közt semmi taktikai összefüggés nem létezett, honvédségünk nagyobb csapattestekbe alakulni nem bírt, nagyobb harci feladatot megoldani kisszerű szervezkedésének békéi közt képtelen volt. E bajokon távolról se segítettek volna az által, hogy a honvéddandárokat a szükséghez képest beosztják a közös sereg hadtestjeibe. Az ily tarkán kombinált hadtestek, kivált vegyes vezérszóval, össze nem szokott és tanult legénységgel, egymáshoz idegen tisztikarral tömérdek ingadozásnak, zavaroknak vannak kitéve, nehézkes mozdulataikkal megnehezítik a legfőbb vezetést, megannyi terhei a hadseregnek s károsan befolyásolhatják a hadjárat sorsát. Nem találhatni ilyen módon alkotott hadi rendet a világ semmi egyéb hadseregében, — nálunk is csak a hosszú békeéra alatt tarthatták fönn ily sokáig. S bizonynyal csak azért tűrték meg a monarchia katonai érdekei és a honvédség becsvágya ellenére, mert az irányadó katonai körök megokolatlan bizalmatlansággal viseltettek a honvédek iránt, csak közös hadseregbeli csapatok ellensúlya mellett engedték őket működni még a gyakorlótéren is, s borzadtak a gondolattól, hogy létezzenek külön honvédhadtestek, együtt legyen modern szervezetben, egységes vezérszó alatt 20—30 ezer honvéd. Azt akarták, hogy honvédségünket a közös sereg magába szívja, apró dandárokban, — ez megnyugvásukra szolgált s érte elviselték az egész hadsereg kevert hadi rendjének minden nyűgét s taktikai hátrányait. De mióta a monarchia határait sűrűn fenyegetik nagy veszedelmek s a katonai körök a hadi erőnek mentül mozgékonyabbá, harcképesebbé tételével komolyan voltak kénytelenek foglalkozni, s be kellett látniuk, hogy a honvédség szervezete nem felel meg a modern katonai igényeknek, s az erő, melyet e kiképzett, derék csapatok más szervezetben képviselnének, így csak töredékeiben áll a monarchia s a trón védelmére. A közös sereg újabb területi beosztása, taktikai tagozata a honvédséget nem bírja magába fölszívni, s úgy a helyes hadi rend, a gyors mozgósítás, mint a modern vezérlet érdeke kívánja, hogy a honvédség mai nehéz áttekintésű, a rendelkezésekben csak zavart és ingadozásokat okozó dandárszervezetéből a honvédhadosztályokhoz és hadtest-kapcsokhoz az átszervezkedés már most, béke idején megtörténjék. Ezért áll most, a véderő törvény revízióma alkalmából, a honvédség organizációja napirenden. S ha sikerült a magyar kormánynak döntő helyen érvényesitni a honvédség igényét, hog’ önálló hadtestekbe legyen osztva s önálló taktikai feladatok megoldására tegyék képessé, — akkor elsősorban a monarchia védelmének tett egy nagy’ szolgálatot. A honvédség pedig egy nagy lépéssel előbbre jut fejlődésében, megszűnik a közös hadsereg alárendelt része, kiegészítője lenni, a minek kisdedkorában, nem bízva jövőjében, előitéletből vagy politikai babonából szánták s lesz belőle a közös hadsereg mellé rendelt, vele egyenrangú tagja a monarchia védő erejének, mely csak a közös legfőbb vezetésnek van szubordinálva. A kormány javaslata, mint a félhivatalos jelentés vallja, nem tesz a honvédség ez új rangfokának mindenben eleget. A gyalog féldandárok nehézkes szervezetéből áttér az ezredrendszerre, ami a nagyobb seregrészek alakításánál a legtermészetesb egységet szolgáltatja s a zászlóaljak nehézkes számsorát fölöslegessé teszi. A honvédlovasságot az uj javaslat a nagyobb honvédcsapatok alakítása céljából szaporítja 20 századdal, vagyis öt uj lovasezreddel, mert a mostani 10 honvédhuszárezredből a honvédgyalogsági nagy csapattestekhez a lovas fegyvernemből nem telnék elég. De óvakodik holovád tüzérséget fölállítani. A honvéd hadtestek ágyúszükségletén a kormány a közös sereg ütegeivel segít, műszaki csapatokról meg éppen nem intézkedik. . Sajnáljuk e félrendszabályt. Meg vagyunk győződve, hogy a gyakorlati élet kényszere ezt a két engedményt mielőbb kiköveteli a magas katonai intéző köröktől. Ha beismerték, hogy a honvédségnek csak önálló csapattestekbe alakulva veszi igazán hasznát a monarchia védő ereje, be kell ismerniük azt is, hogy a honvédhadtestek műszaki csapat és ütegek nélkül meg nem élhetnek, a területi hadtest-formáció pedig nem fogja megtűrni, hogy a homogén csapatok közt e két fegyvernem idegen legyen. Egy ideig erőszakolhatják, kísérletezhetnek, aztán majd kitudódik, hogy ami sehol a világon nem vált be, Ausztria-Magyarország területén se bizonyulhat jónak, s amit minden modern hadsereg elfogadott, azt a közös hadsereg se mellőzheti. Mai as auraiak 10 oldal. Polgártársaim és barátaimhoz. Mélyen tisztelt uraim ! Budapest belváros választópolgárainak kegyes bizalma felküldött engem az országgyűlésre. E fényes kitüntetést mélyen érzett hálával s a hazafias kötelesség tudatában elfogadtam. Minden egyes választópolgárnak, ki szavazatával megtisztelt, forró köszönetet mondok. Győzelmük váljék hazánk üdvére ! A rokonszenv lelkes kifejezéséért meghatott kebellel adok hálát mindenkinek. Oly sokan nyitották meg sziveiket s fejezték ki szerencsekivánataikat nekem, hogy határtalan boldogságom alig képes ennyi szeretetet felölelni. S hogy volna lehetséges azt megköszönni ? Nem is felelhetek a fővárosból és az egész országból hozzám érkezett szíves üdvözletekre egyenként, mint tenni óhajtottam. Bocsánatot kell kérnem. Fogadják kegyesen igen tisztelt barátaim rokonszenvükért és bizalmukért szíves köszönetem ezen nyilvánítását és kijelentését annak, vajha tehetném hazámnak és nemzetemnek azt a szolgálatot, melyet elvárnak tőlem ! Isten minden áldását kivánva önöknek és drága hazánknak, maradok alázatos szolgájuk Kaas Xvor. Újságírók lakomája. — Saját tudósitónktól. — Budapest, szept. 30. A fővárosi sajtó munkásai, kicsinyek és nagyok, kedélyes lakomával ünnepelték meg ma Kaas Ivor báró diadalát, a legnagyobb tisztességet, mely magyar újságírót valaha ért. A Vigadó emeleti ebédlőjében gyűltek egybe, hatvanhéten a budapesti napilapok szerkesztői és dolgozótársaival, ellenzékiek és kormánypártiak vegyesen s a szeretet lelkesedésével vették körül a belváros új képviselőjét, aki dicsőségét híven megosztja mindnyájukkal. Ott voltak az ünnepeken kívül: Hermán Ottó, Rákosi Jenő, Kenedi Géza dr., Bolgár Ferenc, Ábrányi Kornél, Bartók Lajos, Ábrányi Emil, Mezei Ernő, Grecsák Károly dr., a bécsi lapok budapesti levelezői közül többen és a „névtelenek.“ A belváros képviselőjét lelkes éljenzés fogadta, mikor belépett a terembe s köréje gyűlt az egész társaság, hogy meleg kézszorításokkal üdvözölje a dicsőségért, melyet a sajtónak szerzett. A második fogás után maga Kaas Ivor báró nyitotta meg a felköszöntök sorát a következő szavakkal: Családi körben gyűltünk össze, mint édes testvérek, úgy is üdvözöllek benneteket, mert egész pályámon az újságírókban találtam édes testvérei-