Budapesti Hírlap, 1888. november (8. évfolyam, 302-331. szám)
1888-11-01 / 302. szám
k kel önmagát elfoglalni, népeit foglalkoztatni, a nemzeti közszellemet benne egyesitni s vele a forradalmi szellemet elnyomni legkönnyebben sikerül, így tett minden kényur, — III. Sándort rákényszerithetik. A regále megváltása. Budapest, okt. 31. A képviselőház regále-bizottságának mai főbb megállapodásai igen közelről érdeklik a törvényhatósági és rendezett tanácsú városokat. A törvényhatósági városokra nézve kimondatott, hogy bármely tiszta jövedelem, mely az italmérési jogból eredt, és amely a záró számadásokba fölvétetett, beszámítandó a regále-jövedelembe. Azt az indítványt, hogy a rendezett tanácsú városok kártalanítása is a zárószámadások alapján történjék, a bizottság nem fogadta el. Az ülés lefolyása ez . A legutóbb benyújtott kérvények ismertetésénél, nevezetesen a főváros kérvényénél, többek hozzászólása után a bizottság kimondta, hogy mindaz a jövedelem, melyet bármely törvényhatósági joggal bíró város az italmérési jogból húzott, s amely a zárszámadásokba felvétetett, a megváltandó regálejövedelembe beveendő. Ugron Gábor utal arra, hogy mind nagyobb arányokat ölt a rendezett tanácsú városoknak az a mozgalma, hogy az ő kártalanításuk is a zárszámadások alapján történjék és kéri a kormányt, terjeszszen elő kimutatást az iránt, mily különbség van abban, ha e városokra nézve a kártalanítás az adó vagy a zárszámadások alapján történik. Tisza miniszterelnök válaszolja, hogy a rendezett tanácsú városoknak, mint olyanoknak," nincs regáléjuk. Egyik-másik megvette, vagy másként megszerezte ugyan azt, de rendezett tanácsú városi minőségénél fogva nem volt egyiknek sem regáléja. Ami zárszámadásaikat illeti, azok a megyében vizsgáltattak meg, gondolja meg a bizottság, vájjon lehet-e ezek alapján az államra igen jelentékenyen nagyobb terhet hárítani s vájjon lehet-e ily sok, több évre terjedő zárszámadás beérkezésétől s öszszeállításától tenni függővé a tárgyalást. A bizottság a fölvetett kérdés fölött napirendre tért. A kártalanításról szóló javaslat 17., 18., 19. és 20. szakaszait a bizottság csekély módosítással fogadta el. Arra a kérdésre, hogy melyik az a minimális árfolyam, mely alatt a kormány nem tartja kiadhatóknak a kötvényeket, a miniszterelnök azt a reményét fejezte ki, hogy a legrosszabb esetben sem fog az árfolyam 90 százalékon alul lenni. A 21—23. szakaszok vita nélkül elfogadtatván, Bokros a következő két új szakasz fölvételét indítványozza : „1. Jelen törvény hatályba lépte után az állami kártalanításnak tárgyát képező jogokra s islehalt!“ és egy másik, ki igy gondolkozott : „és most kiviszszük a temetőbe !” De azért mindannyian vidámak voltak s bizonynyal nem férkőzött szivükhöz a halál ama rettenetes gondolata, mely szinte megőrjiti azokat, kikben kibontott szárnynyal repdesik, vergődik az „én.“ És a nagyok között is, a gyümölcsfákat néző emberen — a kis halott apja lehetett — és az asszonyokon, kik között bizonynyal ott volt a Szidácska anyja is — nem volt nyoma sem annak a legnagyobb fájdalomnak, melyet csak a gyermekét temető szülő arcán lehet föllelni. Bizonynyal voltak az asszonyok között szomorúak is, nem egy szidhatta magában az orvost , valamelyik mondhatta: „én szóltam, hogy jó lesz elmenni az ottlakai javas asszonyhoz, nem mentek !“ És az anyja bensejében talán sírt, siratta, mert kedves és szép volt, már eljárt a dászkálhoz , és sót, meg árpakását tudott hozni a kisboltból. . . . De én a gyötrelmek gyötrelmét kerestem és eszembe jutott, amit egy sok gyermekű szegény zsidótól hallottam egyszer : „Rettenetes, ha az embernek gyermekei vannak, mert meg is halhatnak !“ A kicsiny menet elhaladt előttem és elérte a házsorok végét, ahol egy nagy gyümölcsös kezdődött. A nagy gyümölcsös — a falu temetője. Csupa pást, csak itt-ott egy sirkant, színesre festett fejfa. Még csak gazdája se volt és ahol véget ért, kezdődött apró jószágok pázsitja, csupa szin, szemkápráztató tarkaság. Selyemsárga kacsák, libuskák, pipacsfoltok között libapásztor leányok veres fejkendője, piros arcai. Minden mozgott. És mindez a májusi nap ama ragyogásában, mely meghatóleg az ezen jogok helyébe lépő kártalanítási igényre, tulajdoni-, zálog- és mindennemű más dologbani és elsőbbségi jogokat csak a pénzügyminisztériumban vezetendő országos előjegyzési könyvbe bejegyzés útján lehet megszerezni. Ezen előjegyzési könyvnek berendezése és a bejegyzések módjának szabályozása iránt a pénzügyi és igazságügyi miniszterek részéről külön utasítás fog kiadatni. A jelen törvény hatályba lépte előtt, a kártalanítás tárgyát képező jogokra nézve bármi címen megszerzett dologbani és elsőbbségi jogok, a fennálló törvények és törvényes gyakorlat értelmében, az illetékes bíróságok által ítéltetnek meg. 2. A közigazgatási hatóságok által végleg megállapított s a felmerült magánjogi igények miatt jelen törvény értelmében bírói letétbe helyezett kártalanítási összegeknek miként leendő kiutalása tekintetében, a hivatalból folyamatba teendő bírói eljárást az igazságügyminiszter részéről kiadandó külön utasítás fogja szabályozni.“ A bizottság elvben kimondta a diszpozíció szükségességét, a végleges megállapodást azonban akkorra hagyta, amikor a másik törvényjavaslat is le lesz tárgyalva. A bizottság holnap délelőtt 10 és fél órakor folytatja a tárgyalást. Károlyi Alajos gróf utóda, Deym Ferenc gróf, az új londoni osztrák-magyar nagykövet, még a november hó folyamán fogja elfoglalni állomását. Az új nagykövet és neje, született Schab rendőr fő grófnő, a londoni magas körök régi jó ismerősei. Deym gróf a londoni nagykövetségnél négy évet töltött, mint követségi tanácsos és a diplomáciai pályát azért hagyta el ideiglenesen, hogy mandátumot vállaljon az osztrák parlamentbe. Itt a konzervatív párt mérsékeltebb töredékéhez tartozott. Utóbb visszatért a diplomáciához és követnek ment Münchenbe. Egy félhivatalos jelentés szerint bécsi diplomáciai körökben az a meggyőződés, hogy Deymár. minden irányban meg fog felelni a belé helyezett bizalomnak. A kézdivásárhelyi kerületben, melynek az elhunyt Kemény Gábor b. volt a képviselője, a kormánypárt Damokos László volt kir. táblai birót fogja felléptetni. BUDAPESTI HÍRLAP. (302. Bt.) jöv6. november 1 IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, okt. 31. A Kisfaludy-társaságból. Legnagyobb érdeklődést Salamon Ferenc felolvasása keltett. Daudet Alfonz ’„Halhatatlanját, melyet most közöl lapunk regénycsarnoka, ismertette és bírálta a kitűnő történettudós és essaysta. Némelyek azt a pikáns dolgot várták, hogy a francia regénynyel, mely a párisi akadémikusok fonákságait ostorozza, a magyar akadémia termében magyar tudósok polémiát kezdenek, mintegy lándját törve a tudomány hierarchiájának védelmében. Nagyon csalódtak. Salamon Ferenc ugyan akadémikus mértéket alkalmaz dolgozatában Daudet művére s igy állapítja meg a regény hiányosságait, az író vétkeit, — de ezt minden egyéb célzatosság, szenvedély nélkül teszi. Egy elmés ember nézeteit adja elő egy érdekes és kapós francia regényről, melyet múlt nyáron olvasott s róla mondanivalója van. Részünkről csak azt a megjegyzést fűzhetjük hozzá, hogy regénykritikákat a magyar közönség szívesen hall a Kisfaludy-társaság tagjaitól, de természetes volna, ha nem Daudet-val foglalkoznának, akit nélkülük is eleget emleget a világ, hanem magyar regényírókkal. Évtizedek múltak el, hogy a Kisfaludy-társaság ügyet se vetett a magyar regényekre, észre se vette, amit e nagy idő során akár régibb íróink, akár az új nemzedék tagjai termeltek. Tudósításunk az ülésről itt következik: Beöthy Zsolt titkár Ring Mihály levelező tag halálát jelenté be. A társaság jegyzőkönyvileg is kifejezést adott részvétének és emlékbeszéd tartására Sturm Albertet kérte fel. — Jósika Miklós br. arcképét Ábrányi Lajos a társaság számára lefestette ; a festetés költségeit Jósika Samu br. fedezte, a miért a társaság alapitói sorába jegyezte őt. Jósika Samu br. ezért köszönő levelet intézett Gyulai Pál elnökhöz és alapitványát 200 írttal megtoldotta. A mai nappal négy rendbeli pályázat határideje járt le : a Lukács Krisztina-féle (humoros vagy szatirikus regény és a mértékes magyar verselés története) és a Széher Árpád-féle pályázat (Petőfi életrajza és egy novella a társadalmi életből) határideje. Petőfi életrajzára egy versenyző sem jelentkezett, a mértékes magyar verselés történetére 1, a humoros vagy szatirikus regényre 3 s a novellára 23 pályamunka érkezett. Az első felolvasó Heinrich Gusztáv volt, aki Salamon Ferencnek egy tanulmányát olvasta fel Daudet „Halhatatlan“ című regényéről, mely 3 hónap alatt 100,000 példányban kelt el. A felolvasó kifogása a szerző ellen, hogy túloz mindenben, igazságtalanul a közmegvetésnek akarja kitenni a szalonok és az akadémia életét. Elítéli Daudet stílusát is és magáévá teszi Sardou Viktornak Daudetról mondott ama megjegyzését, hogy Daudet nem annyira a francia akadémiának, mint inkább a francia gramatikának halálos ellensége. A tetszéssel fogadott tanulmány után Ábrányi Emil olvasta fel „Kivégzés“ című költeményét, melyben a halálra ítélt utolsó óráit festi, tyhát azt mondta : „Bajosan többet, fáradt vagyok már, aztán nem fog többé kezemben a kasza, oda kell adni a fiatalabbnak. Elmúlt az idő immár én felettem !“ És csakugyan elmúlt. Itt hozzák az öreget egy széles bodzafa szekéren. Két se nem jó, se nem rossz mokány ló van a szekér elébe fogva, és kocsi és hám csak olyan, amilyen egy fertály földes gazdához illik. A különös halottas szekeret az ifj. Bedócs András hajtja, a legfiatalabb fia a halottnak. A nagy, festetlen fakoporsó alatt friss széna, fölötte, rajta és a szekéroldalon az unokák, talán fel sem fért mind, egy ig voltak vagy tizennégyen, az egyik pufókább, pirosabb, ragyogóbb szemű, mint a másik. A szekér tengelye szinte meghajlott terhe alatt és a kerék mélyen belevágódott a homokba, alig tudtak előre haladni, egy-egy pillanatra meg is állottak. Negyedóra is betelt, míg végig mentek az alvégi nagy utcán. Elől a református pap, a kántortanító és még két énekes , szuplikáns diákok, patakiak, idevaló parasztemberek fiai. A koporsó után harminc-negyven ember, jórészt asszonyok a Bedécs famíliából. Férfiak kevesen, mert még itt-ott tartott a cséplés. Az aratás azonban a határban mindenfelé véget ért. A szérüskertekből, a házak fölött kimagaslottak a kazlak, szélesebbek, magasabbak mint sok, sok év óta. A bő termés nyoma egyébként mindenütt meglátszott. A szekérutakon, félig-meddig már betaposva a homokba, kalászok hevertek. A termésszállító szekerek után nem szedegettek a marokszedő lányok, legyen a böngésző asszonyoknak. De úgy látszott azoknak is bővebb aratásuk volt Zsúfolásig megtelt ma az akadémia ülésterme a Kisfaludy-társaság október havi felolvasó gyűlésén. A padsorokban, a padközökben, a korláton túl s az oldalszobákban összetorlódva ült, állt a hallgatóság : nagyrészt egyetemi ifjak s a felsőbb leányiskolák növendékei, itt-ott néhány irodalmi ember s társaságbeli belső tag is,zudtolja a halált s a fehérruhás kis leányok pártjára kel. Nincs is itt temetés, és nincsen halott és a kis Szida, kit leeresztenek a friss, porhanyó földbe, nem egyéb, mint egy gyümölcsfa virága, melyet valami sebes eső leválasztott kocsányáról s levert a földre. Egyik sem tudja, hogy el kell válnia, egyik sem érzi, hogy meg kell halnia. És egyik sem tudott gondoskodni arról, mi lesz azután — vele. Egy pár lépésről néztem, amint a koporsót beföldelték és a sírt felhantolták. És arra gondoltam, milyen jó lett volna meghalni és eltemettetni így!* A másik szép temetésre egy nekem különösen kedves falusi harang tett figyelmessé. Délben szólalt meg, amikor nem szokott, mert abban a heves megyei faluban csak egyszer harangoznak napjában — ha nincsen ünnep — este, nyolckor, nyugovóra. Kimentem a ház elébe, de nem láttam semmit, hanem valahonnan egész közelről zsoltáros ének hangzott felém. Mind közelebb, közelebb, míg egy szomszéd utcából lassan kint kikanyarodott a temetési menet. Az öreg Bedócs Andrást temették. Egy nyolcvanegy esztendős földmives embert, kivel a múlt héten beszélten a jegyzőnél. Uj testamentumot tenni volt it, mert megint született egy unokája s annak is csak kellett valamit testálni, ha mást nem, hát egy régi faekét. Az öreg Bedécs keze még nem igen reszketett, amint odatette a keze vonását a végrendelet alá és a testamentum tevő köteles pohár borát annak rendje és módja szerint megitta. Hanem a mikor tréfálkoztunk vele, hogy eljön ő még tízszer is függeléket íratni.