Budapesti Hírlap, 1888. november (8. évfolyam, 302-331. szám)

1888-11-07 / 308. szám

l is előfutott és meglátta az éji bolyongókat. Tolva­joknak híven, jelt adott s csakhamar egész tized jött elő és be akarták vinni a szegény színészeket. Ekkor azonban megnyílt az ezredes ablaka s le­kiáltott : „Was ist das ?“ — „Diebe !“ — szólt az értálló katona. — „Nix Diebe“ — viszontó Sántha a kerítésről „Szent az érzet sziveinkben, aber das verfluchte Hunde haben hinnnn gebaissen !“ Az ez­redes elnevette magát, szólt a katonáknak s a szí­nészek leszálltak a menedékhelyekről , betértek az ezredeshez, ki hálóköntösben ült közéjük és végig hallgatta a dalt : „Szent az érzet sziveinkben ...­­“ Sok­­féle viszontagságok után 1859-ben Deb­recenbe került Molnár társulatához, hová ugyanakkor Füredi és Hegedüsné híres népszínmű énekesek jöttek el vendégszereplésre. Füredinek Sántha az öreg csikósban annyira megtetszett, hogy megígérte pártfogását, melynek az volt az eredménye, hogy még ugyanaz év szeptemberében a nemzeti színház színpadján vendégszerepelt ugyancsak mint öreg csikós. Az akkori kritika igen elismerőleg nyilatko­zott e fellépéséről és a nemzeti színház igazgató­sága úgy bocsátotta a vidékre vissza, mint szerző­désre ajánlottat. 1863. áprilisban tényleg szerződ­tették is a nemzeti szinházhoz. Kisebb-nagyobb szerepekben mindig megállja a helyét s a közönség szivesen fog tapsolni neki holnapi, szerdai jubileumán. * (A népszínmű-pályázatra) beérkezett pá­lyamunkák rendbeszedésére Márkus József fővárosi főjegyző hivatalos helyiségében ma délután 4 óra­kor gyűlt össze a bíráló bizottság, melynek tagjai: Elnök: Királyi Pál, tagok: Evva Lajos, Szána Tamás, Mihályi József és Makó Lajos. A bíráló­bizottság csupán a „Jött-ment“ ciran népszínművet, mint elkésettet, zárta ki a pályázatból. Ezután a pályaműveket a bírálók között, elolvasás és megbi­­rálás végett, kiosztották. * (A főváros képzőművészeti bizottsága) ma délután Gerlóczy polgármester elnöklete alatt ülést tartott. Először is Zichy Antalnak a budai várbazárban létesítendő nemzeti val­­h­a­t­­­a ügyében tett indítványát tárgyalták. A véle­ményadásra felszólított Ybl Miklós erre vonatkozólag kijelentette, hogy a várbazár helyiségei ily célra nem alkalmasak, de a maga részéről javasolta, hogy a várbazár pilléreire állítsanak fel szobrokat, a­me­lyek dekoratív szempontból igen jól vennék ki ma­gukat. Ily módon 14 szobrot és 4 kisebb csoporto­zatot lehetne ott fölállítani. h­a a s Ivor dr. pár­tolta Ybl eszméjét és a bizottsági ülésen azt aján­lotta, hogy a pillérekre 14 legjelesebb királyunk szobrát állítsák föl. Tekintettel azonban arra, hogy a várkert-bazár a király tulajdonát képezi, a bizott­ság nem tartotta ezt kimondhatónak, hanem fölkéri Ybl Miklóst, a­ki amúgy is a királyi palota kibőví­tésének terveivel foglalkozik, hogy erről legfelsőbb helyen előterjesztést tegyen. Az eredeti Zichy-féle valhalla-tervet, bár egyelőre meg nem valósítható, a bizottság továbbra fentartandónak véli , egyút­tal felszólítja Zichy Antalt, hogy tervét eset­leg más irányban fejleszsze tovább.­­ A Bu­davár visszavételét ábrázoló nagy festményre a főváros tudvalevőleg 12,OC0­ forintot szavazott meg. Benczúr Gyula, a­ki a kép megfestésére vállalkozott, most levelet intézett a bizottsághoz, a­melyben kijelenti, hogy a festményt, a­melynek vázlatával már elkészült, 24.000 forinton alul el nem készítheti. A kényes kérdéshez többen hozzászólottak. A bizottság teljes elismeréssel nyi­latkozott Benczúr művészetéről és sajnálatát fejezte ki a fölött, hogy pénzbeli követelését első szóra nem teljesítheti, de megbízta a bizottság elnökét és Lipthay Béla bárót, hogy Benczúrral további alku­dozás végett érintkezésbe lépjenek. — Tudomásul vették azt, hogy a mérnöki hivatal a B­atthyány­­mauzóleum rekonstruálására vonatkozó tervek elkészítésére utasítást kapott. — A bizottság elha­tározta, hogy Róna József szobrászszal a már el­készült kisebb szobrocskák sorozatában elkészítteti Eötvös József dr. és Andrássy Gyula gr. szobrocskáit.­­ Gerlóczy polgármester indít­ványt tett, hogy Rökk Szilárd arcképét a polgári arcképcsarnok számára örökítsék meg, mi­hez a bizottság egyhangúlag hozzájárult. A bizott­ság reméli, hogy a közgyűlés a nagyérdemű polgár­nak mellszobrát is el fogja készíttetni. — A Deák-szobor rácsozatán a szoborral szemben fognak bejárást nyitni, mert eddig csak oldalt lehetett bejutni, a mi rontotta az első benyomást. — Zichy Antal indítványozza, hogy a Deák-mauzóleum-bizottsághoz felszólítás intéztes­­sék, hogy a még meglevő pénzt a fővárosnak adja át, mert erre most szükség van. Kívánatosnak mondja szóló, hogy elvileg is jelentsék ki, hogy minden újabb szobor átvétele alkalmával, szükséges egy fentartási pénzalapról is gondoskodni. A bizott­ság pártolta az indítványt. A budavári hon­­v­é­d-e­mlék szobor ügyében Lipthay Béla br. már előzetesen szépészeti szempontból a bizott­ság által meghatározandónak tartja a szobor ará­nyait. A bizottság e részben Ybl Miklóst bízta meg véleményadással. K­a­a­s Ivor dr. a szabad­­ságszobor kérdését kívánná már napirendre tűzetni, a­mely a végrehajtás stádiumához közele­ A cárgyilkosok szövetsége. Oroszországból megdöbbentő hírek érkeznek. A nihilizmus felü­té hidra­fejét, melyről a muszka hivatalos világ éveken át azt hitte, hogy sikerült le­csapnia törzsökéről. Most száz fej nőtt a régi helyébe. A­ muszka titkos forra­dalom kiterjedtebb s hatalmasabb, mint valaha volt. Még ki se heverte a cár a kutaisi merénylet és a borki-i katasztrófa izgal­mait. Istennek hálálkodó manifesztu­­mára forradalmi kiáltvány­nyal felelnek a nihilisták, melyben tudtára adják, hogy a „bu kozákok“ földjén ők szánták a cárnak a dinamitos bombát s a merényletek ismétlődni fognak. Ugyanekkor a birodalom legkülönbözőbb pontjain, Moszkvá­­ban, Charkovban és Varsó­ban messze elágazó összeeskü­vést fedez fel a rendőrség, s a gyanú alatt állókat csapatjával fogják el. Az elfogottak túlnyomó részben tanulók, de van közte sok államhivatalnok, ta­nár s egy vizsgáló­bíró is. Ily keret mellett nem tarthatja fönn tovább a hivatalos sajtó a borki-i eset eddigi magyarázatát. Minden való­színűség a mellett szól, hogy itt is m­e­­rénylettel volt a cárnak dolga, me­lyet az orosz titkos forradalmi szövet­ség egyik szekciója hajtott végre. Beláthatatlanok e vészes állapot kö­vetkezményei. A cár izgékony szerve­zete iszonyúan szenvedhet, mióta e je­lekből megérthette, hogy ő is, mint 8 év előtt I­. Sándor, halálra van ítélve s a forradalom hajtóvadászatot fog el­lene inditani, mig el nem ejtheti. * A mai postával érkezett jelentéseink a következők : A varsói összeesküvést Gurkó tábornok fedezte föl. Tőle kapta a belügyminiszter a távirati értesítést, hogy eddig elfogtak 23 gazda­sági növendéket, számos kormány­­hivatalnokot s egy törvényszéki vizs­gálóbírót. Jellemző, hogy az elfogottak túl­­nyomólag oroszok s igy ki van zárva a fölte­vés, hogy az összeesküvés lengyel nemzeti célokat szolgálna. Újabb hírek szerint az összeesküvés szá­lai az összes lengyel tartományok­ban szétágaznak, de mindenütt a beván­dorolt vagy az orosz kormány által oda telepített orosz intelligencia közt. A nihilista kiáltvány a titkos forradalmi bi­zottság nyomdájából Pétervártt jelent meg s a cári manifesztumra válaszol. A végrehajtó-bizottság eb­ben sajnálatát fejezi ki, hogy Kutaisban a kozák bombamerénylete nem sikerült s ígéri, hogy újabb merényletek fognak következni, mig a cár eleget nem­ tesz a nép jogos kívánságai­nak. Van-e szó e kiáltványban a bárkis esetről s mi értendő a nép kívánságai alatt? — azt későbbi tudósítások talán kiderítik. A bárkis vasúti katasztrófáról a kö­vetkező részleteket jelentik : A vasúti töltés, hol a szerencsétlenség tör­tént, öt ölnyi magas, jobbról mély bevágás, balról folyó víz van. A cári vonat 18 kocsiból állt. Az ebédlőkocsiban 23 ember volt; ott volt az egész cári család, Olga Alexandrovna nagyhercegnő kivételével, ki a szomszéd kocsiban maradt. Ez utóbbi kocsi a katasztrófa alkalmával keresztbe jutott a töltésen s a következő kocsik lökésének egész súlyát fentartotta, mi a nyomást az ebédlő kocsira lényegesen mérsé­kelte. Mikor a cár a cárnéval és gyermekeivel a ko­csi romjai alól kibújt, első kérdése az volt, veszett e el emberélet. A romok alá temetettek jajkiáltásából tudni lehetett, hogy iszonyú szerencsétlenség tör­tént. A rombolás láttára a cár sírva fakadt. Legtöbbet szenvedtek a vasúti zászló­alj katonái. Noha erősen esett s nagy volt a sár, a cár felmászott a meredek töltésre s a sebesültek­hez ment. Nagy részvétet kelt Strelj­stev konduk­tor halála. Már­ három vasúti balesetben vett részt s most engedélyt kért, hogy otthon, gyermekágyban fekvő nejénél maradhasson. De a cári vonatra ren­delték s a szerencsétlenség alkalmával életét vesz­tette. Halála hire beteg nejét is meg­ölte, Schönberg írnok kiugrott a kocsiból, melynek lehulló romjai azonban agyonverték. Sidorov udvari kozák holttestét csak a ruháról lehe­tett felismerni, annyira össze volt zúzva. A cár környezete azt állítja, hogy a katasz­trófát egyes-egyedül az okozta, hogy a közlekedési miniszter kocsija, mely először siklott ki, nagyon nehéz volt. BUDAPESTI HÍRLAP, (30­. sz.) 1888. november 7. dik. Gerlóczy erre megjegyezte, hogy e rész­ben már össze vannak állítva a pályázati feltéte­lek , különben is e kérdésben külön bizottság mű­ködik. Egyéb tárgya a tanácskozásnak nem volt. * (Tolnai Lajosnak:) „A mai Magyar­­ország“ című két kötetes beszélygyűjteményére, a­mint a beküldött ívekből alkalmunk volt meggyő­ződni : az előfizetők szép számmal érkeznek. Szerző gyűjtőinek kérésére a beküldési záridőt e hó végéig meghosszabbítja. A mű sajtó alatt van. — Éjjel érkezett táviratok. — Pétervár, nov. 6. (Saját tudósí­tónk távirata.) Mind valószínűbbé vá­lik, hogy a borki-i katasztrófa mégis m­e­­rénylet volt. A Moszkvában és Char­kovban elfogottak között igen sok a pánszláv notabilitás. — Azon a vonalon, melyen a szerencsétlenség történt , az összes vasúti hiva­talnokokat f­elf­ü­g­g­esztet­ték állásaiktól. Berlin, nov. 6. (Saját tudósí­tónk távirata.) A vasúti szerencsétlen­ség következtében a cár lemondott arról, hogy még e hónapban ide jöjjön. Látogatása elhalasztatott a tavaszra. A Börsenzeitung sze­rint ellenben a cár látogatása Vilmos császár kívánságára halasztatott el, mert a császár nagy fénynyel akarja fogadni vendé­gét és erre a téli idő nem alkalmas. A cár a tavaszszal fog jönni nejével együtt és való­színű, hogy ugyanakkor érkeznek ide az osz­trák-magyar és az olasz uralkodók. TÁVIRATOK. Osztrák pártviszályok. Bécs, nov. 6. (Saját tudósítónk távirata.) A képviselőház mai ülé­sének végén az antiszemiták a következő in­dítványt terjesztették a ház elé: „Miután a lengyelek és csehek két szláv nem­zetiségű miniszter által vannak képviselve, a nyolc millió németet azonban egyetlen német érzelmű em­ber sem képviseli a kabinetben, a­mi nemcsak az egyenjogúságot sérti, hanem folytonos szlávosítás által, veszélyeztetheti és megren­dítheti a Németországgal való szövetséget is: a kormány felszólíttatik, hasson oda, hogy az Ausztriában élő németek nem­zeti jogainak és gazdasági érdekeinek megvédé­sére egy oly férfiú hivassák meg a kabinetbe, a­ki vállalkozik a né­metség képviseletér­­e.“ (Derültség.) Miután azonban ez indítvány mellett csak Türk és Vergani állottak fel, azt a házszabályok értelmében nem is tár­gyalták. Bécs, nov. 6. (Saját tudósítónk távirata.) A német ellenzéki klu­bok hetek óta tartó tárgyalások után ma végre megállapodásra jutottak. A német-osztrák s a német klub ugyanis „egyesült né­met balpárt“ cím alatt egy klubbá egyesültek, ellenben a harmadik, a német nemzeti klub, megtartja önállóságát s csak fontosabb kérdésekben fog elnöksége útján az új egyesült klub elnökségével érint­kezésbe lépni, a közös eljárás fölött ta­nácskozandó. A fúzió ma este nagy ünnepség­gel ment végbe. A két klub tagjai majdnem teljes számmal gyűltek össze saját párthelyisé­geikben, a­hol az egyezkedéssel megbízott

Next