Budapesti Hírlap, 1889. március (9. évfolyam, 60-89. szám)
1889-03-01 / 60. szám
lap 1/ 1899. március 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (60 sz.) FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, febr. 28. A főváros közgyűlése. II. nap. A mai folytatólagos közgyűlés a tárgyalást az unitárius egyházközség telke ügyével kezdte meg. Vita nélkül megengedték, hogy az egyházközség a telek egy részén bérházat építhessen, hogy a templom építési költségeit ennek a jövedelméből fedezze. A lipótvárosi templom építési programmját a folyó évre a javaslat értelmében elfogadták. A kőbányai mázsahivatalt, miután az évi bevétel csak 100 főt, megszüntetik, de a kereskedelem érdekei szempontjából egy mázsálót havi 35 frt díjjal mégis tartani fognak. A leszámítoló- és pénzváltó banknak a ferencvárosi pályaudvarnál épített ideiglenes raktárak bekerítésére még 11.000 nsz. öl területet adnak s a költségek akap számoltatnak el, mint az ideiglenes raktárakéi. Tudomásul vették a belügyminiszter leiratát, mely szerint a János-kórházban és az elmebetegosztályban egyformán 90 kr. napi ápolási díj szedhető. Ez alkalomból Fönyvessy Adolf azt indítványozta, hogy a főv. kórházak befektetési tőkéjének törlesztési részleteit állítsák be a költségvetés szükségleti rovatába s erre tekintettel állapít. A miniszter megjegyzi még, hogy a törlesztési időben a szóban forgó konverzió miatt nem történik változás. Hieronymi kétségtelennek tartja, hogy az ily konverzióhoz a törvényhozás jóváhagyása szükséges, ami kifejezendő lenne magában a jelen törvényjavaslatban is. Kívánatosnak tartotta volna, hogy tájékozásul bemutattassék a konverzióra nézve a társulat s az illető pénzcsoport közt kötött szerződés. Wekere államtitkár precedensekre hivatkozva, nem tartja igazoltnak azt az elvi felfogást, hogy ily konverzió a törvényhozás előleges jóváhagyásától teendő függővé, ami az adminisztráció túlságos megkötését jelentené. Baross nem akar a törvényhozás ingerenciája alól bármit is elvonni, csakis a felfogás szempontjából állítja, hogy helyes a kormány álláspontja e kérdésben. E konverzionális művelet az állam szempontjából is előnyös, de főként magának a társulatnak helyzetét fogja megkönnyíteni, amit a társulattól megtagadni valóban nem lehetne. A nyereményösszeg felhasználására vonatkozó elvi rendelkezés csakis annyit céloz, hogy a kormány ezt kombinációba vehesse. Ha azonban a bizottság oly nagy súlyt fektetne ennek mellőzésére, kész abba is belenyugodni. Wahrmann a jelen konkrét esetben a törvényhozás jóváhagyását azért tartja szükségesnek, mert az illető vasút tartozik az államnak. Az államnak tehát e szempontból érdekében áll megítélni a konverzionális művelet célszerű voltát. Horánszky megjegyzi, hogy a garancia természetében lévén, hogy az illető vasút adósává válhatik az államnak, e szempontból is szükséges a konverziónak törvényhozási jóváhagyása. Baross miniszter maga is azt tartja, hogy minden oly ténynél, melyből az államra nézve bármily irányban teher származhatik, a törvényhozás jóváhagyása szükséges, de a jelen esetben a helyzet nemcsak nem változik az állam terhére, de sőt e konverzionális műveletből pozitív haszna is lesz az államnak. Ha bárminő ily műveletnél megterheltetése forog fenn az államnak, a kormány kötelességének tartja kikérni a törvényhozás jóváhagyását. Nincs az ellen kifogása, hogy ez ily értelemben a jelentésben is kifejeztessék. A bizottság ebben az értelemben határozott és átalánosságban, valamint részleteiben elfogadja a törvényjavaslatot. A közmunkaügyi törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság ma tartotta alakuló ülését és elhatározta, hogy a véderőjavaslat letárgyalása után fogja megkezdeni tanácskozásait. A mai ülés. Odakint csendesen hullott a hó, odabent csendesen hullott a szó. A karzatokról csalódott képű emberek ásítoznak alá s a mamelukok kezdenek magukhoz térni, sőt a pad alatt már a tenyerüket is dörzsölik. Odakint nincs fenyegető tömeg,idebent nincs mérges ellenzék, nincsenek személyeskedédemérem, a porosz királyi vörös-sas érem, a román királyi arany érdemérem és a szerb királyi arany és ezüst érem tulajdonosa. E teleaggatott mellű szolga egyetlen tudója a közönséges halandók között, mi történt a meyerlingi kastélyban január 20-án. Tudna beszélni tán Wodicka Ferenc „Kammerbüchsenspanner“ is (a porosz királyi vörös-sas érem és a szerb királyi aranyérem tulajdonosa), ha kedve tartaná. Stefánia trónörökösné udvara elég népes (csak a cselédsége tizenkét fő), de aránylag mégsem akkora, mint a kis Erzsébet főhercegnőé, akit egy nevelőnő, egy benne, két esztenka, egy ajtónálló, két leiblakáj, egy úziszolga és egy „kammerweib“ szolgál ki. A többi főhercegek és főhercegasszonyok udvarai között legfényesebb az Albrecht főhercegé. A múzeum- és jószágigazgatóságok, kastély- és nyaraló-felügyelőségek mellett egész légiója az ételfogóknak, szakácsoknak, pincemestereknek. Egy szál magyar ember is eszi a főherceg kenyerét: Farkas József, hivatalára nézve táblaterítő. Egyáltalán feltűnik, hogy az udvari cseléd között a magyar név ritka, mint a fehér holló. Még a magyar József főherceg népes udvarában is csak négy név van, ami nem német vagy cseh. E négyből is egy „beibhuszár“, (József főherceg specialitása) egy kapus, egy istállófelügyelő, egy meg (asszony) a fehér ruha gondozója. Ez is bizonyság, hogy a magyar ember lakájnak nem termett. Cifra hajduruhában csak elpipálgat az ámbituson, vagy medvebőrgalléros köpönyegben eltekintélyeskedik a kapu alatt, de ami a csizmahúzást illeti, már leginkább csak a magáét szereti lehúzni. Legkisebb a kegyvesztes és mésallianceot elkövetett főhercegek udvara, vagyis semmi. Az Angliában élő János főherceg mellé csak sek, gorombáskodások, szóval csendesen haladunk március tizenötödike felé. A folyosókon liberális boldogság uralkodott. Visi Imre mint Julius Caesar vonult be (a távolban Garagos a Verhovay-indulót fújta hozzá), Hegedűs Sándor három fakkeren érkezett egyszerre, címeit és hivatalait egy Tauszky-féle bútorszállító szekér hozta utána. Birodalmi (Országh) Sándor, az egyetlen ember, akinek a lánchídra szabadjegye van, gyalog jött, karöltve Darányi Ignáccal. Utánuk jött egy üres komfortábli, hogy tüntetések esetén legyen hová menekülni. Mert még mindig tartanak a népszerűtlenségtől. Umann Sándor a bátyja révén álruhába öltözött dunai hajósokkal kísértette magát, akiknek télen semmi dolguk sincs. Krausz Lajos nyugodtan és egyedül jött. Ő kapott már egy egész emberéletre való abcugot, amit ezután kap, azt már nem veszi tudomásul. Jött a vakmerő Busbach, aki tegnap fegyvertelenül szembeszállt a tüntetőkkel. Ma is várt egy fél órát a kapu előtt, hogy majd akad újra néhány tüntető, akit ő varázs tekintetével megfékez. Végre jött két susztergyerek. Busbach villogó szemekkel oda lép s harsány hangon kiáltja : — Szeretném látni, ki meri szentségtelen kezét egy képviselőre emelni! A két fiú összenéz. — Ne bántson bennünket, nagyságos úr, mi nem vétettünk semmit. Busbach közelebb lép s elölről kezdi : — Szeretném látni, ki meri szentségtelen ke.. Mint nagyon rövidlátó ember, csak ekkor vette észre azt az óriási bagama csizmapárt, mely az egyik fiú karján lógott. Tehát tévedett. Node a másik alak nyilván tüntető lesz. Újra kezdi. — Szeretném látni, ki merisz . . . . Ekkor fölteszi az óbuláját s megpillantja a másik fiú kezében a kétségbevonhatatlan csirizes tálat. Megfordul s bevonul a kapu alá, hol sokan gratuláltak neki férfias föllépéséért. Az ezüst vitézségi érem a tegnapiak után nem sokáig késhetik a Busbach kebléről. Ugyanezt kapják Molnár és Pavlik lovas rendőrfelügyelők is. A főváros kormánypárti képviselői ma (a fő-városi közgyűlés tegnapi szavazata után) oly duzzadt kebellel jártak a folyosókon, hogy minden percben attól tartottunk, hogy egyszerre csak elszállnak, mert a sok levegő fölléghajóztatja őket. Az óvatos pártelnök, Podmaniczky Frigyes, rendelt is egy dsidáskapitány van beosztva (Schaffgotsch gróf), a cselédség „vacat.“ A jó öreg Henrik főhercegnek, aki már huszonnégy éve boldog férje Hoffmann linci sótáros leányának (most Waldeck báróné), szintén csak egy „beosztott“ ezredese van, Kopal úr, akit bizonyosan maga a főherceg tart a világ legfölöslegesebb emberének. Az almának tekintélyes részét foglalják el a különböző rendek tagjainak névsorai. Az aranygyapjas rend legrégibb vitéze Albrecht főherceg (1880 óta), a Mária-Terézia rend harmincöt tagja között pedig rang szerint legidősbb Konstantin orosz nagyherceg, ki 1849-ben a Magyarország ellen folytatott hadjárat dicsőségéért kapta meg a keresztet. Fejérváry Géza bárónak az 1859/60-iki olasz háború hozta e kitüntetést. A legújabb három tag (1879, Bosznia) Philippovics báró táborszernagy (commandeur), Fittel Henrik báró vezérőrnagy és Vécsey József báró altábornagy (vitézek.) A Szent-István-, Lipót-, Vaskorona- és Ferenc József-rend tagjainak sorában a magyar ember szeme főleg a legszomorubb évszámoson akad meg és azt látja, hogy 1849-től 1860-ig elég sok a magyar kitüntetett, vagyis még elegen élnek ama gyászos napok gyászos hírmondói közül. A csillagkeresztes hölgyek legidősebbje Bánky-Miske Terézia báróné ; 1812, tehát hetvenhét év óta viseli e magas női rendjelet. A valóságos belső titkos tanácsosok Nesztora Apponyi György gróf és Szőgyény- Marich László; 1844-ben neveztettek ki. A kamarási méltóságban szintén magyar ember a legrégibb : Vay Miklós báró ; 1827-ben kapta meg az aranykulcsot. A külső udvartartás tagjai között csak asztalnokok vannak (számszerint 40), a pohárnokok és trancsérozók (Vorschneider) méltósága betöltetlen. N. mindegyik mellé egy súlyosabb mamelukolc, hogy az emelkedés pillanatában rávesse magát a szerencesetlenre. Tisza László két embert vállalt magára. Lefogja ő az egész pártot, ha szükség van rá. Kivált majd úgy a szavazás felé. Sverteczky bácsit, a hírneves csizmadiát, kérdem tegnap, hogy miért szavazott a kormánynyal a városi közgyűlésen ? — Hja, uram, én államhivatalnok vagyok, — felel ő. — Ugyan hogyan? — kérdem én elbámulva. — Hát a nemzeti színháznak és , operának én literálom a lábbelit. Vagy úgy? Tehát Sverteczky ezen a címen államhivatalnoknak érzi magát. Akkor az a borbély is államhivatalnok, aki Bercsényi Bélát borotválja. A nemzeti színházat fizeti az állam, a nemzeti színház fizeti Bercsényi Bélát, Bercsényi Béla fizeti a borbélyt, tehát az állam fizeti a borbélyt, s igy hivatalnoka, így aztán a kormányhatalom a végtelenségig terjed s lámpással kell keresni az embert, akit nem tart karjai közt. Szegeddé lesz az egész ország s szabadelvű módra rekonstruáltatik. A képviselőház tájékán ma krajcárért osztogatták a 25-ik paragrafus szövegét és hozzá a Nemzet két vezércikkét. Nagyon helyes módszer: a a kormány lapjait rendes kiadásukban úgy sem olvassa senki, míggy végeladás útján, a külön lenyomatból elkél néhány példány. Akár a koldusnak adja az ember azt az 1 krajcárt, akár a kormány politikáját támogatja vele, az mindeg". Majd holnap Tisza Lajos életrajzát fogjuk a sarki hordárnál látni s mindenki, aki elfogadja, kap ráadásul egy fehér elefántrendet. A mai ülésen a kormánypárti szónokok sora kimerült : Ivánka Imre és Széll Ákos voltak az utolsók, több nincs felírva a kis fekete táblára. Ellenzéki következik még vagy ötven. Ma Veszter Imre, Czierer Ákos és Nagy István beszéltek az ellenzék részéről. Mind a szónokok alatt a Ház képe egészen rendes volt. Csak mikor az ülés végén Tisza Kálmán állt fel, akkor kavarodott fel a Ház. Először is az ellenzék Hoch-okkal fogadta. Azután a baloldalon folytonos lábdobogás volt. Az elnök nem tudta, hogy mit kezdjen ez új manőverrel szemben. Már vártuk, hogy enunciálni fogja. — Kérem a képviselő urakat, hogy legyenek szívesek a lábukat a padra fölrakni. Ez lett volna a legjobb módszer a dobogás megszüntetésére. Aki a lábát a padról leveszi, az megiitetik, kivéve, ha ki akar menni a folyosóra, mely esetben ujjait a levegőben billentetni tartozik A zaj, közbeszólás, beszélgetés, dobogás nem szűnt pedig Tisza István ott állt az előadói emelvény előtt s dühösen fixírozta az ellenzéket. Neki nincsen olyan fékező tekintete, mint Busbachnak. Lárma közt ért véget az ülés. fc~nv/ÁTver f.CTttB