Budapesti Hírlap, 1889. április (9. évfolyam, 91-118. szám)

1889-04-02 / 91. szám

Budapest, 1889. Kedd, április 2. IX. évfolyam 81. sz. Budapesti Hírlap Előfizetési sirak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap , hétfőn és ünnep utáin való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőségi és kiadóhivatal: IV. kalap­ utca 16. sí. Hirdetések dijszak­fily szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A véderő-vita végén. Budapest, ápr. 1. Letárgyalták a védtörvényt, meg is szavazták. Következményei e tettnek nem fognak elmaradni, mert meg van a történetnek logikája s a népéletnek pszih­ológiája. A nagy változást, mely beállott az országban a lelkekben, min­denki érzi, a királytól kezdve az utolsó polgárig, ki közügyekkel foglalkozik s a hazáért érez. Mindenki tudja, hogy e három hónap alatt nagy dolgok történ­tek Magyarországon. Még a bécsi ka­tonai körök sem hunyhatnak szemet ez eseményekkel szemben, noha megkap­ták törvényjavaslatukat. Kettőt konstatálhatunk a vita vé­gén : egy, hogy a kormány és pártja látszólag győztek, a másik, hogy tény­leg megverettek. Sikerült nekik keresz­tülhajtani a törvényjavaslatot s ezt te­kinthetik győzelemnek. De nem vihet­ték keresztül úgy, a mint a miniszter­­elnök akarta, a­hogy Bécsben megfo­gadta, a mint pártjával a kabinet-kér­dést fölvetve elfogadtatta. A 14-dik sza­kaszt meg kellett változtatniok az el­lenzék akarata szerint s a 25-dik sza­kasznál úgy tettek, mintha változtat­tak volna rajta s ezen hazugság árán váltották meg. Ez volt a győzelem, me­lyet arattak. A másik eredménye pedig a vitá­nak nem egyéb, minthogy a 126 és a 109 szótöbbség dacára a kormány és pártja teljes derutban van.Ez a bukás, a "mért"bukásnak szokás nevezni, ha a miniszterek és államtitkárok egy nagy parlamenti akció végén és annak foly­tán állásaikat vesztik s hivatalaikat to­vább meg nem tarthatják. A hely­zet a véderő­vita befejezésénél a kor­mányra és pártjára nézve az, hogy a csatatérről cipelik és takarítják el a halottakat és sebesülteket s új vezére­ket keresnek. Hetek óta tart már a mi­niszterválság, melyet a kabinet rekon­strukciójának neveznek. Nem határoz, hogy minek hívják, tény az, hogy mi­niszterek kerestetnek, mivel a jelen ka­binettel Tisza és pártja új parlamenti ütközetbe — a budgetnél­ — bocsát­kozni nem mernek, nagy többségük mellett sem. Oka pedig az, hogy új po­litika kell, mert Tisza Kálmán és társai a politikából kifogytak, rendsze­rüknek végére értek s kormány és párt nem maradhatnak tovább politikai eszme és cél nélkül, mint eddig: egy csomó ember, kiket érdekszövetség köt össze s csak a fegyelem tart együtt. Ennek meg kell változni, mert magában a kor­mánypártban e lelketlen állapot tűr­hetetlennek tetszik s mindenki érzi, hogy a többséggel szemben a nemzet­nek elutasíthatatlan követelései van­nak s a pártnak kötelességei a nem­zet iránt. Tehát eszme és ember kell, uj po­litika és uj vezérek s a pártban meg van ez iránt a kivánság, de nincsenek meg az emberek. Tisza az önálló tehet­ségeket onnét száműzte. Keresnek tehát uj politikát és uj embereket a szabad­elvű párton kívül. Politikusokat hívnak meg az ellenzékből és Bécsből, a főis­pánok és az adminisztráció köréből, mert azt a nagy többséget, melynek 253 szavazata volt, meddővé tette Tiszának tizennégy évig tartó poli­tikai meddősége. A pártból az egy Szápáry Gyulát találták miniszter­nek valónak, ki már minisztertanácsos, államtitkár és belügyminiszter volt a Deák-párt idejében, később nem igen szerencsés pénzügyminiszter, Tisza mellett s ki, ha most kereskedelmi mi­niszter lesz, Széchenyi helyett, az e tárcának válhatik előnyére, de politi­kai irányváltoztatást nem jelent s re­konstrukciónak még nem nevezhető. Épp oly kevéssé, ha­­ e k­e­r­l­é­t államtitkárból miniszterré előléptetik, mert hisz eddig is a pénzügyi politikát ő csinálta, a közigazgatást ő vezette s a házban a financiákat ő képviselte Tisza háta mögött. Ez hát csak cím­változás, egyéb semmi. Mióta a kabinetet átalakítani ipar­kodnak, egy név uralkodik a helyzeten, Szilágyi Dezső neve, a véderő­vitában egyike volt azoknak, kik a Tisza-politikát megdönteni segítettek; méltán megilleti tehát őt, annak örök­sége. Nagy eszét, tudományát, szónoki tehetségét, tiszta jellemét elismeri min­denki s iránta általános nagy a vá­rakozás. A kormány és pártja azt hit­ték és érezték, hogy ily erőre van szükségük, máskülönben az ellenzék ostromának tovább ellentállani nem ké­pesek. Tekintélyre volt szükségük. Bi­zalmat akartak nyerni Szilágyival a nemzetnél, önállóságot és akaratot önteni a minisztériumba volt szándékuk, tanácsot kértek tőle, hogy minő poli­tikát csináljanak? Az ellenzék nem avatkozott bele a rekonstrukció kérdésébe; ezt tisztán Tisza és a kormánypárt belügyének tekintette. Magában a kormánypártban azonban különböző áramlatok küzdöt­tek s minden megtörtént, hogy Szi­lágyi az igazságügyi tárcának meg­­nyeressék és minden arra, hogy attól elriasztassék. A kormánypárti jogászok és politikusok és maga Tisza sokáig haboztak és alkudoztak és napról-napra változtatták álláspontjukat e kombiná­cióval szemben , hogy bevegyék-e Szi­lágyit vagy sem s elfogadják feltételeit vagy ne fogadják el? Mert Szilágyi nem akart miniszter lenni csak azért, hogy kegyelmes úrnak neveztessék, ha­nem reformálni akarta az igazságügyet, behozni az állami adminisztrációt, puri­­fikálni a korrupciót s személyváltozta­­tásokat tenni úgy magában a minisz­tériumban, hogy ne álljon egyedül és elszigetelve Tisza kabinetjében s ne le­hessen őt onnét bármikor kitaszítani ; valamint a közigazgatás körében, hogy példákkal konstatáltassék, miszerint a korrupcionális korszaknak vége vette­tett s új világ kezdődik. Ez nem tetszett sokaknak azok közül a kormánypártban, kik a jelen állapotokban találják megelégedésük kutforrását s kik most, hogy a véderő­­törvény meg van szavazva s mivel a tüntetések is megszűntek, már azt hi­szik, hogy minden jól van s legokosabb, ha minden úgy marad, a­mint van. Hogy Tisza maga 14 éves múltjával szakítani s egy új politikát Szilá­gyitól elfogadni, őszintén hajlandó volt-e vagy sem, nem tudhatjuk, fel kell tennünk, hogy igen, miután S­z­i­l­á­g­y­i feltételeit elfogadta s ha Szögyény a belügyi tárcát elvállalja, Szilágyi ki­nevezésének több akadály útjában nincs. De miután Szögyény jelenleg nem akart a Tisza-kabinetbe lépni, ma úgy áll a dolog a rekonstrukcióra nézve, hogy három heti erőlködés után Tiszá­nak nem sikerült új kabinetet csinálni. Igazságügyi és belügyi minisztere még simcs , tehát megoldás sincs. Bekövetkezhetik ez legközelebb, mert be kell, hogy következzék; mód­ját lássák az illetők, kikre tartozik, mi csak sajnálkozva konstatáljuk, hogy­ e kabinet-kérdésben s kivált ami Szi­lágyi Dezsőre vonatkozik e válság­ban, a kormánypárt kebelében mellette és ellene nem az ország, hanem az em­berek érdeke dolgozott. Ez jellemzi azt a szomorú pártot, mely a legújabb jel­szó szerint „erősebb, mint valaha.“ Mindenki azt kérdezi, mi fog tör­ténni most? Megmondani nem tudjuk: ha Szilágyi belép a kabinetbe, Tisza lesz a miniszterelnök, de uj ala­kot kap a kormány­, a régi tömlőkbe uj bor öntetik. Megállhat-e ekkor az igy rekonstruált Tisza-minisztérium, attól függ, tudja-e Szilágyi az el­lenzéket megrendíteni, mert az ellen­zék Tiszát a véderőtörvény miatt pros­­kribálta s ellene a harcot folytatja. Ezen semmiféle rekonstrukció nem vál- Mai számunk 12 oldal.

Next