Budapesti Hírlap, 1889. április (9. évfolyam, 91-118. szám)
1889-04-02 / 91. szám
Budapest, 1889. Kedd, április 2. IX. évfolyam 81. sz. Budapesti Hírlap Előfizetési sirak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap , hétfőn és ünnep utáin való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőségi és kiadóhivatal: IV. kalap utca 16. sí. Hirdetések dijszakfily szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A véderő-vita végén. Budapest, ápr. 1. Letárgyalták a védtörvényt, meg is szavazták. Következményei e tettnek nem fognak elmaradni, mert meg van a történetnek logikája s a népéletnek pszihológiája. A nagy változást, mely beállott az országban a lelkekben, mindenki érzi, a királytól kezdve az utolsó polgárig, ki közügyekkel foglalkozik s a hazáért érez. Mindenki tudja, hogy e három hónap alatt nagy dolgok történtek Magyarországon. Még a bécsi katonai körök sem hunyhatnak szemet ez eseményekkel szemben, noha megkapták törvényjavaslatukat. Kettőt konstatálhatunk a vita végén : egy, hogy a kormány és pártja látszólag győztek, a másik, hogy tényleg megverettek. Sikerült nekik keresztülhajtani a törvényjavaslatot s ezt tekinthetik győzelemnek. De nem vihették keresztül úgy, a mint a miniszterelnök akarta, ahogy Bécsben megfogadta, a mint pártjával a kabinet-kérdést fölvetve elfogadtatta. A 14-dik szakaszt meg kellett változtatniok az ellenzék akarata szerint s a 25-dik szakasznál úgy tettek, mintha változtattak volna rajta s ezen hazugság árán váltották meg. Ez volt a győzelem, melyet arattak. A másik eredménye pedig a vitának nem egyéb, minthogy a 126 és a 109 szótöbbség dacára a kormány és pártja teljes derutban van.Ez a bukás, a "mért"bukásnak szokás nevezni, ha a miniszterek és államtitkárok egy nagy parlamenti akció végén és annak folytán állásaikat vesztik s hivatalaikat tovább meg nem tarthatják. A helyzet a véderővita befejezésénél a kormányra és pártjára nézve az, hogy a csatatérről cipelik és takarítják el a halottakat és sebesülteket s új vezéreket keresnek. Hetek óta tart már a miniszterválság, melyet a kabinet rekonstrukciójának neveznek. Nem határoz, hogy minek hívják, tény az, hogy miniszterek kerestetnek, mivel a jelen kabinettel Tisza és pártja új parlamenti ütközetbe — a budgetnél — bocsátkozni nem mernek, nagy többségük mellett sem. Oka pedig az, hogy új politika kell, mert Tisza Kálmán és társai a politikából kifogytak, rendszerüknek végére értek s kormány és párt nem maradhatnak tovább politikai eszme és cél nélkül, mint eddig: egy csomó ember, kiket érdekszövetség köt össze s csak a fegyelem tart együtt. Ennek meg kell változni, mert magában a kormánypártban e lelketlen állapot tűrhetetlennek tetszik s mindenki érzi, hogy a többséggel szemben a nemzetnek elutasíthatatlan követelései vannak s a pártnak kötelességei a nemzet iránt. Tehát eszme és ember kell, uj politika és uj vezérek s a pártban meg van ez iránt a kivánság, de nincsenek meg az emberek. Tisza az önálló tehetségeket onnét száműzte. Keresnek tehát uj politikát és uj embereket a szabadelvű párton kívül. Politikusokat hívnak meg az ellenzékből és Bécsből, a főispánok és az adminisztráció köréből, mert azt a nagy többséget, melynek 253 szavazata volt, meddővé tette Tiszának tizennégy évig tartó politikai meddősége. A pártból az egy Szápáry Gyulát találták miniszternek valónak, ki már minisztertanácsos, államtitkár és belügyminiszter volt a Deák-párt idejében, később nem igen szerencsés pénzügyminiszter, Tisza mellett s ki, ha most kereskedelmi miniszter lesz, Széchenyi helyett, az e tárcának válhatik előnyére, de politikai irányváltoztatást nem jelent s rekonstrukciónak még nem nevezhető. Épp oly kevéssé, ha e kerlét államtitkárból miniszterré előléptetik, mert hisz eddig is a pénzügyi politikát ő csinálta, a közigazgatást ő vezette s a házban a financiákat ő képviselte Tisza háta mögött. Ez hát csak címváltozás, egyéb semmi. Mióta a kabinetet átalakítani iparkodnak, egy név uralkodik a helyzeten, Szilágyi Dezső neve, a véderővitában egyike volt azoknak, kik a Tisza-politikát megdönteni segítettek; méltán megilleti tehát őt, annak öröksége. Nagy eszét, tudományát, szónoki tehetségét, tiszta jellemét elismeri mindenki s iránta általános nagy a várakozás. A kormány és pártja azt hitték és érezték, hogy ily erőre van szükségük, máskülönben az ellenzék ostromának tovább ellentállani nem képesek. Tekintélyre volt szükségük. Bizalmat akartak nyerni Szilágyival a nemzetnél, önállóságot és akaratot önteni a minisztériumba volt szándékuk, tanácsot kértek tőle, hogy minő politikát csináljanak? Az ellenzék nem avatkozott bele a rekonstrukció kérdésébe; ezt tisztán Tisza és a kormánypárt belügyének tekintette. Magában a kormánypártban azonban különböző áramlatok küzdöttek s minden megtörtént, hogy Szilágyi az igazságügyi tárcának megnyeressék és minden arra, hogy attól elriasztassék. A kormánypárti jogászok és politikusok és maga Tisza sokáig haboztak és alkudoztak és napról-napra változtatták álláspontjukat e kombinációval szemben , hogy bevegyék-e Szilágyit vagy sem s elfogadják feltételeit vagy ne fogadják el? Mert Szilágyi nem akart miniszter lenni csak azért, hogy kegyelmes úrnak neveztessék, hanem reformálni akarta az igazságügyet, behozni az állami adminisztrációt, purifikálni a korrupciót s személyváltoztatásokat tenni úgy magában a minisztériumban, hogy ne álljon egyedül és elszigetelve Tisza kabinetjében s ne lehessen őt onnét bármikor kitaszítani ; valamint a közigazgatás körében, hogy példákkal konstatáltassék, miszerint a korrupcionális korszaknak vége vettetett s új világ kezdődik. Ez nem tetszett sokaknak azok közül a kormánypártban, kik a jelen állapotokban találják megelégedésük kutforrását s kik most, hogy a véderőtörvény meg van szavazva s mivel a tüntetések is megszűntek, már azt hiszik, hogy minden jól van s legokosabb, ha minden úgy marad, amint van. Hogy Tisza maga 14 éves múltjával szakítani s egy új politikát Szilágyitól elfogadni, őszintén hajlandó volt-e vagy sem, nem tudhatjuk, fel kell tennünk, hogy igen, miután Szilágyi feltételeit elfogadta s ha Szögyény a belügyi tárcát elvállalja, Szilágyi kinevezésének több akadály útjában nincs. De miután Szögyény jelenleg nem akart a Tisza-kabinetbe lépni, ma úgy áll a dolog a rekonstrukcióra nézve, hogy három heti erőlködés után Tiszának nem sikerült új kabinetet csinálni. Igazságügyi és belügyi minisztere még simcs , tehát megoldás sincs. Bekövetkezhetik ez legközelebb, mert be kell, hogy következzék; módját lássák az illetők, kikre tartozik, mi csak sajnálkozva konstatáljuk, hogy e kabinet-kérdésben s kivált ami Szilágyi Dezsőre vonatkozik e válságban, a kormánypárt kebelében mellette és ellene nem az ország, hanem az emberek érdeke dolgozott. Ez jellemzi azt a szomorú pártot, mely a legújabb jelszó szerint „erősebb, mint valaha.“ Mindenki azt kérdezi, mi fog történni most? Megmondani nem tudjuk: ha Szilágyi belép a kabinetbe, Tisza lesz a miniszterelnök, de uj alakot kap a kormány, a régi tömlőkbe uj bor öntetik. Megállhat-e ekkor az igy rekonstruált Tisza-minisztérium, attól függ, tudja-e Szilágyi az ellenzéket megrendíteni, mert az ellenzék Tiszát a véderőtörvény miatt proskribálta s ellene a harcot folytatja. Ezen semmiféle rekonstrukció nem vál- Mai számunk 12 oldal.