Budapesti Hírlap, 1889. április (9. évfolyam, 91-118. szám)

1889-04-08 / 97. szám

Budapest, 1889. IX. évfolyam 97. sz. Hétfő, április 8. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Á­yukássi József. Szerkesztőségi és kiadóhivatal, IV. Kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Az utolsó kártya. Budapest, ápr. 7. Szilágyi Dezső hosszú alkudozások után a Tisza-kabinetbe belépett. Abból, mit a minisztérium rekonstrukciójának neveznek, csak ez egy tény bír politi­kai jelentőséggel. Szapáry, vagy Szé­chenyi, egyik se menti meg a Tisza­­kormányt. A financiakat Wekerle csi­nálta most is s mint államtitkár a mi­niszter háta mögött ült és beszélt a parlamentben, onnét egyet előre lép, a helyzeten és a politika folyásán ez sem­mit nem változtat. Belügyminiszter még nincs; Tisza, Csáky, Fejérváry marad­nak s a kormánynak megtartják mos­tani szinét és illatát. Uj ember a kor­mányon és a pártban Szilágyi Dezső, ki maga nagy politikai sulylyal biró férfiú, ki beviszi a kabinetbe saját egyé­niségét, tudásét, tehetségét, jellemét, politikáját. A rekonstrukció hibái..annyit­ tesz, hogy Szilágyi Dezső miniszter lesz s vezetni fogja nemcsak az igazságügyi kormányt, hanem új irányt fog szabni a minisztérium egész politikájának és a szabadelvű pártnak. Ezt várja tőle az ország. Már most ebből az egy dologból három következik. Egy az, hogy Szilágyi Dezső rend­szere megütközik a Tisza Kálmán rend­szerével , vagyis, miután Szilágyi fölté­telei elfogadtattak, új, az eddigitől el­térő belügyi kormányzat lép életbe, mi nem esketik meg funkciók nélkül, ha nem is magával a miniszterelnök­kel, de mindazokkal az emberekkel és érdekekkel, kik és melyek az eddigi rendszerben és módszerben gyökerez­nek. Szilágyi az új kormányprogram­­mot pozsonyi választói előtt fogja el­mondani, akkor látjuk majd, hogy mi­ben egyeztek meg Tiszával. Abban senki sem kételkedik, hogy általános politikai irányváltoztatás Szilágyi belépé­sének kitűzött célja és következménye. A másik az, hogy különösen az igazságügyi politika terén a hosszú ideig tartott tespedés megszűnik s a jog, mint uralkodó fogalom az állam­ban, méltó helyét ismét elfoglalni lesz hivatva. Szilágyinak a jogi reformokban alkotásokkal kell jönni, ezt követeli tőle a helyzet és saját reputációja. A harmadik pedig az, hogy a kor­mány és a szabadelvű párt v­ezetésében Tisza Kálmán Szilágyi Dezsővel osz­toznak. S vagy egyetértenek és akkor Szilágyi Dezső Tiszának örököse, — coadjutor cum jure successionis, — vagy nem értenek egyet, s akkor a minisz­térium rekonstrukciója a kormánypárt­nak destrukciója. Ebből következik, hogy iparkodni fognak mindenben egyet­érteni, s a nagyobb erő a kisebbiket vontatni fogja, de hogy a két roppant ellentétes talentum közül melyik a na­gyobb erő, meghatározni ma senki sem képes. Ezek érdekes viszonyok, melyek kifejlődése iránt a kormánypártban sokan feszült várakozással vannak, megszólal a fiukban, mire apák lesznek ?! ... Mindegy. Papák iránt jogom van elfogultnak lenni s ha most, hosszú évek után, magam elé képzelem szürkésbarna avultas ködmönét, meg elragadó nyugalmát, a mint órahosszat tudott egy helyben állani, mozdulatlan egy­kedvűséggel s belemerült a világ szemlélésébe, mint egy élő szobor, szinte elfog a vágy, hogy verset írjak hozzá. Sok füles­ bagolylyal volt dolgom életem­ben, de soha olyan pompással, olyan nagy­­fülűvel, mint a­milyen ő volt: ez az én tár­sam és barátom a zsenge fiatalság vadászati iskolájában, a­ki vetekedett észbeli tökéle­tesség tekintetében Simon Gyorgyóval, az oláh kerülővel. A jó Papák! Mintha most is látnám, hogy a vállára gubbaszkodik a sörtésképű Simon Gyorgyónak, a­ki hűséges paripája vala neki az uhu-kunyhóig, meg onnan vissza. És szinte látom, hogy mered rá nagy sárga szemével az öreg Hektórra, a­ki eljutván a kutyás életkor legvégső határáig, félig vakon és földsiketen élte nyomorúságos világát a küszöb fölött való örökös alvásban , csupán a szaglálódásra lévén utalva járás-kelésében s lemondva örök időkre az erdők csendjének megzaklatásáról, amihez pedig úgy értett ré­­gente, mikor még a megifjodott főnix tűzvére lángolt ereiben. Pupák búskomor volt, de ez a kedély­­hangulat nagyszerűen illett filozófus arculatá­hoz. Néma büszkeséggel tűrte rabélete meg-Mindenesetre Tiszára négy.© Szilágyi Dezső kineveztetése az utolsó kártya Ez, ha beüt, úgy ma Tisza politikai pá­lyájának harmadik felvonása követke­zik. Az első 1861—1875-ig, az ellenzék­ben 14 év, a második 1875—1889-ig, a kormányon 14 év, a harmadik új pro­­grammal 1889-től bizonytalan ideig. Ha pedig a kártya nem üt be, akkor ez a végnek kezdete. Szolidáris kapcsolatban Tisza Szilágyival áll, vagy bukik, mert ha őt ismét elejtené, ez amazt magá­­val rántja. Egy harmadik minisztériu­mot alkotni Tisza­ már nem képes,­­a Tisza-Szilágyi minisztérium létesülése és sorsa tehát mindenesetre fordulópont Magyarország történetében. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA Szegény Papák. (A Budapesti Hírlap eredeti tárcája.) Sokszor rajta kapom magamat azon a kislelkűségen, hogy irigykedem saját ma­gamra. Megesik ez, mikor eltűnődöm azon a szép mesén, a mit múltnak nevezünk s a mi­nek megvan az a csodálatossága, hogy minél inkább távolodik tőlünk, annál szebben elsi­mulnak látképéről a borongó árnyak, a dur­vább vonások s utoljára nem marad egyéb képzeletünk előtt, mint fény, csillogás és szi­­várványszinekkel tündöklő köd, a­mik körül­veszik az emlékezet jelenségeit s beleöltöz­tetik az álomország alakjainak ragyogó kön­tösébe. Szegény Papák! Ő is ilyen jelensége az én emlékezetemnek: arra való, hogy szaporítsa szomorúságomat, valahányszor eszembe jut, hogy a­mi v­o­lt, az most már nincs többé, de arra is való, hogy visszakivánkoz­­zam hozzá addig az időig, a­mikor néha nap­ján ketten tettünk ki egy egészet, egymásra lévén utalva a négyszemközt való elhagyatott­­ságban. Vagy talán ez az indulat is csak a mesz­­szetűnt múlt hagyományos szépítésének az eredménye, a­mi átszáll az apákról a fiukra és­­1_____ 0~~ 7’ ~ 3 aláztatását, su­ba vívén magával a szabadság után való olthatatlan vágyat. Tömzsi termete, széles válla, zömök tagjai mind a komoly megfontolásnak voltak kifejező külsőségei, a mik nem kis mértékben­ váltak díszére Minerva e bölcs madarának. Ki vette volna rossz néven nagy mélaságát, mikor hazát, szabadságot s talán hitvest és gyermekeket veszítve egy­szerre, hitvány koncon kellett sínylődnie, má­sok kegyétől függve teljesen ?!.... Én értettem őt, a boldogtalant s ha meg­­megállva ketrece előtt, benyúltam hozzá, hogy megvakargassam borzas fejét: elvonult előt­tem egész múltja, melyet tele képzeltem hő­siességgel, titokszerűséggel. Íme az éj komor lovagja ! Úr volt egy­koron : büszke, féktelen , erdő homálya volt az otthona, sötét ködök közt járta légi útját, a melyben nem volt semmi vetélytársa. Most egy darab fakóvörös máj van a csorra közt, a melyet megvetéssel szakgat szerteszét s unottan habzsolja be, mert hisz’ élni kell. Fél lába görcsösen markol egy tengeri csutkát, a­mit úgy dobott be hozzá egy játékos kedélyű ismeretlen. Ez a csutka most minden mulat­sága, a­mi elűzi rettentő unalmát. Meggör­geti, arrább taszítja, majd nézi, nézi, hossza­san, aztán egyszerre elfogja az álom, pislog, bóbiskol, a két fülpamacs lesimul fejére, a csutka képe eltűnik előle s ő álmodik a szent szabadság holdfényben úszó étetéről .... Azt álmodja, hogy alszik a föld, elhall­gatott az erdőn a madárdal. Nyugalom éjsza- Mai számunk 8 oldal.­ ­ Budapest, ápr. 7. A kabinet rekonstrukciója. A három új minisztert kinevező királyi kéziratok, a fék hivatalos Bud. Corr. mai értesülése szerint, nem mint tegnap jelenté, kedden, hanem csak csütörtökön fognak megjelenni a hivatalos lapban. Ennek valószínű oka az, hogy tekin­tettel Szilágyi Dezső állásfoglalására a véderő­­javaslattal szemben, előbb meg akarják várni, míg a főrendiház letárgyalta azt a szerencsét­len törvényjavaslatot. Az államtitkári állások ügye természetesen csak akkor fog véglegesen eldőlni, ha az új miniszterek elfog­lalták hivatalukat. Mindazonáltal értesülésünk szerint annyi bizonyos, hogy Teleszky István, ki ez iránt már hosszasabban konferált Szilágyi Dezsővel, megmarad államtitkár­nak az igazságügyminisztériumban. Ellenben Matlekovics Sándor államtitkár a ke­reskedelmi minisztériumban megválik ál­lásától, melyet húsz évig betöltött. Utódjául még mindig Láng Lajos képviselőt mondják.

Next