Budapesti Hírlap, 1889. május (9. évfolyam, 119-149. szám)

1889-05-01 / 119. szám

s­ zeti alapon és apostolaik és fanati­kusaik; ott van a harc lengyel katoli­kusok és az ortodox egyház közt: lehet ezt a földszinéről eldekretálni ? A szán­dék kegyes és jámbor, de elsápad és elenyészik, a­mint e tanácsteremből az élet zajába lép. A kereszténység nagy és gyors hódításainak okát nem szükséges itt bővebben fejtegetnünk. A római biro­dalom megdőlte után a germán feuda­lizmus élén nőtt meg Európa s ezzel együtt fejlődött a katolikus egyház, benne, vele, általa, úgy, hogy már-már összeforrt, de az életben mindenképen egyet mutatva, harmonikusan kiegészí­tette egymást a kettő. Az egyház jó­tékony anyai szereplése nélkül Európa népei hamarabb lettek volna apagyil­kossá a­­ feudalizmuson. A népe­ket szülte, formálta, nevelte, türe­lemre, megadásra oktatta az anyaszent­­egyház. A fejedelmek hódoltak neki és szolgái lettek. Hatalma és fénye tető­pontra hágott és megcsábította. Ebből lettek a reformáció vallásháborúi. A pápaság hatalma ellen ment az a harc, az ellen, a mi múlandó az egy­házban, nem az ellen, a mi örök. A re­formáció országokat hódított meg ma­gának, de a­mint birtokába jutott a békének, az is kinyújtotta kezét a ha­talomért s a­hol elnyerte, csonka ma­radt a vivott harcok eredménye. Lé­­nyegökben a viszonyok maradtak a ré­giek s a feudalizmus élt még kétszáz évig s az egyházak felekezetei hozzá­simultak ismét. Franciaország törte el először bi­lincseit s azóta egymást követték a forradalmak és ma nincsen civilizált állam, a­melyben élne a régi politikai rend. Ámde még mindig él a régi egy­ház — és mint a bécsi gyűlés mutatja — keresi helyét az új ala­kulásokban. Megtalálja-e ? És hol kell keres­nie ? És ha meg nem leli, vagy a mig­rája nem akad, mit kell tenni állam és egyház érdekében, nem egy hírlapi vezércikk témája. Hitünk, hogy az em­beriség nem lehet el a vallás vigasz­taló közbenjárása nélkül, az egyházak­nak tehát és az államoknak egyaránt kötelessége, nyomozni a megoldás tit­kát. Arról van szó, hogy az egyházak szereplése beillesztessék megillető he­lyére a modern életbe, vivmányai, szük­ségei, eszméi, irányzatai összeségével harmóniában és semmivel sem ellenté­tesen, a mi az uj idők becsét az embe­riségre nézve kiteszi. A föltevés, azt hiszszü­k, tévedés. M­aj­t­h­é­n­y­i László dr. főispáni egészsége, — tudomásunk szerint — nem áll jobb lábon, mint számos kollegájaé s ré­szünkről e kérdés bolygatását kevesebb haszonnal járónak látjuk, mint a hallgatást. A miniszter fele­lősség és kétségkívül alapos tájékozás mellett dol­gozik, minek őt munka közben háborgatni. Intézke­dései megtermik gyümölcsüket s akkor majd meg­szólal a kritika is. Jével előveszi a „pruszl­-zsebből a fényes fehérvári bicskát s a holdvilágnál előbb egy szivet, majd a neve kezdőbetűit vágja a fa derekába. Ezután sokáig tartó, sóvár tekinte­tet vet még arra a kis ablakra s mint jött, oly észrevétlen távozik. Az­az csak távoznék, de az istenadta bakteria épp akkor vetődik arrafelé. Pista mindenekelőtt hirtelen markába csúsztat egy pár hatost, majd kérni kezdi : — Édes Marci bátyám, az Isten is áldja meg, ne szóljon senkinek. Megteszi, ugy­e ? Ne féljen, kerül­öm még egy kis áldomás is. — Ejnye, fiam, felel ravasz mosolylyal a vén kópé, miről szólnék ? Hisz’ nem láttam semmit, ele éppen semmit. No, jó’sóakát, körül kell néznem, nem esett-e valamelyes szeren­csétlenség. — Adjon Isten, keednek is ! —Hogy nem tudott az ördög másfelé terelni — mormogja — mialatt kisiet az utcára. Ennyivel azonban koránt sincs elvégezve minden. Még messze van a reggel, addig sok minden történhetik, ha nem eléggé óvatos és elővigyázó az ember. Lesbe áll tehát, nehogy valamelyik pajtás tréfából vagy szükségből el­csenje fáját. Mit gondolna Katica, ha reggel üresen találná a kis kertet. Hűségesen őrködik addig, mígnem ha­sadni kezel a hajnal. Ekkorra a cigányok is meggyantáznak. Pista maga mellé veszi a Csócsi bandáját, nesztelen oda vonul vele az ablak alá, közibük áll, mintha a bandához tar­toznék. Csécsi egyet int a fejével, vagy a vo­nóval, mire hirtelen rázendítik ébresztőnek a Rákóczit, utána meg ezt: „Szeretlek én egyetlenegy virágom!“ Katica még álmodik édesen, boldogan, de a hegedű első hangjaira kiröpül az ágyból, mint a villám, hamarosan valami nagykendőt, vagy talán éppen az ágyterítőt nyaka köré veti s úgy álmos képpel, borzasan kidugja fe­jét az ablakon. Első pillantása persze hogy Pistára esik, hiába akarta magát olyan nagyon elrejteni a muzsikusok közé. Szives mosolylyal köszöni meg a „megtiszteltetését, azután hall­gatja tele szívvel azt a kedvére való szép nó­tát, hallgatná is soká, örökké, de Csócsinak ma még sok a dolga, sok helyre várják. Egy utolsó forró tekintet — és az ablak függönyei mögött eltűnik a Katica fürtös fejecskéje, Így megy ez sorba a falu valamennyi leányos házánál, mert az iszonyú szerencsétlen­ség és szégyen volna a leányra, ha elmaradna a májfa. De nem is nézne többet soha jó szív­vel arra a legényre, ki ebbeli kötelességének nem tudna eleget tenni. Megesik azonban, hogy nincs kert a ház előtt, sem alkalmas hely a faültetésre. Ilyen­kor úgy segít magán az udvarló, hogy csinos, cserépbe ültetett virágot csempész a leány ab­lakába, a­mely ugyanazt jelenti, mint a fa : szeretlek! Talán szükségtelen is mondani, hogy a leányok gondosan ápolják a fácskát, virágot, a­mi a változatlan szerelemnek bizonysága. Legtöbbnyire meg is ered a fácska és szinte öröm látni, mikor hosszú évek során mutogat­ják s késő vénségükben, ősz fejjel, a gondttól, időtől ráncos homlokkal, de megifjodva a rég­múlt idők édes emlékében, el-eszegélgetik még unokáiknak is a fa történetét s hogy mennyire szerették egykoron egymást. Május elsejére állítják fel az úgynevezett tiszteleti májfákat is. Természete­sen a fahr elejének : a tiszteletes, rektor, jegyző, kiró uraméknak és más nevezetesebb urambátyáméknak. Ez azonban nem olyan he­lyes kis fácska, mint a­milyent a leányoknak ültetnek lovagjaik, hanem a lehető leghosz­­szabb fenyőfa. Ennek tetejébe felkötnek egy zöld galyás fácskát, a tulajdonképeni májfát, melyre ráakgatnak pár borral teli üveget, kalapra való pántlikát, ciha zsebkendőt, melynek, ha akad szerencsés tulajdonosa, ugyancsak kibiggyeszti a pitykés dolmány zsebébe. Az ily májfának elkészítése is titok­ban történik, de leginkább csak addig, mig a gödröt kiássák s a fát benne felállítják, a mi különben igen tisztességes időt és fáradtságot vesz igénybe. Mihelyt ennyire készen vannak, a cigány rárántja a Rákóczit (mindig ezt), m­i­közben a felállítói szakadatlanul tömiszölik a földet, csak úgy zuhog. Miután a megtisztelt megje­lenik, cifra beszéddel felköszöntik, még a ci­gány sem marad el a borravaló reményében a jó kívánattal és a prímás meg is szólal ilye­tén formán: — Sok májusi eszendőkre engegye Isten felvirranni kigyelmeteket, sivünkből kívánjuk. A megtisztelt valóban nem is szokott megfeledkezni sem tisztelőiről, sem a jámbor morékról, hanem mindegyik félnek megfizeti fáradságát illendően, sőt a módosabb olykor­olykor bőségesen. Most jön a bolondos oldala a dolognak. BUDAPESTI HÍRLAP. (119. sz.) 1889. május 1 Budapest, ápr. 30. Közös miniszteri tanácskozások. B­é­c­sb­e­n jelentik táviratban : Ti­s­z­a miniszterelnök ma dél­előtt hosszabb ideig Szögyény osztályfőnökkel, később Moser osztrák-magyar bankkormányzóval értekezett. W­e­k­e­r­l­e pénzügyminiszter hosszabb ideig Moser bankkormányzóval és később Duna­­j­e­w­a­ki pénzügyminiszterrel tanácskozott. l/»l—'/,3 óráig a külügyminisztériumban Kálnoky gr. külügy­miniszter elnöklete alatt közös miniszteri értekezlet volt,’'melyen B­au­er b., K­á­tl­a­y Taaf­fa gr., Dunajewski, Tisza és We­­k­e­r­­­e, továbbá Sterneck b. tengernagy, Szögyény osztályfőnök és Lambert osztály­főnök vettek részt. 3 órától 5-ig ő felsége elnöklete alatt a Burgban közös miniszteri tanács volt, melyben a három közös miniszter, a két miniszterelnök és a két pénzügyminiszter vettek részt. A jövő évi közös előirányzat legfontosabb számaira nézve végleges megállapodá­sok történtek, de néhány részlet függőben maradt, mely részletekre vonatkozólag előbb írásbeli tárgya­lások fognak folytattatni, mire a delegációk elé ter­jesztendő összes kormányjavaslatok meghatározására néhány nap múlva újólag miniszteri értekezletek lesznek, melyekre a magyar miniszterek újból Bécsbe jönnek. A delegációk ülésszaka egybe­­hívásának határideje még biztosan meg­állapítva nincs, de a delegációk alig fognak a pün­kösdi ünnepek előtt összeülni és megnyitási napul junius 12-ike van kilátásba helyezve. Tisza és W­e­k­e­r­­­e miniszterek, kik ma Kálnoky grófnál ebédeltek, este Budapestre visszautaztak. Hontmegyréfeöl egy hosszabb cikket vettünk, mely e megye zilált viszonyaival, a főispánrészszel és Majthényi László báróval foglalkozik, ki állítólag még ép és egészséges e válságos időben. ÜGYEK: Budapest, ápr. 30 — József főherceg és Klotild főherceg­­asszony házasságának 25 éves évfordulója alkal­mából a tanács előterjesztést tesz a közgyűlésnek, hogy a főhercegi párhoz üdvözlő felirat intéztessék.­­ A főváros regále-kártalanítási igényét április 27-én jelentette be T­o­­­d y főügyész a kir. adófelügyelőnél. A főváros ez igényének az adófel­­ügyelőség előtt való képviseletével a főügyészen kí­vül M a t­u s­k a tanácsost, Lampl főszám­vevőt s Fenyvessy Adolf főv. biz. tagot bizta meg. — Az elöljáróságok újjászervezése. A ta­nács mai ülésében elhatározta, hogy a belügyminisz­ternek a kerületi elöljáróságok szervezése ügyében a fővároshoz intézett leiratát tudomás végett a leg­közelebbi közgyűlés elé terjeszti. — A mérnöki hivatal újjászervezése. A ta­nács mai ülésében elfogadta a mérnöki hivatal újjá­­szer­vezésére vonatkozó szabályzatot. A mérnöki hi­vatalnak ehhez képest jövőre öt szakosztálya lesz, három-három alosztállyal. A szakosztályokat főmér­nökök fogják vezetni s a vízvezetéki szakosztálynak a főnöke a vízvezetéki igazgató lesz. A főváros egész területe hat mérnöki kerületre osztazik, me­lyekben a szükséges műszaki teendőket, mint csa­tornák, burkolatok stb. fentartását, egy-egy kirendelt mérnök fogja ellátni. A mérnöki hivatal személyzete, a középítési igazgatón kívül, négy főmérnökből, négy első és négy másodrendű osztálymérnökből, öt első, hat másod és hét harmadrendű mérnökből, hét első, nyolc másod és nyolc harmadrendű segédmérnökből, tíz mérnökgyakornokból, a vízvezetéki szakosztály pedig a vízvezetéki igazgatón kívül hét másodrendű és egy harmadrendű mérnökből, egy kezelő segéd­ből, egy csövezettből, egy anyagszer ellenőrből, egy raktárosból, egy segédraktárosból, egy írnokból, három főgépészből, egy gépészből, tizenegy gépfel­­ügyelőből, hat vízfogyasztási ellenőrből és kilenc zárólapfelügyelőből fog állani. A középítési igaz­gatónak ama javaslatához azonban, hogy a kor­pótlók is behozassák, tekintettel arra, hogy az ösz­­szes tisztviselőknek kárpótlékkal való ellátására vonatkozó ügy tárgyalás alatt van, a tanács ezúttal nem járult.­­ A sétatéri bizottság Luczenbacker Pál elnöklete alatt megtartott ülésén mindenekelőtt bejelentették, hogy az Andrássy­ úton a kiszedett fák helyébe celtis-csemetéket ültetnek. Elhatároz­ták ezután, hogy az újvilág utcában egy pár uj fát ültetnek s a gyár­ utcai gyermeksétatér melletti ker­­tecskékben a növényzetet vasrácscsal veszik körül

Next