Budapesti Hírlap, 1889. május (9. évfolyam, 119-149. szám)
1889-05-12 / 130. szám
1889. május 12. BUDAPESTI HÍRLAP. (ISO. a.) ren. A vendégtenorista a lámpák elé szólittatván, a torkára mutatott, a mivel indiszpozicióját kívánta jelezni. Talán ez az oka, hogy a kerti jelenetben a nagy áriával, mely próbaköve az ízlésnek, az énekelőadás finomságának, a hang terjedelmének és kifejező képességének, a nagyszámú és várakozással teljes közönséget nem elégítette ki. Körülbelül Ugyanaz a közönség, mely a TTI/fa'n'-ben mindkét alkalommal lelkesen tapsolta, most lepisszegte a tapsolókat. Tenorja roppant súlyos, erős, de nem érces, a magasban fejhangokkal toldja meg, sima átmenet nélkül. Második felvonásbeli malőrje után a közönség tetszését nem tudta visszanyerni. Kupfer-Berger Mila asszony (Margit) rendkívüli rutinjával a legkényesebb feladatokon túltette magát. A legőszintébb és legkiérdemeltebb elismerés Odry és Takács uraknak jutott. * (A népszínházban) ma a régi jó Utazás a föld körül került színre majdnem zsúfolt ház előtt, ami mutatja a híres látványosság elpusztíthatatlan voltát. Emberek és dekorációk változtak az első előadás óta, de a darab megmaradt a maga egész vonzóerejében. A páholyok tele voltak gyerekekkel, szőke, fekete, szöghajú fejecskék díszítették a páholyok peremét, s az apró kezecskék lelkesülten tapsoltak Foggurnak és az ő fürge inasának, a kegyetlen hinduknak, a félelmes indusoknak, a szép hercegnőnek, Audának, a nyelves Nanettenek, s Fixnek, a bolondos rendőrnek. Általában az egész közönség tapsoló és nevetőkedvében volt ma, s érdekkel nézte Fogg Fileasz gyors utazását a föld körül s fogja nézni bizonyára még számos estén keresztül. Az előadásnak csak egy baja volt: Szirmai (Fogg) rekedtsége. Úgy halljuk, hogy holnap, vasárnap, már Lubinszky fogja e szerepet játszani. Az inast, Paszpartut, Boránd adta rendkívüli fürgeséggel. Fix rendőrt Németh, itt-ott ingadozva szerepében. A női szerepek Lukács Juliska és Csongori Mariska kezében voltak. A dekorálás rendkívül gyorsan történt s a tíz képből álló darab véget ért. Meg kell még jegyeznünk, hogy az elefántot két teve játszotta, az állatkerti beduin-karavánból, három igazi beduin kíséretében. Ezeken menekültek Fogg és társai. * (Színházi műsorok.) Nemzeti színház: Hétfőn Vegyes párok. Kedden A várrom. A mumus. Szerdán. Béldi Pál. Csütörtökön Az apród. Bagdadi hercegnő. (Kovács I.. fellépte.) Pénteken Pépa. (1-szer.) Szombaton. Pépa, vasárnapon Pépa. — Operaház Máj. Itt Antigoné. Máj. 19. Egmont. Máj. 21. Manfréd. Máj. 23. Szentivánéji álom. Máj. 20. Az ember tragédiája. — Népszínház. Egész héten Utazás a föld körül. * (Vidéki színészet.) A színházi vita ma befejeztetett a képviselőházban. Újabb momentum volt benne a vidéki színészet sorsa, melynek fölemelésére szánná Pázmándy Dénes az országosan segített színházak szubvencióját. Ez kényes dolog. A vidéki színészetet nem pénzen lehet nyomorúságából megváltani. Sőt nem is azon kell. Vidéki színészetünk szervezkedett mint autonóm testület és húsz év óta, sőt már régebben kormányozódik saját alkotta szabályokkal önön választotta tisztviselők által. E szinuszét folyton sülyedő mivolta bizonyítja, hogy sem jó szervezetet nem tudott magának adni, sem kellő vezérlő férfiakkal nem bír. Amit ez a két tényező jót mulasztott és ami rosszat tett sok éven keresztül tehetetlenségében , azt készpénzben megfizetni sem az ország, sem senki hivatva nincsen. Ellenben a kormány igenis hivatva van arra, hogy javaslatot készítsen (esetleg törvényt iniciáljon) a"i színügyek rendezéséről. Az autonóm egyesülés e kereten belül kezdődhetik azután. Minden más rendezés hiú és haszontalan. Az pedig a legképtelenebb, melyet a szinészegyesület e pillanatban portál. * (A magyar szinészegyesület) igazgatótanácsa által kiküldött vizsgálóbizottság tegnap ülést tartott, melyen az elnök bemutatta Rákosi Viktornak szerencsésen megtalált eredeti nyugtáját. Ez a nyugta azt bizonyítja, hogy az 1888. február 8 diki dátummal elkönyvelt 25 irtot (a Dezentor című népszínműért) Rákosi Viktornak még 1888. február 7 én (s nem az idén,) Bényei tényleg kifizette. Ez ügyben Rákosi V. a következő nyílt levelet intézte Bényei Istvánhoz : „Tisztelt Bényei úr ! Van szerencsém önnek jelenteni, hogy az igazgatóság előtt tett vallomásom — mint azóta meggyőződtem — tévedésen alapult, amennyiben a tavaly február 8-án a könyvekben kifizetetként beterjesztett 25 írtról én "tényleg adtam önnek nyugtát, ugyancsak tavaly, február 7-én. Tény tehát, hogy az elkönyvelés után nem egy évvel fizettetett ki ez az összeg. Ebből következik, hogy az ön ellen éppen ez alapon emelt vádak egyszerűen megsemmisülts ők‘‘. * Solymári Elek, a kedvelt komikus, a héten Fogamnéra utazik, hol vendégszereplését e hó 18-án kezdi meg. * (A képzőművészeti társulat) választmánya tegnap ülést tartott. Az igazgatóság jelenti, hogy május 20 - 22 -e közt valószínüleg megnyithatja az aradi mfskiállítást. Július—augusztus hó folyamán Herkulesfürdőn lesz kiállítás. Jélénk eszmecsere fejlődött ki a kiállítási szabályzat módosítása fölött. Az igazgatóság javaslatát Feszty Árpád terjesztette elő. Hozzászóltak Lipthay Béla báró, Rakovszky István, Berzeviczy Albert, Szalay Imre, Wagner Géza, Csetagh György, azután a javaslatot változatlanul elfogadták. A javaslat legfontosabb intézkedése az, hogy ezentúl a két sorozatban tartott őszi kiállítás helyett, minden évben megszakítás nélkül november hó 15-től a következő év január hava 15 kéig a társulat téli kiállítást fog rendezni. F a kiállítás folyamára fogja a társulat az érmeket s a pályadíjakat is kitűzni, miáltal a téli kiállítás vonzó ereje úgy a művészekre, valamint a közönségre még inkább fog fokozódni. A téli kiállításon kívül a szabályzat szerint, azzal egyidejűleg karácsony-újévi műtárlatot, április és március hónapok folyamán pedig tavaszi váltakozó kiállítást (minden két hétben újabb rendezéssel) s annak mintegy folytatásakép ez ország nevezetesebb városaiban vidéki kiállításokat fog rendezni. Ez idén a téli kiállításra a következő pályázatokat tűzte ki a választmány: 1- A néhai Trefort Ágoston által alapított két állami aranyéremre ; 2. Az 1000 forintból álló társulati díjra ; 3. Rökk Szilárd alapítványának kamataiból, az 1000 írtból álló Rökk-jutalomra s végül 4. A Ráth-féle alapítványból a 300 forintból álló Ráth-díjra. * (A magyar tudományos akadémia) II. osztálya, ese 13-án, délután 5 órakor ülést tart, melynek tárgyai a következők : 1. Vécsey Tamás rendes tag: „Sextus Caecilius Aftieanus jogtudós és néhány lex damnata.“ Székfoglaló értekezés. 2. Schvarcz Gyula r. t.: „A király tanácsosainak felelőssége Arrassouiában és Magyarországon III. András óta.“ A főváros lakomája. — Saját tudósitónktól. — Budapest, máj. 11. A főváros lakomája, amelylyel a törvényhatóság többsége Ráth Károly főpolgármestert megtisztelte, valóban impozáns nyilvánulása volt a polgárság szeretetének és ragaszkodásának. Budapest legkiválóbb polgárain kivül részt vettek benne ama miniszterek is, akik egyúttal tagjai a főváros törvényhatósági bizottságának. A VI—VII. kerületi kör díszterme alig birta befogadni az ünneplők nagy sokaságát s az előre megtérített asztalokat meg is kellett hamarjában toldani. A miniszterek közül Szilágyi Dezső érkezett elsőnek s a rendezőség zajos éljenzés közt kísérte a terembe. Közvetlenül utána lépett be Ráth főpolgármester, akit szintén lelkes ovációkkal fogadtak. Tisza Kálmán miniszterelnök, Szapáry Gyula gróf földmivelésügyi miniszter társaságában hajtatott, a kaszinó elé s a lépcsőházban rövid beszéddel üdvözölte őt Pucher műépítő, a rendezőbizottság elnöke. A fölköszöntők sorát Herő János nyitotta meg, éltetve a királyt és a királyasszonyt. Utána Rémi Róbert vendéglős köszöntötte föl Ráth főpolgármestert, aki a főhelyen ült Tisza miniszterelnök és Szapáry gróf között. Rémi elmondta, hogy a mai ünnepnek az a célja, hogy a főváros bizottsági tagjai kimutassák szeretetüket ama férfiú iránt, aki másfél évtized óta áll a főváros élén. Budapest büszke az ő főpolgármesterére s neki köszönheti elsősorban a polgárai közt uralkodó egyetértést. A főváros azt is meg akarta ma mutatni, hogy teljes bizalommal viseltetik legfőbb tisztviselője iránt. A lelkes éljenzéssel fogadott teszt után Rupp Zsigmond kir. közjegyző emelte poharát Tisza Kálmán miniszterelnökre, akit magasan álló sziklához hasonlított, melyről lepattan a villám. Látott már e szikla — úgymond — zivatart és láttuk mi is, mily böszülten tuditá az reá záporát, viharait, villámait; de láttuk igaz örömünkre azt is, mily mozdulatlanul állja e szikla biztos alapzatán e vihart és mily szuverén nyugalommal várja lezugását , és koronája annál fényesebben tündökölt a zivatart követő szivárványnak, mint a béke jelvényének pompás színeiben . Ki tagadhatná, szólt később a budai közjegyző, hogy nincs állam Európában, melynek népei a rend, szabadság és toleranciának vallás és nemzetiség tekintetében nagyobb mértékben örvendenének, mint mi ! Ki tagadhatni városaink rohamos fejlődését és elsősorban gyönyörű fővárosunkét, melyre minden magyar büszke és melynek varázsszerű felvirágzását valóságos világvárossá, barátaink lelkesedéssel, elleneink pedig irigy szemekkel bámulják. És mindez legnagyobbrészt a legutóbbi korszaknak vívmánya és e korszakot egy név jelzi és egy férfi személyesíti, és ez : Tisza Kálmán ! Érzelmeink egész özöne tódul szíveinkből ajkainkra : az öröm, a szeretet, a hála, a határtalan tisztelet, a bámulat, mind egyaránt kivan kifejezésre jutni, a midőn hazánk e providenciáim férfiát, miniszterelnökét, úgyis mint egyszerű hazátsági tagtársunkat ma legelőször üdvözölhetjük körünkben. Adjunk ez érzelmeinknek egyszerű szavakban, méltóan a puritán jellemű egyszerűségéhez, mert hisz a sziklát is, bármily tiszta aranyat rejt keblében, az egyszerűség szürke színezete jellemzi, — mondom, adjunk érzelmeinknek ezekkel az egyszerű szavakkal kifejezést : hazánk üdvére éljen sokáig Tisza Kálmán! Percekig tartó éljenzés hangzott e beszéd után s a miniszterelnök hajlongva köszönte meg a lelkes ovációt. A negyedik hivatalos felköszöntöt Brehát Dániel ev. lelkész mondotta a kormány tagjaira, „akik Magyarország szabadságát őrzik“. A főváros képviselői nevében üdvözölte a jelen volt minisztereket, külön mondva köszönetét mindegyikeknek. Szilágyi igazságügyi minisztert zajos lelkesedés közt nevezte a „Józsefváros büszkeségeinek. Az ünneplő társaság nagy figyelemmel hallgatta ezután Káth Károly főpolgármestert, aki körülbelül a következőket mondta : Fogadják ezért a rendkívüli és szokatlan kitüntetésért leghálásabb köszönetemet. 1873-ban, mikor megtisztelő állásomat elfoglaltam, azt a fogadalmat tettem, hogy minden munkámat, minden tetterőmet a főváros érdekeinek fogom szentelni. Lelkiismeretem azt mondja, hogy híven megtartottam e fogadalmat. (Zajos felkiáltások : Úgy van !) Önök talán csalódtak képességeimben, de őszinteségemben és buzgalmamban bizonyára nem. (Nagy tetszés.) Két dolgot tűztem ki életem feladatául és pedig azt, hogy előmozdítsam a főváros virágzását és magasan lobogtassam az alkotmányosság és a Szabadság zászlaját. (Hosszantartó zajos tetszés.) Szándékaim eltérhetnek egyesek szándékaitól, de mindnyájunknak egy Istene, egy hazája, egy fővárosa van ! (Zajos tetszés.) Komoly időket élünk s a főváros vívmányait csak komoly munkával lehet megőrizni. Emelem poharamat a főváros dicső jövőjére és polgárainak jólétére. (Hoszantartó zajos taps és éljenzés.) „Tisza Kálmán miniszterelnök ur ő excellenciáját illeti a szó !“ — kiáltó a rendezőség elnöke, és nyomban megszűnt az éljenzaj, mely a főpolgármester szavai után kitört. Tisza miniszterelnök eleintén olyan halkant beszélt, hogy szomszédjai is alig hallhatták, de későőbb úgy csengett a hangja, mint valaha régen. Megvallom — úgymond — azon reményben jöttem önök közé, hogy szívesen fognak látni, de arra, hogy ily kitüntető szívességgel fogadtattak, elkészülve nem voltam,, és ezért fogadják köszönetemet. (Éljenzés.) Én nekem, aki régóta élek a közpályán, kötelességem volt régi időn át figyelemmel kísérni azokat a változásokat, melyek úgy az országon belül, mint azon kívül történtek, mert hiszen ma már a különböző államokban történt változások visszahatnak a szomszédokra is s gyakran jönnek abba a helyzetbe, hogy a teljesen megváltozott viszonyok közt sok irányban be kell látniok, hogy más utat kell követni, más cél után kell törekedni; de viszont vannak olyan dolgok, melyeken nem változtat sem huszonöt, sem száz esztendő alatt semmi. Nekem az a nézetem volt mindig és van most is, hogy a magyar államnak szüksége van egy oly fővárosra, mely vagyonilag, szellemileg gyarapodik s mely nem erőszak utján, de saját hazafias lelkű létéből kifolyólag évről évre magyarabb lesz. (Lelkes éljenzés.) Ez ama nézetek közé tartozik, melyeken nem változtathat semmi ; ez egy oly igazság, melyet meg nem tagadhat soha senki sem ; ezt érezni kell nemcsak a főváros minden polgárának, de mindenkinek, ki egyerős, hatalmas, virágzó Magyarországot akar. (Élénk éljenzés.) Éppen ezért nemcsak a főváros, hanem az egész magyar haza érdekében emelem poharamat arra, hogy amint már jeleztem, azt a célt mindig jobban meg jobban, megközelítsük, hogy magyar hazánknak szellemileg, vagyonukig, a magyarság szempontja .