Budapesti Hírlap, 1889. május (9. évfolyam, 119-149. szám)

1889-05-12 / 130. szám

1889. május 12. BUDAPESTI HÍRLAP. (ISO. a.) ren. A vendégtenorista a lámpák elé szólittatván, a torkára mutatott, a mivel indiszpozicióját kívánta jelezni. Talán ez az oka, hogy a kerti jelenetben a nagy áriával, mely próbaköve az ízlésnek, az ének­­előadás finomságának, a hang terjedelmének és ki­­fejező képességének, a nagyszámú és várakozással teljes közönséget nem elégítette ki. Körülbelül Ugyanaz a közönség, mely a TT­I/fa'n'-ben mindkét alkalommal lelkesen tapsolta, most lepisszegte a tapsolókat. Tenorja roppant súlyos, erős, de nem érces, a magasban fejhangokkal toldja meg, sima átmenet nélkül. Második felvonásbeli malőrje után a közönség tetszését nem tudta visszanyerni. Kupfe­r-B­erger Mila asszony (Margit) rend­kívüli rutinjával a legkényesebb feladatokon túltette magát. A legőszintébb és legkiérdemeltebb elisme­rés Odry és Takács uraknak jutott. * (A népszínházban) ma a régi jó Utazás a föld körül került színre majdnem zsúfolt ház előtt, ami mutatja a híres látványosság elpusztíthatatlan voltát. Emberek és dekorációk változtak az első előadás óta, de a darab megmaradt a maga egész vonzóerejében. A páholyok tele voltak gyerekek­kel, szőke, fekete, szöghajú fejecskék díszítették a páholyok peremét, s az apró kezecskék lelkesülten tapsoltak Fogg­urnak és az ő fürge inasának, a kegyetlen hinduknak, a félelmes indusoknak, a szép hercegnőnek, Audának, a nyelves Nanettenek, s Fixnek, a bolondos rendőrnek. Általában az egész közönség tapsoló és nevetőkedvében volt ma, s érdekkel nézte Fogg Fileasz gyors utazását a föld körül s fogja nézni bizonyára még számos estén keresztül. Az előadásnak csak egy baja volt: Szir­ma­i (Fogg) rekedtsége. Úgy halljuk, hogy hol­nap, vasárnap, már Lubinszky fogja e szerepet játszani. Az inast, Paszpartut, B­o­r­án­d adta rend­kívüli fürgeséggel. Fix rendőrt Németh, itt-ott ingadozva szerepében. A női szerepek Lukács Juliska és Csongori Mariska kezében voltak. A dekorálás rendkívül gyorsan történt s a tíz kép­ből álló darab véget ért. Meg kell még je­gyeznünk, hogy az elefántot két teve játszotta, az állatkerti beduin-karavánból, három igazi beduin kíséretében. Ezeken menekültek Fogg és társai. * (Színházi műsorok.) Nemzeti színház: Hétfőn Vegyes párok. Kedden A várrom. A mumus. Szer­dán. Bél­di Pál. Csütörtökön Az apród. Bagdadi hercegnő. (Kovács I.. fellépte.) Pénteken Pépa. (1-szer.) Szombaton. Pépa, vasárnapon Pépa. — Operaház Máj. Itt Antigoné. Máj. 19. Egmont. Máj. 21. Manfréd. Máj. 23. Szentivánéji álom. Máj. 20. Az ember tragédiája. — Népszínház. Egész héten Utazás a föld körül. * (Vidéki színészet.) A színházi vita ma be­­fejeztetett a képviselőházban. Újabb momentum volt benne a vidéki színészet sorsa, melynek fölemelé­sére szánná Pázmándy Dénes az országosan segített színházak szubvencióját. Ez kényes dolog. A vidéki színészetet nem pénzen lehet nyomorúságából meg­váltani. Sőt nem is azon kell. Vidéki színészetünk szervezkedett mint autonóm testület és húsz év óta, sőt már régebben kormányozódik saját alkotta sza­bályokkal önön választotta tisztviselők által. E szi­nuszét folyton sülyedő mivolta bizonyítja, hogy sem jó szervezetet nem tudott ma­gának adni, sem kellő vezérlő fér­­fiakkal nem bír. A­mit ez a két tényező jót mulasztott és a­mi rosszat tett sok éven keresztül tehetetlenségében , azt készpénzben megfizetni sem az ország, sem senki hivatva nincsen. Ellenben a kormány igenis hivatva van arra, hogy javaslatot készítsen (esetleg törvényt iniciáljon) a"i színügyek rendezéséről. Az autonóm egyesülés e kereten belül kezdődhetik azután. Minden más rendezés hiú és haszontalan. Az pedig a legképtelenebb, melyet a szinészegyesü­let e pillanatban portál. * (A magyar szinészegyesület) igazgató­­tanácsa által kiküldött vizsgáló­bizottság tegnap ülést tartott, melyen az elnök bemutatta R­á­k­o­s­i Viktornak szerencsésen megtalált eredeti nyugtáját. Ez a nyugta azt bizonyítja, hogy az 1888. február 8 diki dátummal elkönyvelt 25 irtot (a Dezentor című népszínműért) Rákosi Viktornak még 1888. február 7 én (s nem az idén,) Bényei tényleg kifizette. Ez ügyben Rákosi V. a következő nyílt levelet intézte Bényei Istvánhoz : „Tisztelt Bényei úr ! Van szerencsém önnek jelenteni, hogy az igazgató­ság előtt tett vallomásom — mint azóta meggyő­ződtem — tévedésen alapult, a­mennyiben a tavaly február 8-án a könyvekben kifizetetként beterjesz­tett 25 írtról én "tényleg adtam önnek nyugtát, ugyancsak tavaly, február 7-én. Tény tehát, hogy az elkönyvelés után nem egy évvel fizettetett ki­­ ez az összeg. Ebből következik, hogy az ön ellen éppen ez alapon emelt vádak egyszerűen megsem­misül­ts ők‘‘. * Solymári Elek­, a kedvelt komikus, a héten Fogamnéra utazik, hol vendégszereplését e hó 18-án kezdi meg. * (A képzőművészeti társulat) választmánya tegnap ü­lést tartott. Az igazgatóság jelenti, hogy május 20 - 22 -e közt valószínüleg megnyithatja az aradi mfskiállítást. Július—augusztus hó folya­mán Herkules­fürdőn lesz kiállítás. Jélénk eszme­csere fejlődött ki a kiállítási szabályzat módosítása fölött. Az igazgatóság javaslatát F­e­s­z­t­y Árpád terjesztette elő. Hozzá­szóltak L­i­p­t­h­a­y Béla báró, Rakovszky István, Berzeviczy Albert, S­z­a­l­a­y Imre, Wagner Géza, C­se­­t­a­g­h György, azután a javaslatot változatlanul el­fogadták. A javaslat legfontosabb intézkedése az, hogy ezentúl a két sorozatban tartott őszi kiállítás helyett, minden évben megszakítás nélkül november hó 15-től a következő év január hava 15 kéig a tár­sulat téli kiállítást fog rendezni. F a kiállítás folya­­mára fogja a társulat az érmeket s a pályadíjakat is kitűzni, mi­által a téli kiállítás vonzó ereje úgy a művészekre, valamint a közönségre még inkább fog fokozódni. A téli kiállításon kívül a szabályzat sze­rint, azzal egyidejűleg karácsony-újévi műtárlatot, április és március hónapok folyamán pedig tavaszi váltakozó kiállítást (minden két hétben újabb ren­dezéssel) s annak mintegy folytatásakép ez ország nevezetesebb városaiban vidéki kiállításokat fog rendezni. Ez idén a téli kiállításra a következő pá­lyázatokat tűzte ki a választmány: 1- A néhai T­r­e­f­o­r­t Ágoston által alapított két állami arany­éremre ; 2. Az 1000 forintból álló társulati díjra ; 3. R­ö­k­k Szilárd alapítványának kamataiból, az 1000 írtból álló Rökk-jutalomra s végül 4. A R­á­t­h-féle alapítványból a 300 forintból álló Ráth-díjra. * (A magyar tudományos akadémia) II. osztálya, e­se 13-án, délután 5 órakor ülést tart, melynek tárgyai a következők : 1. V­é­c­s­e­y Ta­más rendes tag: „Sextus Caecilius Aftieanus jog­tudós és néhány lex damnata.“ Székfoglaló érteke­zés. 2. S­c­h­v­a­r­c­z Gyula r. t.: „A király taná­csosainak felelőssége Arrassouiában és Magyaror­szágon III. András óta.“ A főváros lakomája. —­ Saját tudósitónktól. — Budapest, máj. 11. A főváros lakomája, a­­melylyel a törvényha­tóság többsége R­á­t­h Károly főpolgármestert megtisztelte, valóban impozáns nyilvánulása volt a polgárság szeretetének és ragaszkodásának. Budapest legkiválóbb polgárain kivül részt vettek benne ama miniszterek is, a­kik egyúttal tagjai a főváros törvény­­hatósági bizottságának. A VI—VII. kerületi kör dísz­terme alig birta befogadni az ünneplők nagy soka­ságát s az előre megtérített asztalokat meg is kel­lett hamarjában toldani. A miniszterek közül Szi­lágyi Dezső érkezett elsőnek s a rendezőség za­­jos éljenzés közt kísérte a terembe. Közvetlenül utána lépett be R­á­t­h főpolgármester, a­kit szin­­tén lelkes ovációkkal fogadtak. Tisza Kálmán miniszterelnök, S­z­a­p­á­r­y Gyula gróf földmivelés­­ügyi miniszter társaságában hajtatott, a kaszinó elé s a lépcsőházban rövid beszéddel üdvözölte őt P­u­c­h­e­r mű­építő, a rendező­bizottság elnöke. A fölköszöntők sorát Herő János nyitotta meg, éltetve a királyt és a királyasszonyt. Utána Rémi Róbert vendéglős köszöntötte föl R­á­t­h főpolgár­mestert, a­ki a főhelyen ült Tisza miniszterelnök és S­z­a­p­á­r­y gróf között. Rémi elmondta, hogy a mai ünnepnek az a célja, hogy a főváros bizottsági tagjai kimutassák szeretetüket ama férfiú iránt, aki másfél évtized óta áll a főváros élén. Budapest büszke az ő főpolgármesterére s neki köszönheti első­sorban a polgárai közt uralkodó egyetértést. A főváros azt is meg akarta ma mutatni, hogy teljes bizalommal viseltetik legfőbb tisztviselője iránt. A lelkes éljenzéssel fogadott teszt után Rupp Zsigmond kir. közjegyző emelte poharát Tisza Kálmán miniszterelnökre, a­kit magasan álló sziklá­hoz hasonlított, melyről lepattan a villám. Látott m­ár e szikla — úgymond — zivatart és láttuk mi is, mily böszülten tuditá az reá záporát, viharait, villámait; de láttuk igaz örömünkre azt is, mily mozdulatlanul állja e szikla biztos alapzatán e vi­hart és mily szuverén nyugalommal várja lezugását , és koronája annál fényesebben tündökölt a zivatart követő szivárványnak, mint a béke jelvényének pompás színeiben . Ki tagadhatná, szólt később a budai köz­jegyző, hogy nincs állam Európában, melynek népei a rend, szabadság és toleranciának vallás és nem­zetiség tekintetében nagyobb mértékben örvendené­nek, mint mi ! Ki tagadhatni városaink rohamos fejlődését és első­sorban gyönyörű fővárosunkét, melyre min­den magyar büszke és melynek varázsszerű­ felvi­rágzását valóságos világvárossá, barátaink lelkese­déssel,­ elleneink pedig irigy szemekkel bámulják. És mindez legnagyobbrészt a legutóbbi kor­szaknak vívmánya és e korszakot egy név jelzi és egy férfi személyesíti, és ez : Tisza Kálmán ! Érzelmeink egész özöne tódul szíveinkből aj­kainkra : az öröm, a szeretet, a hála, a határtalan tisztelet, a bámulat, mind egyaránt kivan kifejezésre jutni, a midőn hazánk e providenciáim férfiát, mi­niszterelnökét, úgyis mint egyszerű h­­­a­z­át­­sági tagtársunkat ma legelőször üdvözöl­hetjük körünkben. Adjunk ez érzelmeinknek egy­szerű szavakban, méltóan a puritán­ jellemű egyszerű­ségéhez, mert hisz a sziklát is, bármily tiszta ara­nyat rejt keblében, az egyszerűség szürke színezete jellemzi, — mondom, adjunk érzelmeinknek ezekkel az egyszerű szavakkal kifejezést : hazánk üdvére éljen sokáig Tisza Kálmán! Percekig tartó éljenzés hangzott e beszéd után s a miniszterelnök hajlongva köszönte meg a lelkes ovációt. A negyedik hivatalos felköszöntöt B­r­eh­á­t Dániel ev. lelkész mondotta a kormány tagjaira, „a­kik Magyarország szabadságát őrzik“. A főváros képviselői nevében üdvözölte a jelen volt miniszte­reket, külön mondva köszönetét mindegyikeknek. Szilágyi igazságügyi minisztert zajos lelkesedés közt nevezte a „Józsefváros büszkeségeinek. Az ünneplő társaság nagy figyelemmel hall­gatta ezután K­áth Károly főpolgármestert, a­ki kö­rülbelül a következőket mondta : Fogadják ezért a rendkívüli és szokatlan ki­tüntetésért leghálásabb köszönetemet. 1873-ban, mi­kor megtisztelő állásomat elfoglaltam, azt a foga­dalmat tettem­, hogy minden munkámat, minden tett­erőmet a főváros érdekeinek fogom szentelni. Lel­­kiismeretem azt­ mondja, hogy híven megtartottam e fogadalmat. (Zajos felkiáltások : Úgy van !) Önök talán csalódtak képességeimben, de őszinteségem­ben és buzgalmamban bizonyára nem. (Nagy tet­szés.) Két dolgot tűztem ki életem­ feladatául és pedig azt, hogy előmozdítsam a főváros virágzását és magasan lobogtassam az alkotmányosság és a Szabadság zászlaját. (Hosszantartó zajos tetszés.) Szándékaim eltérhetnek egyesek szándékaitól, de mindnyájunknak egy Istene, egy hazája, egy fővá­rosa van ! (Zajos tetszés.) Komoly időket élünk s a főváros vívmányait csak komoly munkával lehet megőrizni. Emelem po­­haramat a főváros dicső jövőjére és polgárainak jólétére. (Hoszantartó zajos taps és éljenzés.) „Tisza Kálmán miniszterelnök ur ő excellen­­ciáját illeti a szó !“ — kiáltó a rendezőség elnöke, és nyomban megszűnt az éljenzaj, mely a főpolgármester szavai után kitört. Tisza miniszterelnök eleintén olyan halkant beszélt, hogy szomszédjai is alig hallhatták, de ké­­sőőbb úgy csengett a hangja, mint valaha régen. Megvallom — úgymond — azon remény­ben jöttem önök közé, hogy szívesen fognak látni, de arra, hogy ily kitüntető szívességgel fogadtattak, elkészülve nem­ voltam,, és ezért fogadják köszönetemet­. (Éljenzés.) Én nekem, a­ki régóta élek a közpályán, kötelességem volt régi időn át figyelemmel kísérni azokat a változásokat, melyek úgy az országon belül, mint azon kívül történtek, mert hiszen ma már a különböző államokban történt változások visszahatnak a szomszédokra is s gyakran jön­nek abba a helyzetbe, hogy a teljesen megvál­tozott viszonyok közt sok irányban be kell látniok, hogy más utat kell követni, más cél után kell törekedni; de viszont vannak olyan dol­gok, melyeken nem változtat sem huszonöt, sem száz esztendő alatt semmi. Nekem az a nézetem volt mindig és van most is, hogy a magyar államnak szüksége van egy oly fővárosra, mely vagyo­nilag, szellemileg gyarapodik s mely nem erőszak utján, de saját hazafias lelkű létéből kifolyó­lag évről évre magyarabb lesz. (Lelkes éljenzés.) Ez ama nézetek közé tarto­zik, melyeken nem változtathat semmi ; ez egy oly igazság, melyet meg nem tagadhat soha senki sem ; ezt érezni kell nemcsak a főváros minden polgárának, de mindenkinek, ki egy­­erős, hatalmas, virágzó Magyarországot akar. (Élénk éljenzés.) Éppen ezért nemcsak a főváros, hanem az egész magyar haza érdeké­ben emelem poharamat arra, hogy a­mint már jeleztem, azt a célt mindig jobban meg jobban, megközelítsük, hogy magyar hazánknak szel­lemileg, vagyonukig, a magyarság szempontja­ .

Next