Budapesti Hírlap, 1889. május (9. évfolyam, 119-149. szám)

1889-05-01 / 119. szám

1889. május 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (119. sz.) A bizottság fölkéri a tanács által a főkapitányt, hogy a sétaterek érdekében a rendőröknek szigorú utasításokat adjon. Ezután a városliget, korzó és egyéb sétaterek padjai bérlőjének, Buchwald Sándor vasbutorgyárosnak, szerződés­szegései kerül­tek szóba. A tanács április 27-iki üléséből küldött felhívást a bizottsághoz, hogy Buchwaldot szorítsa szerződési kötelezettségei teljesítésére. A bizottság kijelenti, hogy tapasztalatai szerint e székszállító a várossal szemben kötelezettségeinek nem felel meg, azért kéri a tanácsot, hogy e hanyag vállalkozóra kemény bírságot szabjon ki. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, ápr. 30. Az akadémiából. A m. t. akadémia osztályai ma délután a pá­lyakérdések fölött döntöttek, elnököt választottak s szavaztak az összes ülés elébe terjesztendő tag­jelöltekre. Az első osztály a Bulyovszky Lilla-féle huszarany­os pályadíjat (hazafias óda) nem adja ki. A Sámuel-féle tizenöt aranynyal (nyelvészeti érte­kezés) kilenc jó munka közü­l P­e­c­z Gedeon dr. pályaművét jutalmazzák. Új pályakérdések : a Lu­kács Krisztina-féle ezer forint : Zrínyi a költő iro­dalomtörténeti monográfiája, nyílt pályázat, a terve­zet benyújtásának határideje 1890. január 31. Lu­kács Krisztina jutalom ezer forint : A magyar nyelv hang- és alaktanának rendszere történeti ala­pon. Zárt pályázat. Határidő : 1892. szeptember 30. — Rölsk Szilárd-féle alapítvány 500 frtnyi kamata Munkácsy Bernát votyák szótárának kiadására for­­dittatik. A tagajánlások eredménye : levelező tagok Mikszáth Kálmán és X­a­j­k­a­y Károly. Kül­tagok : M­i­s­­­e­­­y Ferenc baseli, Schuchardt Hugó gráci és Mahesah­andra Niasaratna kalkuttai tudósok. A Vámbéry által ajánlott Münir basa megbukott. Osztályelnökül egyhangúlag H­u­n­fa­­­v­y Pált választották. A második­­osztály határozatai: a Lé­­vay féle alapítvány 500 frtos díja „A német valuta rendszeres ismertetésére“, az I. és III. számú pálya­munka között fog megosztatni. A II. számú dicsére­tet nyert. A Fáy­ alapítvány 1000 frtos díját ki nem adják. A Fáy alapítvány 3000 frtos jutalmát „Egy mezőgazdasági munka megírására“ sem ítélték oda az egyetlen pályázónak. A bírálók véleménye e te­kintetben megoszlott, miért is a nemzetgazdasági bizottság véleményét kérik ki. Nem adják ki a „Ma­gyarország közegészségére“ kitűzött pályadijat sem. Uj pályakérdések : 1. Az olasz valutakérdés, 500 arany. Határidő 1890. december 31. 2. Az iskoláztatás története Magyarországon a XIV—XV. században. 100 arany. 8. A pesti első hazai takarék­pénztár 3000 Irtos jutalma egy „Magyar közjog“-ra. A választások eredménye: tiszteletbeli tag : Nyáry Jenő dr. Kerkápoly Károly megbukott. Rendes ta­gok : J­a­k­a­b Elek, Károlyi Árpád, Pauer Imre, R­é­c­s­e­y Tamás. A levelező tagságra jelöl­tek közül egyik sem kapott abszolút többséget. Szavazatot kaptak : Szendrey János, Márki Sándor, Alexander Bernát, Balogh Jenő, Felméri Lajos. A májfa áll, most az a kérdés, ki lesz az a derék fickó, a­ki a rajta levő kincseket meg­­bírja kaparitani. Nosza, a­hány süldőgyerek csak van a helységben, mind megpróbálkozik versenyre kelni elnyerésekért. Az elnyerés ne­vezetesen úgy történik, hogy fel kell a tár­gyakért mászni, s aki mit lehoz, az azé. Ámde ez kissé bajos. A fa magas, s hozzá kegyet­lenül sima, csúszós. Hanem mindennek van módja. Ütött-kopott kertjüket húznak fel, me­lyeket szurokkal kennek be, a lábat meg sár­ral. Ez a manőver sokszor segít, de még­sem mindig. Néha már úgy van vele a legényke, mint Tantalus volt hajdanában, a szájához ér, de csak éppen a szájához, ekkor egy csuszam­­lés : kárba veszett a fáradtság. Még ráadásul jól ki is nevetik. Kezdheti különben újra, ha van hozzá gusztusa, másnap vagy harmadnap. A legnagyobb erőfeszítések mellett is megesik gyakran, hogy minden erőlködés hasztalan, ott marad a sok becses drágaság május végéig a fa tetejében, mikor azután a fa kiásóinak esik zsákmányául. A legeredetibb, de egyúttal a leggono­­szabbul készítik a vén leányok m­á­j­f­á­­j­át. Agyafúrt legények összebeszélnek, négyen, öten, és az aggszűz kertjében, vagy esetleg a ház környékén kikutatják a legelrejtettebb he­lyet, hova éjjel, mint a többinél történik, el­ásnak egy lehetőleg terjedelmes girbe-gurba fát. Néha a nyomórúd teljesíti e megtisztelő szerepet. Erre hiszül rákerül az öreg piszkafa, kiszolgált pemnet, rossz tollsöprü, összerongyolt szakasztó kosár, elvénült, kilyukadt lábas, s többnyire, ha szert tehetnek rá, esv­env nen-Schwarczer Ottó, Wosinszky Mór. Külső tagul egyet jelöltek : René de Mauldet. Mayer Salamon meg­bukott. Osztályelnök lett P­u­­­s­z­k­y Ferenc. A harmadik osztály Hollán Ernő elnöklete alatt a következőket határozta: A nagy díj H­e­g­y­e­s Endre „A veszettség gyógyításáról“, a Marczibányi-díj pedig E­n­t­z Géza dr. „Tanulmá­nyok a véglények köréből“ című munkájának ítélte­tett oda. Új pályakezdés : Lévay Henrik-féle juta­lom : „Fogyott-e és mennyiben a magyar búzának sikértartalma és mi annak orvoslása? 500 fit. A választások eredménye : tiszteleti tag P­o­d­ma­nic­z­k­y Géza dr., rendes tagok Hőgyes Endre, König Gyula. Levelező tagok : Antal Géza, Schenck István, S­c­h­u­­­e­k Vilmos, Daday Jenő. Osztályelnök Than Károly lett. * Andrássy Gyula gróf tegnap délután 1.,5 órakor felkereste Fraknói Vilmost, a magyar tudo­mányos akadémia főtitkárát, értesítendő arról, hogy megválasztását az akadémia elnökévé, nem fogad­hatná el. A gróf a főtitkárt lakásán kereste, de nem találta, mert Fraknói a könyvtári bizottság ülésén volt, a mely bizottság tudvalevőleg az egyes osz­tályok elnökeiből és titkáraiból áll. A gróf éppen elmenőben volt, midőn a látogatásról értesített főtit­kárral a folyosón találkozott, a kivel azután bement az ülésező bizottság tagjai közé s felkérte a jelen­levőket, ejtsék el jelöltségét, mert megválasztását nem fogadhatná el. Andrássy gróf e kijelentése leverő lóghatott a jelenlevő akadémikusokra.Hir szerint, az akadémia irányadó tagjai ennek ellenére ragaszkod­nak abbeli szándékukhoz, hogy a grófot megvá­lasztják. De azért K­á­lr­a­y Béni közös pénzügy­minisztert is emlegetik mint elnökjelöltet. * (A nemzeti színházban) ma este I­v­á­n­f­i Jenő, a kolozsvári nemzeti színház tagja, mutatta be magát a Fedora hősének, Loris Ipanovnak szerepé­ben. A fiatal színészt jó hír előzte meg, s kolozs­vári alakításairól sokat olvastunk a lapokban. Mai föllépésével is intelligens, rokonszenves színésznek bizonyult, ki szorgalommal és buzgó tanulással fel­küzdötte magát egy bizonyos magaslatra. Hangja kellemes, erőteljes, csak a nagyobb kitörésekben hagyja cserbe néha a gazdáját. H­e­­­v­e­y Laura­­kinek Fedora elismert művészi alkotása, vezette és támogatta a fiatal színészt. Mindketten sok tapsot kaptak. * (Operaház.) A Lohengrin Brabanti Elzája ritkán jelenik meg a színpadon a külső és belső föl­tételek olyan harmóniájával, mint ma K­u­p­f e­r­ Berger Mila asszony, a bécsi opera egy­kori tagjának személyesítésében. Ennek a szép szőke asszonynak termete, arca, tekintete, hangja csupa lágyság és édesség. Igazi Elza az obsigát érzelgősség nélkül ; inkább kacérkodik, affek­­tál egy kicsit, a­mi illik neki. A német iskolára csakis nagy méretű gesztusai vallanak. Hódításának elsőrangú tényezője az ének. A nagy hangokhoz szoktatott közönségünk minél tovább hallgatta, annál zionált női ing is, s más­­féle jószág, úgy, hogy bármelyik archeológus örömét lelhetné az érdekes régiségekben. Ennek a tisztes fának felállítását­ már nem adják tudtul víg muzsika-szóval, hanem csak olyanképpen jut köztudomásra, hogy egy szép napon elkezdik rebesgetni a faluban: ezt és ezt az öreg szüzet „megtisztelték“ májfával. A falu apraja-nagyja kiváncsi persze rá, igaz-e é­s hamarosan megkezdődik a tömeges vándorlás az illető helyre, úgy, hogy mire a megtisztelt nyomára jó a­ dolognak, rendesen már mindenki személyesen meggyő­ződik a valóságról. No hiszen, mikor azután ráakadt az is, a­kit illet, nincs a magas meny­­nyekben annyi sustorgó és durrogó istennyila, a­hányat a derekukba kiván azoknak, a­kik rajta ezt a csúfot elkövették. Keresteti, ku­tatja is a mesterét, igazabban a mestereit, ha­nem nincs rá eset, hogy nyomukba akadjon. Nem is volna tanácsos árva fejeknek. Legfö­­lebb akkor tudódik ki, mikor már a virgonc vér lassan csörgedez az erekben s a fekete fürtök ezüst szint váltanak, rendesen a pince­szeren. Ilyenkor azonban már elköltözött a harag a szívből, többnyire ő maga is, kinek egykor oly kegyetlenül felforrt epéje az isten­telen csínyen. Utoljára is este a korcsmában fejeződik be a mulatság —­leik gazda spirituszos bora, víg zene, szilaj tánc mellett, kifogyha­tatlan kedvvel, de azért másnap mindenki újra hozzákezd a munkához, mert hát nem­csak muzsika-szóval él az ember fia. Halom József­ jobban kedvelte meg kicsiny, csekély érett és erejű, de finom anyagból való, simulékony, bájos hangját. Nem is annyira hangjának a természete, mint a vele való művészi bánásmód képesíti drámai szerepekre, a­miről talán további vendégszereplése folyamán m­ég inkább meggyőződhetünk. Mint Elza felvonásról felvonásra jobban tetszett. Az előadás kitűnő volt. A zenekart, Erkel Sándor vezetése alatt, az uvertár után megtapsolták. B i­g n­­­o, Takács, N­e­y és a karok a követelőbb wag­­neristákat is kielégíthették, csak P r e v o s t (Lo­hengrin) árult el kevés érzéket a Wagner-h­ősökre ; az első felvonásban még az a malőr is érte, hogy elvesztette a félcipője sarkát és Mefisztofelész módjára sántikált. * (A „Boccaccio“) csütörtökön kerül színre először új betanulással a népszínházban. Játszanak benne : J. H­e­g­y­i A., H. Pauli Mariska, M­. Csatai Zsófi, Bácskai Julcsa, Hevesi Janka, Dárdai, Kassai, Makó, Gyöngyi, Hunyadi. * (Változások a népszínház személyzeté­ben.) Az operet-irodalom feltűnő hanyatlása a nép­­színház jövő évi műsorán is jelentékeny mértékben meg fog látszani s ehhez képest a személyzet ösz­­szeállítása is némi módosításon megy át. Miután már három év óta sem Bécsből, sem Párisból nem lehetett megszorozni egyetlen valóban sikerült ope­­retet sem (Bécsből az utolsó a Cigánybáró, Párisból pedig a Rip volt, a­mely 1884-ben, tehát öt évvel ezelőtt, került színre) s a két elmúlt év operet-sike­­rei (Mikadó és Suhanó), olyan forrásokból eredtek, me­lyek még­sem képesek a népszínház egész évi operet-szükségletét kielégíteni , ennélfogva a jövő évadban a népszínház igazgatója főképp a népszín­művekre (mert a pályázatból kikerülteken kívü­l még több jó darabra is van kilátás), az énekes népszín­művekre és a kiállításos darabokra számít. Ebhe® képest az operet-primadonnáknak, Pálmai Akán­nak és Hegyi Arankának olyan szerződési ajánlat létetett, hogy a jövő évadban több alkalmuk nyiljék vidéki vendégszereplésekre s en­nélfogva kevesebbszer fognak a népszínházban föl­lépni. Fizetéscsökkentésre — mint azt egy esti lap írta, főkép a két primadonnával szemben, az igazgató egyáltalán nem is gondolt. Egy nagy kiállításos lát­ványosság már ki is van szemelve a jövő évadra. Ezekre való tekintetből szerződtette az igazgató Lukács Juliskát drámai színésznőnek, a­ki két évre szóló szerződését ma este írta alá és Cson­­g­o­r­i Mariskát naivának. Májusban még néhány vidéki színésznő fog vendégszerepelni, mert főleg egy fiatal anyaszerepeket játszó színésznőre van szükség. Az igazgató fölmondott Bácskai Jul­­csának és Hevesi Jankának, mert már tavaly szerződtette Frank Boriskát, a­ki kötelességei miatt eddig nem jöhetett. A­n­d­a­i Erna szerződ­tetését ad­ szerepekre az igazgató szintén tervezi. Arányi Bella, Bessenyei Mariska és Bónikzma három, fiatal kezdő szerződését az igazgató szintén fel­­mondta, mert nekik tavaly’, midőn a női karból kivétettek, világosan meg volt mondva, hogy a to­vábbi gyakorlat őket egy év múlva vidéki színpa­dokra utalja s igy e fölmondás éppen nem kritika az igazgató részéről eddigi működésük és tehetsé­gük felöl. Vidornét, kit eddig sokoldalulag felhasználtak, valódi szerepkörének korlátoltsága miatt föllépési dijakkal kínálta meg az igazgató, a mi esetleg Vidornéra nézve igen kedvező lehet. A férfiszereplők közül Makó Szegedre megy, mint igazgató; helyét már elfoglalta Szabó Antal, egyike a vidék legkedveltebb apaszinészeinek. Hogy az igazgató fog-e még valakinek felmondani és kiket szerződtet meg, vagy hogy kik nem fog­ják elfogadni az igazgató ajánlatát, azt még nem lehet tudni. Az új szerződéseket L­u­k­á­c­s­y ren­dező, Erkel és Konti karmesterek s­z­e­­m­e­s titkárai már aláírták három esztendőre. — Bácskai Julcsa, hír szerint, már őszszel direk­­torságért fog folyamodni a vidékre. * (Estély B­ankácsy Mihálynál.) Pénteken — mint Párisból írják — estély volt Munkácsy Mihály vendégszerető termeiben. Csakis a család legközelebbi barátai voltak jelen. A hangverseny pompásan sikerült. Közreműködött benne két ma­gyar és egy lengyel művész. A lengyel nem más, mint Paderewszki, aki a budapesti közönség előtt is ismeretes a Hubai-Popper-féle négyesből. Az est dicsőségében méltán osztozott vele Hubai Jenő. A harmadik Komáromi Mariska volt, a­ki--mint a P. Iv.-nak írják — hangjának bájával hódi- 3

Next