Budapesti Hírlap, 1889. szeptember (9. évfolyam, 240-269. szám)
1889-09-09 / 248. szám
6 BUDAPESTI HÍRLAP, (248 sz.) 1889. szeptember 9. Szerte a következő szavak ütötték meg a fülét: „Disznók járnak arra ... Ki fogják kaparni . . .“— „Elrothadt az már régen!“ szólt közbe egy másik durva hang. A csendőr rögtön visszafordult, a véletlenül meghallott szavak szöget ütöttek a fejébe, úgy tetszett neki, hogy a párbeszéd összefüggésben van egy bűntettel, melyet már hónapok óta nyomoz hiába a csendőrség. Az eset ez volt: Ez évi március hó 10-dikén Merisor községből öt ember indult ügyes-bajos dologban Dévára. Az öt utas jó egyetértésben érkezett Hátszegre, honnét Vajda-Hunyadon át folytatták útjukat Déva felé. Mint a vizsgálat utólag kiderítette, nem messze Hátszegtől, a város határában jártak még, amikor az öt utas összeveszett valami fölött. A szóváltásból verekedés lett. E verekedés közben egyik társukat, Lászl Györgyét, úgy ütötték főbe, hogy az élettelenül terült el a földön. A többi szörnyen megrémült, azt se igen kutatták, van-e még benne élet, hanem nagy sietve elföldelték az országút mellett s aztán, mintha semmi se történt volna, folytatták útjukat Dévára. Dolgukat végezve, egyszerre tértek vissza Merisorra, hol természetesen mindjárt gyanút keltett Lászk elmaradása. A többi négy azt mondta, hogy elmaradt tőlük, majd megjön nemsokára. Vártak rá néhány napig s mikor Lászk akkor se jött, a falubeliek megjelentették a dolgot a csendőrségnek. A pusi őrsvezető és Pauer hátszegi őrsvezető hónapokig kutattak hiába. A négy útitársat terhelte természetesen a gyanú, de azok mindent tagadtak, bizonyítékot pedig nem lehetett szerezni ellenük, mindaddig, amíg Pauer a hátszegi vásáron meg nem hallotta azt a föntemlített párbeszédet a két bűnös között. Ennek alapján hurokra került mind a négy gonosztevő, kiket bekísértek a hátszegi járásbírósághoz. Megtalálták az útfélen Lászl Györgye holttestét is, melyet a törvényszéki orvosok fel fognak bontani. (A megpirított Patti.) Patti Adél most Buenos-Ayresban vendégszerepel. A bőkezűségéről nem éppen híres milliomos énekesnő ezer dollárt kért egy dalért, melyet egy jótékony célú hangversenyen kellett volna énekelnie. Erre a buenos-ayresi polgármester azt mondta neki: „Mily szerencse, hogy önnek nincsenek gyermekei, mert szegénykéknek ezer dollárjukba kerülne, ha ezt akarnák, hogy anyjuk elringassa őket !“ . (Vérontás.) A Ferenc-József-parton levő Fogt-féle vendéglőben embert öltek az éjszaka. Matrózok és halászlegények mulattak ott, köztük Racsánszky Bertalan, a gőzhajós társaság hivatalszolgája, ki ma kinevezése örömére többet ivott a rendesnél. A mikor Dunai raktárossal és ennek nejével kifelé indult a vendéglőből, az első szobában mulató halászlegények megkínálták borral, s mivel nem ivott, ráfogták, hogy a mióta kinevezték hivatalszolgává, büszke lett s lenézi régi ismerőseit. Ebből feleselés támadt s két halászlegény az utcára is utána ment a hivatalszolgának. Ott aztán hajba kaptak s a következő pillanatban Racsánszky visszamenekült a korcsmába, Seffer Ferenc halászlegény pedig vértől borítva futott utána, de a szoba közepén holtan rogyott össze. A mulatók körülfogták Racsánszkyt s talán szót is tépik, ha egy rendőr ki nem szabadítja közülök. A főkapitányságnál azt beszélte a hivatalszolga, ki még akkor is holtrészeg volt, hogy nem bántott senkit, hanem őt hárman is ütötték- Arról tudni sem akar, hogy valakit megszúrt volna. Dunai raktáros, aki vele mulatott, a verekedés után elillant, de reggelre alkalmasint közrekerítik a rendőrök. Az agyonszúrt halászt éjfél után vitték a halottas kamrába. A zsebében talált pénzt átadták a feleségének, aki ott jajveszékelt a korcsma előtt , átkozta szivszakgató hangon a gyilkost. — (A könyvtárak vakációja) is vége felé jár már. Legalább egy közkönyvtárt , a nemzeti múzeumot, már ismét átadták a közhasználatnak. A könyvtár, melyet újra rendeztek, mint ezelőtt, most is délelőtt 9 órától délután 1 óráig lesz nyitva. Az egyetemi könyvtár és a magyar tudományos akadémia könyvtárában még most is vakáció van, csak e hó 15-én bocsátják ezeket a könyvtárakat is a közönség rendelkezésére. (A csizmadiaregények sztrájkja.) A mesterek egy részének konoksága csakugyan sztrájkra kényszeríti a fővárosbeli csizmadialegényeket, azok mindent elkövettek, hogy békés utón szerezzék meg azt, a mihez joguk van. Igazán csak annyit követelnek ezek a szegény, szomorú fiuk, a mennyi őket becsületes munkájukért megilleti s már réven meggjavult volna nyomorúságos helyzetük, ha nem lettek volna olyan türelmesek. A mestereket elkényezteti nagy béketűrésük, de most, hogy sarkukra állottak, előbb-utóbb engedniük kell. Ma délután gyűlést tartottak a legények s ott határozták el nehéz szívvel, hogy abbahagyják a munkát, ha a békéltető bizottság holnap sem boldogul a mesterekkel. Mintegy kilencvenen voltak együtt a Sverteczky vendéglőjében s vezetőjük, Csongár Benedek, egyszerű szavakkal panaszolta el, hogy nem tűrhetik tovább a nyomorúságot, mert ők is csak emberek s egy héten két forintból vagy még kevesebből is megélni nem tudnak. Egy pár mester már elfogadta ugyan szerény követelésüket, de amíg a többi is el nem fogadja, senki közülök munkába nem áll. Egy cipészlegény azzal biztatta a sztrájkotokat, hogy nemcsak Magyarországból, hanem a külföldről is várhatnak segedelmet, de ők kijelentették, hogy csak a legvégső esetben fogadnak el idegen gyámolítást. Különben szívesen veszik a cipészlegények felajánlott erkölcsi támogatását. A sztrájkolók ezentúl gyűlést nem tartanak hanem a stáció utcai 6. sz. alatt levő „Szálló“-beli önképzőkörükben fognak naponkint találkozni. (A gyilk0s milliomos.) Mint újvidéki levelezőnk táviratozza, Fernbach Antal ügyében rövid idő múlva befejezik a vizsgálatot s igy a végtárgyalást is nemsokára megtartják. A védelmet Zombori László újvidéki ügyvéd vállalta el. A hitvesgyilkos pár nap múlva teljesen fölépül, mert sebe már jóformán begyógyult; elmebeli állapota zavartalan s ma is azt mondja, a mit az első nap vallott. [Határsértő rablógyilkosok.)Szegedre érkezett hivatalos távirati jelentés szerint Dubovác temesmegyei községben, egy ottani lakos magyarszerbet, több a határon átjött fegyveres szerb rabló meggyilkolta. A csendőrség a helyszínen van. (Milyen lesz az idő ?) Az északi magas és a délvidéki alacsony légnyomás következtében a legközelebbi napokban is hűvös, nedves, bizonytalan időt várhatunk. — (Iskolai hirek.) A II. kér. községi alsófoku keresk. iskolában a beiratások e hó 15 ig tartanak. — A VI. ker. alsófoku keresk. iskolában (Nagymezőutca 1.) a tanulók fölvétele e hó 10-től 15-ig tart. A tanítás ingyenes. — (Rövid hírek.) Meg akarta fojtani gyermekét Nagyváradon egy Tamás Mária nevű aszszony. Egy Mihók János nevű ember vette észre a Körös partján, amikor másfél éves gyermekét a vízbe akarta hajítani. Rögtön elfogták. A műegyetemen ez idén épp úgy nincsen korteskedés, mint az egyetemen. A technikusok segítőegyesületének is csak egy elnökjelöltje van : Karsay István IV. éves technikus. — (Gyászrovat.) Elhunytak : Szilasi és pilisi Szilassy Gyula 48 éves korában a svájci Bex községben, hol a múlt hétfőn volt temetése. Halálát öt kiskorú árvája és számos rokonság gyászolja. — Páki Vida Imre volt 1848—49-iki honvédhuszár kapitány és Garibaldista csapatvezér, e hó 5-én 67 éves korában Veszprémben. — (A hivatalos lapból.) Szept. 8. A debreceni tvszék elnöke, a hajdúnánásibirósághoz Sebestyén Béla végzett joghallgatót dirt. joggyakornokká nevezte ki. Az erzsébetvárosi tvszék elnöke, az erzsébetvárosi tvszékhez Májai Géza végzett jogászt díjas joggyakornokká nevezte ki. A szatmárnémeti tvszék elnöke, Szűcs Lajos végzett jogászt dijt. joggyakornokká nevezte ki. — Megerősítés: A vall. és közokt. miniszter Berthóly Károly fiumei áll. felsőbb leányisk. r. tanítót jelen állásiban végleg megerősítette. — Árverések: Szept. 9. Szabó és Schömwald ing. 67.527 frt. (VII. Rottenbiller-u. 33.) — Szept. 9. Hotove József ing. 400 frt. (VIII. Vig-u. 33.) — Szept. 25. Kulin József ingad. 19.536 frt. (I. Fortuna-u. 8.) — Szept. 10. Krumpholcz J. ing. 302 frt. (VII. Kertész-u. 39.) — Szept. 11. Lederer Márton dr. ing. 726 frt. (V. Dorottya-u. 3.) — Szept. 10. Fischer Lipót ing. 623 frt. (VII. Kerepesi-ut 57.) — Szept. 10. Tauber Emánuel ing. 397 frt. (V. Szemere-u. 12.) — Pályázatok: Postám, áll. Ó-Bessenyő (Torontálm.) 3 h. a. — Több II. oszt. posta- és táviróhiv. szolgai áll. a temesvári posta- és táviróigazgatóság kerületében okt. 31-ig. — Ellenőri áll. a nyitrai adóhivatalnál 3 h. a. — III. oszt. adótárnoki áll. a belényesi adóhivatalnál 2 h. a. — Vámgyakornoki áll. a debreceni fővámhivatalnál 2 h. a. — A lippai kir. közjegyzői áll. 4 h. a. — Segedtkvezetői áll. a m. óvári jbiróságnál 2 h. a. — Aljegyzői áll. az ipolysági tvszéknél 14 n. a. — Irnoki áll. a nagyszombati jbiróságnál 4 h. a. — Németnyelvi tolmácsi áll. a dévai tvszéknél 2 h. a. — Ének és zenetanitói áll. a csiksomlyói r. k. főgimnáziumnál szept. 24-ig. — Esküvő. A gönyői templomban e hó 7-én esküdött hűséget tasnádi Széles Sándor pénzügyi fogalmazó Magyary Gizellának, Magyary Lajos földbirtokos lányának. Násznagyok voltak Márffy Ágoston h. államtitkár és Márffy Albin osztálytanácsos. Az esketést Tóth István győri kanonok végezte. Regény-Csarnok. A kozákok. 12 — Orosz regény egy kötetben. — Irta : Tolsztoj Leó gróf. — Az ördögbe is . . . piha ! Gazda nincs; azt mondják, hogy valahova halászni ment, a vénasszonytól pedig Isten őrizz ! — felelt Vanjusa, a fejéhez kapva. — Hogy hogy élünk itt meg, nem tudom. Bizisten , rosszabbak a tatároknál, pedig keresztényeknek tartják magukat. „Halászni ment! . . .“ Hogy mit ki nem találnak, — végre Vanjusa és elfordult. — Hát nem úgy van, mint nálunk, odahaza ? — monda Olenin — még mindig nem szállva le lováról. — Tessék ideadni azt a lovat, — mondá Vanjusa, igyekezvén beletörődni az uj helyzetbe. — Hát a tatár különbö mi ? — kérde Olenin leszállva a lóról. — Még ön is nevet, mintha valami nevetni való volna, — felelt Vanjusa haragosan. — Megállj, Vaszilics Iván, ne mérgelődjél, — szólt Olenin még mindig mosolyogva , — majd beszélek én a háziakkal ; meglásd, hogy minden rendben lesz. Jól fogunk még mi itt élni. Csak ne légy türelmetlen. Vanyusa nem felelt, csak szemét összehúzva, lenéző tekintetet vetett távozó ura után s fejét csóválta. Vanjusa csak úgy nézte Clenint, mint urát, ez meg Vanjusát csak mint szolgáját s mindketten nagyon elcsudálkoztak volna, ha valaki azt mondja nekik, hogy ők jó barátok. Pedig jó barátok voltak, a nélkül, hogy ők maguk ezt tudták volna. Vanjusát tizenegyéves korában vették a házhoz, mikor Olenin is éppen annyi idős volt. Mikor Olenin elérte tizenöt éves korát, egy ideig tanította Vanjusát s megtanította őt franciául olvasni, a mire Vanjusa nagyon büszke volt. S Vanjusa mostanában, ha jó kedve volt, mindig francia szavakat használt, miközben igen butául röhögött. Olenin felment a tornácra s benyitott a pitvarba. Marjanka egy rózsaszín ingben volt, — mint ahogy a kozák nők otthon lenni szoktak, ijedten ugrott el az ajtótól s a falhoz szorulva, arca alsó részét eltakarta a széles tatár ing-ujjal. Olenin jobban kinyitva az ajtót, meglátta a fiatal leány magas, arányos termetét. A fiatalság gyors és szomjas kíváncsiságával vette észre a leány erős formáit, amelyek a vékony ing alatt kidomborodtak, szép fekete szemeit, amelyek gyermekies félelemmel és vad kíváncsisággal voltak reá szegezve. „Ez ám a lány — gondolta Olenin s ilyen még bizonyosan több is lesz itt.“ — aztán kinyitott egy másik ajtót a házban. A gen Ulitka anyó szintén egy ingben, háttal erre felé fordulva söpört. — Jó napot, matuska ! A szállás dolgában jöttem . . . kezdő Olenin. A kozák asszony, anélkül, hogy felegyenesedett volna, feléje fordította szigorú, de még szép arcát. — Minek a dolgában ? tréfálni akasz vagy mi ? majd megtréfállak én téged, ördög bújjék beléd ! — kiáltott az asszony, görbén nézve rá összeráncolt szemöldöke alól. Olenin azt képzelte, hogy a vitéz kaukázusi katonaságot, amelyhez ő is tartozott, mindenütt szívesen fogják fogadni, de különösen a kozákságnál, ugyanazért nagyon meglepte ez a fogadtatás. Sde nem jött ki sodrából, s meg akarta magyarázni, hogy ő meg akar fizetni a szállásért, de a vén asszony nem engedte őt szóhoz. — Mit akarsz ? Mi kén a tejfeles szádnak ? Várj, majd haza jön a gazda s megmutatja a helyedet. Nem kell nekem a te pogány pénzed. Jó is volna. Befüstöli a dohányával a házat és pénzt akar érte adni. Csak azt várd.