Budapesti Hírlap, 1889. szeptember (9. évfolyam, 240-269. szám)

1889-09-09 / 248. szám

6 BUDAPESTI HÍRLAP, (248 sz.) 1889. szeptember 9. Szerte a következő szavak ütötték meg a fülét: „Disznók járnak arra ... Ki fogják kaparni . . .“­­— „Elrothadt az már régen!“ szólt közbe egy másik durva hang. A csendőr rögtön visszafordult, a vélet­lenül meghallott szavak szöget ütöttek a fejébe, úgy tetszett neki, hogy a párbeszéd összefüggésben van egy bűntettel, melyet már hónapok óta nyomoz hiába a csendőrség. Az eset ez volt: Ez évi március hó 10-dikén Merisor községből öt ember indult ügyes-bajos dologban Dévára. Az öt utas jó egyet­értésben érkezett Hátszegre, honnét Vajda-Huny­adon át folytatták útjukat Déva felé. Mint a vizsgálat utólag kiderítette, nem messze Hátszegtől, a város határában jártak még, a­mikor az öt utas össze­veszett valami fölött. A szóváltásból verekedés lett. E verekedés közben egyik társukat, L­á­s­z­l Györ­gyét, úgy ütötték főbe, hogy az élettelenül terült el a földön. A többi szörnyen megrémült, azt se igen kutatták, van-e még benne élet, hanem nagy sietve elföldelték az országút mellett s aztán, mintha sem­mi se történt volna, folytatták útjukat Dévára. Dol­gukat végezve, egyszerre tértek vissza Merisorra, hol természetesen mindjárt gyanút keltett Lászk elmaradása. A többi négy azt mondta, hogy elma­radt tőlük, majd megjön nemsokára. Vártak rá néhány napig s mikor Lászk akkor se jött, a falu­beliek megjelentették a dolgot a csendőrségnek. A pusi őrsvezető és P­a­u­e­r hátszegi őrsvezető hóna­pokig kutattak hiába. A négy útitársat terhelte ter­mészetesen a gyanú, de azok mindent tagadtak, bizonyítékot pedig nem lehetett szerezni ellenük, mindaddig, a­míg Pauer a hátszegi vásáron meg nem hallotta azt a föntemlített párbeszédet a két bűnös között. Ennek alapján hurokra került mind a négy gonosztevő, kiket bekísértek a hátszegi járás­­bírósághoz. Megtalálták az útfélen Lászl Györgye holttestét is, melyet a törvényszéki orvosok fel fog­nak bontani.­­ (A megpirított Patti.) Patti Adél most Buenos-Ayresban vendégszerepel. A bőkezűségéről nem éppen híres milliomos énekesnő ezer dollárt kért egy dalért, melyet egy jótékony célú hangver­senyen kellett volna énekelnie. Erre a buenos-ayresi polgármester azt mondta neki: „Mily szerencse, hogy önnek nincsenek gyermekei, mert szegénykék­nek ezer dollárjukba kerülne, ha ezt akarnák, hogy anyjuk elringassa őket !“ . (Vérontás.) A Ferenc-József-parton levő Fogt-féle vendéglőben embert öltek az éjszaka. Matrózok és halászlegények mulattak ott, köztük Racsánszky Bertalan, a gőzhajós társaság hi­vatalszolgája, ki ma kinevezése örömére többet ivott a rendesnél. A mikor Dunai raktárossal és ennek nejével kifelé indult a vendéglőből, az első szobában mulató halászlegények megkínálták bor­ral, s mivel nem ivott, ráfogták, hogy a mióta kinevezték hivatalszolgává, büszke lett s lenézi régi ismerőseit. Ebből feleselés tá­madt s két halászlegény az utcára is utána ment a hivatalszolgának. Ott aztán hajba kaptak s a kö­vetkező pillanatban Racsánszky visszamenekü­lt a korcsmába, Seffer Ferenc halászlegény pedig vértől borítva futott utána, de a szoba közepén holtan rogyott össze. A mulatók körülfog­ták Racsánszkyt s talán szót is tépik, ha egy rendőr ki nem szabadítja közülök. A főkapitányságnál azt be­szélte a hivatalszolga, ki még akkor is holtrészeg volt, hogy nem bántott senkit, hanem őt hárman is ütötték- Arról tudni sem akar, hogy valakit megszúrt volna. Dunai raktáros, a­ki vele mulatott, a verekedés után elillant, de reggelre alkalmasint közrekerítik a rendőrök. Az agyonszúrt halászt éjfél után vitték a halottas kamrába. A zsebében talált pénzt átadták a feleségének, a­ki ott jajveszékelt a korcsma előtt , átkozta szivszakgató hangon a gyilkost. — (A könyvtárak vakációja) is vége felé jár már. Legalább egy közkönyvtárt , a nemzeti mú­zeumot, már ismét átadták a közhasználatnak. A könyvtár, melyet újra rendeztek, mint ezelőtt, most is délelőtt 9 órától délután 1 óráig lesz nyitva. Az egyetemi könyvtár és a magyar tudományos akadé­mia könyvtárában még most is vakáció van, csak e hó 15-én bocsátják ezeket a könyvtárakat is a kö­zönség rendelkezésére.­­ (A csizmadiaregények sztrájkja.) A mes­­terek egy részének konoksága csakugyan sztrájk­ra kényszeríti a fővárosbeli csizmadialegényeket, a­zok mindent elkövettek, hogy békés utón szerezzék meg azt, a mihez joguk van. Igazán csak annyit követel­­nek ezek a szegény, szomorú fiuk, a mennyi őket becsületes munkájukért megilleti s már réven megg­javult volna nyomorúságos helyzetük, ha nem lettek volna olyan türelmesek. A mestereket elkényezteti nagy béketűrésük, de most, hogy sarkukra állottak, előbb-utóbb engedniük kell. Ma délután gyűlést tartot­tak a legények s ott határozták el nehéz szívvel, hogy abbahagyják a munkát, ha a békéltető bizottság holnap sem boldogul a mesterekkel. Mintegy kilencvenen voltak együtt a Sverteczky vendéglőjében s vezetőjük, C­s­o­n­g­á­r Benedek, egyszerű szavakkal pana­szolta el, hogy nem tűrhetik tovább a nyomorúságot, mert ők is csak emberek s egy héten két forintból vagy még kevesebből is megélni nem tudnak. Egy pár mester már elfogadta ugyan szerény követelé­süket, de a­míg a többi is el nem fogadja, senki közülök munkába nem áll.­­ Egy cipészlegény azzal biztatta a sztrájkotokat, hogy nemcsak Magyarországból, hanem a kül­­földről is várhatnak segedelmet, de ők kijelentették, hogy csak a legvégső esetben fogadnak el idegen gyámolítást. Különben szívesen veszik a cipészlegények felajánlott erkölcsi támoga­tását. A sztrájkolók ezentúl gyűlést nem tartanak hanem a stáció­ utcai 6. sz. alatt levő „Szálló“-beli önképzőkörükben fognak naponkint találkozni.­­ (A gyilk0s milliomos.) Mint újvidéki levelezőnk táviratozza, Fernbach Antal ügyében rövid idő múlva befejezik a vizsgálatot s igy a vég­tárgyalást is nemsokára megtartják. A védelmet Zombori László újvidéki ügyvéd vállalta el. A hitvesgyilkos pár nap múlva teljesen fölépül, mert sebe már jóformán begyógyult; elmebeli állapota zavartalan s ma is azt mondja, a mit az első nap vallott.­­ [Határsértő rablógyilkosok.)Szegedre érkezett hivatalos távirati jelentés szerint Dubovác temesmegyei községben, egy ottani lakos magyar­szerbet, több a határon átjött fegyveres szerb rabló meggyilkolta. A csendőrség a helyszínen van.­­ (Milyen lesz az idő ?) Az északi magas és a délvidéki alacsony légnyomás következtében a legközelebbi napokban is hűvös, nedves, bizonytalan időt várhatunk. — (Iskolai h­irek.) A II. kér. községi alsófok­u keresk. iskolában a beira­tások e hó 15 ig tartanak. — A VI. ker. a­l­s­ó­­foku keresk. iskolában (Nagymező­­utca 1.) a tanulók fölvétele e hó 10-től 15-ig tart. A tanítás ingyenes. — (Rövid hírek.) Meg akarta fojtani gyer­mekét Nagyváradon egy Tamás Mária nevű asz­­szony. Egy M­i­h­ó­k János nevű ember vette észre a Körös partján, a­mikor másfél éves gyer­mekét a vízbe akarta hajítani. Rögtön elfogták.­­ A műegyetemen ez idén épp úgy nincsen kortes­kedés, mint az egyetemen. A technikusok segítő­­egyesületének is csak egy elnökjelöltje van : Kar­­s­a­y István IV. éves technikus. — (Gyászrovat.) Elhunytak : Szilasi és pi­lisi Szilassy Gyula 48 éves korában a svájci Bex községben, hol a múlt hétfőn volt temetése. Halálát öt kiskorú árvája és számos rokonság gyá­szolja. — Páki V­i­d­a Imre volt 1848—49-iki hon­védhuszár kapitány és Garibaldista csapatvezér, e hó 5-én 67 éves korában Veszprémben. — (A hivatalos lapból.) Szept. 8. A debre­ceni tvszék elnöke, a hajdúnánási­­birósághoz Sebes­tyén Béla végzett joghallgatót dirt. joggyakornokká nevezte ki. Az erzsébetvárosi tvszék elnöke, az er­zsébetvárosi tvszékhez Májai Géza végzett jogászt díjas joggyakornokká nevezte ki. A szatmárnémeti tvszék elnöke, Szűcs Lajos végzett jogászt dijt. jog­gyakornokká nevezte ki. — Megerősítés: A vall. és közokt. miniszter Berthóly Károly fiumei áll. felsőbb leányisk. r. tanítót jelen állásiban végleg meg­erősítette. — Árverések: Szept. 9. Szabó és Schömwald ing. 67.527 frt. (VII. Rottenbiller-u. 33.) — Szept. 9. Hotove József ing. 400 frt. (VIII. Vig-u. 33.) — Szept. 25. Kulin József ingad­. 19.536 frt. (I. Fortuna-u. 8.) — Szept. 10. Krumpholcz J. ing. 302 frt. (VII. Kertész-u. 39.) — Szept. 11. Lederer Márton dr. ing. 726 frt. (V. Dorottya-u. 3.) — Szept. 10. Fischer Lipót ing. 623 frt. (VII. Ke­­repesi-ut 57.) — Szept. 10. Tauber Emánuel ing. 397 frt. (V. Szemere-u. 12.) — Pályázatok: Postám, áll. Ó-Bessenyő (Torontálm.) 3 h. a. — Több II. oszt. posta- és táviróhiv. szolgai áll. a te­mesvári posta- és táviróigazgatóság kerületében okt. 31-ig. — Ellenőri áll. a nyitrai adóhivatalnál 3 h. a. — III. oszt. adótárnoki áll. a belényesi adóhivatal­nál 2 h. a. — Vámgyakornoki áll. a debreceni fő­vámhivatalnál 2 h. a. — A lippai kir. közjegyzői áll. 4 h. a. — Segedt­kvezetői áll. a m. óvári jbiró­­ságnál 2 h. a. — Aljegyzői áll. az ipolysági tvszék­­nél 14 n. a. — Irnoki áll. a nagyszombati jbiróság­­nál 4 h. a. — Német­­nyelvi tolmácsi áll. a dévai tvszéknél 2 h. a. — Ének és zenetanitói áll. a csik­­somlyói r. k. főgimnáziumnál szept. 24-ig. — Esküvő. A gönyői templomban e hó 7-én esküdött hűséget tasnádi Széles Sándor pénz­­ügyi fogalmazó Magyary Gizellának, Magyary Lajos földbirtokos lányának. Násznagyok voltak M­á­r­f­f­y Ágoston h. államtitkár és M­á­r­f­f­y Al­bin osztálytanácsos. Az esketést Tóth István győri kanonok végezte. Regény-Csarnok. A kozákok. 12 — Orosz regény egy kötetben. — Irta : Tolsztoj Leó gróf. — Az ördögbe is . . . piha ! Gazda nincs; azt mondják, hogy valahova halászni ment, a vénasszonytól pedig Isten őrizz ! — felelt Vanju­sa, a fejéhez kapva. — Hogy hogy élünk itt meg, nem tudom. Bizisten , rosszabbak a tatároknál, pedig keresztényeknek tartják ma­gukat. „Halászni ment! . . .“ Hogy mit ki nem találnak, — végre Vanjusa és elfordult. — Hát nem úgy van, mint nálunk, oda­haza ? — monda Olenin — még mindig nem szállva le lováról. — Tessék ideadni azt a lovat, — mondá Vanjusa, igyekezvén beletörődni az uj hely­zetbe. — Hát a tatár különb­ö mi ? — kérde Olenin leszállva a lóról. — Még ön is nevet, mintha valami ne­vetni való volna, — felelt Vanjusa hara­gosan. — Megállj, Vaszilics Iván, ne mérgelőd­jél, — szólt Olenin még mindig mosolyogva , — majd beszélek én a háziakkal ; meglásd, hogy minden rendben lesz. Jól fogunk még mi itt élni. Csak ne légy türelmetlen. Vanyusa nem felelt, csak szemét össze­húzva, lenéző tekintetet vetett távozó ura után s fejét csóválta. Vanjusa csak úgy nézte Cle­­nint, mint urát, ez meg Vanjusát csak mint szolgáját s mindketten nagyon elcsudálkoztak volna, ha valaki azt mondja nekik, hogy ők jó barátok. Pedig jó barátok voltak, a nélkül, hogy ők maguk ezt tudták volna. Vanjusát tizenegyéves korában vették a házhoz, mikor Olenin is éppen annyi idős volt. Mikor Olenin elérte tizenöt éves korát, egy ideig tanította Vanjusát s megtanította őt franciául olvasni, a mire Vanjusa nagyon büszke volt. S Vanjusa mostanában, ha jó kedve volt, mindig francia szavakat használt, miközben igen butául rö­högött. Olenin felment a tornácra s benyitott a pitvarba. Marjanka egy rózsaszín ingben volt, — mint a­hogy a kozák nők otthon lenni szoktak, ijedten ugrott el az ajtótól s a falhoz szorulva, arca alsó részét eltakarta a széles tatár­ ing-ujjal. Olenin jobban kinyitva az aj­tót, meglátta a fiatal leány magas, arányos termetét. A fiatalság gyors és szomjas kíván­csiságával vette észre a leány erős formáit, a­melyek a vékony ing alatt kidomborodtak, szép fekete szemeit, a­melyek gyermekies féle­lemmel és vad kíváncsisággal voltak reá sze­gezve. „Ez ám a lány — gondolta Olenin s ilyen még bizonyosan több is lesz itt.“ — aztán kinyitott egy másik ajtót a házban. A gen Ulitka anyó szintén egy ingben, háttal erre felé fordulva söpört. — Jó napot, matuska ! A szállás dolgá­ban jöttem . . . kezdő Olenin. A kozák asszony, a­nélkül, hogy felegye­nesedett volna, feléje fordította szigorú, de még szép arcát. — Minek a dolgában ? tréfálni akasz vagy mi ? majd megtréfállak én téged, ördög bújjék beléd ! — kiáltott az asszony, görbén nézve rá összeráncolt szemöldöke alól. Olenin azt képzelte, hogy a vitéz kauká­­zusi katonaságot, a­melyhez ő is tartozott, mindenütt szívesen fogják fogadni, de különö­sen a kozákságnál, ugyanazért nagyon meg­lepte ez a fogadtatás. Sde nem jött ki sodrá­ból, s meg akarta magyarázni, hogy ő meg akar fizetni a szállásért, de a vén asszony nem engedte őt szóhoz. — Mit akarsz ? Mi kén a tejfeles szád­nak ? Várj, majd haza jön a gazda s megmu­­tatja a helyedet. Nem kell nekem a te pogány pénzed. Jó is volna. Befüstöli a dohányával a házat és pénzt akar érte adni. Csak azt várd.

Next