Budapesti Hírlap, 1889. december (9. évfolyam, 331-360. szám)

1889-12-01 / 331. szám

Budapest, 1889. IX. évfolyam 331. sz. Vasárnap, december I. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 0 fit, félévi® 1 fit, negyedévi® 8 fit 60 kr., egy kóra 1 fit 20 kr. Megjelenik mi­ndennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap­ utca 16. ez Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 ki­., vidéken 5 kr. Parlamentarizmus. Budapest, nov. 80. A képviselők babonája, hogy a parlament olyan testület, melyhez — mert törvényhozást gyakorol —• nem fér se szó, se beszéd s képviselőnek lenni valami rendkívüli emberi méltó­ság, mely mentelmi jogánál fogva a sérthetetlenség szuverenitásával van felruházva. Ezek olyan fogalmak, m­ine­­ket zárt testületek szoktak táplálni s rádisputálnak magukra és másokra,­­ de melyek értéke csak addig terjed, a menü­ben mások azokat elfogadni haj­landók. Manapság a királyi privilégiu­mok is kivetkőztettek a vallásos dogma szentségéből s miután a fejedelmi sze­mélyek élete és tettei sem kerülhetik el a kritikát s mindenki tudja az ural­kodók emberi természetét erényekben és gyarlóságokban , tehát a királyi elő­jogok is mint jogintézmények tekintet­nek az államban s nem mint az isteni kinyilatkoztatás adománya, mely előtt föltétlenül meg kell hajolni. Hiszen nem régen még a nemesi privilégium volt a rendi alkotmányban az a nagy érték, a mire annyian büszkék voltak s az állam és a társadalom demokrati­zálása óta a nemesség semmiféle külön jogcím többé. A csak ideiglenes képvi­selőség a nem képviselők személyében csak annyit ér, a­mennyit érdemel, vagyis mint cím és uraság nem ér semmit, hanem ha valaki a reá ruhá­zott jognál fogva a képviselőházban üdvös hatást tud gyakorolni bármely irányban a nemzet életére, annak te­hetségei és szerzett érdemei arányában a képviselőség jogcím a közelismerésre, vagy pedig ellenkező esetben ennek ellenkezőjére. . ........ ..... Ha tehát az egyes képviselőket úgy tiszteljük, a­mint megérdemlik : az egész testületet, a parlamentet sem tiszteljük másképp. Mert nem azért tiszteljük, hogy parlament, hanem azért, hogy a nemzet javát eszközölje szabad­ságban, kormányzásban, törvények al­kotásában, kultúra fejlesztésében, az állampolitika irányzásában, a nemzeti szellem kifejtésében. A­mely parlament ezeket teszi, hivatásának megfelel s meg­gyökerezteti a parlamentarizmust a nép­ben; a­mely parlament ezeket tökélet­lenül cselekszi, vagy ellenkezőleg az államot rontja és a népet károsítja, az maga alatt vágja a fát s a parlamenta­rizmust a nemzettől elválasztja. Mert nem a parlamenti rendszer formáiban és modorában, nem annak teóriájában van a malaszt, hanem a parlamentek cselekedeteiben lehet a népek üdve. S a parlamentarizmusba vetett hit nem egyéb mint egy modern alkotmányos dogma, mely addig érvényes, mig a hitet a meggyőződés követi s az ellen­kező tapasztalás meg nem cáfolja. Ezekhez az általános tételekhez nak tengerei, kontinensei , vizeinek mélyében élet zsibong, a szárazon növevények, állatok, emberek küzdenek a létezésért, civilizációk döntik meg egymást, a történelem folyama hömpölyög, gondolatok és fegyverek győzedel­meskednek, virtusok és bűnök mérkőznek, nyüzsög a szorgalmas hangya és ember, leb­zsel a tunyaság, gyepes kanton pásztor furu­lyáz, tavaszi estéken a szerelmesek dalolnak és csókolódznak, poéták és versenylovak di­csőséget aratnak, tudósok tudatlanok, ábrándo­­zók álmodoznak, diplomaták elvégzik egymás között, hogy háború legyen, tolvajok lopnak, tenoristák százezreket vágnak zsebre, férjek megcsalatnak, börzék eldöntik az arany ázsió­ját és mellesleg minden percben születik, min­den percben meghal ezer ember. Hm! Miért ne lehetne ez így ? Miért ne lehetne az az egy feltűnően csillogó porszem, a­melyet már tíz másodperc óta meg tudok különböztetni a többi millióm között, miért ne lehetne az egy földgolyóbis? Egy világ ebben a sűrűnépességű kis naprendszerben. Tán épp egy szép, vöröses-zöldesfényű bolygó, a­­melyet a szomszéd porszem-csillagokról esténkint ha­talmas messzelátókkal néznek az asztronómu­­sok, sejtelmes vágygyal, találgatva, elmélázva földjük rabságában, mint a­hogy mi révede­zünk fölfele a Marshoz vagy a Vénushoz. Tér ? Idő ? Ellene mond az annak, hogy ez a porszemkavargás is egy naprendszer, mint a mienk . Tér és idő nincsen. A látszatokat, a­melyeket térnek és időnek nevezünk, a min­­denség parányaiban a helyi viszonyok szabják meg. A végtelenség fogalmával szemben elvész a mérték ,­­ hogy a nap egymilliónégyszázezerszer nagyobb, mint a mi földünk s a mi földünk h­ozzáte­sszük azt, hogy a parlamenté-u­rizmus nem egyéb, mint az alkotmá­nyosságnak angol formája, mely külön­böző európai nyelvekre lefordíttatott , száz év óta sokféle kiadást ért a kon­tinensen. Első a francia forradalom utá­nozta az an­gol mintát, elég rosszul , azóta száz esztendő alatt húszszor is revideálta alkotmányát. Voltaképpen azonban a parlamentarizmus a konti­nensen az 1830-dik évi francia és belga forradalmak után honosult meg s az 1848-as forradalmak után terjedt el Tehát mindössze hatvan vagy negy­ven éves. Magy­arországon is csal­ negyven évvel ezelőtt fogantatott s huszonkét évvel ezelőtt született meg, mert az első felelős magyar miniszté­rium kinevezése után rögtön bekövet­kezett a forradalom s másfél évig (1848. március 16-től 1849. augusztus 18-ig) nagy esemény­ek között a parla­mentarizmus nem működhetett rende­sen. 1867 óta azonban csinálja dolgát folytonosan s rendes funkcióit végezve megítélhető szervezetének minden ágá­ban gyökereitől kezdve gyümölcséig. Nem h­iszszük, hogy a parlamentariz­musunk e kritikát kiállhatná dicsőség­gel. Bizonyára eredményeket szült, de bajokat is okozott s ha megfontoljuk, hogy egész alkotmányos életünket, majdnem azt mondhatjuk, egész köz­életünket abszorbeálta, úgy találjuk, hog­y Magyarország története 1867 óta nem tudom hány billió centilliószor nagyobb, mint a porszem — az csupán a mi emberi ki­találásunk, gyermekes összeméregetés, rövid­­eszű viszonyba rakosgató?, mint a Fenisí­ chorus mysticusa zengi : „Minden, mi múlandó, csak hasonlóság.“ A matéria molekulákból, a molekulák ato­mokból vannak s az atomok nem érintkeznek egymással. A gyémánt, a legkeményebb acél és minden, a mi kézzelfogható e világon, egy­más mellé sorakozó, de egymást nem érő pa­rányi részekből van. S a­mi hézag marad a vas, a kő két atomja között, az ezer millióm mértföld távolság lehet az oly kicsinységnek, a­melyhez képest még az atom is akkora, mint a földhöz mérve a porszem. E tollban, a­mely itt csúszik a papiroson, atomok számtalansága alkot naprendszert az olyan csöpp teremtés számára, a­kinek földgolyóbisa egy atom. Ez a parányi egzisztencia azt hiszi, szédületes, irtóza­tos távolságot említ, mikor azt mondja : „Ad­dig a szomszéd csillagig . . .”, a legközelebbi atomot­ értvén. Nekünk pedig meglódul az agyvelőnk, kóvályog a fejünk, ha elgondoljuk, mily messze van a földtől a tizik­us ; vagy ha elgondoljuk, mily kötel van egymáshoz két atom ! Elgondoljuk ! Nem lehet azt elgondolni. Mihelyt csak valami kevéssel fölü­lhaladjuk látható hasonlóságainkat, akár a nagy, akár a kicsi dolgában, elménk mindjárt megakad, mint mikor az óra nyughatatlankodó kereke alá szalmaszálat dugunk. Egy liter az olyan kocka, a melynek minden oldala egy decimé­ter. Ez a fogalmunk megvan és ép marad, talán a milliók kezdődéséig. De mikor azt mond­ják nekünk, hogy a nap teste 1-4 quadralió ! BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA A porszem. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. —* Kinyitom szememet. Az ablaktábla résén besüt szobámba a nap. Itt benn sötét van, ezért a keskeny fényhasábban táncoló porszemek ragyognak, mint megannyi csöpp, izzó csillag. Csillag . . . Porszem ! . . . Ilyenkor, az ólom és ébrenlét mesgyéjén, a fantázia uralkodik rajtunk. Ő serken föl lel­künkben legelébb. Az okosság, a tudás, a lo­gika, ezek a későnkelő öreg urak, még napi munkáinktól fáradtan alusznak vagy legfölebb szemüket dörgölve tápászkodnak nagy lassan felfele, mikor ez az ifjú, mozgékony, éber le­gény már talpon van, sőt kibontva könnyű, tarka szárnyait, röpköd és incselkedik azokkal a nehezen ébredő, álmos tekintélyekkel. Az okosságnak szamárfüleket mutat, a tudást ki­­kacagja, a logikával tótágast állat. Mikor pe­dig az öregek is felocsúdtak valahára, a fantá­zia hirtelen elbuvik és a csinytevő gyermek dévaj örömével nevet magában. Hallják csak, micsoda csúfot űzött eszem nagy tekintetű akadémiájával ez a javíthatatlan fickó.* Porszem ? .. . Csillag ? . . . A porszem is csillag, mint a föld,, a nap, a held, a bolygók, a tejút világzápora és az űrnek véghetetlenségében a Herkules kons­el­­lációja felé vesztébe zuhanó egész naprendsze­rünk. A porszem is föld, mint a miénk. Van­ Mai számunk 20 oldal.

Next