Budapesti Hírlap, 1890. január (10. évfolyam, 1-30. szám)

1890-01-25 / 24. szám

------------------------------------------------------------- rég,WB jövő hónap végén költözik át új lakóhelyére. Vele egyidől­en távozik a fővárosból C­s­e­­­k­a Nándor volt ó­budai esperes-plébános, a­kit szintén be fog­nak iktatni a pozsonyi kanonokok sorába. Az így megüresedő két fővárosi plébánosi állásra hat heti határidővel már a napokban kiírják a pályázatot. A budavári udvari plébánosi állásra még eddig — fiatalsága dacára — M­a­j­­­á­t­h Gusztáv gróf esz­tergomi papnevelő-intézeti tanulmányi felügyelőt emlegetik egyedüli jelöltként. Az ó­budai­ plébánosi állásra két komoly jelölt van: K­i­r­c­h­h­o­f­f­e­r Károly buda-ujlaki plébános és Krizsán Mi­hály józsefvárosi segédlelkész, a­ki már 22 év óta áldozópap s a főváros legnépesebb kerületében mint lelkész és mint hitoktató működik. Az esetleg meg­üresedő buda-ujlaki plébánosi állás elnyerésére pe­dig legtöbb reménye van Ott Adáffi dr. józsef­városi segédlelkésznek, a­ki 23 év óta f­öl­­szent­elt pap.­­ (Az orosz udvar pazarlása.) Londonból jelentik, hogy pétervári hírek szerint a cár szigorú vizsgálatot indított, mert rájött arra, hogy az udvar­tartás költségei igen nagyok s mindig többet emész­tenek föl az előirányzott úgyis nagy összegeknél. A vizsgálat kiderítette, hogy az orosz udvarban rend­kívül nagy a pazarlás , a takarékosságot semmi te­kintetben sem ismerik. A cár ennélfogva elrendelte, hogy a kiadásokat szorítsák meg és az udvartar­tást­ a császári ház miniszterének felügyelete alá helyezte. — (Kossuth életmódjáról; a következő ké­pet adja a Galignani's Messenger túri­ni levelezője. Kossuth minden reggel megfürdik, aztán egy-két órát sétál. Tizenkettő és egy közt van a vallásreg­­geli. Délután olvas és dolgozik szobájában, mely szellől terem, sötétvörössel kárpitozva. A két ablak között álló nagy asztalon szokott írni, háttal a vilá­gosságnak. Ez a vörös takarójú íróasztal mindig tele papirosokkal; minden úgy van rajta elrendezve, hogy az ember keze ügyébe essék. A falon jó fest­mények, többnyire tájképek és az Íróasztallal szem­közt Kossuth életnagyságai arcképe. Oldalt egy­ asz­talon az angol munkások ajándéka, Shakespeare összes művei, a nagy költő stratfordi szülőházát ábrázoló szekrényben. Kossuth hét órakor ebédel­t evés után, bár jó nyolc-kilenc angol mértföldet sé­tált aznap, még biliárdozik egy óra hosszáig. Kilenc­kor van a tea , lefekvés tizenegykor. Mikor Kossuth emlékiratait írta, titkárt tartott magának ; mielőtt azonban az utolsó kötet is befejeződött volna, elbo­csátotta a titkárt, mert szűk vagyoni viszonyai nem engedik meg az ilyen fényűzést. „Legjobb szere­tek“, mondja, „csak magam megdolgozni a kenyér­ért.“ Soha nem fogad el semmit, még a fiaitól sem.­­ (Érdekes esküvő) volt a múlt hó folya­mán, egész csendben, az erzsébetvárosi templomban. Zichy Antal főrendiházi tag esküdött örök hűsé­get Blumenfeld Sára­ asszonynak, ki az es­küvő előtt tért át a zsidó vallásról a­róni­­kát­ val­lásra s a keresztségben Viktória nevet kapott.­­ (Mi lesz az árvákból ?) Régi vád az, hogy a budapesti árvaházakban kisasszonyokat és arfiakat nevelnek az árva gyerekekből. Ez az oka, — mondják — hogy az árvaházból kikerülve az életben nem tudnak boldogulni s elzüljenek. — A polgármester legutóbb beterjesztett jelentésében ki­merítőbben foglalkozik ezekkel a vádakkal s azokra vonatkozással a következőket mondja el az árvaházi nevelésről: A József-fiárvaházban és a Mayer-féle árvaház­ban — mondja a jelentés — az árva fiúkat 14 éves korukig tartják benn, mert ezen a koron alul csak kivételesen lehet őket iparosinasoknak adni. Míg az árvaházban vannak, a rendes iskoláztatáson kívül, kertészetre és a házimunkákra is tanítják őket. 14 éves korukban iparosinasokká lesznek s csak kivé­telesen hagynak benn ezen a koron túl egy-két árvát, hogy­ a tudományos pályán képeztessék ki. A József-fiárvaházban például most 93 növendék közül mindössze 3 van, ki a 14 évet már túlha­ladta és mint „tovább tanuló“ lakik benn. Hogy az ilyen tovább tanulók nem érdemetlenek a kivételes kedvezményre, melyet élveznek,­­ ezt a Jegékes­­szólókban bizonyítja az a körülmény, hogy belőlük kivétel nélkül jeles tanítók, papok és hivatalnokok válnak. Az Erzsébet-leány árva­házban a növendéke­ket az iskolázáson avül mindennemű kézimunkára tanítják s az összes házi teendőket velük végezte­tik. A növendékek maguk készítik összes ruha- és fehérneműiket, sőt a fiúárvaházak növendékeinek fehérneműt is. Az árvaházban nevelt leányok jó nevelését különben legjobban bizonyítja, hogy a legelőbbkelő házakba és üzletekbe veszik föl őket cselédekül, szobalányokul, varró- és árusítónőkül; helyükön éveken át megmaradnak és eltávozásuk után helyüket megint az árválaszból töltik be. Életre­valóságukat és munkaszeretetüket — végzi a je­lentés —­ bizonyítja az is, hogy leggyakrabban ipa­rosokhoz mennek nőül. — (Budapest jövedelmei.) A főváros jöve­delmeiről érdekes adatokkal szolgál a statisztikai füzetek most megjelent száma, mely egy hosszabb cikkben tárgyalja Budapest egyenes adószolgáltatá­sát 1888-ban. Eszerint egyenes állami adó és községi adó fejében 12.004.785 forintot vetettek ki, éppen any­­nyit, mint az előbbi esztendőben. 1874-től fogva, évről-évre fokozatosan emelkedett Budapesten az adó k­e­r­e­k 2 és fél millió forinttal.­­ Az egész országra kivetett egyenes adók összege (a szállítási- és nyereményadó, a bányaadó, a kése­delmi kamatok és adóbehajtási költségek leszámí­tása után, mint melyek a­ fővárosi adókimutatásban nem foglaltatnak) tett 92­5 milliót, így tehát a­ fő­városra kivetett 9.055.000 tíznyi egyenes állami adó az egész ország egyenes állami adójának majdnem tized részé­t­ te­­s­z­i. A házadó és a nyilvános számadású vállala­tok adója Budapesten körülbelül teljes egy­h­a­r­­mad részét teszi az egész országra e címen kivetett adónak, a kérését­ adó és az általános jö­vedelmi pótadó is e­g­y t­e­l­j­e­s n­y­e­r­e a­d­ó­t. Az állami és a községi adó emelkedését összeha­sonlítva azt látjuk, hogy a kettő között nincsen arány, a­mennyiben a legutóbbi tizenöt év alatt az állami adó mintegy 33 százalékkal, a községi adópótlék pedig csak­ 3­1 százalékkal emelkedett.­­ A ház­bói jövedelem 1888-ban 27,529.127 frt volt, vagyis m­­a­j­d­n­e­m e­g­y­m­i­l­li­ó­v­a­l t­­ö­b­b, mint 1887-ben. Az emelkedés minden kerületben mutatkozott, de legerősebben a VI. és VI. kerü­letben, leggyengébben a II. kerületben. A jövede­lemnek megfelelőkig a házbéradó is nőtt, mintegy 200 ezer írttal. Az adózók száma 1888-ban több mint 20 ezer emberrel szaporodott. Igen szomorú része a statisztikai füzetnek az, a­mely a fővárosi szüret múlt évi eredményeiről szól. Tizennégy esztendő óta legjobb szüretje volt Budapestnek 1878-ban. Akkor lett 190.856 hektoliter must, mely­ jövedelmezett 195.008 irtot. 1889-ben volt 18.570 hektoliter must s a jövedelem 20.970 irt. A többit elvitte a filloxéna.­­ (Egy nagy tudós halála.) Németország­ból szűkszavú távirat jelenti, hogy­ Bunsen Ró­bert Vilmos meghalt. Bunsen nevét találmányai hal­hatatlanná tették a természettudományok könyvé­ben. Barátjával, K i­r­c­h h o l­f professzorral, a nagy fizikussal, ő találta fel a spektroscop­ot, a színkép­elemző készüléket, megalapítván ezzel az égi­tes­tek kémiáját. A készülék segítségével tudniillik si­került jellemző színeik révén legnagyobb biztosság­gal megállapítani az égi­testek alkotórészeit. Az ő találmánya utján tudtuk meg, hogy­ mik a nap s a legtávolabb eső csillagok alkotó elemei.­­ Bungen eleinte maga sem sejtette találmányának rendkívüli fontosságát. Mialatt ők ketten Kirchhoffal csönd­ben dolgoztak a nagy feladat részletén, a tudomány­ épülete óriási arányokban emelkedett magasba az általuk megvetett alapokon, csodálatra gerjesztve magukat az alapvetőket is. A speetroscopot föl­fedezték 1859-ben s a szerény­ Bunsennek még elég alkalma volt találmánya nagyszerű sikerében gyö­nyörködni. Időközben egymást érték egyéb talál­mányai. Ő találta fel a magnesium-világítást, ő jött rá arra, hogy­ az arzenikum csalhatatlan ellenszere a vasoxyd-hydrát a gázok nyomására, a puskaporra, az égésre vonatkozólag tett nevezetes kísérleteket s feltalálta a nevéről elnevezett gázlámpát, mely ma kémiai és fizikai laboratóriumokban nélkülözhetet­len. 1848-ban izlandi utazása alatt igen érdekes tanulmányokat tett a vulkanikus erők működéséről és ezzel a tűzokádókról addig uralkodott sok bal­hiedelmet eloszlatott. Bunsen könyveket nem írt, felfedezéseiről mindig csak folyóiratok­ban emlékezett meg. 1881-ben, mint a heidelbergi egyetem kémiai tanára, első osztályú titkos taná­csossá, excellenciás úrrá neveztetett ki. Az volt a tudományban is. Bunsen 79 éves volt s Göttingában született.­­ (Stanley őszinteségei.) Kairóban a minap nagy­ bankett volt St­anl­a­y tiszteletére. A ban­ketten a híres utazó felköszöntőt mondott, előadva ebben röviden utazása történetét és annak előzmé­nyeit. Ennek a kapcsán alkalmat vett magának Stanley több érdekes nyilatkozatra. Mindenekelőtt kereken kijelentette azt, hogy a hős Gord­o­n tá­bornok halálának s az egész khartami katasztrófá­nak A­n­g­o­l­o­r­s­z­á­g az ok­a. A j­elen volt vendégek — köztük sok angol — még magához sem tért konsternációjaiból, a­midőn Stanley ráadá­sul kijelentette, hogy Emin szerencsétlenségének tisztán a basa részegsége volt az oka. A vendégek igen kellemetlen benyomásokkal oszlottak szét a díszebédről.­­­ (Az influenza.) A tiszti főorvosi hivatal értesülése szerint Budapesten m ülőfélben van az influenza, járvány. A magánorvosoknak sokkal kevesebb dolguk van influenzás betegekkel s a gyógyszertárakban sem olyan kelendők már a láz­csillapító szerek. A főváros kórházaiban száznyolc­van beteg fekszik. Vagyis négygyel kevesebb, mint tegnap. Szeben megyéből azt írják nekünk, hogy ott most dühöng legjobban az influenza s voltak halettjai is. Belehalt Stanilla Illés dr. lelöki orvos is, egy harmincegy éves kitünően képzett ember. Influenzából agytiloszba és tüdőgyuladásba esett s éppen felesége halálának évfordulóján hunyt el. — Temesváron, mint egy távirat jelenti, ma három ha­lottja volt az influenzának, köztük Tieby Ká­roly­ százados, a hadapródiskola tanára halt meg. — Konstant Kiágolyban is sok az influenzás beteg. Augusztustól november végéig a dengi láz fektette ágyba a lakosság jó harmadrészét. Arra következett a himlő­járvány, mely­ különben elég enyhe lefolyású volt, majd a difteritiszszel komplikált vörheny sze­dett sok áldozatot még a felnőttek közül is. Mind­ezeken kívül pusztít a tífusz és legjobban bekö­szöntött az influenza, mely eleinte enyhe lefolyású volt, de az utolsó időben sok esetben tüdőgyulla­dással komplkálódott. K­h­­­a­m­i­­­basa nagyvezér is betege volt az influenzának, de orvosi tanács el­lenére is elhagyta a szobát és most a betegség tü­dejét támadta meg. Állapota azonban nem ve­szélyes.­­ (Vay Sarolta az őrültek házában.) Kla­genfurtból jelentik, hogy a Vay Sarolta grófkis­asszony ellen megindított perben váratlan fordulat következett be, a mennyiben a vizsgálatot az egész idegrendszer veleszületett betegsége és az elme za­varodottsága következtében beszüntették és a gróf­­kisasszonyt bevitték az őrültek házába.­­ (A párisi rejtelmes gyilkosság.) Páriá­ból táviratozzék nekünk . A Gouff­é-féle gyil­kosság ügye mind nagyobb föltünést kelt. Bom­­p­a­r­d Gabriella vallatásaiból az tűnik ki, hogy ő nemcsak eszköze, hanem bűntársa volt Eyraudnak, a gyilkosnak. A gyilkosságnál csak ő és Eyraud voltak jelen. Eyraud tőrbe csalta Gouffé-t, azt mondván neki, hogy régi szeretője, a­ki nem más volt, mint Bompard, új viszonyt akar vele kötni. A találkozónál Eyraud a függöny mögül előrohant és megfojtotta Gouffé-t. Bompard készen tartotta a zsákot, melybe a holttestet tették és ezt aztán egy ládába zárták. Gouffe zsebében 150 frankot találtak. Eyraud azután betört Gouffe irodájába és az ott talált kulcsokkal kinyitott mindent. Másnap Eyraud és Bompard Lyonba utaztak, a ládát a holttestei pedig mint padgyászt adták fel. Lyonból kocsin mentek tovább, magukkal vive a ládát. Eyraud maga hajtott. A Milley közelében fekvő erdőben a ládát a bokrok közé dobták, azután mindketten Amerikába szöktek, a­honnan most Bompard Gabriella visszatért. Tegnap letartóztattak egy Remy Launo nevű ügynököt és Eyraudnak Chateau nevű sógorát, a­kiket a bű­nrészesség gyanúja terhel. Ér­dekes, hogy Eyraud Montreálból (Amerika), Bom­pard Gabriellát deminerálta és jelentette, hogy visz­­szatér Európába. Erre a montreali hatóságot azon­nal felkérték Eyraud elfogására.­­ (A pozsonyi szerelmi dráma..) Pozsonyi levelezőnk írja: Három napja már, hogy a hajó­utcai véres tett izgalomban tartja a közönséget és csak ma délután temették el Palkovits Ala­dárt, ki oly borzasztó módon vált meg örömtelen életétől. A boncoló­ orvosok megállapították, hogy a golyó, melyet az öngyilkos fejébe lőtt, teljesen szét­roncsolta a homlokcsontot, a véredényeket és az agyat is. A halál rögtön bekövetkezett. A közönség részvéte most a szerencsétlen Streicher Lujza felé fordul, kinek édes­anyja megérkezett Baden­ből, hogy ápolja. A golyót még mindig nem lehe­tett kivonni a sebesült lány nyakából. Mint most már az első kihallgatás után kiviláglott, Palkovits Aladár orozva támadta meg kedvesét. A színész­nő utazótáskájába ruhát rakosgatott, a­mikor udvar­lója hátulról ráirányította a revolvert és elsütötte. A golyó a jobb szem mellett a halántékcsonton át ha­tolt be s a szem mögött lefelé tört magának utat BUDAPESTI HÍRLAP.­­. Sír.) 1890. január 25.

Next