Budapesti Hírlap, 1890. január (10. évfolyam, 1-30. szám)

1890-01-28 / 27. szám

a­nélkül, hogy Ausztria csak szóval is meggátol­hatta volna. A császár állapota mind reménytelenebb lett s minthogy Magyarország felől egyre sürgőseb­ben és parancsolóbban érkeztek a felszólalások, a császár végre is engedett, meghódolt. Január 28-án, holnap lesz éppen száz esz­tendeje annak, hogy aláírta azt a leiratot, melylyel minden eddigi rendeletét — a protestánso­kat érdeklő türelmi parancsot kivéve — visszavonja s melylyel mintegy kijelentette, hogy : „Legyen úgy, mint régen vol­t.“ A germanizáció kísérlete azonnal megszűnt, a rendek pedig nem tették össze a kezüket, hanem már február 18-án nagy ünnepségek között visszahozták a magyar szent koronát Bécsből. Hiszen e karok tagjai voltak annak a híres 1790-iki országgyűlésnek, melynek alkotmá­nyunk történetében oly kiváló szerep jutott. Február 20-án a császár is meghalt és Lipót főherceg már­cius 12-én érkezett meg Toscanából, hogy meg­kezdje a békealkudozásokat a nemzettel. Nemzet és király csakugyan kibékülnek és Lipót még ugyanaz év október­­3-án Pozsonyban letette az esküt a ma­gyar alkotmányra és királyivá koronáztatott. Erről az országgyűlésről is elmondhatjuk hálával, hogy : „Emlékezzünk régiekről.“­­ (A csödbe jutott konzul.) Bécsben, mint levelezőnk jelenti, ma írták össze a csődbe jutott svéd konzul, K­e­n­d­­­e­r Alfréd, adósságait. Összesen három millió erejéig jelentettek be követeléseket s a hitelezője közt van Orth János (János főherceg) is 17.88b írt 38 kk­al. Hermann bűvész özvegye 60.000 forintnyi követelést jelentett be. ( A párisi magyarok bálja.) Mint egy párisi távirat jelenti, az odavaló osztrák-magyar kolónia bálja, melyet tegnap tartottak meg, legfé­­ryesebb mulatsága volt a szezonnak. A bál házi­asszonyát, Hoyos grófnőt, a ki örvendetes családi eseményt vár, Zichy gróf követség­ tanácsos neje képviselte. A kolónia tagjai csaknem mind ott vol­tak s a francia előkelőségek közül is sokan jelen­tek meg.­­ (A vitás hossz­ban.) Még mindig nem kötötték meg végleg a békességet a zsidó hitköz­ség és a mészárosok. A mészárosok értekezlete elhatározta, hogy a­mennyiben a hitközség méltá­nyos feltételekhez köti a kóserhus-vágási engedély kiadását, készek a mészárosok a kóserhust a val­lási szokásoknak megfelelően kimérni. A hitközség pedig azt felelte, hogy csak februárban határoz vég­érvényesen, de kijelenti előre is, Koh­n dr. rabbi véleménye alapján, hogy a h­úsvágási felügyelők tartását továbbra is kívánja, annál is inkább, mert máris jelentkeztek egyes mészárosok, kik eddig a hitközség föltételeinek megfeleltek s ez alapon engedélyt kaptak.­­ (Zendülés az evangélium ellen.) Tehe­ránból távirat jelenti: Az angol nagykövet átnyúj­totta a sahnak az evangélium uj-perzsa nyelven ké­­szü­lt fordítását. Ez alkalomból a perzsa mohamedán papság és a nép ellenséges tüntetése­ket rendezett. Az evangélium ellenségeit katona­ság oszlatta szét.­­ (Öngyilkos idegen.) Egy fővárosi vendég­­fogadóban agyonlőtte magát az éjszaka egy Stable Károly nevű huszonhat éves cipészlegény, ki tegnap este érkezett ide a bécsi személyvonattal. A mint elfoglalta szobáját, rögtön le is feküdt s délig nem mutatkozott. A fogadóbeli cselédség végre rátörte az ajtót s holtan, meghidegülve találta őt a véres párnák közt. Revolvere a padlón hevert. Atzgers­­dorf­ban (Bécs mellett) lakó rokonai számára zárt leveleket hagyott. Holttestét elvitette a rendőrség az orvostani intézetbe.­­ (A kisasszony férj.) V­a­y Sarolta grófnő, a­kinek oly kellemetlen álférje támadt a klagenfurti törvényszékkel, két nap óta a fővárosban tartózko­dik. A kiállott zaklatások úgy megviselték, hogy testben-lélekben meg van törve. Megérkezése óta betegen fekszik egy régi barátnőjénél a budai szalag­utcában, a­hol tegnap és ma sok ismerőse látogatta meg. A klagenfurti törvényszék, mint maga beszélt, végképp megszüntette ellene a vizs­gálatot, mert kiderült, hogy sem csalásnak, sem a sikkasztásnak vádja nem érheti. Azt a nyolcszáz forintot, a melyet rajta kerestek, ajándékul kapta .­feleségétől i­s elküldötte Budapestre egy barátjá­nak, a ki itt takarékpénztárba tette s a könyvet a rendes időben el is juttatta Klagenfurtba. Csak­hogy a pénz mégis elveszett, mert megbízottja ké­sőbb amortizáltatta a könyvet s fölvette a nyolc­­száz forintot. A grófkisasszony különben Buda­pesten esküdött meg „feleségével“, nem pedig vidéken, a­hogy a lapok emlegették. A vá­rosmajor egy bérelt szobájában adta őket össze egy papnövendék s a kisasszonyférj ma is azt mondja, hogy bármi történjék is, nem fognak egymástól elszakadni soha, mert szerelm­ük erősebb minden földi hatalomnál.­­ (A budapest-bécsi telefon) két drótját a pénteki szélvihar megrongálta. A két vezetéken e­miatt tegnapig nem lehetett beszélni, de most már a megrongált helyek ki vannak javítva s tegnap óta mind a három vezeték rendben van.­­ (Őrült a hullámok közt.) A lánchídon föl s alá szaladgált délelőtt egy fiatalember s hango­san beszélgetett magamagával. Egy rendőr meg akarta szólítani, de a mint feléje tartott, a sze­gény őrült felugrott a hid karfájára s belevetette magát a Dunába. Már-már elmerült a hullámok közt, a mikor hozzáevezett a propeller s a matrózok ki­emelték a vízből. A nevét nem tudta megmondani s csak azt emlegette, hogy ő az úristen. A mentők kórházba szállították. — (Egy ellenségünk) halálát jelenti egy odesszai távirat. Radeczkij Fedor, orosz tábornok, khardovi katonai kormányzó, meghalt. Halála minket magyarokat annyiba érdekel, mert Radeczkij tábor­nok részt vett az orosz csapatok élén az 1848— 49-iki szabadságharc leveretésében és mint F­­ü­d­i­­g­e­r gróf orosz tábornok mellé beosztott vezérkari tiszt működött a világosi katasztrófa idejében. Ma­gyarországból a Kaukázusba ment s neve csak az orosz-török háborúban tűnt elő újra. 1877-ben már mint tábornok nagy vitézséget fejtett ki a Sipka­­szorosért folytatott harcokban. Ezután kinevezték a cár főhadsegédévé. 1882-ben a kharkovi katonai kerület kormányzójává, egy orosz-osztrák-m­agyar háború esetén tehát alkalmasint egyike lett volna az elsőknek, a­kik szembeállanak csapatainkkal. — (Kirabolt postakocsi) címmel jelentettük, hogy az osztrák területen fekvő s a pozsonymegyei Grajar községgel szomszédos Dürnkrut vasúti állo­máson a malackai m. kir. postahivatal kocsiját kira­bolták s belőle az 1443 irtot tartalmazó pénzeszsá­kot elvitték. A malackai postakocsi naponta estén­­kint három órát szokott a dürnkruti pályaudvaron várni, hogy az időnként érkező vonatokról a ma­lackai postahivatalnak szóló küldeményeket átve­gye. A rablás az alatt történt, míg a kocsis a má­sodik vonat érkezése alkalmával mintegy tíz percet töltött a perom­on. A rablók roppant erőfeszítéssel dolgoztak : a láda kettős zára összegörbült kezük alatt s a hatalmas két lakatot leszakították a vas­ajtóról. Bár okvetlenül nagy zajjal dolgoztak, a postakocsis a szélvészes idő és a vonat zakatolása miatt nem hallotta. A vizsgálatot a pozsonyi posta­­igazgatóság részéről Lux felügyelő folytatja s eddig már három gyanús embert le­tartóztattak.­­ (Egyesületi hirefa.) A budai pol­gári kaszinó ma tartotta harmadik rendes közgyűlését, melyen elnökül ismét nyirhegyi Kupp Imre min. tanácsost, alelnökül Z­b­o­r­a­y Béla orsz. képviselőt és Peringer Ferenc fővárosi biz. tagot választották meg. A kaszinó törlesztette tetemes adósságát, sőt 69 forint maradványnyal in­dul a negyedik év elé. — A Szent István­­társulat e­vő 30-án, csütörtökön, délután 4 órakor választmányi gyűlést tart. — A Baldácsy h­adastyán egyesület tegnap tartotta meg évi rendes közgyűlését. A titkári jelentés sze­rint a tiszta jövedelem 3003 frt 5 kr volt. Tisztvi­­selőkül kevés kivétellel a régieket választották. Elnökké nagy lelkesedéssel újólag Kaiser Má­tyást választották meg.­­ A szabóiparosok köre tegnap tartotta első évi rendes közgyűlését. Biró János ideiglenes elnök jelentette, hogy a köz alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta. Megválasztottak: elnökké: Biró János; al­elnökké: Wagner Henrik ; titkárrá: Sümegi Gyula, ki a nem tagok sorából választatott.­­ (Gyászrovat.) Elhunytak : Pickinger Alajos, egyike a­ legtevékenyebb és legismertebb fővárosi zenészeknek, tegnap reggel 59 éves korá­ban, influenza következtében. Ezelőtt pár hóval vo­nult nyugdíjba az operaház zenekarából. Tanára volt a nemzeti zenédénél­, a vakok intézetének és az orsz. Fröbel-egyesületnek, ezenkívül egy ideig karmestere volt a belvárosi plébániának. Fiatalabb korában számos táncdarabot, később egyházi zenei darabokat szerzett, ezek legutóbbika egy vokál­­rekviem. Özvegyén, gyermekein és unokáin kívü­l számos kartársa és ismerőse gyászolják. Temetése kedden, e hó 28-án lesz a gyászházból (Izabella­­utca 41.) d. u. 3 órakor.­­ M­e­r­f­o­r­t Valéria, a néhány év előtt elhalt Merfort lovag, minisz­teri tanácsos második leánya, tegnap este 20 éves korában, több heti szenvedés után. A fiatal szép leány már menyasszonya volt Bausznern Guidó dr. pénzügyi fogalmazónak, Bausznern Guidó orsz. képviselő fiának. — T­e­s­­­t­s Sándor városi képviselő, megyebizottsági tag, a zentai független­ségi kör helyettes elnöke, e hó 25-én, 48 éves ko­rában, rövid szenvedés után. A zentai függetlenségi kör haláláról külön gyászjelentést adott ki. — Boga Bálint, állami felső népiskolai igazgató, a csikmegyei hivatalos és a gyergyói romákat, tanító­egyesület elnöke, megyebizottsági tag, d hó 28-án, 48 éves korában tüdővészben Gyergyó-Alfaluban. BUDAPESTI HÍRLAP, (27 sz.) 1890. január 28. — Máltás Károly dr. neje, szül. Brunetli An­tónia, e hó 25-én, 59 éves korában, rövid szenvedés után, Selmecbányán. — Esküvő. A­r­i Lajos, nyir-acsádi pénzügy­­őri szemlész, e hó 22-én tartotta esküvőjét Tóth Ida kisasszonynyal, Tóth Albert tiszttartó leányával, Nyir-Acsádon. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Budapest, jan. 27. A vámpír. — Saját tudósítónktól. — Az uzsoratörvény teljesen kárba veszett al­kotás lett volna, ha Blau Lázár burokra nem kerül a révén. Mert a céhbeliek közt egyetlen egy sincs, a­ki olyan lelketlenséggel űzte volna éve­ken át az uzsoráskodást, mint ez a Lengyelország­ból bevándorolt nyomorult házaló. Pályafutását új hazájában hamis tanúskodással s hamis bukással kezdte. Ám azért joggal hivatkozott ma büntetlen múltjára, mert a bíróságok bizonyítékok elégtelen­ségéből mind a két esetben fölmentették. Ettől fogva uzsoráskodott, még pedig fényes eredmény­űvel, mert szennyes mesterségével fél milliót érő vagyont harácsolt össze magának. Vakmerősége nőt­­tön-nőtt s a­hová azelőtt csak mint vádlott volt járatos, ott egyszerre panaszosként tűnt föl a lel­ketlen uzsorás. Egy fiatal főurat, kit hálójába kerí­tett, csalással vádolt a büntető törvényszéknél, igy akarván pressziót gyakorolni a családra, hogy az uzsoraadósságot fizesse ki könnyelmű fia helyett. A törvényszék vád alá helyezte a grófot, de nem­sokára rá egy ismert királyi táblai bíró személyé­ben vizsgálóbiztost küldött az igazságügyminiszter a Fortunába, mert a referens bírói súlyosan kompro­mittáló híreket suttogtak mindenfelé. A vizsgálat eredményét máig is titok fedi s a közönség, mely nagy érdeklődéssel kísérte annak idején ezt a kí­nos ügyet, csak arról értesült, hogy a gróf ellen a felsőbb bíróságok megszüntették az eljárást. Blau Lázárról ezután jó sokáig nem adott ki kommünikét a Fortuna. A jeles férfiú csendesen visszavonulva uzsoráskodott tovább s már-már úgy tetszett, hogy az uzsoratörvény mulasztja őt, a leg­méltóbbat, el fogja kerülni, midőn egyszere csak lecsapott rá a villám egy panasz alakjában, melyet Kelemen Kajetán ügyvéd és neje adtak be el­lene a büntető törvényszéknél. Kelemen Kajetán 1869-ben ismerkedett meg az uzsorással s ettől fogva egész 1885-ig ügyvédje volt neki. Blau Lá­zárnak az a rossz szokása volt, hogy költséget nem fizetett, hanem ha pénzre volt szüksége az ügyvéd­nek, adott neki a váltóra. Az első, ezer forintos váltót 1869-ben adta Kelemen az uzsorásnak. Nem kevesebb, mint 80 percentre kapta ezt a kölcsönt, mely csakhamar 2000 írtra szaporodott föl. Ezen­kívül egy kezesség fejében 500 írttal tartozott az uzsorásnak. A két adósságot később egy kötvényen összefoglalták s jóllehet, Kelemen Kajetán 950 írttal többet fizetett a tőkénél s jóllehet neki ügyvédi munkadij fejében viszonkövetelése volt, az uzsorás mégis könyörtelenül megegzekválta az egész adós­ság miatt, így keletkezett később egy második, egy harmadik, sőt egy negyedik kötvény is, összesen mintegy 20.000 írtról. Időközben azonban Kelemen ügyvédi munkadíja is felszaporodott 22.000 forintra, de az uzsorás nem csak hogy nem fizetett semmit, de meg sem engedte, hogy az ügyvéd munkadíját a követelésbe beszámítsa. Kelemen végre is kénytelen volt a bírósághoz fordulni oltalomért. Előbb a pol­gári bíróságnál indított pert, mely 22.000 írtban meg is állapította munkadíját az uzsorás ellen. Blau Lázár fel sem vette a dolgot, mert már jó előre a feleségére íratta mindenét. De annál irgalmatlanab­­bul folytatta az eljárást az ügyvéd ellen, úgy, hogy ennek nem maradt más menedéke, mint a büntető törvényszék, mely uzsoravétség miatt vád alá is helyezte a jeles férfiút. Sok huza­vona után ma végre tárgyalásra ke­rült az ügy. Az itélő tanács elnöke Fenyvessy Arnold, szavazó bírák K­á­k­o­s­y József és Bánó József voltak. A vádhatóságot Bau­m­garten Izidor dr. alügyész képviselte. Blau Lázár izmos, jól megtermett alak. Faja tipikus vonásainak nyoma sem látszik rajta, inkább hasonlít egy nyugalomba vonult mészároshoz, mint egy lengyel zsidóhoz. A vádlottak padján nyugtala­nul feszeleg s ha szóhoz jut, rettenetes bőbeszédű­séggel hadarja el védelmét.

Next