Budapesti Hírlap, 1890. február (10. évfolyam, 31-58. szám)
1890-02-20 / 50. szám
6 előtt előre tolta tehát lovasságát abban a reményben, hogy erre majd csak magukba térnek a rebellisek. Andrássy Gyula zászlóaljával a tüzérség mögött lévén felállítva, parancsot kapott, hogy támadás esetére az ágyuk védelmére keljen. Az ütközet előtti napon a zempléniek erősen ittak, lármáztak, de azért a főispán láttára elég szépen viselték magukat. Andrássy rövid szavakkal tudtukra adta, hogy az esetre, ha a megye nevéhez illően a hazáért élni vagy halni nem tudnának, ő inkább egymaga megy az ellenség elleni. Magától értetik, hogy e szavakra lelkes éljenzés közt megfogadták, hogy zászlójukat az utolsó emberig meg fogják védeni. Másnap korán reggel megszólaltak az ágyuk, és nemsokára az osztrák golyók némelyike a zempléni önkénteseket is meglátogatta. Eleinte csak megtűrték a hívatlan köszöntést, de miután egyetlen egy tizenkét fontos golyó kilenc embert sepert el egyszerre, a zászlóalj futásnak eredt, és a lovassági tartalék állomásáig meg sem állott. Andrássy Gyula mindenütt a nyomukban járt. A huszárság szemeláttára rendbe szedi embereit, élükre áll, és az erős ágyúttűz dacára előre vezeti őket. A vezér példája annyira hatott reájuk, hogy senki sem maradt hátra, sőt még a sebesülteket is ott hagyták, ahol azok elestek. Andrássy Gyula sértetlenül maradt, habár mellette jobbra és balra a tekék hosszú barázdákat hasítottak a földön. Az előre nyomuló zempléni zászlóalj emberül viselte magát mindvégig az ifjú főispán személyes vezénylete alatt, Nádasdy Lipót nagy szomorúságára, kinek komárommegyei zászlóalja Ácsig meg sem állott, anélkül, hogy az ellenséget még csak látta volna, Pozsonyban Andrássy Gyula szemlét tartott erősen megtizedelt emberei fölött, kiket a fővezér különös napi parancsban megdicsért. Nagy feltűnést keltett Andrássy Gyula továbbá a vakmerőségig határos bátorságával, midőn az osztrák sereg bevonulása után Pesten maradván, tulajdon szemeivel akart az ellenség haderejének számáról és egyéb viszonyairól bővebb tudomást szerezni. Január 7-én a nemzeti színházban ült rendes páholyában, holott majdnem az egész közönség csakis osztrák tisztekből állott, kik sokáig nézegették a magyar katonatisztet. Andrássy még jókor hagyta el a páholyt, mielőtt az oda tóduló tisztek útját állhatták volna, és készen tartott lovára pattanva, az osztrák előőrsökön keresztül egyenesen Hatvanra sietett, hol az ellenség előre nyomulását még idejekorán az ottani parancsnoknak tudtára adta. Aszódon, honnan Gödöllőre akart jutni, már az osztrák lovassági elővédek állottak. Andrássyt ez nem hozta zavarba; ott, ahol a Pestre vezető út kétfelé ágazik, egyenesen nekivágtatott az ácsorgó vasasoknak, kik önkéntelenül utat nyitva, csak későbben vették észre, ki surrant el melletük. Egy jó darab ideig üldözőbe is vették, de nehéz lovaik Andrássy telivér ménjének még nyomában sem voltak képesek maradni. Széchenyi és Andrássy. Kónyi Manó a Nemzetben következőket írja Széchenyi és Andrássy viszonyáról: Széchenyi István gr. Andrássyt már gyermekkorától fogva ismerte, nagyon megszerette és szive egész melegével csüngött rajta, a mint erről hátrahagyott naplói megható tanúságot tesznek. A jövő emberét látta benne, rátermettnek, hogy a nagy munkát, a melybe ő belefogott, szerencsés befejezéshez juttassa. Andrássyt 10 éves korában Pesten erős láz ágyba vetette. Szülei nem voltak a fővárosban. Széchenyi órákat töltött nála. Első kérdése volt: Ki az orvosa ? Balogh. Miért nincs itt ? Mert sok a dolga. Széchenyi, azonnal hivatta az orvost s ijgy szólott hozzá: Ön mindenféle jótékony egyesületnek vagy az elnöke vagy a titkára s folyton fut az egyikből a másikba ; tudja meg, hogy nagyobb jót hazájával nem tehet, mint ha helyreállítja e hi egészségét. Kérem rá, hogy valahányszor hozzája megyek, önt is ott találjam. Akik a hatvanas évek országgyűléseire eljártak, bizonyosan emlékeznek a képviselőháznak egy világtalan tagjára, az öreg Eröss Lajosra, a ki rendesen egykori patvaristájától, Lónyay Menyhérttől vezetve jelent meg a teremben és vele távozott el onnan. Andrássynak egyik föltünést keltett, beszéde után Eröss szomszédjának, Kerkapoly Károlynak, a következőket beszélte el : A negyvenes évek derekán, mint Szabolcs megye, alispánja, részt vettem a Tisza-szabályozás tárgyában Tisza-Dobon, Széchenyi István elnöklete alatt tartott első értekezleten. Onnan Debrecenbe készültünk és egy hidason átkeltünk a Tiszán. Örök dicsőségére lesz a gróf urnak, mondottam ott Széchenyinek, ha fenséges eszméit meg is valósítja. — Nem én leszek az, a ki azokat végrehajtja, felelte Széchenyi. — Hát ki ? — Az a kölyök ott a szegletben, mondotta Széchenyi — Andrássyra mutatva. Tisza-Dobon Széchenyi és Andrássy egy egyszerű ajtó által elválasztott, egymás mellett levő szobákban laktak s mindegyikük meghallhatta, hogy mit beszélnek a másik szobában. Tőled tanulom meg, mondotta a következő napon Széchenyi Andrássynak, hogyan kell az emberekkel beszélni és bánni. Neked kell az alsó-szabolcsi tiszai társulat elnökének lenned. Az ülésben indítványozni fogod, hogy egy gőzös rendeltessék meg a Tisza számára. Andrássy fiatalságára hivatkozva, szabadkozott, de Széchenyi nem engedett. Az 1845 október 9-én Tisza-Dobon tartott gyűlés ideiglenes elnökének csakugyan megválasztotta Andrássy Gyulát, a ki akkor 22 éves volt. „A Tisza szabályozására. T.-Tokajtól Füredig.“ Debrecenben 1845. december hava 1-én végleg megalakult társulat, pedig e napon a következőket iktatta jegyzőkönyvébe : „Az eddig történt aláírások nyomán megállapittatott, hogy a társulat rendszeresen alakultnak lenni nyilváníttassák s rendes elnökének közegyetértéssel elválasztatott gróf Andrássy Gyula e méltósága, kiben a társulat eddig is boldog emlékű őseinek méltó utódját s hazánknak egy ragyogó fénynyel kelő új csillagát volt szerencsés megismerni“. Egy későbbi ülés határozata következtében Andrássy a gőzöst, amelyről Szécsenyy szólott vele, meg is rendelte, az el is készült, el is indult Ankiából, a Dunán fölfelé kellett volna jönnie, de Illasics lefoglalta és azóta nyoma veszett. 1847-ben Andrássy Zemplén megye egyik követe volt az országgyűlésen s az ellenzékhez hajlott, a mi Széchenyit nagyon bántotta. Andrássyné Katinka grófnőnek anyja közvetlenül az országgyűlés mellett lakott s njár házat vitt, a hová ama mozgalmas napokban a politikusok, különösen akik az ellenzékhez tartoztak, rendesen nagy számmal eljártak. Egyszer késő este megjelent ott Széchenyi István is, lázasan fölizgatva s hevesen kikelve különösen Andrássy Gyula ellen. „Kossuth — mondta keserű hangon — minden fiatal embert megnyer magának. Legszebb reményeimet Andrássy Gyulába helyeztem, tőle vártam a legtöbbet s most ő is cserben hagy, csatlakozik Kossuthhoz. Magamra maradva, semmi hatást sem birok kifejteni. Az én szerepemnek vége van“. Az akkor még gyermek Katinka grófnő emlékébe mélyen bevésődött e jelenet. Széchenyinek az időben irt naplójában is nyoma van, milyen fontos tényezőnek hitte már ekkor Andrássyt s mennyire fájt neki, hogy nem ő vele tart. Pedig Andrássy testtel, lélekkel hive volt, ha a zavaros időkben támadt tervei egyikét, másikát ellenezte is s véleményének feltétlenül nem vetette is alá magát. Grünwald Béla szívességének köszönöm Széchenyi naplójának idevonatkozó némely pontját: „1847. szeptember 16. Vannak tisztességes emberek és vannak h...........Az utóbbiak közé tartozik par excellence Zichy Manó, sőt talán az én Andrássy Gyulám is“. 1848. február 2.,Megint jobban vagyok, írtam Andrássy Gyulának. Ő az egyetlen talán, aki a mi ügyeinket magasabb szempontból tekinti. Én Istenem, most csodákat lehetne művelni! 1848. február 4. Andrássy Gyula szintén frondeur. Ez fáj nekem. Mást reméltem tőle. De hát 24 éves. Magamhoz kérettem. 1848. február 10. Kossuth nálam volt 3—4 más emberrel. Andrássy Gyula a legkonokabb és a legdifficilisebb. Kossuthtal paktált. La bataille est perdue. Az ellenzék fejünk fölé nőtt. 1848. február 23-dikán azt irta naplójába Széchenyi, hogy többeket magához kéretett, s így folytatta : „Andrássy Gyula sem jő el, pedig rajta fordul meg az országgyűlés.“ Még gyermek volt Andrássy, a mikor Széchenyi azt mondotta neki : Te belőled minden lehet, a mi lenni csak akarsz, még Magyarország nádora is. 1857-ben,midőn száműzetéséből hazatért, Andrássy megállapodott Bécsben, hogy meglátogassa Széchenyit. Széchenyi biztatta a haza ügyei jobbrafordultával s mindjobban nekihevülve, igy szólott hozzá: És te leszel az ország nádora! Andrássy úgy vette e jóslatot, mint egy lázas beteg szavait. Tiz évvel reá beteljesedtek. Három hónappal gyászos elhunyta előtt Széchenyi István gr. Andrássynak keserűen elpanaszolta az ország kétségbeejtő állapotát. „De azért nem mondok le a javulás reményéről — igy végezte szavait — mindenek és mindenek dacára a fejedelem és a nemzet között mégis létrejön a kiegyezés, mégpedig létrejön „Ferenc Jóskával“. Magyarország feltámad és virulni fog, de állandósága az újjáalakulandó monarchiának csak úgy lesz, ha magyar ember fogja a kiílügyeket vezetni, ha magyar ember ad azoknak irányt, „ez az ember pedig te leszel!“ BUDAPESTI HÍRLAP. (80 sz.) 1890. február 20 Napi rovatainkat a mellékleten találja az olvasó. TÁVIRATOK. A magyar cukor diadalai. Bécs, febr. 19. (Saját tudósitónk távirata.) A képviselőház költségvetési bizottságának mai ülésén Piener, Menger és Herbst igen komoly aggodalommal szólottak az osztrák cukoripar állapotáról, melyet a fiatal magyar cukoripar rendkívüli emelkedése napról-napra komolyabban veszélyeztet. Dunajevszki pénzügyminiszter azt felelte, hogy ismeretes ugyan, milyen rendkívüli kedvezésben részesíti a magyar kormány a hazai cukoripart, de ennek Ausztriára olyan rendkívüli visszahatása mégse lehet, ha meggondoljuk, hogy Ausztriában a lakosság nagyobb szaporodásával folyvást szaporodik a tőke és a fogyasztás is. Henger nem érte be ezzel a vigasztalással. Magyarországon — mondá egyebek között — rendkívüli szállítási kedvezményekben részesül a vasúton nemcsak a cukor, hanem a répa, a szén és a mész is. Hogyan versenyezhetünk mi ezekkel a kedvezésekkel? A sziléziai cukorgyárak már most 20°0-al kevesebb cukrot szállítanak Felső-Magyarországra, Galicia egyes részei pedig már magyar cukrot fogyasztanak. Herbst megtoldotta ezt azzal, hogy Boszniát is elvesztették az osztrák gyárak. Mindez összevéve azt mutatja, hogy a pénzügyminiszter nagyon is optimista szemmel nézte a a dolgokat, amikor a cukorfogyasztási illetékekből 20.300.000 frtnyi jövedelmet irányozott elő. Herbst számítása szerint ellenkezőleg 2,860.000 frt veszteség lesz ennél a tételnél. A többség azért elfogadta változatlanul a tételt. Bécs, febr. 19. A költségvetési bizottság mai ülésén Henger Taaffe miniszterelnöknek átadta Skudro mohilovi lakos, volt katonaorvos levelét, ki az osztrák kormány közbenjárását kéri, mert a rajta elkövetett kínzásokért az orosz hatóságoknál nem kapott megfelelő elégtételt. A bizottság ezután a szeszfogyasztási adóra vonatkozó tételt tárgyalta és azt a kormány javaslata szerint elfogadta. A cukorfogyasztási adóra vonatkozólag Baumsgartner osztályfőnök megjegyezte, hogy a tétel 20.368.800 írtra van előirányozva, habár az eredmény jóval magasabbra rúgott, mindazáltal a magyarországi új cukorgyárak működésének hatására figyelemmel kellett lenni. A pénzügyminiszter megjegyzi, hogy a magyarországi verseny miatt az előirányzat két millióval vezetett csekélyebbre. A Magyarországon nyújtott kedvezmények nem fognak már a legközelebbi időben eredményeket felmutatni. Különben Ausztriában több tőke és jobb munkaerő is áll rendelkezésre. A pénzügyminiszter kijelenti továbbá, hogy az állami vasutakon minden intézkedés megtörtént, hogy a cukor és szesz szállítására nézve díjkedvezmények adassanak. A magánvasutakon ezt nem oly könnyű elérni. Ezután a kormány által javasolt összeg 14 szavazattal 11 ellenében elfogadtatott. As Osztr.-magy. vasúttársaság válsága. Bécs, febr. 19. (Saját tudósítónk távirata.) Az osztrák képviselőház közlekedésügyi bizottságának ma este tartott ülésében Steinwender képviselő kérdést intézett a kereskedelmi miniszterhez, várjon hajlandó-e Joubert és Desertés elnököket az osztrákmagyar államvasúttársaságre-