Budapesti Hírlap, 1890. március (10. évfolyam, 59-89. szám)

1890-03-01 / 59. szám

Budapest, 1890.__________ __ X. évfolyam 59. sz.___ _______Szombat, március 1. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 firt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. Kalap­ utca 15. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A mérsékelt ellenzék szónokai. Budapest, febr. 28. A legkisebb párt az országgyűlé­sen, a mérsékelt ellenzék, szónokokban legnagyobb. A vitákban, melyek a nem­zet lelkét megragadják és a tárgyalá­sokban, melyek a törvényjavaslatokat megbírálják, egyaránt a mérsékelt ellen­zék szónokai a legkitűnőbbek. Ha jogi kérdések, ha pénzügyiek, ha közigazga­tásiak vagy katonaiak alkotmányosan elintézendők, a legalaposabb kritikát eme párt szakférfiai gyakorolják. Ha pénzügyi vagy politikai ellenőrzés kell, legkomolyabban a mérsékelt ellenzék teljesíti. Ha pedig mélyreható nagy al­kotmánykérdések merülnek föl, vagy az államélet szervezeti s a nemzet létkul­­túrai feladatai nyomulnak előtérbe, is­mét a mérsékelt ellenzék vezérszóno­kait látjuk legelős vitéz küzdelemben. Nem szólunk ezúttal a többi párt­ról. Sem a függetlenségi pártról, mely­nek a közéletben megőszült bajnokai­hoz az ifju tehetségek jelentékeny száma csatlakozott s mely határozott elvekkel s nagyobb szenvedélylyel újabban jelen­tékeny sikereket vívott ki: e párt a sérelmi politikában és a nemzeti aspi­rációk követelésében túltesz a mérsé­kelt ellenzéken. Nem szólunk a kor­mánypártról sem tüzetesebben, mert e párt a parlamenti vitákban a kormány­nak csak visszhangja, mely a miniszte­rekre hallgat s a szerint jól vagy rosz­­szul beszél, a­mint a kormány jó vagy rossz politikát csinál. E tekintetben az utolsó években nehéz helyzete volt a kormánypártnak. Mégis mindenekfölött csodálatos, hogy ez óriási párt, mely ötszöröse a mérsékelt ellenzéknek, par­lamenti akcióiban oly kevés erőt képes kifejteni s oly csekély hatást gyakorol a közvéleményre, hogy a mérsékelt el­lenzék mögött messze elmarad. De ma­gában a házban is, melyben erős párt­érdek befolyásolja a többség hangula­tát, a szabadelvű párt szónokai több­nyire hatástalan beszédekkel szerepel­nek s ritkán aratnak viharosabb tet­szést a jobboldalon is, miglen a mér­sékelt ellenzéknek a házhoz és a jobboldalhoz intézett beszédei, ha visszapattannak is a pártfegyelem pán­célján, gyakran tapasztalható hatást gyakorolnak a szabadelvű képviselők gondolkozására s megkopogtatják szi­vük érzelmeit. Hát ez onnét van, hogy az érvek és igazságok meggyőző erővel birnak önmagukban s azok befolyása alól ki nem vonhatja magát senki, bár­mely párt kötelékébe tartozzék. Az igazság egysége a vélemények különbö­zősége fölött diadalmaskodni szokott; ha nem győzhet is, meggyőz. De nem alaptalan a panasz, hogy a szabadelvű­ párt óriás többsége dacára a parlamentben azért oly, gyenge, mert szellemi tehetségekben a kisebbségnél hátrább áll. A választásoknál a kor-B­anyHoTeg szavazatokat kívánt nyerni, ám pedig tehetségeket, vagy képzett­­­et. Ekként híveket nagy számban gyűjtött, de többnyire mediokritásokat, akik a szavazásnál a kormánynak bizto­sítják a hatalmat, de a vitában elvesz­tik a csatát. rf Hát ime, öt napon át folyt a ház­ban az appropriácionális vita, nagy iz­galmak között és nagy erőlködéssel mindkét oldalon. És ebben a vitában ismét a mérsékelt ellenzék szónokai vitték el a babért, meghagyván a kor­mánynak vigasztalásul a többséget. Szellemi fölényben Horánszky, Grün­­wald, Beöthy Ákos és Apponyi tűntek ki leginkább. Távolról sem fogható ezekhez egyike sem a kormánypárt szónokainak. Horánszky Nándor nyugodt szónok, logikus észszel, alapos készült­séggel, szabatos előadásssal és harmo­nikus kedélylyel. Egy tiszta fő és tiszta jellem, ki ha Hellászban születik , az alvilág bírói székébe ülteti a mithosz. Igazságos a kegyetlenségig : a jóknak jó, a rosszaknak félelmetes. Számot vetve Tiszával, mint vizsgáló­biró ku­tatta a mérleget s beszámolt róla a parlament előtt röviden, de jelentésé­ben a vád bennfoglaltatott, hogy Tisza ■ ■■■.■■ - li. *mmm„ iiSiTi A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA Az indiánok között. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. —­Mexikó, Oaxaca-állam, Kamilla-telep, jan. Ma vasárnap van, munkásaim kifizetésé­vel elkészültem, legjobban vélem eltölteni idő­met, ha tollat fogok s­irok e messze vi­dékről. Elhagyva szép hazámat, magam sem tud­tam még, hogy mit fogok majd Amerikában tenni s elég nagy darab földet bejártam, mig mostani foglalatosságomra határoztam maga­mat. Bejártam Északamerikát, de ki mindig ideálisra válók, Mexikóban több ingert találtam természeti hajlamaimnak, mint a,semmiért lel­kesülni nem tudó realisztikus Északameriká­­ban. Becsülöm az északamerikaiakat, mint a munkának nagy mestereit, de nem becsülöm őket egoisztikus s idegenben ellenséget látó felfogásaikért. Míg­ az északamerikai hideg szá­mítással cselekszik mindent s nehézségeket gördít egy uj, idegen telepitvényes boldogu­lása elé s kacag annak esetleges­­ bukásán s a „segíts magadon“ elvet a végső határig viszi, addig a mexikói szives, lekötelező előzékeny­séggel fogadja az európait s keresi annak ba­rátságát, mint a kitől ízlést és sok nemes tu­lajdonságot tanulhat el, a veszélyben forgó, szükséget látó idegenen nem rúg egyet, mint északi szomszédja, hanem kezét nyújtja neki, hogy megmentse az elpusztulástól. De hiszen némely ember a hideget, más a meleget sze­reti ; — én az utóbbinak vagyok barátja s ta­lán ennek tulajdoníthatom a mexikóiak iránti szimpátiámat, így kerültem Mexikóba, hol most renge­teg őserdő közepett, tíz napi lejárásra a leg­közelebbi vasúttól, csörgő kígyók, jaguárok és indiánok között­­ ültetem a kávét. Egy ma­gasabban fekvő tisztásról jól lehet látni a kéklő óceánt. Nem lehetetlen, hogy a kávén kívül a kaucsukfa-termeléshez is hozzáfogok. Az őserdőben vadon terem az ilyen fa s rendes termelés mellett szép eredménynyel biztat. Ha csekély geológiai tudományom nem csal, úgy pár héttel ezelőtt dús ezüst-erekre és aranypor-telepre akadtam mostani kis fa­­kunyhómtól két napi járóföldre. Ha Mexikóba megyek, e helyről homokot és érckövet fo­gok magammal vinni megvizsgálás végett. Adja Isten, hogy fölfedezésem nem csak­ le­gyen meg. Minden civilizált ember­ lakta vidéktől távol, indián munkásaim az egyedüli emberi lények, a­kikkel érintkezem. Az itteni munkás­­osztály (más osztály nincs is) kizárólag indiá­nokból áll. Ezek harminc, sőt némelyek sze­rint még ennél is számosabb törzsre oszlanak, melyek mindegyike más-más nyelvet beszél. Megtörténik nem egyszer, hogy egyik falu népe nem érti meg a szomszéd falu népének nyelvét. Telepem körül leginkább a­­nisték és capotéc törzs van képviselve, természetesen külön-külön nyelvvel s igy nekem, ki Guate­­maua és Montezuma utódainak nyelvéből egy jottát sem értek, annál nehezebb magamat ve­lek megértetni. Egyedüli szerencse reám nézve, hogy vannak egyesek közöttük, kiknek némi fogalmuk van a­ spanyol nyelvről s igy ezek tolmácsolása és kézmozdulatok segédével nagy nehezen megértjük egymást. Eleinte szándé­­kom volt egyiket eme dialektusoknak elsajá­títani s nyelvbeli ismereteimet egy indián nyelvvel is szaporítani, erről azonban kényte­len voltam lemondani, hacsak azt nem akar­tam, hogy a babiloni munkások példájára a nyelv-khaoszban saját anyanyelvemet el ne felejtsem. Vallásra nézve itteni indiánjaim ugyan római katolikusok lennének, ha követnék e vallás parancsait, csakhogy bizony e kelmék mai nap is inkább pogányok, mint kereszté­nyek. Így például az itteni indiánok közt még ma is szokásban van a halotti tánc, melyet ők fandangó­nak neveznek; elég helytelenül, mert a fandangó a spanyolok nemzeti tánca s nem halotti tánc. Egy alkalommal átlovagoltam Guatulco falun, honnét szintén van egy-két munkásom, mélabús zene- és énekhangokra lettem figyel­mes, melyek egy kunyhóból hallatszottak ki. Lassítottam lovam lépését s megkérdeztem a kunyhó előtt ácsorgó indiánok egyikét, hogy micsoda ünnepséget ülnek. Ez elmondja, hogy meghalt X. Y. rancheronak (foldmivsle) gyer­meke s most fandangó mellett segítenek a szegény megboldogult gyermek lelkének az ég felé utazást megkönnyíteni. A lódobogás figyel­messé tette a családtagokat és az egybegyült vendégséget; csakhamar körülvettek s aláza­tos hajlongások közt engem is meghívtak a szomorú mulatságra. Miután meghívást vissza­utasítani az itteniek szemében a legnagyobb gorombaság, megköszöntem a szivés hívást, le­szálltam lovamról, bementem a kunyhóba s el­helyezkedtem a sírva vigadók közt. Mai számunk 16 oldal.

Next