Budapesti Hírlap, 1890. március (10. évfolyam, 59-89. szám)
1890-03-01 / 59. szám
2 számára fölmentést adni nem lehet. S ezen alapon indult meg az egész nagy vita s mindvégig e körül forgott. Grünwald Béla, a mérsékelt ellenzék másik nagy szónoka, a történetíró és a filozóf kutató és gondolkozó eszével bírálta meg a kormányelnökben az embert és az államférfit s vele kapcsolatban az eseményeket és a politikai helyzetet. A múltra fektette a jelent és a jelenből következtetett a jövő feladataira és teendőire s midőn ekként a viszonyokat és az embert egymásra vonatkoztatta, levonta a kénytelen következtetést, mint oknak okozatják hogy Tisza Kálmánnak sem helye, sem jövője a magyar kormányon nincs többé. A stílus és olvasmány embere Grünwald, a műveit szólásformák válogatott kitételeivel tartott a parlamentben előadást Magyarország politikai állapotáról s a müveit közönséget meggyőzte okoskodásának helyességéről. Erővel beszélt Beöthy Ákos. A parlamentárizmusnak nagyobb ismerője nálánál a magyar képviselőházban nincs. S mert a parlamentarizmust állították veszélyben és az ellenzék által megtámadva a kormány hívei, Beöthy alkotmányos leckét tartott a parlamentárizmusról a szabadelvű kormány fejének és pártjának. Megcáfolta a hamis állításokat és rektifikálta, a mi ferdítés és túlzás s a parlamentarizmus igazi veszélyeit tárta fel s a tükröt a miniszterelnök elé tartotta. Tanulmány és ész még mindig tényező a magyar képviselőházban. Apponyi Albert gróf fejezte be a vitát. Fortissimus vir. A magyar parlamentnek legkitűnőbb szónoka. Beszédeinek tartalma által épp oly gazdag, mint alaki szépségei által hires; a gondolatok bősége versenyez nála a kifejezések nagy választékával, az előadás eleganciája a hang rokonszenves hal-A kunyhó közepén egy nagy mennyezet alatt szépen felöltöztetve, virágkoszorúk által körülvéve, összekulcsolt kezekkel feküdt az ártatlan halott. A vendégek széles körben állták körül a ravatalt, helyet hagyva a fandangót táncolóknak. Megszólalt a gitár búsongó hangja, mire egy déli indián legény és egy karcsú, festőisen öltözött indián hajadon lépett a kör közepére. A gitárjátszó lassan pengette a húrokat s a gyermek sírását utánzó dallamot kezdett énekelni, mire a fiatal indiánpár lassan kezdte lejteni a fandangót. Ki eleinte bizonyos undorodással léptem át a küszöböt, e mesterileg elrejtett táncot csudálattal néztem. A leány táncában annnyi báj, annyi méltóság és kifejezés volt s e mellett nagy szénfekete szemeiből kimondhatatlan sok kacérság sugárzott ki! A lassú, méltóságos tánc, a fájdalmasan siró zene, a kunyhó közepén a halott gyermek oly szomorú hatást tett rám is, hogy könyeim kicsordultak s önkéntelenül imádkozni kezdtem a kis halott lelkéért. A meghalt gyermek apja kisirt szemekkel járkált vendégei közt, megkínálva azokat s igy jó magamat is egy, a cukornád szárából primitiv módon készített szeszszel, a melyből a gyermek lelki üdvösségéért mindenkinek kell inni. Az anya égre emelt szemekkel térdelt kedves kis halottja mellett s imádkozott némán, mint egy szobor, mozdulatlanul. . . Az ilyen halotti tánc a haláleset napjának estéjén, naplementével kezdődik s végződik másnap reggel, a nap első sugarainak feljöttével, vagyis — a nép hite szerint — addig, míg a lélek a mennyországba eljut. Azt hiszik, hogy a halott lelke könnyebben száll égbe, ha temetését zene és tánc kiséri. Mint később hallottam, a felnőttek temetésénél nincs sem zene, sem tánc, mert annak lelke már nem ártatlan és így kétséges, hogy a mennyországba kínzásával. Ez minden beszédére szól, de a jelen vitában mondott beszéde más szónoklatai fölött kivált zárt érveinek bizonyító erejével. Logikája tökéletes és hozzáférhetetlen, ítélete megcáfolhatatlan. Ha még volna valaki Magyarországon, aki kételkednék Tisza Kálmán pozíciójának tarthatatlanságában, Apponyi beszédét olvasva, kell, hogy erről meggyőződjék, habár tagadná. És jellemző, hogy tagadás a kormány és pártjának legfőbb argumentuma, az e kérdés fölötti egész vitában. Mert nincs más érvük, a tagadással segítenek magukon. Ezzel azonban a helyzeten semmit sem változtatnak. S fölöttébb jellemző még az is a kormányra és kormánypártra nézve az egész vitában, mely Magyarországra oly nagy jelentőségű, mert döntő a kormány állására nézve az egész nemzet közvéleményében, sőt az ország határain túl is, hogy a kormánypárt szónokai és hírlapjai meg sem kísérlik megcáfolni ezeket a nagy szónoklatokat, melyek argumentumaik nyomatéka által oly rettenetes súlylyal bírnak a gondolkozó emberek előtt, hanem e helyett jaj veszélyesnek és vádaskodnak a viták szenvedélye és egyes sértő szavak kiejtése fölött. Minek tulajdonítsuk ezt? Az ész és érzék megfogyatkozásának, a kedélyek megzavarodásának a kormányban és pártjában, avagy számító ravaszságnak, mely a komoly veszélytől az által kíván menekülni, hogy mellékes körülményeket állít előtérbe s azok mögé búvik? Meddig sikerülhet az ilyen játék? Sokat semmiesetre sem használ. A nagy politikai kérdések elől kitérni nem lehet, szemükbe kell azoknak nézni, megkell azokat oldani s a ki azokat megoldani nem képes, vonuljon vissza. A vesztesnek nem használ az erőszak, száll-e. Az ivás azonban megmarad és pedig mérték nélkül. Ilyenkor nem ritka eset, hogyfelhevülve a szesz gőzétől, egymásnak ront a gyászoló közönség s egy késszurás új halottat küld az első után. Az indián csak ittas állapotában vagy boszuból gyilkol, pénzért soha. Bigottnak nem lehet mondani, de vallásosnak igen. A szentekben nem hisz, de falujának patrónusát tiszteli. A vasárnapi munkától nem riad vissza, de megkívánja, hogy ezt jobban fizessék a hétköznapinál. A pokol és a mennyország létezését biztosan hiszi. A pap által kötött házasság náluk nem igen divat. Megszeretik egymást s élnek együtt nem ritkán igen boldogházas életet, nem sokat törődve a pap áldásával, amely — állításuk szerint — igen drága szokott lenni. A magamféle fehér embertől fél, mert azt hiszi, hogy az az Istennel közelebbi összeköttetésben áll, mint ő, sőt egyes vidékek indiánjai, kik még sohasem láttak fehéret, de mint félistenekről hallottak társaiktól róluk beszélni, szentül hiszik, hogy a fehér emberek örökké élnek. Magam is tapasztaltam ilyenformát. Itt tartózkodásom első idejében, ha feléjük közeledtem, futva menekültek előlem, különösen a környék asszonyai, vagy ha idejük a menekülésre már nem volt, hátat fordítottak nekem s igy maradtak mindaddig, mig jócskán el nem hagytam őket. Csak azután tekintettek félre utánam, a ki — hitük szerint — szemével megbűvöli, vagy elkárhoztatja őket. Most már nem oly vadak, megszoktak s igen szívesen fogadják a nekik nyújtott dohányt, vagy cigarettát, a melynek szívása a legnagyobb élvezet nekik. Az indián korán fejlődik. A nő 11—12, a férfi 14—15 éves korában már teljesen ki van fejlődve. Ebben a korban már megházasodnak. Ők korán megvénülnek; ritkán láttam öreg BUDAPESTI HÍRLAP. (59. sz.) 1890. március 1. Budapest, febr. 28. Képviselőválasztás. Sréter Alfréd (egy más verzió szerint Adolf) a sziráki kerületben ma kormánypárti programmal képviselővé választatott. A román-magyar határ megerősítése. A Times értesülése szerint a király elnöklete alatt tartott katonai tanácskozásokon elhatározták, hogy legközelebb megkezdik e román-magyar határ megerősítésének munkáját. A berlini értekezlet programmja. — Távirati tudósítás. — Berlin, leír. 28. A Reichsanzeiger jelenti: A londoni,párisi, római és bécsi nagykövetek, valamint a berni, brüsszeli, hágai, kopenhágai és stockholmi követek legfelsőbb rendeletre utasíttattak, hogy az odavaló kormányokat értekezletre hívják meg a gyáripari és bányamunka szabályozása végett. Az illető külügyminisztereknek átadott iratok kifejtik, hogy a császár azt javasolja, hogy értekezletre jöjjenek össze ama kormányok képviselői, melyek a gyári és bányamunkások sorsának javítása iránt érdeklődéssel viseltetnek, hogy tanácskozás tárgyává tehessék a nemzetközi jelentőségű kérdéseket, melyeket az értekezlet programmja tartalmaz. Minthogy e kérdések politikai fontossággal nem bírnak, célszerűnek látszik, hogy elsősorban is szakemberek tegyék azokat tanácskozásuk tárgyává. Hogy az értekezlet megnyitása és további folyama megkönynyíttessék, a császári kormány a jegyzékhez csatolta az értekezlet programmját. A programm főbb pontjai a következők : 1. A bányamunka szabályozása, ezekkel a mellékkérdésekkel : megtiltandó-e a napközben való munka bizonyos koron alul levő gyermekeknek, valamint a nőknek ; nem volna-e kívánatos a munkaidő megszorítása oly bányákban, amelyekben a munka különösen ártalmas hatással van az egészségre; lehetséges-e a kőszénbányákban rendszeres széntermelés mellett a munka biztos voltát nemzetközi egyezmények útján szabályozni. 2. A vasárnapi munka szabályozása ezekkel a mellékkérdésekkel: eltiltandó-e vasárnap a munka, a kényszeresetek fenntartása mellett, és esetleg mely kivételek engedélyezhetők, s váljon a kivételek nemzetközi egyészség, törvény, vagy közigazgatási intézkedés útján határozandók-e meg. 8. A gyermekek munkájának szabályozása, ezekkel a mellékkérdésekkel: kizárandók-e a gyermekek bizonyos életkor eléréséig az ipari munkából és esetleg ez életkor miképpen volna meghatározandó indiánt, kövéret pedig egyszer sem. Meglehet, hogy az örökös hőség miatt nem tudnak meghízni. Az indiánnak a gyümölcsökön kívül egyetlen étele a tortilla, amelyet úgy készítnek, hogy egy szögletes kőlapon kőhengerrel szétmorzsolják a megfőzött kukoricát, abból vékony, kör alaku lepényt készítenek s ezt megsütik. Igen szereti a paprikával kevert paradicsom-levet, a chili moli t. Nagy barátja a húsnak is, természetesen, ha hozzájuthat. Az indián munkás ritkán állandó és pedig egyedül az őt annyira gyötrő honvágy miatt. Ha már egy hetet távol van falujától, visszavágyik s nincs hatalom, mely őt visszatartsa. Hegyei közt marad néhány hétig s azután ismét megjelenik régi gazdájánál. Telepemen egy munkás 2/s—8 reált kap, vagyis a mi pénzünk szerint 55—60 krajcárt. Ez elég drága, de ily árért dolgoznak a közeli Pluma de Hidalgo-telepen is s ettől eltérnem saját érdekemben nem lehet. Az indián véghetetlen érzékeny s azért nagyon csínján kell vele bánni. Goromba szót nem tűr, inkább ott hagyja társaival együtt gazdáját a faképnél. Olyanok, mint a komoly gyermek, ki büntetését kiállja szó nélkül, de elkeseredik s kedvetlennné lesz. Az igazi indián rajong a zenéért s jó hallása vetekedik cigányainkéval. Alig van város, sőt falu is, ahol egy indián karmester által vezetett zenekar ne lenne. Ha esténkint előveszem furulyámat, leguggolnak előttem s szemeiket rám függesztve hallgatják áhítattal a szép magyar népdalokat. S mintha hazám szívhez szóló zenéje az ő szivük hurját is megpendítené, nem egyszer hallottam mély sóhajt törni ki kebleikből. Aztán búcsút vettem tőlük, hogy nyugalomra térjek. Bánó Jenő