Budapesti Hírlap, 1890. március (10. évfolyam, 59-89. szám)

1890-03-01 / 59. szám

2 számára fölmentést adni nem lehet. S ezen alapon indult meg az egész nagy vita s mindvégig e körül forgott. Grünwald Béla, a mérsékelt ellenzék másik nagy szónoka, a törté­netíró és a filozóf kutató és gondol­kozó eszével bírálta meg a kormányel­nökben az embert és az államférfit s vele kapcsolatban az eseményeket és a politikai helyzetet. A múltra fektette a jelent és a jelenből következtetett a jövő feladataira és teendőire s midőn ekként a viszonyokat és az embert egy­másra vonatkoztatta, levonta a kény­telen következtetést, mint oknak oko­zatják hogy Tisza Kálmánnak sem helye, sem jövője a magyar kormányon nincs többé. A stílus és olvasmány em­bere Grünwald, a műveit szólásformák válogatott kitételeivel tartott a parla­mentben előadást Magyarország politi­kai állapotáról s a müveit közönséget meggyőzte okoskodásának helyességéről. Erővel beszélt Beöthy Ákos. A parlamentárizmusnak nagyobb ismerője nálánál a magyar képviselőházban nincs. S mert a parlamentarizmust állították veszélyben és az ellenzék által megtá­madva a kormány hívei, Beöthy alkot­mányos leckét tartott a parlamen­táriz­musról a szabadelvű kormány fejének és pártjának. Megcáfolta a hamis állításo­kat és rektifikálta, a mi ferdítés és túl­zás s a parlamentarizmus igazi veszé­lyeit tárta fel s a tükröt a miniszter­­elnök elé tartotta. Tanulmány és ész még mindig tényező a magyar képvi­selőházban. A­p­p­o­n­y­i Albert gróf fejezte be a vitát. Fortissimus vir. A magyar par­lamentnek legkitűnőbb szónoka. Beszé­deinek tartalma által épp oly gazdag, mint alaki szépségei által hires; a gon­dolatok bősége versenyez nála a kife­jezések nagy választékával, az előadás eleganciája a hang rokonszenves hal-A kunyhó közepén egy nagy mennyezet alatt szépen felöltöztetve, virágkoszorúk által körülvéve, összekulcsolt kezekkel feküdt az ár­tatlan halott. A vendégek széles körben állták kö­rül a ravatalt, helyet hagyva a fandangót tánco­­lóknak. Megszólalt a gitár búsongó hangj­a, mire egy déli indián legény és egy karcsú, festőisen öl­tözött indián hajadon lépett a kör közepére. A gitárjátszó lassan pengette­ a húrokat s a gyermek sírását utánzó dallamot kezdett éne­kelni, mire a fiatal indiánpár lassan kezdte lejteni a fandangót. Ki eleinte bizonyos undo­­rodással léptem át a küszöböt, e mesterileg elrejtett táncot csudálattal néztem. A leány táncában annnyi báj, annyi méltóság és kifeje­zés volt s e mellett nagy szénfekete szemeiből kimondhatatlan sok kacérság sugárzott ki! A lassú, méltóságos tánc, a fájdalmasan siró zene, a kunyhó közepén a halott gyermek oly szo­morú hatást tett rám is, hogy könyeim kicsor­dultak s önkéntelenül imádkozni kezdtem a kis halott lelkéért. A meghalt gyermek apja kisirt szemekkel járkált vendégei közt, megkí­nálva azokat s igy jó magamat is egy, a cu­kornád szárából primitiv módon készített szesz­szel, a melyből a gyermek lelki üdvösségéért mindenkinek kell inni. Az anya égre emelt szemekkel térdelt kedves kis halottja mellett s imádkozott némán, mint egy szobor, moz­dulatlanul. . . Az ilyen halotti tánc a haláleset napjá­nak estéjén, naplementével kezdődik s végző­dik másnap reggel, a nap első sugarainak fel­jöttével, vagyis — a nép hite szerint — addig, míg a lélek a mennyországba eljut. Azt hiszik, hogy a halott lelke könnyebben száll égbe, ha temetését zene és tánc kiséri. Mint később hallottam, a felnőttek temetésénél nincs sem zene, sem tánc, mert annak lelke már nem ár­tatlan és így kétséges, hogy a mennyországba kínzásával. Ez minden beszédére szól, de a jelen vitában mondott beszéde más szónoklatai fölött kivált zárt érvei­nek bizonyító erejével. Logikája tökéle­tes és hozzáférhetetlen, ítélete megcá­folhatatlan. Ha még volna valaki Ma­gyarországon, a­ki kételkednék Tisza Kálmán pozíciójának tarthatatlanságá­ban, Apponyi beszédét olvasva, kell, hogy erről meggyőződjék, habár ta­gadná. És jellemző, hogy tagadás a kor­mány és pártjának legfőbb argumen­tuma, az e kérdés fölötti egész vitában. Mert nincs más érvük, a tagadással se­gítenek magukon. Ezzel azonban a helyzeten semmit sem változtatnak. S fölöttébb jellemző még az is a kormányra és kormánypártra nézve az egész vitában, mely Magyarországra oly nagy jelentőségű, mert döntő a kormány állására nézve az egész nemzet közvé­leményében, sőt az ország határain túl is, hogy a kormánypárt szónokai és hírlapjai meg sem kísérlik megcáfolni eze­ket a nagy szónoklatokat, melyek argu­mentumaik nyomatéka által oly rette­netes súlylyal bírnak a gondolkozó em­berek előtt,­­ hanem e helyett jaj ve­szélyesnek és vádaskodnak a viták szen­vedélye és egyes sértő szavak kiejtése fölött. Minek tulajdonítsuk ezt? Az ész és érzék megfogyatkozásának, a kedé­lyek megzavarodásának a kormányban és pártjában, avagy számító ravasz­ságnak, mely a komoly veszélytől az által kíván menekülni, hogy mellékes körülményeket állít előtérbe s azok mögé búvik? Meddig sikerülhet az ilyen játék? Sokat semmiesetre sem használ. A nagy politikai kérdések elől kitérni nem le­het, szemükbe kell azoknak nézni, meg­kell azokat oldani s a ki azokat meg­oldani nem képes, vonuljon vissza. A vesztesnek nem használ az erőszak, száll-e. Az ivás azonban megmarad és pedig mérték nélkül. Ilyenkor nem ritka eset, hogy­­­felhevülve a szesz gőzétől, egymásnak ront a gyászoló közönség s egy késszurás új halottat küld az első után. Az indián csak ittas állapotában vagy boszuból gyilkol, pénzért soha. Bigottnak nem lehet mondani, de vallásosnak igen. A szen­tekben nem hisz, de falujának patrónusát tisz­­­teli. A vasárnapi munkától nem riad vissza, de megkívánja, hogy ezt jobban fizessék a hétköznapinál. A pokol és a mennyország léte­zését biztosan hiszi. A pap által kötött házas­ság náluk nem igen divat. Megszeretik egy­mást s élnek együtt nem ritkán igen boldog­­házas életet, nem sokat törődve a pap áldá­sával, a­mely — állításuk szerint — igen drága szokott lenni. A magamféle fehér embertől fél, mert azt hiszi, hogy az az Istennel közelebbi összeköt­tetésben áll, mint ő, sőt egyes vidékek indián­jai, kik még sohasem láttak fehéret, de mint félistenekről hallottak társaiktól róluk beszélni, szentül hiszik, hogy a fehér emberek örökké élnek. Magam is tapasztaltam ilyenformát. Itt tartózkodásom első idejében, ha feléjük köze­ledtem, futva menekültek előlem, különösen a környék asszonyai, vagy ha idejük a menekü­lésre már nem volt, hátat fordítottak nekem s igy maradtak mindaddig, mig jócskán el nem hagytam őket. Csak azután tekintettek félre utánam, a ki — hitük szerint — szemével meg­­bűvöli, vagy elkárhoztatja őket. Most már nem oly vadak, megszoktak s igen szívesen fogad­ják a nekik nyújtott dohányt, vagy cigarettát, a melynek szívása a legnagyobb élvezet nekik. Az indián korán fejlődik. A nő 11—12, a férfi 14—15 éves korában már teljesen ki van fejlődve. Ebben a korban már megházasodnak. Ők korán megvénülnek; ritkán láttam öreg BUDAPESTI HÍRLAP. (59. sz.) 1890. március 1. Budapest, febr. 28. Képviselőválasztás. S­r­é­t­e­r Alfréd (egy más verzió szerint Adolf) a sziráki kerületben ma kormánypárti programmal képviselővé választatott. A román-magyar határ megerősítése. A Times értesülése szerint a király elnöklete alatt tar­tott katonai tanácskozásokon elhatározták, hogy legközelebb megkezdik e román-magyar határ meg­erősítésének munkáját. A berlini értekezlet programmja. — Távirati tudósítás. — Berlin, leír. 28. A Reichsanzeiger jelenti: A londoni,párisi, római és bécsi nagykövetek, valamint a berni, brüsszeli, hágai, kopenhágai és stockholmi kö­vetek legfelsőbb rendeletre utasíttattak, hogy az odavaló kormányokat értekezletre hívják meg a gyáripari és bányamunka szabályozása végett. Az illető külügyminisztereknek átadott iratok kifejtik, hogy a császár azt javasolja, hogy értekezletre jöjjenek össze ama kormá­nyok képviselői, melyek a gyári és bányamun­kások sorsának javítása iránt érdeklődéssel viseltetnek, hogy tanácskozás tárgyává tehes­sék a nemzetközi jelentőségű kérdéseket, me­lyeket az értekezlet programmja tartalmaz. Minthogy e kérdések politikai fontos­sággal nem bírnak, célszerűnek látszik, hogy első­sorban is szakemberek tegyék azo­kat tanácskozásuk tárgyává. Hogy az értekez­let megnyitása és további folyama megköny­­nyíttessék, a császári kormány a jegyzékhez csatolta az értekezlet pro­grammját. A programm főbb pontjai a következők : 1. A bányamunka szabályozása, ezekkel a mel­lékkérdésekkel : megtiltandó-e a napközben való munka bizonyos koron alul levő gyermekeknek, vala­mint a nőknek ; nem volna-e kívánatos a munkaidő megszorítása oly bányákban, a­melyekben a munka különösen ártalmas hatással van az egészségre; lehetséges-e a kőszénbányákban rendszeres szénter­melés mellett a munka biztos voltát nemzetközi egyezmények útján szabályozni. 2. A vasárnapi munka szabályozása ezekkel a mellékkérdésekkel: eltiltandó-e vasárnap a munka, a kényszeresetek fenntartása mellett, és esetleg mely kivételek engedélyezhetők, s váljon a kivételek nemzetközi egyészség, törvény, vagy közigazgatási intézkedés útján határozandók-e meg. 8. A gyermekek munkájának szabályozása, ezek­kel a mellékkérdésekkel: kizárandók-e a gyermekek bizonyos életkor eléréséig az ipari munkából és esetleg ez életkor miképpen volna meghatározandó indiánt, kövéret pedig egyszer sem. Meglehet, hogy az örökös hőség miatt nem tudnak meghízni. Az indiánnak a gyümölcsökön kívü­l egyet­len étele a tortilla, a­melyet úgy készítnek, hogy egy szögletes kőlapon kőhengerrel szét­­morzsolják a megfőzött kukoricát, abból vé­kony, kör alaku lepényt készítenek s ezt meg­sütik. Igen szereti a paprikával kevert parad­i­­csom-levet, a chili moli­ t. Nagy barátja a hús­nak is, természetesen, ha hozzájuthat. Az indián munkás ritkán állandó és pe­dig egyedül az őt annyira gyötrő honvágy miatt. Ha már egy hetet távol van falujától, visszavágyik s nincs hatalom, mely őt vissza­tartsa. Hegyei közt marad néhány hétig s azután ismét megjelenik régi gazdájánál. Tele­pemen egy munkás 2­/s—8 reált kap, vagyis a mi pénzünk szerint 55—60 krajcárt. Ez elég drága, de ily árért dolgoznak a közeli Pluma de Hidalgo-telepen is s ettől eltérnem saját érdekemben nem lehet. Az indián véghetetlen érzékeny s azért nagyon csínján kell vele bánni. Goromba szót nem tűr, inkább ott hagyja társaival együtt gazdáját a faképnél. Olyanok, mint a komoly gyermek, ki büntetését kiállja szó nélkül, de elkeseredik s kedvetlennné lesz. Az igazi indián rajong a zenéért s jó hal­lása vetekedik cigányainkéval. Alig van város, sőt falu is, a­hol egy indián karmester által vezetett zenekar ne lenne. Ha esténkint előve­szem furulyámat, leguggolnak előttem s sze­meiket rám függesztve hallgatják áhítattal a szép magyar népdalokat. S mintha hazám szív­hez szóló zenéje az ő szivük hurját is meg­pendítené, nem egyszer hallottam mély sóhajt törni ki kebleikből. Aztán búcsút vettem tőlük, hogy nyugalomra térjek. Bánó Jenő

Next